Véget ért a 2015-ös év. Érdekes, hogy a számmisztika szerint ez az év a kiteljesedés éve, mivel az évszám jegyeinek összege 8. És két kör a tökéletesség... Annyira nem merültem bele. A jövő évi, meg a lezárás éve lesz (számjegyek összege 9). Megmondom őszintén, nem hiszek a számmisztikában. Különben is, nekem inkább az idei volt a 9-es év. Nagy változásokon megyek keresztül, és úgy érzem, hogy a jövő év az új kezdet éve lesz, a megújulás, a nagy változások éve. Biztosan sok fájdalommal fog járni, de izgalommal nézek elébe.

De annyira nem akarok belemenni, meg nagy érzelgősségeket írni, írtam már eleget az utóbbi években ilyesmiket. Inkább a lássuk a nagy zenei statisztikát, amit minden évben kiteszek.

Először is megválasztottam az év dalát. Sokáig azt gondoltam, hogy angela: Exist dala lesz az, de októberben jött Suara, és az Utawarerumono: Itsuwari no Kamen dalaival helyretette a dolgokat, innen meg már nyilvánvaló volt, hogy melyik idén a legjobb dal:

Suara: Nue Dori

Nem gondoltam volna, hogy ennyire hatásos dallal fog jelentkezni. Tökéletes katarzis élmény, teljes mértékig azonosultam a dallal.

És akkor lássuk a szokásos évi Last.fm statisztikát, biztos vagyok abban, hogy idénre is vannak meglepetések. Zárójelben annak száma látható, hogy hány alkalommal hallgattam az adott előadót, albumot vagy dalt.

Top 10 előadók 2015

1. JAM Project (2.498)
2. Okui Masami (1.785)
3. Matsumoto Rica (1.422)
4. Hayashibara Megumi (1.177)
5. Suara (924)
6. Yonekura Chihiro (792)
7. Endoh Masaaki (557)
8. Zorán (506)
9. Kitadani Hiroshi (456)
10. Mizuki Ichiro (311)

Meglepett, hogy a JAM Project lett az első, nem emlékszem arra, hogy ennyiszer hallgattam volna őket. Viszont Matsumoto Rica és a Pokémon hatalmas durranás volt az év első felében. Az idei év újdonságai mellett a Pokémonos dalok voltak az év legnagyobb menőségei. De menjünk is tovább, lássuk az albumokat:

Top 10 albumok 2015

1. Yonekura Chihiro: BEST OF CHIHIROX II (414)
2. Hayashibara Megumi: Time Capsule (405)
3. Okui Masami: Symbolic Bride (373)
4. JAM Project BEST COLLECTION XI X less force (345)
5. Suara: Koe (345)
6. Matsumoto Rica ga Utau Pokémon Songs Best (282)
7. Kitadani Hiroshi: SCORE (207)
8. Mizuki Ichiro: THE HERO!! ~Mr. Anison~ (126)
9. Kushida Akira: 40 Shuunenkinen BEST ~TV size Shuu + Mishuuroku Shinkyoku (126)
10. Matsumoto Rica: RICA the BEST (118)

Hát, azt mondanám, hogy az újdonságok megmentették a mundér becsületét, mert amúgy borzasztó lett volna az album lista. És megint érdekes, hogy hány negatívumot írtam Yonekura Chihiro dalairól és előadásairól, mégis ő végzett az élen. Van valami különleges benne, ami miatt mégiscsak a pozitívumok dominálnak. Mert az is van szép számmal. Szeressük őt. De hogy állunk a kislemezekkel?

Top 10 kislemezek 2015

1. Matsumoto Rica: Yajirushi ni Natte! (200)
2. Hayashibara Megumi: Sanhara ~Seinaru Chikara~ (179)
3. Matsumoto Rica: OK! (171)
4. Matsumoto Rica: Challenger!! (161)
5. Okui Masami: Takarabako -TREASURE BOX- (153)
6. Endoh Masaaki: Kankyou Choujin Ecogainder (140)
7. Matsumoto Rica: Spurt! (122)
8. Suara: Fuantei na Kamisama (121)
9. JAM Project: B.B. (115)
10. Matsumoto Rica: Mezase Pokémon Master (110)

Itt látszik meg, mekkora Matsumoto Rica dominancia volt az év elején. Nem is idei kislemez lett az első, sőt, ideiek eléggé szerényen szerepeltek a Pokémonos kislemezekhez képest. Egyedül Hayashibara Megumi tartotta a frontot. Az Endoh Masaaki kislemez pedig továbbra is élbolyban, ugyanis az év elején megtaláltam a Kankyou Choujin Ecogainder sorozatot, azt néztem, és annak hatására hallgattam sokat a kislemezt. Meg hát soha nem elég a dalaiból. És mi a helyzet a dalokkal? Naná, hogy sok Matsumoto Rica-féle Pokémonos dal van jelen. De vajon mennyi?</p>

Top 100 dalok 2015

1. Matsumoto Rica: Yajirushi ni Natte! (127)
2. Matsumoto Rica: Mezase Pokémon Master (123)
3. Matsumoto Rica: Challenger!! (122)
4. Matsumoto Rica: Spurt! (105)
5. Matsumoto Rica: OK! (Original Karaoke) (98)
6. Matsumoto Rica: OK! (95)
7. JAM Project: PRAY FOR YOU (94)
8. Suara: I'm a beast (92)
9. Kitadani Hiroshi: Baku Atsu! Geist Crusher (91)
10. Matsumoto Rica: Best Wishes! (90)
11. Endoh Masaaki: Kankyou Choujin Ecogainder (88)
12. JAM Project: B.B. (78)
13. JAM Project: Honoo no Kokuin -DIVINE FLAME- (78)
14. Okui Masami: Takarabako -TREASURE BOX- (74)
15. Kitadani Hiroshi: DEEP RED (73)
16. Hayashibara Megumi: Stay (69)
17. Suara: Nue Dori (69)
18. Matsumoto Rica: Yajirushi ni Natte! (Original Karaoke) (67)
19. Mizuki Ichiro: Mazinger Z (21st Century Ver.) (66)
20. Matsumoto Rica: Rival! (65)
21. Matsumoto Rica: TYPE:WILD
22. JAM Project: Rebellion ~Hangyaku no Senshitachi~
23. Matsumoto Rica: High Touch!
24. Okui Masami: Takarabako -TREASURE BOX- (Instrumental)
25. Matsumoto Rica: Challenger (Original Karaoke)
26. Suara: Yume ka Utsutsu ka
27. JAM Project: PLATONIC
28. Endoh Masaaki: Kankyou Choujin Ecogainder (off vocal)
29. JAM Project: Maverick ~Kakusei Sareshi Kemono~
30. Endoh Masaaki: DESTINY
31. Okui Masami: M2000 ~PROLOGUE~
32. Kitadani Hiroshi: Justice of darkness ~Youkai Ningen Bem no Theme~
33. Rúzsa Magdi: Ég és Föld
34. Okui Masami: Symbolic Bride ~Rebellion of Valkyrie~
35. Okui Masami: Hikari he ~I pray to be given~
36. JAM Project: Raiba ~Tusk of thunder~
37. JAM Project: Maverick ~Kakusei Sareshi Kemono~ (off vocal)
38. Suara: Koe wo Kikasete
39. JAM Project: Over the Top!
40. Endoh Masaaki: BELIEVE IN NEXUS
41. angela: Exist
42. Mizuki Ichiro: Devilman no Uta (21st Century Ver.)
43. Matsumoto Rica: Aa, Mujou ~Genroku Chaya Oharu~
44. Matsumoto Rica: Spurt! (Original Karaoke)
45. Suara: Kachoufuugetsu
46. JAM Project: Over the Top! (Off Vocal Version)
47. The Bucketheads: The Bomb! (These Sounds Fall Into My Mind)
48. JAM Project: RISING FORCE
49. Endoh Masaaki: Oh, Senhora! ~Koi no Album Bura Kyuuden~
50. JAM Project: Breakthrough
51. Suara: Blue Bird
52. Suara: Kimi no Maede wa Shounen no Mama
53. Prognózis: Tele van a város szerelemmel
54. Okui Masami: CHAOS LOVE
55. Carpe Diem: Carpe Diem
56. Yonekura Chihiro: Seize the Days
57. JAM Project: TORNADO
58. Suara: Future World
59. Alex Gaudino: Destination Calabria
60. Yonekura Chihiro: Lion no Tsubasa
61. Kitadani Hiroshi: Endless Dream
62. Sakuraba Motoi: Tiny's Theme
63. Matsumoto Rica: Oyasumi Boku no Pikachu
64. Endoh Masaaki: LIVE in Baghdad
65. Technotronic: Get Up! (Before The Night Is Over)
66. Kageyama Hironobu: Super Survivor
67. Kitadani Hiroshi: Ex Dreamer
68. JAM Project: EMERGE ~Shikkoku no Tsubasa~
69. Hayashibara Megumi: Happy Happy
70. Kushida Akira: Hoero Jiban!
71. JAM Project: Shakunetsu no Houkou ~Legend of GAMERA~
72. JAM Project: The Light of Life -Chiisana Hana no You ni-
73. Hayashibara Megumi: Clover Innocence
74. JAM Project: THE HERO!! ~Ikareru Kobushi ni Hi wo Tsukero~
75. JAM Project: Shoot the Monster!
76. JAM Project: THE HERO!! ~Ikareru Kobushi ni Hi wo Tsukero~ (off vocal)
77. JAM Project: Shoot the Monster! (off vocal)
78. Okui Masami: Mata Ashita
79. Okui Masami: Dogma
80. Okui Masami: FISSION
81. Okui Masami: Koi Suru Omoi
82. Suara: Fuantei na Kamisama
83. JAM Project: my memory, your memory
84. JAM Project: EMERGE ~Shikkoku no Tsubasa~ (off vocal)
85. JAM Project: The Light of Life -Chiisana Hana no You ni- (off vocal)
86. Yonekura Chihiro: Butterfly Kiss
87. Hayashibara Megumi: raks-ati ~Kimi wo Mamoru~
88. Matsumoto Rica: Minna ga Iru Kara
89. Okui Masami: Sora no Uta
90. Okui Masami: Aoi Namida
91. Neon Jungle: Welcome to the Jungle
92. JAM Project: WANDERERS
93. JAM Project: Ideyo, Gaia Leon
94. Kato Emiri: Ichigo Jam
95. KAORI: Watashi, Makenai ~Haruka no Theme~
96. Okui Masami: labyrinth
97. Okui Masami: REINACARNATION
98. Okui Masami: Energy
99. r.o.r/s: escape (Instrumental)
100. JAM Project: Gasshin! God Gravion

Megjelenés Japán: 2013. október 31. Amerika: 2013. november 1. Európa: 2013. december 6. Fejlesztő: Nintendo Kiadó: Nintendo Műfaj: Fitnesz Játékmód: 1-2 játékos Wi-Fi: nincs Ár: £29.99 / €34.99 Amiibo támogatás: Nincs Méret: 4643,38 MB Platform

Ahogy a Wii Sports és a Wii Party, úgy a Wii Fit is kapott egy Wii U-s inkarnációt, így HD minőségben edzhetünk a szép és formás külsőért. A Wii Fit páros őrült siker volt Wii-n, a két játékból együtt közel 40 millió példány kelt el, így a világ elvileg sokkal soványabb, mint a Wii Fit előtt. Persze azt ma már lehet tudni, hogy nagyban árnyalja nemcsak a játék (inkább programnak hívnám), és a Wii sikerét, hogy valójában jóval kevesebben használják ki a benne rejlő lehetőségeket, így a Wii Fit páros is feledésbe merült. De vajon tudja-e a Wii Fit U menteni a menthetőt?

"Józan" programnak tűnik a Wii Fit U, mintha már nem akarna olyan nagy lenni, mint az elődjei. A videojátékos piac sokat változott az évek során, a Nintendo ismét elvesztette a dominanciáját, és talán már a kezdetektől tudta a cég, hogy a Wii U nem fogja a Wii sikerét követni, így a játékokat sem úgy készítették, hogy effektíve hatást gyakoroljon ránk. Egyszerűen csak olyan, amilyen, és így akar szórakoztatni. Persze, lehet, hogy azért látom így, mert az első két Wii Fit-be több száz órát öltem, így ez az új már korántsem ért azzal az újdonság erejével, mint az első kettő. De azért az új játékban is van annyi újítás, hogy az is sokat eddzen vele, aki tökéletesen kiismerte a Wii-s részeket.

Bár azért igyekeztek promotálni, hiszen volt külön Wii Fit U Direct, de sajnos kijelenthető róla, hogy az eddigi legunalmasabb Direct volt, mivel Iwata-san (továbbra is isten nyugasztalja), hosszú perceken át csak a statisztikákról és a különböző diagramokról beszélt. De azért külön kitért a Wii Fit Meter-re. Ez egy kis szerkezet, melynek lépésszámlálója segítségével akkor is használhatjuk a Wii Fit U-t, amikor épp nem használjuk. Bármikor, ha magunkkal visszük, számolja a lépéseket, az elégetett kalóriát. Ezeket aztán bevihetjük a programba, és eltárolódnak a profilunkba. Az viszont érdekes, hogy nem feltétlen egyenes arányban nő az elégetett kalória mennyisége a megtett lépés számával. Összességében kevesebb kalória megy le rólunk, ha tisztán csak sétálunk, mint azzal, hogy közben mást is csinálunk, ugyanis a Fit Meter azt is megérzi, ha például leülünk, vagy lépcsőzünk és ezt is beleszámolja az elégetett kalória mennyiségébe. Így ennek fényében azt gondolom, hogy igazán hiteles adat kerül a programba. Így aki komolyan gondolja az edzést a Wii Fit U-val, az valószínűleg tovább lesz inspirálva, mint az előzőekkel, ennek fényében bátran kimondhatom, hogy a legjobb Wii Fit-tel van dolgunk. Én azt gondolom, hogy ez önmagában már nagyon jó alap, de persze további újdonságok is gondoskodnak arról, hogy tartós edzésre motiváljon minket a program.

Az alapkategóriák maradtak ugyanazok: Jóga, erőkifejtő, egyensúlyi, és aerobic gyakorlatok, valamint helyet kapott egy új kategória is, a tánc, mely azt gondolom, hogy a legszórakoztatóbb az összes közül. Még én is szeretem, pedig a tánc nem az én asztalom. Hét különböző táncmozdulatot lehet megtanulni: Van köztük például Hula, Flamenco, Salsa, de kötetetlen táncra is van lehetőségünk. Ez nagyszerű lehetőség arra, hogy fejlesszük a mozgáskultúránkat, de a többi kategóriában is találunk új gyakorlatokat. A jóga most is a meditációról, ahol bizonyos alakzatokat felvéve érezhetjük, hogy harmonizálunk a természettel. Vannak ezek között is nehezen kivitelezhető gyakorlatok, és azért megmutatkozik, hogy mennyire precíz a Wii Balance Board, a legkisebb mozdulatunkat is érzékeli. A muscle alatt találjuk a komolyabb erőkifejtő gyakorlatokat, melyek fejlesztik az izmainkat. Érdemes sokat gyakorolni, mert az eredmény tényleg nem marad el. A Balance alatt a különböző egyensúlyt fejlesztő gyakorlatokat találjuk. Ezek inkább játékok, könnyed feladatok, de ha komoly eredményt akarunk elérni, itt is teljesíteni kell. Különböző sportágakat is kipróbálhatunk itt, elsősorban téli sportok vannak, melyek azért fizikailag is megterhelnek. Meglepett, hogy például a síugrásnál vagy a síelésnél mekkora fizikai erőt kell kifejteni, hogy a lehető legjobb eredményt érjük el. Az aerobic gyakorlatok sem hagynak minket cserben, ha a zsírégetés a fő célunk. Lehetőségünk van sétálni, futni, hulla-hopp karikázni, de még bokszolni is. A boksz irányítása eléggé rosszul sikerült, ugyanis az egyik kezünkben a Wiimote Plus, a másikban pedig a Nunchuk van, és amikor a Nunchuk-kal ütünk, azt nem mindig érzékeli. Ezért volt jó ötlet, hogy a táncot két Wiimote Plus-szal végezhetjük, ugyanezt kellett a boksznál is megvalósítani.

De nemcsak ez az egyetlen hátránya a programnak. A másik negatívum, hogy több Wii Fit Plus-ban megismert programot is kivettek az új játékból. Ezek mind emelték volna a hangulatot, hiszen azok mind szórakoztatóak voltak. Az egyik nagy kedvencem sem játszható az új játékban, a Rhythm Parade, vagy a Tightrope Walk, mely sokunknak okozott derűs perceket. De szerencsére az új edzésprogramok is kivétel nélkül emelik a hangulatot, de úgy lett volna teljes az összkép, ha nem vesznek ki egy gyakorlatot sem. És nemcsak a tréningben van hiány, hanem a Body Test-ből is kivettek gyakorlatokat. Persze köztük is vannak újak, esetükben a GamePad használatára fókuszáltak.

Még sok extra színesíti a programot, ezek inkább érdekességként szolgálnak. A fő része természetesen az edzésben van, amit ha komolyan csinálunk, bizony meglesz az eredménye. Aki szeretne komolyabban lefogyni, vagy komolyan megerősödni, az ne is gondoljon másik programra, a Wii Fit U-ban szinte minden megvan, nekünk csak a motivációt kell hozni. A kivett gyakorlatokért kár, de így is kellőképpen változatos a felhozatal ahhoz, hogy ne fulladjon hamar unalom a program. A grafika meg nagyon szép, szépen ki vannak dolgozva a különböző pályaelemek, a színek élénkek. Ha hagyjuk, hogy beszippantson a hangulat, akkor a Balance Board igazán hosszú távon lesz a társunk.

Grafika: 9/10 Játszhatóság: 8/10 Szavatosság: 8/10 Kihívás: 9/10 Zene és hangok: 7/10 Hangulat: 9/10 + Inspiráló program + Változatos, érdekes gyakorlatok + Immár táncolni is lehet + Leginkább önmagunkkal kihívás a program - Néhány jó gyakorlatot kivettek, melyek az előző Wii Fit-ekben benne voltak 84%

Mármint azon része, melyben érdekelt vagyok. Mivel tegnap volt az év utolsó szerdája, ezért idén nem jelenik meg több japán zenei kiadvány (egyébként is december 31. van), azt gondolom, érdemes átnézni, milyen albumok és kislemezek jelentek meg ebben az évben.

Eléggé változatos és szélsőséges az összkép, ami a megjelenéseket és az eladási adatokat illeti. Voltak visszatérők, voltak nagy sikerek, és hatalmas bukások is. Némely esetben joggal gondolhattuk, hogy egy előadó új kezdet elé néz a nagy sikerével, de sajnos volt olyan is, ahol kérdőre vonhatnánk az adott kiadvány létjogosultságát vagy a szörnyű eladási adatok miatt, vagy a minősége miatt. Lássuk havi bontásban a legfontosabb megjelenéseket:

Február:

• Február 11: angela - Exist
• Február 11: angela - "Soukyuu no Fafner" Complete Best Album
• Február 11: JAM Project - B.B.
• Február 25: Okui Masami - Takarabako -TREASURE BOX-

Március:

• Március 18: Fukuyama Yoshiki - Magnolia

Április:

• Április 22: JAM Project - Kessen the Final Round

Május

• Május 20: angela - ONE WAY

Június:

• Június 10: Okui Masami - Symbolic Bride
• Június 17: Hayashibara Megumi: Time Capsule
• Június 17: JAM Project BEST COLLECTION XI - X less force

Július:

• Július 22: JAM Project - EMERGE ~Shikkoku no Tsubasa~

Szeptember:

• Szeptember 9: JAM Project 15th Anniversary STRONG BEST ALBUM Motto! Motto!!

Október:

• Október 7: Endoh Masaaki - ENSON3
• Október 14: Suara - Koe
• Október 21: Hayashibara Megumi - Sanhara ~Seinaru Chikara~
• Október 21: JAM Project - THE HERO!! ~Ikareru Kobushi ni Hi wo Tsukero~
• Október 21: ALI PROJECT - Haramitsu Renge
• Október 28: Yonekura Chihiro - BEST OF CHIHIROX II

November:

• November 4: Suara - Fuantei na Kamisama
• November 18: Matsumoto Rica - Soup

December:

• December 23: JAM Project - Guren no Tsuki ~Kakusareshi Yami Monogatari~

Azért idénre bőven volt kiadvány, bár az is igaz, hogy ennek kb. fele JAM Project, vagy tagjainak újdonsága. És ahogy írtam, eléggé változatos az összkép. A legrosszabb a JAM Project 15. évfordulós albuma, az gondolatban a kukában landolt. Sokat gondolkodtam annál az albumnál, hogy a stílusuk nem sokat változott az idők során, sőt a hangulatvilág megmaradt, de akkor miért nem voltak képesek a régi dalaikat úgy előadni, mint annak idején? Olyan, mintha kiégtek volna, semmi tűz nincs bennük. Pedig nagyon jó lehetett volna. Volt egy ALI PROJECT album és kislemez, de szándékosan csak a kislemezt listáztam ki. A stúdióalbumnak a tavalyi után egyáltalán nem szavaztam bizalmat. A kislemezt is csak nagyon nehezen vettem elő, konkrétan tegnap. Azzal is úgy voltam, hogy biztosan nem olyan, már, mint a korábbi nagyok. Egy kicsit sajnálom, hogy nem bíztam benne, mert bár tényleg nem lett annyira jó, mint azok a bizonyos nagyok, de messze felülmúlja az utóbbi évek stúdióalbumainak dalait. Látni kellett volna, micsoda mosoly ült ki az arcomra, amikor meghallottam az énekesnő hangját. Annyi érzés és emlék tért vissza, hogy hihetetlen. Hiányzott azért, megmondom őszintén. Azt hiszem, meg fogom szeretni a kislemezt, csak nem az a fajta, amelyiket végighallgatom elsőre, és minden gondolatom körülötte forog. Angelától is kihagytam egy kislemezt. Lehet, hogy az ő esetükben is kár volt, hogy hanyagoltam őket idén. Az Exist annyira tetszett, hogy számomra ott van minden idők legjobb angela dalai között. A Kishi Koushinkyoku-t egyszer meghallgattam (ez maradt ki), egyedi volt meg minden, de egyáltalán nem inspirált arra, hogy többször végighallgassam.

Azért arra mindenképpen jó ez az összegzés, hogy átgondoljam, hogy mik voltak idén a számomra érdekes megjelenések. mert így végül meghallgattam az angela DEAD OR ALIVE kislemezt is, és bejött nagyon. Érdekes, hogy általában egy előadónak ha egy kislemezén az adott opening és ending dala is szerepel, akkor mindkét dal erős, de ha csak az opening vagy az ending a címadó dal, akkor a második dalon érződik, hogy lényegében csak kitölti a helyet, de korántsem annyira domináns, mint a címadó dal. Az új angela kislemez esetében meg jobban tetszik az ending dal, a második. Ezzel is csak most ismerkedek, így komolyan nem tudok véleményt írni róla. De az biztos, hogy örülök, hogy megismertem és végül örvendek az új ALI PROJECT és angela kislemeznek.

És mi van a többiekkel? Okui Masami az élő példája a szélsőségeknek. Az év elején megjelentetett Takarabako -TREASURE BOX- kislemezzel több rekordot is megdöntött. Például soha nem volt olyan jó helyezése, mint az új kislemezzel, a 15. hely nagyon szép teljesítmény tőle. Azt reméltem, hogy a Symbolic Bride album ha nem is követi feltétlen ezt a trendet, de jobb teljesítményt mutat fel, mint az utóbbi évek albumai. Ehhez képest a legrosszabbul teljesítő album lett az énekesnő összes albuma közül. Hatalmas csalódás volt, nem is gondoltam volna, hogy van lejjebb a Self Satisfaction II eladásainál. Mondjuk magát az albumot is nehezen szoktam meg, többször végig kellett hallgassam, hogy magamévá tegyem. De azóta semmi gondom nincs vele, és szeretem. A JAM Project-nek egy kiugró példája van. A THE HERO!! ~Ikareru Kobushi ni Hi wo Tsukero~ kislemez... nagyon rég nem volt kiadványuk 10.000-es eladás fölött, most pedig nagyon úgy néz ki, hogy akár dobogós is lehet az összes JAM Project kislemez között. Nézem a ONE-PUNCH MAN animét, érdekes egy sorozat. Holnap fogom az utolsó részt megnézni. Érdekes ez a paródia dolog. Tetszetős, de nem tudtam azonnal magamévá tenni. Majd később írok róla többet is. Szóval van ez a kislemez kiugró eredménnyel, de a többi négy... Nagyon lent van. És már tudható, hogy a Guren no Tsuki kislemeznek is jó, ha meglesz a 2.000-es összeladás, de amúgy ugyanott folytatták, ahol az EMERGE-nél félbehagyták. Komolyan elgondolkodtam azon, hogy ilyen eladások mellett érdemes-e újabb kislemezeket kiadni. Nem gondolom, hogy így megéri anyagilag, ilyen lendülettel nem fognak tudni sokáig aktívak maradni. Bár a B.B. kislemez nagyon tetszik. Megjelenésekor sokat énekeltem magamban a "Bloody Brother!" refrén szöveget. Suara az, aki csak pozitív teljesítményt ért el, ő az egyik nagy visszatérő. Azzal, hogy újra van Utawarerumono anime, nagyban visszahozta az énekesnőt a pályára. Szép sikerei vannak a Fuantei na Kamisama kislemeznek. Mondjuk nem csoda, az anime is nagyon jó lett. Remélhetőleg ez a visszatérés tartós lesz. A Koe album is szépen szerepelt. Imádom, sokat hallgattam idén.

Ennyi lenne idénre. Örülök annak, hogy sokkal több kiadvány jelent meg idén kedvenc előadóimtól, mint tavaly. Örülök a visszatérőknek, Suarának, Hayashibara Megumi-nak, Yonekura Chihiro BEST OF CHIHIROX II albumáért is hálás vagyok. És már tudható, hogy a jövő év eleje is erős lesz, hiszen dupla szezonos az Utawarerumono, így jön az új Suara kislemez, a JAM Project már február elején jelentkezik a soron következő kislemezzel, mivel a GARO -Guren no Tsuki- anime is dupla szezonos. Hayashibara Megumi is új kislemezzel és albummal készül februárra. Nagyon várom őket. Remélem, hogy a 2016-os év is ennyire gazdag lesz japán zenei téren, mint az idei.

Megjelenés: Japán: 1998. február 28. Amerika: 1998. március 31. Európa: 1998. október 31. Wii Virtual Console megjelenés Japán: 2008. január 15. Amerika: 2008. január 28. Európa: 2008. január 18. Wii U Virtual Console megjelenés Japán: 2016. január 20. Amerika: 2015. december 31. Európa: 2015. december 31. Fejlesztő: Nintendo Kiadó: Nintendo Műfaj: Sport Játékmód: 1-2 játékos Mentés elemes memóriába Controller Pak: Nem Rumble Pak: Igen Expansion Pak: Nem Ár: Wii: 1.000 Nintendo pont Wii U: £8.99 / €9.99 Méret: Wii: n/a Wii U: 103 MB Platform

A Nintendo a sportágak elég széles tárházába enged betekintést, hiszen sokféle sportjátékot adtak ki. Ezek minősége változó, vannak példaértékű játékok, melyek akár a legjobb sportjáték címét is elnyerhetnék, de sajnos vannak igencsak felejtős alkotások, melyek például a megjelenítésben, vagy idétlen szabályrendszerével vérzik el. A Nintendo 64-re 1080° Snowboarding nem feltétlen a legjobb sportjáték, mely valaha megjelent, de hogy kiemelkedő remekműről van szó, az biztos.

A N64-es Pilotwings 64, Wave Race 64 és 1080° Snowboarding játékokat mesterhármasnak hívom. Mind a három játék nagyon jóra sikeredett, illetve ezek elődjei és utódjai is szorosan követik a három játékot minőség tekintetében. De most tél van, hamarosan itt az újév, nézzünk most egy téli sportot. A snowboard nem feltétlen olyan szinten ismert téli sportág, mint például az alpesi sí vagy a síugrás. Én is csak a 1080° Snowboarding kapcsán találkoztam egyáltalán a sportággal, és foglalkoztam vele komolyabban. Azt nem mondom, hogy élőben is kipróbálnám a snowboardot, de hogy nagyon jól szórakoztam a játékkal, az tény.

Lássuk, miről is van szó. A főjáték egy párbaj két versenyző között. Már a legelején hallhatjuk, hogy többféle zenei stílus is megjelenik a játékban. Rock zene a főcím, a karakter- és a pályaválasztó zene viszont rap (a játék rajongói számára szállóigévé vált a „Work your body!” szöveg), majd a játék alatt trance és disco zene szól. A főjáték a Match Race, ahol is egy pályán ketten versenyzünk, hogy ki ér hamarabb a célba. A versenyzők egy faházban melegednek, játszanak együtt, míg várják, hogy válasszunk közülük versenyezni. Majd ha a karakter után a megfelelő hódeszkát is kiválasztottuk, három nehézségi szint közül választhatunk. Ez nem olyan, mint a Mario Kart, ahol bajnokságot választunk, és mindegyikben más pálya van, hanem ugyanazokon a pályákon megyünk, csak az ellenfél gépi játékosok mesterséges intelligenciáját választjuk. Az első a Normal, itt az első 4 pályán megyünk, ha ezt teljesítjük, megnyílik a Hard, ahol 5 pályán mérjük össze erőnket, majd ha ebben is jeleskedtünk, jön a Pro, ahol már mind a 6 pályán végig kell menni. Nem könnyű már a Normal sem, mert bár hibáznak a gépi ellenfelek, de kellőképpen technikásak ahhoz, hogy a hibáik nagyrészét kompenzálják. De a pályák és a zenék nagyon hangulatosak, kellőképpen inspirálóak, hogy küzdjünk az egyre jobb eredményért. Az pedig külön grafikai bravúr volt annak idején, hogy a hóban nemcsak a deszka hagy nyomot, hanem az ujjaink is, ahogy fordulunk, és oldalra dőlünk. A pályák pedig fokozatosan válnak egyre nehezebbé. Az elsőben megismerhetjük az irányítást, a másodikban meg már megtapasztalhatjuk, hogy jégen ugyan gyorsabbak vagyunk, de nehezen irányítható a hódeszka. A gép életet számol, ha másodikként érünk be a célba, vesztettünk, újra meg kell próbálni, és egy életet elvesztünk. Nem bántak bőkezűen az életekkel, csak három van belőle. Emellett sérülést is számol a gép, sőt annak súlyosságát is figyelembe veszi. Ha túl sokszor estünk el, vagy értünk rosszul földet, ugyanúgy elvesz egy életet a gép, mintha a versenyt veszettük volna el. Csak akkor lehet továbbmenni, ha megnyertük a párbajt.

Természetesen több játékmód is rendelkezésre áll. A Time Attack-ben egyedül megyünk végig a pályán, a három legjobb időeredményünket menti el a gép. Ez is alkalmas lehet gyakorlásra, de abból a szempontból irreleváns, hogy ha a versenyen is megyünk egy legjobb időt, azt is ugyanúgy elmenti a gép, mint az időmérős eredményeket. Természetesen trükköket elsajátítani, azzal pontot szerezni is van lehetőség, erre van a Trick Attack játékmód. Itt kétféle lehetőség van. Mehetünk az egyik rendes pályán, vagy külön az erre tartogatott két pályán. Ezek a félcső és az ugrósánc. Itt lehet trükköket bemutatni, melyekért pontokat kapunk. Természetesen a bonyolultabbakért több pont jár, és nehezebb is kivitelezni. Az 1080°-os fordulatért már 9 gombot kell egymás után helyes sorrendben megnyomni, hogy sikeres legyen addig, amíg a karakterünk a levegőben van. A contest pedig szlalomverseny. A rendes pályákon vannak zászlók kitűzve, ezeket kívülről kikerülve kell a célba érni. Ez külön nehéz, ugyanis extra élet sincs, így ha egyszer vesztettünk, vége a játéknak. Ahogy írtam, a különböző trükkök betanulása nehézkes, a training mód ezek begyakorlására szolgál. Érdemes is sokat gyakorolni, nem lehet eléggé jól ismerni a trükköket. Ha egy barátunk is velünk van, ne is gondoljunk más játékra, csak erre, mert nagyszerű ketten játszani, összemérni a tudásunkat. De csak ketten tudunk többjátékos módot játszani.

A játék nagyon jó, a grafikája átlagon felüli, de leginkább a zenéje teszi hangulatossá. Igaz, hogy csak kevés pálya van a játékban, de azok mind változatosak. Mert bizony nemcsak a fenyvesekben snowboardozhatunk, hanem akár faluban, ahol házakat és autókat kell kikerülni. És az adja a változatosságot, hogy bizonyos pályarészeknél több útvonal is van, mindegyiknél más és más akadályokat kell kikerülni. Amíg az egyiknél azon ügyeskedünk, hogyan tartsuk egyenesben a befagyott tó jegén a hódeszkánkat, addig a másiknál kidőlt fákat kell átugrani. Nem volt sok snowboardos játékhoz szerencsés, de meg merem kockáztatni, hogy még a maiak közül is kevés ennyire élethűen és hangulatosan kivitelezett hódeszkás produktum. Mindenkinek ajánlom, és most már nemcsak Nintendo 64-n és Wii-n játszható, hanem Wii U Virtual Console-on is elérhető lesz e hét csütörtöktől.

Grafika: 9/10 Játszhatóság: 9/10 Szavatosság: 8/10 Kihívás: 9/10 Zene és hangok: 10/10 Hangulat: 9/10 + Extrém jó zene + Kiváló fizika + Nagyon szép és hangulatos grafika + Több játékmód - Nincs négyjátékos lehetőség 88%

Megjelenés Japán: 2013. október 30. Amerika: 2013. november 7. Európa: 2013. november 7. Fejlesztő: Nintendo Kiadó: Nintendo Műfaj: Sport Játékmód: 1-4 játékos Wi-Fi: Van Ár: £8.99 / €9.99 (Sportágak egyenként) £1.79 / €1.99 (24 órás játék) Amiibo támogatás: Nincs Méret: n/a Platform

Többször is bebizonyosodott, hogy ha a Nintendo valamit megígér, azt nem feltétlen kell komolyan venni. Ilyen volt például, amikor egy új konzol megjelenésének küszöbén fogadkoztak, hogy majd lesznek külsős játékok bőséggel. Aztán amikor a Wii sikerétől volt hangos a gamer sajtó, akkor igencsak kiváltották a konkurens tábor haragját azzal, hogy alacsonyabb költségvetésű konzolt hogy adnak normál áron, ezek mellett milyen játékok sikeresek Wii-re… Erre a Nintendo megígérte, hogy hanyagolni fogják azokat a játékokat, melyekben a Mii-k a szereplők.

Azt gondolom, hogy az utóbbi esetben szerencsés, hogy nem tartották be az ígéretüket, hiszen ezeknek a játékoknak is megvan a hangulatuk, és megvan a helyük a gamer-világban. Bár a Wii-re megjelent Wii Sports egyike azon kevés játékoknak, ahol nem az eladási adatokat kell nézni. Hiába ment el belőle több mint 80 millió példány, ha készítenénk egy felmérést arról, hogy vajon ennek hány százaléka játszik a mai napig aktívan a játékkal, arra fogadást lehet kötni, hogy igencsak rossz arány jönne ki. Hiszen a Wii Sports-ot a konzol mellé adták, mert inkább egyfajta demonstráció volt, mellyel kitapasztahatjuk a Wiimote irányítását. A Wii Sports Club azoknak szól, akik ráéreztek a hangulatára.

Sportjátékok terén nem bővítették, sőt, ha a Wii Sports Resort-hoz hasonlítom, csak csökkentették a kínálatot, ugyanis csak az első sportjáték öt sportága játszható. Ez csalódás, azt gondolom, hogy akkor lett volna az igazi, ha a Resort-os sportjátékok is benne lennének. De mind az öt játék tartogat valami meglepetést (néhány esetben inkább furcsaságnak mondanám), amitől más, mint az eredeti játékban:

• Tenisz: Sajnos ugyanúgy nem teljes játékot játszhatunk, mint a Wii-s játékban. Az egy- három- öt szettes játék stimmel, de a pontozás játéktól függően egyedire sikeredett. Egy szettes teniszben csak pontot számol, mintha Tie Break-et játszanánk. Aki elér 7 pontot, aki nyert. A három- és öt szettes játéknál viszont ugyanúgy 15-össével számolja a pontokat, mint a rendes teniszben, de a különbség az, hogy 40 után (mert 45 helyett 40 van 30 után) nem pont jár, hanem az egész szettet megnyertük. Keveslem ezt, azt gondolom, nyugodtan adhattak volna lehetőséget a teljes játékra.
• Bowling: Sokunk kedvence, szerencsére semmit nem változott. Ezért az egy játékért megéri, hiszen ugyanaz a magas minőségű játék élvezhető a maga teljében, mint az előző két Wii Sports játékban. Ajánlom a 100 bábus bowling-ot, hihetetlen sikerélmény egyszerre legurítani mind a százat.
• Golf: Szerencsére ez is megmaradt a maga teljében, sőt, választani is lehet: 3, 9 vagy 18 lyukat szeretnénk teljesíteni. Ez lett volna jó a teniszben is. Háromféle pályán játszhatunk, mindegyiknek külön még három-három pályája van. Az irányítás érdekes abból a szempontból, hogy a Wii U GamePad-en láthatjuk a golflabdát, így annak a földön kell lennie, és onnan kell a Wiimote segítségével elütni a labdát. Ki kell tanulni az irányítást, hihetetlenül precízen érzékel a játék. De megéri, mert benne van minden, amitől hangulatos egy golfjáték.
• Baseball: Ennek irányítása ment át a legnagyobb változáson, ugyanis a GamePad-et is aktívan kell használni. Maradt ugyanaz a játék, a GamePad-et az a játékos használja, aki eldobja a labdát. Az akciógombok (A, B, X, Y gomb) közül az egyikkel tudjuk eldobni a labdát. Bármelyikkel eldobhatjuk, amit befolyásolunk, az a dobás stílusa (gyors labda, csavart labda, stb.), és ha az ellenfél játékos el tudja ütni, akkor lehetőségünk van elkapni oly módon, hogy a GamePad kijelzőjén láthatjuk, merre száll a labda, és egy körrel jelzi, ha elkaphatjuk. Az a játékos, aki elüti a labdát, ugyanúgy a Wiimote-ot használja, mint a Wii-s játékban. Nekem nem jött be az új irányítás, hangulatosabb, ha a labdát eldobó játékos is aktívan mozog a Wiimote-tal.
• Boxing: Annyi a változás, hogy Wiimote + Nunchuk helyett 2 Wiimote Plus-szal tudunk játszani. Ez jó, precízebb is az irányítás, jobban érzékeli az ütéseket, és konkrétan oda üt, ahova a valóságban ütök. Egyébként meg bokszra fel, még mindig nagyon vicces játék.

Az online játék lehetőség és az extra játékok jó ötlet, valamennyire növelik a játékidőt, de amennyivel több játék volt a Wii Sports Resort-ban és amekkora jogos elvásárunk lehet egy Wii U-s sportjátékkal szemben, annak fényében alulteljesít az új Wii Sports. A „Club” mivolta meg abban merül ki, hogy amikor elkezdjük a játékot, választhatunk egy klubot, melyhez csatlakozva postolhatunk a Miiverse klubcsoportjába, és láthatjuk az üzeneteket a játék alatt. Országokat lehet választani és bizony választható Magyarország, ugyanúgy tudjuk használni az online szolgáltatásokat. Sőt, ajánlom is, legyünk minél többen a klubban honfitársak. Vannak jófej emberek a csapatban. Az online játék nem volt mindig zökkenőmentes, a bowling alatt többször laggolt a játék. Az extra játékoknál meg lehet képességet növelő (Skill Shaper) játékokat is játszani az adott sportágon belül, melyek tényleg igazi kihívások.

Ez a játék szimplán csak jó, de ennél sokkal-sokkal többet kihozhattak volna belőle. A grafika eléggé csúnya. Az igaz, hogy az első két Wii Sports-ot sem a grafikájuk miatt szerettük, de ahhoz képest, hogy a Wii Fit U milyen szépen ki van dolgozva, a Wii Sports Club eléggé hanyag munka kivitelezés tekintetében. Olyan, mintha csak 720p-ben lenne a játék, a karakterek, pályaelemek enyhén szemcsések, kidolgozatlanok, a színek pedig néhol haloványak. Az irányítást meg ki kell tapasztalni, az első játékok során talán túlzottan precíznek érezhető, a legkisebb hibát is érzékeli a játék. De ha megy, akkor élvezetessé válnak a játékok. A zene maradt ugyanaz, mint az eredeti játékban, csak kicsit dolgoztak rajta, áthangszerelték. A hangulat megvan, de az, hogy ilyen kevés a lehetőség, nem garantálja a hosszas játékórákat. Egy próbát mindenképp megér, amit bárki megtehet a 24 órás próbajátékkal. Aztán, ha megtetszett több lehetőségünk van hozzájutni a játékhoz. Vehetünk 24 órás játékot, ezzel bármelyik sporttal bármennyit játszhatunk, amíg le nem telik a 24 órás keret. Ennek ára £1.79. Megvehetjük digitálisan az egyes sportjátékokat, ezeket aztán bárhányszor játszhatjuk. A különböző sportágak ára £8.99, a baseball-t és a boxing-ot egyben megvehetjük. Vagy fizikálisan az egész játékot. Persze digitálisan megvehetjük az egészet, ha mindegyik sportágat megvesszük. Én azt javaslom, hogy „nyomott áron” vegyük meg fizikálisan, vagy ha a próba során valamelyik sportjáték nagyon megtetszik, azt az egyet-kettőt, de nem javaslom teljes áron, mert azon az áron klasszisokkal jobb játékot találunk.

Grafika: 6/10 Játszhatóság: 9/10 Szavatosság: 4/10 Kihívás: 5/10 Zene és hangok: 6/10 Hangulat: 8/10 + Nagyon precíz érzékelés + Hangulatos - Mintha kidolgozatlan lenne a grafika - Sablonos, unalmas zene - A Wii Sports Resorthoz képest hatalmas visszaesés tartalom tekintetében 68%

No, kipucoltam a fölösleget Wii U-n. Valahol legbelül mindig is foglalkoztatott, hogy nem a Wii Fit Plus-ból áthozott adatokkal edzek, pedig tudtam, hogy minden lehetőséget kipróbáltam. Végül a mai napon jutott eszembe egy eshetőség, amit még nem használtam ki, és lehet, hogy abban van a megoldás kulcsa. Amolyan kiskapu, de gondoltam, hogy ennek ára lesz, de ez sokkal kisebb annál, minthogy végre átjöhetnek a profilomba a Wii Fit Plus adatok. A gondolattal szelet vetettem, a végére pedig vihart arattam.

Ugyanis sikerrel jártam. Eszembe jutott, hogy a System Settings-en belül van Data Management, és azon jó eséllyel külön elérhetők az egyes játékok mentései, ahogy ez Wii-n is lehetséges volt. Így is van. Először azt csináltam, hogy a másik profilom Wii Fit U-s mentését töröltem, majd láttam, hogy van olyan, hogy "Shared Save data". Ezzel most találkozok először. Arra tippeltem, hogy ezt is törölni kell, mert ebben is lehetnek arra adatok, hogy egyszer már volt transfer. Törlés után visszamentem a játékba, és abból, hogy hosszabb ideig töltött be, jót sejtettem. És igen! Átment az új profilomba a Wii Fit Plus-os adatok. Gondoltam eleinte... Mert ezt írta, de semmivel nincs több adat, csak az eddigiek. Mindenhol tüzetesen szétnéztem a Wii Fit U-ban, nem találtam benne például a régi súlymérési eredményeket, ráadásul azzal, hogy töröltem a megosztott mentéseket, a rekordok a törlődtek, és a régi rekordok sincsenek meg. A rekordok ugyanis megoszlanak, és mindenkinek, akinek van Wii Fit U profilja, és játszik, azok rekordjait összegzi a gép, tehát megoszlik. Persze privát rekordot is számon tart a rendszer.

Visszamentem a Wii U-ban a Data Management-re, és töröltem minden régi profilomhoz tartozó játékmentést. Ekkor találtam azt ki, hogy azt a profilt egy az egyben törlöm a Wii U-ról. Először úgy töröltem, hogy a Nintendo Network ID-t meghagytam, mert bár volt erre lehetőség, de minden eShop mentés vele együtt ugrik. Azt gondoltam, hogy ha csak a profilt törlöm a Wii U-ról, akkor az általa letöltött játékok játszhatók lesznek. Törlés után megkönnyebbülten láttam, hogy a játékok ikonjai ott maradtak. De nem mindegyiket tudtam megnyitni, írta is, hogy a profil, melyen a játékot letöltötték, törölve lett, így nem lehet megnyitni a játékot. Rámentem az eShop-ra, itt a profilomban a letöltött játékok listájánál valóban nincs mindegyik játék, melyek rajta vannak a Wii U-n. Le kell tölteni őket még egyszer, de több tekintetben is szerencsés voltam:

1. A régi profilomban csak négy játékot töltöttem le.
2. A Wii adatai ugyanúgy megmaradtak (pedig annak adatait a régi profilomban hoztam át), tehát a Virtual Console játékokat ugyanúgy le tudtam csökkentett áron tölteni.
3. Az egyetlen nem VC játék, a DuckTales Remastered pont akciós áron volt.

Letöltöttem a négy játékot, így most már a Wii U-n nem kísért a "régi énem", mely akkor volt ugye jelen, amikor elhagytam a régi Nintendo 3DS-emet. Illetve azt még megcsináltam, hogy visszahoztam a régi profilomat, de csak azért, hogy a Nintendo Network-ből is töröljem. Most már végképp nincs rá semmi szükségem, végre a Wii U tökéletesen működik nélküle is, és egyedül vagyok a Wii U-mban. És tényleg törölve lett. Megkaptam az E-mailt erről, valamint a Miiverse-ben (PC-n) sem tudtam belépni. Bár valószínűleg valahol az adatbázisukban jelen van, hogy volt egy profil ilyen felhasználóval, mert amikor megpróbáltam belépni, azt a hibaüzenetet kaptam, hogy törölték. Áldásom rá.

Az kellemes meglepetés volt, hogy a Wii mentések megmaradtak, egyedül ettől tartottam, de ezek szerint a Wii-ről áthozott mentések nem profil-, hanem konzolfüggők. Úgyhogy a Wii U végre olyan, mintha nem történt volna semmi. Egyedül annyi, hogy a Wii Fit U-n az addig hozott mentések törlődtek. Ugyanis mivel nem történt meg valójában a transfer (nem egyesítette a két profilt), ezért úgy döntöttem, hogy törlöm az eredeti profil (amit most használok) mentését is, meg ismét a megosztott adatokat. Így már valóban megtörtént a transfer. Most olyan, mintha most vettem volna Wii Fit U-t. Így kerültek át az új felhasználómba a régi Wii Fit adatok, és láttam, hogy 2012. augusztus 7-én értem el a 21,96-os BMI-t, mely 64,2 kg-ot takart akkoriban.

Ez a végső cél.

Boldog karácsonyt mindenkinek. Most pedig jöjjön néhány karácsonyi Garfield képsor, csak a legjobbakból.

Valóságos rejtély, hogy mi lehet Ubul ajándéka.

*RÁZ, RÁZ, RÁZ*
- Hmmm
*RÁZ, RÁZ, RÁZ*
- Hmmm
- Hmmm

Szegény Ubul, pedig csak kíváncsi volt.

- El az utamból Ubul! Ajándékokat próbálok csomagolni!

Csak Garfield-ra kell bízni a karácsonyfa vásárlást, és minden probléma meg van oldva.

- Hmm... Talán kicsit görbe.
- Jól van, Mr. Válogatós.
- Rendben van fiúk, válasszunk karácsonyfát.
- Vehetnénk élő fát.
- Ez eléggé nagy.
- Gondolod?
- Úgy tűnik, Ubul ezt szereti.
- Jon! Jon! Megtaláltam!
- Rengeteg ajándékot tehetnék ez alá!
- Valamiért nem vagyok meglepve.

Aki szelet vet, vihart arat. Ez karácsonykor is bölcs mondás.

- ÁÁÁÁÁÁÁ!

Karácsonyi ajándékok sokasága lepi el Garfield-ék házát.

- Boldog Karácsonyt, Garfield! Van számodra néhány nagyszerű ajándékom!
- Itt van egy rádió-vezérlésű egér...
- És egy kaparófa.
- Ubul, az a csont minden, amid van a világon?
- Ezek a drága ajándékok vannak rám hatással.

Garfield ilyenkor mindenkit szeret.

- Boldog karácsonyt!
- Boldog karácsonyt!
- Na gyere te is.

Ezen majdnem meghatódtam, annyira tetszett.

- Újra karácsony van, öreg barátom...
- Itt az idő, hogy átadjuk egymásnak az éves karácsonyi ajándékot...

Mint minden gyereklelkű embernél, Jon.

- Z
- Ébredj és ragyogj!
- A karácsony reggelek minden évben hamarabb jönnek.
- Melyiket nyissuk ki először Ubul?

Bizony, Garfield. Vedd fel akkor is, ha egyébként nem bírod elviselni!

- Garfield, a mami keményen dolgozott ezen a pulóveren, tehát vedd fel!
- Kizárt!
- Maradj nyugton!

Talán kicsit ünneprontó, de a karácsonyi utáni időszaknak is megvan a maga szépsége.

- Sóhaj.
- Ég veled, karácsony.
- Ég veled, karácsonyfa.
- Ég veled égők. Ég veled angyalhaj...
- Ég veled ajándékok. Ég veled csomagolópapírok...
- Ég veled fagyöngy...
- HELLOOOOOO MARADÉKOK!!!

Igen, érdemes már elkezdeni szervezni a szilveszeri bulit, és ebben Garfield is segít.

- Szia Barbara, Jon Arbuckle vagyok.
- Mi lENNe
- ..ha jönnél...
- vELem
- sZILveSZTErezni?
- Ne csipkedjél!!
- Ez vicces volt! Most hívj valaki mást.

És végül a mai napi. Garfield kitartóságának mindig megvan az eredménye, emellett mikuláséknál is elérkezett a XXI. század.

 - Ma éjjel megvárom a mikulást.
- Ez az az év, amikor végre elkapom őt akció közben!
- Z

Ahogy írtam korábban, meglepett, hogy a Wii Fit-nél amikor átvisszük az adatainkat egyik játékból a másikba, akkor nem lényegében nem átvitel, hanem másolás történik. Arra voltam kíváncsi, hogy ugyanez-e a helyzet a Wii-nél. Elővettem a konzolt, összekötöttem, bekapcsoltam, és láttam, hogy azért ennyire nem vagyok szerencsés, valóban eltűnt, minden a Wii-ről. Olyan állapotban van, mintha most vettem volna újonnan. Néhány csatorna rajta van, amúgy semmilyen játékmentés nem maradt rajta, és gondolom, nem is lehet átmásolni oda.

Gyakorlatilag tökéletesen funkcióját vesztette a Wii. A GameCube-nál nem feltétlen volt így, már akinek van Game Boy Player-e (ami Game Boy Advance játékokat játszott le GameCube-on), mert az az egyedüli dolog, amit a Wii nem tudott helyettesíteni. Amúgy annak idején a GameCube is dísztárggyá minősült le. Most visszakapta a használati tárgy funkcióját, és a Wii lett dísztárgy. De tökéletesen az, mivel ha átvisszük az adatainkat Wii U-ra, akkor a Wii-ről tényleg letörlődik minden. Nemcsak a Virtual Console játékok, de a a Wii Shop Channel-ből is törlődik annak az adata, hogy egyszer azok le voltak töltve, minden átment Wii U-ra. Ha nem lennék ekkora gyűjtő, eladnám a Wii-met, mert nem tudom elképzelni, hogy bármikor is elővenném. Hacsak nem leszek annyira retro hangulatban, hogy újra élmény lesz Wii-n játszani Wii játékokkal. Addig el van téve.

A JAM Project fő csapásiránya a Super Robot Wars széria. Valószínűleg a játékok témája is adja magát, de az azokra írt dalok sokkal erősebbek, érződik, hogy ebben érzi magát otthon az együttes. A Kessen the Final Round kislemez a tavaly megjelent Rebellion ~Hangyaku no Senshitachi~ kislemez folytatásának is mondható, hiszen a két SRW játék együtt egy nagyobb történetet ölelnek fel. Az első játék dalai eléggé érdekesek, talán annak az openingje kivétel a fentebb említett dominancia terén. Inkább komolytalannal tűnt, ott az ending volt igazán erős. Idén ismét két érdekes SRW dallal van dolgunk. Nem ez az első eset, hogy a JAM Project olyan dalt ír, melyet szakaszokra lehet felosztani. Az egyes részeknek önmagukban semmi közük nincs egymáshoz lendületében, stílusában és hangulatában, de Kageyama Hironobu elkövette azt a bravúrt, hogy egységes dalt faragjon belőlük. Ismét egy ilyen dallal van dolgunk a címadó dal esetében, de hogy milyen lett? Lássuk:

1. Kessen the Final Round: Tehát több szakaszra felosztható a dal, ami vélhetőleg azért van, mert a zenét közösen írták. Inkább úgy mondanám, hogy mindegyik tag, mert egyáltalán nem tűnik közös munkának, ugyanis itt aztán végképp nem sok köze van egymáshoz az egyes részeknek. Öt részre osztható fel a dal, az elsőben lágy zene mellett Okui Masami énekel, de még hogy! Szinte látom magam előtt, ahogy istennőként a csodálatos énekével akarja békére bírni a harcoló feleket. Aztán jön a második rész, ami már sokkal erősebb. Nagyon szeretem, amikor a JAM Project együtt gregorján stílusban énekel, itt olyan érzetet ad, mintha a két harcoló fél a dühét adná ki magából. A tagok külön is énekelnek. A harmadik rész jelentősen különbözik az első kettőtől, és egyértelműen ez viszi a prímet. Csak erre a részre megadom a 10/10-es értékelést. Teljesen más zene, hihetetlen lendületes, más helyszínt is képzelek el erre a részre. Az ének stílusa is teljesen más. Titokzatos, mintha meglepetésszerűen akarnának lecsapni az ellenségre. Eszméletlen hangulatos lett. Viszont a nagyedik rész megint éles váltás, és botrányossá válik a dal! Lassú lett, nem mondanám, hogy semmitmondó, mert önmagában nem rossz, de ahhoz képest kiábrándító, hogy volt egy lendülete, és hirtelen megáll a dal. A vége pedig egy rövid lezárás, de igazából nem zárja le a dalt, nincs vége. Ezt a végtelenségig lehetne folytatni, de úgy tűnik, hogy 6:23-ban határozták meg a hosszúságot. Az első három rész tart 3:48-ig, odáig nagyon jó, imádom, de a vége borzasztó lett. 7/10
2. END OF HEAVEN: Most kivételesen nem Okui Masami írta az endinget, hanem Endoh Masaaki, így más is a hangulata. Alapvetően nem rossz, kellemes lezárása a játéknak, de másfajta érzelmek hallhatók a dalban. És ez nem rossz, sőt, egyedivé teszi ezt a kislemezt. Inkább azt mondom, hogy ez való egy Super Robot Wars féle játék ending dalának. Olyan érzete van, mintha egy nagy kaland (vagy harc) végén lennénk, és a győztes csapat közösen énekli ezt a dalt, megélve a győzelmüket, egyben megemlékezve a küzdelmes időkre. Endoh Masaaki igazán kitett magáért, nagyszerű munkát végzett. 8/10

Egy ideje akarok írni a JAM Project képekről, borítókról, és most, hogy egy olyan kislemez borítót látunk, ami érinti a problémakört, ezért itt írok róla. Ugyanis zavar engem, hogy mindig Kageyama Hironobu van középen, ezzel jelezve, hogy ő a csapat vezetője, és ő viszi a hátán az együttest. Ez ennek a kislemeznek a borítóján hatványozottan megjelenik, hiszen itt nemhogy ő van középen, de csak ő néz ránk, a többiek meg oldalra. Ez olyan érzetet ad, mintha nemcsak hogy az együttes vezetője lenne, hanem ő a domináns tag, a többiek csak besegítenek neki. A többi képen legalább "érvényesülnek" a többiek. De úgy lenne az igazi, ha Okui Masami, mint egyedüli női tag lenne középen és a férfiak közrefogják, mintegy védelmezve őt. Meg hát csak úgy mutatna szépen, ha a nő van középen.

Tegnap értem a végére Csernus Imre legújabb könyvének. Nem változott a véleményem róla, továbbra is azt gondolom, hogy az eddigi legrosszabb könyve, de nem azért, mert minőségében, stílusában olvashatatlan, hanem mert ezzel csak egy célcsoportot szólított meg, méghozzá a tinédzser és fiatal felnőtt lányokat. Azt gondolom, hogy ez a könyv nekik nagyon jó, meg annak, akinek ez az első Csernus Imre könyve. Még egy kritikám lenne a könyv kapcsán (azok mellett, amit korábban írtam), hogy több hasonlatot is megírt a könyvébe, de a baj az, hogy ezek már voltak a korábbi könyveiben. Azt gondolom, hogy az lett volna az igazi, ha az adott szituációra más hasonlatot vagy történetet mesél el, mert egyrészt az újdonság erejével hat azoknak, akik már olvasták valamelyik korábbi könyvét, másrészt meg akinek ez az első könyve, és kedvet kap a korábbi könyveinek olvasására, az ott fog mást olvasni. Más történet vagy más aspektusból hozott hasonlat által jobban megmarad a fejben a mondanivaló. Ennyi lenne a gondolatom. De még azt gyorsan szeretném leszögezni, hogy nem úgy kell elképzelni, hogy ez mennyire rossz könyv, és senki ne vegye meg, csak elmarad a tőle megszokott 10/10 pontos minőségtől. Ha mindenkinek ilyen lenne a legrosszabb könyve, akkor csak fantasztikus könyveket lehetne kapni a könyvesboltokban. És nagyon remélem, hogy lesz folytatása is: A Férfi - pasiknak vagy valami hasonló címmel. Azt akár elő is rendelném. A könyvei közül ugyanis a férfi áll nálam az 1. helyen. A második a kiút a harmadik pedig a fájdalom arcai.

És most új könyvet olvasok, szintén önismereti jellegű, csak spirituális megközelítésből: Soma Mamagésa: Öngyógyító könyv. A korábbi könyveiben, főleg az Ébresztő 1-2-ben sokat írt a kineziológiáról, Hellinger-terpáiáról tanácsként. Akkor én is utánaolvasgattam több helyen, és határozottan tetszik a módszer, mert azt gondolom, hogy a probléma legbelső gyökerét tárja fel. Erről is lesz majd szó ebben a könyvben, most a 35. oldal körül tartok. Alapvetően tetszik, amit olvasok, csak egyből belevágott a közepébe, és a spiritualitás egy olyan szintjét ütötte meg, ami már magas nekem. Nyitott vagyok rá, ezért elolvastam, de úgy érzem, hogy ehhez még fejlődnöm kell érzelmileg, hogy valóban magamévá tudjam tenni. Ahogy átnéztem a tartalomjegyzéket, sokféle gyógyító módszerről ír, kíváncsian fogom olvasni, hogy mi az, amit magamévá tudok tenni. Amúgy ez az utolsó könyve (eddig), amit terveztem megvenni, ezzel együtt öt könyv van tőle: A két ébresztő, a nemek igenje, a tiszta szex és ez. Somának azért nem akarom megvenni az összes könyvét, mert egy részük az női önmegvalósításról szól, én ebből férfiként nem tudok mit hasznosítani.

Talán furcsa ellentét, de nálam nagyon jól kiegészíti egymást Csernus Imre, és Soma nézetei, gondolatai. Más aspektusból, de sok útmutatást adtak nekem, ami által fejlődni tudtam. Csernus doktor a radikális nézeteivel az életre "nevel", míg Soma a belső énünket erősíti És hogy messze még az út vége (már ha az önismeret útjának egyáltalán van vége...) szinte hihetetlen.