Megjelenés: 2014. december 17.
Kiadó: TOHO animation RECORDS
THCA-60048
Ár: ¥3.024

1. Totsunyuu* (突入) 2:39
2. Shinka* (進化) 2:55
3. Otonatachi* (大人たち) 1:40
4. Koutekishuu (Rival)** (好敵手(ライバル)) 1:43
5. Kageyama VS Tsukishima** (影山VS月島) 1:38
6. Tsunago to Iu koto* (繋ぐということ) 2:53
7. Neko** (ネコ) 2:08
8. Kanji Warui** (カンジワルイ) 3:45
9. Tsuujou Unten** (通常運転) 1:59
10. Shousha to Haisha* (勝者と敗者) 2:17
11. 6-ri de Tsuyoi Kata ga Tsuyoi* (6人で強い方が強い) 2:51
12. Kuyashisa* (悔しさ) 2:40
13. Bunseki* (分析) 1:41
14. Sakanoshita Shouten** (坂ノ下商店) 2:26
15. Shikisha* (指揮者) 2:06
16. Kamizawa Sokkou* (神業速攻) 2:53
17. "1 Ten"* ("1点") 2:38
18. Nebari** (粘り) 1:42
19. "Nou"** ("脳") 2:11
20. Aseri** (焦り) 2:06
21. Ace no Shinshitsu** (エースの資質) 2:03
22. Kansen Michi no Shireitou* (完全未知の司令塔) 2:20
23. Team no Jiriki* (チームの地力) 2:58
24. Ketchaku* (決着) 3:11
25. Hon'ne* (本音) 2:04
26. Tsuyoku Nare* (強くなれ) 3:10

*Zene: Hayashi Yuuki
**Zene: Tachibana Asami

Oricon chart: #70
Listán volt: 2 hétig
Összes eladás: 1.923 példány

Négy héttel a Haikyuu!! első OST CD-je után jelent meg a második album. Ki lehet jelenteni, hogy amíg az első albumon azok a dalok szerepeltek, amiket többet hallhatunk az animében, illetve az első 13 részben domináltak, addig itt néhány daltól eltekintve a kevésbé hangsúlyos dalok kaptak helyet, amellett, hogy az anime első évadának második felében hallható dalokat hallhatjuk ezen a CD-n, amik viszont hangsúlyos zenék. Ezért fontos album ez a második OST CD is, hiszen az első évad második fele az Aoba Johsai elleni meccsről szól többségében, amit komolyan vett a Karasuno, és ez a meccs tétje, hangsúlya tetten érhető a zenékben is.

Az egyik legemlékezetesebb, és a személyes kedvencem az albumról, az "1 Ten", ami pont azért tetszett meg azonnal, mert megfelelt az akkori elvárásaimnak. Legalábbis, amilyen zenét ideálisnak tartok egy sportanimének, erről részletesen írtam az első CD kapcsán. Hiszen, lendületes dinamikus, erőteljes, és talán ez az a dal, amelyik a legjobban érzékelteti, hogy mennyire fontos a Karasuno VS Aoba Jousai meccs. A fontossága miatt ugyanakkor van benne egyfajta melankólia is, mert ha elvesztik a meccset, az komolyan érintené Hinatáékat. Ez a fajta tét és nyomás nagyon átjön a zenében, nagyon szeretem hallgatni.

De most is áll az, hogy ahogy engedtem az elvárásaimból, úgy tetszett meg egyik-másik dal. Sok Haikyuu!!-rajongó nagy kedvence a Kanji Warui, amit egyébként nagyon megértek. Ilyen csendes, nagyon titokzatos, már-már ijesztő légkört teremt maga körül. De amit külön kiemelnék, az a Nebari és Aseri. Mind a két dalt Tachibana Asami írta, és ezeknek is hihetetlen kellemes hangulatuk van. Ráadásul érdekes felismerés volt számomra, hogy az Aseri néhány zenei eleme az Ikari-ból származik (első album 17. dala, szintén Tachibana Asami írta). Egy az egyben onnan vett át a zenei elemeket, és kiválóan átdolgozta, ezáltal új értelmet kapott a Aseri-ben. Ahogy írtam az első albumnál is, Tachibana Asami felel a... nem is feltétlen a lassú dalokért, mert azt Hayashi Yuuki is ír, hanem... Tachibana Asami nagyon ért ahhoz, hogyan teremtsen légkört a zenéivel. Az általa írt dalok különleges színezetet adnak az egész albumnak, és mivel jól illeszkednek a Hayashi Yuuki által írt zenékhez, ezért nagyon jól kiegészíti egymást a két zeneszerző, és az egész album egy teljes egészet ad. Ez a Haikyuu!! albumok titka, ami miatt annyit hallgatom.

Hát, őszintén megbántam, hogy kritizáltam a zenét az AniMagazin Haikyuu!! cikkjében. Óriási hiba volt tőlem hatalmas elvárásokat támasztani felé, és hogy mivel nem feleltek meg, ezért dobtam az egészet. Néhány dal megtetszett, azokat örömmel hallgattam újra és újra, de a többi dalt lélekben elengedtem. De ahogy egyre jobban elmerültem a Haikyuu!! világában, újra és újra megnéztem az animét, olvasom a mangát, úgy adtam újabb és újabb esélyt a zenének, és rájöttem arra, hogy ha elengedem az elvárásaimat, akkor kiváló zenéket írtak az animéhez. A Tsuyoku Nare az a dal, ahol mindig összeszorul a szívem. Az album utolsó dala, az első évad utolsó részében szól, amikor a Karasuno elvesztette a meccset az Aoba Jousai ellen, és a nagy étkezéskor. Annyira beleillik abba a jelenetbe, valahányszor látom, én nem bírom ki sírás nélkül.

Úgyhogy kiváló zenék születtek az animéhez. Ajánlott dalok:

• Otonatachi
• Koutekishuu
• Kanji Warui
• 6-ri de Tsuyoi Kata ga Tsuyoi
• "1-Ten"
• Nebari
• Aseri
• Tsuyoku Nare

Nyilvánosságra került, hogy ki énekli a Haikyuu!! 4. évadának openingjét és endingjét:

• Opening: BURNOUT SYNDROMES
• Ending: CHiCO with HoneyWorks

Haikyuu Season 4 OP and ED
OP : BURNOUT SYNDROMES
ED : CHiCO with HoneyWorks
It will start January 2020. pic.twitter.com/u5096vUiOJ

— SPY (@Spytrue) November 14, 2019

Nos, összegezve a gondolataimat, azt tudom mondani, hogy szkeptikus vagyok. A BURNOUT SYNDROMES ugye két openinget énekelt a Haikyuu!!-nak. A FLY HIGH!! nagyon jó szám, viszont a Hikari Are nemhogy nem tetszik, hiszen kifejezetten rosszul megírt dalnak tartom. Egyrészt nem jön át a szöveg érzelmi mondanivalója, másrészt a refrén túlontúl hosszú. El van húzva, ezáltal elvész a szöveg lényegi mondanivalója, olyan érzetet ad, mintha többször tenné meg ugyanazt a kört, már nem tudom, hol tartunk, és egyszer csak azon kapom magam, hogy az énekes elordítja magát: "Terasu yo!", mintegy lezárva a refrént.
Remélem, hogy az új opening inkább a FLY HIGH!!-ra fog hasonlítani minőség terén. Bár én sokkal inkább egy új előadóra bíztam volna az openinget, nem az eddigi opening előadók egyikére. A SPYAIR ugyanis nagyon sokat romlott minőség terén az évek során. És ez már a Haikyuu!!-nak énekelt két openingje alatt is tetten érhető. Az első, az Imagination egy mestermű! Jobb sem kell egy shounen animének. De a második évad első openingje, az I'm a Believer már komoly visszaesés. A dalban is nagyon komolyan visszavettek a lendületből, de ami nagyon komolyan meglepett, hogy a kislemez tartalmazza az Imaginationnek egy koncertfelvételét. Hát az valami katasztrofálisra sikeredett. Mélyebben énekelte végig, és hallhatóan végig szenvedett az énekes a dallal. Olyan érzésem volt, mintha maga a dal felvételkor komoly utómunkálaton esett volna át. Vagy azt tudom még elképzelni, hogy abban a dalban ugyan az énekes valódi hangját hallhatjuk, de abban a majdnem 3 percben minden erejét kiadta, és ugyanezt az erőt a többi dal mellett már nem bírja el. Főleg, ha a koncerteken hasonló erőkkel énekel meg egy dalt. Aztán meghallgattam az egyik későbbi albumukat, abból egyértelműen az jön le, hogy a SPYAIR engedett a minőségből. Nem írnak már olyan jó dalokat, talán mintha mentálisan elvesztették volna a fiatalságukat. De lehet, hogy ez így erős. És azt meg érdekes volt hallani, hogy a Bleach endingjük, a Last Moment (ami jóval az Imagination előtt jött ki) meg milyen jóra sikeredett. Azon a kislemezen van egy B-side track, ami nagyon tetszik. Úgyhogy határozottan voltak jobb időszakai a SPYAIR-nek, de ez régebben volt.
Semmiképp nem bíznám a Sukima Switch-re sem, mert az Ah Yeah!! is hasonlóképpen szörnyű dal, mint a Hikari Are. Nem tudom, hogy gondolták el, hogy egy olyan férfi, akinek jól hallgatóan inkább az érzelgősebb dalok állnak jól, az majd elénekel egy olyan dalt, amibe logikátlan sorrendbe beletesznek egy-egy igen extrém gyors ütemet, hogy azzal azt jelzik, hogy mennyire izgatott az énekes, és mennyire tud azonosulni a dallal, holott teljesen nyilvánvalóan hallható, hogy ez csak egy alibi, és nem illeszkedik a dal dinamikájához.
Úgyhogy a Sukima Switch nem jöhet szóba nálam. Viszont bíznám olyan előadóra az openinget, mint a FLOW, vagy a JAM Project. Nagyon szeretem azt a hangulatvilágot, amit a FLOW dalai árasztanak magukból, sok jó daluk van. És azt gondolom, hogy az a zene stílus, amit képviselnek, beleillik a Haikyuu!!-ba és a többi openingbe és endingbe. A JAM Project meg ugye kedvenc. Bár ők lehet, hogy erősek lennének a Haikyuu!!-nak. Úgyhogy talán maradjunk a FLOW-nál.

Nagyon megrökönyödtem, amikor utánanéztem az ending előadójának. Habár nem vagyok maradéktalanul elégedett mindegyik Haikyuu!! OP / ED dalával, de kétségtelenül komoly erősségnek tartom, hogy csak férfi előadó énekelt eddig dalt az animének. Ez most így talán szexistának hangzik, de szó nincs itt férfi preferenciáról. Nincs bajom azzal, ha egy shounen animének nő is énekel betétdalt, hiszen többségükben vannak női karakterek, sok esetben egy-egy női szereplő eléggé domináns. És az, ha őt egy női előadó reprezentál, az teljesen rendben van. Főleg, ha maga a dal is meg van írva. Viszont a Haikyuu!!-nál azért problémás a női előadó, mert bár vannak női karakterek, de egyértelműen a pasik dominálnak. Ugyanez a Kuroko no Basket-nél. Pont az volt a jó ott is, hogy mivel pasik voltak ott is döntő többségében, ott a GRANRODEO nagyon jól kiénekelte azt a fajta erőt, amit a fiúk képviselnek. Kis túlzással élve, a Kuroko no Basket-ben tombol a tesztoszteron, és ezt az opening és ending dalok kiválóan visszaadják. Nem utolsósorban maga a kosárlabda is meglehetősen dinamikus sportág, úgyhogy a GRANRODEO mindenképpen telitalálat volt. A Haikyuu!! esetében ugyan a röplabda nem annyira dinamikus sportág (bár mégis kiválóan ábrázolták az energiát, amit elsősorban a röplabda iránti lelkesedés adhat) de női előadó... Ráadásul ahogy belehallgattam néhány dalukba rettenetesen szkeptikus vagyok, hogy az animéhez illő dalt fognak énekelni. Mivel a Haikyuu!! dalainak többsége a rock kategóriába sorolható. Legalábbis nagyra becsültem, hogy domináltak az élő hangszerek. És ahogy belehallgattam néhány CHiCO with HoneyWorks dalba, egyértelműen az jön le, hogy a szintetizátor, elektronikus zene donimál náluk. Most két eset lehetséges: 1. Vagy írnak egy többi Haikyuu!! betétdalhoz illő dalt, és vagy beleillik a stílusukba és az animébe, vagy nem. 2. Előadnak egy pop dalt, ezzel megszakítva a többi dallal való harmóniát. Ebből pedig nem hiszem, hogy bármi jó sülhet ki.

Úgyhogy nagyon szkeptikus vagyok, hogy jó dalok fognak készülni. Cáfoljanak meg, és írjanak nagyon jó openinget és endinget. Az esélyt mindenképp megkapják.