Ma megszerveztem a második egyéni kirándulásomat, méghozzá Leidenbe. Ez is az a város, amit szintén meglátogattam, amikor először voltam Hollandiában 2020 februárjában. Imádtam a várost, és kíváncsi voltam, hogy milyen benyomást kelt most rám. Nem utolsósorban a héten kiderült, hogy Leidenbe küldenének, az ottani egyetemen tanulhatok az utolsó félévben. Igazán megtiszteltetés Hollandia legelső egyetemében befejezni a tanulmányaimat.
20 Euróval töltöttem fel az egyenlegemet, ennyiből kijön az oda-vissza út Ede és Leiden között. Most úgy kalkuláltam, hogy a délelőtti csúcsidő után (9 óra) kezdem meg az utazást és délutáni csúcsidő előtt (16 óra) fejezem be. Most nem állok meg sehol. Elsődleges célom az volt, hogy a KRE-BTK-n Holland-Flamand kultúrán tanult leideni építészeti műremekeket nézem meg.
Ki volt számolva az időm, mert 8.40 után pár perccel indultam el otthonról, a vonat meg 9.22-kor indult, és mivel kb. 35 perc az út biciklivel, ezért sietnem kellett. Épp 3 perccel a vonat indulása előtt értem a vasútállomásra, így sietve elértem a vonatot, ami viszont tömve volt... Ha elvileg csúcsidőn kívül vagyunk, és alig találtam ülőhelyet, milyenek lehettek a csúcsidei járatok? Megint valami szarakodás van az NS-nél, mert amikor néztem a menetrendet, minden második járat át volt húzva, hogy azzal nem jutok el Leidenbe. Az volt, hogy Amszterdam és Dordrecht között nem jártak a vonatok (két átszállással is el lehet jutni Leidenbe), de ahogy később elnéztem a menetrendet, több helyre is nem jártak vonatok. Tehát kevesebb vonatra jutott ugyanannyi utas, és péntek lévén itt is nagyobb a forgalom. De abból a szempontból mindegy is nekem, hogy egyébként is csak utrechti átszállással szerettem volna Leidenbe eljutni.
És rendben meg is érkezett a vonat Leiden Centraal állomásra. Először kicsit zavarban is voltam, hogy merre mehetnék, megzavart, hogy az állomással szemben nagy építkezések voltak, ezért eleinte azt se láttam, hogy merre is mehetnék. Aztán úgy döntöttem, hogy ha már úgyis a környéken van a bevásárlóközpont, akkor szétnézek ott egy kicsit, aztán eldöntöm, hogy melyik templomot látogatom meg először.
Végülis egyikhez se kellett messzire mennem, a két templom és a könyvtár, amiről tanultunk, mind a központban vannak. Arra emlékeztem, hogy azt szerettem Leidenben, hogy szinte egy helyen vannak a látványosságok és az üzletek, és tényleg így van. De az az érdekes, hogy a két templom csak egy kicsit van odébb, mégis akkora csend van a környéken, mintha bent lennék a templomban. Olyan érzetet adott, mintha a hollandok megadják a tiszteletet az épületnek. Bár az is igaz, hogy nagyon nincs is ott miért hangoskodni.
Mindenesetre a Pieterskerk-et látogattam meg először.

Ez a legjobb kép, amit tudtam csinálni a templomról, nem tudtam nagyon messzire menni, mert szemben házak voltak. Reméltem, hogy nyitva lesz, és betérhetek, de sajnos nem. Konkrétan nem szeretek misére járni, de sétálni egyet belül, csodálni a belső részét a templomnak, miközben megélem a csendet, azt nagyon szeretem. Szeretem a templom auráját, nagyon kellemes.
Két templomlátogatás között betértem az Albert Heijnbe ebédet vásárolni, ami a (nálam) szokásos sajtos párna volt €0,39-ért és a 500 ml-es kefir €0,99-ért. Majd szembe találtam egy használt műszaki cikk boltot, bementem oda szétnézni. Ez igazából sokkal közelebb áll hozzám, mert itt nem nagyon mennek visszább a '90-es éveknél, míg egy régiségbolt (kringloopwinkel) valóságos múzeum, mert ott konkrétan a 20. század elejéről is kaphatók cuccok. A használt műszaki cikk bolt ráadásul tele volt játékokkal, konzolokkal, több számítógép is volt eladó (az egyik €100-ért kifejezetten tetszett), illetve egy rakás DVD, Blu-ray is volt. Nem vettem semmit, de jó volt szétnézni. Ha ilyen boltot találnék a környéken, azt megnézném.
Ezen kis kitérő után mentem el megnézni a másik templomot, mely a Hooglandse Kerk volt.

Ez a templom több díszelemből áll, mert gótikus stílusban épült. Talán szebb is egy kicsivel. Mindenesetre ahogy látni lehet, az ajtó itt is zárva volt, és senki nem volt a környéken, így sejthető, hogy ez sem volt belülről megtekinthető.
Mindezek mellett persze csináltam képeket a hidakon, amilyen kilátás nyílik a csatornákra. Ez tényleg Hollandia egyik csodája, amit bármikor megnézhet az, aki itt él.

Nagyon el lehet merülni a látványában. Még egy könyvtár volt tervben, méghozzá a Bibliotheca Thysiana. Ez se volt feltétlen messze. Viszont előtte megállított a a könyvtártól kb. 100 méterre lévő japán múzeum.

Nem is gondoltam volna, hogy van ilyen itt. Nem vettem belépőjegyet szétnézni, de bemenni bementem és az üzleti résznél szétnéztem. Természetesen japán hagyományokkal, kultúrával kapcsolatos tárgyakat lehetett venni, illetve külön rész volt csak a japánnal kapcsolatos könyveknek. Sokféle könyv volt, volt, mely a kultúra egy-egy ágát mutatta be, de voltak regények japán szerzőktől, nyelvkönyvek, képes könyvek. Bizonyos könyvek ráadásul japánul voltak. Szinte gyermeki csodálattal néztem körül, olyan érzésem volt, mintha hazaértem volna. A belépőjegy €8,50, illetve Múzeumkártyával (Museum kaart) ingyenes. Akkor komolyan elgondolkodtam, hogy kiváltanék egy ilyen kártyát és akkor múzeumokat is látogathatok, de aztán ahogy láttam, hogy ennek az éves díja €64,90... Meg kell gondoljam. Nem vagyok múzeumba járó, de lehet, hogy itt az lennék. Meg akkor biztos, hogy megnézném ismét Alphen aan den Rijn-ben is az Archeont. De meg kell gondoljam, hogy megnéznék-e annyi múzeumot Hollandiában, hogy megérje kiváltani.
És végül akkor a Bibliotheca Thysiana.

Külsőre talán kevésbé tűnik nagy számnak, de aki le tudja olvasni a római számot, az talán érzékeli az épület jelentősségét. És ha már a közelben van a Leideni Egyetem, akkor megnéztem azt is. Azt már végképp nem tudtam lefényképezni, mert akkora hatalmas épület, hogy arról jó képet szerintem nem lehet csinálni. Mindenesetre úgy néz ki, hogy februártól ide fogok járni.
Még arra volt idő, hogy szétnézzek a bevásárlóközpontban. Találtam egy hatalmas lemezboltot, ahol még kazettákat is lehetett kapni. Jó hely volt. Innen mentem aztán vissza a vasútállomásra. Végül a 14:52-es vonattal mentem haza. Utrechti átszállással 16:05-ig tartott az utazás, elvileg 16:00-kor kezdődik a csúcsidő, remélem, hogy nem fogják csak azért az 5 percért megvonni tőlem a kedvezményt. Mindenesetre nagyon jól éreztem magam, egyértelmű, hogy ez az a környék, ahol letelepednék.
Viszont az OV-chipkártya kapcsán újabb meglepetés ért. Megnéztem a weboldalon, mennyi pénz maradt rajta, hogy mégis, és meglepetten láttam, hogy az egész €20,00 rajta maradt, az utolsó frissítése pedig a mai utazás végén volt. Grátisz lett volna ez az utazás? Amolyan kompenzáció, hogy két hete kellemetlenséget okoztak azzal, hogy levonták a €20,00-at, amit először tettem fel, de végül felhasználtam? Megkérdeztem végül Humbby-t, hogy mit tud erről. Természetesen semmilyen kompenzációról nincs szó. Ahogy mind a ketten utánanéztünk, kiderült, hogy totál feleslegesen töltöttem fel a 20 Eurót a kártyára, az NS ugyanis havonta, utólag számlázza ki az utazást, amikor az NS Flex havidíja is esedékes. Nálam tehát október 14-én. Ki hallott ilyet, hogy utazásért utólag kell fizetni? A feltöltött 20 Eurót meg egy nagyobb vasútállomáson, az OV-service-nél visszakérhetem. Ha nem megyek sehová az elkövetkezendő 2 hétben, lesz egy izmos bicikliutam Arnhem Centraal-ig (több mint 1 óra biciklivel csak oda).

Zsolti említett egy 1985-ös movie-t, elmondása szerint többek között ez a mű inspirálta a Mawaru Penguimdrum-ot: Ginga Tetsudou no Yoru. Ő látta és az élménybeszámolója alapján azt gondoltam, hogy érdemes lehet megnézni. És igen... Ma este néztem meg a movie-t és azért döntöttem, hogy írok, a Mawaru Penguimdrum-ról, mert a movie ellenében jól tudom érzékeltetni, hogy mik a prioritásaim. A Ginga Tetsudou no Yoru egy nagyon lassú folyású történetet mesél el; tényleg, aki a dinamikus animéket preferálja, annak ez nem fog bejönni. Egy macskák lakta faluban játszódik a történet, ahol a főszereplő macska lesz az, aki kilóg a sorból. Míg a többi osztálytársa élettel teli, örülnek, hogy vége az órának, főhősünk csak hosszas elmélkedés után hagyja el a tantermet. Egyből együtt éreztem vele, az volt az érzésem, hogy a belső világa nagyon intenzív. A tekintete sokkal többet árult el abból, ami a felszínen látszott. Ez pedig egyből kíváncsivá tett, azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Hozzáteszem, ez a karakterdizájner munkásságát dicséri, hogy ennyire jól tudta érzékeltetni a főszereplő belső világát. A lényeg az álmában történik. Kint a szabad téren, az égen a csillagokat szemlélve aludt el. Legjobb barátjával, Campanellával ülnek a galaktikus vonaton, csodálják a környéket, megállóknál felszállnak utasok, később leszállnak. Tiszta sor: Az életutat szimbolizálja, ahogy életünk bizonyos szakaszában emberek belépnek az életünkbe, majd elbúcsúznak. De a két jóbarát mindig együtt marad. Vagy mégsem? ... Nagyon jól érzékeltette a bizonytalanság érzését, amikor Giovanni a végefelé egyre többször mondta a barátjának, hogy "mindig együtt leszünk". Gyönyörűen érzékeltette a movie az emberi kapcsolatok és a barátság fontosságát, jó szívvel ajánlom. Aki vesztett már el fontos embert az életében, és tudja, milyen érzés az, hogy a barátság bizonytalan lábakon áll, az fogja értékelni ezt a movie-t.
















Többször írtam már arról, hogy Okui Masami munkássága azért szerethető, mert minden az albumai jól elkülöníthetők egymástól. Mindegyiknek saját koncepciója van, mindegyik valamiről emlékezetes. Ezt most egy olyan albumon keresztül akarom bemutatni, ami nem mondható az énekesnő legjobb albumának, mégis mint a többinek, megvan a maga helye, és ott nagyon jó helyen van. Ezt a bizonyos helyet szeretném megmutatni azáltal, hogy legírom néhány sorban a gondolataimat a dalokról.