Régóta a szekrényben pihen a Lenovo ThinkPad R500-as laptop. Leginkább kihasználatlanság miatt, de sokkal inkább azért, mert a Windows 10 csigalassúsággal tölt be. De utána sem lehet rendesen használni, mert az egyes programokat szintúgy nagyon lassan nyitja meg. Minden gyári benne, hogy azok mennyire avultak el, nem tudom, de ebben az állapotban mintha teljesen el lenne romolva.
Aztán gondoltam, hogy ha egy régi Windows-t teszek rá, azzal talán elmegy. De egyáltalán nem volt könnyű, mert fogalmam sem volt, hogyan gyaluljam le róla a Windows 10-et. Azt csak úgy nem tehettem meg, hogy beteszem az XP telepítőlemezt, mert nem engedi a telepítést. Aztán egyik ismerősöm mondta, hogy Rufus-szal csináljam meg a bootolható Pen Drive-ot. Tehát rá a Windows XP-t, és USB-ről bootolni. CD-ről lehetne bootolni, de azzal valamiért hamar megállt a telepítés. A Pen Drive-os bootolás már jobban festett, de ott is megállt az elején a telepítés, mert hiányolta a végfelhasználói licenszszerődést.
Úgy éreztem, megint zsákutcába kerültem, mert azt gondoltam, hogy az a baja, hogy látja, hogy van egy sokkal újabb Windows a gépen, ami megakadályozza, hogy egy régi kerüljön a helyére. Ekkor elengedtem a dolgot. Egyébként olyat is próbáltam, hogy a Windows 10-et újratelepíteni a gépházból, és azzal új partícióra tenni, törölni, de ezt sem lehetett, mert ennek lehetőségét nem jelenítette meg.
Ma reggel jutott eszembe, hogy ha valami Linux operációs rendszerrel ledarálom a gépről a Win10-et, akkor azzal jóval előrébb leszek. Leszedtem egy Ubuntut, majd feltettem a laptopra. Ennek telepítésével elvolt egy darabig, de legalább legyalulta a gépről a Win10-et. Akkor próbáljuk meg újra feltenni a WinXP-t, de ugyanúgy hiányolta a végfelhasználói licenszszerződést. Na most már tényleg tanácstalan voltam.
Nem szoktam interneten infós problémákra keresni, mert korábbi tapasztalataim alapján mindig nagyon nehezen találtam meg a megoldást. Mert személyes tapasztalataim szerint mindenkinek egyedi problémája van, így az enyémre csak ritkán találtam választ. De most kivételesen azonnal jött a megoldás. Kiderült, hogy a SATA-drivert hiányolja, amit viszont lehet állítani a BIOS-ban. IDE-re kell egész pontosan. Irány a BIOS, SATA beállítások, itt AHCI-módban volt. IDE-t nem találtam, a másik lehetőség a "Compatible" volt. Bízva abban, hogy ez kompatibilissé teszi az IDE-vel, ezt állítottam be. És itt volt a baj forrása. Innen már ment a Windows XP telepítés.
Gond nélkül, gyorsan felment a Windows XP a laptopra. És végre gyors a laptop! Az indítás, a leállítás, a programok indítása, minden gond nélkül működik. Feltettem még az Office 2003-at is, ha esetleg ezen akarok dolgozni.
Igazán nosztalgikus volt látni ezt a felületet. Internetet egyébként nem kötök ehhez a géphez, kifejezetten offline használatra venném elő a gépet. Még kapott egy szépséges The Legend of Zelda: Twilight Princess háttérképet, és ezzel meg is volnánk.
Ahogy a korábbi blogpostjaimból kiderül, eléggé rámentem a retro dolgokra. Még retro számítógépen is gondolkodtam, de még baráti segítséggel sem találtam választ a kérdésre, hogy mire lehet egy régi számítógépet használni, amire egy újat nem. Ezért nem szorgalmaztam egy régi gép beszerzését. Pedig biztos nagyon feelinges lenne ismét régi képcsöves monitorral gépezni, régi játékokkal játszani emulátor nélkül, de hasznosság tekintetében semmi olyasmi nem jutott eszembe, amitől annyira pótolhatatlan lenne egy régi gép.
Leginkább emocionális jellegű ok, nosztalgia, internet nélkül használni, stb. Még azt se tehetem meg, hogy mondjuk 2005-2006-os közegben használom az internetet, mert egyrészt a weboldalak rég nem olyanok már, mint régen, másrészt XP-n védelem nélkül netezni olyan, hogy egyedül sétálni a Hős utcában. Az MSN Messenger hiányáról meg már ne is beszéljünk.
De az biztos, hogy nagyon hiányzik a régi internet. Amikor még nem a Facebook és a nagy cégen uraltak le mindent, hanem sokkal szabadabb volt az egész. A mai napig úgy vagyok a Facebookkal, hogy egyszerűen nincs ingerem arra, hogy használjam. Nem vagyok aktív közösségi oldalakon, pár percnél tovább ritkán vagyok fent egy nap. A régi internet érzését szerencsére valamennyire vissza lehet hozni. Hiszen vannak menő és aktív fórumok, ahol valós beszélgetés zajlik. Amit gyakran látogatok, az a Prohardver fórum, illetve aktív vagyok például a Molyon, Snitten és Gremlinen. Internetes vásárlásra sem a Facebook Marketplace-t használom, hanem a Hardveraprót, Vaterát, Jófogást. Illetve ott van a Vinted is, de azt csak végső esetben használom. Volt már ott is jó üzletem, de azért nem preferálom, mert ha valami külföldit keresek (pl.: külföldi előadó kazettáját, CD-jét), akkor kiadja a cseh, lengyel, román eladók termékeit is, én meg magyar kiadást keresek. És mivel nem lehet hely alapján szűkíteni a találatokat, ezért ott sokszor nagyon nehezen találom meg, amit keresek. A külföldi szállítási költségről meg már ne is beszéljünk.
Szóval van lehetőség régi módon is internetezni, ahol csak releváns tartalmakkal találkozol, és a beszélgetés is sokkal emberibb (megjegyzem, 20 éve is voltak már trollok, tehát egyáltalán nem új jelenség az, ami a Facebook kommentmezőben történik). Nem lehet 100%-osan megszabadulni a nagy cégektől, megtalálják a módját, hogy figyeljenek és behálózzanak minket, de azért tehetünk, hogy egy kicsit nyugodtabb életünk legyen. És szétnézve a nagyobb környezetemben, ez a legnagyobb kincsek egyike.
