Ez az év a Sony éve nálam! Minden, amit beszereztem, mind Sony márkájú volt! Mondjuk, ha tudatosan állítom a keresőben a "gyártó" részt a Sony-ra, akkor értelemszerűen nem is látok mást. A mai nappal a TV-m is Sony, sikerrel beszereztem egy Bravia TV-t.

Egészen pontosan Sony BRAVIA KDL32-EX650-es modellű. Nézelődtem, jobbnál jobb Sony TV-k voltak, de a túl olcsóknak valami hibája volt, a túl drágák meg túl drágák voltak. Ez a modell meg egyszerűen hívogatott. Nem is volt nehéz magához szólítania, hiszen nemcsak nincs hibája, hanem okostévé (bár 2012-es modell, nem tudom, mennyi használható belőle), 4 HDMI bemenete, 1 VGA és 2 USB bemenete van. A 4 HDMI-vel konkrétan kiváltotta a 2 Samsung TV-t, melyekben 2-2 HDMI bemenet volt. A 32"-osra volt csatlakoztatva a PlayStation 4, és a Nintendo Switch, míg a 19"-oson a PlayStation 3 és a Wii U. Most ez a négy konzol egy TV-be költözött.

Ja, és a PlayStation 2 a SCART bemenetben van. A VGA bemenetnek köszönhetően második monitorként is funkcionál. Ez nagyon hiányzott, nem volt még olyan TV, amelybe minden kiegészítő befért egy helyre, és 100%-osan ki tudtam használni. Ez az első ilyen eset, úgyhogy ha sokáig működni fog a TV, akkor hosszútávú gyümölcsöző kapcsolat elé nézünk.

A játék is remekül megy a TV-n. A két Samsung TV meg rendezvényes TV lesz. Amikor megyek N-Conra vagy bárhova kiállításra konzollal, oda megfelelők lesznek.

Még a kazettalejátszót várom, és idénre meg is lesz minden nagyobb bevásárlás.

Alakulóban van a Sony Hi-Fim, tegnap megvettem a hangfalat. Kicsit problémás volt elhozni, mert Budapesten, egészen pontosan Csepelre mentem érte. Annak is kijjebb eső részén, onnan kellett eljutni a Keleti Pályadvarra aztán. Két és fél óra vonatozás után végül 20 perc sétával jutottam haza. Még az este villámgyorsan összekötöttem, hogy egyáltalán kipróbáljam, szerencsére rendben működik. De a helyére csak ma délelőtt került.

Nem ezt szántam végleges helyének, ez egy korábbi B-terv volt, de sajnos a hangfal vezetéke túl rövid, így a lehetőségeim az a hangfal elhelyezésére sem sok. És bár egy hangfal vezeték nem annyira drága, azért volt ez a B-terv, mert így az erősítő a TV mellett van, így akár azt is ráköthetem és hallgathatom hangfalról. Így igazából nem annyira prioritás, hogy a vezeték hosszú legyen, és oda helyezzem a hangfalat, ahova tetszik.

Hangminőség szermpontjából talán mindegy is, hogy hol van, mert a szoba, ahol van, elég kicsi (kb. 8 m²), így a hangfal elhelyezése nem feltétlen befolyásolja a zene minőségét. Egyébként egy Sony SS-H650-es hangfalról van szó. A leírás szerint 80W-os, de azért van annyi tapasztalatom, hogy csak úgy ne higgyek egy számnak. Inkább kicsit utánaolvastam. Találtam néhány érdekes leírást.

Egyrészt, hogy a zene minőségét nem feltétlen a hangereje határozza meg. Erről is volt némi sejtésem, de most olvastam először a hangerőháborúról. Dióhéjban az a lényege, hogy nem attól lesz jobb egy zene hangzása, mert hangosabban szól. Sőt, attól csak csökken a dinamikatartomány, így összességében kisebb intervallumban szól a zene. Ennek nemcsak abban van jelentősége, hogy a halk részek is hangosabbak, hanem a hangos részek már túlmennek a normál tartományon, ezért ott akár torzíthat is a zene. Tehát a remasterelés, válogatásalbumok összeállítása közben semmi más nem történik, mint a hangerő növelésével keltik azt az illúziót, hogy mennyivel jobban jól a zene.

Egyébként erre először 2011-ben lettem figyelmes, amikor Hayashibara Megumi megjelentette a VINTAGE White válogatásalbumát. Ott hallottam először, hogy a régi dalai mennyivel hangosabban és tisztábban szólnak az új kiadásban. Azt nem tudom, hogy az album összeállításánál más módon is szerkesztették-e a dalokat, hogy az ténylegesen jobban szóljon, és azt se tudom, hogy van-e bármilyen módja annak, hogy azt itthon, PC-ről ellenőrizni tudjam.

De a végső konklúzió az volt a hangerőháború kapcsán, hogy mivel ma már sokan telefonról hallgatnak zenét, zajos környezetben, utcán, eleve MP3-ban, ezért jóval kevésbé figyelnek a minőségre, mint régen. És azért valljuk be, hogy a dalok minősége sem kívánja meg feltétlen a precíz hangmérnöki munkát. Ha nem rádión, akkor Spotify-on hallgatom a holland Radio 538 heti Top 50-es listáját.

Ezt hallgatva, egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy a minőségük alapján többet érdemelnének utcai zajos közegben, fülhallgatóról való hallgatásnál vagy háttérzajnál.

De az igazi jó zenéket érdemes jobb minőségben hallgatni. Én azt gondolom, hogy addig jó volt, amíg a CD volt az uralkodó zenei hanghordozó. A CD esetében azért hangosították fel a zenét, hogy egyrészt a benne lévő lehetőséget kiaknázzák, másrészt a nagyon régi zenéknek akartak élettel telibb hangzást adni.

De valójában nem tudom elfogultság nélkül megállapítani, hogy meddig volt ez jó. Én arra emlékszem gyerekkoromból, hogy volt néhány lemezünk még, illetve megvettük a CD-kiadását is, én sokkal jobban szerettem CD-n hallgatni ugyanazt az albumot, mint lemezen, mert tényleg élettel telibb volt a hangzás. Lemezen... Nem is tudom, mi a megfelelő szó rá, a lényeg az, hogy ugyanazon album, ugyanazon Hi-Fin történő hallgatása lemezen és CD-n jelentősen megfolyásolta, hogy a CD legyen a kedvenc zenei adathordozóm. Az is a mai napig.

Ugyanakkor úgy hiszem, hogy nem véletlen van a lemeznek újra reneszánsza. Csak két okból nincs ezt ehetőségem megtapasztalni: 1. Nincs lemezjátszó, 2. Iszonyú drágák a lemezek. Sokan érvelnek a lemez mellett, hogy az volt az igazi hanghordozó, ott szólt csak igazán a zene. El tudom képzelni annak fényében, hogy ott a barázdák nagyobbak, ezért oda több "adat" fér, így a több adat értelemszerűen jobb minőségű zenét szólaltat meg. És ha úgy vesszük, ennek kérik el az árát. Nem mondom, hogy soha gyűjtenék lemezt (eleve van már egy kisebb gyűjteményem, hiszen megőriztem az LGT, Zorán és Skorpió lemezeket), de jelen állás szerint nem látom magam előtt azt a többszáz darabos lemezgyűjteményt, ami van kazettából és CD-ből.

A másik, aminek komolyabban utánaolvastam, az a hangfal minőségének ismérvei. Egyrészt, az, hogy a hangfal, amit vettem, 80W-os, nem feltétlenül jelent egy az egyben jobb minőséget a 30-40W-os hangfalakhoz képest. Ezen leírás visszaigazolta a megérzéseimet. Ez egyébként már valamivel komolyabb leírás, és mivel csak az alapokat ismerem hangtechnika terén, nem is értettem belőle mindent. De arra remekül rávilágított, hogy ez nemcsak komplexebb téma, hanem nincs a különböző mérőszámokra igazi standard, ezért a gyártók bizonyos esetben maguk bűvészkednek a számokkal. Így viszont az is előfordulat, hogy nem is hasonlítható össze két különböző márkájú hangfal. Csak úgy, hogy mi magunk teszteljük ki. Az viszont kiderült számomra, hogy abban a kis szobában, ahol van most a hangfal, bőven elég egy 15-20W-os hangfal, az bőven megfelelő hangminőségben szól. Hát, ha másnak nem, annak örülhetek, hogy ez a 80W-os hangfal egy nagyobb termet is szépen betöltene a hangjával. Ez a leírás egyéb tényezőket is elárul a hangfalakról, amikre érdemes figyelni, nemcsak vásárláskor, hanem a helyiségben történő elhelyezésükkor is.

Az biztos, hogy remekül szól. Gondolkodtam is azon, miként használhatnám többet, és oda jutottam magamban, hogy a retro szobámban többet használhatnám a laptopot, amire nemrég telepítettem Windows XP-t. Nem kell minden munkámhoz internet (például könyvíráshoz, vagy blogpostot is megírhatok Wordben, aztán áttenni a netes gépre és beilleszteni ide), tehát dolgozhatok a régi laptopon is. Ezt ma délelőtt ki is próbáltam, és azt kell mondjam, hogy fantasztikus érzés volt. Nemcsak nyugodtabban, de hatékonyabban is tudtam dolgozni, mert sem az értesítések nem volták el a figyelmemet, sem az, hogy eszembe jutott, hogy "jaj, ennek utánanézhetnék"... "meg ennek is"... "és ennek is"... Sajnos ez gyakori tünet nálam. Pontosabban ezek most is eszembe jutnak, de mivel nem tudok utánanézni, ezért el is hesselgetem a gondolatot, és tudok csak a dokumentumra összpontosítani.

Hihetetlen belegondolni abba, hogy ma már szinte annyira nem tudunk meglenni internet nélkül, mint áram nélkül, mégis mennyivel nyugodtabb közeget biztosíthatunk magunknak, ha egy pár órát internet nélkül töltünk el. Sokkal jobban tudok a munkára összpontosítani. Olyan is gyakran előfordul nálam, hogy amikor például a SPAR-ban fizetnék, és a MySPAR alkalmazából venném elő a Supershop kártyát, és a megjelenő értesítések annyira elvonják a figyelmemet, hogy utána hosszú másodpercekig kell gondolkodnom azért, hogy miért is nyitottam meg a telefont? Teljes lefagyások vannak. Tehát én is produkálok ADHD-jellegű tüneteket...

Nagyon nem jó ez a világ, amiben most élünk. Ezzel kapcsolatban két javaslatom lenne: 1. Ha tehetjük, vonuljunk el rövidebb-hosszabb időre az internettől. 2. Éljünk tudatosabban, és határozzuk meg, hogy mik azok a fejlődések, amiket beengedünk az életünkbe. Ne vegyünk meg valamit azért, mert trendi. Hasonlóképp az internettel: Ne használjunk valamit csak azért, mert trendi. Vagyis használjuk, de tudatosan. Gondolok itt most a közösségi oldalakra, melyet jelenkorunk poklának tartok. Nemcsak azért, mert annyi inger ér minket onnan, amit egy egészséges elme nem tud kezelni, hanem a kommentmezők is... Kell részleteznem?

Én például ma kint a Sony WM-EX190-es walkmanemmel hallgattam zenét, és egyszerűen le voltam nyűgözve, hogy egy legalább 25 éves, látszólag egyszerű szerkezet kazettáról olyan hangminőséget hozott ki, hogy az okostelefon apróra összezsugorodhatna mellette. És az a durva, hogy nem számítok boomernek ezzel, mert több 18-22 éves ismerősöm, barátom is olyan szinten le van nyűgözve a régi technológia iránt, hogy néha szívesebben használja, mint a legújabb eszközöket. Nem sok mindennek van értéke, ami mai. Egyszerűen elfogadhatatlannak tartom, hogy azt mondják, hogy a 3 éves Xiaomi Redmi Note 10-es telefonom megérett a cserére. Mindjárt veszek egy Nokia 105-ös mobiltelefont. Ha jók vagyunk, hosszú évekig működik majd, és nem vonja el a figyelmemet az értesítésekkel.

A lényeg az, hogy válasszuk meg mi magunk, hogy az új technológiák közül mit fogadunk be. Ma már nemhogy nem ciki, hanem egyre több régi eszköz éli a reneszánszát. Most este például Wii Fittel edzettem, miközben a kedvenc Hayashibara Megumi albumomat, a SpHERE-t hallgattam.

Fantasztikus egy órám volt. Teljesen a pillanatnak éltem, miközben jó zenét hallgattam és törődtem a testemmel. Szabadjon szerényen megjegyeznem, hogy nemcsak a testemet edzettem, hanem a német nyelvtudásomat is, hiszen a Wii német nyelvre van állítva, és itt-ott németül válaszoltam a Wii Fit Trainernek.

Tehát sokkal összeszedettebb vagyok, amikor nem használom az internetet. Nyugodtabb közegben vagyok, jobban tudok koncentrálni, nem utolsósorban sokkal jobban megélem a jelent. És ez ma hatalmas kincs. Fedezd fel te is!

Alakul az egyénileg épített Sony Hi-Fi, tegnap megérkezett a Vateráról rendelt rádiós erősítő.

STR-DE197-es, és egy-két apróságot leszámítva prímán működik. Gond nélkül veszi a rádióadásokat. Meg is néztem, hogy milyen rádióállomások foghatók Békéscsabán, és megkerestem mindet. Fogja is rendben mindegyiket. Az FM 88,90-es MHz-es történetesen a Csaba Rádió hallható.

Ami miatt nem működik tökéletesen, hogy két számgomb, egészen pontosan a 3-as és a 9-es nem funkcionál rendesen. A hármas gomb olyan, mintha dobókockán dobná ki, hogy épp hányas számként funkcionál, a 9-es is a szomszédos gombokat irigyli, de olykor hazatalálnak. Valószínűleg kontakthibásak. Amennyire én gondolom, ez nem olyan hiba, amit ne lehetne javítani. De nagyon keveset szereltem életemben, akkor is csak az alapokat, úgyhogy ennek egyedül biztos, hogy nem látok neki. De el tudom képzelni, hogy ráférne egy takarítás, és akkor kifogástalan lesz.

A CD-lejátszóval is rendben működik. Egyelőre ilyen fapados módon tudok rajta zenét hallgatni, de ha minden jól alakul, akkor jövő hétre hangfalak is lesznek. Kettőt is kinéztem, remélhetőleg az egyiket sikerülni fog megvenni. És ha az meglesz, akkor már csak a kazettalejátszó kell, és kész is lesz a Hi-Fi.

Egy ideje szeretném már újra használni a Sony CD-lejátszómat. Ott áll már régóta a szobában, szívesen hallgatok rajta zenét, akkor úgy döntöttem, hogy ha össze tudom hozni, akkor felépítek egy Hi-Fit, amíg nem szalad fel annak is az egekig az ára. Ezt találtam ki idénre, mint másik nagy befektetést (A Sony Bluetooth hangfal mellett), és akkor nyugodt szívvel engedem el a holnap megjelenő Nintendo Switch 2 konzolt.

Ahogy nézelődtem Vaterán, nagy anyagi segítség, hogy lehet kapni olyan erősítőt is, amibe a rádió is be van építve. Erről korábban nem tudtam. Ez nemcsak anyagiakban segítség, hanem helyben is, hiszen nem fog annyi helyet foglalni, plusz áram, hiszen értelemszerűen eggyel kevesebb áramforrás kell.

Gondolkodtam, hogy addig is, hogyan használhatnám a CD-lejátszót. Van egy kis Sony bluetooth hangszóróm (SRS-XB01). Arra gondoltam, hogy amíg nem tudom megvenni a Hi-Fi részeit, addig az megfelelő alternatíva lehetett volna, de sajnos nem kapcsol be. Természetesen feltöltöttem, de utána sem. Úgy tűnik, sajnos használhatatlan. Végül azt találtam ki, hogy a Philips bluetooth hangszóróval hallgatom a CD-imet addig, amíg nem épül fel a Hi-Fi.

Ez már bevált.

Nem véletlen kerestem néhány éve, amikor eltökéltem, hogy veszek egy komolyabb Bluetooth hangszórót, hogy csak olyat veszek, aminek van Jack csatlakozója. Így régebbi készülékeket is tudok hozzá csatlakoztatni. Ez a Philips SB500 hangszóró egyszerűen kiváló választás volt! Nemcsak remekül szól, hanem mindenféle eszközt lehet hozzá csaltakoztatni, ami hangot ad ki magából. Pa-Dö-Dőt meg bármikor szívesen hallgatok, a Szép az élet és én is szép vagyok a kedvenc albumom tőlük. Élmény volt CD-ről hallgatni.

Ma pedig Hayashibara Megumi CD-t hallgattam.

Esküszöm, egy anime rajongónak, akinek múzsa Hayashibara Megumi, annak csak így lehet igazán jó a zenéjét hallgatni. A bertemu CD meg a karrierjének egy fénypontja. Tegnap határoztam el, hogy komolyabban edzek Wiin Wii Fittel, és ahhoz szolgáltatná a CD-lejátszó a zenei hátteret. Még az edzés is nagyobb élmény ilyen jó zenével, CD-ről.

Mivel a '90-es években voltam gyerek, ezért amíg élek, a CD lesz a zene minőségének netovábbja. Ezt tenném idén teljessé, és építenék fel Sony rádiós erősítővel, hangfallal, kazettalejátszóval egy Hi-Fit.

Vannak lemezeim, de hogy kell-e lemezjátszó... Extrába esetleg, de az igazság az, hogy akármennyire is reneszánszát éli a hanglemez, mivel az már gyerekkoromban is réginek számított, ezért nincs hozzá konkrét érzelmi kötődésem. Én nem hallom azt a nagyon jó hangminőséget, amiről beszélnek az igazi zenerajongó freakek. Extrába befigyelhet valamikor, de mindenáron nem kell.

De egy CD-s, kazettás, rádiós rendszer jó minőségben örömmel!

A könyvek mellé két újabb terméket tettem ki vaterára eladásra.

• Sony BDP-S370 Blu-ray lejátszó
• Sony Trinitron KV-21M3K TV

A Blu-ray lejátszót tökéletesen helyettesíti Hollandiában a PlayStation 3, melyhez ráadásul még távirányítóm is van. Úgyhogy arra itt lényegében már nincs szükségem. Majd tervezek kint venni lejátszót, de 4K-sat.

Egy régi képcsöves TV-t még nekem is őrültség cipeltetni bárkivel, azt is majd Hollandiában fogok venni egy másikat (lehetőség szerint szintén Sony Trinitront) ha majd meglesz az a hely, ahol legalább tartósan fogok lakni.

És ahogy gyorsan végiggondoltam magamban, mást nem is adnék el. Minden más jön majd velem ki.

Terveim szerint az utolsó dolgot vettem meg, amire szükségem lehet Hollandiában. Egy hordozható DVD-lejátszót, méghozzá Philips márkájút! Egészen pontosan egy PD7000B/12-es modellű DVD lejátszóról van szó. Azért tartom ezt fontosnak, mert egyrészt a laptopban nincs optikai meghajtó, másrészt Hollandiában is sok használt DVD van minimális áron 1-2 Euróért, és venném őket azért, mert egyébként is szeretek DVD-ket gyűjteni, másrészt meg hollandul nézhetek filmeket, ami nyelvgyakorlásnak is ideális.

Több megoldáson is gondolkodtam: Vagy külső DVD-írót veszek a laptophoz vagy egy házat a belső Blu-ray írónak, ami a PC-hez van kötve. De mind a kettő eléggé drága megoldás, másrészt, egyikre sincs hosszútávon szükségem. Egy hordozható DVD lejátszót meg régóta szerettem volna magamnak, mert sok DVD-m van és ha úton olyan filmet néznék, ami nincs PC-n, telefonon, vagy most már Netflixen, akkor a hordozható DVD lejátszót használnám. De mivel drágállottam az árát, ezért nagyon nem firtattam a dolgot. És egy ilyen DVD-lejátszó kapcsán is úgy voltam, hogy akkor már jobb márkájú legyen. De még mindig nem olcsó egyébként, mert a fenti linken a Philips weboldalán 23.499 forintért adják azt, ami nekem meglett, én ezt meg jóval olcsóbban vettem ezt meg.

A jófogáson találtam, 5.500 forint volt írva, az épp megfelelt. Beszélgettem is az eladóval. Bár nem tűnt csalónak, de a tavalyi "baki" után körültekintőbb vagyok a Jófogásos vásárlásokkal. Minden kérdésemre készségesen válaszolt, bevállalta az utánvételes szállítást. Adott is 1.000 forint kedvezményt, tehát 4.500 forint lett volna, csak szegény eladó elkövetett egy olyan hibát, hogy elfelejtette a postaköltséget rám terhelni, úgyhogy összesen fizettem érte 4.500 forintot. Rákérdeztem, nem szólt, hogy utólag fizessek, úgyhogy ha levesszük az utánvétes szállítás díját, 1.700 forintért lett ez a lejátszó az enyém. A töltője is eredeti Philips, úgyhogy ezzel nagyon jól jártam. Az eladó meg végig készséges és együttműködő volt, úgyhogy hálásan megköszöntem neki mindent.

És kifogástalan állapotban van. A DVD rendben működik:

Ahogy a CD is:

Jack bemenet természetesen van, úgyhogy fülhallgatót is lehet hozzá csatlakoztatni. Illetve magammal viszem a Sony SRS-XB01 Bluetooth hangszórót, abból csak jobb minőségű hang jön. Illetve azt néztem, hogy van benne egy olyan "Jack-szerű" (nem tudom, minek hívják), aminek a másik vége kompozit kábel, ami azért lesz jó, mert ha majd jobb sorom lesz Hollandiában és fogok tudni venni egy kisebb TV-t magamnak, akkor asztali DVD-lejátszóként is funkcionál. Úgyhogy ezt hosszabb távon fogom tudni használni, mert asztali DVD lejátszót nem akarok venni. Majd az itthonit akarom elhozni, de arra meg nem tudom, mikor kerül sor. Úgyhogy terveim szerint ez a lejátszó sokáig fog szolgáltatot tenni. Úgyhogy ez nagyon jó vásár volt.

Sajnos szerencsétlenül jártam a DVD-felvevővel, ami a múlt héten vettem, ugyanis vasárnap felmondta a szolgálatot. Azt csinálja, hogy kiírja a "WELCOME" feliratot, amikor áramba csatlakoztatom, és onnan semmi. Nem reagál a gombokra, ha megnyomom a lejátszón, és a távirányítóval sem kommunikál. Sajnos a pénzt meg nem kérhettem vissza, mert a vevő nem vállalt garanciát a termékért. De egyébként azt írta az eladó, hogy nagyon sokat használta. Most már tudom, hogy ez baljós jel, mert azt jelenti, hogy lassan eléri a termék az életidejének végét, ahogy ez meg is történt. Végül találtam egy másikat Vaterán, pont ugyanazt a Sony RDR-GX220-as DVD-felvevőt. Írta, hogy hagyatékból származik, azért megpróbáltam E-mailben megtudakolni, hogy mit tud, mennyit használta az előző tulajdonosa, de ezt nem tudta megmondani. Írta, hogy teszteletlen, és láttam, hogy nem vállal garanciát, ennek tudatában döntöttem úgy, hogy 3000 forintért egy életem egy halálom alapon megveszem. Ezen átvételt is waka intézte nekem. Elment érte személyesen, és ma találkoztunk, és odaadta. Szarvason találkoztunk egyébként. Pont azon gondolkodtam, hogy hiába van az a város Békés megyében, szerintem most először voltam ott. Bár most épp csak "mutatóban" voltam jelen, mert negyed óra múlva indult vissza a busz Békéscsabára, azzal jöttem vissza.

Hazaérve kipróbáltam, és ez szerencsére működik. Minden funkciója rendben van, remélem, hogy ez nem az életidejének végét járja. Vigyázni fogok rá. De persze, amire vettem, arra használom. Csináltam ma is két rövid videót, egészen pontosan a Super Game Boy-t próbáltam ki.

https://www.youtube.com/watch?v=thBFifggJOE&t

Nem tudom, hogy van-e YouTube-on Game Boy játék Super Game Boy-jal játszva, ha van, akkor sem hiszem, hogy sok. Az biztos, hogy a hordozható változatot jobban szeretem, mint a NES verziót. De majd csinálok abból is videót. Mindenesetre annyira nem ismert logikai játék, ami nem csoda, mert a Game Boy-ra megjelent logikai játékok körül ez a legunalmasabb. De azért érdemes belenézni, hátha megtetszik.

https://www.youtube.com/watch?v=0L8cyH4q8BQ&t

Érdemes erre is egy pillantást venni annak, aki nem ismeri, bár ezt kötve hiszem. tekintve, hogy milliós nagyságrendben kelt el.

A hibás DVD-felvevőt meg feltettem a Vaterára 1 forintért, természetesen jelezve, hogy hibás. Egyébként utánanéztem, hogy mi ez a probléma, fel is hívtam egy hivatalos Sony szervizt, azt mondták, hogy az alaplap hibásodott meg, és azt már nem tudják cserélni (vagy azt a részt, ami meghibásodott), mert DVD-felvevőhöz már nem kapnak alkatrészt. Legkevésbé sem optimista kilátások, de azért tovább böngésztem a neten, hogy tudok-e esetleg kezdeni vele valamit. Van néhányuknak ilyen hibája, egy helyen konkrétan találtam arra is szerviz kézikönyvet, hogy ezt a hibát hogy lehet javítani. De hát természetesen ahhoz szét kéne szedni, azt meg még nem vállalnám be, főleg, hogy az alkatrészből sincs nekem. Egy másik weboldalon olyat is írtak hiba okaként, hogy "Firmware is failing on power test". Logikusnak hangzik, egyrészt, mert amikor áramhoz csatlakoztatom, akkor nem tud tovább menni, másrészt meg ez is alaplapi problémára utal. Nem tudom, hogy ezzel valaki tud-e kezdeni. Ha nem kell senkinek, megőrzöm a tárolóban, de ha egy kis pénz visszajönne, annak örülnék.

Tegnap megrendeltem Vaterán a DVD-felvevőt, és ma meg is érkezett. Egészen pontosan egy Sony RDR-GX220-es típusú. Tökéletesen működik, minden rendben van vele. Szerencsére Vaterán jóval kisebb az úgymond "balesetek" esélye, mint ami történt velem nemrégiben, de azért itt is érdemes néhány dolognak utánajárni. Elolvastam a termék leírását, 100%-os a vevő átlagértékelése, amire kíváncsi voltam, megkérdeztem, így vettem meg. És ma kifogástalan állapotban megérkezett.

Nagyon jó, egyetlen egy hátránya van, hogy nincs merevlemeze, így mindig benne kell lenni egy DVD lemeznek, amire a felvétel készül. De ez azért nem nagy baj, sőt egyáltalán nem baj, mert gameplay videókat vennék fel, azokat meg úgyis azonnal tenném PC-re, így nem kell feltétlen a DVD felvevőn tárolni őket. Átkerülnek PC-re, átkonvertálom a videót, és annyi. A DVD-felvevő merevlemeze legfeljebb biztonsági másolatként jó lehet, de annyival drágábbak a HDD-s DVD-felvevők, hogy nem éri meg, hogy csak azért merevlemezes legyen. Az írható DVD meg újraírható, tehát számtalanszor használhatom (és Philips! - A miheztartás végett), így ezzel nincs gondom többé.

Egyébként remekül működik. Gond nélkül behoz minden csatornát (bár a csatornakeresés meglehetősen lassú volt), magától beállította a dátumot és az időt, a DVD-t gond nélkül lejátssza. Szintén miheztartás végett a Haikyuu!! DVD-vel próbáltam ki a lejátszást, nagyon jó volt. Ez az első alkalom, hogy Haikyuu!!-t képcsöves TV-n néztem. Tökre hangulatos, mintha egy kb. 15 éves animét néznék.

Csak az 1. részt néztem meg a gyors próba kedvéért, aztán rá is mentem a felvételre. A Nintendo GameCube-ot kötöttem a DVD-felvevőhöz, és Mario Kart: Double Dash!!-sal játszottam, mint a múlt héten, amikor sikertelen volt a próba. A felvétel rendben ment, a játék meg nagyon jó volt. Ugyanúgy Toaddal és Koopa Troopával játszottam 150cc All-Cup Tour módban. Igazából most csak azt a célt tűztem ki magam elé, hogy elérjem a múltkori 107 pontos végeredményt. Ez egyáltalán nem volt biztos, ugyanis a játék eleje meglehetősen rapszodikus volt. Hol 4. helyen végeztem, hol nyertem. Néhány pályán kifejezetten szerencsétlen voltam. Nagyjából a 7. pályától hirtelen nagyon belendültem, és sorra nyertem a játékokat. A végére annyira belejöttem, hogy versenybe kerültem a végső győzelemért. Ez sajnos nem sikerült, 121 ponttal végeztem végül a második helyen, de nagyon élveztem a játékot. Egyrészt most nagyon átjött a játék hangulata, másrészt kicsit úgy éreztem, hogy tétje is van a játéknak azáltal, hogy nyilvánosságra kerül. Megnézik, amennyien megnézik, de mégis.

Aztán PC-n volt egy kis problémám, mert egyrészt először használom a Vegas nevű programot, másrészt meg amikor nagynehezen megtaláltam, hogy hogyan kell konvertálni, az egészből kihozott egy 13 GB méretű AVI fájlt... Úgy, hogy a nyers fájl mérete 4 GB. Olyan sok beállítási lehetőséget nem találtam rajta, ha ez mindig ilyen lesz, akkor kénytelen leszek egy másik programot keresni, mely kisebb méretbe tömöríti a videófájlt. Mindegy, most ezt az AVI fájlt tettem fel YouTube-ra, és az eredmény itt nézhető meg.

https://www.youtube.com/watch?v=imPq66ktDvE&t

Egyébként intelligens a DVD-felvevő. Egy eddig használatlan DVD lemezt tettem be, melyre ráírom a játékot, egyből megformázta magának. És amikor végeztem, és ki akartam venni a lemezt, hogy áttegyem PC-re, egyből lezárta, hogy az aztán máshol is nézhető legyen. Ezt a Samsungnál külön kellett megcsinálni. A Sony automatizálja magát.

Tegnap megpróbáltam a DVD felvevőről felvenni egy játékomat, ami kikerülhetne YouTube-ra, de sajnos nem sikerült. A DVD felvevő nem működik, hiába nyomom az "open" gombot, nem jön ki a lemezkiadó tálca. Mondjuk aztán eszembe jutott, hogy volt már ezzel korábban is probléma azzal a DVD felvevővel. Samsung DVD-HR755 márkájú, anyámék jól beleválasztottak, amikor megvették, ugyanis drága is volt, ráadásul már akkor is kifejezetten rossznak írták. De sokáig csak anz volt feltűnő, hogy bekapcsolt állapotban eléggé hangos volt. De aztán jött ez is. Egyébként a merevlemezre (valószínűleg ez zúg olyan hangosan) történő felvétel működik, az ment végig, csak ott álltam meg, hogy kiírjam DVD-re. Úgyhogy az a merevlemezen marad.

Pedig közzé tettem volna a játékomat, még akkor is, ha messze nem volt tökéletes. A Mario Kart: Double Dash!!-sal játszottam egy 150cc All-Cup Tour bajnokságot Toaddal és Koopa Troopával párban. 107 ponttal végeztem végül a 3. helyen, kifejezetten rapszodikus játékkal. Ugyanis volt olyan, amikor szerencsém volt, és gombával, rövidítésen be tudtam vágódni 5. helyről a 2. helyre, de volt olyan, hogy a cél előtt kaptak el, és fentebb említett két helyezés közül a rosszabbikat értem el. Már csak azért is kitettem volna, mert emlékezetes volt számomra, volt néhány pálya, ahol kifejezetten izgultam, hogy ne kapjanak el. Élveztem végig a játékot, ami annak fényében nagy szó, hogy a Double Dash!! az általam legkevésbé szeretett Mario Kart játék. És nagyjából ilyen videókat tervezek egyébként kitenni. Egyébként sem vagyok az a nagyon kemény hardcore játékos, és nem az a célom, hogy jelen esetben is, hogy minden egyes pályán rajt-cél győzelmet arassak, és a maximális, 160 ponttal fejezzem be a játékot, hanem hogy azt mutassam meg, hogy miért lehet jó ezzel a játékkal játszani. Milyen élményt adhat ez a játék. Valószínűleg ez sokkal kevesebb embert érdekel, mint az, hogy milyen extra titkok, rövidítések vannak mondjuk egy Mario Kart-ban, vagy hogyan lehet profin 100%-ra végigvinni a Super Mario 64-et, de azt csinálja más. Nekem is megvan a magam elképzelése, milyen játékot tartok ideálisnak, ezt tenném ki YouTube-ra.

Csak erre még várni kell, mert jó eséllyel egy másik DVD felvevőt kell vennem. És az biztos, hogy Sony márkájú lesz. A Samsungot egyébként jó ideje nem szívlelem már, mert én is tapasztalom, de főleg róluk terjed városi legenda szintjén, hogy élen járnak a tervezett elavulásban. Vagyis, hogy bizonyos része az adott műszaki cikknek elromlik, ami miatt az egész szinte használhatatlan lesz. Vagy okostelefonoknál nem kap egy idő után frissítést. Valamennyit olvastam erről, de nincs olyan szintű tudásom, hogy erről részletesen írjak. A Sony-t egyébként azért pártolom, mert ami van nekem tőlük műszaki cikkek, azok nagyon jól bírják, és nagyon jó minőségűek, még a régiek is. Egyetlen problémát tapasztaltam náluk, hogy a Blu-ray felvevő, ami van nekem (BDP-S370) az USB része valamiért eléggé kényes, és nem ismer fel minden Pen Drive-ot, és minden fájlt. Ezt leszámítva más problémával nem találkoztam még Sony terméknél, ami persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy nincs is.

A lényeg most az, hogy én most csak úgy tudok gameplay videókat kitenni YouTube-ra, ha lesz majd egy másik DVD felvevőm.

Nemrég jutott az eszembe, hogy már jó ideje a szekrény tetején árválkodik az a Hi-Fi berendezés, amelynek részeit még Pesten vettem. Múlt vasárnap úgy döntöttem, hogy összeszerelem, és használni fogom. Jelentem, működik.

A másik hangfal az asztalon van. Valószínűleg ez azért fémjelzi, hogy a '90-es években voltam gyerek, hogy ez számomra egyfajta kincs. Nagyon örülök, hogy működik, hogy CD-t hallgatni számomra még most is különleges élmény. A CD-lejátszó Sony CDP-XE200-as modellszámú, 1995-ös megjelenés. 3 változatban volt kapható ebben a szériában, volt egy CDP-XE300-as és egy CDP-XE500-as. Tehát a 200-as tud a legkevesebbet. A 300-ashoz már volt távirányító is, illetve az 500-asnak volt saját fejhallgató bemenete, valamint kazettára való felvételnek voltak saját funkciói. Tehát nem tudott sokkal kevesebbet a 200-as sem, amire kell, arra bőven megfelel.

A rádió Sony ST-S120-as márkájú, szintén jól működik, extra vezeték nélkül megtalálja a rádióadókat. Ellenben ez még régebbi, valaki ezen a fórumon, lefényképezte a garanciáját, azon látszik, hogy 1992-ben vette. Az erősítő is Sony, méghozzá TA-F120-as modellszámú. Egyben nyertese a régiségversenynek, tekintve, hogy 1990-es kiadású. Erre van rákötve a PC is egy RCA-Jack csatlakozó segítségével, így a PC hangja is innen jön. Vennék még kazettalejátszót is, hogy azt is tudjak itt hallgatni. Abból is azt szeretném, hogy Sony legyen, ráadásul legyen kétkazettás, és LED-kijelzős. Sajátosságom, de szeretem a LED-kijelzőn nézegetni az adatokat.

És ahogy látható, a rádiós óra is Sony, valamint a Blu-ray lejátszó, amit használok, az is Sony. Ez némileg véletlen, de alapvetően jellemez a márkahűség. Szórakoztató műszaki cikkeknél a Sony és a Philips az elsődleges számomra, konyhaiaknál pedig a Gorenje. Ezeket tartom a legjobbaknak.