Mindig furcsálltam, hogy Japán számomra egyik legjobb együtteséről szinte semmi információt nem találni. Pedig mindig érdekelt, hogy az énekesnő, Takarano Arika (Tegnap volt 48 éves, boldog születésnapot! ^_^ お誕生日おめでとう!) csak megjátssza ezt a darkos stílust, amiben írja a dalszövegeket, vagy hányattatott élete volt? Erre még mindig csak sejtem a választ, de legalább egy pár infót sikerült összegyűjtenem a csapatról.
1988-ban jelent meg az első nagylemezük (Gensou Teien; 幻想庭園), már a megalakulásuk is érdekes volt. A csapat férfi tagja Katakura Mikiya már nagyon régóta foglalkozik zeneszerzéssel, profilja a klasszikus és a modern zene elegye. Amikor az új project-jéhez keresett énekest, akkor találkozott össze Takarano Arikával, egyből szemet szúrt a nő furcsa viselkedése. Meghallgatta az énekhangját, bár tetszett neki, ám egyáltalán nem ebbe a stílusban ír zenéket, így nehezen találták meg az összhangot. De amikor Arika megmutatta Mikiyának a verseit, teljesen el volt bűvölve, és rájött ez az, amelyik stílusban zenét ír. Ugyanis a mai napig a dalok döntő többségének a szövegét az énekesnő írja, nagyszerű szövegíró.
Tehát a kezdetek. Aki animék által ismerte meg az együttest, és talán olyannyira tetszett neki a munkásságuk, hogy mélyebb ismereteket is kötnének a duóval, az készüljön fel, hogy csak csírájában fogja visszahallani azt a zenei stílust, ami az anime dalaikat fémjelzi. Az első album nemcsak a hosszú évek távlata miatt teljesen más hangzású, hanem mert az egy független zenekiadó által jelent meg, és bár a stílusban tetten érhető az az ALI PROJECT-es stílus, ám az zeneileg kiforratlan volt, talán jobb "próba-album"-nak nevezni. Ezután 4 éves szünet következett. 1992-ig kanjival írták az együttes nevét (蟻プロジェクト), majd ekkor írták át romajira csupa nagybetűvel. És ebben az évben jelent meg második nagylemezük: Gekka no Ichigun (月下の一群), melyben már jóval inkább felismerhető az a stílus, amit megszokhattunk az együttestől, ugyanis ekkor kezdték el kialakítani azt a modern stílus-klasszikus zene keverékét. Az ezt követő 1994-es DALI megint teljesen más vizekre evez. Mély érzésű, spirituális dalokat tartalmaz, nagyon távol áll azoktól a közkedvelt, szerethető ALI PROJECT daloktól. Egy évre rá, 1995. december 6-án jelent meg az első best of albumuk, a Hoshi to Tsuki no Sonata (星と月のソナタ), mely új dalaik mellett a második albumuk néhány dalát újragondolták. Ebben az évben kezdtek el először Anime dalokat írni. Első ilyen munkásságuk, a Marmalade Boy, és a Midoriyama Highschool Koushien-hen.
Ekkor kezdett el fordulni a kocka, és kezdtek el inkább anime zenéket írni, és a stúdió albumokat háttérbe szorítani. Ez nem hozta magával azonnal a zenei stílus változását, az lassan, folyamatosan alakult át. A fenti két animéhez írt dalok sikerének örömére egyre több animéhez írtak zenét, ezeknek köszönhetően egyre ismertebbek lettek. Ennek következtében egyre ritkábban jelentek meg stúdió albumaik, ám azok annál jelentősebbek, hatásosabbak lettek. 1998: Noblerot, 2001: Aristocracy, 2002: Erotic & Heretic. Ezeken az albumokon énekelt az énekesnő igazán démoni, házsártos stílusban, emiatt rétegzenék lettek.
A 2001-es év nagy áttörés volt, ugyanis a NOIR anime zenéje hozta meg az első, igazi nagy sikert az együttesnek. Egyrészt mert nagyon jól illett a zenéjük az anime sötét stílusához (A NOIR egy alvilági, maffiáról szóló sorozat), másrészt ekkor dolgoztak együtt az ekkor már nagy népszerűségnek örvendő fantasztikus zeneszerzővel Kajiura Yuki-val (梶浦由記). Az anime endingjében, a Coppelia no Hitsugi-ban (コッペリアの柩) nagyszerűen felismerhető az a démoni sötét hangzás, mely a fentebb említett három stúdió albumot fémjelezte.
Az első vonós hangzású albumuk 2003-ban jelent meg, Gekkou Shikoushou (月光嗜好症) címmel, azóta szinte minden évben jelentenek meg ilyen albumokat. Ezekre a kiadványokra saját dalaikat hangszerelik újra teljesen vonós stílusban. Ezek az albumok mérsékelt sikernek örvendenek, mert az együttes közkedvelt hangzásával ellentétben lassú dinamikájúak ezek a felvételek. Az utolsó még régi stílusban megjelent album, a 2005-ös dilettante.
A 2004-es Kinjirareta Asobi (禁じられた遊び) volt az a dal, melyben kialakult az együttes mai, máséval össze nem téveszthető arisztokratikus goth-lolita zene, mely már sokkal populárisabb lett, könnyebben fogyasztható, ezáltal szélesebb réteghez jutott el. A könnyen fogyasztható általában negatív jelző szokott lenni a zenei életben, de nem az ALI PROJECT-nél, mert annyira jól megcsinálták azt, hogy hozzák a saját stílusukat, de mégis sokkal könnyedebb, ez a népszerűségük titka véleményem szerint. Csakhogy ez az új stílus azt hozta magával, hogy az első néhány albumuk mai fülnek nagyon idegen, többször kell meghallgatni, hogy megszokjuk. A nagysikerű Rozen Maiden dal után jóval gyakrabban jelentek meg új dalaik, de ezek mit sem veszítenek minőségükből, sőt mára elmondható, hogy az ALI PROJECT egyike azon kevés japán együtteseknek, melyek világszerte is nagy népszerűségnek örvendenek.
Négy csoportra lehet osztani az együttes diszkográfiáját:
- Az anime kislemezek, melyek fantasztikusan megkomponált dalokat tartalmaznak.
- A kislemezekből készült best of album, mely tartalmazza még az anime OST-ken hallható dalokat is. Ezek az igazán népszerű kiadványaik.
- Stúdió album teljesen új dalokkal. Ezek némileg eltérnek a közkedvelt hangzástól, de szokták szeretni a rajongók.
- Vonós albumok, áthangszerelt dalokkal.
Egy Best of albumuk jelent meg 2006-ban a Collection Simple Plus, mely a régi anime dalaikat tartalmazza. Az új korszakban megjelent albumaik listája:
Best of:
- 2007: Soubikakei (薔薇架刑)
- 2008: Keikan Shijin SINGLE COLLECTION PLUS
- 2010: La Vita Romantica
- 2011: QUEENDOM
- 2007: Psychedelic Insanity
- 2008: Kinsho (禁書)
- 2009: Poison
- 2010: Han Shinnihon Shugi (汎新日本主義)
- 2006: Romance
- 2007: Grand Finale
- 2010: Gothic Opera
- 2011: Les Papillons


Magyarországon igen korán, már nem sokkal az amerikai megjelenés után hozzá lehetett férni videokazetta formájában. A "Szuper Mario Kalandjai" (nem elírás, sz-szel volt írva a Super szó) VHS-re 6 rész került fel, ám mivel ebből csak nagyon kevés példányszámban volt kapható, nem terjedt el széles körben. Amit nagyon sajnálok, mert jó volt a magyar szinkron, emlékszem rá. Én onnan tudtam róla, hogy a közeli videotékából volt kikölcsönözhető. Ha százszor nem vettük ki, akkor egyszer sem. :D Én a mai napig úgy gondolkodom erről a rajzfilmről, hogy ezzel együtt teljes a játék. Azokban az időkben, akik nem tudták VHS-en megvenni, azok a német RTL-en nézhették minden szombaton korán reggel. Már aki volt olyan megszállott, mint én, aki képes volt 5.30-kor ébredni csak azért, hogy megnézhesse az aktuális részt. A sorozat 2006-ban megélt egy újrakiadást DVD formájában, ekkor már mindenki számára hozzáférhető volt, jutányos, 990 forintos áron, majd később papírtokban adták ki, 299 forintért. Én megvettem mindkét kiadást. Jobb oldalon a Super Mario World rajzfilm van, később arról is írok. A DVD-re 12 rész került fel, új szinkronnal. Az új szinkron is elég jó, bár például Bowser hangja nem annyira epic, mint az első kiadásban.
Holnaptól minden nap írok ismertetőt minden egyes részről, minden nap egy rész. Ott a Koopa kölykök nevét a rajzfilm szerint fogom írni. Végül lássuk a részek címeit:
Nekem meg már annyira egyértelművé vált, mint a levegővétel, így nehezen tudtam elmagyarázni, de próbáltam. Zsidának a végére már derengett. Arra emlékszem, hogy én is nehezen jöttem rá, hogy mi hol merre, de nekem anno ennyire nem tűnt nehéznek. Inkább az, hogy mennyivel másabb játékok vannak, és a technológiai fejlettségnek köszönhetően, mára már jóval fejlettebb fizikájú játékok vannak, ám azokban az időkben ez volt, nem volt más, és nem esett nehezünkre megszokni. De úgy döntöttem, hogy képpel megpróbálok itt is segíteni. Ami a legnagyobb problémát okozott, az ütés erősségének meghatározása. Normál golfban háromszor kell megnyomni az A-gombot. Alul láthatunk egy szaggatott csíkot, amikor először megnyomjuk az A-gombot, akkor megindul jobbról (mely alatt a piros vonal van) egy egyenes csík. Másodjára a csík bal oldali végénél kell megnyomni, ezzel határozzuk meg az ütés erősségét. Tehát, igazából nem kötelező a végéig elvinni. A kis kockák segítenek az arányok kiszámításában. Ha a középen levő kockánál állítjuk meg, akkor csak fél erősséggel lőjük el. Jobb alsó sarokban láthatjuk a 270 yard-ot. Az azt jelenti, hogy ha teljes erőből lőjük el, akkor 270 yard messzire megy el a golflabda. Ennek arányával lehet dolgozni, az attól függ, milyen messze van a lyuktól a labda, azt bal oldalon láthatjuk a zászló rajza mellett. A Rest mutatja a távolságot, a Down (vagy Up), azt mutatja, hogy a helyünktől hol van a labda, hiszen egy golfpálya nem egy sík pálya. Ha lejt a pálya, akkor messzebb megy a labda, tehát ez is befolyásoló tényező. A jobb-felső sarokban láthatjuk Boo-t, és egy számot körülötte. Boo egy bizonyos pozícióba áll be, ő mutatja a szélirányt, a szám a szél erősségét. Ezzel kell a leginkább számolni, mert ha balra fúj a szél, erős szél esetében akár durván elmehet olyan helyre is, ahova egyáltalán nem várjuk. Emellett néha esik az eső, az is befolyásolja, hogy milyen messze megy a labda. Az utolsó dolog, amire figyelni kell, a jobb-alsó sarokban levő szám. Az az ütés várható erősségének a százalékos értékét mutatja meg, ami azért fontos, hiszen a golfpálya nemcsak zöld gyep, hanem van fű, homok, melyek csökkentik az ütésünk erősségét.