Ahogy nézek műsorokat, olvasok cikkeket, és kezdek magam is megtapasztalni dolgokat, egyre inkább az világlik meg, hogy lassú folyamat lesz az, hogy elérjem a célomat. Ez egy városi, panelben felnőtt gyerek számára sok részes folyamat lesz. Ezért mentem félve ebbe a sorozatba, mert volt olyan gondolatom, hogy visszalépek. De aztán kitaláltam, hogy ez teljesen saját lesz. Saját ötletek, saját ritmusomban csinálom, és egyszer majd célba érek.

Két ok miatt lesz nehéz. Egyrészt bizonyos ingerek intenzívebben érnek az átlaghoz képest. Amiken más fel se kapná a fejét, velejárónak tartja, nekem az túl erős, ezért kellemetlen. Ahogy utánaolvastam, saját diagnózisom szerint szuperérzékeny vagyok. Olvasok erről egy könyvet, és elég sok mindenben magamra ismerek. Gyerekkoromban az egyik rémálmom a disznóvágás volt. Ott amilyen szagok terjengtek, nagyon nehezen tudtam megmaradni. Besegíteni... esélytelen! Egyébként is a rokonságban egyfajta fekete bárány voltam (inkább az idősebbeknél), mert nem értették, hogy miért vagyok ennyire érzékeny, de ott ez hatványozottan kijött. És ennek a mai napig van utóhatása. Részint Borbás Marcsi: Gasztroangyal című műsorából pallérozódok, az első résztől megnézek minden elérhető epizódot. A napokban láttam a disznóvágásról szóló adást, és ott volt egy jelenet, amikor már felperzselték a disznót, majd Marcsi levágta a farkát, és odaadta az ott résztvevő énekescsapat egyik tagjának, hogy ezt így meg lehet enni. Ez érthető, hiszen a perzselés során lényegében megsült, de mivel közvetlen a disznóról vágta le, ezért az volt az agyamban, hogy nyersen adta oda, ezért napokig hányingerem volt a látványtól.

Másrészt, és erről még mindig kevés szó esik, hogy evés sokak számára (ahogy nálam is) biztonságot, és megnyugvást ad, főleg azok számára, akik a gyerekkorában megélt nehézségei elől keres menedéket. Ezért van az nálam is, hogy válogatós vagyok, még mindig kevesebb mindent eszek, mint egy átlagember. És ez nem olyan, hogy ha a veszély elmúlik, akkor azon nyomban az akkor biztonságot adó (pót)cselekvés is megszűnik. Pont azért, mert biztonságot adott. Az agy még segítséggel is lassan és fokozatosan áll át, de ez nem megy támogató közeg nélkül. Szintén Borbás Marcsi: Gasztroangyal műsorában láttam, amikor a burgonyáról volt szó, hogy bár jól megkomponált műsor volt, mégis el tudom képzelni Marcsiról, hogy ha valakinél McDonald's-os sült krumplit, vagy zacskós chipset lát, tényleg odamenne megkérdezni, hogy "Te ezt a szart megeszed?" Ez engem igencsak kellemetlenül érintene, mert arról van szó, hogy vagyok valamilyen, vagyok egy állapotban, és az nem elfogadott. Aztán, ha észbe kapnék, tüntetőleg válaszolnám, hogy "Igen, sőt kérek még repetát!" Nagyon tisztelem, amit Borbás Marcsi csinál, motiváló, hogy küldetéseként éli meg a magyar hagyományok őrzését, "visszahozatalát" a köztudatba, de nála jut eszembe az, hogy aki falun nőtt fel, a nagyapja mészáros volt, tehát kiskora óta közvetlen közelről látta a természetet, nehezebben fogja megérteni, hogy működik a városi gyerek, főleg, ha sérülésekkel a szívében nő fel. Ezért fontos a támogató közeg. Mert tényleg csodákba illő változást lehet elérni, de csak akkor, ha teljes mértékig megértjük a másik felet is, elfogadjuk a jelenlegi állapotát, és hogy bizonyos változások nála lassan, nehezen mennek végbe.

Ezért döntöttem úgy, hogy mindenképp a saját utamat fogom járni, és tudom, hogy meglesz az eredménye. Ennek egyik folyamata, amit bevállaltam, hogy magam csinálom a pizzát, de még a tésztát is! Van itthon egy Panasonic SD-R2530 márkájú kenyérsütő, annak a leírásában a pizzatészta receptje is olvasható:

• 1 kis tasak száraz élesztő
• 450 g kenyérliszt
• 4 ek. étolaj
• 2 tk. só
• 240 ml víz

Ezeket elvileg ebben a sorrendben kell a sütőbe tenni, és a 23-as programon 45 perc alatt megdagasztja és megkeleszti. A pozitív eredmény leginkább abban látszik, hogy egyáltalán nem ragadt az oldalához a tészta, amikor elkészült.

Eközben megcsináltam a pizzaszószt. Ez még úgy is saját, hogy anyám nyáron vett paradicsomot, és az abból készített paradicsomléből csináltam a szószt. Lisztből és étolajból megcsináltam a rántást, majd rá a paradicsomlevet, só, bors, cukor, majd a különböző fűszerek: Majoranna, Oregánó, plusz még vettem Kotányi olaszos fűszersót, ezek aztán megadják a módját!

Feltétként pedig sonkát, kukoricát és sajtot tettem. Itt bukik a pizza természetes mivolta, mivel a sonka előre szeletelt volt, a sajt is előre szeletelt, de ebben szándékosan döntöttem így. Azért, mert light sajtot akartam venni, a kalóriatartalom csökkentése végett, és jelenleg egy érvényes, relatív olcsó megoldást tudok rá, a SPAR-ban kapható S-BUDGET 200 g előre csomagolt sajt, 664 Forintért. A végeredmény így nézett ki.

És ízletes volt. Nem lett teljesen kerek, mert magam nyújtottam ki, és nincs kör alakú formám, ezért ez a "legkörkörösebb", amit meg tudtam csinálni. Mérleg segítségével 150 g-os tésztákat nyújtottam ki, majd megsütöttem. Végül be a mélyhűtőbe, és amikor megkívánom, akkor csak elő kell venni.

Régóta kívánom a paradicsomlevest, ugyanakkor régóta ott figyel a kamrában a fodros nagykocka. Úgy döntöttem, hogy összekötöm a kettőt, és a paradicsomleves alapba a 2 tojásos tésztát teszem. Maga a paradicsom egyébként is sok mindenre használható, íme plusz egy opció. Sehol nem néztem ki ezt a receptet, teljesen saját találmány.

Gyorsan kész van, nekem nem tellett többe 20 percnél. És ízletes is! Ráadásul a vaj egyedi, krémes ízt ad neki. Ha tetszett, próbáld ki! Egyedi ötlettel pedig sajáttá teheted.

Az utóbbi időkben ismét többet ténykedek a konyhában. Néha szívesen kísérletezek új ételekkel. A kapor ízét régóta szeretem, a kapormártás pedig önálló ételként is működik nálam. Ezt a receptet a TVR-Hét Receptlexikon könyvéből néztem ki, ezt követtem. Annyit módosítottam rajta, hogy nem teszek bele külön sót, mert nem szeretem a túlzottan sós ételeket. A húsleveskockában meg van elég, főleg, hogy a recept szerint kevesebb vízben kell főzni, mint amennyit egy kockát önmagában ajánlott megfőzni. Így pont annyira sós, amennyire én szeretem.

Szóval, megosztanám itt is a receptet.

És kész is van! Egyszerű, és nagyon ízletes. A recept szerint, amikor beteszem a tejfölt, habverővel érdemes elkeverni. Én ezt kihagytam, de el tudom képzelni, hogy úgy még finomabb lesz. Legközelebb úgy csinálom.

A receptet a Pinterest oldalamon is megosztottam, pontosan itt található meg.

Ha majd találok még valami jó receptet, amit kipróbálok, és megjön, megosztom itt is.

Szinte minden alapanyag házilag készült, még a tésztát is tésztakészítő géppel csináltam. És az eredmény mindennél finomabb lett! Régóta meg akartam már tanulni házilag elkészített, hogy ne csak előre elkészített porból csináljam. Nincs bajom vele, néha jó azzal is lasagne-t enni, de Magyarországon valamiért nagyon kicsi a választék lasagne szószból.

Igazából az Angliában kapható fehér lasagne szószt akartam megcsinálni, mert ez az, ami olyan krémessé teszi a spagetti szószt. Nagy tételben fogadnék, hogy, amit kint piros lasagne szószként árulnak, az ugyanolyan spagetti szósz, csak más csomagolásban. Mondjuk, ahogy jobban szétnézem, azt látom, hogy nagyon nem is árulnak már "piros lasagne szósz"-t. Sőt, én most tudtam csak meg, ahogy utánanéztem, hogy a fehér lasagne szósz nem más, mint a besamel mártás. Hallottam már róla több helyen is, magyar recept is elérhető hozzá. Én egy angol receptet kerestem hozzá, és fordíttam le magyarra. De természetesen teljes egészében megmutatom, hogy én hogy csinálom.

A kép nagyméretben.

Nekem Philips HR2345/19-es tésztakészítő gépem van, ennek a használati utasítása alapján csinálom meg a tésztát. Természetesen akinek más gépe van, az annak a receptjét kövesse. Fontos tudni, hogy a sütési idő a frissen készített tésztára vonatkozik. Aki előre elkészített száraztésztából csinálja, az 40 percig alufóliával lefedve süsse meg, majd a fóliát leszedve további 20 percig süsse.

A végeredmény meg igazi paradicsomos ízű, krémes rakott tészta, amit remekül megkoronáz a sajt. Ezt igazából fogyókúrásra szerintem nem lehet megcsinálni. Kerestem reformboltokban különböző csökkentett szénhidráttartalmú liszteket, de ezek egyrészt embertelen drágák, másrészt nem biztos, hogy megfelelő tészta készül belőle. Próbálgatni kellene, én nem vagyok annyira gazdag, hogy reform lisztekkel próbálkozzak. Illetve vannak csökkentett szénhidráttartalmú száraztészták, de ezek azért zavarosak számomra, mert a tápértéknél az elkészített tészta adatait írják a csomagolásra, és nem magának a száraztészáét. Így meg nagyon nehéz összehasonlítani. Normál száraztészták esetében csomagolásban található (tehát az el nem készített) tészta tápértéke olvasható. Az természetes, hogy az elkészített tészta kalóriatartalma alacsonyabb, hiszen megdagad a vízben (feltéve, hogy nem teszünk hozzá olajat). Úgyhogy én tészták tekintetében nem találtam meg a tutit. Talán a teljes kiőrlésű lehet a jó megoldás. Ha nagyon akarjuk csökkenteni a lasagne kalóriatartalmát, akkor light sajttal tudunk segíteni rajta.

De természetesen az élvezeti értékét igazán a magasabb zsírtartalmú sajtok adják meg. Alkalmanként természetesen nem probléma nagyokat enni. Ha utána pár napig kevesebbet eszünk, többet mozgunk, könnyen visszaállhatunk a régi kerékvágásba.

Ez is egy olyan étel, amit Angliában fedeztem fel. Ott Egg Mayonnaise-ként árulják, nagyon finom, két kenyér közé téve tojásos szendvicsként, útra is ideális. Aztán megtanultam magam is megcsinálni.

A kép nagyméretben.

Egy ilyen adag nagyjából 3 szelet kenyérre (darab szendvicsre) elegendő.

A kukoricasaláta önmagában is az egészségesebb ételek közé tartozik, de ha megválogatjuk az összetevőket, akkor fogyókúrássá is tehetjük. Most egy alternatívát szeretnék mutatni arra, hogy lehet egy kukoriasaláta tényleg fogyókúrás.

Közzé teszem a képet nagy méretben is.

Igazából már a 300 kalóriás light majonéz is jó választás, sőt, akkor krémesebb is lesz a saláta. De felkaptam a fejem, amikor boltban megláttam a GLOBUS könnyed majonézét. Ezzel behozták az Angliában régóta kapható lighter than light majonézt. Azt gondolom, hogy mind a három majonéznek megvan a maga funkciója.

• Normál vagy "real" majonéz: A teljes kalóriatartalmú majonéz ideális az étel teljes mértékű élvezetéhez.
• Light majonéz: Remek alternatíva azok számára, akik tudatosan étkeznek.
• Könnyed vagy "lighter than light" majonéz: Fogyókúrázóknak, illetve akik nem szeretnének hízni.

Viszont a könnyed majonéznek láthatóan más az állaga, önálló fogyasztásra megítélésem szerint alkalmatlan. Ugyanakkor mártásoknak, önteteknek ad egy majonézes ízt, így azt gondolom, hogy rosszat nem teszünk azzal, ha ízesítésként használjuk.

Halsalátának is felhasználom, ekkor halrudakat teszek a salátába. Mindig 5 db. halrudat sütök meg, azt 160°C-on 20 percig sütöm.

Gyros az egyik legkedveltebb street food. Én is nagyon szeretem, ezért megtanultam magam is megcsinálni. Szerencsére nem nehéz étel, csupán néhány összetevő kell hozzá. Több módja is van annak, hogy egészségesebbé tegyem magamnak. Ennek egyik eleme, hogy csirkemellfiléből csinálom. Háromféle körettel szoktam enni: Pita, sült krumpli (légkeveréses- vagy forrólevegős sütőben olaj nélkül sütve) vagy rizzsel. Ez utóbbival szintén egészségesebb.

Egész pontosan így készítem el.

A kép nagyméretben itt megtekinthető.

Az olajjal és a sóval tényleg igyekszek csínján bánni. Amikor japán nyelvtanfolyamra jártam, Noriko-sensei mondta, hogy a japánok, ha kevés olajban sütnek, akkor tényleg nagyon kevés olajat használnak fel. Ehhez képest, ami mi hívunk "kevés olajnak", az nekik bőséges. Ez akkor eléggé megmaradt bennem, azóta jobban figyelem, hogy ha olajban sütök, akkor a lehető legkevesebbet használjak fel belőle.

Hasonlóképpen a tejföl. Nekem ízlik az öntet alacsony zsírtartalmú tejföllel (12%), de az biztos, hogy sokkal krémesebb 25%-os zsírtartalmú tejföllel. Néha megengedem magamnak azzal is.

Ha egyedül eszem meg, nagyjából a fele marad meg. Ha tudom, hogy megeszem aznap később, akkor csak félreteszem, de ha másnap eszem meg, akkor műanyag tálban lezárva a hűtőben tartom.

Egyébként van úgy, hogy én is gyrosos bódéból veszek magamnak, de ritkán. Nem is tudok hirtelen kedvencet mondani, akkor vettem sokat, amikor Budapesten a XIX. kerületben laktam. Akkor a Kossuth téren, a Kispesti Piacnál van (vagy inkább már csak volt... a Google Maps legalábbis nem mutatja), egy Gyrosos, ahol olcsón adtak finomat. Manapság leginkább a Keleti Pályaudvarnál veszek magamnak a vonatútra. De olyan is van, hogy magamnak csinálom meg, és töltöm pitába a gyrost, ahogy az elárusítóhelyeknél szokás.

Nagyon keveset szoktam "bűvészkedni" konyhában, és én is azon férfiak közé tartozom, akiknél inkább ez a jobbik eset, mert műveltem párszor számomra is meglepőt. De azért érdemes néha ténykedni a konyhában, mert sok esetben olcsóbb otthon megcsinálni a kaját, mint máshonnan megrendelni, vagy utcai árustól venni.

De talán nem minden esetben? Erre jövök most rá, ahogy próbáltam összeállítani itthon a Gyros-t, amit egyszerűen imádok. Csak hát nem mindig engedhetem meg magamnak, hogy vegyek magamnak 500 forintért, ezért azt találtam ki, hogy megpróbálom itthon megcsinálni. Most még a "megcsinálási" fázisban vagyok, mert bepácoltam a húst, éjszakára a hűtőben hagyom, és majd holnap, az egyetem után terveztem elkészíteni. Most inkább arról írnék, hogy ahogy megvettem mindent hozzá, amit kell, úgy éreztem, hogy egyáltalán nem jártam jobban azzal, hogy itthon csinálom meg. A következőket vettem hozzá:

• SPAR-os joghurt 450 g - 249 forint (mondjuk ebből 300 g kell)
• Kotányi kapros joghurtöntet alappor - 139 forint
• Knorr Gyros fűszerkeverék - 119 forint
• Csirkemell hús 300 g - 499 forint (LIDL-ből, előre csomagolt)
• Zöldségkeverék - 199 forint (ami zacskóban van)
• Crusti Croc tortilla 370 g - 399 forint

Ezeken kívül a páchoz kellenek különböző fűszerek (pl. koriander, citromfű), de én csak mustárt, és étolajat adtam hozzá (meg a fűszerkeveréket). Illetve olívaolaj volt írva, de úgy azért nem állok, hogy külön vegyek olívaolajat, hiába egészségesebb. Szóval ezt az egészet összeszámolva 1.604 forint volt, ami azért eléggé magas ahhoz képest, hogy jobbat akár 500 forintért kaphatok a Határ úton. (szerintem itt, a Keleti pályaudvaron van a legjobb), és azért jól meg vannak töltve. Illetve szoktam utazni a 85-ös busszal, és azt láttam, hogy a Bányató utcánál 300 forintért lehet Gyros-t venni. Azt majd kipróbálom, lehet, hogy finom az is, de szerintem az nincs annyira megtöltve. Amúgy a LIDL-ben kicsit átverve is érhezhetem magam, mert direkt onnan akartam venni csirkemellet, mert akciósan hirdették, 1149 forintért kilóját. Igen ám, csak azt nem részletezték, hogy az egy kilós vákuumcsomagoltra vonatkozik, mindegyik más csomagolású (félkilós, 300 grammos, amit vettem végül) maradt a rendes árán. Eleinte vissza is tettem a hűtőbe, de aztán azért vettem ki végül mégis, mert 20 óra után mentem el megvenni, a SPAR már bezárt, a pácot meg ma akartam megcsinálni, hogy holnapra jól összeálljon, és már csak sütni kelljen. Az egykilósat nem akartam megvenni csak azért, mert akciós, mert a többivel nem tudok mit kezdeni, mert ahogy írtam, nem szoktam ténykedni a konyhában.

Egyelőre azt látom, hogy nem éri meg itthon megcsinálni, mert ha megvettem volna a fűszereket, és ha olívaolajat használtam volna, az még jobban felnyomta az árat. Kíváncsi leszek, hogy mennyi lesz majd holnap, ha elkészül, de az az érzésem, hogy ennek nem lesz folytatása.

Ha igaz a férfiakról szóló szélsőségesség bizonyos képességekben, akkor azt gondolom, hogy nekem nincs sok keresnivalóm a konyhában. ^^' Kinéztem egy paradicsomleves receptet a mindmegette.hu oldalról, és úgy voltam vele, hogy megpróbálom. Már a legelején két nagy hibát vétettem. Az egyik: Nem tudtam, hogy a paradicsom sűrítmény, és a paradicsompüré nem ugyanaz, ezért tök lazán azt hittem, hogy a 350ml paradicsompürét is lehet 1,5l vízzel hígítani. Az szembetűnő volt, hogy nem volt annyira sűrű, mint amennyire én gondoltam, de úgy voltam vele, hogy ez így van rendjén. Ráöntöm a vizet, hát ilyen vizes paradicsomlevest még életemben nem láttam... De aztán azt gondoltam, hogy majd a tészta úgyis magába szív a vízből, besűrűsödik ez. A másik nagy hiba, hogy az olajra a lisztet a legnagyobb lángra tettem, fél perc se kellett, mire odaégett... Erre már anyám is kijött (szerencsére most már sokkal jobban van, lumbágója van, most már talán jó gyógyszereket szed), hogy mi van, akkor látta, hogy mit nem próbálok. A rántás nagyon csúnyán odaégett, akkor mondta, hogy a lehető legkisebb lángon kell csinálni. És amikor látta a vizes paradicsomot, akkor magyarázta el, hogy mi a különbség a sűrített paradicsom, és a paradicsompüré között. Mivel úgyis több mindent kellett venni, ezért lementem sűrített paradicsomért. Akkor ezzel próbálkoztam megcsinálni, és a vizes paradicsomos kreálmányommal hígítottuk. Jó lett végül, egészen ízletes volt. Most elképzeltem, hogy milyen lenne, ha a hígított paradicsommal főztem volna meg. Úgy csináltam, hogy kihagytuk a borsot, helyette pirospaprika került, valamint a hagyma, meg a sajt is kimaradt.

Íme a legújabb tesztem: Game Boy Golf. Ma jött meg postán a Game Boy-os Tennis játék. Pár száz forint volt, annyit megér, hogy még ha nem is olyan nagy szám a játék, de azért el lehet szórakozni vele. A doboza mintha új lenne, a kazettán levő matrica is nagyon szép.

Végre van saját ágyam. ^^ A matracot és az ágyrácsot anyám vette meg, az ágykeretet meg én. Nem is volt annyira drága:

• matrac: 9.500 forint
• ágyrács: 2.700 forint
• Ágykeret 10.000 forint

Így összesen 22.000 forint. Ez a legolcsóbb JYSK-es összeállítás, aka Price Star. Nekem ez is tökéletesen kielégíti az igényeimet, én nem is értem, hogy miért van 70-80.000 forintos matrac, mennyivel lehet az jobb? Ez az összeállítás nagyszerűen kielégíti az igényeimet. A keretet egyébként egyedül barkácsoltam össze, viszont, ez az első olyan JYSK-es termék, ami sehogy nem akart úgy összeállni, ahogy a tervrajzban volt. Kiderült, hogy hibásak a lábak, mert a másik oldal lába pont az ellenkező irányban van, és ahogy jobban megnéztem, nem én raktam össze rosszul, ez ilyen. Szerencse, hogy ez nem befolyásolja az ágy "meglétét", miután csak annyi hibádzik, hogy négy fatiplit nem tudtam beletenni, ami a két láb között tartja össze egyenesen a szélesebbik oldalát az ágynak, csak egy kicsit kellett ügyeskedni, és nekem is egyenesen áll. Különben ez volt az a bizonyos matrac, amiről annyira le akart beszélni az az eladó srác. Semmi baja nincs, ugyanúgy használható, és az elvileg 30 kilós max. terhelésével olyan jól bírja az én 65 kg-omat, hogy az már szinte kész csoda. -_- Szerencsére nem láttam az eladótérben. Egyébként ilyen ágyon aludtam, abban az albérletben, amelyikban Mystrával laktam, és szerettem azon aludni. ^^

Mellesleg azért döntöttünk úgy, hogy megvesszük az ágyat, mert az a fotelágy, amit a szomszéd ajánlott fel, pénzt kért volna érte, és amikor kérdésemre azt mondta, hogy 8.000 forintra gondolt, nagyot néztem. O_O Még ha egy olyan ágy lenne, amit sokáig tudnék használni, de nem akarok egy keskeny gyerekágyon vagy 10 évig aludni... Úgyhogy úgy döntöttünk, hogy azt inkább visszaadjuk, és veszünk egy sajátot, amit tényleg hosszútávon tudok használni. Így lett ez.

És a hétvégén kihasználtam a lehetőséget arra, hogy megtanuljak csinálni egy pár egyszerűbb kaját. Többször is előfordult velem az, hogy megkívántam a lángost, és a palacsintát, de hát azt nem tudom megcsinálni, és ha akkor is enni akarok, amikor nincs kilátásban, hogy hazamegyek Békéscsabára, akkor jobb, ha megtanulom, hogy kell megcsinálni. Igazából nem is tudom, hogy min lepődtem meg jobban, hogy ennyire egyszerű megcsinálni, vagy hogy ennyire jól ment.

Csak a legegyszűbbek:

Lángos

- 0,5 kg liszt
- 2 tojás
- 2,5 dl tej
- 1 szárított élesztő
- 1 kiskanál cukor
- 1 kiskanál só

Csak mivel eléggé ragadós a tészta, ezért egyrészt érdemes valami zacskóban tartani a fel nem használt tésztát, és az alját, és a tetejét is beolajozni. És amikor sütjük, akkor a kezünket is olajozzuk be, hogy oda se ragadjon a tészta. Az az érdekes, hogy már többször próbáltam azt, hogy legalább megsütni, és szétnyújtani a tésztát, de ez nem ment. Most meg milyen könnyedén sikerült. Tényleg semmiség, és az még, hogy milyen olcsó kaja. És pár apró összetevővel mennyit lehet csinálni. Tényleg megéri lángossütőként vállalkozást nyitni, kár, hogy a Határ úton már 2 helyen is lehet lángost kapni.

Palacsinta

- 30 dkg liszt
- 2 tojás
- 1 csipet só, cukor
- 1 kis tej (simára keverni, fakanállal)
- Szénsavas ásványvíz.

Na a palacsintától egy kicsit jobban tartottam. Kiskoromban többször voltam anyámnál a konyhában, amikor palacsintát csinált, és mindig féltem attól, nem ragad-e a serpenyőbe, erre valahogy sosem láttam garanciát. És ez is, olyan könnyen ment, és erre is igaz, hogy egy pár olcsó összetevőből milyen jó kaját lehet csinálni. Nekem a fahéjas a kedvencem, meg egyszer egy palacsintásnál ettem banános-joghurtosat, az nagyon ízlett. Kéne valami hasonlóan egzotikusat csinálni. Egyszer ettem Nutellásat is, baromira finom, de nem tudok sokat enni belőle, mert émelygős.

Úgyhogy minden jól alakul, jó fizetést kaptam, ki tudtam fizetni az albérletet, kell ennél több? ^^ Ja, hát a szerelem. Majd... van idő.