Íme a második karácsonyi adag, tele végeláthatatlan poénokkal Garfield módra.

Egy ember kettőnek csak hasonló ajándékot vehet.

- Nézd, Garfield, mit vett nekem Liz!
- Cukorkás fülvédőt.
- Kicsi a világ.

Végülis nem a méret a lényeg, igaz?

- Nos, Garfield. Találtam egy olyan karácsonyfát, amit megengedhetünk magunknak.
- Nem lehet valami nagy, ha belefér a csomagtartóba.
- Mit gondolsz?

- Rendben fiúk! Díszítsük fel a fát.
- Éhes vagyok. Együüüünk.
- Minden díszt óvatosan fel kell helyezni.
- Beiratkozom a "dobd és vidd" iskolába.
- Ubul, ne rágd meg a vezetéket!
- Igen, Ubul! Hagyj helyet az égőknek is.
- Nem lehet kék gömb a kék gömb mellett, igaz?
- Minden, ami a fán nem végzi a tűzben, az enyém, haver.
- Egy dolgot soha nem értek Garfield. A sok káosz a csúnya fa és a régi dekorációk ellenére.
- Minden tökéletesre sikerült.
- A világegyetem egyik rejtélye.

Itt nemcsak Garfield-nek jár ajándék!

- Garfield!
- A bevásárlóközpontból jött hívás!
- A mikulás manója szeretné a cipőjét visszakapni.
- A bőgőmasina.

A karácsonyi képet akarja biztosan kitenni a falra.

- Rendben, Garfield!
- A fa alá teszem az ajándékodat, ha megígéred, hogy nem kukucskálsz bele.
- Ünnepélyesen megfogadom.
- Egyébként, mi van a fúróval?
- Miféle fúróval?

Már a hang is boldoggá tette.

- Kíváncsi vagyok, mi lehet az ajándékom. Fogadni mernék, hogy valami csodálatos!
- Igen! Határozottan csodálatos hangja van!

Ugyan, Garfield! Hagyj időt, amíg kicsodálkozza magát.

- Ez világrekord lenne!
- Az ajándékokat odatedd! Gyorsan, gyorsan, gyorsan!

Jól mutat rajta, határozottan.

- Szép sapka.
- Köszönöm. Magam csináltam.
- Szeretnél egyet.
- De még mennyire!

Végezetül egy olyan, ami nagyon megnevettetett.

- Feladom!
- Mindenhol kerestem már a karácsonyi ajándékomat.
- Az a frányaság sehol nincs!