Mindig akarok róla írni, csak elfelejtem. ^^' Szóval ezt a 17. kerületi albérletet is egy ingatlanközvetítő által szereztem meg. És nagyon érdekes, mert teljesen természetes volt a viselkedése, semmit nem tapasztaltam abból a fajta tanult udvariasságból, amit az utóbbi 1-1,5 hónapban, hogy finoman szóljak, megutáltam. És nagyon szimpatikus, aranyos hölgy volt. Szóval én ezek után megtanultam, és ezen elv szerint fogok élni: Aki ezentúl protokolláris, már-már "hivalkodó" udvariassággal fordul felém, az bukott. Nincs igazabb mondás annál, minthogy a szem a lélek tükre. És igen, arra a 20. kerületi malőrre gondolok. Mondjuk lehet, hogy az ingatlanközvetítő csinálta bután, de az biztos, hogy nagy látszott, hogy minden negatívumot próbált ránk kenni. És különben is, akinek nem jön belülről a kedvesség, hanem csak tanult testbeszéddel tudja kifejezni, ott szerintem komoly baj van. Mondjuk én tanultam ilyeneket Kereskedelmi Technikus és Banki Szakügyintézői szakmán belül, mert voltak ilyen óráik, mint pl. vezetési ismeretek, vagy üzleti etikett, és mindkét alkalommal megnéztük ugyanazt a VHS-t, ami az üzleti élet protokolláris viselkedéséről szólt. Mivel a film 1991-es, ezért egy pár frizura, ruházat, meg mozdulat is megmosolyogtató volt. Nem azt mondom, mert az teljesen természetes, hogy vannak illemszabályok, amiket be kell tartani, de akinek a kedvessége nem belülről jön, az szerintem nemcsak nálam bukik. Na mindegy, biztos fogok ilyenekkel még találkozni az életben, de legalább most már ki tudom szűrni őket.