Mirai no Futari ni

Alapvetően nem szeretem azokat a lassú dalokat, melyeket a Mobile Suit Gundam: The 08th MS Team OVA-hoz és a hozzá tartozó movie-hoz írtak, de ez a dal annyira bájos, hogy minden bűnét megbocsájtom. Már ha lenne, de hiszen alig akad neki, azt is inkább csak azért rójuk fel neki, mert 100%-os dal csak nem létezik. Ez a dal hihetetlenül kellemes, tele vagyok pozitív érzésekkel, amikor ezt hallgatom. A szöveg is szinte már-már komolytalanul boldog, a párkapcsolat egy olyan állapotát mutatja be, amikor semmi nem számít, csak hogy vele van, és szereti őt. Tehát komoly mondanivalóval nem rendelkezik, de az előadásmód, a zene, a ritmus, annyira szerethető, hogy mindenképp itt a helye a listán, és bármikor szívesen hallgatom.

Lion no Tsubasa

Ha öntudatlanul is, de egy korszakot zár le Yonekura Chihiro ezzel a kislemezzel, ugyanis ez volt az utolsó olyan kislemez, mely a többivel sorozatban jelent meg. 2007 után már csak alkalmanként jelentet meg kislemezt, de azok legalább jó minőségnek örvendenek. Ez is, hiszen nem is kerülne fel erre a listára. Bár ez is olyan dal, amire nem azonnal figyeltem fel, amikor meghallottam megjelenése után nem sokkal, hanem meg kellett érni rá. Érzelmileg? Lehetséges, de az biztos, hogy ezzel a szerzeménnyel egy olyan pozitív hangulatú dalt írt meg, ami szerethető, hallgatható. Pont azért, mert nem az elcsépelt, unalomig ismételt pozitív dolgokat énekli meg ebben a dalban, hogy a fájdalom által lehetőségünk van fejlődni, és akár az oroszlán szárnyaival is repülhetünk. Mondjuk ezt a végét már én tettem hozzá, de az biztos, hogy jobb ennek a szövege, mint az eddigieké. Ráadásul a zene is alkalmazkodik a mondanivalóhoz. Az erő tetszik, ami hallatszik benne, de leginkább a lüktetés, ami igazán megfogott a dalban. Ez a fajta ritmus szokott tetszeni, ebből jókat szoktak kihozni, Yonekura Chihiro sem kivétel ebből. Magasan ajánlott dal, kár, hogy egyúttal egy korszakot zár le.

Birth of light

A második dal a Highschool Aurabuster OVA-ból, és bizony ez is nagyon jóra sikeredett. Ez is teljesen elüt az átlagos Yonekura Chihiro daltól. Csendes, titokzatos, az énekesnő hangja is halk, rejtélyes. A zene végig harmonizál ezzel a hangulattal. Az OVA-hoz nem volt szerencsém, de nagyon érdekel. A leírás alapján is érdekesnek tűnik, és mivel csak 3 részes, ezért gyorsan végig lehetne érni rajta, de biztos vagyok abban, hogy egy olyan OVA-nak, melynek ilyen jó dalai vannak, az nagyon jó lehet. A szöveg inkább érdekes. Magához hív egy bizonyos személyt, aki ablakon át érkezik, de aztán mégis évek óta tartó elválásról énekel, és hogy egyszer biztosan találkoznak. Olyan ez, mintha legbelül nem bírná, hogy külön vannak, ezért elképzeli, hogy ott van. Ha tudja, hogy ez képzelet, és nem okoz problémát, hogy a valóság más, akkor miért is ne? Maga a dal tényleg nagyon jó.

Heaven's Door

Yonekura Chihiro ritkán jön ki a tőle megszokott zenei közegből, melyben otthonosan mozog, de amikor megteszi, olyan különlegességek születnek a kezei közül, amik bizonyítják, hogy van helye a zenei iparban, és akár igazi egyéniség lehetne. A címből kiindulva ez a dal a többi pozitív hangulatú dalai közé sorolhatnánk, de itt másról van szó. Itt nem a mennyország kapujában van (vagy ajtajában, hogy hűek legyünk a címhez), hanem vágyik arra, hogy ott legyen. De se nem optimista, de nem pesszimista hangulatú dal, sokkal inkább elgondolkodó, az élet dolgain elmélkedik, miközben vágyik arra, hogy elérje a boldogságát, a mennyországot. De az élet nehézségei mindig visszarántják a földre. A zene hihetetlenül egyedi hangulatú. A versék visszhangzása erősíti az elmélkedő hangulatot, kis titokzatosságot is csempész a dalba. Igazi remekmű.

Calling

Ismét egy "keményvonalas" balladával van dolgunk. Ezalatt azt értem, hogy nem menekül az optimizmusba a nehézségek elől, hanem megéli a fájdalmat, ahogy írtam a "Bridge" dalnál. A Calling pont ilyen. Ez a dal egy hozzánk közel álló ember hiányáról, és annak fájdalmáról szól. A cím is arra utal, hogy őt hívja. A zene is lassú, a dallam is nagyon szép, egy bajom van, amit a japán zenének egy alapvető bűne. A verse és a refrén dallama disszonáns. A verse dallama nagyon szép, de a refrénnél van egy váltás, és olyan érzetet ad, mintha hirtelen másik dalt énekelne az énekesnő. Gyakorlatilag ez az oka, hogy "csak" a 19. helyet érte el, amúgy Yonekura Chihiro legszebb dalainak egyike, és ha végig harmóniában lenne a dallam, simán benne lenne a Top 10-ben.

Kokoro kara SHINING STAR

Különös olyan dalt hallgatni, mely annak a felismeréséről szól, hogy a másik fél mennyire fontos nekünk. Ezek érzelmileg szinte mindig emelkedett hangulatúak, érezni, hogy mélyen megérinti az előadót az érzés. Kétségtelen ismerős érzés, erről énekel Yonekura Chihiro ebben a dalban is, szerethető stílusban. Engem legalábbis megtalált ezzel a dallal, és örülök, hogy ilyen is van tőle. Bár belegondolva nem meglepő, hiszen szinte csak pozitív hangulatú dalai vannak. De azt gondolom, hogy aki tudja, hogy milyen egy bizonyos személyt a szívünkbe zárni, annak minden örömével és fájdalmával, az érteni fogja ezt a dalt.

Bridge

Nagyon becsüljük meg ezt a dalt, mert ez Yonekura Chihiro azon kevés dalai közé tartozik, melynek tényleg szomorú a dalszövege, és nem menekül abba, hogy ez majd csodává válik, meg hasonlók, hanem tényleg megéli a bánatot. Sőt, ami miatt különösen tetszik a dal, hogy a szomorú mondanivaló ellenére is ütemes a zene, ami számomra azt jelenti, hogy megéli a fájdalmat, hagyja, hogy "táncoljon" benne, nem nyomja el magában. Ez nagyon imponáló, és sok sablonos dalát jóvá tette csak ezzel az egy szerzeménnyel.

Bár ez sem menti meg a SPRING ~Start on a journey~ című albumát, ami rettenetes visszaesés volt az előző évi jam albumhoz képest. El is gondolkodtam magamban, hogy ha 2002-ben ismertem volna meg az énekesnőt, a jam album után azonnal elkezdtem volna érdeklődni utána. Sőt az albumot követően két olyan kislemez jelent meg (Natsu no Owari no Hanabi és Bridge), ami után komolyan felfigyeltem volna rá, és nagyon vártam volna a soron következő albumot, de az óriási csalódás lenne. Konkrétan a SPRING ~Start on a journey~ album két legjobb dalból készült kislemez, a többi sajnos felejthetőre sikeredett. De ezt a dalt megéri meghallgatni.

Crimson of Butterfly

Azt sajnálom, hogy a Highschool Aurabuster mangából cak egy 3 részes OVA készült, valamint néhány dorama CD, mert ez termelt néhány kiemelkedő dalt Yonekura Chihirótól. Az egyik ilyen a Crimson of Butterfly. Egy titokzatos dal, szegényes hangszereléssel, az énekesnő hangja is nagyszerűen passzol a zene hangulatához. A szöveg is egyedivé teszi, és azért az ilyen dalok mutatják meg, hogy nagyon is van képessége Yonekura Chihirónak, csak kihasználatlan marad. Kár érte, de az ilyen dalok kincset érnek.

Seize the Days

Ez a dal az ékes bizonyítéka annak, hogy Yonekura Chihiro látásmódja, az életről való gondolkodása lényegében nem változott semmit az évek során, csak finomodott. Ez a dal 2010-es, és hasonlókat énekelt már a karrierjének elején is. A címből lehet következtetni a mondanivalóra, a pozitív gondolkodásmód, meg a ragadd meg a pillanatot, és hasonlók. Ráadásul annyi dalban hallom az "afurete" szót (itt is túlárad...) és annak különböző ragozásait, hogy valósággal elérvényteleníti a jelentését. Mégis képes úgy előadni az énekesnő, hogy az szerethetővé válik. Egyrészt a hangszerelés jön be, meg a dallamvilág, másrészt meg tényleg hallani, hogy Yonekura Chihiro ebben hisz. Látva a róla készült képeket, látva a videókon a beszédstílusát, ahogy kifejezi magát, lehet azt látni rajta, hogy neki tényleg csak ennyire terjed ki látásmódja a világra, ennyiről vesz tudomást, és az életben ért nehézségeket is úgy fogja fel, hogy abból majd csoda lesz. És ő az egyetlen, akitől ezt nem kérem számon, mert így adja elő.

Tori no Uta

Ez a dalcím is ismerős lehet sok anime rajongónak, és bizony. Ez is feldolgozás, és ez annak az AIR TV anime openingje. Yonekura Chihiro változata talán fapados kiadásnak tűnik, de tudni kell, hogy a Nakeru Anison egy koncepció album. A rajta levő 10 dal hangszerelése nagyon hasonló, és az eredetileg különböző hangszerelésű dalokat lényegében "egybekeverten" hallhatjuk. Ha nem lenne szünet, tényleg egy dal lehetne az egész album, mert hasonlítanak egymásra. Nem nevezhető mindegyik dal kiválónak ezen az albumon, de az a néhány nagyon kiemelkedő. Ilyen a Tori no Uta. Ha elvonatkoztatunk az eredeti változattól, akkor azt gondolom, hogy egy nagyon jó dalt hallhatunk, ezzel a hangszereléssel érdekes mondanivalót ad a dalnak úgy, hogy szinte megmarad az eredeti értelme. Ennek a dalnak is az eredeti előadója Lia.