Egy harmadik blogpost mára. Ma jutott eszembe, hogy én lassan 4 éve írok blogot, ugye a Super Mariós oldalon kezdtem 2006. marciusában. Sokszor eszembe jut, hogy nem kisebb célom volt 2006. március 19-én, amikor létrehoztam a Magyar Super Mario Fan Club weboldalt, mint összehozni a magyar Mario fanokat. Emlékszem, amikor láttam a Mario játékok creditsében, hogy "Super Mario Club" sokáig volt az álmom, hogy egyszer nálunk is legyen ilyen. 2006. márciusában az akkori 576 fórumon egy kisebb társasággal komolyabban elkezdtünk beszélgetni a Mario játékokról. Összegyűjtöttük a tudásunkat, és mindenki le volt döbbenve azon, hogy én miket tudok. Például senki nem tudta azt anno, hogy Bowser 7 gyereke egy-egy hírességről kapta a nevét. pl. Ludwig von Koopa: Ludwin von Beethowen, Iggy Koopa: Iggy Pop, Roy Koopa: Roy Orbinson, stb. Én még jobban meg voltam döbbenve, hogy ezt nem tudják? Már akkor, amikor Super Mario Worldöztem 1995-1996 környékén, már akkor ismertem a híres zeneszerzőt, és annyira ismerős volt Ludwig von Koopa neve. Na mindegy. Ekkor egy nagyon jó kis társaság gyűlt össze, visszaemlékeztem arra, hogy nekem volt egy olyan álmom, hogy legyen nálunk is egy Super Mario Club. Felmerült bennem az a nem éppen szerény ötlet, hogy miért ne lehetnék én az alapítója? Ekkor nyúltam a GPortálhoz. Persze tudtam, hogy milyen oldalak vannak itt, de HTML, meg egyéb webes tudások híján nem volt más választásom, 2006. március 19-én megcsináltam az oldalt. Már ekkor is sok pozitív visszajelzést kaptam, hogy nagyon jó lesz, csak így tovább. Azért is döntöttem a GPortál mellett, mert be akartam bizonyítani magamnak, hogy ezen a oldalon is lehet igényes website-ot csinálni. És lám, lehet.

Csakhogy a Zelda játékok ebbe is közbeszóltak, és 2008 elején félbehagytam az oldal készítését. Ezután még volt egy-egy kisebb-nagyobb fellángolás, hogy feltámasztom az oldalt, de ez kudarcba fulladt. Pedig, ha lehet ilyet mondani, a csúcson hagytam abba. Ugyanis 2007 végén, 2008 elején hihetetlen megugrott a látogatottság, a rekord 206 fő egy nap. Azt hiszem 2007. novemberében volt ez. Az oldal mára szinte szellemház lett. Igazából annak fényében, hogy mekkora álommal indítottam anno, kár érte. De így változik az ember. Törölni nem akarom, már csak az emlékek miatt sem, viszont ki tudja, hogy mi történhet az oldallal, ezért úgy döntöttem, hogy idővel lementek minden adatot, írást onnan. És ott kezdtem blogot írni, és mivel kerültek ide régebbi blogpostok a régebbi 576 fórumról, ezért úgy döntöttem, hogy átmentem azokat ide. Blogpostonként. Beleolvastam egy párba, egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire másképp fogalmaztam régen, és mennyi különbség van. ^^' Nemcsak emlékként akarom megőrizni, hanem legyenek egy helyen. Szégyellni nem szégyellem őket, mert ez is az énem része, ilyen voltam régebben. Az első, bevezető blogpostot 2006. március 26-án írtam. Elég rövid volt, valahogy így szólt:

 

2006. március 26. vasárnap

supermario4ever  2006.03.26. 21:05

Úgy döntöttem, hogy blog írásába kezdek a honlapon belül. Persze, nem a magánéletemet fogom kitárgyalni, hanem Nintendós élményeimet fogom megosztani veletek. Remélem, tetszeni fog nektek.
 

Nagyon nehéz a Super Mario Sunshine. Én 9 hónapja játszottam vele utoljára, 18 Shine Sprite-nál tartottam, amikor annyira nehéznek tartottam, hogy feladtam. De ma beszélgettem erről egy sráccal az 576 fórum Super Mario topicban. De ő bíztatott, hogy ne adjam fel, ő 118 Shine Sprite-nál tart. Először nagyon kétségbeestem, és egy senkinek gondoltam magam Mario játékok terén. Aztán kb. 10 perc múlva megcsillant egy szikra, és azt mondtam magamban, hogy egy igazi Mario fan nemhogy nem adja fel, nem is adhatja fel. Ezért elővettem 9 hónap után a játékot, betettem a lemezt, és játszottam vele. A táj nagyon magával ragadó, és a játékélmény is nagyon átjön. Végülis egy Shine Sprite-tal gazdagabb lettem. A tintahalas küldetést csináltam meg, ahol le kellett tépni az összes karját, majd az orrából a parafa dugót kell kihúzni, majd az orrát kell kitépni, és ezzel vége. Kicsit morbid, de érdekes. És nem is volt annyira nehéz. Most csak ezt az egyet csináltam meg. És végleg kedvet kaptam, hogy tökéletesre kijátszam a játékot, vagyis megszerzem a 120 Shine Sprite-tot.

Ugyanis ma jelent meg 24 éve, 1986. február 21-én a The Legend of Zelda játék. Az egybeesés egyébként teljesen véletlen, hogy pont ma csináltam egy kis átalakítást a blogban. Aki jobbra néz, láthatja, hogy több tag van. Többször írtam már, mostanra lett végleges, hogy a blog elvesztette Zelda-exkluzivitását, ezentúl minden Nintendo játékról szabadon írok. Ha meg kéne magyarázni, hogy mi történt, egyszerű a történet. Helyretettem az agyamban az egész Zelda-jelenséget. Amikor 2008. január 25-én először játszottam komolyabban, akkor hihetetlen, megmagyarázhatatlan érzés fogott el, amit még soha nem éreztem, amióta játszok. Ez az érzés nagyon sokáig megmardt bennem, ezért is volt az, hogy sok helyen igencsak túlértékeltem a Zelda játékokat, és Mario fölé vittem az értéküket. Aztán, amikor sokáig nem játszottam, akkor volt az az érzés, hogy kezdtem unni. Mostanra helyrekerült az agyamban a Zelda játéksorozat, ezért is döntöttem úgy, hogy ez a blog ezentúl komplexen Nintendós lesz. Aztán, hogy pont ma, az a véletlen műve. ^^' Na de sebaj, Isten Éltessen Link!

Folytatom ezt a játékot, nagyon tetszik. A 2. fejezet pedig nagyon rövid. 1-2 óra alatt végig lehet vinni, az ügyesebbeknek szerintem még 1 órába se telik. Ez a fejezet Merlee kastélyában játszódik, ellenfél alig van. Ez a fejezet inkább a titkok feltárása helyezi a hangsúlyt. A 2-1-es pályán csak el kell jutni a kastélyig, nem nagy dolog. Aztán a 2-2-es pályán a kastélyban kell megtalálni a kulcsot, aki egy kicsit is forgatja az eszét az pár perc alatt végez ezzel a pályával. A 2-3-as már kicsit bonyolultabb, viszont ez a legrövidebb. A pálya elején eltörjük az egyik lakó Mimi vázáját, ezért 1.000.000 Rubint kér. Na gondolkodhatunk, honnan szerezzünk ennyi pénzt. A válasz pedig sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk. Ez is olyan, hogy pár perc alatt végig lehet vinni. A 2-4-es már kicsit nehezebb, viszont annál elvontabb. A főellenségünk nem más, mint Mimi, aki megmutatja az igazi alakját. Amikor még feltűnik, akkor nem kell harcolni vele, nem is lehet, mivel nem tudjuk megsebezni. Ekkor csak menekülni kell, feladatunk megtalálni Merlee-t, aki hol máshol lenne elrejtőzve, mint a női WC-ben? Annak is az egyik helyiségéből jön elő csuromvizesen. Nem, nem én találtam ki, hanem a készítők. ^^' Mindegy, most ezen kár elmélkedni. Egy a lényeg, hogy ha megtaláltuk, a lány, Mimi visszaváltozik azzá a lánnyá, Mariónak meg ki kell találni, hogy melyik az igazi. Ez viszont nem akárhogy helyszín megváltozik, egy televíziós vetélkedő szereplői leszünk. Mi leszünk kvázi a műsorvezetők, akik kérdéseket teszünk fel. Öt kérdést tehetünk fel, tíz kérdés van megadva a gép által. Ezek alapján kell megtippelni, hogy melyik az igazi Merlee. Hát én természetesen rosszul tippeltem meg. -_-' Úgyhogy harcolhatok vele. Hát rém könnyű volt. A Rubinokat, amiket kidob, azokat kell thoreau-val felvenni, és rádobni. Ha megöltük, vége.

Aztán ismét fekete háttérben, megjelenik Luigi! A Goombáktól nem kell félni, nem bántanak, pont hogy segítenek. Amikor eljutunk a főajtóig, ismét Mariót irányítjuk. Nemigen tudom, merre kell menni, úgyhogy itt mentettem. ^^' De ma folytatom.