A mai nappal hazautaztam. ^^ Igazából vártam már, hogy visszatérhessek, hogy elkezdjem szervezni magamnak 2010 utolsó napjait. december 29. Pokémon találkozó, december 30, BigN találkozó, és minő meglepetés, december 31, szilveszter. Én is készülök emlékezetessé tenni magamnak az év utolsó napját. ^^

Ma reggel, kinézek az ablakon, látom, hogy nagy pelyhekben esik a hó. Haza fogok tudni érni? O_O Megnéztem a MÁV-START honlapján, hogy járnak a vonatok, hogy indultak el. Megkönnyebbüléssel láttam, hogy "csak" 15 késéssel indultak el az eddigi vonatok Békéscsabáról Budapestre. A délelőttöm jóformán pakolászással telt. Leszedtem a karácsonyfát, és összepakoltam, hogy rendet hagyjak magam után. Ma is összepakoltam egy pár dolgot a cuccaim közül. Az első három Harry Potter VHS, az első 9 2008-2009-es 576 KByte számok, 3 576 Konzol szám, és a Harry Potter 4 DVD. Elég is volt, mert az újságok így is megnyomták a bőröndöt. Ja, meg egy is kaját. Elindultam olyan 12.30 körül, az út elején rám telefonál bagszi, hogy 10 perccel később indult az orosházi vonat. Megbeszéltük, hogy mivel ő is ma ment haza, ezért együtt megyünk. Az állomáson, amit vártam. Ahogy ünnepkor szokás, nagy sor a jegypénztárak előtt (kész csoda, ha Békéscsabán 1-nél több pénztár van megnyitva), és tumultus a váróban. Késés nélkül megérkezett a gyorsvonat Lőkösházáról, de addig nem akartam felszállni, amíg a szegedi vonat bagszival meg nem jön. Ha úgy alakul, megyünk az egy órával későbbi IC-vel. De megérkezett, és siettünk fel a vonatra. Ezt nagyon bírom. -_- Amikor kevés utas van, akkor szinte sorakoznak a vagonok egymás után, most meg 4 volt csak az első osztályt is beleértve. Mondanom sem kell, hogy nem volt ülőhely, de az ellenőr olyan jó fej volt, hogy mindenkinek akinek nem jutott ülőhely, annak helyet biztosított az első osztályon, mert az természetesen szinte üres volt. Úgyhogy le tudtunk ülni. Elbeszélgettünk, meg minden, Szolnok után beszállt a fülkébe egy férfi és egy nő. Már ránézésre meg tudtam mondani, hogy nagy bajuk van. De hogy ennyire ne tévedjek... Fennhangon elkezdték beszélni a személyes dolgaikat, és úgy vitatkozni, mintha nekünk kutyakötelességünk lenne meghallgatni őket. Elővettem a DSi XL-t, mondtam bagszinak, hogy játszunk valamit közösen a New Super Mario Bros. multiplayer részlegében, hogy eltereljem a figyelmemet, és a játék okozta nevetéssel jelezzem a két embernek, hogy nem vagyunk vevők a Mónika show-ba illő vitájukra. Még egy nő volt rajtunk kívül, mondanom sem kell, hogy felénk fordult. :D Úgyhogy jól kezdődik a visszautam.

Amikor megérkeztünk, már a kettes metrónál kettévált utunk, ő Örs Vezér Tere felé, én Deák tér. Alig vártam, hogy hazaérjek. Kicsit meglepett, hogy Mystra már itthon volt, mondta, hogy holnap vizsgája van. Amíg kipakoltam, addig beszélgettünk, megosztottuk egymással a karácsonyi élményeket. Hatalmas nagy "örömmel" vettem tudomásul, hogy a 6 tojásból 3 eltört, és a fehérjék és a sárgáják szépen felfedezőútra indultak a bőröndömben, útközben találkoztak a Harry Potter 7 könyvvel, és az 576 KByte-okkal. Hát nagyszerű. T_T Azt a hármat kidobtam, a maradék hármat miután megmostam, betettem a hűtőbe a tojástartóba.

Miután rendben kipakoltam, és eltettem mindent, bekapcsoltam a Wiit, és kipróbáltam a Mario Party 2-t. Köszönöm szépen Kristóf. ^_^ Mondtam volna neki, hogy visszaadom neki, de mivel ő megcsinálta a Connection Ambadassor Promotion-t (ugye ez a neve? T_T) ezért ez aligha működne. Aki nem tudná, hogy mi ez, a Nintendótól egy nagyon kedves lépés. Ugyanis be lehet regisztrálni 20 embert, akinek segítettél bekötni az internetet a Wiibe, és minden egyes sikeres regisztráció után 500 pontot kap mindkét fél. És akinek megvan mind a 20 regisztráció, az az összes Nintendo által kiadott Virtual Console és Wiiware játékot ingyen letöltheti. Korrekt lépés a warez ellen. Megnéztem a Mario Party 2 openingjét, vicces, ahogy vitatkoznak Marióék. :D De majd írok a játékról kicsit később részletesebben. Csak pár kört mentem, utána mentettem, mert fáradt voltam, és inkább aludtam egy pár órát. De most megyek, és folytatom a játékot. Tényleg a Mario Party széria legjobbja a 2. rész, csak ajánlani tudom!

Megnéztem tegnap az Animaxen a KOKIA-koncertet. Bevallom őszintén, hatalmas zenekart vártam, erre döbbenten látom, hogy csak egy akusztikus gitár. O_O Ezek után eléggé pesszimistán álltam az egészhez, hogy mi lesz ebből? De már az első dal alatt tudtam: KOKIA bebizonyította, hogy egy szál gitárral, és a saját hangjával is lehet teljes értékű koncertet adni. Már TV-n keresztül is átjött az a kellemes érzés, hogy a hangjával betölti az egész teret, és jó érzés volt hallgatni őt. Milyen lehetett élőben? Biztos nagyszerű. És ahogy elnézem, a pillangó-effektus ugyanúgy megvan nála, mint Okui Masaminál. :D Kitárja a karját, és kicsit olyan, mintha repülne. Ez nagyon jó, mert ezzel valahol azt szimbolizálja, hogy teljesen átadja magát a dalainak, szinte szállni tudna velük.

Leeával beszélgettük az Animekarácsonyon Vadócka versenyes előadása kapcsán, amikor megmondtam neki őszintén, hogy ez az előadási stílus nekem nem tetszik, hogy már-már mini-koncertet adott elő. Ő azt mondta, hogy szerinte a mozgáskultúra is beletartozik a karaokéba, és ahogy látszik, hogy a többieknek mennyire tetszik, ez érthető, egyszerű pszichológia. Mindazonáltal, hogy kétségtelen, hogy megérdemelte a maximális pontszámot, nekem egy kicsit olyan érzésem volt, mintha magasról leénekelne minket, mintha nem lenne a többi karaokéssal egy súlycsoportban. Most akinek nincs semmi mozgáskultúrája (például nekem, meg egy jópáunknak a karaokésok közül), annak igen nehéz dolga van ezek szerint, bár hála istennek, a zsűri rácáfolt arra, hogy a mozgás nem minden. Na hiszen, miért is ne lehetne úgy teljes értékű egy előadás, a hangjával átad minden érzést? Van egy pár karaokés, akiknek szintén nem sok mozgáskultúrájuk van, de a hangjukkal, és hogy átadják hitelesen az érzéseiket, akár hanggal, akár egyszerű kézmozdulatokkal is, vagy az arcmimikájukkal, nekem személy szerint az sokkal jobban tetszik.

KOKIA, Okui Masami és egy jópár japán énekes is ilyen. És én ezt sokkal jobban szeretem, nemcsak azért, mert számomra hitelesen adnak át érzelmeket, hanem egy kicsit önmagamat hallom meg a dalaikban. ^^