A héten újra kitöltöttem a 16 Personalities oldalon a tesztet, és most más eredmény jött ki. A változás kicsi, de nagy jelentőséget tulajdonítok neki, mert láthatóvá teszi a fejlődést, amin keresztülmentem.

INFJ-T-ből átmentem INFJ-A-ba, ami magabiztosságról, céltudatosságról árulkodik. Illetve azt érzem magamon, hogy jobban kordában tudom tartani az érzelmeimet. Ez pedig azért fontos, mert segít abban, hogy krízishelyzeteket jobban tudjak kezelni. Kisebb problémákat is lazábban veszek, legalábbis nem pánikolok be. Egy példa a közelmúltból: Aggódtam amiatt, hogy Hollandiában nem tudok majd albérletet találni, mert általános lakáshiány van az országban. Ezt például úgy kezeltem magamban, hogy igen, tényleg van akadály, nehéz jó albérletet találni, de arra fókuszáltam gondoltam, hogy a szűkös lehetőségek közül találjam meg a megfelelőt és ne az legyen a fő gondolatom, hogy "ugyan, minek próbáljam meg? Úgyse tudtam soha a kis esélyekből nyertesként kijönni, pont most sikerülne?" Vissza lehet kérdezni, hogy miért is ne? Mellesleg úgy néz ki, hogy sikerül a megfelelő albérletet találni és Eindhovenben fogok kezdeni.

De ezt a fajta gondolkodást az élet egyéb területein is lehet hasznosítani. Persze azt fontos tudni, hogy ez hosszas és következetes munka eredménye, és messze nem vagyok a végén. Olyan ez, hogy az elmémben már megvan, hogy bizonyos helyzetekben hogy érdemes gondolkodni, mi az, ami előre visz, de még nem tudom mindig lekövetni a gyakorlatban. De tudatossággal és éberséggel tudok segíteni magamon. Nekem két dolog segít ezt elérni:

1. Rendbetenni a múltamat
2. Megszakítani a kapcsolatot azokkal, akik által kevesebbnek érzem magam.

Magamon is tapasztalom, hogy elengedhetetlen szembenézni a múlttal és a helyére tenni. A második pont meg a minőségi emberi kapcsolatok miatt fontos. Mindenkinek vannak értékei és ezt ki is bontakoztathatja, ha megfelelő emberek közé kerül. Olyanok közé, akik elfogadják olyannak, amilyen, adott esetben olyan kritikával illetik, ami által fejlődhet, ezáltal többnek érzi magát. Így én mindig egy kicsit jobban érzem magam, mindig egy kicsivel jobban tudom kezelni a felmerülő, akár apró nehézségeket is. Ezekből aztán lehet építkezni, fejlődni.

És akkor a végére még egy pozitívum: Úgy tűnik, mégis csak jobb időre megyek ki Hollandiába, ugyanis pont elsejétől lesz egy kis melegedés.

Bár aztán pont 2-án szakad le az ég, de hát így indulnak ott a nyarak.

Ma megvolt az utolsó vizsga az egyetemen, holland / flamand irodalomból vizsgáztam szóban. Ebben a félévben régi, középkori holland irodalom volt, amit egyébként erős szkepticizmussal fogadtam. Ugyanis általános- és középiskolában is jobban szerettem a 19.-20. századi irodalmat, mert a témákban sokkal közelebb áll a mi jelenünkhöz. A régi irodalom számomra teljesen megfoghatatlan, nem tudok vele mit kezdeni. De teljesen jó volt a régi holland irodalom, a tanárnő kiváltotta nálam azzal a régi holland irodalom szeretetét, hogy sok témakörét lehet a jelenünkre is vonatkoztatni. Így hozta hozzám közel a tanárnő a régi holland irodalmat. Olyannyira, hogy ebben a félévben két könyvet is vettem, ami ebben a félévben volt olvasmány.

Erasmus könyve alapvető, belépő a holland irodalomba. A balgaság dicsérete olyannyira, a holland kulturális kánon része, hogy még az is találkozik vele, aki csak felületesen ismeri a holland kultúrát. Francesco Petrarca ugyan nem holland, hanem itáliai, de több órán kereszül volt szó a Kétségeim titkos küzdelme (Secretum) című könyvéről, mert meghatározta a középkori holland / flamand irodalmat. És ahogy beleolvastunk, annyira megérintett, hogy azt mondtam magamban, hogy ezt mindenképp meg kell vennem. Lényegében Szent Ágoston képében beszélget a szerző saját magával (fogalmazzunk úgy, hogy két énje beszélget), és az fogott meg benne, hogy olyan gondolatokat fogalmaz meg benne, ami a ma emberének is bőven aktuális. Ugyanakkor rettenetesen nehéz olvasmány, nagyfokú érzelmi érettség kell ahhoz, hogy befogadjuk a leírtakat, és ne "ennyi faszságot rég nem olvastam!" felkiáltás kíséretében dobjuk a sarokba a könyvet. Inkább nagyon jó szívvel ajánlom, érdemes nyitottnak lenni, mert aki elolvassa és befogadja a könyvben leírtakat, az megtanulhat a szó nemes értelmében emberként élni.

Egyébként maga a vizsga nem volt problémás, mert a tanárnő azért adta meg az ötöst, mert egyrészt minden órán jelen voltam és aktívan részt vettem, másrészt a belépő a vizsgára két esszé volt, egy-egy ebben a félévben feladott könyvről kellett írni. Az egyik a balgaság dicsérete volt tőlem, a másik pedig az Elckerlijk - Akárki című mű. Na, ez se egy akármilyen (hogy stílszerű legyek) olvasmány volt. Ebben a műben látszik meg nagyon jól, hogy mennyire inspirálta a holland írókat, költőket Petrarca könyve. A lényeg, hogy Akárkit Isten színe elé hívják számadásra, és hát ki mást küldene Akárkiért, mint a Halált? Mert hát a halállal megyünk Isten elé, és többé vissza nem térhetünk. Tehát az a nagyon érdekes, hogy már a középkorban is sokat foglalkoztak azzal, hogy hogyan élünk, mert ha eljön az idő, Isten színe elől nincs menekvés. Tehát megtanít szembenézni a halál tényével, hiszen az mindenkinek eljön az ideje, ha valamiben, ebben biztos, hogy senki nem képez kivételt. Ezért "Akárki" a könyv címe: Teljesen mindegy ki a szereplő, ez mindenkivel meg fog történni, a halál elől nincs menekvés.

És a tanárnő érzékelte a két esszémben, hogy valóban nagyon komolyan elgondolkodtatott ez a két mű, emellett dicsérte az írásom rendezettségét (felosztását), és hogy elmondása szerint nagyon jó volt olvasni. Folyamatosan kapom a megerősítéseket, hogy az írással kellene foglalkoznom, mert erre szinte csak pozitív visszajelzéseket kapok, illetve én is azt érzem, hogy ez ideális mód arra, hogy kifejezzem önmagam. Úgyhogy mondhatjuk, hogy az órán való részvétellel és az esszékkel kiváltottam a vizsgát.

És ezzel kész is a 4. félév. Mindig rácsodálkozok a szabadság érzésére, amit az utolsó vizsga után érzek. Úgyhogy most már teljességében tudok Hollandiára és az utazásra összpontosítani. Meg is lesz, van dolgom bőven, ugyanis elég nehéz megfelelő szobát találni. Vagy azért, mert nem válaszolnak az üzeneteimre, vagy ha válaszolnak, végül zátonyra fut, mert olyan feltételeket szabnak, ami miatt elérhetetlenné válik számomra. Az egyik például, ami egy kollégiumban lett volna egy szoba, azért hiúsult meg, mert a tulajdonos csak egy nyílt nap keretében mutatja meg a jelölteknek a szobákat, ami május 24-én 19 órakor van. Mivel még itt vagyok Magyarországon, és ragaszkodik ahhoz, hogy a jelölt személyesen legyen jelen, ezért ez ugrott. Na de a másik ok, ami miatt nehéz Hollandiában a lakhatás, az az általános lakáshiány az országban. Ezt eleinte rettenetesen ellentmondásosnak tartottam, ugyanis a másik probléma Hollandiában a munkaerő hiány. Tegnap reggel is volt szó a Radio 538 híreiben a "werkkrachttekort"-ról. De hogy van az, hogy egyszerre van munkaerőhiány és lakáshiány is? Több holland barátomat is megkérdeztem, az egyik elég részletesen megírta, hogy miről van szó, bemásolom ide:

Ja, klopt. Ligt aan de politiek. Ik kan het je een beetje uitleggen, maar het is veel en complex. Het heeft te maken met dat al jarenlang dezelfde politieke partijen aan de macht zijn, en dat ze verzuimd hebben genoeg betaalbare woningen te laten bijbouwen. Tegelijkertijd hebben ze huisjesmelkers alle ruimte gegeven om te investeren in vastgoed. Omdat investeerders huizen opkopen, zijn de prijzen voor koopwoningen heel erg omhoog gegaan. Die investeerders verhuren vervolgens te woningen op de vrije markt, waar er geen limiet zit aan hoeveel ze mogen vragen voor de huur. Daardoor zijn de huurprijzen ook omhoog gegaan. Het resultaat: minder sociale huurwoningen, waardoor mensen met een laag tot middel inkomen geen huis meer kunnen vinden, en dus een woningtekort.

Waarom er overal personeelstekort is, komt door vergrijzing, maar ook door de snelle technologische ontwikkeling, en corona heeft er ook veel mee te maken. Veel dingen hebben stilgestaan tijdens corona, en veel mensen zijn ontslagen. In de horeca bijvoorbeeld waren er maar weinig bedrijven die hun personeel konden houden. In de zorg is al het personeel overwerkt, en veel mensen zijn daardoor gestopt en iets anders gaan doen. Daarnaast zijn er heel veel mensen in Nederland die part-time werken, waardoor een bedrijf soms meerdere mensen nodig heeft om één functie in te vullen. Daarnaast kunnen mensen nu dat alles duurder is geworden niet meer rondkomen van een minimumloon, dus die mensen zijn nu allemaal op zoek naar beter betalend werk. Dat zorgt voor veel tekorten in laag betaalde banen.

Na ez már nekem is nagyon bonyolult, fordítani kellett a Deepl-lel. A lényeg az, hogy Magyarország mellett Hollandia a másik olyan EU-s ország, melynek régóta ugyanaz a miniszterelnöke (Mark Rutte), és értelemszerűen ugyanaz a párt kormányozza az országot. A helyzet az, hogy nem építenek elég megfizethető árú lakást az országban, ellenben egyre többen vesznek úgy lakást, hogy azt aztán bérbe is adják. És mivel a befektetők felvásárolják a lakásokat, így a saját lakások árai nagyon megemelkedtek. Illetve a befektetők szabad piacon adják ki a lakásokat, és a kormány semmilyen korlátot nem szab ennek, tehát szöknek fel a bérleti díjak árai is. De ez egyben azt is hozza magával, hogy egyre kevesebb a szociális bérlakás, ezért a kis- és közepes keresetűek nagyon nehezen tudnak lakáshoz jutni. Sőt, én magam hozzáteszem azt, hogy Hollandiában ezért tudják a fiatalok elkezdeni a saját életüket.

És ami a munkaerőhiányt illeti, nemcsak a népesség elöregedésével, illetve a technológia drámai fejlődésével van összefuggésben, hanem a járvánnyal is. De a koronavírus járvány nagyon megnehezítette a hollandok életét, hiszen bezárt ott is az ország, és sok embert elbocsájtottak. Például nagyon kevés, vendéglátó egység tudta csak megőrizni a személyzetét. Az egészségügy ugyanúgy megterhelte a hollandokat is, onnan is sok szakember ment el. Ráadásul az is tényező, hogy Hollandiában sokan dolgoznak részmunkaidőben, ezért egy-egy cégnek több alkalmazottról kell gondoskodnia, hogy a vállalat megfelelően működhessen. Erre rájön még az, hogy az infláció miatt az emberek már nem tudnak megélni a minimálbérből, ezért mindenki a jobban fizető munkát keresi, az alacsonyabb bért kínáló munkahelyek meg munkaerőhiánytól szenvednek.

No, hát ilyen az, amikor egy nyugat-európai országnak problémája van. És Hollandia ebből a szempontból nagyon jó példa arra, hogy Magyarországon nem az a legnagyobb baj, hogy egy illiberális kormány van hatalmon, hanem hogy valaki régóta van hatalmon. Ez ugyanúgy probléma lenne, ha a mostani ellenzék lenne ilyen régóta hatalmon. Mert az megszokja, hogy a nép mindig újra megválasztja, így nincs szükség arra, hogy komolyabban is tegyen az országért. Még azt hozzátenném, hogy Hollandiában az is gond, hogy a világ legsűrűbben lakott országa és nem csökken a lakossága. És igazából nincs már nagyon hova új lakást építeni, csak ha zöld területet dózerolnak le és oda építenek. De ezekre ott nagyon vigyáznak (helyesen).

Mindenesetre kevés a lehetőség, de azért akad. Van két komolyabb ajánlat, de az egyiknél sokat kell fizetni beköltözéskor, és azt nagyon nem biztos, hogy tudjuk állni. A másik már lényegesen jobbnak tűnik ár tekitnetében, ráadásul a lakás is nagyon szépnek tűnik a képek alapján. Tehát bíztatóak az első jelek, ha erre esik a választásom és tényleg olyan lesz, mint a képeken volt, akkor még arra is lesz esély, hogy sokáig maradjak ott, és akár onnan járjak Ede-be az egyetemre. Vonattal kb. 1 óra 10 perc lenne Eindhovenből Ede-be és át kéne szállni Utrechtben. De ha nagyon jó lesz, akkor minden további nélkül bevállalom.

Illetve nézem az időjárást is és úgy látom, hogy Hollandiában tényleg készülni kell a hűvösebb időre ugyanis úgy néz ki, hogy 20°C-ra megyek ki.

De most már kevésbé csinálok problémát belőle. Úgy érzem, hogy el tudom fogadni, hogy a hűvös nyár velejárója a holland mindennapoknak.

Nos, a mai nap volt az utolsó nap az egyetemen, vége a 4. félévnek. Ez egyben azt is jelenti, hogy elhagytam a budapesti albérletet és hazaköltöztem. Ezzel újabb szakasz zárult le, szerencsére gond nélkül. A szerződésben foglaltak szerint mondtam fel az albérletet, a kiköltözés rendben ment, haza is hoztam mindent.

A tervek szerint már nem is megyek vissza, mert bár csak egy vizsgám lesz a vizsgaidőszakban, de megbeszéltem a tanárral, hogy az online legyen. Szerencsére nyitott rá. Összesen egyébként négy vizsgám lenne, de ebből kettőt kiváltottam egy-egy esszével, a negyedikből meg a héten vizsgáztam. Ennél a tárgynál ugyanis csak júniusi időpontot tudott megadni a tanár, és előre jeleztem neki, hogy a tervek szerint én akkor már Hollandiában leszek, így megegyeztünk, hogy most a héten, az órája után előre levizsgáztat engem. Ez szerencsére jól is ment.

Ugyanakkor összességében engedtem a szinte mindenből ötösnek lenni jellegű elvárásomból, ami helyénvaló is, mert most már nehezedett annyit a holland nyelv, hogy ott már nekem sem magától értetődő, hogy menni fog minden. Követtem is el csúnya hibákat a nyelvi dolgozatokban. Az egyik, amire komolyan erősíteni kell, az a szókincs. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyetem lévén itt sokkal gyorsabb ütemben haladunk. A félév végére több száz megtanulandó szó gyűlik össze. Nem szerepeltem abban valami jól, hogy a megadott szavakkat mondatot képezzek. És az az igazság, hogy érzékelem is ennek hiányát, mert sokszor egyszerűbben fejezem ki magam hollandul, mint ahogy azt tenném magyarul. Egyértelmű, hogy a szókincsen, kifejezéstáron kell bővíteni.

A másik, amin csúnyán elhasaltam, az a vonatkozó névmás. Röviden, amikor a másik tagmondatban visszautalunk az első tagmondat alanyára. Ezt hiányosan tanultam meg, illetve az volt egy komolyabb hibám, hogy csak ott használtam az elöljárós vonatkozói névmást (waarin, waarop, met wie...) ahol az első tagmondatban is szerepelt elöljáró szó. Valamiért az maradt meg bennem, hogy csak ott kell. Csak így meg olyan mondatok jöttek létre, amiket magyarra fordítva is teljesen értelmetlenek voltak:

"Ott áll a lány, aki moziban voltam tegnap este."

Ennek még a holland megfelelőjében is hiába keresek az első tagmondatban elöljárót, de utólag visszagondolva teljesen nyilvánvaló, hogy az elöljárószót szükséges a vonatkozó névmáshoz illeszteni, hiszen a magyarban is benne van rag formájában... akivel... Mindig követek el buta hibákat nyelvi teszteken... Egyébként minden más rendben volt. Sok volt a tanulnivaló, több esszét is meg kellett írni, előadást kellett tartani. Mondjuk az előadások abból a szempontból voltak problémásak, hogy mivel a nyilvánosság előtt egyébként is izgulok, erre rájön az, hogy idegen nyelven beszélni... Az, hogy van egy alapvető hollandom, az nem azt jelenti, hogy el is hiszem magamról, hogy akkora nyelvtudásom van, hogy előadásokat tarthatnék hollandul. Így ez ennek megfelelően sikerült... Teljesen értelmetlenül mondtam egyik szó után a másikat. Magamat ugyanúgy nem értettem, mint mások engem.

De nem baj, ha majd tényleg jó lesz a hollandom és a beszélőkém is fog fejlődni, csak jobb lehet. Megcsinálom a még hátralevő vizsgát, emellett arra fókuszálok, hogy rendben legyen minden 1-jére, mire kimegyek Hollandiába. A munka nagyjából rendben van, már csak szobát kell keresni, amit bérelhetek. Azt határozottan érzem, hogy idén sokkal jobb muníciókkal megyek vissza Hollandiába, mint amikkel tavaly voltam. Sok mindent átgondoltam magamban, hol hibáztam, mit csinálhatnék másképp, és határozottan hiszem, hogy idén sikerülni fog.

Ennek egy részét korábban megírtam. Több mint 1,5 hónap telt a múltamban való szembenézés óta, és határozottan érzek magamban pozitív változást. Nyugodtabb vagyok, asszertívebb, úgy érzem, hogy több mindent is el tudok vállalni. Kezdem azt érezni, hogy jobban kontroll alatt tudom tartani az érzelmeimet, amivel régebben komolyabb problémáim voltak. Ez az alvásomra is jó hatással van, ugyanis korábban, ha korábban kellett felkelni, mindig görcsöltem magamban, hogy aludjak el, különben milyen állapotban leszek holnap? Ez nem egyszer azt hozta magával, hogy aznap éjjel semmit nem aludtam, így sejthető, hogy másnap mennyire voltam használható. Most meg úgy vagyok a dologgal, hogy vagy elalszok, vagy nem. És mivel nem görcsölök azon, hogy elaludjak, ezért el is alszok. Persze, most sincs az, hogy minden egyes alkalommal kialszom magam, vannak fáradtabb napok, de egyértelmű, hogy tudatossággal sokkal jobban tudom kezelni a nehezebb napokat. Illetve az is nagyon fontos lesz, hogy ha a munkahelyen lesznek nehézségek, ne adjam fel, hanem egyrészt gondoljak arra, hogy mi a végső célom, másrészt meg emlékezzek vissza arra, milyen állapotban voltam tavaly nyáron, miután hazajöttem Hollandiából. Szinte egyből éreztem, hogy nagy hibát követtem el azzal, hogy feladtam. Érzem, hogy ez elegendő muníciót fog adni. Hiszen a cél messze van, évek kérdése, mire elérem, ezért teljesen nyilvánvaló, hogy az első időkben messze nem úgy fognak alakulni a dolgok, ahogy az ideális lenne számomra.

Meg egy másik fontos dolog, amit szintén nemrég hallottam. Bár más témával kapcsolatban, de nem volt nehéz kapcsolni, hogy az, amit hallottam, az az élet egyéb területeire is igaz. Puzsér rádióműsorában, az Önkényes Mérvadóban beszéltek a gyerekvállalásról, hogy illetve, hogy a mai fiatalok, az én generációm miként vállal gyereket. A lényeg az volt, hogy sok fiatal szülő nem akarja felvállalni a gyerekvállalással járó életmódváltozást, ezért a gyereket sokszor olyan helyekre is elviszik, amik az ő pici, fejlődő szervezetének még nem való. És ennek kapcsán mondták azt, hogy gyakorlatilag az ember akárhogy dönt az életében, mind a kettővel nyer is valamit, meg el is veszít. Aki gyereket vállal, az kap egy csomó olyan dolgot az élettől, amiket csak egy szülő élhet meg, ugyanakkor hiányt fog szenvedni egy rakás olyan dologban, ami egy gyermektelen felnőttnek megadatik. Ugyanez fordítva. A gyermektelen felnőtt számára is sok lehetőség adatik meg az életében, ami egy szülő számára nem, de ő is hiányt szenved bizony dolgokban, ami viszont csak egy szülő számára adatik meg.

Ez volt az, aminek hatására tudatosodott bennem, hogy ez az élet egyéb területeire is igaz. Akárhogy döntünk, mindennel nyerünk valamit, de egyben el is veszítünk dolgokat. Ezt nekem ott és akkor fontos volt hallani, mert ennek hatására tudtam összegezni magamban, hogy a Hollandiába való kiköltözéssel egy csomó dolgot nyerhetek: Jobb munkahely, magasabb fizetés, nagyobb esély egy jó párkapcsolatra, gyerekvállalás, jobb anyagi körülmények. Ugyanakkor elveszítek dolgokat is, amik szintén fontosak számomra. Hollandiában például megmérettetés megszokni a klímát. Lehet, hogy a nyereségek fejében ez elhanyagolhatónak tűnik, de valójában nagyon nem. Hollandiában tényleg nehezen jön el a jó idő tavasszal, nyáron is esetlegesek az igazán meleg napok. Keveset süt a nap, sokat esik az eső. Tavaly, amikor kint voltam, konkrétan volt két olyan hét, amikor ha már csak felsejlettek a felhők mögül a napsugarak, már az nagy dolognak számított. És ez igenis hatással volt a lelkiállapotomra, azt éreztem, hogy nehezebben bírom a megmérettetéseket, amiből volt tavaly nem is kevés. Ezt például úgy rendeztem le magamban, hogy azzal, hogy kimegyek Hollandiába, azzal lényegében egy csomagot veszek át, amiben van egy csomó jó dolog, például a fentebb felsoroltak, amik nyereségként foghatók fel. De van néhány rossz is, amik ugyanúgy a csomag részei. És ennek része például az időjárás, illetve, hogy bizonyos hivatalos ügyeket marha nehéz és körülményes elintézni. És amikről még nem tudok. De ezek az úgynevezett veszteségek is a csomag részei. És nem olyan, mint egy svédasztal, hogy kiválogatom azt, ami nekem tetszik, hanem csomagként jön egybe az egész. És vagy megtanulok együttélni a nehézségekkel vagy feladom az egészet. De túlságosan fájnak a feladásból fakadó veszteségek, hogy még egyszer visszaforduljak az életemben. Úgyhogy ha tényleg kimegyek 1-jén Hollandiába, onnan már nem lesz visszaút.

Annyira hosszan nem fogok írni az Eurovízióról, de egy pár gondolatot megosztanék. Tegnap este volt az első elődöntő, ahol 17 ország előadójából jutott tovább 10.

Mert egyébként egyáltalán nem volt buli, az idei felhozatal a tavalyihoz képest az idei katasztrofális volt. Voltak egy páran nagyon jók, a két nagy várományos: Ukrajna és Hollandia most voltak. Illetve két olyan ország előadója van pluszban, akik tetszettek: Moldova és Norvégia. Örömteli is, hogy mind a négy továbbjutott. Bár pont az ukránoknál hallottam sok hamis hangot, illetve nagyon látszott a holland énekesnőnél, S10-nél, hogy izgult. Remegett a keze, bizonytalanságot sugárzott az arca. Ennek ellenére nagyon szépen énekelt, kellemes volt hallgatni. Moldova együttese nagyon vicces volt, Norvégia együttese meg az elektronikus zene egy igényesebb változatát hozta el, megérdemelték, hogy bekerüljenek a döntőbe.

Aki még jó volt, de nem az én stílusom, az Litvánia. Nagyon jól énekelt az énekesnő, csak ez a Liza Minelli-féle túlzott nőiesség nem az én stílusom. De igazából megérdemelte a továbbjutást, szép volt. Aki még jó lett volna, az Bulgária, mert egy jó rock dalt hoztak el, de nem igazán tudott énekelni az énekes. Van az, hogy valaki izgul, és emiatt itt-ott hamisan énekel, de azért lehet hallani, hogy egyébként tud énekelni, csak ott nem ment jól. Ezt Bulgáriánál nem éreztem, nem volt az énekesnek semmi hangszíne.

A többiek... Volt egy-két érdekesebb előadó, de a többsége inkább érdekesnek akart tűnni, de nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Ki is esett Lettország és Szlovénia, akik nem voltak rosszak, mert akartak valami újszerűt mutatni, de egyrészt ilyet már láttunk, másrészt maguk az előadók sem voltak annyira karizmatikus személyiségek. Voltak rettenetesen unalmas dalok is, amik nem is voltak rendesen megírva. Hogy ilyenből bejutott Svájc és Görögország... Hát, mivel mindenképp 10-en jutnak tovább, ezért hiába voltak 5-en igazán jók, mindenképp be kell jutni 5 rosszabbnak, hogy a létszám teljes legyen. De hogy voltak borzalmas előadások... Azért hála istennek, annyira azért nem zuhant a színvonal, hogy ilyenek is továbbjussanak. Azt mégis hogy gondolta Albánia, hogy egy énekelni nem tudó énekesnőt indítanak egy európai versenyre? Ugyanígy Dánia és Ausztria is hogy gondolták, hogy behoznak valami show-nak látszó előadást, de az egész semmiről se szólt? Meg is érdemelte ez a három ország, hogy ne jusson tovább.

A műsorvezetők ugyanúgy borzalmasok, személyiség nélküliek voltak, mint tavaly. Semmi saját, semmi egyedi nem volt az előadásukban, csak a szokásos unalmas, viccesnek tűnő hülyéskedések, a szemükben pedig a "ma itt néhány ember élete egyszer s mindenkorra megváltozik" tekintet, és hogy mekkora csodát látunk itt. Meg merem kockáztatni, hogy akinek az értelmi szinte üti már egy átlag 12 éves gyerekét, az ezt nemhogy nem veszi be, de gyomorforgatónak tartja a műsorvezetők ripacskodását. Néhány előadó által helyet kap az egyéniség, de alapvetően nem akarom, hogy az Eurovízió világa legyen az általános a médiában.

Magyarországon lévén YouTube-on követtem az adást, Humbby barátom nézte holland TV-ről az adást. Annyira nem kommentáltuk most egymásnak a látottakat, mert tényleg nem igazán volt mit. Minek írjam le neki sokadjára, hogy "te saai" vagy "vreselijk" vagy "de zanger kan niet zingen" amikor így is azon dolgozok magamban, hogy azért már érzékelhető legyen, hogy B1-es szinten van a hollandom, és választékosabban fejezzem ki magam. Ezt ez a műsor kifejezetten hátráltatta. De az tetszett, hogy mondta, hogy a holland műsorvezetők sem győzték minősítgetni az előadásokat. Egyébként Hollandiát utoljára jelentették be, hogy tovább jutott. Kíváncsi lettem volna, hogy hogyan reagálták volna le, ha S10 nem jut tovább. Igazuk lett volna, bármi rosszat is mondtak volna. S10-re szükség van, S10 a példa arra, hogy a mai holland pop zene átlagon felüli, és hangot is kapnak ott az igazán jó előadók.

Arra viszont továbbra is reális esélyt látok, hogy Ukrajna nyeri meg az egész versenyt. Akkora üdvrivalgás volt a daluk után és amikor bejelentették, hogy továbbjutottak, hogy nem lehet nem feltételezni, hogy akár meg is nyerhetik. Ha tényleg nyernek, erősen gyanítható lesz, hogy szolidaritásból nyernek, akármennyire is megérdemelnék az eladásuk alapján. De hogy hogy rendeznék meg 2023-ban az Eurovíziót, az külön talány, amikor kisebb gonduk is nagyobb annál, minthogy Eurovíziót rendezzenek jövőre. De erről majd szombaton, a döntő után.

Most jött az üzenet az Erasmus Koordinátortól, hogy nem Leidenbe neveznének, hanem Ede-be, és jelezzek vissza, ha elfogadom. Örömmel. Azért változtatnák meg, mert ott nem egyetem van, hanem valami főiskola, és ott nem annyira nehéz. Leidenbe inkább mesterszakosokat küldenek. Nekem azért jó, mert úgy gondolom, hogy a megfelelő ismeretanyagot Ede-ben is megkapom, ami elegendő lesz az alapszakos diplomához. Ha pedig nem olyan nagyok a követelmények, az csak az én életemet könnyíti meg. A krediteket ugyanúgy beszámítják ott is.

Meg lakhely szempontjából is szívesebben mennék oda. Ede Kelet-Hollandiában van, közel a német határhoz. Egyrészt szívesen átjárnék Németországba, meg abból a szempontból is van jobb helyen, hogy nem ott a legsűrűbben lakott régióban lennék Hollandiában. Keletebbre, de talán még inkább északra, nagyobb nyugalom van. Kisebb a népsűrűség és több a zöld terület.

Most már ennek fényében néztem szét, hogy hova mehetnék lakni. Mivel az lenne az ideális, hogy ősszel ne kelljen költözni, ezért Eindhoven nem jöhet szóba, mert kerülővel lehet onnan Ede-be eljutni. És hát ha valami nagyon drágává teszi Hollandiát, az a vasúti közelekedés. Nagyon drága ott a vonatjegy. Három nagyobb város jöhet szóba nyári munkakeresés szempontjából: Utrecht, Nijmegen vagy Arnhem. Utrecht azért lenne ideális, mert az földrajzilag Hollandia közepén van, így onnan könnyebben el tudok jutni bármerre. Bár az népsűrűség terén bukna, mert Utrecht tartomány a harmadik legnépesebb provincia Hollandiában. Nijmegen meg ott van keleten: jobbra nézek, ellátok Németországig. Arnhem-et egyáltalán nem ismerem, de gondolom, azzal se járhatok rosszul.

Határozottan azt gondolom, hogy jól jártam ezzel a váltással, remélem, hogy ténylegesen sikerül a környéken egy olyan helyet találni, ahol jól érzem magam.

Ma közzé tették az Erasmus pályázat eredményét, és sikerült! Mehetek 2 félévet tanulni Leidenbe! Hihetetlen jó érzés, ez még akkor is nagy öröm, ha egyébként is nagy esély volt arra, hogy elnyerjem a pályázatot, mert egyrészt az évfolyamomból csak én jelentkeztem, másrészt meg elég jók a tanulmányi eredményeim, hogy tudjam, hogy nem a semmire nyújtom be a pályázatot. De nagyon jó érzés tudatosítani magamban, hogy fél lábbal már tényleg Hollandiában vagyok. Ott fogom befejezni a tanulmányaimat, onnan megcsinálom még, amit az itteni egyetemen kérnek, hogy meglegyen a diploma. És akkor én be is fejeztem a magyarországi tevékenységemet és végleg kint maradok. Főleg a tegnap este fényében, nekem már tényleg nincs semmi jövőképem Magyarországon. Túlságosan nyugati gondolkodású vagyok a magyarok többségéhez képest.

De most a lényeg az, hogy elkezdjem komolyan szervezni a holland kiköltözésemet. Azon gondolkodom, hogy érdemes-e már most albérletet keresni, és lefoglalni június 1-jére, egyáltalán le lehet-e, vagy várjak még vele? Illetve, mennyire vannak szakmai gyakorlati helyek, mert arra is van érvényes pályázatom. Elmentettem már egy pár weboldalt, ahol tudok Hollandiába gyakorlati helyet nézni. Biztos, hogy fogom keresni, de igazából azért nem idegeskedek rajta annyira, mert ha az nem jön össze, akkor futárkodni fogok. Kezdetnek az is megfelel, az is jó lesz majd elfoglaltságnak, és a nyelvet is fogom tudni gyakorolni általa is.

Abban biztos vagyok, hogy ott nagyon meg fogom tanulni a nyelvet. Tavaly is az volt, amikor kimentem Hollandiába, hallgattam a hollandok beszédét, csak lestem, hogy úristen, mikor fogok tudni ezekkel normálisan beszélgetni? O_O Aztán egy hónap után már egész jól ment. Egész jól értettem, hogy mit mondanak nekem, és jobban is tudtam válaszolni. És ha ott maradok, szinte biztosra vehető, hogy jobban fogok tudni hollandul, mint angolul. Leiden meg gyönyörű város, biztos, hogy sokat fogok ott sétálni.

És akkor most már úgy megyek vissza, hogy tudatosan fogom építeni a jövőmet, lépcsőfokról lépcsőfokra.

1. Nyári szakmai gyakorlat + szobabérlés
2. Leideni egyetem + szobabérlés
3. Rendes munka + megfelelő anyagi helyzet esetén akár lakásbérlés
4. Pénzt félretenni a jövőbeni tervekre + akár hitelre lakást venni
5. Párkapcsolat + akár család (úgy érzem, két gyereket tudok felnevelni)

Ezt így nagyvonalakban. Persze sorrend bizonyos mértékig módosítható, például a párkapcsolat jöhet sokkal korábban is. Meg hát persze ezt az élet felülírhatja, de nagyjából 40 éves korom körülre tudom elképzelni, hogy akár gyerekem is lehet. Nagyon távlatinak tűnik ez a terv, de azért gondolkodok így, mert ahogy elgondolkodtam a múltamról, hogy hol követtem el hibát, az egyik az volt, hogy nem volt konkrét távlati tervem, ami miatt megérte volna viselni a nehézségeket. De erről majd később részletesebben.

Most már komolyabban nézegetem repülőjegy árakat Hollandiába, mivel nagyjából akkor tervezek visszamenni, mint tavaly, vagyis május 30-a körül. Így időszerű, ha olcsóbban akarok visszamenni. Eleinte igencsak megrémültem, mert pont 30-án 30.000 forint körül volt repülőjegy Eindhovenbe. Fel is merült bennem, hogy persze, mindennek robban az ára, de akkor nekem is tényleg alaposan be kell nyúlnom a pénztárcámba, ha vissza akarok térni és új életet kezdeni? Május 31-ére is drága volt a jegy, de aztán jött a nagy meglepetés, ugyanis júniusra mintha valami fonalat vágtak volna el... Június 1-jén már 5.690 forintért lehet Eindhoven-be utazni. Hát, nagyot néztem, nem is hagytam ki a lehetőséget, megvettem a repülőjegyet! Ilyen jó áron biztos, hogy nem fogok jegyet találni, ennyiért még úgy is megéri, ha valamiért nem jönne össze az út, és le kell mondjam. De nagyon nem szeretném. Rettenetesen örültem neki, most olyan időket élünk, hogy minden ilyen lehetőséget meg kell ragadni. Nagyon szerencsésnek gondolom magam, hogy sikerült ilyen olcsón találni jegyet.

Nagyon izgatott vagyok, nagyon várom. Néhány dologgal sikerült elszámolnom magammal, hogy miért nem sikerült tavaly, ezeket nagyon remélem, hogy tudom hasznosítani. Erről lehet, hogy írok majd később részletesebben.

Pár napja hozták nyilvánosságra, hogy egy bizonyos S10 nevű énekesnő indul Hollandia színeiben az Eurovíziós dalfesztiválon. Meglepett, mert őt speciel ismerem, hallottam már néhány dalát. Ő is az a fajta énekesnő, aki saját stílust képvisel, amit mindenképp értékelek, de meghallgatva az első albumát nekem túlzottan elvontnak tűnt. A 100%NL rádióban hallottam először az "Adem Je In" című dalát, az nagyon megtetszett, azért is kezdtem el jobban utánanézni, hogy ki is ő.

Nemcsak azért örömteli, hogy ő indul az Eurovízión, mert egy olyan előadó fogja Hollandiát képviselni, akinek hallhatóan saját stílusa van, hanem végre holland nyelvű dallal indul Hollandia! A dal címe "De Diepte", ami szintén nagyon jó lesz. Sőt, ha a dal minőségét nézem, akkor ha Duncan Laurence a maga dalával nagyon megnyerte az Eurovíziót, akkor S10-nek még annál is jobban meg kéne nyerni. Igazság szerint Duncan Laurence az utóbbi időkben igencsak leértékelődött nálam. Már akkor is kellemetlen volt számomra az a túlérzékenység, amivel énekli a dalait, meg hogy hollandként angolul énekel. Aztán ahogy felfedeztem egyre több holland előadót, úgy tudatosodott bennem, hogy a holland könnyűzene sokkal több ígéretes előadót tartogat, akik ráadásul hollandul énekelnek!

S10 dala, amivel indul az Eurovízión, hasonlóan jó, mint az "Adem Je In". Melankólikus, lényegében a fájdalom mélységéről az attól való félelemről szól. S10 hangja erős, főleg az énekesnő adja a dal erejét. Mert alapvetően nem a hangszerek dominálnak. Nem is szól annyira sok hangszer. Egy gitár, inkább a refrénnél szól erősebben a dal, de egyértelműen az énekesnő dominál. Ami nem tetszik (bár ez lehet, hogy inkább egyéni), hogy a dallam nem igazán megjegyezhető. Nem az a fajta dal, amit először meghallgatok, és máris dúdolom. Ezt többször kell végighallgatni. De érdemes, és jó szívvel ajánlom.

Újabb fejezetéhez érkezett nálam az Erasmus jelentkezés, ugyanis végül 2022 őszére halasztódott a holland egyetem. Végül jó, hogy így alakult, mert nagyon kedvezőek a kilátások, két okból is.

1. Idén két holland egyetemmel bővült a választható egyetemek száma. Idéntől lehet menni Amszterdamba és Edébe is. Amszterdam ráadásul azért különösen jó, mert oda elég B1-es szintű holland. Az meg meglesz a félév végére.
2. Pont ma találkoztunk azzal a tanárnővel, aki a Néderlandisztika szakon az Erasmusért felelős, beszélgettünk vele, és csak én voltam egyedül annyira elhivatott, hogy jelentkezzek. A többiek kivárnak.

Így hely mindenképp van. Maximum három egyetemet lehet megjelölni, végül a következő sorrendet találtam ki:

1. Leiden
2. Amszterdam
3. Ede

Még két egyetem van, ahova jelentkezhetnék, de mind a kettő nagyon nehéz. Az egyik Utrecht. Ezzel az a baj, hogy itt nincs konkrétan Néderlandisztika szak, így más tárgyakból kell a szükséges krediteket összegyűjteni, és állítólag nagyon nehéz. Groningen lenne a másik, ezzel meg az a helyzet, hogy tavaly ide C1-es holland kellett, ezt idénre levitték B2-re. Ezért ugyan bekerült a jelöltjeim közé, de aztán az Erasmus oldalán olvasva az élménybeszámolót, kiderült, hogy nagyon nehéz teljesíteni. Bár hozzáteszem, csak idén vitték le a nyelvi szintet, úgyhogy lehet, hogy könnyebb lenne, de inkább így érzem jobbnak, mert nem biztos, hogy sokkal könnyebb lenne.

Mind a három egyetemre szívesen mennék. Leiden egy csodálatos város, ahol akár az egész életemet leélném. Mondjuk, hogy mennyire drága a lakhatás, még nem tudom. Eljátszottam a gondolattal, hogy ha Leidenbe kerülök, akkor lehet, hogy szomszéd városba Alphen aan den Rijn-be költöznék, mert az talán olcsóbb. Onnan meg vonattal negyed óra Leiden. Illetve Alphen aan den Rijn-ben gondolkodtam Amszterdam esetében is, de kiesett, mert több, mint egy óra a vonatút, ráadásul át kellene szállni Woerden-ben. Úgyhogy Amszterdam esetében maradnak azok a diákszálló weboldalak, amiket Tukeinon linkelt nekem: The Student Hotel, Erasmus Play vagy Housing Anywhere. Ede városáról még életemben nem hallottam. De ahogy utánanéztem, tetszik, hogy Gelderland-ban van. Ugyanis az egy dolog, hogy Leiden nagyon szép város, de Észak-Holland és Dél-Holland tartományok túlzottan zsúfoltak. És inkább Hollandiának egy nyugodtabb, ritkábban lakott területén telepednék le. Ede ebből a szempontból nagyon jó helyen van. Nincs is messze Utrecht-től, de ott van Arnhem és Nijmegen is. Úgyhogy amit olvastam, nyugalom szempontjából Ede lenne a legjobb választás. Meg hát Hollandia keleti oldalán van, közel a német határhoz, egyébként is átjárnék Németországba.

Nagyon örülök, hogy több lehetőség adódott most, könnyű volt most jó helyeket választani. Ígéretes jövő áll előttem.

Hamarosan kezdődik a negyedik félév az egyetemen. Izgatottan várom, vannak terveim. A vizsgák rendben megvoltak, sikeresen teljesítettem mindegyiket. Bár most voltak nehézségek, mert az egyik tárgyból csak harmadjára mentem át, de akkor legalább négyes lett, úgyhogy jól végződött. De az első alkalom nagyon idióta volt, mert eleve fél órával elaludtam a vizsgát (8-kor kezdődött), de nem problémáztam rajta különösebben, úgy voltam vele, hogy biztos van lehetőség később kezdeni, ugyanúgy rendelkezésre áll a 45 perc, mint ahogy az szokott lenni más vizsgáknál. Egy fenéket! Az első néhány kérdés után szembesültem azzal, hogy már csak 8 perc maradt az egész vizsgára, ami nem mellesleg 60 kérdésből állt! Ilyennel még nem találkoztam, hogy nem lehet később indítani a vizsgát... Természetesen bukta volt, de legalább megjelentem, így nem kell mulasztási díjat fizetni. Ha engem kérdeztek, ez a legnagyobb faszság, amit egyetemen fizetni kell. Aztán másodikra sem sikerült, mert azt hittem, hogy van elég anyag, amit mintegy "segédeszközként" használhatok, de hát kiderült, hogy nem elegendő, úgyhogy harmadjára már komolyan felkészültem, és akkor már jól sikerült. Ez volt az egyedüli kaland, a többi rendben ment, és örömömre tiszta lappal, restanciák nélkül kezdem a 4. félévet.

Mint ahogy örülök annak is, hogy úgy néz ki, hogy nemcsak üres év eleji fogadalom volt a fogyás és a testedzés a Ring Fit Adventure-rel. Most is ugyanazzal a lendülettel csinálom, mint egy hónapja, aminek egyik eredménye, hogy immár 4 kg-mal vagyok könnyebb.

Elégedett vagyok az eddig elért eredménnyel, de ahogy látható, még mindig "Overgewicht" (vagyis túlsúlyos) vagyok, és 63 kg-ra írja az ideális testsúlyomat, úgyhogy még van munka. De jól állok és az elszántság is megvan. Meg fittebbnek is érzem magam. Konkrétan érzem, hogy a karom keményebb illetve, mintha kezdene kialakulni a hasizmom. Érintésre egy kicsit más volt, mint korábban. Aztán, hogy tényleg így van-e vagy csak az agyam játszik velem, nem tudom, de jó érzés. Konkrétan olyan érzésem volt, hogy szívesen behúznék valakinek, hogy kipróbáljuk, mennyire fáj neki. De önmagában a jó érzés miatt sem fogom abbahagyni.

És most komolyabb témák, mert történtek itt dolgok, amiket tapasztalatként szeretnék megosztani, illetve a saját konklúzióimat. Először is tettem kísérletet párkeresésre, ami nem sikerült. Viszont érdekes tanulságokkal szolgált, megint tanultam magamról. Igazából nem akarom a másikra ráhúzni a vizes lepedőt, egyrészt undorító dolognak tartom megszégyeníteni a másikat, másrészt igazat adok azoknak, akik szerint aki folyamatosan a másikra mutogat, az nem érett meg mentálisan. Az a fontos, hogy én mit hibáztam, és hogy mit tanulok belőle. Bár azt gondolom, hogy nem feltétlen jó az, ha csak magunkat hibáztatjuk a a kialakult helyzetért, mert azzal túl nagy terhet rakunk magunkra, ami plusz nyomásként ott lesz rajunk később is. Emellett személyes tapasztatom szerint mindig kettőn áll a vásár problémás esetben, de a másik hibáját csak addig érdemes nézni, hogy reálisan lássuk a dolgokat. A másiknak kell annyi önreflexióval rendelkezni, hogy lássa, hogy mit hibázott, és a következő alkalommal ő mit tehet másképp. Ami engem illet, az egyik hibám (ha ez nevezhető hibának), hogy nem vagyok feltétlen karizmatikus személy, hogy ha baj van, kihozzam a másikból a legjobbat. Ha valakit nagyon problémásnak látok, azzal nem szoktam foglalkozni. De ha valakinél érzek valami szikrát belül, akkor szoktam segíteni neki, hogy meggyúljon benne a láng. De kétségtelen, hogy csodát nem tudok tenni, mert a másiknak kell az utat érdemben megtenni.
De ami ennél is lényegesebb, hogy igazából sokat azokkal sem tudok foglalkozni, amiket egyébként nagyon szeretek. És ez itt nagyon kijött. Az van ugyanis, hogy olyan sokat vártam egyvalakire, hogy a hiánya ugyan nem okozott depressziót, meg semmi mentális problémát, más utóhatása volt. Ugyanis, hogy hasznosan töltsem el az időt, kialakítottam egy életritmust, amit egyedül élek. És ez annyira az életem része lett, hogy úgy érzem, hogy haszontalanul telik el egy nap, ha nem csinálom azokat, amiket szeretek csinálni, és hasznosak is. Nyilván, ha van valami esemény, akkor szívesen elmegyek, tehát 1-1 napig másképp élni, az semmiség, de hosszútávon úgy érzem, hogy nem menne. És arra jöttem rá magamban, hogy ha majd valaki engem választ partneréül, annak azzal kell együtt élnie, hogy ha nem is végleg, de jó ideig nem fogok tudni kiszakadni a megszokott életritmusomból. Csak fokozatosan.
A harmadik probléma, hogy most is azt tapasztalom, amit már tavaly is többször, hogy hihetetlenül nyomorult, kényszerhelyzet a párkeresés. Amikor valaki ennek céljából közelít felém, az legtöbbször gyors reakciót akar. A lehető leghamarabb látni akarja, hogy alkalmas vagyok-e neki párnak csak vagy sem. De megint csak oda jutottam magamban, hogy ilyen gyorsan ez nem megy. Megérzésekből lehetnek gondolataim, de bizonyos kritikus kérdésekre csak később derül fény, melyek komoly problémát okozhatnak. A társkereső oldalak tényleg borzalmasak. Látni a sok párkeresőt egymás mellett, az tényleg olyan, mint kitenni magad a húspiacra. Vagy mint egy szupermarket. Ott vannak az áruk a polcon egymás mellett, megnézed, elolvasod az összetevőket, ha nem tetszik, visszateszed a polcra. Ha igen, elmész vele a pénztárhoz, és megveszed. Persze itt közös megegyezéssel, de azért ha "mégsem erre gondoltam", akkor csereszavatos, vissza lehet vinni a boltba. És ez az egész kurvára megalázó! És ezt én is így csinálom, nincs mit szépíteni rajta. De nem érzem így jól magam, úgyhogy kiderült számomra, hogy jól tettem, hogy sokáig következetesen kerültem a társkereső oldalakat. Na most, törölni nem fogom magam onnan, mert később még jól jöhet, mert ki tudja... Hiszen lehetnek sikertörténetek párkereső oldalakról is, de továbbra is azt gondolom, hogy sokkal jobb, ha régebb óta tartó barátságok mélyülnek el, alakulnak ki belőlük a párkapcsolatok, mert vannak dolgok, amik csak később derülnek ki a másikról, amik miatt annyira mégsem lesz jó a másikkal együtt élni. De ha rendben van, nagyobb az esély a hosszabb távú kapcsolatra.

Szerettem volna a vizsgák után az egyetemig egy kicsit dolgozni, hogy valami plusz pénz is legyen, de sajnos ez is olyan volt, hogy a próbanap nem sikerült. Toborozni kellett támogatókat, és sajnos több oka is volt annak, hogy miért nem sikerült. Egyrészt még mindig bennem van az ideg a múltbéli rossz munkatapasztalatok miatt, így eleve rossz handicappel indultam. Konkrétan annyira leblokkolt, hogy nem tudtam megszólalni, nem tudtam odamenni emberekhez. Úgyhogy nem is volt kérdés, hogy ebből nem lesz semmi. Az sem segített a helyzetemen, hogy a szervezés egyébként borzalmas volt. A tervezettnél sokkal kevesebbet tudtam volna egyébként is dolgozni. Ráadásul a próbanapon munkáltató késett több, mint fél órát, úgyhogy én már úgy voltam, hogy elmegyek, konkrétan az utolsó pillanatban írt, és kérdezte, hogy ki jön. De ez is azt érzékeltette velem, hogy nincs itt helyem, a fentebb írtak csak tovább tetézték a problémát. Nyilván tudtam volna oldódni, de nekem ehhez idő kell. Arról nem is beszélve, hogy akarnom kell. És igazából ez sem volt meg. Jó üggyel foglalkozik az alapítvány, mely toborzókat keres, de én abban, abban a formában nem hiszek.
Azt tapasztaltam magamnál nem feltétlen a "jó" és a "rossz" izgalom az, ami a fő különbség nálam. Mert a jó izgalom az, ami doppingol, amikor alig várom, hogy benne legyek egy megcsináljam. Ilyen nálam egy verseny. Aztán van a rossz izgalom, ami általában leblokkolja az embert. Na most nálam is ez volt, de azt tapasztaltam magamon, hogy van egy plusz faktor, ami segít oldani a blokkot: Akarom-e az adott dolgot, vagy sem? Erre jó példa a mostani vizsgán, amikor Holland / flamand irodalmon ezt a rossz izgalmat éreztem magamban. Sok volt a tananyag, ráadásul hollandul volt, idegeskedtem magamban, hogy hogy fogom én ezt megtanulni, hogy fogok ebből átmenni? Aztán annyira jól sikerült az egész, hogy négyes lett végül. Mindenesetre ezzel a munkával is szereztem tapasztalatokat.

Amire szükség is lesz, hiszen az egyik fő ok, ami miatt várom ezt a félévet, hogy utána végre visszamehessek Hollandiába. Ugyanis nagyon jó érzéssel töltött el, amikor decemberben érdeklődtem az Erasmus irodában, és mondták, hogy a tavalyik szakmai gyakorlati pályázatom érvényes még. Tehát mehetek idén nyáron dolgozni. Ehhez is dolgoznom kell magamon nemcsak feldolgozni a rossz munkatapasztalatokat, hanem további dolgokra felkészülni.

• Nem állni meg egy sikeres munkakeresésnél, hanem bebiztosítani egy másodikat, ha esetleg baj történne és nem sikerülne az első.
• Jobban felkészülni a mentális kihívásokra. Mi tagadás, sok volt belőle tavaly júniusban, ezekre érdemes felkészülni.
• A klíma. Nekem, akinek úgy jó a nyár, ha minél forróbb, igenis hozzá kell szokni ahhoz, hogy Hollandiában akkor számít jónak a nyár, ha 20°C fölött van a hőmérséklet, nem 30-35°C felett, mint itt. Sajnos ott tényleg az van, hogy szokni kell azt, hogy van olyan, hogy hetekre nem bújik elő a felhők mögül a nap, és nyáron is gyakori az eső. Tavaly júniusban ezt tapasztaltam kint. Eleinte nagyon örültem annak, hogy tényleg későn megy le a nap, de aztán kiderült, hogy az is csak akkor igazán fancy, ha felhőtlen az ég. Mert egyébként csodálatos, amikor 21:50 körül is látható a nap, és csodálatosra festi a várost, az eget. És hogy 23 óra fele lesz csak teljesen sötét.

Úgyhogy nem lesz egyszerű, mégis úgy érzem, hogy megéri, mert úgy érzem, hogy ott alapozhatom meg igazán a jövőmet. Amióta hazajöttem, többször vertem gondolatban a falba a fejemet, hogy mekkora hiba volt feladni és hazajönni. Sokat tanultam belőle, de felmerül bennem az a kérdés is, hogy ezeket nem-e tanultam volna meg kint? Ez már nem fog kiderülni. Az biztos, hogy sokkal tudatosabb leszek. Addig is fogok magamon dolgozni, hogy kint annyival könnyebb legyen.