Lion no Tsubasa

Ha öntudatlanul is, de egy korszakot zár le Yonekura Chihiro ezzel a kislemezzel, ugyanis ez volt az utolsó olyan kislemez, mely a többivel sorozatban jelent meg. 2007 után már csak alkalmanként jelentet meg kislemezt, de azok legalább jó minőségnek örvendenek. Ez is, hiszen nem is kerülne fel erre a listára. Bár ez is olyan dal, amire nem azonnal figyeltem fel, amikor meghallottam megjelenése után nem sokkal, hanem meg kellett érni rá. Érzelmileg? Lehetséges, de az biztos, hogy ezzel a szerzeménnyel egy olyan pozitív hangulatú dalt írt meg, ami szerethető, hallgatható. Pont azért, mert nem az elcsépelt, unalomig ismételt pozitív dolgokat énekli meg ebben a dalban, hogy a fájdalom által lehetőségünk van fejlődni, és akár az oroszlán szárnyaival is repülhetünk. Mondjuk ezt a végét már én tettem hozzá, de az biztos, hogy jobb ennek a szövege, mint az eddigieké. Ráadásul a zene is alkalmazkodik a mondanivalóhoz. Az erő tetszik, ami hallatszik benne, de leginkább a lüktetés, ami igazán megfogott a dalban. Ez a fajta ritmus szokott tetszeni, ebből jókat szoktak kihozni, Yonekura Chihiro sem kivétel ebből. Magasan ajánlott dal, kár, hogy egyúttal egy korszakot zár le.