Sajnos mára nagyon ritkák lettek azok a japán album és kislemez megjelenések, amik érdekelnek, így minden egyes kiadást meg kell becsülni. Külön örültem annak, hogy bár a Suara: Tenmei no Marionette dalt digitálisan is megjelentették korábban, megjelent kislemezen is, két másik dallal, és az instrumental verziójukkal.

Igazából nem hallgattam meg a dalt, amíg csak digitálisan volt elérhető. De amint megjelent kislemezen is, máris elkezdett érdekelni. Új Utawarerumono dalról van szó, így nagyjából lehet sejteni, hogy mire számíthatunk. Suara 2006 óta folyamatosan énekel az animéhez, videojátékhoz dalokat, és mivel fel lehet fedezni köztük hasonlóságot, lehet sejteni, hogy milyen dal lehet az új.

Ennek ellenére ért meglepetés. Nem a dal lett teljesen más, mert tipikus Utawarerumono dal, a meglepetés abban ért, hogy imádom. Annyira furcsa, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy egy sablon alapján írják az Utawarerumonóhoz a dalokat, mégis egyszerűen nem tudom megunni. Valamit nagyon betaláltak ezzel a zenei világgal. Az új dalban sincs semmi egyedi. Tetten érhető benne a "Nue Dori" érzésvilága, a "Hikari" dinamikája és a "Kimi no Maede wa Shounen no Mama" melankóliája, hozzáadtak egy kis extrát, és kész a dal. És működik. Nem lehet megunni. Eltalálták nálam ezt a hangulatvilágot, nagyon tudok azonosulni érzelmileg ezekkel a dalokkal. És meg lehet nálam csinálni azt, hogy kisebb módosítással, de el lehet adni ugyanazt. Egyszerűen most is libabőrös leszek, ahogy hallom a fejemben a dalt. Suara pedig csodálatosan megénekli azt az érzést, amit a dal hordoz magában. Egyedi hangja van, nagyon szeretem. És nemcsak arról van szó, hogy tud énekelni, hanem hihetetlen hallani a kedvességet és szeretetet a hangjában. Mindig megnyugtat, amikor hallom őt énekelni.

De meg tudom érteni azt is, ha valaki azt mondja, hogy mindig ugyanaz, és ez neki már unalmas. Mert csak egy sablon alapján készülnek a dalok. Ugyanezt éreztem én is Yonekura Chihiro daloknál is egy idő után. Csak Suara esetében nálam bevált a recept.

De csak a címadó dal sikeredett ennyire jóra. Még két dal van a kislemezen, azok nem lettek ennyire emlékezetesek. A második dal túl lassú, ráadásul rá akarták venni, hogy kis túlzással élve, de operai szinten énekeljen. Mondjuk azt, hogy Suara tisztességes munkát végzett, de a hangja nem alkalmas ilyen énekre. Én pont azt szeretem benne, hogy teljesen természetes énekstílussal képes hiteles érzelmeket énekelni. Legalábbis, amivel tudok azonosulni. Hallatszik, hogy alkalmaz énektechnikákat, mégis természetesnek hat az éneke. Ez különleges képesség, amivel nem sokan rendelkeznek. Ez pedig mindennél többet ér, ezért szeretem Suarát. A harmadik dal meg egyáltalán nem maradt meg bennem. Azt meg kell hallgassam még egy párszor. Amit mindenképp megteszek, mert szeretnék részletes kritikát írni az új kislemezről.

A címadó dalból pedig videoklip is készült.

https://www.youtube.com/watch?v=B0ze6bOpn6M

Újabb PlayIT!, újabb Nintendo stand, újabb promóteri munka. Nagyon érdekes volt, ugyanis inkább reggel éreztem azt, hogy ez már nem nekem való, már kiégtem, aztán délután meg megráztam magam, és teljesen jól ment. Mondta is nap végén bagszinak, hogy akár 22 óráig is csinálnám. XD

De kezdjük az elején. 8 órára kellett megérkezni. Megkaptuk a pólót, valamint, hogy ki melyik játéknál fog felügyelni. Én a Ring Fit Adventure-nél voltam, de a csehek szokásukhoz híven most is nagyobb standdal jöttek a PlayIT!-re, így most is sokkal több játék volt kipróbálható. Hordozható módban játszható volt például a Super Mario Odyssey, Mario Kart 8 Deluxe, Super Smash Bros. Ultimate, nagyban lehetett The Legend of Zelda: Link's Awakeninggel, Luigi's Mansion 3-mal játszani, meg még... FIFA 20, de biztos, hogy van teljes lista bagszinál. Mivel most a főnök is jelen volt, ezért most kicsit szigorúbban voltunk felügyelve.

Négy TV-n ment egymás mellett a Ring Fit Adventure. Két TV mellett felügyeltem én, másik kettő mellett egy másik srác volt. Az első vendégek 9 órakor érkeztek. Az elején egyáltalán nem volt vészes. Abból a szempontból egyébként teljesen jó a munka, hogy mivel fokozatosan érkeznek az emberek, ezért van idő belerázódni. De ez nekem most nagyon nehezen jött. Valamiért most nagyon éreztem, hogy ez már nem nekem való: kiégtem, túl sok ez nekem, haza akarok menni. De persze maradtam, és amennyire lehet, igyekeztem jól végezni a munkámat. Bár ez most eléggé nehezen jött. Nehéznek éreztem a munkát, meg persze voltak nehézségek a magyarázással. Most nem azzal volt a baj, hogy mindenki a B-gombot nyomkodta az A-gomb helyett, hanem a mozgás magyarázásával. Elsősorban a mini-játékokat mutattuk be, és mindegyiket másképp kell irányítani. Nem is azzal volt a baj, hogy mindegyiket egyedileg kellett elmagyarázni, hanem, hogy nem értették magát a mozdulatot, ahogy magyaráztam, hogy mit csináljanak. Pedig igyekeztem jól magyarázni. Aztán, ahogy láttam, hogy ha más mozdulatokkal is, de ugyan eredményt érnek el... hát csak tessék. Amikor már belejöttem, kitaláltam azt, hogy elkérem a játékostól a gyűrűt, és én magam mutatom meg a mozdulatsort. Ez ment mindenkinek. A vizualitás... A másik dilemmám az volt, hogy ugye van a combra rögzíthető kis pánt, melyre a bal Joy-Con-t csatlakoztatva érzékelte a lábmunkát. Na most, próbáltam magyarázni, hogy tegyék fel, de ez még nagyobb problémát okozott. Így legjobbnak éreztem, hogy ha én magam teszem fel a játékos combjára. Ez sokszor eléggé kellemetlen volt, mivel azért érzékeltem, hogy ezzel belemászok a másik privát szférájába, de úgy érzékeltem, hogy ez a kisebbik rossz, mert ha elkezdeném magyarázni (főleg egy gyereknek), hogy hogyan tegyék fel, azzal legalább fél óra elmenne. Úgyhogy így oldottam meg végül. De ha van valakinek valami okossága, hogyan magyarázzam, szívesen veszem.

Gyerekből egyébként most is, rengeteg volt. Persze, a YouTuberek fő nézőközönsége... Egyébként már 18-20 évesen is, amikor már jobban átláttam a világ dolgait, már akkor elgondolkodtam azon, hogy könnyű olyan dolgot (legyen az film, sorozat, játék, zene, rendezvény, stb) trenddé tenni a gyerekek körében, ami nem nyilvánvalóan gyerekes. Hiszen attól felnőttebbnek érzik magukat. De már akkor felmerült bennem a kérdés, hogy nem válik-e attól gyerekessé az adott dolog, ha túlnyomórészt gyerekek rajonganak érte? Főleg, ha kapcsolnak, és rájönnek, hogy a rajongójuk többségében gyerek. Akkor elkezdik őket megszólítani a maguk szintjén. Ugyanez a PlayIT! esetében. Eszméletlen sok a gyerek. Ennek anyagi vonzatát már korábban firtattam, de valahogy az az érzésem támad, hogy maga a rendezvény is ledegradálólik. Egyrészt a YouTuberekkel, másrészt meg hallva a konferansziék előadási stílusát, illetve a nagyszínpados beszélgetések nívóját, harmadrészt a szülőmegőrző... Habár látok felnőtteket is, nem is keveset (mármint, akik nem a gyereküket kísérik), meg jöttek a Nintendo standhoz, de továbbra is az az érzésem, hogy a PlayIT! fő célközönsége a gyerekek.

Igazából én magam sem értem, hogy mi történt velem délután, de sokkal jobban ment a munka, mint délelőtt. Sokkal jobban elememben voltam. Ha kisebb sor alakult ki, tisztelettel megkértem azt, aki régebb óta játszik, hogy adja át a helyét a következőnek. Vagy ha nálam felszabadult egy TV, de láttam, hogy máshol vár valaki, hogy kipróbálja, szóltam neki, hogy jöhet nyugodtan. Minden sokkal jobb lett. Itt kezdtem el már inkább úgy magyarázni, hogy elkértem a gyűrűt, és megmutattam, hogy például hogy ugorjon. Egyébként van a mini-játék, ahol futószalagon kell futni, és gyűjteni kell az érméket. Vannak érmék, melyek a magasban vannak, ugrani kell utánuk. Itt többen is csinálták (egyébként teljesen logikusan), hogy elkezdtek ugrani. És kiderült számukra, hogy másképp érzékeli a játék az ugrást. El is gondolkodtam azon, hogy gyakorlatilag totál feleslegesen csatoljuk szerencsétlen játékosok lábára a bal Joy-Con-t, mert egyetlen mini-játék sem érzékeli a lábmunkát. Hacsak nem pont az a futós, amelyiket itt most felhoztam, de erre így perpillanat nem emlékszem.

Ami érdekes, hogy a lábam sem fáradt el. Nem véletlen mondtam bagszinak, hogy tudnám még csinálni. Edzettebbnek érzem magam, mint korábban. Mondjuk kellett is az edzettség, mert a csehek megkértek, hogy maradjunk néhányan segíteni pakolni. Miután nem kellett a túljelentkezéstől tartani, bevállaltam. Egyébként nem szakadtunk bele a munkába. TV-ket állványokat csomagoltuk be, hogy szállításra készek legyenek. Az egyik cseh srác leszedte a molinókat, mi összegörgettük őket. A szemetet felszedtük magunk után. És ami a szépsége volt a dolognak, hogy nemcsak abban honorálták, hogy kifizették a plusz egy órát, hanem extrák terén is.

Ezt kaptuk a többiekkel:

És néhányan, akik maradtunk pakolni, kaptuk még ezeket:

Akkorákat röhögtünk, hogy kis plusz munkáért mennyi extrát kaptunk. Mondtuk is, hogy igen hamar eljött a karácsony. Bagszi elmondása szerint, hogy habár a nagyja játék mellé járt ajándékként, néhány cucc innen meglehetősen sokat ér, eBayen eléggé magas áron kelnek el. Nem szándékozom eladni őket, ezek nagyon jól mutatnak a gyűjteményemben. Önmagában annak örülök, hogy a csehek ennyire hálásak voltak nekünk. Nemcsak ajándékok terén is, hanem emberileg is érzékelem, hogy megbecsülik a munkánkat, és nagyra értékelik, ha megyünk nekik dolgozni. A Super Smash Bros. Ultimate póló egyébként kicsi rám, de nem akarta senki elvinni, mert S-es (mivel a 170 cm-es magasságommal nem számítok toronyembernek, képzelhetitek, hogy a többiekre milyen kicsi lett volna), ezért elvittem, ne vesszen kárba. Utcai viseletre szerintem nem lesz jó, de itthonra megfelel. Bár annyira nem kicsi rám. Ha leadnám azt a kb. 5-8 kg súlytöbbletet, ami rajtam van, akkor egész jól állna rajtam. Meggondolom még ezt az utcai viselet dolgát.

Összességében jó volt most is a Nintendónál dolgozni. Lehet menni decemberben is dolgozni. Ekkor plázákban lesznek, ott fogják promotálni a Nintendót. Elképzelhető, hogy bevállalok néhányat, van egy konkrét célom, amire költeném a pénzt.

Örömmel láttam, hogy a Xpress.hu-n elérhetők lettek a Harry Potter Blu-ray-ek, így van lehetőségem vásárolni azokat, amik még nincsenek meg. És mivel nem hirdetik, hogy utolsó példány, ezért úgy néz ki, hogy nem kell sietni a megvásárlásukkal. Nagyon régi webáruház az Xpress, rendeltem már tőlük többször évekkel ezelőtt. És már akkor megjegyeztem magamnak őket, mert talán nekik van az országban a legnagyobb DVD, Blu-ray kínálatuk. Konkrétan külön anime kategória volt több száz anime DVD-vel. Az anime kategória most is megvan, de ma már elenyésző kínálattal. De mivel az Xpress.hu kínálata a legnagyobb, ezért kijelenthető, hogy ami itt nincs meg, az biztos, hogy nem található meg sehol máshol.

Magában a kiadványban nincs meglepetés, ugyanúgy néz ki, mint az első két film Blu-ray kiadása. Szerencsére az első kiadású DVD borítóját tették a Blu-rayre mind elöl, mint hátul. Ez számomra növeli a kiadvány eszmei értékét. Ahogy látható, sok extra van a Blu-rayen is, de nem annyi, mint az első kiadású DVD-n. Az ilyen interaktív, gyerekeknek szóló játékokat kivették, és a helyébe a werkfilmek, kulisszatitkok nézhetők a filmről. Ezeket még nem néztem meg, de nagyon érdekelnek. Egyszer rászánom az időt.

Az viszont kár, hogy a lemez képe itt is az újabb kiadású DVD borítójáról származik. Ez az egyedüli dolog, ami nem tetszik, egyébként szeretem ez a kiadást, és ebből akarom a többi filmet is megszerezni. A film képminősége viszont itt sem kifogástalan. Most is olyan érzetet kelt, mintha a DVD-t pásztázták volna fel 1080p-re. A hanggal szerencsére nincs baj, ráadásul sok nyelven nézhető meg, így megnéztem magyar hanggal, lett felirattal.

Így jár az, akinek a párja Lettországból származik. Olyan nyelvek kezdik el érdekelni, amikre eddig rá se bagózott, most meg... aktívan tanulom a nyelvet, és ha minden jól megy, jövő ősszel Lettországban fogok tanulni. De ez nagyon távlati terv, meg rengeteg mindentől függ, úgyhogy erről egyelőre nem írnék részletesen. Mindenesetre a film élvezetes volt, és élményszámba ment felismerni bizonyos lett szavakat, amiket már megtanultam.

Twitteren és Instagramon is megemlékeztem Okui Masami: Yume ni Konnichiwa ~Willow Town Monogatari~ kislemezről. Ma jelent meg 26 éve. Ez egyike azon két Okui Masami kislemeznek (az első kettő), mely nem került fel az Oricon chartra, és mivel keveset is gyártottak belőle, ezért ez a legritkább kislemeze az énekesnőnek. Kevés lelhető fel belőle eladásra. Ha meg is jelenik, kb. ¥70.000-es (kb. 190.000 Ft) áron kínálják eladásra. Egyetlen egy alkalommal volt 2014-ben, hogy volt egy példány nagyon olcsón, kb. ¥5.000-ért, akkor nem is volt kérdés, hogy megvegyem. Egy Okui Masami rajongónak ez a kislemez egy igazi kincs. Azóta is nagy becsben tartom, különleges helye van a japán zenei gyűjteményemben.

A kislemez ritka mivoltáról az is árulkodik, hogy addig nem volt elérhető letöltésre, amíg én nem vettem meg a saját példányomat, és nem tettem ki letöltésre. Akkor bescanneltem a borítót, és kitettem mp3-ban és flac-ban is, hogy elérhető legyen mindenki számára, aki szeretné magáénak tudni.

Nem ez az a kislemez, mellyel Okui Masami emlékezetessé tette az énekesnői karrierjét, de mindenképp megvan a helye. Különlegessége abban rejlik, hogy itt van kép Okui Masamiról, így ez a legrégebbi kép, amit láttam róla. Vannak, akik találtak videót Okui Masami-ról még régebbről, amikor még háttértáncos és vokalista volt, 1990-1991 körül. De mint énekesnő, ez az első kép róla 1993-ból, így megvan a maga jelentősége ennek a kislemeznek.

A belső képek a kislemezről:

Gyűlnek a Haikyuu!! mangák. Most a német nyelvű gyűjteményemet bővítettem, méghozzá az 5. kötethez jutottam hozzá. A német mangákat itthonról, Magyarországról veszem, egészen pontosan a Bookline weboldalán lehet megrendelni. Személyes átvételt szoktam kérni a Rákóczi úti üzletükbe, így nem kell szállítási díjat fizetni. Ezért meg szívesen elmegyek.

Amúgy jó németül olvasni a mangát. Én szeretem, sőt a Haikyuu!! német szinkronja is meglehetősen jóra sikeredett. Egy pár részt láttam online a Pro Sieben MAXX-on, német VPN szerverrel, és kifejezetten tetszett. Egyrészt tetszik, ahogy a németek mondják a japán neveket, másrészt meg egész jó a német szinkron. Többeknek sikerült olyan hangot találni, akik meglehetősen hasonlítanak az eredeti japánhoz.

Úgyhogy én meg vagyok elégedve a német változatokkal, a Kazé Deutschland manga kiadványai is igényesek.

Volt egy komolyabb felfutása az animéknek Magyarországon. 10-15 évvel ezelőtt, egyre-másra jöttek a szinkronizált animék, egy részük pedig még DVD-n is megjelent. Aztán ahogy elterjedtek a letöltések, úgy hanyatlott az animepiac is. A hanyatlás persze a DVD megjelenésekre is komoly hatással volt. Ezért is becsülendő, ha ma is megjelenik egy anime DVD, ahogy az év elején mozikban vetített Mirai - Lány a jövőből is kapható a boltokban.

A négyéves Kun éli a maga átlagos gyerekkori életét. Semmiben nem szenved hiányt. Szülei minden szeretete az övé, a nagyszülők is örömmel vigyáznak rá, játszik a kis vonataival. Az idilli élet egészen addig tart, amíg meg nem születik a kishúga, és a szülei haza nem hozzák. Eleinte a kis Kun örömmel veszi, hogy van egy kishúga. Ismerkedik vele, próbálna játszani, de hamar kénytelen konstatálni, hogy egy újszülöttel nem lehet úgy játszani, ahogy azt ő szeretné. Ráadásul szülei minden figyelmüket a kislányra összpontosítják. Így az idősebb testvér királysága erősen megingott. Ezt persze nem hagyhatja! Minden alkalmat megragad, hogy felhívja magára a figyelmet, amit legtöbbször úgy ér el, hogy valami bosszúságot okoz a szüleinek, például a kishúgát szekálja. Meg is büntetik érte a kisfiút. Egy ilyen büntetés után dühösen kimegy a kertbe, ahol az egyik fa valamilyen csoda hatására átteleportálja őt egy másik világba. Ekkor egy herceggel találkozik, aki elmagyarázza a kisfiúnak, hogy egykoron ő is a család kedvence volt, amíg meg nem érkezett a házukba egy kisfiú, aki miatt lassan háttérbe szorult. Ez eleinte bosszantotta őt, de aztán elfogadta a helyzetet, és most már inkább a jó oldalát látja, hiszen van játszótársa. Hamar kiderül, hogy ez a herceg a család kutyája, Yukko, és az a bizonyos kisfiú, aki megérkezett, nem volt más, mint Kun. A kutya a maga módszereivel igyekszik jobb belátásra bírni a fiút, akinek a movie során többször lesz része utazásban. Ezek alkalmával lehetősége lesz megismerni a családja múltját. A film csodálatos szimbólumokkal mutatja be a család fontosságát, utazásaival pedig Kun hamar rájön, hogy megvan a helye a családban, és hogy a szülői szeretet nem vész el, csak átalakul.

A mozis megjelenés relatíve sikeres lett. Volt médiavisszhangja, internetes oldalak, mozis
magazinok írtak róla, talán ennek is köszönhető a népszerűsége, és hogy végül megjelent DVD-n. A B-weB Kft forgalmazza a DVD-t, egységesen 1.990 forintos áron vásárolható meg. Alapvetően örvendetes a DVD megjelenés, viszont maga a kiadvány nem nevezhető kifogástalannak. A tok maga nem mondható szépnek, kifejezetten az alacsony költségvetésű, olcsó DVD-ket szokták ilyen tokban kiadni. Illetve én személy szerint jobban szeretem, ha átlátszó tokban van a lemez, mert szeretem, ha a belső borítón is van valami kép. Emellett a lemezen semmi extra nem található. Az interaktív menüben csak a nyelv- és a felirat kiválasztására van lehetőség. A lemezen szerencsére rajta van mind a japán-, mind a magyar hang, valamint magyar felirat is választható. A film természetesen a lehető legjobb minőségben van a lemezen.

Kijelenthető, hogy a DVD felett eljárt az idő. A DVD az ezredforduló környékén jelent meg, mint a videokazetta utódja, mely kiváló kép és hangminőséget biztosított a régi CRT TV-ken. De ahogy bejöttek a HD TV-k, úgy vált elavulttá a DVD-technológia, hiszen nagy felbontásban már nem olyan szép a kép. Erre jött a Blu-ray, valamint a különböző stream szolgáltatások, melyek előfizetési díj fejében különböző filmeket tesznek elérhetővé. Ezért is sajnálatos, hogy csak DVD-n vásárolható meg nálunk a film. Ennek ellenére azt gondolom, hogy érdemes megvenni a DVD-t, egyrészt mert egy nagyon szép filmet tudhatunk magunkénak, másrészt ezzel is segíthetjük ismét fellendíteni az anime piacot. Habár mondhatjuk, hogy egy fecske nem csinál nyarat, és ez minden bizonnyal igaz is, de elindíthatjuk a hó olvadását

Film: 7/10
Kép: 9/10
Hang: 9/10
Extrák: 0/10
Borító: 5/10

+ Ismét egy jó anime DVD-t vehetünk magunknak
- Semmi extra, a borító is szegényes

57%

A cikk eredetileg az Animagazin 52. számában jelent meg.

Megjelenés: 2014. december 17.
Kiadó: TOHO animation RECORDS
THCA-60048
Ár: ¥3.024

1. Totsunyuu* (突入) 2:39
2. Shinka* (進化) 2:55
3. Otonatachi* (大人たち) 1:40
4. Koutekishuu (Rival)** (好敵手(ライバル)) 1:43
5. Kageyama VS Tsukishima** (影山VS月島) 1:38
6. Tsunago to Iu koto* (繋ぐということ) 2:53
7. Neko** (ネコ) 2:08
8. Kanji Warui** (カンジワルイ) 3:45
9. Tsuujou Unten** (通常運転) 1:59
10. Shousha to Haisha* (勝者と敗者) 2:17
11. 6-ri de Tsuyoi Kata ga Tsuyoi* (6人で強い方が強い) 2:51
12. Kuyashisa* (悔しさ) 2:40
13. Bunseki* (分析) 1:41
14. Sakanoshita Shouten** (坂ノ下商店) 2:26
15. Shikisha* (指揮者) 2:06
16. Kamizawa Sokkou* (神業速攻) 2:53
17. "1 Ten"* ("1点") 2:38
18. Nebari** (粘り) 1:42
19. "Nou"** ("脳") 2:11
20. Aseri** (焦り) 2:06
21. Ace no Shinshitsu** (エースの資質) 2:03
22. Kansen Michi no Shireitou* (完全未知の司令塔) 2:20
23. Team no Jiriki* (チームの地力) 2:58
24. Ketchaku* (決着) 3:11
25. Hon'ne* (本音) 2:04
26. Tsuyoku Nare* (強くなれ) 3:10

*Zene: Hayashi Yuuki
**Zene: Tachibana Asami

Oricon chart: #70
Listán volt: 2 hétig
Összes eladás: 1.923 példány

Négy héttel a Haikyuu!! első OST CD-je után jelent meg a második album. Ki lehet jelenteni, hogy amíg az első albumon azok a dalok szerepeltek, amiket többet hallhatunk az animében, illetve az első 13 részben domináltak, addig itt néhány daltól eltekintve a kevésbé hangsúlyos dalok kaptak helyet, amellett, hogy az anime első évadának második felében hallható dalokat hallhatjuk ezen a CD-n, amik viszont hangsúlyos zenék. Ezért fontos album ez a második OST CD is, hiszen az első évad második fele az Aoba Johsai elleni meccsről szól többségében, amit komolyan vett a Karasuno, és ez a meccs tétje, hangsúlya tetten érhető a zenékben is.

Az egyik legemlékezetesebb, és a személyes kedvencem az albumról, az "1 Ten", ami pont azért tetszett meg azonnal, mert megfelelt az akkori elvárásaimnak. Legalábbis, amilyen zenét ideálisnak tartok egy sportanimének, erről részletesen írtam az első CD kapcsán. Hiszen, lendületes dinamikus, erőteljes, és talán ez az a dal, amelyik a legjobban érzékelteti, hogy mennyire fontos a Karasuno VS Aoba Jousai meccs. A fontossága miatt ugyanakkor van benne egyfajta melankólia is, mert ha elvesztik a meccset, az komolyan érintené Hinatáékat. Ez a fajta tét és nyomás nagyon átjön a zenében, nagyon szeretem hallgatni.

De most is áll az, hogy ahogy engedtem az elvárásaimból, úgy tetszett meg egyik-másik dal. Sok Haikyuu!!-rajongó nagy kedvence a Kanji Warui, amit egyébként nagyon megértek. Ilyen csendes, nagyon titokzatos, már-már ijesztő légkört teremt maga körül. De amit külön kiemelnék, az a Nebari és Aseri. Mind a két dalt Tachibana Asami írta, és ezeknek is hihetetlen kellemes hangulatuk van. Ráadásul érdekes felismerés volt számomra, hogy az Aseri néhány zenei eleme az Ikari-ból származik (első album 17. dala, szintén Tachibana Asami írta). Egy az egyben onnan vett át a zenei elemeket, és kiválóan átdolgozta, ezáltal új értelmet kapott a Aseri-ben. Ahogy írtam az első albumnál is, Tachibana Asami felel a... nem is feltétlen a lassú dalokért, mert azt Hayashi Yuuki is ír, hanem... Tachibana Asami nagyon ért ahhoz, hogyan teremtsen légkört a zenéivel. Az általa írt dalok különleges színezetet adnak az egész albumnak, és mivel jól illeszkednek a Hayashi Yuuki által írt zenékhez, ezért nagyon jól kiegészíti egymást a két zeneszerző, és az egész album egy teljes egészet ad. Ez a Haikyuu!! albumok titka, ami miatt annyit hallgatom.

Hát, őszintén megbántam, hogy kritizáltam a zenét az AniMagazin Haikyuu!! cikkjében. Óriási hiba volt tőlem hatalmas elvárásokat támasztani felé, és hogy mivel nem feleltek meg, ezért dobtam az egészet. Néhány dal megtetszett, azokat örömmel hallgattam újra és újra, de a többi dalt lélekben elengedtem. De ahogy egyre jobban elmerültem a Haikyuu!! világában, újra és újra megnéztem az animét, olvasom a mangát, úgy adtam újabb és újabb esélyt a zenének, és rájöttem arra, hogy ha elengedem az elvárásaimat, akkor kiváló zenéket írtak az animéhez. A Tsuyoku Nare az a dal, ahol mindig összeszorul a szívem. Az album utolsó dala, az első évad utolsó részében szól, amikor a Karasuno elvesztette a meccset az Aoba Jousai ellen, és a nagy étkezéskor. Annyira beleillik abba a jelenetbe, valahányszor látom, én nem bírom ki sírás nélkül.

Úgyhogy kiváló zenék születtek az animéhez. Ajánlott dalok:

• Otonatachi
• Koutekishuu
• Kanji Warui
• 6-ri de Tsuyoi Kata ga Tsuyoi
• "1-Ten"
• Nebari
• Aseri
• Tsuyoku Nare

Nyilvánosságra került, hogy ki énekli a Haikyuu!! 4. évadának openingjét és endingjét:

• Opening: BURNOUT SYNDROMES
• Ending: CHiCO with HoneyWorks

Haikyuu Season 4 OP and ED
OP : BURNOUT SYNDROMES
ED : CHiCO with HoneyWorks
It will start January 2020. pic.twitter.com/u5096vUiOJ

— SPY (@Spytrue) November 14, 2019

Nos, összegezve a gondolataimat, azt tudom mondani, hogy szkeptikus vagyok. A BURNOUT SYNDROMES ugye két openinget énekelt a Haikyuu!!-nak. A FLY HIGH!! nagyon jó szám, viszont a Hikari Are nemhogy nem tetszik, hiszen kifejezetten rosszul megírt dalnak tartom. Egyrészt nem jön át a szöveg érzelmi mondanivalója, másrészt a refrén túlontúl hosszú. El van húzva, ezáltal elvész a szöveg lényegi mondanivalója, olyan érzetet ad, mintha többször tenné meg ugyanazt a kört, már nem tudom, hol tartunk, és egyszer csak azon kapom magam, hogy az énekes elordítja magát: "Terasu yo!", mintegy lezárva a refrént.
Remélem, hogy az új opening inkább a FLY HIGH!!-ra fog hasonlítani minőség terén. Bár én sokkal inkább egy új előadóra bíztam volna az openinget, nem az eddigi opening előadók egyikére. A SPYAIR ugyanis nagyon sokat romlott minőség terén az évek során. És ez már a Haikyuu!!-nak énekelt két openingje alatt is tetten érhető. Az első, az Imagination egy mestermű! Jobb sem kell egy shounen animének. De a második évad első openingje, az I'm a Believer már komoly visszaesés. A dalban is nagyon komolyan visszavettek a lendületből, de ami nagyon komolyan meglepett, hogy a kislemez tartalmazza az Imaginationnek egy koncertfelvételét. Hát az valami katasztrofálisra sikeredett. Mélyebben énekelte végig, és hallhatóan végig szenvedett az énekes a dallal. Olyan érzésem volt, mintha maga a dal felvételkor komoly utómunkálaton esett volna át. Vagy azt tudom még elképzelni, hogy abban a dalban ugyan az énekes valódi hangját hallhatjuk, de abban a majdnem 3 percben minden erejét kiadta, és ugyanezt az erőt a többi dal mellett már nem bírja el. Főleg, ha a koncerteken hasonló erőkkel énekel meg egy dalt. Aztán meghallgattam az egyik későbbi albumukat, abból egyértelműen az jön le, hogy a SPYAIR engedett a minőségből. Nem írnak már olyan jó dalokat, talán mintha mentálisan elvesztették volna a fiatalságukat. De lehet, hogy ez így erős. És azt meg érdekes volt hallani, hogy a Bleach endingjük, a Last Moment (ami jóval az Imagination előtt jött ki) meg milyen jóra sikeredett. Azon a kislemezen van egy B-side track, ami nagyon tetszik. Úgyhogy határozottan voltak jobb időszakai a SPYAIR-nek, de ez régebben volt.
Semmiképp nem bíznám a Sukima Switch-re sem, mert az Ah Yeah!! is hasonlóképpen szörnyű dal, mint a Hikari Are. Nem tudom, hogy gondolták el, hogy egy olyan férfi, akinek jól hallgatóan inkább az érzelgősebb dalok állnak jól, az majd elénekel egy olyan dalt, amibe logikátlan sorrendbe beletesznek egy-egy igen extrém gyors ütemet, hogy azzal azt jelzik, hogy mennyire izgatott az énekes, és mennyire tud azonosulni a dallal, holott teljesen nyilvánvalóan hallható, hogy ez csak egy alibi, és nem illeszkedik a dal dinamikájához.
Úgyhogy a Sukima Switch nem jöhet szóba nálam. Viszont bíznám olyan előadóra az openinget, mint a FLOW, vagy a JAM Project. Nagyon szeretem azt a hangulatvilágot, amit a FLOW dalai árasztanak magukból, sok jó daluk van. És azt gondolom, hogy az a zene stílus, amit képviselnek, beleillik a Haikyuu!!-ba és a többi openingbe és endingbe. A JAM Project meg ugye kedvenc. Bár ők lehet, hogy erősek lennének a Haikyuu!!-nak. Úgyhogy talán maradjunk a FLOW-nál.

Nagyon megrökönyödtem, amikor utánanéztem az ending előadójának. Habár nem vagyok maradéktalanul elégedett mindegyik Haikyuu!! OP / ED dalával, de kétségtelenül komoly erősségnek tartom, hogy csak férfi előadó énekelt eddig dalt az animének. Ez most így talán szexistának hangzik, de szó nincs itt férfi preferenciáról. Nincs bajom azzal, ha egy shounen animének nő is énekel betétdalt, hiszen többségükben vannak női karakterek, sok esetben egy-egy női szereplő eléggé domináns. És az, ha őt egy női előadó reprezentál, az teljesen rendben van. Főleg, ha maga a dal is meg van írva. Viszont a Haikyuu!!-nál azért problémás a női előadó, mert bár vannak női karakterek, de egyértelműen a pasik dominálnak. Ugyanez a Kuroko no Basket-nél. Pont az volt a jó ott is, hogy mivel pasik voltak ott is döntő többségében, ott a GRANRODEO nagyon jól kiénekelte azt a fajta erőt, amit a fiúk képviselnek. Kis túlzással élve, a Kuroko no Basket-ben tombol a tesztoszteron, és ezt az opening és ending dalok kiválóan visszaadják. Nem utolsósorban maga a kosárlabda is meglehetősen dinamikus sportág, úgyhogy a GRANRODEO mindenképpen telitalálat volt. A Haikyuu!! esetében ugyan a röplabda nem annyira dinamikus sportág (bár mégis kiválóan ábrázolták az energiát, amit elsősorban a röplabda iránti lelkesedés adhat) de női előadó... Ráadásul ahogy belehallgattam néhány dalukba rettenetesen szkeptikus vagyok, hogy az animéhez illő dalt fognak énekelni. Mivel a Haikyuu!! dalainak többsége a rock kategóriába sorolható. Legalábbis nagyra becsültem, hogy domináltak az élő hangszerek. És ahogy belehallgattam néhány CHiCO with HoneyWorks dalba, egyértelműen az jön le, hogy a szintetizátor, elektronikus zene donimál náluk. Most két eset lehetséges: 1. Vagy írnak egy többi Haikyuu!! betétdalhoz illő dalt, és vagy beleillik a stílusukba és az animébe, vagy nem. 2. Előadnak egy pop dalt, ezzel megszakítva a többi dallal való harmóniát. Ebből pedig nem hiszem, hogy bármi jó sülhet ki.

Úgyhogy nagyon szkeptikus vagyok, hogy jó dalok fognak készülni. Cáfoljanak meg, és írjanak nagyon jó openinget és endinget. Az esélyt mindenképp megkapják.

Tegnap tették ki a karaoke verseny eredményét. Ahogy várható volt, utolsó lettem. Nem is volt hangom, így nem tudtam képezni a magas hangokat. Ráadásul úgy énekeltem el, hogy egyszer sem gyakoroltam. Most a ZH-hét hétvégéjén volt a verseny, és most jobban voltam azon, hogy a dolgozatok jól sikerüljenek. Aminek eredményeként jobban is sikerültek a dolgozatok (bár a Matematikai alapok nagyon szenvedős...), de mivel nem készültem a versenyre, ezért nem is sikerült.

Majd legközelebb, meglátjuk, milyen lesz. Szerintem most télen nem lesz verseny, amivel csak egynapos lesz a MondoCon, de tavasszal jó eséllyel lesz. Meglátjuk majd, hogy ott hogy sikeredik, mennyit tudok készülni.

No, hát gyűlnek szépen lassan a Haikyuu!! mangák, elégedett vagyok a gyűjteményemmel. Ma megjött a 4. kötet. Vagyis ma jutottam hozzá, ugyanis a békéscsabai címre rendelem, és hazajöttem erre a hétvégére. Azért rendelem ide, mert a pesti címemen több küldemény is elveszett már. És hát a Book Depository ugyan lehetővé teszi az ingyenes szállítást, de az akkor sima postával megy. Itt Békéscsabán meg rendben megérkezik minden, úgyhogy ide rendelem. Így ez a manga is rendben megérkezett. Erre ráadásul kedvezmény is volt, mert kapott mindenki 10%-os kedvezménykupont, így ez a kiadvány összesen 2.046 forint volt kompletten. Nesze neked, Trillian 4.500 forintos Haikyuu!! manga.

Egyébként a 4. kötet az 1. évad 12-13. részeit foglalja magában. Azért ilyen keveset, mert ebben van a Nekoma elleni gyakorló mérkőzés, amit az animében elég részletesen bemutattak. De így kijelenthetjük, hogy az első négy kötettel megvan az anime első évadának az első fele. Egyébként mangában is nagyon tetszik, mert nagyon jól ki vannak fejezve az érzelmek. Csak az nem tetszik, hogy az újabb köteteken nagyon elcsúnyul a rajz. Az utolsó fejezetek számomra az igénytelen fanart érzetét keltik. De természetesen az újabb fejezeteket is olvasni fogom, ha majd eljutok oda. Fokozatosan olvasom a fejezeteket, ahogy hozzá tudok jutni a mangákhoz. Próbáltam online olvasni, de sehogy nem áll rá az elmém, hogy online olvassak mangát. Bár igaz így nagyon lassan érem utol a történetet... Mondjuk megvan letöltve is a legújabb kötetig. Lehet, hogy ráveszem magam, hogy mégiscsak olvassam online. Attól nem félek, hogy könyvben olvasva elvész majd a varázsa, ha nem először olvasom, hiszen Haikyuu!!-t olvasni, nézni, mindig varázslat.