Gondolkodtam azon, hogy érdemes-e még egyáltalán listázni az engem érdeklő japán CD-ket, hiszen egyre kevesebb olyan japán kiadvány jelenik már meg, ami engem érdekel. Aztán úgy döntöttem, hogy listázom, hiszen akármennyire is kurta a lista, mindig jó visszagondolni arra, hogy milyen albumok és kislemezek jelentek meg az adott évben. Lássuk is őket.

Március

• Március 13 - Okui Masami: 11-elevens-
• Március 17 - TV anime: Haikyuu!! TO THE TOP Original Soundtrack
• Március 30 - Hayashibara Megumi: VINTAGE DENIM

Április

• Április 14 - Hayashibara Megumi: Soul Salvation
• Április 28 - Yonekura Chihiro: 25 YEARS AFTER ~All Time Best~

Május

• Május 19 - angela: Battle & Message

Június

• Június 2 - UVERworld: NAMELY

Július

• Július 14 - JAM Project: Bloodlines ~Unmei no Kettou~
• Július 21 - Suara: Senjin Genmu

Augusztus

• Augusztus 6 - Hayashi Yuuki: Boku no Hero Academia THE MOVIE World Heroes' Mission Original Soundtrack

Szeptember

• Szeptember 8 - MAN WITH A MISSION: Merry-Go-Round
• Szeptember 26 - Hayashi Yuuki: TV anime: Boku no Hero Academia 5th Original Soundtrack

Október

• Október 14 - JAM Project: Max the Max
• Október 21 - ALI PROJECT: Hi no Tsuki
• Október 27 - JAM Project: DRAGON 2021
• Október 27 - Endoh Masaaki: Kyoukosu Labyrinth

November

• November 26 - JAM Project: STORM 2021

December

• December 1 - Suara: Ruten no Inori
• December 22 - JAM Project: Drei Kreuz ~Hagane no Survivor~
• December 24 - Kageyama Hironobu: HEATS 2021

Nem olyan rossz, csak be kellett indulnia ennek az évnek. Jó volt ez a 2021-es év is.

Egészen októberig kellett várni, amíg megjelenik 2021-ben egy olyan kislemez, amiért végre tudok lelkesedni. Az ALI PROJECT 4 év után tért vissza új kislemezzel, mely a Hi no Tsuki címet kapta. És hogy mit alkottak! Ismét kijött egy olyan kislemez, melynek mindkét dala már az első hallgatásra nagyon tetszett. Az eddig idén megjelent kislemezekkel nagyjából meg tudtam barátkozni, de egyik sem volt igazán olyan, amit igazán a szívembe tudtam zárni. Az alábbiakról van szó:

• Hayashibara Megumi: Soul salvation
• Suara: Senba Genmu
• JAM Project: Bloodlines ~Unmei no Kettou~

Ezek mind olyanok voltak, hogy rendben voltak, de olyan érzésem volt, hogy ez az év csak úgy elmegy kiemelkedő alkotás nélkül. De jött az ALI PROJECT, és megmenti a 2021-es évet. Egyszerűen fantasztikus kislemezt csináltak, a kislemez mindkét dala nagyon tetszik.

Mondjuk lehetne arról is beszélni, hogy milyennek halljuk, érzékeljük az adott dal, ez is lelki beállítottság függvénye. Sokan ugyanis azért nem szeretik az ALI PROJECT-et, mert depresszívnek találják a zenéjüket. Sokan fájdalmasnak hallják az énekesnő hangját, meg az egész hangzásvilág... Van néhány olyan ALI PROJECT dal, ami engem is lehúz lelkileg, de a többségük engem sokkal inkább motivál, inspirál, mert másmilyennek hallom a dalokat. Egyrészt én azokat az ALI PROJECT dalokat szeretem, melyek dinamikusak, gyorsak, mert a dinamizmust az optimizmussal párosítom magamban. Erre rájön az, hogy az énekesnő nagyon tud énekelni, olykor igencsak magas hangon, a magas hang meg nálam szintén az optimizmus szimbóluma. Na most dinamikus zene, magas hang, ráadásul kiválóan megírt dalok, a hangszerelés, a dallamvilág olyan, hogy aztán térjek magamhoz belőle, nem csoda, ha engem az ALI PROJECT inkább inspirál. A kislemez B-side track-je, a Nosferatu konkrétan annyira katartikus volt, hogy az elmém szinte átkerült egy másik dimenzióba, ahogy hallgattam a dalt. Annak is imádom a dinamikáját, a dallamát.

Úgyhogy erre a kislemezre nagyon összejöttek a dolgok, és annyira örülök, hogy 2021-ben is készülnek olyan dalok, melyekről tudom, hogy hosszú évek után is emlékezni fogok. Az ilyenek miatt nagyon jó a jelenben élni, és nincs igényem a nosztalgiára és a retróra. Mert most is készülnek olyan zenék, amikre igenis érdemes odafigyelni, vagy zeneileg van tartalommal megtöltve, tehát meg van írva a dal, vagy más szempontból, például szövegileg tartalmaz hozzáadott értéket. Csak meg kell keresni és nyitott füllel kell járni.

A videoklip tipikus ALI PROJECT (szinte mindegyik dalukból ilyen klip készül, csak másképp), de ezt is szívesen nézem.

A rövidített változat került fel YouTube-ra, mert a teljes verzió a limitált kiadású kislemezen nézhető meg. Ahhoz ugyanis egy Blu-ray-t is csomagoltak.

A mai napig hallgatok nyugati zenét, főleg, ha bekapcsolom a rádiót, hogy halljam, hogy mik a trendek. Hátha van 1-2 jobb dal, ami megtetszik. Vannak kifejezetten jó nyugati előadók, akiket alkalomadtán szívesen hallgatok, mégis az az általános konklúzió, hogy visszatérek a japán előadókhoz, mert ott hallok olyan jellegű tartalmat, akár zeneileg, akár érzelmileg, amiket izgalmasnak tartok, amikkel a leginkább azonosulni tudok. Erre pedig Hayashibara Megumi: Proof of Myself kislemeze az egyik legjobb példa.

Többször írtam arról, hogy Hayashibara Megumi volt azon kevés előadók egyike, akik a dalaikkal olyan nagy hatást gyakoroltak rám, hogy álmatlan éjszakákat okoztak nekem. Mindig csak a dalai jártak az eszembe, állandóan hallgatni akartam őket. Ezek közül a Proof of Myself az a kislemez, melynek mindkét dala kiváltotta belőlem ezt a hatást. Mert hát ezen a kislemezen is csak két dal van, mint a japán kislemezek nagyrészén, de nagyon kevés dalpárost töltenek meg ennyi tartalommal. Erről a két dalról van szó:

1. Proof of Myself
2. Lively Motion
3. Proof of Myself (off vocal version)
4. Lively Motion (off vocal version)

Annak ellenére, hogy egyébként anime betétdalokról van szó (Saber Marionette J to X opening és ending dalok), magasan felülmúlják az átlag anime betétdalok minőségét. Egyébként önmagában az is érdekes, hogy az opening és az ending közül az opening szokott dinamikusabb lenni, hiszen bevezeti az anime hangulatát, az ending meg nyugodtabb, lazább, itt pont fordítva van. Az ending a dinamikusabb, abban van több energia, a kettő közül az az izgalmasabb. Az opening a lassabb, nyugodtabb. De amiben mind a két dal megegyezik, hogy nagyon erős érzelmileg, mind a két dal olyan érzelmeket sugároz, amik valósak, és bárki átélheti, akiben van egy kis hit, hogy az élete jobbra fordulhat.

A Proof of Myself kevésbé szól arról, amiről a cím is árulkodik. Sokkal inkább az érzelmek szabad kifejezéséről. Maga Hayashibara Megumi írta a szöveget, ahol lényegében a saját érzéseit állítja párhuzamba a többi ember érzéseivel. Hogyan kapcsolódik a többi emberhez, ők milyen hatással vannak rá. Abból a szempontból reflektál az animére, hogy a Saber Marionette olyan három lánymarionett báburól szól, akik nemcsak hogy életre keltek, de a többiekkel ellentétben saját gondolataik, saját érzéseik vannak. Tehát, a maguk bábu mivoltukban autonóm lényekké avanzsáltak. Ugyanakkor rendkívül naivak, ártatlanok, a dal pedig ezt az ártatlanságot jeleníti meg. Ugyanakkor önálló dalként is kiváló, hiszen a mi kapcsolódásunkról szól a külvilág felé, amit kívülről tapasztalunk, milyen hatással van ránk. Ezt nézve pedig egy kiváló dal. A zene pedig pozitív és optimista. Idealista, mert azt a boldog érzelmi állapotot "jeleníti meg", amikor megtaláltuk azt a személyt, aki szinte a másik felünk, akikben feltétlen megbízunk. Zeneileg is nagyon komoly és valós érzelmileg, és van jónéhány ilyen komolyabb dala Hayashibara Meguminak, melyek azért voltak rám nagy hatással, mert pont akkor találtam meg őket, amikor néztem az RTL Klubon a Kaleido Star-t, ami ugye többek között a feltétlen bizalomról szól.

A Lively Motion meg a legeslegjobb Hayashibara Megumi dal számomra. Energikus, dinamikus, pozitív, csak előre néz. Ugyan szembenéz a múlttal, kicsit sajnálja is a történteket, de előre néz, csak az a fontos, hogy a jelent a maga teljességében éli meg és kész elébe menni a jövőnek. A zene pedig ezt a pozitivizmust, ezeket az érzéseket adja vissza rendkívül élethűen. Mindig, minden egyes pillanatban lázba jövök, amikor meghallom. A zene kiemeli a szöveg mondanivalóját és az énekben is a magasabb hangok dominálnak, ami szintén emeli a dal hangulatát. Ez a dal egyfajta újjászületésről szól. Amikor helyre tesszük a múltban történteket, és belőle tanulva készek vagyunk tenni a jobb jövőért. A dal pedig a maga optimizmusával érzékelteti, hogy érdemes tenni a jövőnkért, megerősíti azt a gondolatot, hogy érdemesek vagyunk arra, hogy tegyünk érte. Ha nem feltétlen hajszoljuk mindenáron a sikert, ha esetleg nem is sikerült elérni a célunkat, de egyrészt, legalább mindent megtettünk érte, másrészt meg azáltal, hogy magunkról azt gondoltuk, hogy érdemesek vagyunk arra, hogy megcsináljuk, az nagyban javíthatja az önértékelésünket. A dalt lehet így is nézni, innentől kezdve pedig azt gondolom, hogy nem lehet kétséges, hogy miért is a Lively Motion nálam a leg-leg-leg a Hayashibara Megumi dalok között.

Ez egy nagyon-nagyon fontos kislemez, nemcsak a legjobb az egész Hayashibara Megumi zenei repertoárban, de a zenei iparban is rendkívül értékesnek tartom. Ez is az a fajta dal, hogy nincsenek benne hatalmas zenei bravúrok, de az, hogy a zene tökéletesen harmonizál a szöveg mondanivalójával és hogy Hayashibara Megumi képes ilyen csodálatos érzelmeket kiénekelni, ez mindennél többet ér. Rendkívüli érzelmeket, értékeket közvetít, amik csak előnyünkre válnak, ha fel vagyunk velük vértezve. A 100%-os albumról már volt részletes írás, köszöntsük hát sok szeretettel a 100%-os kislemezt, mert ez nem érdemel kevesebbet. Aki kihozza magából a maximumot, az csak a maximumot érdemli.

Ének: 10/10
Zene: 10/10
Szöveg: 10/10
Hangszerelés: 10/10
Borító: 10/10
Hangulat: 10/10
+ Tökéletes mind zeneileg, mind szövegileg, mind az ének terén, mind a két dal nagyon komoly és hangsúlyos

100%

Az előző, Okui Masami: DEVOTION album ismertető postjának sikerén felbuzdulva úgy döntöttem, hogy szeretnék egy újabb japán kiadványt bemutatni, méghozzá azt, amelyik a legnagyobb hatással volt rám. Amelyik bevitt a japán könnyűzenébe. Ez pedig Hayashibara Megumi és Okui Masami: Get along kislemeze. Magának a kiadványnak nincs kerek évfordulója, hiszen 1995-ös (tavaly kellett volna írnom róla...), de talán azt vehetjük évfordulónak, hogy 15 éve, vagyis 2006-ban találkoztam először a rajta szereplő két dallal. És hogy megszerettem, az nem kifejezés. A kislemez számomra olyan szintű jelentőséggel bír, mint a '60-as évek fiataljai számára a Beatles megjelenése, de magyar vonatkozásban ide említhetném az Illés, Omega, Metro hármasát is. Azért bír számomra hatalmas jelentőséggel, mert nemcsak a dalok kiválóak, hanem a két énekesnő között is nagyon érzékelhető a kémia. Hogy szerettek együtt dolgozni és hogy ez a kislemez fontos mindkettejük számára.

Ismertem már pár Hayashibara Megumi dalt, mielőtt ezt hallgattam volna, viszont ez volt az első, ahol Okui Masami hangját hallottam és már elsőre is komoly hatást gyakorolt rám. Különleges, japánokra nem jellemző hangja van, tipikusan a sok közül is könnyedén felismerhető énekhang. Ennek hatására kezdtem el Okui Masami dalokat is hallgatni és lettem óriási rajongója.

Nem ez az első közös munkája a két énekesnőnek, bár ez az első, ahol egyenrangú partnerként dolgoztak. Úgy hozta ugyanis a sors, hogy Okui Masami kezdeti karrierjében is volt lehetőségük találkozni, méghozzá az Uchuu no Kishi: Tekkaman Blade II animének köszönhetően. Vagyis annak az OVA változatában, ugyanis Okui Masami ott énekelt egyébként fantasztikus dalokat. Az OVA-nak köszönhetjük a REINCARNATION és az It's DESTINY -Yatto Meguri Aeta- kislemezeket, melyek hűen bizonyítják, hogy Okui Masami sokra hivatott. Ami érdekesség még egyébként, hogy nemcsak Okui Masami 1995-ben jelent első albumára kerültek fel a kislemez dalai, de a címadó dalokat Hayashibara Megumi is felénekelte az Enfleurage albumára, ami szintén 1995-ös megjelenés.

De volt még egy közös munkájuk, ugyanis Okui Masami besegített Hayashibara Megumi: SpHERE albumának munkálataiba is. Egészen pontosan a Nakeba ii No és a be Natural dalokban vokálozott. De még milyen szépen! Hayashibara Megumi mögül tisztán kihallható Okui Masami hangja. Bár ezt jóval később hallottam / tudtam meg, hogy ők ketten már itt is együtt dolgoztak, de a Get along kislemezt megelőző közös munkákat is elhallgatva olyan érzésem volt, hogy itt többről van szó, minthogy valaki csak úgy kitalálta a Slayers animéhez ők ketten énekeljék fel közösen a betétdalokat. Biztos vagyok abban, hogy a barátság hozta össze ezt a duettet.

A címadó dalt, a Get along-ot, az az Arimori Satomi szövegíró, Hidetoshi Sato zeneszerző páros írta, akik közösen a '90-es években sok anime betétdalt írtak a King Records kiadó StarChild részlegénél. És azt kell mondjam, hogy jó érzékkel írtak dalokat. Általában jól össze tudták egyeztetni az animéhez és az előadó egyéniségéhez a dalokat. Itt meg aztán különösen könnyű dolguk volt, hiszen Hayashibara Megumi olyan hitelességgel tudta kölcsönözni Lina Inverse-nek a hangját, hogy szinte elhihetnénk, hogy ő maga is ilyen a valóságban. A Get along szövege is pont olyan, mint Lina személyisége. Bár az az igazság, hogy Hayashibara Megumi ide, Get along oda, a Slayers soha nem volt igazán nagy kedvencem. Annyira nem rajongok az ilyen jellegű fantasy történetekért. Viszont Lina Inverse személyisége annyira erős és emlékezetes volt, hogy arra még 13-15 év után is tisztán emlékszem. Ennek alapján pedig pedig el tudom mondani, hogy a Get along teljes mértéking egy Lina Inverse character song. Nem az a tipikus pozitív hangvételű dalszöveg, hogy mondjuk "Igenis meg tudom csinálni, képes vagyok rá, bármit elérhetek, ha keményen küzdök érte..." hanem az az "ezt is akarom, azt is akarom, ide nekem mindent, mert nekem minden jár". Ha valaki látta a Slayers-t, tisztán emlékezhet arra, hogy Lina nem az a tipikusan pozitív főhős volt. Talán pont azért volt az anime annyira népszerű, mert volt benne egyfajta szerethető pajkosság, gonoszság, amivel sokan tudtak azonosulni. Mindamellett maga a fantasy világ is jól fel volt építve. Az ending dal, a KUJIKENAIKARA! érdekessége, hogy bár ennek a szövegét is Arimori Satomi írta, viszont a zene nem más munkáját dicséri, mint Okui Masami-ét! Okui Masami már a karrierjének legelejétől írt zenét, szöveget, és tényleg hallani a zenében némi különbséget. Erőteljesebb, hangsúlyosabb, ami abból a szempontból mindenképp érdekes, hogy általában az openingek szoktak hangsúlyosabbak lenni, de itt pont az ending az, ami erőteljesebb lett.

Mind a két dalból készült videoklip, melyek ugyan egyszerűbbek lettek, de jelzik, hogy ezt a kislemezt komolyan gondolták.

A Get along videoklipnél a helyszín nehezen ismerhető fel, mert az egész sötét, csak a két énekesnő látható. Ének közben táncolnak, ami jól láthatóan nincs komolyan megkoreografálva, de azt legalább jól csinálják, lazák, spontának a mozdulataik. Mondjuk nagyon csúnya lenne egy KPOP fiúcsapat színvonalú tánc ehhez a dalhoz. Pont ez az egyszerűség az, ami igazán jó, hiszen maga a dal is inkább spontán, így mondhatjuk, hogy a tánc is odaillő. Meg persze jelenetek az animéből.

A KUJIKENAIKARA! videoklipjét pedig egy stúdióban vették fel.

Mivel az énekesnők fejlén nincs a fejhallgató, ami felvételkor szokott ott lenni, ezért sejthetően a videoklip kedvéért vonultak stúdióba, nem akkori felvétel, amikor ténylegesen felvették a dalt. Szerintem maga a forgatás nem tartott sokáig. Úgy képzelem el, hogy több kamera is volt a háttérben és mindegyik egyszerre működött. Az egész dalt kb. négyszer-ötször eljátszották, felénekelték és aztán utómunkálatokkal állították össze a megfelelő jelenetekkel videoklippé. Itt is jellemzően egyszerűbb táncmozdulatokat hajtottak véghez, viszont itt több volt a móka, a bolondozás, ami utal egyébként arra is, hogy a két dal közül ez az erősebb, hangsúlyosabb, élőbb. Hayashibara Megumi pedig a pólója átlal egyből fitnesz tanácsadóvá is avanzsált, köszönhetően a rajta lévő "Walking is good for the health" feliratnak. Jeleneteket meg itt is láthatunk az animéből, ami engem személy szerint meglep, mert nem úgy emlékszem, hogy itt idéztek volna az animéből. De úgy tűnik, hogy mégis.

A kislemez meg átlagos animés kislemezhez képest is sikeres volt. Bár már ekkor is voltak nagy eladási példányszámot produkáló anime kislemezek, de az összesen 76.800 eladott példány mindenképp figyelemre méltó. Már csak azért is, mert mindkét előadónak ez a kislemez jelentette a kiugrót, az áttörést. Hayashibara Megumi sikerszériája is innentől számítható, de Okui Masami is ennek a kislemeznek köszönhetően lett országosan ismert és kedvelt énekesnő. De maga a Slayers is kihúzta Hayashibara Megumi-t a "gyerekkarakterek seiyuu-ja" skatulyából, mert bár ezelőtt is olyan animékben voltak olyan felnőtt szerepei, mint a Ranma 1/2, Mobile Suit Gundam: War in the Pocket vagy a fentebb említett Uchuu no Kishi: Tekkaman Blade II, de jellemzően gyerekeknek kölcsönözte a hangját, amihez tényleg alkalmas is volt. Ennek következtében sok gyerekdala is van, de egyértelműen a Slayers volt az a választóvonal, mely után nemcsak hogy megugrott a karrierje, hanem meg is komolyodott. Ezután szinte csak "felnőtt" dalokat énekelt. Most így ami kivételként eszembe jut, az a Di Gi Charat 2003-as egyik spinoffja, a Piyoko ni Omakase pyo!, ahol szintén gyerekhangon szinkronizál, illetve a character dalokat is gyerekhangon énekelte fel. De az biztos, hogy a Slayers egyfajta vízválasztó volt a karrierjében. Az eladási adatok egyébként érdekesek alakultak, mert a legmagasabb, 36. helyet nem az első, hanem a második héten érte el a kislemez, ami ritkának számít Japánban. A képet viszont árnyalja az, hogy az első héten, amikor a 38. helyet érte el, akkor 19.620-at adtak el a kislemezből, míg a második héten, 16.990-cel állt a 36. helyen. Tehát erősebb volt az első hét. A kislemez egyébként összesen 8 hétig volt listán.

A közös munkának, ha úgy vesszük, sokáig volt utóélete. Ott van például a harmadik közös Slayers daluk, a Nemurenai Yoru wa..., valamint ezután is több animében dolgoztak közvetve együtt. Úgy, hogy Hayashibara Megumi ott szinkronizált, Okui Masami meg a dalt énekelte fel, vagy másnak írt ott dalt. Nem is annyira kicsi az a lista.

• Bakuretsu Hunters
• Soreyuke! Uchuu Senkan Yamamoto Yohko
• Saber Marionette szériák
• Jungle de Ikou!
• Akihabara Dennou Gumi (Cyberteam in Akihabara)
• Di Gi Charat szériák
• Tales of Eternia

Mindemellett Hayashibara Megumi több Okui Masami koncerten is vendég volt. Vendég volt az 1995-ös Gyuu bemutatkozó albumának lemezbemutató koncertjén, valamint a 2001. március 13-i születésnapi Birth Live koncertjén. És a teljesség kedvéért álljon itt az a további néhány Hayashibara Megumi dal, melynek Okui Masami vokálozott:

• Just be conscious
• Successful Mission
• I'll be there
• hesitation
• Plenty of grit

Úgyhogy van előélete és utóhatása a kislemeznek bőven, ezért is tartom mérföldkőnek a megjelenését, egyáltalán maga a dal is olyan minőségű az anime dalok körében, hogy teljesen a japán könnyűzene rabjává tett. Mindennek már 15 éve... És nagyon örülök neki, hogy így történt. ^^

Sokszor írtam már arról, hogy Hayashibara Megumi és Okui Masami együtt voltak azok, akik bevittek a japán könnyűzenébe. Ezért is van az, hogy legendásnak tartom a duettjüket, közös számaik akkor, 2006-ban nagy hatással volt rám. Azóta persze nagyon sok minden történt, de akkoriban annyira nagyra tartottam a közös dalaikat, hogy nem értettem, hogy miért nem volt 1995 után folytatása. Illetve van egy kevésbé ismert közös Slayers daluk 1997-ből a Nemurenai Yoru wa..., de ha biztos, hogy ha énekesnők között létezik shippelés, akkor én ezt tettem velük. Persze semmi szerelem meg párkapcsolat, egyszerűen annyira ikonikusnak tartottam az előadásukat, hogy akartam, hogy legyen még közös daluk, vagy akár kislemezük is. Egyszerűen nem hittem el annak idején, hogy nincs folytatása. Ma már ez az érzés sokat szelídült, de azért jó volt látni őket néhány éve közös képeken és hogy azért csak megvalósult az, hogy felléptek együtt. A legutolsó közös fellépésük a Slayers 30. évfordulója alkalmából tartott koncerten volt, fel is került YouTube-ra.

Persze, nagyon kíváncsi voltam, hogy mire képesek együtt 25 év után. Sajnos az igazat megvallva, csalódás volt ez a közös fellépés. Az egyik, hogy Hayashibara Megumi eléggé küzdött néhány hanggal, hogy kijöjjön, de ami engem sokkal jobban foglalkoztatott, hogy semmilyen kémiát, semmilyen szimbiózist nem láttam közöttük a színpadon. Tényleg, mintha csak a koncert miatt összeálltak volna egy dalra, de egyébként azt érzékeltem, hogy az évtizedek során annyira másfelé sodorta őket a szél, hogy a közös dalokon kívül semmi nincs, ami összetartja a két énekesnőt. Nem nagyon volt interakció közöttük, nagyon a közönséget sem buzdították énekre, tapsra, mintha csak kötelesség lett volna részükről ez a koncert.

Mondjuk kettejük közül inkább Hayashibara Megumi-t éreztem távolibbnak lélekben, mintha Okui Masami akarta jobban a közös fellépést. Őt éreztem lelkesebbnek, nála érzékeltem, hogy inkább akarja a duettet. Ami azért érdekes, mert a kettejük jelenlegi karrierjét figyelembe véve még mindig Hayashibara Megumi-hoz áll közelebb ez a stílus. Azért Okui Masami a JAM Project-tel meg a rockosabb dalaival egyértelműen más irányt vett az énekesnői karrierje, de ebből a fellépésből nekem az jön le, hogy az a korszak, az a duett Okui Masami-nak volt fontosabb.

Nagyon sajnálom, úgy néz ki, hogy nincs értelme "vágyakozni" egy közös dal vagy kislemez után, mert ebből inkább az érződik, hogy az már nem az ő vágyuk. De sebaj, azért volt őket együtt látni, mint egy régi vágy beteljesülését. Azért az én szívemben ők egyek maradnak, mint két nagyszerű énekesnő.

12 éve használom a Last.fm-et, azt elég jól látom, hogy mely albumokat hallgatom a legtöbbet, de hogy mely kislemezet... Azokat nehéz átlátni, mert egybe teszi az albumokkal. Ezért szedtem össze egy 10-es listába az eddig valaha legtöbbet hallgatott kislemezeket.

1. Endoh Masaaki: Kankyou Choujin Ecogainder (738)
2. Hayashibara Megumi & Okui Masami: Give a reason (683)
3. Hayashibara Megumi: Proof of Myself (652)
4. Hayashibara Megumi: Successful Mission (628)
5. Suzuki Yuuto: Garden of Eden (594)
6. JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire (579)
7. Hayashibara Megumi & Okui Masami: Get along (571)
8. Hayashibara Megumi: Plenty of grit (545)
9. JAM Project: Breakthrough (527)
10. Hayashibara Megumi: A HOUSE CAT (443)

Felettébb meglepő... Azt tudtam, hogy csak japán kislemezek fognak szerepelni, de hogy a 10-ből 6 Hayashibara Megumi kislemez, az azért szép. Nem hiába, mégis csak ő vezetett be a japán zenébe és ennek kitörölhetetlen nyoma marad.

Megtaláltam az egyik Primera újságosnál az AniWay magazint. Ez az animés magazin Hollandiában. €5,25 volt, meg is vettem a legújabb számot, kíváncsi voltam, hogy milyen. Alapvetően jó, kifejezetten színvonalasnak tűnik külsőre, meg az írások is, amikbe beleolvastam, egész jók. Az olvasás nagyjából úgy megy hollandul, ahogy az a szintemen mehetne. A2 / B1-es szinten még nagyon azon vagyok, hogy megértsem, amit olvasok, ezért lassabban megy az olvasás. Alapvetően meg tudok érteni egy mondatot, mert ki tudom következtetni az ismeretlen szavak jelentését a szövegkörnyezetből, de annyira a szövegértésre fókuszál az elmém, hogy az egész szöveg nem áll össze egy képpé. Összefüggő, bonyolultabb szöveget még nem tudok olvasni. Ha úgy olvasnék, mint magyarul vagy akár mint angolul, akkor meg elvész a jelentés és az meg olyan, mintha a semmit olvasnám. Úgyhogy még nagyon sokat kell tanulni. Jó dolog tudni az alapokat, de messze nem elég ahhoz, hogy megértsek egy összefüggő szöveget.

Lefényképeztem egy belső oldalt, így néz ki.

Tetszetős mindenképp. Nem véletlen a Jujutsu Kaisennél van lefényképezve, ez a következő tervezett anime a Kimetsu no Yaibával karöltve. Ezt a cikket próbáltam megérteni, de szótárazás nélkül még nem megy. Azt gondolom, hogy alapvetően jó ötlet a "szövegkörnyezetből következtessük ki az ismeretlen szavak jelentését" módszer, de nekem nem vált be teljesen. Azt gondolom, hogy kell szótárazni is, akármennyire is mondják, hogy nem hatékony. De ismeretlen szavakat csak így lehet biztosra megtanulni. Az ismeretlen szavak birtokában már könnyebb elolvasni egy cikket és így jobban meg is maradnak.

Egyébként van cikk a Wonder Egg Priority-ról is. Amit kivettem a szövegből, hogy nagyon dicsérik az animét. Egyfajta Sailor Moon, Madoka Magica és Cardcaptor Sakura egyvelegének tartják. Tekintve, hogy a három anime közül egyiket sem láttam (még a Sailor Moont sem...) ezért ennek valóságtartalmát nem tudom megítélni, de azt el tudom mondani, hogy nekem annyira nem jön be a Wonder Egg Priority. Merthogy ezt most nézem, és nekem olyan 6 pont a 10-ből. Értem a szörnyek jelentését, értem a szimbolikáját az animének, de két ok miatt nem tetszik annyira:

1. Amit bemutat, azon már túl vagyok. Ebben a formában vagyok túl rajta, az ily módon történő belső démonokkal való küzdelmeket már könnyebben kezelem magamban. Azt gondolom, hogy ez az anime azoknak szolgál útmutatásul, akik életük első nagy harcát vívják meg, nekik viszont jó.
2. Nagyon a karakterekkel sem tudok azonosulni. Nem érzem az erőt a szereplőkben. A főszereplő lány Ooto Ai ugyan példaértékű módon felveszi a harcot a démokkal, ahogy a többi lány is, de nem érzékelem, hogy elhiszi, hogy jó az, amit csinál. Vagy nem tudom, hogy fogalmazzam meg, de lehet, hogy csak azzal van a baj, hogy a seiyuu-k sem az igaziak.

A lényeg az, hogy nem érzem át a jelentőségét. Lehet, hogy azért, mert bár vannak emberek, akiket remélem, hogy soha az életemben nem fogok többet látni, de soha nem akartam például öngyilkos lenni. Soha nem vágtam fel az ereimet, meg semmi ilyesmi és lehet, hogy ezért élhető át számomra az anime.

Egyébként a magazin 43. számát akarom elérni. Abban van cikk a Haikyuu!!-ról és Hayashibara Megumiról. Tehát, két műfajának kiválósága. A weboldalon meg is lehetne rendelni, csak mindig megakadok a fizetésnél. Majd még próbálkozok.

Tegnap nyilvánosságra hozták a múlt heti eladási adatokat és Hayashibara Megumi: VINTAGE DENIM című albuma végül a 6. helyen nyitott 10.935-ös eladással. Ez mindenképp nagyon szép, mert utoljára a 2011-es VINTAGE White volt az, amiből 10.000 fölötti példányban kelt el az első héten.

Továbbra is azt gondolom, hogy megérdemelte. Többször végighallgattam az albumot, és olyan gondolatom volt, hogy van tartalma és értéke az énekesnői karrierjének. Nemcsak nosztalgikus hallgatni a régi dalokat, hanem éreztem, hogy azontúl, hogy anime betétdalok a maguk sablonjával, van üzenetük, mondanivalójuk, hordoznak magukban értéket. De nem feltétlen csak a dalszöveg által, hanem az, amit maga Hayashibara Megumi hozzáad. A személyével, az énekével, az előadásmódjával. Idén lesz 15 éve, hogy ismerem és szeretem őt és a helyzet az, hogy a mai napig elhiszem neki azt, amiről énekel. Ez pedig azt jelenti, hogy számomra hitelesen énekel és hogy ez az újabb dalaiban is tetten érhető, az arról tanúskodik, hogy következetesen tartja magát ahhoz, amiről énekel. Vannak gondolatai, azt át is tudja adni, és hogy ehhez tartja magát az azt jelenti, hogy hisz magában és van egyénisége. És talán az önmagába vetett hit a forrása annak, hogy ennyire szerethetőek a dalai.

Ugyanakkor fontos azt tudni, hogy a dalai nem mindenkinek fognak bejönni. Mert az, hogy tartalommal tölti meg, az kétségtelenül jó dolog, viszont, ha valaki nem tud azonosulni azzal a pozitivitással, életigenléssel, amit Hayashibara Megumi közvetít, az rövid úton ki fogja kapcsolni a lejátszót. Mert Hayashibara Megumi dalaihoz szükségeltetik az a lelki világ, amivel be tudjuk fogadni a mondani a mondanivalóját. Nem kell feltétlen hurrá-optimizmussal élni a mindennapjainkat, elég csak, hogy legyen egy ilyen énünk, illetve, ha krízisben vagyunk, higgyünk abban, hogy jóra fordulhatnak a dolgok. Hayashibara Megumi dalai ugyanis segítséget nyújthatnak abban, hogy azáltal vészeljünk át könnyebben a nehéz időszakot, hogy hiszünk abban, hogy jóra fordulhatnak a dolgok és ez motivál cselekvésre. Ha nagyon zanzásítani akarnám, akkor azt mondanám, hogy a dalok jobbára ilyen üzenetet közvetítenek. Hol némi komolysággal, hol gyermeki könnyedséggel. És aki nem hisz ebben, mert annyira másképp látja az életet, az tényleg "Én nem hallgatom tovább ezt a nyávogást!" felkiáltással kapcsolja ki a zenéjét. Mert annyira másképp látja a világ dolgait, hogy nem tudja befogadni a Hayashibara Megumi által közvetített világképet.

De hogy nélküle sokkal szegényebb lenne a japán könnyűzenei repertoár, az egyszer biztos.

Nemcsak Okui Masami jelentetett meg albumot, hanem Hayashibara Megumi is. Igaz, ő válogatásalbumot, VINTAGE DENIM címmel. Az első albumának a Half and, Half megjelenésének 30. évfordulója alkalmából készült el a válogatás. És kíváncsi voltam, hol nyit az Oricon napi lemezeladási listán, és nem akartam hinni a szememnek, ugyanis:

AZ ELSŐ HELYEN NYITOTT AZ ALBUM!!!

2002 óta van napi lemezeladási lista és ez az első alkalom, amikor egy Hayashibara Megumi album az 1. helyen debütál. Szabályosan felordítottam örömömben, nem akartam elhinni. Bár azt hozzá kell tenni, hogy némileg árnyalja a hírt, hogy új albumok döntő többségében szerdán jelennek meg Japánban, és ilyenkor kedden még a múlt heti megjelenések vannak némileg alacsonyabb eladási számokkal. De 5.176 példányt szállítottak le megjelenéskor és ezzel magasan vezeti a mezőnyt.

És hogy mi ennek a jelentősége? Nem azért szeretek statisztikákat böngészni, mert a számok megszállottja vagyok, már-már autista szintjén, hanem mögöttes jelentést keresem, amit a számokból ki lehet olvasni. Márpedig ebből azt olvasom ki, hogy még mindig van hatása annak az óriási nagy népszerűségnek, ami Hayashibara Megumi-nak a '90-es években. Ő ugyanis az első olyan seiyuu, aki konkrétan sztár volt. Mindenhol, de mindenhol jelen volt. Nemcsak a kiváló seiyuu-szerepeiért szerették őt az emberek, hanem a zenéjéért is és teljesen megérdemelten. Rengeteg TV-műsorban szerepelt és nagyon sok helyen lehetett hallani a hangját. Konkrétan áruházak hangosbemondóiban is, de tényleg, mindenütt jelen volt a '90-es években. Ami a dalait illeti, sajátságos stílusa van, ami egyébként nem tetszhet mindenkinek. De az, hogy következetesen vállalta, hogy az, aki, voltak gondolatai, volt értékrendje és amennyire lehet, ezt szerethetően tudta átadni a dalai, sőt, a hangja, a seiyuui-munkássága által is, ezek mind olyan értékek, amelyek nyomán azt lehet mondani, hogy Hayashibara Megumi azok közé tartoik, aki megérdemelte a népszerűséget és megérdemli az úgymond "utóhatásait" is oly módon, hogy 30 évvel debütálása után megadatott neki, hogy az élen nyisson a lemezeladási listán. Ami a stílusát illeti, idén augusztus-szeptember táján lesz az, hogy 15 éve ismerem Hayashibara Megumi-t. Ezalatt a 15 év alatt sok minden történt velem, aminek következtében formálódott a gondolkodásom, emiatt Hayashibara Megumi dalait is némileg árnyaltabban látom. De azt a mai napig becsülöm benne, hogy kitart az értékrendje mellett, így sokszor nemcsak nosztalgiából hallgatom a dalait, hanem mert tényleg van hozzáadott értéke annak, amit csinál.

A másik számomra komoly üzenet az első hellyel kapcsolatosan az, hogy a kiadó, a King Records "gondozza", őrzi Hayashibara Megumi hírnevét és tesz arról, hogy ne csak a '90-es évek nagy animés közössége emlékezzen az énekesnőre, hanem a mai animés generáció is ismerje a nevét. És ezt azért tartom nagyon jónak, mert ez számomra azt jelzi, hogy a kiadó a mai napig becsüli az énekesnő munkásságát és nem "dobja el" csak azért, mert itt vannak az újak. Bőven foglalkozhatnának Mizuki Nana karrierjével, aki ugye korunk egyik legkedveltebb seiyuu-ja és több első helyezettes albuma és kislemeze van már. Úgyhogy számomra ez az első hely azt is jelzi, hogy a kiadó tiszteli Hayashibara Megumi karrierjét. Ez az album többszörösen egy énekesnői karrier tiszteletének jele számomra. És hogy miért fontos ez, az jól látható Okui Masami: 11-elevens- album eredményén keresztül, ami csak a 143. helyet tudta elérni az Oricon heti lemezeladási listán. Ez azért nagyon rossz, mert Okui Masami-nak is volt híre a '90-es években. Az albumaival mindig jelen tudott lenni az Oricon Top 30-as listán, rengeteg dalt írt másoknak is és ismerték, meg szerették őt az emberek. És az, hogy megtörtént vele, hogy fokozatosan zuhant le, az egy dolog, de most már ott tart, hogy a Lantis nemcsak az album promóciójával nem foglalkozik érdemben, hanem a lemezborítók is túl egyszerűk, mintha kutyafuttában készültek volna el. Pedig nyilvánvaló, hogy Okui Masami-nak most is vannak gondolatai. A dalok jól hallhatóan egy koncepció köré épülnek és a mondanivalóit Okui Masami a borítón keresztül is igyekszik képek formájában átadni, amennyire lehetséges. És ha már Hayashibara Megumi és Okui Masami lassan 15 éve ikonikus páros számomra a Slayers: Get along-nak köszönhetően, akkor most a kettejük közti eladásbeli-különbséggel nagyon jól lehet érzékeltetni, hogy mi a jelentősége annak, hogy egy tapasztalt előadónak milyen a karrierje évtizedek után. Szinte fizikailag tapintható a különbség. De hogy Okui Masami ennek ellenére ma is értéket közvetít, az viszont tényleg mindennél többet ér. Csak lenne közönsége is.

Egyébként van egy másik borító is az új Hayashibara Megumi albumról, ezt is mindenképp meg akarom mutatni, mert érdekes érdekes érzést kelt bennem.

Ez a borító hű a "Vintage"-beli címhez, mert a tapéta a háttérben kísértetiesen emlékeztet arra a tapétára, ami nekünk volt a nappaliban, amikor néhány éves voltam. Ugyanilyen sárga hátterű narancs-barnás virágmotívumú tapétánk volt a '90-es évek elején. Úgyhogy nekem ezt a borítót tényleg "vintage" látni, kisebb időutazás a gyerekkoromba.

És persze, nem véletlen, hogy kedden jelent meg az album. Ugyanis március 30-án van Hayashibara Megumi születésnapja! Ma 54 éves... Várjunk, én végig abban a hitben voltam, hogy 53 lett. Csak aztán rájöttem Okui Masami születésnapjával kevertem. ^^' Hayashibara Megumi 1967-es, Okui Masami 1968-as. Akármennyi is, a jó isten éltesse és adjon neki erőt újabb 30 évre, hogy boldogabbá tegye az életünket a dalaival! Hayashibara Megumi egy jelenség, akire élmény ránézni. Amíg élek, addig az életem része lesz!

Tegnap este beruháztam egy 8 GB tárhelyű Pen Drive-ra. Természetesen ez is Philips márkájú. Ezt arra vettem, hogy egyrészt zenéket zenelejátszó eszközön hallgassak, másrészt kisebb dolgok (pl. nyomtatnivaló, tananyag) nálam legyen Pen Drive-on, ha máshova kell, vagy máshonnan kell haza. Tehát ez lesz az a Pen Drive, amit magammal viszek mindenhova. Zene terén meg olyanokat tennék rá, amik már nem jelentek meg CD-n (tehát legújabb zenék), vagy nincsenek meg eredetiben. Tettem is egy próbát, rátettem Hayashibara Megumi: Slayers MEGUMIX albumát, és kiválóan működik a Philips CD-s magnómon.

Nem egy előnyös kép, de csak mivel eléggé hátul van az USB bemenet, ezért csak úgy tudtam egy olyan képet csinálni, ahol látszik, hogy a Pen Drive a magnóra csatlakoztatva, és a kijelzőn is látszik az egyes szám. Mindenesetre rendben lejátsza, úgyhogy örülök neki.

Mondjuk akadt egy kisebb bonyodalom, mert anyám is megkért arra, hogy tegyek az ő Pen Drive-jára is zenét, amiket szeret, és tudja hallgatni. Örömmel, rá is tettem egy albumot, amit szeret, csak azt a Pen Drive-ot sehogy nem tudta a magnó lejátszani. Integral 4GB-os Pen Drive-ról van szó. Sokáig nem is tudtam, hogy mi a baj, csak amikor vettem a Philips-et, akkor gondolkodtam el azon, hogy lehet, hogy az Integral fájlrendszere rossz? Eszembe jutott, hogy anyám TV-je, a Blaupunkt egyszer kiírta, hogy FAT32 fájlrendszerű külső merevlemezzel tud kommunikálni. Megnéztem az Integral Pen Drive fájlrendszerét, az NTFS-ben volt. Sejtve, hogy ez lehet a baj forrása, gyorsan átmentem rajta FAT32-vel, rátettem egy albumot, azt már rendben lejátszotta. Ezek szerint vannak eszközök, melyek csak a FAT32 fájlrendszerű USB Stickkel tudnak kommunikálni. Most már ezt is tudom.

Kíváncsiságból megnéztem, hogy hol van a Philips importőri irodája, raktára. Rajta van a papíron, hogy Curieweg 15, Alphen aan den Rijn, kíváncsi voltam arra hogy mennyire van messze attól, ahol laktam Alphen aan den Rijn-ben, amikor ott töltöttem a hétvégét. Hát, én a város egyik végében voltam, a raktár pedig a másik végén van. A vasútállomás van félúton, és még onnan is sokat sétáltam a szálláshelyre. Arra már nem voltam, de ahogy elnéztem, a Curieweg-en több raktárépület is van. Lehet, hogy ott könnyen találnék munkát, ha Hollandiában lennék, a Philips-nek meg szívesen dolgoznék.