Tegnap volt a második nap a holland egyetemen. Az óra nem tartott sokáig, de azt a kiscsoportot (akivel együtt dolgoztam volna) óra után behívták a tanáriba. Velük is elbeszélgettek, de a reflektorfény rám került, ugyanis mégis visszarendeltek az angol nyelvű képzésre.
Az egésszel kapcsolatban ambivalens érzéseim vannak. A pozitív része az, hogy kicsit mégis megkönnyebbültem a döntés kapcsán. Abból a szempontból ez jó döntés volt, hogy ugyan lehetek türelmes magammal, ahogy megtanulok hollandul, és tényleg mintegy megmérettetésként gondoltam az egészre, de ha arra gondolok, hogy tényleg úgy lehet jól hollandul tanulni, ha elfogadom, hogy ez időbe telik, és türelmesnek kell lennem magammal, akkor észszerű döntés volt. A másik ok, ami miatt jó döntés volt ez, hogy kiderült számomra, hogy a "Journalistiek" nem egészen az újságírásról szól. Az önmagában meglepett, hogy a tanterem egy TV-stúdiónak van berendezve, de úgy voltam vele, hogy biztos az egész média szaknak van ott órája. Aztán konkrétan ma derült ki számomra, hogy itt másról van szó, amikor elkezdtek a kameráról, kamerakezelésről beszélni. Meg is lepődtem, hogy hát nem operatőrnek készülök, miért kell egy újságírónak tudni, hogy kell kezelni a kamerát? Meg is mondták, amikor rákérdeztek, hogy dolgoztam-e valaha kamerával, és mondtam, hogy nem, hogy ez baj. A telefonnal készült házifelvételek nyilván nem játszanak. Úgyhogy emiatt se jött be a dolog.
De tényleg, ha elemezzük megint az itt beszélt holland nyelvet, akkor ismét csak azt tudom mondani, hogy mennyire más itt. Itt tényleg az echte, valódi hollandot hallom, ahogy az emberek a mindennapi életben használják. És elég sok különbség van ahhoz, hogy itt a holland nyelvtudásom minimálisnak számítson. Ez persze nem azt jelenti, hogy a 2 éves egyetemi holland nyelvtanulást dobhatom a kukába, mert azért csak tudok kommunikálni hollandokkal, de a valódi holland nyelvet csak most kezdem el tanulni. Csak a keddi esetre tudok visszautalni, amikor megmutattam az egyik tanárnőnek a jövő hétre kapott feladatot: Hiába van neki is felsőfokú holland nyelvvizsgája, egy szónak még neki is utána kellett néznie, hogy ő is teljes mértékig értse a feladatot. Ennyire más az itteni holland. Meg hiába voltak a magyar egyetemen holland származású tanárok, még ők is figyeltek arra, hogy még ha hollandosan is beszélnek, érthető legyen a beszédük. Jobban artikuláltak.
Összefoglalnám, hogy mik az eddigi megfigyeléseim a holland beszéddel kapcsolatosan.
- Kulcsfontosságú tudni a nyílt- és zárt szótagok közti különbséget. A jobb holland nyelvkönyvek (mint például a Taal Vitaal) már az első leckében felhívják erre a figyelmet. A holland beszédben ugyanis szinte csak a nyílt szótagot lehet hallani. A zárt szótagot szinte teljesen elnyomják. Dióhéjban úgy lehet összefoglalni a különbséget, hogy a nyílt szótagok (melyek magánhangzóra végződnek) azok a hangsúlyosak, a zárt szótagokat (melyek mássalhangzóra végződnek) meg alig hallhatóan mondják.
És most képzeljétek el azt, hogy folyamatosan így beszélnek, ráadásul gyorsan. Az a személyes megfigyelésem, hogy magyarok általánosságban azért beszélnek lassan, mert nincs különbség a szótagok hangsúlya között. A magyar minden egyes szótagot ugyanúgy hangsúlyoz, ezért hat lassúnak a beszédünk. De ami itt van... Tényleg idő kell, amíg rááll a fülem.
- Megvannak itt a sajátságos szavak, melyeket nem lehet nyelvkönyvből megtanulni. Egyre több nyelvkönyv hirdeti magát "ahogy azt valóban használják" szöveggel, és lehetséges, hogy tényleg van némi fejlődés, de én is azt tapasztalom, hogy akkor lehet igazán megtanulni a nyelvet, ha kijövünk az anyaországba, és itt halljuk, hogyan beszélik az adott nyelvet használók.
- A különböző dialektusok szintén megnehezítik a helyzetet. Itt, Gelderlandban, nem tudom, hogy beszélnek-e "Gelderlandi" nyelvjárást, azt tudom, hogy a Brabanti legendásnak számít. Illetve minél északabbra megyünk, annál érthetőbben beszélnek hollandul. Úgy tűnik, nem vagyok eléggé északon...
És akkor jöjjön a negatív oldala a dolognak. Az egész miatt azért van rossz érzésem, mert tegnap is azt érzékeltem, hogy nem tudnak velem mit kezdeni. Tehát ez az egyetem vélhetően nem volt felkészülve arra, hogy holland nyelvű minorokon külföldi hallgató is megjelenhet. Abban biztos vagyok, hogy az Ede-i egyetemet először láttam az Erasmus listán, hogy lehet ide is jönni. Nem tudom, hogy vannak a többi Erasmusos egyetemmel, de azt érzem, hogy sokaknál szerepelt ez az egyetem először, ha tényleg én vagyok az első külföldi hallgató azon a holland nyelvű minoron. És hogy nem tudták kezelni a helyzetemet, mutatja az egyetem felkészületlenségét. Engem eredetileg a Leideni egyetemre vettek fel, de azért irányítottak át a Ede-i egyetemre, hogy gondolták, hogy ezt könnyebben fogom tudni teljesíteni. Tudtam már akkor is, hogy miről beszélnek, és igazat is adtam nekik, ezért nem volt egy rossz szavam sem. Ugyanakkor mostani fejemmel mégis azt gondolom, hogy jobban jártam volna, ha Leidenbe kerülök, mert még ha nehezebb is, de legalább tudják, hogy kezeljék a külföldi hallgatókat, mert nekik abból van bőven. Tehát ez inkább rosszul esett, mert én hiába döntök úgy, hogy legyen ez egy megmérettetés, belevágok, ha a másik fél ezt nem vállalja be. Bár hozzáteszem, hogy csak azért nem akadékoskodtam, hogy maradok, mert láttam, hogy tényleg másról szól a "Journalistiek", mint amit elképzeltem.
Ugyanakkor elgondolkodtam azon is, hogy amikor otthon szó volt az Erasmusról, hogy ki megy és ki nem, végül csak én jelentkeztem. A többiek inkább mesterszakon mennének, amikor jobb lesz a holland nyelvtudásuk. Lehet azt mondani, hogy teljesen jogos és észszerű döntés, mert akkor magasabb szinten lesznek hollandból, de ha arra gondolok, hogy mások, akik magasabb szinten vannak az adott nyelvből (és most beszélhetünk akár az angolról is), és úgy mennek ki az anyaországba, és megtapasztalják, hogy mennyire más a kint beszélt nyelv, nem vagyok biztos abban, hogy elhamarkodott döntés volt tőlem, hogy az alapszakra vállaltam be az Erasmust. Mivel egyébként is itt akarok maradni Hollandiában, ezért előbb-utóbb meg kellett tapasztalnom, hogy itt másképp beszélik a nyelvet, mint ahogy otthon tanultuk. És mivel egyébként is az alapszak után be akartam fejezni az egyetemet, utána dolgozni, ezért határozottan azt gondolom, hogy jókor vagyok itt és a helyemen vagyok.
