Úgy tűnik, csak blogpostot kell írni arról, hogy mit hiányolok, és máris jön a segítség. ^^ Light Lugia barátom, segített megtalálni a Múmin opening dalát, ami ment Magyarországon is. Sőt, időközben megtaláltuk a komplett kislemezt is! Ugyanis single-ön is megjelent a dal. Visszahallgattam, és a sok régi emlék... Leírhatatlan érzés töltött el. Persze akkoriban mit sem tudtam az ázsiaiakról 5-6 évesen, csak azt láttam a TV-ben a híradóban, amikor arról beszéltek, hogy Japánban földrengés volt, vagy Kínában bányabaleset, akkor mindig ment az alsó sávban az az írás... Akármennyire is érdekes, már ekkor különbséget tudtam tenni a két nyelv között, ugyanis, ha azt láttam, hogy a karakterek "ritkábbak" akkor biztos voltam benne, hogy japán szöveg megy. Meg volt egy karakter, amit valamiért nagyon megjegyeztem magamnak anno: の, ami ugye a "no" jel. És hogy mi jutott még eszembe? Az a hihetetlen boldogság-érzet töltött el, hogy tényleg 1992 óta ismerek japán dalt, de hogy akkor mennyire szerettem... Minden pénteken izgatottan vártam a 19 órát (a TV1-en anno ebben az időpontban ment), hogy már csak a dalt meghallgassam, na meg nagyon szerettem a rajzfilmet... Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy animét nézek. ^^' Úgy határoztam, hogy közzéteszem a kislemezt.

Előadó: Emiko Shiratori
Kislemez: Yume no Sekai he
Megjelent: 1990. április 21.
Kiadó: StarChild (King Records) KIDA-5
A kislemez nem került fel az Oricon chartra.

1. Yume no Sekai he (夢の世界へ, Az álom világa)
2. Tooi Akogare (遠いあこがれ, Távoli sóvárgás)

Az opening dal nagyon-nagyon szép, ahogy azt fentebb is írtam, az ending dal engem akkor gyerekként sem igen fogott meg, és megmondom őszintén most sem... És nincs off vocal version! T_T Így csak vocalos kfn-t tudok csinálni belőle, de azt mindenképp szeretnék. ^^ Különben Az énekesnő neve sokaknak a Final Fantasy IX-ből lehet ismerős, ugyanis ő énekelte a Melodies of Life dalt. Aki leszedi ezt a kislemezt, annak kellemes nosztalgiázást. ^^

Úgy tűnik, hamarabb tudok venni ilyen szerkezetet, mint gondoltam. ^^ Ugyanis a Vaterán van egy DVD lejátszó, ami SACD-t is lejátszik, és csak 9.000 forint. Szerintem nagyon megéri, még ebben a hónapban lecsapok rá.

De az biztos, hogy ritkábban fogok tudni CD-t rendelni Japánból (nem mintha eddig is napi szinten tettem volna ezt), mivel nemcsak hogy gyengült a Forint, de a Japán Jen ezzel szemben erősödött az elmúlt időkben. Ezt abban vettem észre, hogy tavaly május végén tettem szert Okui Masami: Akasha CD-jére, mely mivel Limited Edition volt, ezért 3.990 jen volt, és még rájött a postaköltség, ami 750 yen, így nekem forintban kb. 9125 forint volt a CD. No most a CDJapannél minden CD-t ÁFA-mentes áron lehet megvenni, így ez a lemez "csak" 3.800 jen volt (ebből ki lehet számolni, hogy Japánban 5% az ÁFA). Ugorjunk 14-15 hónapot, ugye most augusztusban vettem meg Suara: Yumeji SACD-t. Ez 3.200 jen (ÁFA nélkül 3.048 jen). A pk. maradt 750 jen, tehát japán jenben olcsóbb volt, mint maga az Akasha CD, mégis majdnem 9.500 forintot kellett kiadnom érte. Most aki esetleg a fejéhez kap, hogy minek kiadni a pénzt, amikor le lehet tölteni, megírok valamit, amit szerintem kevesen fognak érteni. Nálam ez a CD már elért egy olyan magas szintet eszmei értékben, ami már-már a felbecsülhetetlen kategóriát jelenti. És úgy gondoltam, hogy Tescós munka után a megélhetés mellett nekem EZ JÁR! Még nem tudom lejátszani, de már az a gondolat is hihetetlen boldoggá tesz, hogy megvan eredetiben. És még ha le fogom tudni játszani. Mondjuk az szinte biztos, hogy ha tényleg élvezni akarom az SACD hangzást, akkor dukálni kéne egy jobb hangfalnak is, de az már tényleg várhat.