Különös hatással volt rám a Super Mario World. Hirtelen kihozta belőlem a hardcore-abb gamer oldalamat. Hát igen, 1991 óta játszok, ezen durván 19 év alatt pontosan 120 játékot gyűjtöttem össze. *összeszámolta* Volt ennél több is, voltak, melyektől megváltam időközben. Nem gondoltam volna, hogy pont annyi játékom van, ahány csillagot össze kell gyűjteni a Super Mario 64-ben, ez is remek ok arra, hogy képeket tegyek ki a gyűjteményemről.

Mindenek előtt lássuk a kezdeteket, a NES játékokat:

Még régebben megvettem a Super Mario Bros. mindkét változatát, a teljesség igényének hódolva. Viszont most látom, hogy nem került be a Super Mario Bros / Duck Hunt játék a képbe. Úgyhogy 121 játékom van. Nem tudom elégszer elmesélni, hogy a Kirby's Adventure-höz vadonatújan jutottam hozzá 2006. július 14-én. És csak 1000 forint volt. Elég sok volt anno a Game Parkban belőle, fogalmam sincs honnan szerezték, szerintem egyszer rá fogok kérdeni. A Super Mario Bros. 3 pedig életem meghatározó játéka.

Super Nintendo:

Minden tőzsgyökeres Nintendós legemlékezetesebb, legjobban szeretett konzolja, nincs ez nálam sem másképp. Hisz ezek közül a játékok közül többen, több mint 15 éve megvan, a Super Mario All-Stars nemsokára érettségizik.

Nintendo 64:

Bocsánat, hogy nem látszik jól a Zelda OoT doboza, megígérem legközelebb nappal fotózok. Szóval ez is emlékezetes. Megjegyzem, a Yoshi's Storynak, és a Donkey Kong 64-nek csak a doboza van meg, a játékok sajnos csak megvoltak. A Nintendo 64-hez inkább a közösségi élmények kötnek, mennyit játszottunk vele anno sokan.

Nintendo GameCube:

A sokáig általam átkozott konzol végre megnyugvásra lelt, és bebizonyította, hogy igenis méltó helye van a Nintendo konzoltörténelemben. Sok fantasztikus játék várja azokat, akik utólag is beszerzik eme csodagépezetet.

Nintendo Wii

Ez itt pedig a sokak által jelenben átkozott konzol. De szerintem erre is vannak mesterművek, csak meg kell találni a kincseket. Egy konzolkorszak rövid. Ne az foglalkoztasson minket, hogy a Nintendo hülyére keresi magát a géppel, csak szórakoztassuk magunkat a hatalmas minőségi játékkínálattal.

Game Boy / Game Boy Color:

Ez az elmúlt 7 év termése. Ugyanis elég későn kerültem be a kézi konzol történelembe, de annál nagyobb szórakozást nyújtott. Itt tapasztaltam meg, hogy milyen fantasztikus is a Pokémon valójában, megannyi rövid, de annál velősebb a játékok tárháza erre a konzolra.

Game Boy Advance:

Ezen gépezet sosem okozott nekem csalódást, megannyi kellemes órát adott utazás, vagy épp alvás előtt. Egy gép, melynek értékét csak az ismeri, aki próbálta. Akinek még nincs, az szerezzen be egyet, ha teheti, mert pótolhatatlan játékok vanna rajta!

Nintendo DS:

Itt kezdődött az újkori sikermizéria a Nintendónál. Siker, mert rengeteget adnak el a konzolból, mizéria, mert sokan háborognak, hogy lehet egy ilyen kőkorszaki technikai tudással rendelkező konzol sikeres? Hát kérem azért, mert a Nintendósoknak a grafika csak másodrangú szempont. Hogy ebből csak kaszál a Nintendo? Az mit zavar engem? Amíg megadják a lehetőséget, hogy hülyére játszhatom magam, addig megadom nekik a lehetőséget, hogy hülyére keressék magukat.

Hát lényegében ennyi lenne! Egyébként az egyetlen japán játékom DS-re a Yoshi Touch & Go, ott látható alul.

Most hallom a híreket hogy a 2010 tavaszi AnimeCon igencsak érdekesen fog festeni. Ugyanis nem MAT rendezvény lesz. De ami a legjobban leglep, hogy a Hungexpo K épületében lesz tervek szerint ahol a MondoCon és az AnimeKarácsony volt. Most egy conon van kb. 4-5000 ember, tegyük be őket egy 1200-1500 férőhelyes épületbe. Az már most borítékolható, hogy közelharc lesz a jegyekért. Nagyon kíváncsi leszek, hogy mi fog kisülni ebből, egyedülálló SakuraCon lesz a 2010-es, az biztos.

De hogy Nintendo tárgyú is legyek, újra elkezdtem a japán Super Mario Bros 2-t, ami ugye nálunk Super Mario Bros. The Lost Levels néven terjedt el. Marióval vittem el egy jódarabig, de a 8-1 pályán annyira elakadtam, hogy nem bírtam továbbvinni. Ezért újrakezdtem az egészet, most Luigival. Köztudott, hogy Luigi előnye, hogy nagyot ugrik, viszont jobban csúszik a lába, de ez könnyen orvosolható azzal, hogy egy kicsit ugrunk, és máris nem csúszik. És ugye vannak olyan pályák, ahol majdhogynem elengedhetetlen a nagy ugrás, pl. 4-3 és a 8-1. Bár ezeknél is trükk, de ha itt a nagy ugrás, akkor miért is ne alkalmazhatnánk ezt? Luigival lényegesen könnyebb, most a 4-4 pályánál tartok.

Azon még elgondolkodtam, hogy milyen lenne, ha tényleg megjelenne nálunk akkoriban a játék, mert ez tényleg nagyon nehéz. Valószínűsíthetőleg nagyon kevesen vitték volna végig teljesen. Hiszen ugye ez a játék nem ment. Ha elvész az összes életünk, a világ elején kezdjük újra. Azért a Super Mario All-Starsban nagyon megkönnyítették a dolgunkat, hogy pályánkénti mentés van. Itt Virtual Console-on meg ugye otthagyjuk abba, ahol akarjuk. De szívesen látnék egy eredeti japán Super Mario Bros. 2-t.