Tulajdonképpen ez volt az a nap, amiért mentem volna Pestre, csak bagszi szerdán ment fel Orosházáról, és megbeszéltük, hogy együtt megyünk végül. És nem bántam meg, eltöltöttünk három fantasztikus napot együtt.

Tehát a mai nap a HoldfényConé. Mielőtt mennénk az épülethez, elmegyünk a Stadionoknál levő Tízes mez büfébe venni reggelit. Ott volt egy kisebb felnőtt csoport, megkérdezték tőlünk, hogy mi lesz itt, és felvilágosítottuk, hogy miért van bagszi pikachus táskával. Ahhoz képest, hogy a megjelenésük nem volt valami bíztató, egész jófejek voltak. Meg volt bent egy úr, akinek Nintendo DS lite-ja volt! :D A poén még az volt, hogy R4 volt benne, így biztos bennfentesebb lehet, ha így tudja, hogy kell warezolni. De mentünk is tovább a Symába.

Bagszinak ma is hamarabb kellett bemennie, mert a MAT pultnál segített árulni. Én meg addig egymagam elvoltam, nézegettem az Europarkos és Saturnos szórókiadványokat. A Saturn most valamiért nagyon futurisztikus lett, és a sok robot-ember engem egy kicsit elriasztott. Kicsit Ghost in the Shell feelingje van, és megmondom őszintén, csak egy dolog miatt nem szeretem azt az animét, mert számomra negatív jövőt mutat, és nagyon nem akarom, hogy az valósuljon meg, hogy 50 év múlva az legyen az általános, hogy az ember szintetikus testtel és kiberaggyal él. Nekem a Cowboy Bebop-féle jövőkép sokkal jobban bejön.

9 óra van, amikor át lehet venni a pénztárnál az elővételes jegyeket. Valamiért egyáltalán nem voltak sokan, furcsálltam is. Lehet, hogy azért, mert ez nemcsak animés rendezvény, meg nem is olyan nagy, ezért ezt inkább kihagyják? Bejön bagszi egyik régebbi gondolata, hogy ha így elszaporodnak a conok, akkor teljesen elveszíti a feelingjét, és a varázsát, hogy félévente egyszer van egy con. Hogy mi lesz ennek a vége, megjósolhatatlan. Jegyvásárlás után elmentem még innivalóért, mert az nem volt nálam. Útközben találkozok zsidával. Együtt visszamegyünk a tízes mez büfébe, ő ott sört ivott, én meg ásványvizet, mivel nem volt Coca Cola Zero. Beszélgetünk, egyszer csak meglátom, Dakit és Lam'O-t, hogy mennek át a büfén, de nem akartam itt szólni nekik. Később mentünk zsidának megvenni a jegyet, addig beszélgettem egy kicsit Lam'O-val, Duong most nem akart eljönni, mert hogy ő csak a nagyokra jár el. Ha az épületet nézzük elég nagy ez a con is! Bár mivel tudtam, hogy itt javarészt a Star Wars, meg hasonló képregényhősök lesznek a sztárok, gondoltam, hogy nemigen fogja megközelíteni az AnimeCon feelinget, és be is jött. De ilyen is kell. Amint bejutunk, megyek az árusokhoz, egyből meglát Tukeinon, és szólt, hogy a Wii. Na igen, az bagszinál maradt, mivel a SCART-kábel meg otthon van (vagyis itthon). De felajánlottam, hogy elmegyek a Wiiért, kábelük meg van. A 95-ös busszal kellett menni, zsida elkísért, gyorsan odaérünk bagszihoz. Összeszedtem a Wiit, ittam egyet gyorsan, aztán mentünk is vissza. Leadtam a konzolokhoz a Wiimet. A szervezők köszönetképp adtak egy pohár kólát. Itt történt egy kisebb baleset. Egyszerre túl sokat ittam belőle, így nem a torkomon ment le, hanem a számon keresztül jött vissza a földre, meg a másik Wiis dobozra, ami mint kiderült, egy konzolüzleté volt. Pironkodtam is volna, ha Tuki Wiis dobozát köpném le. ><

Bagszit megtaláltuk a MAT pultnál, és ott látom az őszi con emblémája megint az a dagadt nyúl, amit sajnos még virágnyelven is úgy tudok jellemezni, hogy hányingerem van tőle. Sakuragi (a MAT-os conok szimbóluma) sokkal aranyosabb állat volt. De megy a licitálás egymásra a MAT és a MangaFan között. A MangaFan október 2-3-ra hirdeti a conját, majd jön a MAT, hogy szeptember 18-19, őszi animecon. De erre megint rátesz a MangaFan egy lapáttal, hogy aki augusztus 1-ig megrendelni a jegyet elővételben, az nemcsak hogy olcsóbban kapja meg a jegyet, de ugyanúgy megmarad a 2000 forintos levásárolhatósága. Kíváncsi leszek, hogy a MAT mivel fogja ezt tudni überelni, de arról tartok, hogy semmivel.

Zsida szerette volna, hogy elkísérjem vásárolni, de a karaokéról nem akartam lemaradni, így inkább maradtam, azt meg nem akartam, hogy miattam siessen. Mondjuk jó későn tért vissza. De addig is néztem, hogy mi újság van karaokénál. Látom mindenki jókedvű, Amina, GhOsT, Tuki, Lam'O, Daki, és akiket régebben nem láttam. Érdekes, hogy felismert az a lány, akivel az animekarácsonyon találkoztam utoljára, meglepett, hogy 6 hónap találkozás után emlékszik még rám. Ugyanolyan jópofa, mint akkor volt. ^^' Most nem adódott olyan sok lehetőségem énekelni, de talán nem is baj, mert nem voltam a helyzet magaslatán. De azért két dalt elénekeltem. Hagyományosban Okui Masami: Kagen no Tsuki, versenyen meg Okui Masami: MESSAGE (L.A. version). Már tegnap éreztem, hogy az önfeledt szórakozásnak a hangom látja kárát, már akkor is enyhén be voltam rekedve, én meg még korántsem vagyok annyira képezve, hogy ezt tudjam kezelni. Bár az új Masami dal ehhez képest is meglehetősen jól ment, bár a 2. refrén utáni rész igencsak nehézkesen ment. Egyébként kiszúrtam, hogy miközben énekeltem, ezt a blogot olvasta Tuki! :D A versenydal meg itt-ott jó volt, de tele volt hibával, sokat tévesztettem. Magam is éreztem, hogy jó lenne jól énekelni, de most nemigen tudok erre koncentrálni. Meg is látszik az eredményen, 10. lettem a 11-ből. Most semmi kivetnivalóm nincs az eredményben. ^^ Majd látom, hogy egyáltalán eljutok-e a Pécsre a nyári conra, és akkor oda sokkal jobban felkészülök. (Ezt sem most mondom először -_-) De jól éreztem magam, az a lényeg. A versenyszámom után menni akartam a KFC-be Longer menüt enni. Az Árkádba akartam menni, de ott látom, hogy ott nincs KFC, úgyhogy vissza a Keletibe. Itt ebédeltem. Visszamegyek, addigra mind a 11 versenyszám lemegy. Technikai szünet, akkor látom az egyik MAT vezetőt, Urant, hogy igen komolyan beszélget Tukiékkal. Érdekes, és megdöbbentő események történtek, az tény.

Jött valami ember, megmondom őszintén, annyi jártasságom nincs a Star Warsban, hogy meg tudjam mondani, hogy ki volt a másik Darth Vader mellett. De valami eszméletlent alakítottak. Mivel ez nem egy animés rendezvény, ezért nemcsak animés dalok mehettek, előadta Frank Sinatra: New York, New York dalát, de szavakba nem lehet önteni, mennyire szórakoztató volt, azt látni kellett volna. Nem is tudom, hogy komplexen a karaoke történelemben megtörtént az, ami most, hogy összegyűjtötte maga köré az embereket. Hatalmas tapsvihart kapott. Aminának meg annyira tetszett, hogy a maga kis trükkös módszerével többször is elérte, hogy többször énekeljen! :D El is nyomott egy pár számot poénosan. Ha jól tudom 5 dalt adott elő? De a végefele már elmentem nézni Zelda mangát. Amúgyis szerettem volna egy olyat, másrészt, meg egy pár percig poén, de hosszútávon nem bírnám, ha valaki ilyenekkel szórakoztatna.

Olyan nagyon sok idő már nem maradt, Daki és Lam'O is elköszöntek, majd elmentek. Aztán én sem maradtam sokáig. Még egy kicsit beszélgettem Tukeinonnal, majd én is mentem haza. A 17.13-as vonat hazahozott, és talán ezzel le is zárult egy korszak az életemben.

Hát nagyon későn jött meg a hangulatom a SakuraConra. Valahogy nem is csoda. Mert maga a helyszín, és a programok nagyon éreztették, hogy ez nem az a fajta con lesz, amit eddig megszokhattunk. És igen... Ez a SakuraCon most sok mindent alulmúlt. De lássuk, hogy alakult a hétvége.

Pénteken a 13.18-as vonattal mentem. Az egyik osztálytársam vitt ki az állomásra, mert most sem kevés csomaggal mentem, az alábbiakat vittem:

• Nintendo GameCube konzol
• Nintendo GameCube játékok
• GameBoy konzol
• GameBoy Color konzol
• GameBoy és GomeBoy Color játékok.

Hálásan köszönöm az osztálytársamnak Andinak, hogy elvitt az állomásra, mert már csak az az idő, amíg kivittem a vonathoz a cuccaimat, egyértelműen azt igazolta, hogy ha 3 hete nagyon fájt mind a két kezem, akkor most megszakadtam volna. De a nagy hülyeségemet már itt elkövettem. Otthon felejtettem a 90%-os szelvényemet. T_T Így diákjegyet kellett vennem... Úgyhogy elhatároztam magamban, hogy májusban megajándékozom magam egy utazással, amikor még viszek ki cuccokat, még elválik, hogy miket. De szerencsére Pesten ott volt bagszi, és segített vinni a cuccokat hozzájuk. Ott este vacsoráztunk, mert elbeszélgettünk, elneteztünk, meg kényeztettem bagszi macskáját, aztán hamar aludtunk.

Szombat reggel meg elég hamar keltünk, egyikőnk sem tudott aludni. Úgyhogy reggel 7 után már elindultunk. Bagszi egy darabig velem állt sorba, majd fél 9-kor el kellett indulnia a MAT pultot rendezni. Aztán egyedül álltam sorba. Akartam hallgatni Tomoe Ohmi: HAPPY DAYS CD-jét, de bagszinál maradt a fülhallgatóm, úgyhogy ez a program ejtve. -_-' Így a körülöttem lévőket hallgattam, közben kerestem ismerősöket. Megláttam Young Linket, és Ákost, de már ment a sor, és nem akartam kijönni belőle. A jegyosztás most sem ment valami gyorsan, de most legalább 2 ember intézte. De az volt az érdekes, hogy az egyik lány az egy napos jegyeket intézte, a másik pedig a két naposat. Az a lényeg, hogy bejutottam. Az épületbe elvileg 10-től engedték be az embereket, de ez természetesen miért lenne így... -_- 10.20 körül indult meg a sor.

Mivel nem érdekelt a Video Game Awards, ezért felmentem a 2. emeletre megnézni a karaokét. Látom, most minden gördülékenyen ment. De nem maradtam ott sokáig mentem megnézni a 25-ös pavilonba az árusokat. Egy helyen volt Zelda manga, csak épp Ocarina of Time nem volt, úgyhogy azt nem vettem. Viszont volt egy árus, Animeland, mely több mindent forgalmaznak, többek között japán CD-ket is. Azt mondták, hogy nehezen beszerezhető CD-k beszerzését is vállalják, csak írjam meg E-mailben, hogy mi kell. Kérésük parancs, már meg is írtam, hogy egy Masami Okui: Do-can és egy limited edition Tomoe Ohmi: HAPPY DAYS CD-kre vevő lennék. Nos, azt gondolom, hogy a lecke fel van adva. ^^'

Amikor visszamentem, egy régi-új ismerőst, Duongot láttam meg a XBOX360-oknál. Nem is értem miért nem lep meg, hogy a konzoloknál van. ^^' Közben láttam, hogy a karaokénál lehet jelentkezni, gyorsan fel is irattam magam. Ekkor a RAY the Animation: Yuunagi dalát énekeltem. Egész jól ment. Visszamentem a helyemre, kicsit később megjelent Duong is, egy sorral előttem ült. Beszélgettünk egy kicsit, aztán el akartam menni, rábíztam a táskámat, meg a Nintendo DSi XL-emet. Megnézte, kipróbálta a Mario vs. Donkey Kong: Minis March Again játékot, tetszett neki, elszórakozott vele. Eközben még egyszer kimentem énekelni, ekkor Okui Masami: OVER THE END dalát énekeltem el. Mondtam Duongnak, hogy tanuljon egy kis művészetet. ^^' Na most nem magamra gondoltam, hanem a dalra, amit elénekelni fantasztikus érzés volt. Ahogy bejött a zene, egyből libabőrös lettem, annyira szeretem ezt a dalt, és énekelni fantasztikus volt. Csak a refrénnél vannak nagyon erős hajlítások. Azokat kicsit félénken tettem meg, nem is sikerült tökéletesen. Azért nem mertem bátran énekelni, mert féltem, hogy akkor meg túlugrom a magas hangot. Közben megjelent Andi (Leea) is. Nagyon extrém cosplay ruhában. Nagyon jól nézett ki. Sokat beszélgettünk. Szegényt sajnáltam abban a cipőben, teljesen bedagadt benne a lába. Nem sokkal ezután jött a verseny, amit izgatottan vártam. Ugyanis Tukeinon egy nappal a con előtt írta a fórumon, hogy készüljenek azok is, akik nem kerültek be a döntőbe, mert várólistások lesznek. Na ez felcsigázott, mivel a várólistások közül első vagyok. És már az elején biztosra volt mondható, hogy énekelni fogok én is, mert már az első versenyző nem jelent meg. És elég sokan nem jelentek meg. Egyvalaki mondjuk igazoltan volt távol, mert lebetegedett. Úgyhogy mind a négyen sorra kerültünk. A hallott versenydalokat Duonggal elemezgettük. Látom, eléggé ért a szakmai énekhez, egész jól kritizálta a versenyzőket. És nagyjából egyet is értettünk. Volt olyan, akiről elkönyveltük, hogy na, utolsónak is kell lenni valakinek. De én pl. Narumit egyből kikiáltottam gondolatban elsőnek. Lement minden versenyző, és mivel senki nem jelent meg a hiányzottak közül, így sorra kerültem, tehát He is my Master: TRUST. Saját magamtól voltam ledöbbenve... Ilyen jól még soha nem ment a dal. Egy-két volt apró hiba, de szinte tökéletesen úgy ment a dal, ahogy elképzeltem. Úgyhogy nagyon elégedett voltam. A hangfelvétel kapcsán az volt a legfőbb kritika, hogy nem volt meg eléggé a beleélés, és többször is úgy hangzott az énekem, mintha erősen koncentrálnék. Aláírom, ez igaz. Ugyanis úgy énekeltem fel a dalt, hogy már elég jól ment, de nem 100%-osan. És ott koncentráltam nagyon, ahol tudtam, hogy nehezen ment. És kicsit ideges is voltam, hogy egy nappal előtte tudtam meg, hogy a várólistások sorra kerülhetnek. És már az eddig megszerzett gyakorlatból is kiestem... Ennek ellenére nagyon jól ment. Vártam is az eredményhirdetést, hogy remélem, hogy jobb helyet kaparintok meg, erre 16. lettem a 19-ből... És ez engem komolyan bosszant, úgy érzem, hogy egyre jobban megy a verseny éneklés, mégis egyre rosszabb helyezést kapok. Hogy is van ez? De ez mind semmi. Eredményhirdetés. Harmadik helyezett, jó, második helyezett, jó, első helyezett... Hát fogtam a fejem. És gondolatban bokán rúgtam a zsűrit. EZ ELSŐ??? Pont ez volt az egyik olyan ének, melyről azt beszéltük Duonggal, hogy valakinek utolsónak is kell lenni. DE NEM HÁTULRÓL! Ez talán még jobban kiakasztott. Az első Nodame Cantabile endinget énekelte. Aki nem ismerné, ez az:

Azért nagyon jó ez a dal, mert hihetetlen élethűen énekli az előadó, hogy alakul ki benne a szerelem, az az érzés, hogy mennyire jól érzi magát, ugyanakkor nem tudja szavakba önteni az érzéseit, a refrénben szinte kapkodja a levegőt, annyira magával ragadta az érzés. Ellenben a mostani előadás nekem nagyon monoton volt, egyáltalán nem éreztem ezt az érzést, hangilag se ment hozzá a dal, úgyhogy...

Na mindegy, ez van... Mindenesetre, hogy melyik lesz a következő versenydalom, azt már kigondoltam: Okui Masami: Souda, Zettai. Tessék megcsodálni a videoklipjét:

Több szempontból is alkalmasnak tartanám ezt a dalt. Egyrészt hangilag megfelel nekem, másrészt erre talán nem mondják azt, hogy nem nekem való... harmadrészt, meg ha 100%-ra megtanulom ezt a dalt, akkor nagyon jó bulit lehet ezzel csinálni. De visszatérve a mai napra, lett volna még egy interjú az összes karaoke versenyzővel, amit szándékosan kihagytam. Ja, és még az sem tetszett, hogy velem holtversenyben 16. egy olyan srác lett, akinek marha jó a hangja, és az egész énekstílusa nagyon tetszetős volt. És őt is hátrasorolták.

Meg bagszi is előkerült, hogy összecsomagoltak, menjünk haza. Miközben mentünk, bagszi olyan szörnyű dolgokat mondott az egész SakuraConról, hogy alig tudtam elhinni. Nagyon akarta, hogy írjak ki mindent a blogomba, mert a MAT úgyis kiír mindent a honlapjára, de én ezt még nem merem. Nem kételkedek abban, hogy nem igaz, de ő is csak azt mondta, amit a MAT-osoktól visszahallott. De ha tényleg igaz, akkor már olyan dolog, amit jogi úton kell érvényesíteni. Na de hazaértünk. Este már nem voltunk sokáig fent, mert mind a ketten nagyon fáradtak voltunk. Én még este játszottam egy kicsit DSi-n a Mario vs. Donkey Konggal.

De kipihenten ébredtünk vasárnap. De bagszinak ma 7.30-ra kellett ott lennie, mert hazavitte a kasszát, és vissza kellett idő előtt vinnie. Én meg most nagyon nem akartam sorban állni, ezért elhatároztam, hogy teszek egy kört a Hungexpó körül. Közben Okui Masami: Ma-KING CD-jét hallgattam. Nagyon szeretem a CD borítóját, mert kedves, barátságos, és pont az egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége:

Ez a haj nekem nem tetszik. 1997-es az album, 29 éves volt ekkor, de öregíti ez a haj.

Nagyon jó volt sétálni. Úgy mentem körbe, hogy a főbejáratnál jobbra, Pillangó utcai megálló, Örs Vezér Tere, majd vissza. Az Örsnél kicsit tanácstalan voltam, hogy merre is menjek, de hamar meglett az út. És nagyon jól eltelt az idő. Olyan 5-6 km-t sétáltam, és egyáltalán nem fáradtam el. Már rég eltelt 9 óra simán bejutottam. Ott még nem akartam sorban állni, volt még fél óra, úgyhogy leültem egy erre alkalmazos padféleségre. Most azonnal megindult a sor 10 órakor. Gyorsan be is jutottunk. Most is felmentem a karaoke terembe, láttam, hogy most is minden rendben ment, úgy tűnt, hogy most az a kivételes alkalom adatott meg a karaokésoknak, hogy minden rendben ment. Most előadtam RAY the Animation: Mitsu dalt, amit még tegnap este irattam fel, de már túl késő volt. Nem ment jól, hallatszott, hogy nem énekeltem be, szinte végig hamis volt. Utána még egy dalt énekeltem: Slayers: naked mind. Ez már sokkal jobban ment. Szerintem át tudtam adni azt az érzést, hogy mennyire szeretem ezt a dalt. Utána kerestem az alkalmat, hogy beszélgessek egy kicsit Tukeinonnal. Egyszerűen tudni akarom, hogy mi alapján pontoznak, és hogy miért bukok el mindig, holott véleményem szerint egyre jobb vagyok. De nem tudtam elérni, mert láttam, hogy nagyon elfoglalt volt, hamarosan elkezdődött a csoportos karaoke verseny, és nagyon készülődött, úgyhogy hagytam. Leültem a helyemre, és hallgattam a csoportos karaoke részt vevőit. Most nem tudtuk Duonggal elemezni a csoportos karaokét, mert PSP-zett. Valamelyik Tekkennel játszott. Hát azért kíváncsi lennék az eredményre, mert szerintem egyik sem volt annyira jó, hogy első lehessen. Vagy hamis volt valamelyik, vagy mint duó nem voltak jók, mert nem csengtek össze a hangjuk, vagy egyszerűen rossz volt az előadásmód. Az eredményt már nem vártam meg. Időközben találkoztam Csibivel a vásártéren. Eljött velem a konzolokhoz. A Wiik foglaltak voltak, így az egyik lány felajánlotta, hogy PSP-zzünk az általa nyújtott gépen. Ugyanaz a rendszer volt, mint Animekarácsonyon, hogy hozzájuk volt láncolva a PSP. Én ezt most is megalázónak tartom. De a LittleBig Planet játékkal játszottam, nagyon aranyos volt. Egy helyre nem tudtam eljutni, ott Csibi segített. Eljátszogattunk vele. Ő ment le a barátnőihez, én meg vissza a karaoke terembe. Amikor megint lementem, az ajtónál összefutottam Duonggal, épp büfébe akart menni. Elkísértem, közben beszélgettünk. A kijárat után egyből megjelent valaki... egy elvileg férfinek tűnő egyén, aki a Tokyo Mew Mew-ből Ichigo Momomiyát cosplayelte. Micsoda szerencse, hogy épp étkezni megyünk. ^^' Na mindegy, adjunk teret a nemi identitászavarnak is. Először egy termen keresztül akartunk hátramenni, de a kijáratnál nem engedtek át minket, így visszafordultunk. Hátul volt egy ilyen grilles büfé csillagászati árakkal, és a kiszolgálás... Inkább ne is firtassuk. Ott vett magának pitában gyrost. Utána megnéztük a 25-ös pavilont, feljutottunk az emeletre, ahol rajzok voltak kiállítva. Némelyek nagyon jók voltak. Ott volt az Ákos (Necrokid) rajza is. Visszamentünk a karaoke terembe, közben kipróbáltuk Wiin a Naruto Shippuuden: Clash of Ninja Revolution III játékot. Egyikönknek se ment, de én nyertem. A karaoke teremben már lassan pakoltak össze, mert csak 16 óráig volt lehettek ott. Még két dalt szerettem volna elénekelni, de már nem volt lehetőség. Úgyhogy kimentünk a PS3-akhoz. Ott volt Csibi és Levi is. Egyszer Duonggal játszottam Naruto Ultimate Ninja Storm-ot. Hát sokkal bonyolultabb, mint a Wiis verzió, meg azért érezhetően komolyabb. Úgy-ahogy ment, de nyilván nem én nyertem. Aztán még egy menetet lenyomtam Levivel, kicsit beszélgettünk, orvul lefényképeztem a Csibit (szegény, utálja a fényképezik ^^') aztán lassan mentünk. Én és Csibi még elmentünk bagszit megnézni, beszélgettünk, én meg haza akartam menni a 17.24-es vonattal, úgyhogy lassan indultam. Csibi még elkísért a kijáratig, aztán mentem a Kőbánya-felső állomáshoz. Csak 2-3 perc volt a vonat indulásáig. Elkezdtem vadul keresni a vonatjegyet. Nincs meg, most mi legyen? Megjött a vonat, még mindig keresem. Úgy döntöttem, hogy akár van jegy, akár nincs, én felszállok. Hát mikor menjek haza? Az előtérben még kerestem a jegyet, már nagy nehezen beletörődtem, hogy megbüntet a kalauz, mire előkerül a jegy... -_-' És nem ez az első eset, amikor a szívbaj kerülget, mert nem találom a jegyet, egyszer tényleg nem lesz meg. De megúsztam. Hazaúton Nana 3 mangát olvastam, amit a conon vettem. Ezzel mentem Szolnokig (mive nem ment tovább), majd gyorsvonattal haza.

Hát, összességében nem volt annyira jó, bár tény, hogy a vasárnap jobb volt, mint a szombat. Jó volt találkozni ismerősökkal, sok régi hangulat, érzés tért vissza bennem is. És ha tényleg igaz minden, amit bagszi mondott, akkor nagyon érdekes 2010-es év elé nézünk animeconok szempontjából.

Végezetül egy Okui Masami dallal zárnám eme postot:

Hát, úgy döntöttem, hogy egy darabig félreteszem a Zelda Spirit Trackset. Bejutottam a Marine Temple-be, de ott, amiket láttam... Szerintem nagyon rosszul van kihasználva a Snake Whip. A lengés nem rossz, de a kardok ide-oda vonszolgatása, nekem nem tetszik. Itt véreztem el, szinte a végén. De ez nagyon nem jött be nekem. Meg a vége olyan bonyolult, hogy meg se tudtam jegyezni, hogy mit hova kell tenni. Szóval most egy darabig nem.

Holnap lesz a SakuraCon. Hát nem reménykedek abban, hogy mindennél jobb lesz, de én nem megyek neki akkora pesszimizmussal, mint egy pár ismerősöm. Bár az tény, hogy a kedvezmények megnyirbálása, hogy nem lesz Nintendo verseny (mondjuk ezt nem is reméltem, hisz ez valahol mégiscsak Sonys rendezvény... illetve, hogy mennyire nem lesznek érdekesek a programok (nincs bennük újdonság, ez a jobb kifejezés), mind azt sugallják nekem, hogy örülhetek, hogy egyáltalán ott lehetek. Készült is erről az egész rendezvényről két rajz (egymástól független 2 külön "művésztől"), fent is van a DeviantArton, de úgy döntöttem, hogy inkább nem linkelem be, mert lehet, hogy annyira nem szalonképes, jóllehet egyetértek azok mondanivalójával. Most is inkább a karaokéra készülök. Bár nem kerültem be a versenybe, de azért tervezek dalokat énekelni, az alábbiakat:

• Okui Masami: OVER THE END
• RAY the Animation: Yuunagi
• RAY the Animation: Mitsu
• Tomoe Ohmi: Hi no Hana
• Slayers: Saikou no GAMBLE
• Slayers: KUJINENAIKARA!!

Bár a Slayers Saikou no GAMBLE dalon még erősen gondolkodom, mert az valami iszonyat nehéz dal. Az azért már megkövetel egy szakmai énektudást. Nemcsak azért, mert nagy énekhangok vannak benne, hanem a ritmus... tipikus Slayers dal, olyan furcsa ritmusa van, nem számítasz rá, úgy begyorsul, hogy csak tudd követni. És a levegővel nagyon jól kell gazdálkodni. Mikor gyakoroltam, többször nem tudtam végigénekelni a refrént, mert nem maradt levegőm. Pedig hangilag kijönne, csak technikailag nagy nehéz. Többi Okui Masami dallal meg kell a hangulat. Tomoe Ohmi dalai ugyan kissé lányosak, de pont azért vállalnám, hogy megmutassam, hogy esetleg tudok lágyabban énekelni. Meg az ő dalai könnyűek, azokat nem kell annyira gyakorolni.

Egyébként az utóbbi időkben nagyon sokat hallgattam őt. Miután közvetve ugyan, de sikerült megszerezni letöltés útján az albumát. Egy dal elég rossz minőségű, bár lehet, hogy kibekkelem, ha már tervezem beszerezni eredetiben. De nem most, majd kb. év végén. Egyébként ilyen a borítója:

Tukeinon írta a blogjában, hogy milyen nehéz a zsűri dolga. Nem azért, mert annyi jó énekes lenne, hanem még talán forrott ki ez az előnevezős rendszer. Ami probléma, hogy kevesebben jelentkeznek. Ennek igazából két oka lehet: 1, Nincs meg mindenkinek az a technikai felszereltsége, hoyg felvegye a saját hangját. 2, nincs jól hirdetve. Ugyanis pangás van az Animecon fórumon, amikor nincs con, csak animecon előtt és után pörög a fórum, de akkor nagyon. És ugye az előnevezős versenyt hónapokkal előtte meg kell hirdetni. Ezért szerintem sokan nem is tudnak róla. Most olyan van, 25-en neveztek be, küldték be felvételeiket, ebből a zsűri 19-et választott ki. A maradék 6 emberből 1-et pedig a közönség választ ki, hogy meghallgatja a felvételeket, és szavaz... Szerintem ez azért nem jó, mert az az egy ember hátrányból indul. Ugyanis biztos nem véletlen lett kirostálva. És ha bekerül, akkor jó eséllyel hátul fog végezni, mert keményen meg kell dolgoznia azért, hogy jobb helyezést érjen el.

Miért írtam ezt le? Mert a 6 körül én vagyok az egyik. És kimondom őszintén, hogy csalódott vagyok. Mert az, hogy az első kettő versenyes eredményem nem valami rózsás, azt megértem. Azokra nem sokat készültem, sok volt a tévedés, tehát értem. Erre meg sokat készültem, órákat gyakoroltam, mire odajutottam, hogy na, talán megy, fel lehet venni. Ráadásul magasan én voltam az első, aki beküldte a felvételét, de ez már mellékes. Hogy miért nem kerültem be, erre 2 indok lehet: Vagy nincsenek meg a megfelelő hangi kvalitásaim a többiekéhez képest, vagy amit írtak a fórumon, hogy rossz dalválasztás. Most én szerintem a rossz dalválasztás, nem olyan nagy indok. Mert én is hallottam már olyat, akinek nagyon jó hangja van, de érződik, hogy az a dal nem áll jól neki. De lehetett hallani, hogy van hangja. Köztudottan az én nagy kedvenceim Megumi Hayashibara és Okui Masami, és pont azért éneklek többet Okui Masamitól, mert neki javarészt olyan dalai vannak, melyek férfinak is jól állnak, tehát véleményem szerint, ha elvonatkoztatunk a valódi énekestől, akkor férfi is nagyon jól el tudja énekelni. (Ráadásul Masami koncertjein jóval több a férfi, tehát a rajongótábora inkább az erősebb nem képviselői közül kerülnek ki) Azt nem tudtam kideríteni, hogy a hangommal van-e a baj, mert ha nem, akkor nyíltan le merem írni, hogy a zsűri rosszul döntött az én esetemben, mert nem vonatkoztattak el a valódi énekestől. Ráadásul az anison (japán zenei stílus, anime song szavakból ered) dalok döntő többsége szerintem olyan, hogy férfinek is jól áll. Ráadásul ők is énekelnek. Nagyon jó példa erre Hiro Takahashi (1964-2005) japán énekes, aki több anime dalt is éneket, olyat is, amire azt mondanánk (ezzel az erővel), hogy nő énekelhetné. Szegény embert Isten nyugasztalja, nagyszerű énekes volt, ő énekelte a Yu Yu Hakusho egyik endingjét, az Unbalanced Kiss wo Shite dalt, 41 évesen rákban halt meg. Szóval az az én véleményem, hogy olyan dalt választottam, ami férfinak is jól áll, már csak az a kérdés, hogy hangilag alkalmasnak találnának-e arra, hogy jó helyezést érjek el? Ha igen, akkor jogorvoslatot kérnék.

A hétvége karaokés termése: 3 kfn fájl. A kfn fájlok azok, amiket a conokon látunk mint egy, vagy több kép, és megy a szöveg. Ebből csináltam hármat:

• Okui Masami: Sore wa Totsuzen Yatte Kuru
• Megumi Hayashibara: Nakeba ii No [vocal]
• Megumi Hayashibara: be Natural [vocal]

A Masamis dal mivel megjelent kislemezen, ezért nem okozott nehézséget rendes kfn-t csinálni. A két Megumis dal csak albumon jelent meg (SpHERE) ezért csak vokállal tudtam megcsinálni. LQ-készítésben (amikor házilag szedjük le a vocalt) megmondom őszintén nem hiszek, mert talán soha nem lesz olyan program, mely annak a dalnak minőségromlás nélkül leszedi a vokálját. Ehhez nem értek 100%-ig, hogy miért jár ez minőségromlással, csak sejtem. De amikor felveszik a dalokat, akkor sem alkalmaznak semmi trükköt. Amikor készen van a zene, háttérvokál, akkor azt külön ráteszik az adott kislemezre, mint off vocal version, és ezután jön az, hogy feléneklik a dalt, ez lesz az a vocal, ami albumokon is megjelenik.

Ennyi okítás után, jöjjön a lényeg. ^^' Az Okui Masami kfn-t csináltam meg harmadjára. Mivel maga a dal nem tartalmaz olyan monumentális zenei dallamokat, ezért a kfn díszítését sem vittem túlzásba. Egy kép, a szöveg is végig egy effekttel jön. A két Meguminál már kicsit komolyabban dolgoztam, több kép került a kfn-be. Tukeinon, és Eiji-kun kérésemre csináltak háttérképeket. Az volt a nagyon jó, hogy ketten két különböző háttérképeket használtak, így ötletesen fel lehetett használni őket. Itt már több effektet használtam fel, és nem kerül nagy időráfordításba.

Csak amikor be akartam írni címként, hogy be Natural, akkor tévedésből be Narutót írtam, és sokáig az maradt, míg végső ellenőrzésnél láttam meg, hogy az úgy nem lesz jó. Rossz ómen, nem tagadom, hogy szeretem a sorozatot, de hogy tudatalatt is sok helyre azt írom be, az már egy kicsit sok.

Megvettem a januári 576 KByte-ot, már csak a Zelda Spirit Tracks teszt miatt is, és azt kell mondjam, nagyon jó lett! Tényleg nagyon sokat javult, kezd letisztulni, hogy milyen is lesz az újság valójában, és nagyon sokat javítottak rajta. Szerintem rendszeresen fogom venni a lapot!

A Petőfi Csarnok helyszínének gondolata sokaknak egybeforrt az Animeconnal. Hiszen 3 évig ezen a helyen volt a con, így nem csoda, hogy sokaknak nagy emlékek, élmények fűznek már magához a helyszínhez is.

Már a sorban állást is élveztem, addig volt kivel beszélgetni, hülyülni, játszani, egy perc sem telt eseménytelenül. Emellett a Pecsa előtti füves részt is elfoglalhattuk, melynek szintén volt egy hangulata ott lenni. Meg a sok emlék, az első conom 2006 őszén, már akkor is kíváncsian figyeltem a karaokét, és már akkor is azon gondolkodtam, hogy jó lenne énekelni, de akkor még tizedennyi bátorságom sem volt, mint most. Az megmosolyogtatott, amikor ott egy Kaleido Star CD-t tartottam a kezemben, és a ellettem ülő lány megkérdezte, hogy ez honnan van? Mondom sehonnan, én csináltam. ^^' Ekkor még csak leszedtem ezeket a dalokat, és kiírtam audio CD-ként, és csináltam neki egy egyszerűbb borítót. Komolyan nem is értettem, hogy miért kérdezi, hisz nem volt nagy szám az egész. Ez a CD egyébként még ma is megvan, és meg is őrzöm, mert a borítója saját munka. Aztán a szinkronszínészek. Ekkor még csak 2 anime volt ismert számomra, a Kaleido Star, és a Tokyo Mew Mew. És jó érzés volt élőben látni Molnár Ilonát. Bár megmondom őszintén a Full Metal Panic! után nemigen rajongok érte, de vannak jó szinkronszerepei. És ekkor még csak az egyik kisebb teremben volt karaoke, de már ekkor is alig fértünk el. Aztán 2007 tavasz. Ez annyira nem volt emlékezetes, bár mégis, mert itt nyertem először mini-konzol versenyt Wii Sportson (mint utólag kiderült, Tukeinon Wiijén játszottam ^^'), de úgy nyertem, hogy végig simán ment. Aztán a döntőben a bowling (ez volt végig) végeredménye 176-175 volt a javamra. De a döntő is úgy volt, hogy sokáig nyerésre álltam, aztán nekem rosszabbul ment, míg ellenfelem felhozta magát. Így jött össze az 1 pont különbség. Több féle nyeremény volt, én a Wiis Open Seasons játékot választottam. Melytől pont a 2007 őszi conon váltam meg. Ekkor még volt piac, és becseréltem. Akkor több mindent is vettem. Fekete N64 controller (ez nagyon régi vágyam volt), SNES-re Worms, NES-re Super Mario Bros. és még volt valami, de arra már nem emlékszem. De a 2007 őszi con volt a legérdekesebb. Ekkor foglalkoztam magával a connal a legkevesebbet. Ugyanis a piacon találtam egy kismacskát egy eladónál. Rólam tudni kell, hogy valamely állattal szinte meg lehet vesztegetni, az egy macska, nagyon szeretem a macskákat. De nagyon kicsi volt 6-8 hetes, fiú volt, és amikor hozzám került, annyira éhes volt. Úgy evett, mintha napokig éheztették volna. Sokat játszottunk vele utána. Aztán sajnos nem a legkedvesebb sors várt rá itthon, úgyhogy a macskaszerető szomszédokhoz került, akik azóta elköltöztek. Ezután volt egy kisebb közömbösségem az anime iránt, így a 2008 tavaszi cont kihagytam, de az őszin ott voltam, és az volt a legjobb eddig. Ott találkoztam több emberrel is először, akikkel nagyon jó élmény volt együtt tölteni azt az egy napot, de erről másoltam is be egy bejegyzést. Ekkor volt az egyik legnagyobb vitát kiváltott karaoke verseny. Lényegében az történt, hogy mindenki a Final Fantasy IX Melodies of Life dalt éneklő lányt szerette volna győztesnek látni, de a zsűri még csak be se a szavazta a "dobogó"-ra. Aztán csak utólag hallottam, hogy ez mekkora vitát váltott ki, és hogy szidták a zsűrit. Ha engem kérdeznek, jól döntött a zsűri. Még mindig magam előtt látom a lányt, ahogy artikulál... Az a bizonyos másik véglet, amikor már annyira túlzásba vitte, hogy rossz volt nézni is. Hallgatni azért nem volt jó, mert hallatszott, hogy az nem az ő kvázi, eredeti hangja. A lényege ennek az, hogy az énekeseket 2 csoportra lehet osztani: Akinek született hangja van, és akinek csinált hangja van. Most ennek a lánynak (én nem ismerem a képességeit, azóta sem jelent meg), de én úgy hallottam, hogy csinált hangja van. És nekem nem volt jó hallgatni. Aztán én egyedülálló vagyok (úgy tűnik a zsűrivel együtt) a közönséggel szemben. Úgyhogy nem volt semmi. Aztán a 2009 tavaszi cont a saját hülyeségem miatt kihagytam, de a nyári, megint nagyon jó volt. Nagyon jó volt, de nem múlta felül az egy évvel ezelőttit. Ez másképp volt nagyon jó. Hisz itt karaokéztam először. Mint kezdő karaokés természetesen nem voltam annyira jó, de jó érzés volt kiállni. Aztán még sok minden.

És igen, meg tudom érteni azokat, akiknek ez nem tetszik, én is átérzem azt, hogy mennyi minden köthet oda egy embert, de sajnos be kell látni, hogy a Pecsát kinőtte az Animecon, és ha nem akarunk tumultust, lökdösődést, akkor váltani kell. Akinek fájdalmat okoz a Pecsa elhagyása, annak azt tudom javasolni, hogy úgy kell erre a helyszínre gondolni, mint az életünk egy nagyon szép része. Az biztos, hogy akárhányszor visszanézek oda, nagyon sok pozitív gondolat fog eltölteni.

A Hungexpo meg a MondoCon, és az AnimeKarácsony által jó bemelegítés volt. Láttuk, jó hely lesz, a MondoConon, mint írtam, nagyon jól éreztem magam, az AnimeKarácsony is nagyon jó volt. Már akkor nagyon jó volt látni a karaoke termet. Úgyhogy én azt mondom, hogy nem kell negatívan gondolkodni a helyszínváltásról, mert biztos vagyok benne, hogy pár év múlva sajnálni fogjuk, hogy elhagyjuk ezt a helyet.

Újabb dalokat kezdtem el megtanulni. Eddig Megumi Hayashibara Reflection dalát gyakoroltam, tegnap Okui Masami: Sore wa Totsuzen Yatte Kuru dalával ismerkedtem meg mélyebben, ma pedig Okui Masami: REINCARNATION dalát gyakoroltam, illetve gyakorlom még. Így, ahogy komolyan foglalkozok az egésszel, egyéni ütemtervet dolgoztam ki a dalok megtanulására. Öt részből áll:

1. Dalszöveg prózai felolvasása
Egy dal megtanulását a szöveg prózai felolvasásával érdemes kezdeni. Ezzel nagyon sokat teszünk azért, hogy megtanuljuk a dalt. Mert hiába van ott a kfn, látjuk a szöveget, az korántsem elégséges. Ennek okát később látni fogjuk. Első lépésként érdemes elővenni a dalszöveget, és hangosan elolvasni dallamtól ritmustól függetlenül, mintha csak egy újságcikket olvasnánk fel. Elsődleges célja, hogy amikor már a dalt gyakoroljuk, akkor ne kezdjük el azon gondolkodni, hogy na ezt most hogy kell kiejteni, hanem ott már menjen a szöveg. Ezt egyébként szombaton javasolta nekem Tukeinon, hálás köszönet érte, tényleg sokat segít.

2. Dal meghallgatása dalszöveg követésével
Hallgassuk meg a dalt, kövessük a dalszöveget, hogy megismerjük a ritmust, hogy kell énekelni. És itt jön be az első lépés fontossága, amikor karaokénál felénekeljük a dalt, a kfn-nél hiába van ott a szöveg, nincs idő gondolkodni rajta, és "nem tudni" a szöveget, mert nem kis meglepetések érhetnek, ha azt látjuk gyorsan megy a szöveg. Tehát második lépésként még ne énekeljük csak figyeljük a szöveg menetét.

3. Dal gyakorlása vocallal
Ha úgy látjuk, hogy elég jól megy a dalszöveg követése, akkor jöhet maga a dal gyakorlása, de ekkor még érdemes az előadó segítségét kérni, énekeljük együtt az énekessel/énekesnővel, így sokkal könnyebb lesz a negyedik lépés.

4. Dal gyakorlása off vocallal
Ez az egyik legnehezebb, még akkor is, ha a hármas lépés már nagyon jól megy, ezért is kell arra nagy hangsúlyt fektetni, mert itt már más problémákkal kell szembenézni. Ugyanis a japánok előszeretettel csinálják azt, hogy a háttér vokál teljesen más hangszinten, hangszínben van, ami olyan téren egyáltalán nem baj, hogy ettől sokkal színesebb a dal, viszont sokaknak, aki gyakorolni akar, rémálom. Én magam is tapasztalom, hogy amikor off vocallal éneklem el a dalt, és csak a háttér vokál szól, egyszerűen kizökkent az eredeti dallamból. Vagy azért, mert viszonylag hangos, vagy mert magasabb hangszinten van. Ezáltal hiába tudjuk a dalszöveget jól, a dallam nagyon jól megy, a ritmust senki nem tudja nálunk jobban követni, ha nem tudunk agyban elvonatkoztatni a háttérvokál dallamától. Ezért nagyon sokat kell gyakorolni, ha nem megy, akkor magunktól (acapellában) énekelni a háttérvokálos részt. Az semmiképp nem megoldás, hogy befogott füllel éneklünk, mert ha nem halljuk a zenét, akkor meg kimehetünk a ritmusból. Ami megoldás lehet, ha túlénekeljük a háttérvokált, de nagyon kell vigyázni, mert a felvétel aranyszabálya: végig egyenletes hangerőben kell énekelni. Ha nagy nehezen túlléptük ezen, jöhet az utolsó lépés.

5. Dal felvétele
Ahogy mi énekeljük. És ha megvan, és minden jó lett, akkor vihetjük hírét annak, hogy el tudunk egy dalt énekelni.

Olvasom Tukeinon blogját az Animekarácsonyról, és arra inspirált, hogy nyilvános helyen is megírjam az éleményeimet. Eddig csak a BigN fórum blog részlegébe írtam, melyet csak azok láthatnak, akik beregisztráltak. Hát akkor lássuk.

Ha szavakban szeretném jellemezni az Animekarácsonyt, a következőket tudnám használni: Szervezetlenség, barátok, áramkimaradás, buli. Most így ugyan nem a legjobb a kép, de nem volt annyira vészes. A szervezetlenség arra vonatkozott, hogy a kapunál 2 sor volt, de nem volt kiírva, hogy melyik az elővételes, és melyik a helyben vásárolt hely sora. Én meg természetesen a rossz sorba állok be. -_-' Még az volt a szerencse, hogy az elővételes sornál volt egy kis lyuk, én meg voltam annyira önző, hogy befurakodjak oda. ^^' Egyébként bagszival, Caterrel és Young Linkkel találkoztam a sorban. Bagszival vicces volt a találkozó, mert amikor megérkeztem, akkor látom, hogy egy lány Pikachus táskában telefonál, na ez csak a bagszi lehet. De furcsa volt, mert hosszabb volt a haja, mint megszoktam, és az egyik szemét eltakarta vele. És mivel már volt kellemetlen élményem ebből, ezért ott maradtam, vártam, hogy ő jöjjön hozzám, ha tényleg ő az. A V-ADival beszélgetett, így nem jött egyhamar. ^^' Én olyan 8.30 körül érkeztem meg, és olyan 9.45 körül indult meg a sor. Hát nem volt valami kellemes abban a nagy hidegben kint állni. Széjjelfagytak a lábaim mire odaértem. Ráadásul az elővételes sor is lassan haladt, mivel csak egy laptop volt, ahol azonosították az online regisztráltakat. És a kedves hölgyemény is percekig nézte, hogy ki vagyok, hol vagyok, úgyhogy jól kezdődik. És még mindig nincs vége. Ha animés rendezvény, akkor az szinte a karaokéval egyenlő számomra. Miután gyorsan végignéztem az árusoknál, siettem fel a karaoke terembe, hogy mi van. Döbbenten látom, hogy zárva van. Tukeinon jön ki, hogy még nincs semmi, és nem tudják mikor jön meg a technika. Elvileg nem is akartak beengedni minket, de mivel a tömeg ennek ellenére be akart menni, ezért végül bemehettünk. Ott találkozok egy pár kedves emberrel: Mystrával, Leeával, Aminával, és Narumival. Mindannyian értetlenül állnak a történtek előtt, és senki nem tudja mikor lesz technika. Persze valamennyire próbálták pótolni. Az egyik legfontosabb "hiánycikk" a vetítővászon volt, melyet egy deszkalappal próbáltak helyettesíteni, de az akkora robajjal csapódott a földnek, hogy az egész karaoke terem egy emberként kapott a szívéhez. Nekem az volt a szerencsém, hogy épp kiszúrtam, hogy az ott nagyon rossz helyen van, és dőlni fog, így nem ijedtem meg. Szerencsére senkinek semmi baja nem esett, de nem volt semmi. Aztán mivel ez nem volt megoldás, ezért egy asztalterítővel próbálták a vásznak helyettesíteni. Az alapötlet nem rossz, egy ilyen vicces, 3D-s vetítővásznat kaptunk. De helyettesítésnek megfelelt. Ekkor a Cater mellém ült, mutattam neki az 576 KByte-ot, nézze meg a New Super Mario Bros. Wii tesztet. Én meg többször járkáltam a karaoke terem, és konzolok között. Természetesen megint csak PS3 volt. Meglepett, hogy Naruto sehol. Hát az alapkövetelmény egy animés rendezvényen. Úgyhogy csalódottan konstatáltam, hogy nem fogom tudni kipróbálni a játékot, pedig szerettem volna. Vissza a karaoke terembe, Csabi sehol, viszont kisvártatva megjelenik Lam'O. Odajött hozzám, üdvözöltük egymást, és megmutattam neki az AnimeStars magazint, ugyanis nem akarta elhinni, hogy egy oldal kb. 5-6000 karaktert tesz ki. Látta, hogy mennyire tömören van a szöveg, és ahogy elnéztem őt, nemigen jött be neki. Közben megkérdeztem, hogy a testvére, Duong hol van? Hátramutat, ő nem jött előre. Ő egyébként megtisztelve érezheti magát, ugyanis mind az Animekarácsony reklámjában, mint a MondoCon videóban szerepelt, ahogy játszik. Időközben feliratkoztam a karaoke versenyre, a Tekkaman Blade: It's DESTINY -Yatto Meguri Aeta- dalát választottam. Ezt a dalt Megumi Hayashibara és Masami Okui is felénekelte a saját lemezére, de kislemezen Masami előadásában jelent meg. Előtte énekeltem egyet hagyományos karaokéban is bemelegítésképp. Hát jól mellélőttem... Okui Masami: A confession of TOKIO dalát választottam. Önmagában egy nagyon jó dalt választottam, csak hallatszott, hogy soha nem gyakoroltam a dalt. Emellett én szeretek kislemezeket külön hallgatni, az off vocal versionök miatt, ugyanis új oldaláról mutatja be a dalt. Nos, én is új oldaláról mutattam be a dalt, ugyanis az off vocal version chorus refrénje sokkal magasabb, mint a fő énekhangé, én meg a 2. refrén alatt meglátogattam a chorus refrénjét is, úgyhogy érdekes előadás kerekedett ki. ^^' Aztán jött a verseny. Én voltam az első, aki fellépett. Tehát az It's DESTINY. Ez már sokkal inkább a hangomhoz állt, de elégedetlenül tettem le a mikrofont a dal végén. Ekkor beszélgettem Lam'O-val, és ő mondta, hogy mi a baj forrása. Hallatszik, hogy remeg a hangom, annyira izgulok. Hát ez szép. Azt javasolta, hogy énekeljek magamnak. Nagyon látszik, hogy izgulok. És szerinte, ha kvázi kizárom a közönséget, és csak a szöveget figyelve magamnak énekelek, sokkal jobban fog menni. Elhatároztam, hogy még legalább egyszer kiállok egy hagyományoson, hogy lássam, fog-e menni. Eközben Lam'O is énekelt Daki92-vel duettben a Lovely Complex anime ending dalát adták elő, természetesen hozzájuk illően magas színvonalon. Egyébként a dal előadója Tegomass, egy fiúduett, mely vidám, könnyed és szerelmes dalokban jártas. Megszereztem egy pár kislemezüket, és az albumukat mp3 formátumban, és arra jutottam, hogy nagyon jó hangjuk van a fiúknak, és az előadásmód is tetszetős. Ezután felmentünk Lam'O-val a konzolokhoz, hát csak behozták a Narutót! Ígéretemhez híven kipróbáltam a játékot, vele mentem. Természetesen ő győzött, de valami példátlan gyorsasággal. Mondjuk nem csoda, hisz most játszottam vele először. Úgy kellett neki mutatnia, hogy melyik gomb mire való. Én meg elvesztem a síkidomok rengetegében. Ráadásul sokszor nem is tudtam, hogy melyik vagyok én, úgyhogy nem volt nehéz dolga. De tetszett a játék, komolyabban is érdekel. Visszamentünk a karaoke teremben, ekkor láttam, hogy Mystra épp elmegy, mert karácsonyi műsora van, úgyhogy nem tud maradni.  Leeának is el kellett menni hamarabb, neki szalagavatója volt. Ráadásul szegénynek nagyon fájt a feje, úgyhogy nem irigyeltem.

Néha odamentem a BigN-es társasághoz, de most jóval kevesebbet voltam velük. Csibitől megkaptam a karácsonyi ajándékot, egy ilyen vasalható gyöngyből készült Link és Triforce figurák. Valami eszméletlen jó lett. Köszönöm Csibi. A többieké is nagyon jó lett. Cater Meta-Knightot kapott, Young Link Lucast, Ricsi Olimart, Norbi Foxot, több hirtelen nem jut eszembe. Na de visszamentem a karaoke teremben, már lement a verseny. Jelentkeztem a hagyományos karaokéra, megpróbálom, milyen úgy énekelni, ahogy Lam'O mondta. Megumi Hayashibara: Successful Mission (Saber Marionette J anime OP) dalával álltam ki, és meglepve tapasztalom, hogy nagyon jól ment. Teljesen elégedett voltam magammal. Csak megijedtem, mert a 2. refrén után Ronja megkérdezi tőlem, hogy nem-e szállhat be? Én meg csak lesek, hogy mi ez a keserves arc? Annyira rossz lennék? Komolyan, olyan arccal nézett rám, mintha annyira rossz lennék, hogy már valahogy mentse a helyzetet. Mondta, hogy azért, mert nagyon szereti a dalt. És igazából nála ez a könyörgő arctekintet. ^^' Úgyhogy odaadtam neki az egyik mikrofont, szálljon be, és a végét együtt énekeltük el. Pont most gondolkodtam el azon, hogy lehet, hogy megkérem, hogy a tavaszi conon közösen énekeljük el végig. Ezután odamegyek a cuccomhoz, és nézem, hogy nincs meg a Mangafan táskám. Ugyanis levásárolva a 900 forintos kedvezményt, vettem Nana 1 mangát. Időközben kiderült, hogy a cuccaim elkeveredtek a vietnamiak cuccai között, és Duong úgy összekavarta (nem tudom mi inspirálta, hogy ilyet tegyen. ^^') hogy nem találtam semmit. Mellesleg végre-valahára ő is kiállt énekelni. Először a testvérével énekelték el a Lovely Complex endinget. Egész jól énekel. Aztán másodjára egy Lucky Star dallal lép fel egy másik honfitársával. Nem tudom, melyiknek volt az ötlete ez a dal, de felejthető volt. ^^' Azon kapom magam, hogy Megumi Hayashibarának is vannak gyerekdalai, de ez utcahosszal túltett rajta. Ezek után simán előadom a Yume no Balloon dalt a Ranma 1/2 animéből. Még korábban megbeszéltük Lam'O-val, hogy éneklünk egy duettet, csak gondolkodtunk, hogy melyik dal legyen az. Mondjuk legyen a One Piece-ből a We Are! Azt én is ismerem, és mindketten szeressük. Amikor felírt minket a papírra, akkor mondtam neki, hogy majd legközelebb egy általam választott dalt énekeljünk. És akkor mondta, hogy jó, most legyen az, amit én akarok. Úgyhogy Slayers: Get along dalra esett a választás. Jött Daki92 is. De amikor felkonferált minket valaki, már nem tudom, hogy melyik, nem tudta kiolvasni a nevemet, ezért engem szépen kihagyott, így az első feléből kimaradtam. Különösebben nem bántam, de a felénél Daki meglát, hogy hoppá, hát én is itt vagyok, és kihív. Szálljak be a felébe? Intettem, hogy most már énekeljétek ti végig. De még egyszer hív, úgyhogy én is mikrofont ragadtam a kezembe, és a 2. refrénnél beszálltam. De úgy szinte az egész közönség velünk énekelt. Jó volt látni, hogy ennyien szeretik a dalt. Visszaülünk, és egyszer csak nagy sikolyokat hallok a folyosó felől, döbbenten nézem, hogy áramszünet van. Kimegyek, szétnézek, az egész Hungexpo épület tök sötétben, csak az EXIT felirat világít zölden. Furcsa volt, de nagyon feelinges.Mindenki a mobiltelefonjának fényével világított. Mindenhol sötét volt, CSAK a karaoke teremben volt áram. De Tukeinon lekapcsolta a villanyt, nehogy ott is elmenjen az áram. Így a karaoke terem is sötét lett, de a technika megmaradt. ^^ Lam'O kérdezi tőlem, hogy nem-e jövök én is énekelni a Naruto: GO!!! dalát. Áh, mondom, nagyon jó szám, de még nem. ^^' Úgyhogy nélkülem adta elő a vietnami társaság a dalt, de valami eszméletlen hangulatot csináltak. Mindenki velük énekelt. Aztán a végén még befigyelt nálam Okui Masami: TOTAL ECIPSE dala. Tukeinon kérdezte tőlem, hogy nem akarom elénekelni a dalt, itt van nála. Ugyanis Mystra az utolsó napokban csinálta meg a dal kfn verzióját, ezért Tukeinonnak még nem volt lehetősége ellenőrizni, de elhozhatta, így lehetőséget kaptam elénekelni, amit hálásan köszönök mindkettejüknek. ^^ De mivel nem számítottam arra, hogy elénekelhetem, ezért nem is gyakoroltam. Próbálgattam magamban, hogy hol lenne jó, ugyanis ez egy elég mély dal, és a mélyebb hangok nehezebben jönnek ki. De rájöttem, hogy ha más hangszínben énekelek, akkor nagyon jól megy. Kell is a hangszín-változtatás, ugyanis a TOTAL ECLIPSE dal szövege egy szerelmi csalódásról, de Okui Masami már szinte belefásultan énekli. Megpróbáltam valahogy ezt a hangulatot visszaadni. Nem tudom mennyire ment, de összességében elégedett voltam. Jó volt énekelni, a végére már mindenki bulinak fogta fel, nagyon jó volt a hangulat. Így ért véget.

Összességében nagyon jó buli volt, örülök, hogy részese lehettem. ^^ A tavaszi conra nagyon sok tervem van, kfn-eket is sokkal komolyabban fogom csinálni, és komplett albumnyi tervem van, hogy melyeket akarom elénekelni. ^^

Ha már nincs őszi Animecon, akkor legyen MondoCon. Még szép! Bár nekem erről az egész hátteréről van egy hátsó gondolatom, de azt magamban tartom. Egy a lényeg, nagyon jó volt. A BigN-es társaságból senki nem volt. -_-' Na mindegy, lássuk, mi történt. Reggel az 5.25-ös vonattal terveztem jönni, de az 60 percet késett. Meg voltam lepve. Olyan volt már, hogy Szolnokon állt 30-40 percet, meg előfordul (sajnos nem ritkán), hogy megáll a vonat. Amivel még nem is lenne gond, de amikor a semmi közepén áll, vagy fél órát, az már nem valami megmosolyogtató. De sebaj, nem maradtam le semmiről. A Hungexpón volt a MondoCon, ott még soha nem voltam. Az volt írva a honlapjukra, hogy a kettes metróval kell elmenni az Örs Vezér Térig, majd a 100-as busszal az Expo térig. De én kinéztem még korábban a térképen, hogy elég lenne csak a Pillangó utcáig menni és onnan el lehet sétálni. Tehát akkor megérkeztem, kettes metróval a Pillangó utcáig, és onnan séta. Nem is tudtam, hogy a metró megállóból látszik a Kincsem Park. Voltak is lovak, egy kicsit nézegettem őket, majd mentem tovább. Természetesen eltévedtem az elején. De én voltam a hülye, mert ott volt a térkép, és eligazodtam rajta, hogy merre kell menni, de miért indulok el az ellenkező irányba? -_-' Aztán a végére már bizonytalan voltam, mert annyit láttam, hogy csak a túloldalon van járda, vajon az vezet a jó út felé? Kiderül, hogy nem, vissza. Úgy döntöttem, hogy semmit nem bízok a véletlenre, megyek a 100-as busz megállójához. De az óránként közlekedik, és csak egy irányban az Örs Vezér Tere felé, úgyhogy ez a lehetőség is kiment. Úgyhogy elindultam az általam jónak vélt úton, de valami zsákutcát láttam, vagy az csak építkezés? Kiderült, hogy valami vásárcsarnokot építenek, és jönnek oldalról kocsik. Csak az lehet a jó irány. És ott a megváltó, az Albertirsai út, mely a térkép szerint elvezet a Hungexpo felé. És igaza volt. Innen már simán ment. Beléptem, megkaptam a jegyet. Továbbra is üdvözlöm azt a lányt, aki szorosra tette a csuklómra a karszalagot, alig bírtam leoperálni. -_-' Na mindegy, irány a K épület, karszalag bemutat, sima a bemenetel. Elkezdek szétnézni a standok között, mikor eszembe jut, hogy én nevezni akartam a karaoke versenyre. Gyorsan felszaladok, amikor nyugodtan konstatálom, hogy túl korán érkeztem. Még nagyban szerelték össze a cuccost, Tukeinonék meg próbáltak. De már nem volt sok hátra a nevezésig, csak 15 percet kellett várni. Közben beszélgettem az egyik Animecon fórumossal, Leeával. Jó fej volt, örülök, ha ilyenekkel ismerkedek meg. Jött a regisztráció, negyedikként fértem fel, Slayers (pontosabban Megumi Hayashibara. ^^'): Shakunetsu no Koi, feljegyezve. Nem nehéz dal ez egyébként. Kis hangtávokat énekel meg benne Megumi, aki ki tud énekelni egy oktávot, annak nyert ügye volt. A nagy durranást a tavaszi sakuraconra hagyom, mely Okui Masami: Mitsu dala lesz. 11-kor kezdődött a hagyományos karaoke. Nézegettem őket, de inkább a saját gondolataimmal voltam elfoglalva. Amúgysem hallottam sokat, mert kint egy öt tagú csapat bohóckodott... Csak akkor lett csend, amikor bejöttek, hogy karaokézzanak. Maximum the Hormone: What's Up People? Menten rosszul leszek. -_-' Nem a dalt utálom, nekem azzal nincs bajom, olyan, amilyen, de a dal lényegében részükről a hörgésről szólt... Nagy nehezen vége, jönnek a többiek. Vannak itt igazi énekesjelöltek. És feltűnt a színen Lam'O, aki jól nem ismert fel, ami nem csoda, hisz az előző, nyári conon nem találkoztunk úgy, csak később kerültem kapcsolatba vele a con fórumán, és utána MSN-en beszéltünk sokat. Egyébként ő volt az, aki megnyerte a nyári animecon karaoke versenyt. Közben figyeltem a hagyományos karaoke énekeket, most mintha jobb lenne, mint eddig. Vagy csak az én fülem lett toleránsabb? Mindegy. Később megjelent Lam'O öccse, Duong, ő már megismert, vele kicsit többet voltam együtt nyáron, mivel együtt Brawloztunk. És szinte az egész napot együtt töltöttük. Együtt néztük a karaokét, együtt néztük a PS3 játékokat (mivel Nintendo nem volt). Ez volt a két helyszín. Egyébként három PS3 játék volt. Egy Naruto, egy Uncharted, és egy Lost demo. Mivel nem szeretem a Lostot, mint sorozat, ezért maga a játék is teljesen hidegen hagyott. Az Uncharted igen élethű lett, szinte beleborzong az ember. Lehet, hogy elfogult vagyok (sőt, szinte biztos is), de MINTHA a Super Mario Galaxynek szebb lenne a grafikája. De szerintem csak azért látom így, mert a Galaxyt nem láttam még HD TV-n, régebbi TV-ken meg annyira lenyűgöző, tiszta, élénk a grafikája, hogy már csak emiatt is lehet szeretni. Duong csak Narutóval játszott, azzal tud játszani. Mondta, hogy remélte, hogy lesz Wii, mert PS3-mal (enyhe túlzással élve) bármikor tudnak játszani, de Wiivel nem, és azt is szereti. De nem sokáig maradtunk itt, mert 13-at ütött az óra (vagyis, ha üt, akkor 1-et ^^') amikor is kezdetét vette a karaoke verseny. Tehát negyedikként énekeltem. Jó-jó, csak az a baj, hogy nagyon hallatszik, ahogy izgulok. Én magam is visszahallottam magamat a hangfalból, hogy itt-ott úgy remeg a hangom, mintha vonaton ülnék. De mindenki azt mondta, hogy jó vagyok, amikor végeztem, az egyik zsűritag (mintha elismerően) bólint. Végül ma kikerült az Adarnára a végeredmény, 11. lettem a 15-ből 20,5 ponttal. Kezdetnek jó, mint első fellépés elégedett vagyok, csak tényleg ne hallatszódna, hogy izgulok... Most jut eszembe, hogy lehet, hogy a tavaszi con előtt az animekarácsonyon is lesz karaoke. Ott Okui Masami: It's DESTINY -Yatto Meguri Aeta- dalt fogom versenyre vinni. Ez egyébként a Tekkaman Blade II OVA valamelyik dala, így hirtelen nem jut eszembe, hogy melyik. De a siker érdekében, már az előtte levő hagyomásnyos karaokéban is fogok énekelni, hogy szokjam a szituációt. Végeztem, utána nem hallgattuk meg mindet, még egy párat, aztán vissza a konzol-részlegbe, én néha benéztem a mellette levő mozi-terembe, hogy épp mi megy, de most nem akartam leülni animézni, bár a Nanát néztem volna. Amikor untam a konzolt, akkor egyedül lementem a karaoke terembe, amit nem is bántam, mert hatalmas élményben volt részem. Legalábbis én annak éltem meg: Az utolsó karaoke versenyző, ha jól emlékszem, Hikari néven futott, és Rie Fu: Life is Like a Boat (Bleach 1. ending) dalt énekelte, de valami gyönyörűen! Úgy kell elképzelni, hogy mindig van egy kis nyüzsgés a karaoke-teremben, de amikor ez a lány énekelt, mindenki csendben lett, és rá figyelt. Nagyon szépen énekelt, vissza tudta hozni a dal igazi hangulatát, és engem nagyon kellemes érzés árasztott el miközben hallgattam őt. Biztos voltam benne, hogy ő fog nyerni, erre megtudom, hogy 8. lett... Most ez engem azért háborít fel, mert abból, hogy mások is akkora figyelemmel hallgatták, mint én, ebből arra következtettem, hogy mindenkinek tetszik. Erre 8. lett. Egyébként egy Vietnami lány lett a 2., ő is nagyon szépen énekelt, jó volt őt hallani. Aki nyert, az is jól énekelt, de nem volt rám különösebben hatással. Aztán, hogy kinek mi a véleménye, nem tudom. A verseny után megint hagyományos karaoke volt. A végefelé kezdtem el beszélgetni Mystrával, aki szintén confórumos. Szimpatikus volt az írásai alapján, néha olyanokat írt, úgy fogalmaz, hogy nevetek rajta, szerethető. Élőben sem okozott csalódást. Nem sokkal ezután Duong hazament, én egy kicsit még szétnéztem, aztán azon gondolkodtam, hogy elérem a 18.13-as vonatot, vagy sem? Felhívtam Trunert, szerinte még maradjak, és várjam meg a 18 órakor kezdődő eredményhirdetést, mert szerinte úgysem érném el a vonatot. Én maradtam volna, de már untam. Kint tanakodtam, hogy mi legyen, amikor meglátom Mystrát, elindult haza. Úgy döntöttem, hogy elkísérem, aztán visszajövök, de egész a Stadionokig mentünk el, úgyhogy mentem utána én is. Pont elment az orrom előtt a 18.13-as vonat, de nem baj, mert kijött a Truner, meg az egyik lánnyal amúgyis megbeszéltünk egy találkozót. Az Index fórum Zorán topicjába ír. Adott nekem egy pár DVD-t, amin régi Zorán koncertek vannak. Aztán a Truner megvárta velem a 19.13-as vonatot. És hazaindultam. Jó volt ez a nap, kicsit ilyen kvázi reneszánsz hangulata volt. Arra gondolok, hogy 2006. október 7-én az őszi animecon is hasonló volt abból a szempontból, hogy azt is egy emberrel töltöttem együtt, az Krisi volt. Tehát jó nap volt, remélhetőleg az Animekarácsony is hasonló lesz.

Ja igen. Szeretném megkérni azt a lányt, aki lefényképezett minket pizzával a kezünkben, hogy valamilyen úton-módon keressen már meg, és küldje már el a képet. Kíváncsi vagyok rá.

Hát ez is megvolt. És milyen jó volt! Szerintem ez volt az eddigi legjobb Animecon. Bár az elindulás nem volt zökkenőmentes, mert a vonat 70 percet késett. Az odáig rendben van, hogy Romániából jött, de mindig törvényszerű lesz a késés ezek után? 2.50-kor indult volna eredetileg, és 4 óra lett belőle. Ezért érdemes volt nem adni egész éjjel! -_- De az a lényeg, hogy odaértem. Tehát olyan 7 óra fele értem oda, és már kerestek, hogy hol vagyok. Én meg kerestem a sort, mert állítólag ott voltak a többiek. Hát nem átrendezték, és a sátorban árulják a jegyeket? -_- Ott volt Truner, V-ADi, Young Link, Ragnaros, Light Lugia, Norbi és Sunshinekart. Jól elszórakoztattuk egymást. 9-kor kezdték adni a jegyeket. Hála Istennek elég elöl voltunk, ezért hamar sorra kerültünk. Biztonsági őrök engedték be az embereket, azt vettem észre, hogy mindenki nyugalommal vette tudomásul, hogy ez van. De a helyszínen vásárolt jegyért sorbaállók mindig sikoltoztak, amikor akár 1 cm-t is előrébbmentek. V-ADival jegyeztük, hogy na, már 5 halott, 20 sebesült... Miután megszereztük nekem a jegyet, átálltunk a Gáborral (Sunshinekart) a jegyvásárolós sorba jegyet venni. Keressük a sor végét, és igen... 500 méterre volt a sátortól. Na, elkönyveltük, hogy nem mehet be. Vagy mégis? Később egy gyerek eladta az egy napos jegyét. Tudni kell, hogy az egy napos jegy 1500 forint volt, és a srác 2500 forintért ajánlotta fel a jegyét. Többen is jelentkeztek érte, ezért licit indult érte. 2600, 2700, 2800, 3000, 3200. Gábor itt kénytelen volt megállni, mert nem volt több pénze. De felajánlottam neki, hogy kisegítem 200 forinttal, így 3400 forinttal miénk lett a jegy. Tudtuk, hogy jóval olcsóbban hozzájuthattunk volna, de a biztonság élménye, hogy megvan a jegy, az mindennél többet ért. Közben csatlakozott hozzánk Ákos (Necrokid) is. Csak aztán ő egy idő után elment a lányokkal más lányokat keresni.
Amikor megvolt a jegy, elmentünk a Gáborral a piacra szétnézni. Volt amerikai Link to the Past! És 2000 forint volt! T_T Csak azért nem vettem meg, mert reménykedtem benne, hogy az Animeconon találok Megumi Hayashibara CD-t, de nem volt. Így bosszantott, hogy otthagytam. Egyébként voltak jó dolgok, de csak az amerikai LttP-t vettem volna meg. Na de mindegy. Telefonon jelentkezett a Ricsi, hogy megvan-e a jegye. Nem tudtuk neki megvenni, ezért sorbaálltunk vele. Gyűlöl sorbaállni, ezért amint jelentkezett valaki, hogy eladja az egy napos jegyét azonnal lecsaptunk rá. Mivel mindenki rendben van, mennénk be az épületbe. De ránk szólnak, hogy ott a sor... Ott a sor, de hol a vége??? T_T Több ezer ember állt előttünk, mert új tűzrendészeti szabály, hogy mindenkinek a táskáját át kell nézni, és a szúró-vágó eszközöket el kell kobozni. Csak a Ricsit sajnáltam ^^' Ráadásul neki nem is volt táskája! XD De elég gyorsan ment a sor, úgyhogy viszonylag hamar bejutottunk. Aztán szétszéledt a társaság, mert mindenki mást akart látni. Meg olyan sokan voltak, hogy könnyű volt elveszíteni egymást. Sokáig Ákossal voltam, de ő is hol eltűnt, hol előkerült. De győzött az eltűnés...
Aztán, ha előkerült valaki, csatlakoztam hozzájuk, de vége mindig ugyanaz lett. Elmentem szétnézni a sátrakban. A kis sátorban Karaoke megy? Na lássuk. Illetve halljuk. Hihetetlen, hogy egyesek azt hiszik, hogy mennyire tudnak énekelni, de ha felvenném, és visszahallgattatnám velük, menekülnének. Aztán a nagysátorban. Ott nem volt valami sok érdekesség, de volt egy asztal, ahol az egyik Japán könyvtár reklámozta magát, és ott volt egy Japán hölgy. Aki szerencsére tudott angolul. Elbeszélgettem vele Megumi Hayashibaráról, mondta, hogy Japánban mennyire imádják, és hogy milyen nehéz beszerezni az albumait. Nagyon kedves hölgy volt. Aztán irány a konzolterem. Super Smash Bros. Brawl verseny? Naná, hogy jelentkezek! Jó volt. Az egész BigN-es csapat jelentkezett, és tőlünk nyerte meg valaki, mégpedig Krisi. Én az első körben simán továbbjutottam, a másodikban estem ki. Norbi volt az ellenfelem. Én Linkkel voltam, ő meg Foxszal. Kegyetlenül harcoltam, melynek egy darabig meg is volt az eredménye, mert először én ütöttem ki Norbit, de kapott később egy Smash Ballt, és kiütött kétszer, úgyhogy végül ő nyert. Este volt a Karaoke verseny döntője. Hát kíváncsi voltam, hogy mit tud az a 6 lány, aki bejutott. Az első, az Ayumi Hamasakis jó volt, a második már nem tudom, mit énekelt, de jó volt ő is. De a harmadik. Aki a Final Fantasy IX Melodies of Life-ját énekelte. Nagyon beleélte magát, és magával rántotta a közönséget, de még hogy! Itt mellettem hajlítgatják a kezüket a nézők. Azt hittem, hogy csak poénból, de amikor hátranéztem (a 3. sorban ültem), hogy mindenki csinálja... Hát nem volt semmi. Idáig nagyon jó a műsor, de nem szeretem, ha valakinek ennyire megcsinált a hangja. Nagyon bántja a fülemet, meg ahogy "mozgatta" az ajkát. Szóval nem nyerte el a tetszésemet. Hiába énekelt jól, de nem szeretem a csinált hangú énekesnőket. Az őstehetségek, azok igen! Az negyedik is valami hasonló volt, aki Romeo × Julietet énekelt. Neki is ilyen csinált hangja volt. De az ötödik dalra nagyon hegyeztem a fülemet, MEGUMI HAYASHIBARA dal!!! Mivel Istennőként imádom a művésznőt, ezért elkerülhetetlen volt, hogy összehasonlítsam vele. Egyébként a Love Hina openinget, a Sakukra Sakut énekelte. Jó volt a hangja, de a dal nem neki való. Nem az ő hangjára lett írva, és nem vitte bele azt a vadságot, ami Megumi belevitt, és amitől igazán jó lett a dal. Így ez csak egy átlagos dal volt. A 6. lány nem jelent meg. Eredményhirdetés, aztán mentünk bagszival és V-ADival bagsziékhoz. Nála aludtam. Hát mivel előző éjjel nem aludtam semmit, ezért nem kellett álomba ringatni ^^'
Aztán vasárnap nem maradtam sokáig, mert már nem voltak érdekesek a programok, és már nem is találkoztam senkivel, úgyhogy 11-kor hazamentem. Nagyon jól ment a vonat, úgyhogy nem volt semmi gond.
Összességében nagyon jó volt, és szerintem ezek után ismét rendezesen járni fogok!