Az utóbbi napokban, hogy motiváltabb legyek nyelvtanulás terén, több idegen nyelvű lejátszási listát is kerestem Spotify-on, ahol német, holland és spanyol nyelvű dalokat tettek egy-egy listába. Fogok róluk részletesebben is írni, de most röviden annyit, hogy a hollandok pop zenéje kiütéses győzelmet aratott a másik kettő felett. Több példát is említettem már korábban, hiszen nagyon jó dalai vannak Eefje de Visser-nek, valamint ígéretes karrier áll Froukje előtt is, de álljon itt egy újabb példa arra, hogy miért is érdemes holland pop (néderpop) zenét hallgatni.

Ezt a dalt már korábban, a Radio 538-on is hallottam, és már akkor felfigyeltem rá, hogy mennyire szórakoztató. De az az igényes, színvonalas szórakoztatás, ahol nemcsak hogy hallgatsz egy jó dalt, hanem elő is adják az énekesek, ráadásul meg is nevettet. Mert miről szól ez a dal? A nyelvtanulásról. És az abból fakadó nehézségekről, esetlegesen kínos jelenetekről. A két holland énekes találkozik egy lánnyal, akibe egyből beleszeretnek. Ám akad egy komoly akadály az ismerkedéssel: A lány csak németül és franciául beszél. Így az énekeseknek meg kell tanulni a két nyelv egyikén, hogy tudjanak beszélgetni a lánnyal. Hát hajrá! Ugyanakkor a dal pont azt a kínos helyzetet figurázza ki, amikor azzal próbálsz meg bevágódni a lánynak, hogy te milyen jól beszéled a nyelvét, próbálsz vele beszélgetni kézzel-lábbal mutogatsz, hogy valahogy megértesd magad vele, de végül csak egy "auf wiedersehen" a válasz. A két énekes közül az egyik németül, a másik franciául tanul és versengenek a lányért. Az egyik sikert arat. De vajon melyik?

Hihetetlenül jól van előadva a dal, pont attól vicces és szórakoztató, hogy saját magukat figurázzák ki. Saját magukat járatják le a lány előtt, és képesek ebből viccet csinálni. A borító is masszív önirónia, hiszen úgy néz ki, mint egy nyelvkönyv hanganyaga, még nem voltak megáltallottak odaírni, hogy "Uw Frans Duijtse taalhulp" (Az ön francia, német nyelvsegédje), hogy aztán könnyezve nevessek a borítón. Nagyon ritka az ilyen színvonalasan szórakoztató dal, amit ráadásul komolyan megírtak. Tehát van munka a dalban. A zene nagyon jól szól, és ahogy összehozták a melodikus éneket a rappel, az valami zseniális!

És végre egy videoklip, mely hűen visszaadja a dal hangulatát!

Ahogy nyelvkönyvvel, szótárral mászkálnak az utcán, aztán azzal próbálnak valahogy kommunikálni a lánnyal... Gyakorlatilag nem is kell lefordítani a szöveget, pontosan azt csinálja a két énekes, amit épp énekelnek (rappelnek). Az egész fantasztikus munka, végig mosolyogva néztem a videoklipet, mert annyira jól visszaadják a kellemetlen helyzet vicces mivoltát. És pont ez az, ami miatt kiváló a dal is, meg a videoklip is: Kit érdekel, hogy hibázol? Emberi dolog. Nevetnek magukon, tele van a dal öniróniával, és a dal végén ott a megoldás: Ne azzal pózolj a lány előtt, hogy mennyire tudod a nyelvet, hanem, hogy mennyire érdekel a nyelv. Kérd meg rá, hogy tanítson. Ennél jobb megoldás nem kell a nyelvi különbségek áthidalására.

Nagyon-nagyon szükség van az ilyen színvonalas dalokra 2021-2022-ben is. Itt egy kiváló példa arra, hogy igenis ma is lehet olyan dalt írni, amire évtizedek múlva jó eséllyel ugyanúgy legendaként fogunk emlékezni, hogy a néhány évtizeddel ezelőtti mesterművekre most. Ez a dal tele van életerővel, energiával, ráadásul munkát fektettek bele. Nagyon jó érzés tudni, hogy ma is készülnek minőségi dalok.

Ének: 9/10
Zene: 9/10
Szöveg: 10/10
Hangszerelés: 9/10
Borító: 10/10
Hangulat: 10/10

+ Egy dal, amit már most legendásnak lehet nevezni.
- Lehetne kicsit hosszabb

93%

Egy ideje nem írtam már a vizsgák miatt, de most, hogy látom a végét, van egy kicsivel több időm. A múlt héten vettem meg Hella S. Haasse: Urug című könyvét. Végre találtam egy példányt antikváriumban, azonnal meg is vettem magamnak. Hogy mit jelent a "végre", jól jelzi, hogy 4.310 forint volt. Pedig egy zsebkönyv méretű kisregény. 130 oldal, pár óra alatt elolvasható. De milyen 130 oldal... Az egyik legkedvesebb olvasmány, amivel valaha dolgom. Nagyon örülök ennek a könyvnek. Külön, csak ezért megéri Néderlandisztika szakra járni egyetemre, mert csodálatos a történet. Főleg azért, mert teljes értékű úgy is, hogy ismerjük a törtélmi hátterét az eseményeknek. Hiszen egy holland és egy indonéz fiú gyerekkori barátságáról szól. Nincs ebben semmi titok, hiszen a legelső mondat így szól: "Urug a barátom volt". És az első oldal lényegében arról szól, hogy összegyűjti az emlékeit és megírja.

Nagyon tetszik, ahogy megjeleníti a gyerek naivitását, ahogy a végsőkig hisz abban, hogy ők ketten egyenlőek, és csak a szülők tévképzete, hogy ők mások. A naivitás ára barátság, de azért is tetszik nagyon a regény, mert végig érezhető, hogy valójában nem barátok. Mindig érződik Urug távolságtartása és hogy ő az, aki nagyon is jól tudja, hogy mi történik valójában körülötte. És az az érdekes, hogy ahogy haladunk egyre előrébb a történetben, úgy válik Urug személye, jelenléte egyre távolabbivá. Nemcsak azért, mert tinédzserkorukra némileg más utakon járnak, hanem az indonéz fiú érzékelhetően nincs a teljes lényével jelen. És mintha tudná ezt az elbeszélő, főszereplő is, de a hite végig megmarad.

És én ezt szépnek tartom. Most az egy dolog, hogy soha nem volt valós a barátság, de valójában széppé tette a holland fiú gyerekkorát a hit. Aztán számot vet magával az elbeszélő, felnőttkorára már a maga valójában látja ezt a kapcsolatot, de azért is tetszik a történet, mert azt gondolom, hogy igenis szükség van a naivitásra. Abból is sokat lehet tanulni, amiből aztán lehet pallérozódni későbbre. Tehát nekem azért tetszik, mert hagyja a főszereplő megélni az érzéseit. Ezzel a fajta optimizmussal nagyon tudok azonosulni, mert az ember ekkor él igazán. Meg az is nagyon tetszik, hogy a legvégén, amikor az író számot vet a gyerekkoráról, nem vádol senkit. Nem mutogat senkire, hanem saját magáról mondja ki, hogy "soha nem értettem meg Urugot" és hogy "a mélységét soha nem értem fel ésszel". És ez mindenképpen csodás lezárást ad az egész történetnek. Sokszor el fogom olvasni ezt a könyvet.

Tegnap este elolvastam Willem Frederik Hermans: Het Behouden Huis című novelláját, ami Holland/Flamand irodalmon volt az egyik olvasmány. Azért vártam ennyit az olvasásával mert rettenetesen kellemetlen novella, erre talán utaltam is korábban. Nincs mit csodálkozni rajta, ugyanis Willem Frederik Hermans neve, mint "rettegett író"-ként maradt meg a holland irodalomtörténetben. Nyomasztóak az írásai, olyan asszociációkat használ például a novellában is a ház kertjében lévő fára, a ház bizonyos részeire, vagy a ház női tulajdonosára, akit megöl a holland katona, hogy alsó hangon is nyomorult lelki világra utal... Hát, ki hogy dolgozná fel, hogy a szülei mellőzték, mert a nővérét emelték piedesztálra, és a fiúra mindig azt mondták a szülei, hogy semmire sem jó? Vagy azt, amikor a II. világháborúban, amikor a németek megszállták Hollandiát, a nővére a barátjával együtt öngyilkos lett? Ezek traumatizálták az írót, és lépten nyomon megjelenik a műveiben a mellőzöttség a II. világháború okozta reményvesztettség.

A Het Behouden Huis is a 2. világháború idejében játszódik. A címet "A megőrzött ház"-ként lehetne fordítani (nincs magyar változata a novellának). A mű lényege az, hogy a holland katona, aki valahol Kelet-Európában szolgál (konkrétan nem derül ki, hogy hol, én személy szerint Németország dél-keleti részére tippelek), Egyik városba kell menni, ahol több ház is le van rombolva, egy viszont teljesen épségben maradt. Ebbe a házba megy be a férfi, és mivel látja, hogy nem porosak a berendezések, ha megnyitja a csapot, meleg víz is folyik, ezért lakható állapotban van. Annyira otthonosan érzi magát a lakásban, hogy még a cigarettacsikket is elnyomja a kanapén, majd elalszik. Másnap reggel arra ébred, hogy az ajtón csengetnek. Egy német ezredes volt az, aki a katonáival bebocsátást kér a házba, mintegy menedékhelyül, Bemehetnek, akik szintén otthonosan érzik magukat a házban. A ház mindenhol szabadon bejárható, egyetlen szoba van zárva, amit ráadásul semmilyen kulcs nem nyit. Természetesen kíváncsiak arra, hogy mit rejt a belső szoba. És ahogy az lenni szokott az irodalmi műveknél (és a videojátékoknál is) a zárt ajtó rejt az egész történet lényegét, ahogy itt is. Egy 96 éves férfi van a szobában, a könyvespolc pedig tele van horgászatról és halakról szóló könyvekkel. Illetve több akvárium is van halakkal. A férfi imádja a halakat. 80 éve foglalkozik velük.

Miről van itt szó? A következőképp értelmezem a elzárt szobát és a házat: A ház szimbolikája nem más, mint a szereplő saját maga valósága. Mentálisan szolgál menedékhelyül, mert nem akar tudomást venni a háborúról. Minden adott ahhoz, hogy nyugodt élete legyen a házban, hiszen a berendezések jó állapotban vannak, van melegvíz, tehát a háború borzalmai után végre nyugodt élete lehetne. Tehát a ház lehet az ő saját maga kis világa, ahol a háború elől biztonságban lehet, tehát nem kell tudomást vennie arról, hogy mi folyik kint. Már korábban is olvastam a II. világháború utáni holland irodalomról, rettenetesen erős és nyomasztó. Hollandia nagyon durván megszenvedte a 2. világháborút, a németek, amikor megszállták az országot, lebombázták Rotterdamot és a zsidók 80%-át deportálták. Ez olyan szintű trauma volt a holland történelemnek, amit nem lehet nem kiírni. A 2. világháború utáni holland versek és prózai írások rettenetesen erősek és nyomasztóak, erre egyik legjobb példa a Het Behouden Huis. A szereplők reményvesztettek, nincs miért élniük, keresik a maguk identitását, valóságát. A saját valóság ez a bizonyos ház, amihez a holland katona olyan szinten ragaszkodik, hogy amikor megjelennek a valódi tulajdonosok (egy házaspár), akkor a katona megöli őket. Ragaszkodik a saját valóságához és azt senki emberfia el nem veheti tőle. Az ezredes és a német katonák jelenlétét meg én úgy értelmeztem, hogy azért a holland katona nem tarthatja magát távol 100%-ig a valóságtól. A partizánok a külvilágot jelképezték, hogy a háború még mindig tart. De aztán bevégezték... A németek a valóságnak megfelelően vesztik jelentőségüket a novella előrehaladtával, az ezredes meg... a fán lóg a 96 éves férfival és a ház valódi tulajdonosaival.

Túléltem a novellát. Kellemetlen olvasmány, de nem annyira, mint amennyire féltem tőle. Mert megmondom őszintén: féltem tőle. Féltem, hogy nyomasztani fog és rossz hatással lesz rám. Szerencsére tudtam úgy olvasni, hogy végig külső szemlélőként figyeltem az eseményeket. És ami a legérdekesebb, hogy olvasatta is magát a novella. Tehát Hermans nagyon jó író, nem véletlen a 2. világháború utáni három legnagyobb holland írók egyike. Csak az ő írásai, egyéb történései miatt sokkal nyomasztóbbak.

De semmiképp nem mondanám rossznak, sőt már csak azért is érdemes ilyet is olvasni, hogy ebből a szemszögből is betekintést nyerjük a 2. világháború eseményeibe. Nagyon jól szemléltetik, hogy miért is élünk már jó ideje történelem utáni időket és hogy miért haltak ki az eszmék és az ideák. Túl nagy árat fizettek az emberek értük, csakhogy mostanra már eljutottunk oda, hogy már nincs miért élni, mert már nincs miért meghalni. Meggyőződésem, hogy valójában még most is a 2. világháború következményeit éljük ebből a szempontból.

Kicsit késett, 1 hetet vártam az Antikváriumos könyvrendelésre, de végül megérkezett Hugo Claus: Mendemondák (De geruchten) című könyve. Ez egy nagyon friss regény, 1996-ban íródott, magyarul 2000-ben jelent meg. Nagyon furcsa történet, az igazat megvallva, komolyan utána kellett olvasnom, mert amikor online formában elkezdtem olvasni, oda jutottam magamban, hogy ez valami rettenetesen unalmas olvasmány. Azt érzékeltem, hogy a nagy semmi történik, folyamatosan olvastam vissza a sorokat, annyira nem maradtak meg bennem a történések. Azt hittem, hogy én nem olvasok kellő figyelemmel (előfordul nálam még egy nagyon érdekes olvasmánynál is, hogy vissza-vissza kell mennem pár sort, mert ha elkalandozik a gondolatom, vagy annyira erős volt az előtte lévő pár mondat, hogy azt fel kell dolgozzam, akkor nem marad meg az, amit éppen olvasok), de nem. Tényleg olyan volt, mintha a semmit olvasnám.

Igazából az egész ott kezdődik, hogy a főszereplő, René afrikai katonai szolgálatból jött haza, Kongóban szolgált zsoldos katonaként. Kongó belga gyarmat volt 1960-ig. A fiú kamaszkora megoldatlan problémái elől menekül az afrikai országba. A történet ott kezdődik, hogy René hazatért Afrikából és otthon megpróbál lepihenni elaludni.

Még csak az első pár oldalról tudok véleményt mondani, de a helyzet az, hogy hihetetlen, hogy átjön az a fajta nihilizmus, hogy egyszerűen nem volt miért hazajönnie. Olyan szintű részletességgel ír le pár percnyi történést az író, hogy lehetőségem van az adott jelenetet átélni a maga teljességében. És azért kellemetlen olvasni, mert hihetetlenül nyomasztó. Mintha a katonai szolgálata alatt semmi nem változott meg Renében, ugyanabba az életbe tért volna vissza, ahonnan elmenekült. És mintha a szülei sem tudnának mit kezdeni azzal, hogy a fiuk visszatért. Ahogy utánaolvastam, a könyv elvileg arról szól, hogy René soha nem lesz képes beilleszkedni a kisvárosi társadalomba és valami rejtélyes betegség kezdi szedni az áldozatait. Ez a betegség a gyarmatosító múlt metaforája, aminek következtében ártatlan embereket mészároltak le. René tehát a gyarmatot jeleníti meg és azért nem képes visszailleszkedni a belga kisvárosi közösségbe, mert a gyarmatosítók nem szívesen emlékeznek vissza a múltjukra.

Furcsa érzés... Ahogy így megírtam a gondolataimat a könyvről és amiket tudok, felerősödött bennem, hogy olvassam el, mert jó lesz. Azt érdemes tudni rólam, hogy sokszor csak akkor kezdek el értékelni egy adott művet (legyen az zene, film, könyv...), amikor annak egy példánya az enyém lesz. Amikor telefonon, online formában olvastam ezt a könyvet, az a gondolat járt a fejemben, hogy ezt szenvedés lesz elolvasni. De most, hogy megvan könyv formájában, olvastam a buszon, ahol tudtam, hirtelen, mintha megváltozott volna a véleményem a könyvről. Talán menni fog.

Egyébként a történet nagyban emlékeztet Hella S. Haasse: Urug című regényére. Ez ugyanis a holland gyarmatosító múltat jeleníti meg, csak pepitában, mert itt a főszereplő gyerek (és a családja) Indonéziában él, ami holland gyarmat volt. Ez a történet is nagyjából akkor játszódik, amikor Indonézia felszabadult a holland gyarmat alól, és valójában ez a könyv is rettenetesen nyomasztó, mégis imádtam olvasni. Sokkal jobban átjöttek a metaforák, hogy miért van egy holland gyereknek indonéz barátja. Ahogy haladtam egyre előrébb, érzékelhető volt, hogy egyre inkább távolodnak egymástól, a holland gyerek (aki nincs megnevezve, ezért a hollandok csak "ik-verteller"-ként hivatkoznak rá) nem érti, hogy miért nem lehetnek együtt. Míg a 6 éves indonéz fiú, Urug is jobban átlátja nála a történéseket. Az író nagyon jól érzékelteti, ahogy a két gyerek távolodik egymástól lélekben, végül olyan lesz az egész, mintha az indonéz fiú csak egy látomás lenne. Mintha a holland gyerek csak elképzelte magának ezt az indonéz gyereket, de valójában soha nem létezett.

Szóval az Urug nyomasztó hangulata jobban átjött, mint a Mendemondáké, de remélem, hogy ha könyv formájában fogom olvasni a Mendemondákat, akkor meg fogom érteni ezt is, talán meg is szeretem majd.

Az egyetemen az egyik szabadon választható tantárgy keretében eljött Bérczes Tibor tanár úr, ahol bemutatta a legújabb könyvét, a Nem kell félnetek jó lesz címűt. Tudtam már róla megjelenése óta és meg is akartam venni, egyrészt mert szeretnék minél többet tudni Hollandiáról, másrészt meg ismerve a tanár úr stílusát, nemcsak hogy informatív könyvre számíthatok, hanem szórakoztató is lesz. Szerettük a Holland / Flamand kultúra előadásait, mert nemcsak az érződött, hogy minden oldalról megvizsgálja az adott témát, kérdést, tehát rendkívül tájékozott, hanem stílusa, egyénisége is van, ami által mindig egy kicsit szórakoztatóvá is tette az órákat. Annak idején külön órát szánt a bevándorlás kérdéséről, amiről tudható, hogy Hollandiában évtizedek óta égető kérdés, de talán csak az elmúlt 1-2 évtizedben kezdtek erről nyíltabban beszélni. Azt már az órán is leszögezte, hogy mind a "Willkommen-Kultur", mind a kerítésépítés túlzottan leegyszerűsíti az adott problémát, és kitért erre a mai előadásán is. Ha külön könyvet tudott írni a témáról, akkor sejthető, hogy mennyire komplex a téma.

Már a fejezetek címeit olvasva is sejthető, hogy a problémát a lehetőségekhez mérten minden szemszögből bejárta. Ír a holland bevándorlás történetéről, annak pártpolitikai megközelítéséről, ahogy próbálták elhallgatni a probléma valódi súlyát, a szegregációról, az úgynevezett "fekete-iskolákról", szó van az integrációról és a bűnözésről is. Részleteiben meg biztos, hogy még több aspektust említ meg. A könyvben egyébként elsősorban interjúk olvashatók, különböző holland szakemberekkel, akik név szerint meg vannak említve, de ahogy belelapoztam a könyvbe, egyéb információ (hol, mit csinál...) nem olvasható róluk, ezt hátránynak tartom, egy rövid információ segített volna, hogy tudjuk pontosabban, hogy ki kicsoda. A másik, amit hátránynak tartok (ha már elkezdtem sorolni...) hogy az interjúkban a kérdések dőlt betűvel vannak írva. A félkövér átláthatóbbá tette volna az interjúkat. Ettől függetlenül kiváló olvasmányra számítok.

Egyébként úgy tudtam most megvenni, hogy a tanár úr hozott néhány példányt a könyvből, amit ott 3000 forint helyett 2000 forintért lehetett megvásárolni. Azt gondolta, hogy legfeljebb 1-2 érdeklődő-vásárló lesz, ehhez képest kiderült, hogy az a kb. 15 példány, amit hozott, kevés volt. Jó az, ha a tudáshoz szerénység is társul, ahogy kivettem a szaktársaimtól és a tanszékről akiket ismerek, általános tisztelet övezi a tanár úr nevét és munkásságát. És tényleg: Végig érdekes volt a mai előadás is, nem tudok olyan mozzanatot mondani, amikor ellaposodott volna. Jó volt részt venni, a könyv meg azért is fontos számomra, hogy a lehető legteljesebb képet kapjam Hollandiáról, hogy egyrészt minden egyes hátrányával problémájával együtt szeressem az országot, másrészt ha előre felkészülök a nehézségekre, az megkönnyíti a kintlétet, ha végleg kiköltözök Hollandiába.

Nos, ismét itthon vagyok. Az igazat megvallva, nem örülök neki, mert úgy érzem, hogy megrekedtem az életemben, de igyekszem úgy kezelni a helyzetet, hogy csak vissza kell lapozni a könyvben ahhoz, hogy értsem, hogy miért nem értem azt, amit most olvasok és hogy megértsem.

Az egyetlen dolog, ami nagyon tetszik, hogy újra hőségben vagyok. És nem viccelek. Tegnap délután kimentem a 36°C-ba futni és semmi bajom nem volt. Egyedül annyi, hogy sokat ittam utána, de az teljesen normális. Én tényleg nagyon szeretem a meleget és nagyon jól is bírom. Nem véletlen írtam azt, hogy a holland klímára külön mentálisan fel kell készülni. Nekem biztosan.

És hogy mennyire vissza akarok térni, jól jelzi, hogy kedden már hivatalos ügyet is hollandul intéztem. Az önkormányzatba (Gemeente) mentem, hogy bejelentsem, hogy átmenetileg hazaköltözök Magyarországra. Erre egyrészt azért volt szükség, hogy kijelentkezzek az albérletből, ahol laktam, másrészt tudomásom szerint nem lehet Hollandiában hosszútávon úgy tartózkodni, hogy ne legyen biztosításom, különben megbüntetnek. Ezt is meg akartam előzni. Egyébként nagyon jól ment, még az ügyintéző is megdicsérte, hogy jól beszélek hollandul. Ez nagyon jól esett, azért van hatása annak a bő egy hónapnak, amíg kint voltam. A kommunikáció ugyanakkor nem ment még gördülékenyen, de ez az ügyintéző volt az első olyan holland, aki nem váltott át angolra, hanem egyszerűsítve, jobban artikulálva mondta el hollandul, amit kellett. Így kéne minden hollandnak beszélni, mert most volt először olyan érzésem, hogy becsülik azt, hogy próbálok hollandul beszélni. Tényleg nem örültem annak, ha valaki átvált angolra, mert az olyan érzetet adott, hogy "nem megy ez még neked! Gyakorold még!" Csak én ezeknek is hollandul válaszoltam, hogy érzékeltessem, hogy vele (is) szeretném gyakorolni a nyelvet.

Valamint a biciklit is visszavittem a boltba, ahol vettem. Itt viszont csalódásként ért, hogy az eladó az eredetileg €75-ért vásárolt biciklit csak €25-ért vette vissza... Legalább €40-re számítottam. Ezek szerint Hollandiában sem jó üzlet üzleteknek eladni dolgokat.

Ami pedig az albérletet illeti, nagyon örülök, hogy sikerült ilyen jól lerendezni. Kicsit féltem, hogy mit fog szólni, mert még bennem vannak a magyar főbérlőktől az inkább rossz élmények. Ilyenkor mindig veszekedésbe torkolltak a beszélgetések, ehhez képest teljes megértéssel reagálta le a problémámat. Sajnálja, hogy itt a vége, de elfogadja a döntésemet. Teljesen meglepődtem, ugyanis:

SOHA, MÉG MEGKÖZELÍTŐLEG NEM TALÁLKOZTAM ENNYIRE RENDES, ENNYIRE MEGÉRTŐ FŐBÉRLŐVEL!

Egyből, magától megkérdezte, hogy melyik számlára utalhatja vissza a kauciót. Ilyenre se volt még példa, már-már filmbe illő volt... És meg is kaptam hiánytalanul az teljes összeget. Úgyhogy annak ellenére, hogy voltak nehézségek az albérletben, szerettem ott lenni. Meg a problémák is idővel megoldódtak.

A repülőút most nagyon jó volt. Végig simán ment a gép és a landolás is teljesen sima volt, így ez a jobb utak egyike volt. A vonattal jártam félig szerencsétlenül, mert simán elértem a 20.13-kor a Ferihegyről induló vonatot, viszont kétszer kellett átszállni. Egyszer Cegléden, egyszer Szolnokon. Voltak gondok a Zuglóból érkező vonatoknál és pont érintette a Szolnokra induló vonatot. A vonat ugyanis annyit késett, hogy nem értem el a csatlakozást. Így 23 óra helyett 2 órára értem haza. Most szidjam a MÁV-ot? Lesz abból bármi hasznom? Változik attól bármi is? Eltöltöttem az időt, ahogy tudtam, és eljött az idő, mire hazaértem.

Mostanra kezdem elfogadni, hogy most itt van dolgom. De ahogy tudok, igyekszek visszatérni Hollandiába, mert ott tudom igazán megélni azt, aki vagyok. Megvan a BSN számom, a holland bankszámlám is, valamint van holland SIM-kártyám is, úgyhogy ennyivel is könnyebb lesz a segítség. És ha megkapom a megfelelő mentális segítséget, akkor bizony szárnyalni fogok utána!

Nos, sikerült máris komoly nehézségbe botlani Hollandiában, ez pedig a bankszámlaigénylés. Az első lépésekről itt írtam, eddig nem is volt baj, csak időközben bejött egy teljesen váratlan dolog. E-mailben kellett külön indítványozni, hogy küldjék meg részemre a bankszámla adatait, de ami a lényeg, hogy csatolt fájlban megküldtek egy "Handtekeningformulier" (aláírás formanyomtatvány) nevű dokumentumot. Ezt ki kell nyomtatnom, alá kell írnom és postán el kell küldenem nekik. Erről egyáltalán nem tudtam és nem kicsit húzott fel, amikor olvastam az E-mailt. Mert ezzel még pár nappal elhúzódik az egész és nem tudok szerződést kötni a munkáltatóval, ehhez ugyanis elengedhetetlen a bankszámla. Nyomtató híján gyorsnyomdához kellett fordulnom. Szerencsére sikerült egy olcsót találni, Bredában a Q Print €0,10 / oldal áron nyomtatnak. Borítékot is adtak €0,20-ért, és ami szintén pozitívum, hogy a levelet nem kellett bélyeggel ellátni, így az egész procedúra csak €0,30 pluszba került. Inkább az, hogy mennek a napok. Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire lassan megy Hollandiában. Nem értem, hogy a srác, aki házhoz jött a papírokkal, miért nem tudta ezt is elhozni. Egyébként az az aláírás lesz majd a kártyán, ahogy a dokumentumon van. Remélem, pénteken, legkésőbb hétfőn megérkezik a kártya.

És természetesen Hollandiában is vannak kellemetlen emberek, sikerült egy ilyennel találkozni. Bementem az Albert Heijn-be, de mivel csak 1-2 dolgot akartam gyorsan venni, ezért nem vettem kosarat. De amikor elmentem a raktár bejárata mellett, pont kijött egy férfi és eléggé bunkó módon közölte velem, hogy a kosár márpedig kötelező. Marhára kellemetlenül éreztem magam. Meg akartam szabadulni tőle, gyorsan fizetni, közben meg mentem volna kosárért. A hezitálásom miatt azt hitte az eladó, hogy nem értem, hogy mit mond, ezért angolra váltott. Ezzel még kellemetlenebbé tette számomra az esetetet. Aztán hozott nekem magától egyet, de szívem szerintem bunkó módon odavetettem volna neki, hogy "IK SPREEK NEDERLANDS!" De ez végül elmaradt, de mivel ez van közel, gyakran járok oda, ezért jó eséllyel fogok vele találkozni. De biztos, hogy nem fogok tőle segítséget kérni. De az ilyennel sajnos nem lehet mit tenni. Jó eséllyel neki ez a normális. Ha valaki nem viselkedik a szabályoknak megfelelően, azt ily módon intézi el és nem is sejti, hogy másnak ez bántó lehet.

Úgyhogy itt is van minden. Alapvetően gyorsan túl voltam rajta gondolatban, de azért ez nem hiányzott.

Az utóbbi napokban nem írtam semmit, mert nem éreztem azt, hogy annyi minden történt volna, hogy feltétlen egy blogpostot megér az esemény. Inkább egybe az egész.

Beregisztráltam a Marktplaats-ra, ami a Vaterának és Jófogásnak egy keveréke. Jófogás, mert nem kell feltétlen leütni a terméket, hanem üzenetben meg lehet beszélni a dolgokat, de van értékelés is, úgyhogy ez biztosítja a megbízhatóságot. Meg van olyan, hogy ingyen ad valaki valamit, vagy mi ajánlhatunk árat érte, aztán a vevő eldönti, hogy megfelelő-e neki vagy sem, illetve cserélni is lehet. Ahogy szétnézek, ez jó hely lehet arra, hogy tényleg olcsón szerezzek be szükséges dolgokat. Most úgy nézek dolgokat, ha valami érdekel, hogy "ophalen", vagyis személyes átvétel, így Bredán belül nézek eladó termékeket. Valószínűleg ez lesz az üdvös számomra, hogy ne kelljen postaköltséget fizetni. Most egy Gyűrűk Ura DVD-pakkot hoztam el ingyen.

Elég gyorsan meglett az egész DVD-gyűjtemény a filmből. Ezeket is nézni fogom a hétvégén a Futball EB-mérkőzések mellett. Egyébként nincs rajtuk holland szinkron, csak angol és francia. Felirat van mellettük hollandul. Azért is van angolul írva a cím és nem "In de ban van de ring", ahogy a könyvön. Igen, egyébként sok filmet nem szinkronizálnak le hollandra, csak feliratoznak. Ezért is van az, hogy a hollandok szinte második anyanyelvükként beszélik az angolt. Hasonló a helyzet a Gyűrűk urával is, de a filmre mindenképp kíváncsi vagyok.

Másfelől sikerült bankszámlaszámot igényelni és tényleg az van itt, hogy az ügyintéző házhoz jön személyesen. Sőt, be se jött konkrétan a lakásba, az ajtó előtt elintézett mindent. Ő már a kész szerződéssel jött, nekem csak alá kellett írni (online igényléskor megadtam minden adatot), a papírokat meg bescannelte, amik kellettek. A scanneléssel voltak problémái, felajánlottam, hogy jöjjön be a nappaliba, hogy legalább állandó fényviszonyok mellett scanneljen, de nem. Ha nehezen is, de végül kint megcsinálta. Elvileg a jövő héten küldik meg levélben a bankkártyát, benne minden adattal. Én azért tettem egy kísérletet, ma bementem a bankfiókba a papírokkal, hogy ha egy mód van rá, hadd tudjam meg a bankszámlaszámot, mert azt meg kell adni a biztosítás igényléséhez. De sajnos nem tudta megadni.

Ráadásaul a bankban kissé kellemetlen helyzetbe kerültem, mert amikor kértem a számlaszámot, akkor az igének véletlenül a német megfelelőjét használtam és így szólt a mondatom:

Ik wil graag de bankrekeningnummer wissen.

A "wissen" a német megfelelője a "weten"-nek. A poén az, hogy a wissen-nek is van értelme hollandul, de teljesen mást jelent. A "weten" a megtudni valamit, a "wissen" viszont kitörölni, letörölni. Nem értettem, hogy miért néz rám a banki ügyintéző olyan furcsán. Először úgy voltam vele, hogy biztos annyira akcentusosan beszélek hollanul, nem is érti, hogy mit akarok mondani. Átadtam neki a papírokat, hátha azzal érthetőbb lesz, hogy mit akarok mondani, de csak nem jutottunk dűlőre. Mire leesett, hogy rossz igét használtam... Fizikai fájdalom volt szembesülni vele. Utána már gördülékenyen ment a kommunikáció. De mondta, hogy ő sem tud segíteni, abban a levélben lesz benne minden. Nos, legyen.

Egyébként kiderült, hogy nem is érdemes sietni, mert ma telefonáltak a munkahelyről és mondták, hogy az online tájékoztatót jövő kedden fogják tartani. Utána lehet csak szerződést kötni. Ha addig megjön a bankkártya, akkor jó vagyok, mert a biztosítás esetében már elfogadják azt is, ha az folyamatban van.

Egyébként a biztosítás meglepően drága. Amit néztem összehasonlító oldalakon, €109 havidíjjal a legolcsóbb. Ez az, ami csak az alapokat adja. Megrökönyödtem, hogy havi €109 csak a biztosításra kell, de aztán két ok miatt nem szívtam a fogam miatt. Egyrészt, ha tényleg legendásan magas színvonalú a holland egészségügy, akkor ha bajom lesz, az ellátással visszajön az összeg, másrészt, megtudtam, hogy az állam €105-ig támogatja a biztosítást. Ehhez egy DigiD profilra van szükség. A DigiD olyan, mint Magyarországon az ügyfélkapu, ezzel intézhetek hivatalos ügyeket online, így igényelhetek állami támogatást biztosításra. Ez is olyan, hogy be kell regisztrálni, aztán pár nap után levélben jön meg az aktivációs kód. Ez ma jött meg, el is intéztem az aktiválást. Senki ne kérdezze, hogy miért postai levélben küldik, én sem tudom. Talán ezzel igazolom vissza a lakcím helyességét.

Mindenesetre meglep, hogy ennyire lassan megy a munka, de akárhogy számolok, semmit nem toltam el. Mindent a lehető leghamarabb intézek. Csak itt ezek szerint lassabban mennek a dolgok. A bankszámla lesz még komoly előrelépés, utána már tényleg csak pár lépésre leszek a munkától. Onnan már csak előre vezet út.

Ma vettem meg terveim szerint az utolsó UEFA EURO2020-as relikviát, amivel kifejezem a támogatásomat Hollandia iránt.

És még mennyi minden van... De az nekem már túlzás. Egyébként egyszerű megmagyarázni, hogy miért vettem őket, vagy miért támogatom a holland csapatot. Hollandiára, mint egy új hazámra tekintek és úgy fogok nekik szurkolni az EB-n, mint a hazám csapatára. Tegnap 21:00 órakor volt egyébként az EURO2020 U21 második elődöntője, ahol Németország és Hollandia mérkőzött meg egymással, ezt is néztem az NPO3-on online és ezt úgy néztem, mintha a hazám csapatáért izgulnék. Egyébként nem volt siker, mert azzal, hogy a 8. percben a németek már a második góljukat rúgták, gyakorlatilag el is döntötték az egész meccs végeredményét. De nagyon durva volt, már az első gól is: Elindították a meccset, épp kényelembe helyeztem magam, még magamhoz se tértem és máris lőttek a németek egy gólt. Fél perccel az indítás után... Aztán a 8. percben a másodikat. Nagyon csúnyán nézett ki. És egyébként jogos is volt a két gól, mert végig a németek játszottak szervezettebben. A hollandok mindig késésben voltak, mire eljutott az egyik játékos a labdával a kapuig, már 3 német volt a környéken, hogy leszerelje, a hollandok meg épp csak elkezdtek gyűlni köréje. Nem vagyok egy nagy fociszakértő, de ezt még én is tudom, hogy ez nagyon nem így megy. Egyébként a 2. félidőben szépítettek a hollandok, de nem volt reális esély arra sem, hogy kiegyenlítsenek, maradt is a 2-1-es végeredmény. Ami egyébként a realitás is a meccs képe alapján. De legalább a másik nagy kedvenc országgal szemben veszített, bár egy Németország-Hollandia meccsnek mindig szimbolikus jelentősége van a 2. világháború borzalmai után.

Szóval nálam ilyen jelentőssége van a dolognak. Persze, arról tudok, hogy a hollandoknak nincs annyira nemzettudatuk, mint nekünk, magyaroknak, erről tanultunk Holland-flamand kultúra órán. Mivel a hollandok a szerencsésebb történelmi múltú országok közé tartozik, ezért nem nyomatják annyira a hazaszeretetet, mint nálunk, Magyarországon. És gondoljunk bele: Nincs is nagyon miért. A 2. világháború német megszállását leszámítva nem tudok olyan eseményről, ami nagyon megtörte volna a hollandokat. Nekik nem volt Mohácsi vészük 1526-ban, nem volt majdnem 150 évig tartó török megszállásuk, nem vették el 1920-ban az országuk kétharmadát és nem vesztettek el szabadságharcot 1848-ban és 1956-ban, hogy csak egy pár példát írjak a magyar tregédiákból. A hollandok nem siránkoznak a himnuszukban, mint mi. Így nincs okuk arra, hogy olyan keményen nyomassák a hazaszeretetet, mint ami nálunk volt az iskolákban. Illetve gondolom, hogy van most is. Szóval hozom Magyarországról ezt az attitűdöt és ezért van ez a minden. De azt gondolom, hogy ez idővel majd szelídülni fog.

Meg azt gondolom, hogy a hollandoknak a foci is sokkal inkább egy ünnep. Nem a nemzeti tudatuk miatt szurkolnak a csapatuknak, hanem egy össznépi ünnep, ahol barátok, családtagok együtt örülnek a hollandok sikerének. De mutattam már képeken is, hogy a hollandok mennyire tudnak ünnepelni.

Visszatérve hozzám, ezért van a Néderlandisztika szak is az egyetemen. A holland tanulmányok egyfajta üzleti ajánlat Hollandia felé. Felajánlom, hogy megtanulom a nyelvüket, magamévá teszem a kultúrájukat, ismeretetet szerzek az irodalomukból, történelmükből, beintegrálódok a társadalmukba. Cserébe kérek párkapcsolatot, munkahelyet, akár családot is (ha úgy alakul, hogy lesz gyerekem), megélhetést, anyagi- és érzelmi biztonságot. Röviden: új életet. És azt kell mondjam, hogy nagyon jól jön ez az eltökéltség, mert ebben a szűk egy hétben is voltak olyan érzéseim, hogy hát csak kijöttem a biztonságos közegemből. Nincs egy biztos támpont, teljesen új az egész légkör, senkit nem ismerek. Úgy értem, hogy itt a városban a szaktársamon kívül senkit. És ez adhat egy nyomasztó érzést, amit pont azért tudok jól kezelni, mert van jövőképem. És tudatában vagyok annak is, hogy ez még csak az első lépcsőfok és még nagyon sokat kell dolgozni ahhoz, hogy olyan életem legyen, amit ideálisnak képzelek el. Emiatt is van az, hogy ha esetleg vannak is nyomasztó gondolataim, azokon gyorsan túl tudom tenni magam.

Van egy dolog, egyébként, amiben Magyarország kiütéses győzelmet arat Hollandia felett, az pedig az énekesmadarak jelenléte. Kevés csodálatosabb érzés van tavasszal, de inkább nyáron, amikor felébredek, kinyitom az ablakot és hallom csiripelni a madarakat. Hallani az ébredő természet hívogató szavát. Hollandiában azt tapasztalom, hogy nagyon kevés énekesmadár van. Mivel tengerparti ország, óceáni éghajlattal, ezért itt a sirályok dominálnak. És az a helyzet, hogy sirályokat hallani reggelenként kifejezetten nyomasztó. Olyan gondolatom támad néha, mintha ez a Föld már annyira meg lenne mérgezve, hogy az énekesmadarak teljesen elmutálódtak és kellemetlen hangú madárrá. Én is szeretném, ha kevesebb szabadidőm lenne. De gondolom egyébként idővel ez is megszokható.

Ma sikerült elintézni a BSN számot az önkormányzatnál (Gemeente), így a mai naptól hivatalosan tartózkodok Hollandiában. Az ügyintézés gördülékenyen ment. Húztam sorszámot, pár percre rá már hívtak is. A bérleti szerződés kellett, az útlevél és kellett a születési anyakönyvi kivonat is. A születési anyakönyvi kivonatnál az volt a fontos, hogy ne legyen három hónapnál régebbi. Ez részemről nem osztott, nem szorzott, ugyanis a a régi születési anyakönyvi kivonat már nincs meg. Ami volt jó volt, hogy alapvetően rajta van minden adat angolul és franciául és szerencsére nem kellett a fordítást felülhitelesíttetni, ahogy mondták egy páran. Bár egy kicsit megijesztett, hogy az ablak fényén át is megnézte a születési anyakönyvi kivonatot, mintha az eredetiségét ellenőrizte volna. De szerencsére nem szólt semmit. A számot azonnal megkaptam, így már hivatalosan is Hollandiában vagyok. Az ügyintéző egyébként nagyon aranyos volt, beszélgettünk egy kicsit, kérdezte, hogy meddig tervezek itt maradni (bár ezt hivatalból is, mert tudtom szerint csak annak adnak BSN-számot, aki 4 hónapnál tovább marad Hollandiában. Ezért is tettem hozzá a "permanently" mellé, hogy "longer than 4 months". Hivatalos ügyeknél még inkább angolul beszélek. Kérdezte, hogy tervezem-e megszerezni a holland állampolgárságot? Hosszútávú terveim egyike, konkrétan.

Azért csinálom a Néderlandisztikát, hogy a holland kultúrából, történelemből, irodalomból és minden másból is legyen tudásom, mert tudtom szerint a külföldieknek valami tudásszintet is fel kell mutatniuk Hollandiából ahhoz, hogy megkaphassák az állampolgárságot. Szerdán, amikor vonaton utaztam, írtam is a holland tanárnőnek egy köszönő E-mailt, amiben hálámat fejeztem ki az egész éves munkájáért. Nemcsak az ismeretanyag miatt, hanem a tanítási stílusa is inspiráló volt. Nagyon jól tud magyarázni és nagyon jól be tudta osztani a rendelkezésre álló másfél órát, így tudtunk annyit tanulni, mintha jelenléti lett volna az oktatás. Ezért is merek bátrabban megszólalni egy év után.

Mivel az önkormányzattal szemben van az ABN AMRO bankfiók, be akartam menni bankszámlát nyitni, de azt mondták, hogy online is lehet. Ez kicsit kellemetlenül érintett, mert az volt az első gondolatom, hogy biztos azért mondja ezt, mert hallja az akcentusomat, és nem akart külföldinek segíteni. Mindenesetre nem akadékodkodtam, elmentem onnan. Hamarosan megnézem, hogy tényleg lehet-e online csinálni. Ez és még az egészségbiztosítás kell még a munkakezdéshez.

Mert a biciklit is megvettem tegnap. €75 volt, tehát egyszerűbbet vettem, de kényelmes és könnyű hajtani. Hollandiában egy jobb bicikli €125-nál kezdődnek használt bicikliboltokban. De kezdetnek ez is megfelel. Nagyon jól megy, szinte száguld. Nagyon tetszik, hogy Hollandiában minden nagyobb úton van kétsávos bicikliút és ugyanúgy közlekednek, mint autósok, jobbkéz szabály szerint. De nem véletlen van itt mindenkinek biciklije. A sima út mellett mindenhova biciklivel lehet a leggyorsabban eljutni. Egyébként is élmény biciklizni, mert nagyon meleg van. Tegnap 30°C-kal megdőlt a napi melegrekord Bredában. Eddig az 28°C volt. De nem viccelek azzal, hogy élmény nekem a melegben biciklizni. Többször írtam, hogy nagyon jól bírom a meleget és akkor jól érzem magam, ha minél melegebb van. Persze, nálam is van egy határ, de én tényleg fordítva működök, mint az átlagember. Kijövök a légkondícionált épületből és mondom magamban, hogy "de jó meleg van itt kint!" Hogy ezek után, mit keresek az óceáni éghajlatú országban, ilyet nem kell tőlem kérdezni, hiszen egyéb előnyök bőven kompenzálnak. Beszélgessünk csak arról, hogy 21 óra után itt még bőven világos van, 22 óra körül megy le a nap júniusban és nagyjából 23 órára sötétedik be teljesen. Ez önmagában elég nekem, nem beszélve a többi lehetőségről.

Ma a LIDL-be mentem vásárolni, mert kíváncsi voltam, hogy tényleg annyival olcsóbb-e, mint az Albert Heijn, vagy a Jumbo, de inkább azt tapasztalom, hogy pont az utóbbiak az olcsóbbak. A LIDL eléggé megdrágult itt. Az ALDI-ra kíváncsi leszek, de egyébként is "hangulatra" is jobban bejönnek a holland élelmiszer üzletláncok. De ma is vettem egy-két dolgot.

A póló vásárlásával is a holland foci támogatásához járulok hozzá, illetve a holland videojátékos magazint, a Power Unlimited-et vettem meg magamnak. Most már magazin formájában is tudom olvasni. Az olvasás már egész jól megy. Alapszinten már meg tudom azt csinálni, hogy a szövegkörnyezetből ki tudom következtetni az ismeretlen szavak jelentését. Meg hát nyomtatott újságot mindig jó olvasni. Ami az Albert Heijn-t illeti, olcsó a halkonzerv, a tortilla chips, hozzá a szósz, az Abonett meg szinte ajándék áron van.

Itthon is volt munka, méghozzá nem is kicsi. Ugyanis az ágy, ami itt volt a szobámban, meglehetősen instabil volt, ami annak fényében különösen veszélyes, hogy emeletes ágyról van szó, ráadásul hangosan nyikorgott is. Az éjszaka konkrétan csak 2 órát tudtam aludni. Átnéztem az ágyat és a csavarok egy része hiányzik az ágyból. Szóltam is a főbérlőnek, hogy ha egy mód van rá, ezt hamar oldjuk meg, mert nem mehet az sokáig, hogy 2 órákat aludjak éjszakánként. IKEÁs volt az ágy, ezért első körben azt beszéltük meg, hogy bemegyek az IKEÁba, keresek megfelelő csavarokat és beszerelem. Ez ideális lenne, de az ágy nem mostanában volt vásárolva és megfelelő csavar sem volt hozzá. Azért az lett a vége, hogy leszereltem az egész ágyat és a fiúk segítségével kivittük elemenként a kertbe. Ez volt a könnyebbik munka. Az ágy alatt volt egy heverő is, amit nem lehetett szétszedni. Na ezt volt igazi kihívás levinni. Ezek a hollandok meg vannak bolondulva a lépcsővel, hogy kör-körösen fordul. Rettenetesen veszélyes, ráadásul keskenyek is a lépcsőfokok. Angliában a fordulónál van egy kis "szünet" és onnan fordul oldalra a lépcső. Ráadásul szélesebbek is. De itt Hollandiában balesetveszélyes házon belül lépcsőzni. Szóval nagyon kellett vigyázni a lépcsőn való leszállítással. Eredetileg úgy beszéltük meg a főbérlővel, hogy ő majd elintézi, hogy az önkormányzat elszállítsa hulladékként a heverőt, de erre nincs szükség, mert találtunk neki helyet a nappaliban, ahol még jó szolgálatot tehet. De nem volt kis munka azt levinni, nagyon sokat segítettek a fiúk. Egyébként vicces volt, tegnap este valami macskanyávogást hallottam a környéken. Annyira nem tudtam mire vélni, hogy magyarul tettem fel a kérdés: "Hol van itt macska?" A horvát srác meg bólogat: "macska". Igen, ez szláv eredetű szó és a környező országokban is macskának hívják az állatot.

De így a földre helyezett matracon alszok. Ez is jobb, mint az instabil ágy, ahol fennáll a veszélye annak, hogy akár el is dőlhet az egész. És jobban is aludtam. Lehet, hogy jó lesz így is és nem kell a főbérlőnek ágyat venni (nekem legalábbis), nincs bajom azzal, ha a földön alszok.