Amerikai eBayen szoktam nézni az Okui Masami CD-ket, és ha találok olcsón, akkor arra lecsapok, persze ez csak kb. negyedévente fordul elő. Most megadatott. ^^ A NEEI CD-t találtam meg 7 dollárért, +7 dollár volt a regisztrált légiposta, ami szerintem japán viszonylatokhoz képest nem is drága. És aki rajongó, az tudja, hogy a NEEI nem egy akármilyen album. Egyrészt, mert az összes albuma közül ez érte el a legjobb helyezést az Oricon charton, 11. lett az első héten, másrészt az album tartalma miatt. Ez az énekesnő 6. stúdióalbuma, és bár az első 5 albumon is vannak szomorúbb, komolyabb dalok, de ez az első olyan album, ahol igazán kiénekli a fájdalmát, szerelmi bánat, az emberekben, barátokban való csalódás, énekel azokról is, akikre tényleg, mindig számíthatott, amikor bármi gondja volt, és azért nem felejt el mosolyogni. ^^ Szóval nagyon komoly alkotás ez a lemez, annyira élethűen énekel a bánatairól, hogy még én is megérzem. Ahogy Amina is írt a blogjában, hogy neki KOKIA mit jelent, szinte én is ezt tudom mondani Masamiról, én már nem egy egyszerű rajongó vagyok, annyira átérzem a dalait, mintha tényleg az én szívemből énekelné ki a dalokat, csak sokkal professzionálisabb módon. Nagyon-nagyon sokat kaptam tőle a dalai által, amit még soha senkitől nem kaptam, velem örült boldogságomban, velem sírt, amikor bánatos voltam, és a szövegeit lefordítva, olvasva merítettem erőt. Lesz egy jópár dal erről az albumról, ami igencsak szép helyezést fog elérni.

Különben már az album címe is sejtethet valami komolyságot, ugyanis utánaolvastam, és ha jól értelmeztem, a NEEI az egy japán indulatszó, akkor mondják, ha valakit nagyon hiányolnak, nagyon keresnek valakit. És ezt logikusnak tartom, mert néha tényleg énekel egy emberről. A képen különben alul maga a CD látható, bal oldalt felül egy matrica, adták mellé. ^^ Jobb oldalt felül meg egy ilyen megrendelőlap. A B-Day VHS, és a NEEI CD egy napon jelentek meg, és ha megvan az egyik, a másikat akciósan kaphatod meg, valahogy úgy vettem ki az írásból, hogy 1000 yen kedvezmény jár. De most nagyon boldog vagyok, hogy ilyen olcsón, ilyen jó CD-t sikerült beszerezni. ^^

Még a Zeldás blogban elmélkedtem erről a műsorról, de újabb videók kerültek fel a YouTube-ra, ennek alkalmából mindenképp szeretnék megemlékezni a műsorról, mi volt az, ami közel 20 éve annyi gyereket vezetett be a Nintendo és Mario világába. Ez az Elektor Kalandor volt, mely 1990-1993 között ment a TV1-es csatornán minden hétköznap 17:30-kor. A műsor csak pár perces volt, de nekem már ez is elég volt ahhoz, Nintendo-rajongó legyek. Ekkor indult el nemcsak bennem, hanem akkor sok gyerekben valami egészen egyedi, ami talán sokak életét meghatározza ma is. Amit Dévényi Tibi bácsi elindított, és az 576 egy új úton, de folytatta. Ezekben az időkben igazi konzol-őrület indult meg, és sorra nyíltak a konzolüzletek, ahol nemcsak vásárolni, hanem kölcsönözni is lehetett. Akkoriban ez nagy divat volt, mivel akkor is kb. 10.000 forint volt egy-egy játék, de az akkori árszínvonalhoz viszonyítva az ma kb. 30-40.000 forintot ér, így talán érthető, hogy miért engedhették meg maguknak kevesen, hogy játékokat vegyenek. De 24 órára 3-400 forintért bárki hozzáférhetett az új játékokhoz, és mivel ekkor még híre sem volt a letöltésnek, nagy üzlet volt. És nem volt szükség fórumra, hogy konzolos barátokra leljünk, ilyen helyeken beszélgettünk, osztottuk meg egymással az élményeinket. Persze ma már teljesen más idők járnak.

Visszatérve a műsorra, később megjelent egy könyv Dévényi Tibor: Három kívánság címmel, ebben részletesen leírja, hogy készült egy-egy Elektor Kalandor adás. Egyenesen Japánig ment el, hogy az ottani Nintendóval kötötte meg a licensz-szerződést  műsorra. Dévényi Tibi bácsi itt megírja a könyvben, hogy szerinte nem jó üzletemberek a japánok, mert alapból teljesen másképp képzelik el a dolgokat. Azt is megírta, hogy eredetileg választása volt a Nintendo és a Sega között (Sega esetében nyilván Sonic lett volna), de azért döntött a Nintendo mellett, mert az népszerűbb volt nálunk. Hogy ment egy ilyen műsor kivitelezése? Még mindenkinek vezetékes telefonja volt a '90-es évek elején, sőt, sokaknak mág csak tárcsázós telefonjuk volt, a nyomógombos ekkor még újdonság volt. És mindig az a család, amelyik aznap játszott, kiment hozzá a stáb, és ha nem volt nyomógombos telefon, akkor ők biztosítottak egyet, és Mario a telefon nyomógombjaival mozgott a TV-ben, ezt láthattuk mi. A 4-es gombbal megy balra, a 6-ossal jobbra, és vagy a 2-essel, vagy 5-össel ugrik, erre már nem emlékszem pontosan. De ez a technikai megoldás 20 éve nagyon modernnek számított, a '80-as évek legvégén jöttek divatba a telefonos játékok (pl. Ötöd-ölő, Torpedó), amikorra már technikailag kivitelezhetővé vált, de hogy ennyire interaktív legyen, abban az Elektor Kalandor volt az első.

Három évig ment, 1993. december 21-én volt az utolsó adás. Ugyanis az egész műsorsorozat egy nyereményjáték volt. Mindenkinek számon tartották, hogy a játékban ki mennyi pontot gyűjtött össze, és aki a legtöbbet gyűjtötte, az nyert egy utazást Floridába 1994 nyarára, ha jól tudom. És a két győztes (két gyerek jutott ki végül) 1993. december 21-én mutatta be a Super Mario All-Stars pak Super Nintendót, és játszottak is rajta. Amikor először megláttam, az olyan élmény volt számomra, amit szavakba nem tudok önteni, ezért szeretem a mai napig is annyira a Super Mario All-Starst, és pont akkor kaptam meg karácsonyra a Super Nintendót, pont ugyanazzal a pakkal. És számomra ez az élmény, amit kaptam, ez olyan, amit azóta egy Nintendo játék sem tudott megközelíteni, és hogy pont karácsony táján jelenik meg Wiire a "remake", ezért mondtam azt, hogy reneszánszát élheti idén a 17 évvel ezelőtti karácsony.

Beraknám ide azt a pár videót amit találtam a műsorról:

(Egy adás 1993. márciusából)

(4:40-től van itt a műsor, először csak a hang, majd olyan 7:50 körülre jön elő a kép)

(Egy pár másodperc az Elektor Kalandor végefőcíméből)

REINCARNATION

Kanyarodjunk vissza a kezdetekhez. Amikor készültek az első albumhoz a dalok, az a hír járta, hogy nehéz volt az énekesnővel együtt dolgozni, mert bár nem ő írta a dalokat, de erősen beleszólt, hogy milyenek legyenek a dalok, ugyanis az volt a célja, hogy már az első lemezével nagy hatást keltsen. Talán ennek is köszönhető a nem várt siker? A '90-es évek első felében még egy anime kislemezzel is nehéz volt bekerülni az Oricon Top 100-ba, OVA dalának kislemezéből meg egyenesen lehetetlenség, Masami mégis megcsinálta. A dal az OVA Tekkaman Blade II opening dala, annak rövidített változata pedig "átváltozó dal" volt az animében. Maga a dal egy könnyed szerelmes nóta, zeneileg szerintem mégha egyszerű is lett, nagyon jó.

Let's return to the beginnings. When the songs were made for the first album, there was rumor that it was hard to work together with the singer, because even tought she wasn't the one who wrote the songs, she strongly affected how the songs will end up, because her goal was to make a big impact with the first record. Maybe this was the cause of the unexpected success? At the first half of '90s it was hard to get in to the Oricon top 100 even with an anime single, but with a single made of an OVA's opening it was nearly impossible, still Masami did it. The song was the OVA of Tekkaman Blade II's opening, and the shorter version of it was the "transformation" song in the anime. The song itself was light and romantic, but even it was musically simple, yet it was really great.