Újabb CDJapanes rendelésem érkezett, méghozzá a Muchuu sa, Kimi ni. Blu-ray. Ez a második anime Blu-rayem Japánból, ráadásul mind a kettő előrendelésben volt.

Bár ennek különleges története van. Mindenképp előrendelésben szerettem volna ezt a Blu-rayt, de december 5-éig akartam várni vele. Egyrészt aznap van egy hozzám közel álló személy születésnapja, másrészt Hollandiában december 5-én ünneplik a mikulást, Sinterklaas néven, és mintegy holland mikulási ajándék gyanánt is. De előre kellett hozni az előrendelést november 19-re, mert aznap kíváncsiságból ránéztem CDJapanen, hogy áll a Blu-ray, és ijedten konstatáltam, hogy már csak egyetlen egy példány maradt az első nyomású előrendelői csomagból. Csak ehhez járnak ajándékok, úgyhogy muszáj voltam soron kívül azonnal megrendelni, nehogy elvigyék. Így az enyém lett az utolsó első nyomású előrendelői példány.

A meglepetéseknek ezzel nem lett vége, de ezután sokkal kellemesebb következett. Ugyanis ahogy gyanúsan vettem tudomásul, hogy keveset vontak le a rendelésért. Nézem, hogy mi történt, és döbbenten konstatáltam, hogy bezuhant a japán jen árfolyama. 2,11-en állt akkor (most se sokkal jobb... sőt!), nem is tudom, mikor láttam utoljára ennyire alacsonyan a japánok árfolyamát, de talán nem állok messze az igazságtól, ha 10+ évet írok. Utánaolvastam, meg beszéltük barátokkal, hogy mi történt, de arányában ilyen keveset rég fizettem egy termékért Japánból.

Aztán türelmesen vártam a soromat. Azért van hátránya annak, ha valami karácsonykor jelenik meg egy termék, ráadásul a világ túlsó végén. Hivatalosan december 24-étől volt kapható, de a számlát december 20-án nyomtatták, ekkor is indították útnak a csomagot. Így biztosítják ideális esetben, hogy a rendelőknek se kelljen túl sokáig várni az előrendelt termékért, ha épp nincs karácsony meg újév. A Postától meg pont 30-án jött az értesítés a vámfizetésre, amit jószokásomhoz híven azonnal megcsináltam. De itt meg is állt a történet, hiszen 31-étől január 4-ig semmilyen postaszolgáltatás nem volt. Úgyhogy addig állt a csomag, elvileg már tegnap kijöhetett volna, de ma hozták ki. Az a lényeg, hogy megvan.

A mérete miatt egy kicsit csalódott vagyok. Kicsival nagyobb és vastagabb dobozra számítottam, de a belbecs fantaszikus!

Egy lemezen van mind az öt rész, plusz az extrák, azzal se szerénykedtek. Most talán még jobban szeretem az animét, mert több hónap után is nagyon jó volt újra nézni. Nagy felfedezés volt ez nekem 2025-re. Konkrétan a karaokés múltam "maradványa". Hiszen a nyári szezonból eredetileg csak a Karaoke Iko!-t tettem a tervezett listába, csak ugye a negyedik rész után volt egy pár hetes szünet. Helyette ment a Muchuu sa, Kimi ni. Mivel tetszett a Karaoke Iko! is, na mondom, megnézem a mangaka másik animéjét is. Egyáltalán nem gondoltam, hogy ennyire imádni fogom, de ez lett belőle! Egyrészt nagyon tetszett, hogy a karakterek úgy önazonosak, egyéniségek, hogy közben kapcsolódnak a külvilághoz. Ezzel együtt olyan barátságokat mutat be srácok között, amit ideálisnak tartok. Ez a párosítás meg nekem ideális, és hogy még a megvalósítás is fantasztikus lett... Instant 10 pontos anime nálam!

Még az OST-t is annyit hallgattam, hogy már ismerősként köszönt vissza az animében.

Nagyon sokat jelent nekem ez az anime, a Hikaru ga Shinda Natsuval ez a két anime volt nálam 2025 legnagyobb dobása. Sokat segítettek az identitásom pontosításában. Egy részéről már írtam a Live action Blu-ray kapcsán, de csak nemrég tisztázódott bennem, hogy valójában nem vagyok BL-rajongó. Sokkal inkább számít a srácok közti kapcsolat minősége. Hogy az barátság, bromance vagy szerelem, az valójában másodlagos. Ebben kiváló példával jár elő a Hikaru ga Shinda Natsu és a Muchuu sa, Kimi ni.

És ezzel megvan a manga, a live action és az anime Blu-ray.

Igazán elégedett vagyok ezzel a gyűjteménnyel. És még nincs vége!

Egy hete rendeltem meg a CDJapantől a Newtype és az Animage magazinokat, és már ma megérkezett. Soha semmi nem érkezett meg ennyire gyorsan Japánból! A japán posta mindig is gyors volt, de újabban a Magyar Posta is kitesz magáért! Leborulok a gyorsaságuk és a nagyszerűségük előtt! A magazinokat konkrétan október elejére vártam, de már ma megjöttek!

Eredetileg csak az Animage-et terveztem megrendelni a Karaoke Iko! miatt, de aztán amikor láttam, hogy a Newtype címlapján a Hikaru ga Shinda Natsu van, ráadáasul egy óriásposzter, nem is volt kérdés, hogy ez is kell! Imádom ezt az animét, a 2025 nyári szezon nagyon erős animéket hozott. Legalábbis nekem, aki olyan témákat szeret, mint a férfiak közti barátság és a bromance, és ebben a témában nagyon jó animék érkeztek!

A magazinok meg egyszerűen világszínvonalúak! Mondjuk mit is várunk a japánoktól, alapból igényesek a kulturális termékeikre. Ha én ilyen magazint tudnék összerakni, leborulnék a saját nagyságom előtt! A Newtype-ban 16 oldalas a Hikaru ga Shinda Natsu cikk. Most még nem, de barátokkal el tudom olvasni, arról nem is beszélve, hogy tovább tanulhatok azért, hogy el tudjam olvasni. De lapozgatni is élvezetes, hihetetlen igényes a magazin.

A Hikaru ga Shinda Natsu azért is annyira fontos számomra, mert egy régi kapcsolatomra emlékeztet, és az akkor érzett érzéseket erősen visszahozza az anime. Ezeket nagyon jó újra megélni, és szimbolikusan nézve az animét is nagyjából stimmelnek a dolgok. Az anime és maga a magazin azért is lesz számomra különleges, mert az utolsó példányt rendeltem meg a CDJapantől. Több nincs belőle és nem is lesz, ne tessék most már a kereskedelmi forgalomban keresni! Jó helye lesz nálam, tessék elhinni! Meg fogom becsülni. 50 év múlva is ilyen állapotban lesz a magazin, erre a nagy nyilvánosság előtt ígéretet teszek. És hogy mekkora kereslet van egy magazinre, jelzi, hogy a Newtype szeptember 10-én jelent meg, én 8 napra rá, reggel vittem el az utolsó példányt. Úgy volt egyébként, hogy 17-én este még három példány volt elérhető. Még egy kicsit várni akartam még a rendeléssel, de másnap reggel, amikor ránéztem és láttam, hogy már csak egy maradt, azonnal megrendeltem. Azóta "Sold Out" állapotban van, és jó eséllyel ezen már nem fognak változtatni.

Ráadásul nemcsak egy-egy poszter járt a magazinok mellé, hanem a Newtype mellé egy mappát is csomagoltak. Ez teljesen váratlanul ért, nagyon jó érzés volt. Fogom használni, ebbe fogom szállítani a papírokat. Ráadásul műanyag, úgyhogy az eső ellen is védve van. Nem ez az első ilyen mappám. Van egy Free!-s és egy Paradox Live-os is, de nem tudtam, hogy a Newtype-ról származnak. Most már figyelni fogom a Newtype-okat is, mert ha olyan anime lesz a címlapon, amit szeretek, tudhatom, hogy nemcsak óriásposztert, hanem mappát is kaphatok belőle.

És ha ez még nem lenne elég, grátisznak itt van két oldalas Muchuu sa, Kimi ni. seiyuu interjú a Newtype-ból. Most már elegem van abból, hogy ennyire jó hozzám mindenki! Ezt már nem bírom el! Ez az anime is nagyon közel került hozzám, most a héten újra megnéztem egybe az öt részt (pár nappal az utolsó rész leadása után, annyira hiányzott), és egyszerűen most is imádom. Rövid (gyakorlatilag egy filmnek is elmehetne), de intenzív, mert sok mindent mesél a barátságról és az önazonosságról. Kiváló a történetvezetés, mert mindent elmesél, és úgy nyugodt, könnyed a történet, hogy közben rengeteg mindenről szól.

Idealizálja számomra a barátságot. Ha számozás nélkül kéne listát állítani a különleges animékről, talán össze is jönne 10 anime. És túltengene a tesztoszteronban.

Nagy izgalommal olvastam, hogy ismét lesz lehetőség a Japán Alapítványnál a leltár során leselejtezett könyeket, magazinokat elvinni. Korán is ébredtem reggel, szerencsésnek is tartottam magam, hogy a vonat a Keleti Pályaudvar karbantartása miatt a Nyugati Pályaudvarra megy, hiszen a Japán Alapítvány könyvtár is a közelben van. Ráadásul pont úgy indultam el, hogy nyitás után nem sokkal értem oda. Nyert ügyem volt valami felbecsülhetetlen kincset találni!

Meg ahogy azt én elképzelem... Óriási sor állt már a pult előtt, hogy beírják az elvitelre szánt könyveket... Mintha valami hónapok óta várt játék, konzol, könyv vagy Blu-ray jelent volna meg. Nem akartam hinni a szememnek! Azt már viszont sokkal kellemesebb volt elhinni, hogy találkoztam a volt japán tanárnőmmel, Sato Noriko senseijel! Váltottam vele pár szót, örültem, hogy jól van. És pont mögötte állt Catrin és Iskariotes! Megvártak, amíg szétnézek és választok, aztán beálltak velem a sor végére, amint végeztek.

Alapos szétnézés után végülis ezeket találtam:

A bal oldali egy életrajzi könyv Hasebe Makotóról, japán focistáról. Teljes mértékig japánul írt, még olvasni is felülről lefele, jobbról balra kell. A középső egy mindenféle japános témát részlegesen érintő könyv, aminek után egy komplett forráslista van, hogy hol olvashatunk az adott témáról részletesebben. A jobb oldali pedig egy életmód magazin, benne mindenféle témában.

A sor lassan haladt, hiszen mindenkinek tételesen fel kellett írni, hogy miket vitt el. Catrinék még maradtak egy kicsit beszélgetni, de aztán mentek is tovább. Én még kikölcsönöztem két Animage magazint, mert van bennük egy Blue Lock Episode Nagi és egy Hikaru ga Shinda Natsu cikk is, és lapozgatni, meg segítséggel megtudhatom szövegileg is, hogy mi áll bennük.

Ezeket majd egy hónap múlba vissza kell szolgáltatni. A szeptemberi Animage magazin volt kint, abban pont a Karaoke Iko! volt címlapon. Emellett a Hikaru ga Shinda Natsu is kitüntetett figyelmet kapott hosszú cikkjével és poszterrel. Igencsak nagy örömömet lelném abban, ha a következő selejtezéskor ez is jönne.

Ami szerintem karácsony körül lesz. Catrin mondta, hogy már 8 óra körül is többen álltak a bejárat előtt, pedig a könyvtár csak 10-kor nyit. Én meg bőven azt hittem, hogy a nem sokkal 10 óra utáni érkezésemmel bőven jó vagyok. De úgy tűnik, stratégiát kell váltani. Legközelebb a 2.29-es vonattal megyek, mely 5.00-re ér be Pestre, és akkor legyőzhetetlen leszek!

Megérkezett a legújabb CDJapanes rendelésem, de rekordsebességgel! Tegnap kifizettem értük a vámot, ma meg már meg is hozta a postás. Meg is lepődtem, a Posta alkalmazásban tudtam követni, és döbbenten láttam, hogy ma már itt van Békéscsabán! Hogy szaladnak vele! Az vámot meg jószokásomhoz híven azonnal kifizettem, ahogy megkaptam az értesítést. Most tökre jófej volt a posta, mert "hát ha az ügyfélnek ennyire fontos, akkor nekünk is ennyire fontos" elven villámsebességgel kiszállították! Minden dicséretem a Magyar Postáé!

Azt hozzá kell tennem, hogy a CDJapan megint jófejségről tett tanúbizonyságot. Ugyanis most nemcsak azt csinálták meg, hogy nem írták rá a szállítási költséget a papírra, így arra nem kellett vámot fizetni, hanem az egyik CD árából még azt az 50 jenes értéket is levonták, amit pontok formájában igénybe vettem kedvezményként! Bagó pénz, de egyrészt méltányolom a jófejséget, másrészt, aki a kicsit nem becsüli... Hányszor bizonyítja még a CDJapan, hogy ők a legmenőbbek?

Haikyuu!! mangát már rég nem vettem, úgyhogy időszerű volt bővíteni a gyűjteményt. Főleg, hogy ha tényleg japánul, angolul és németül is teljessé akarom tudni a Haikyuu!! manga-gyűjteményt. Márpedig 45 kötet a teljes gyűjtenény, 3×45=135 ... hajjaj! Ugyancsak van még mit bepótolni! Mert eddig így állok vele:

• Japán nyelvű: 9 kötet
• Angol nyelvű: 9 kötet
• Német nyelvű: 15 kötet

Tehát összesen 33 kötet. Belehúzok!

A Free! kislemezeket meg spontán gondoltam ki. Idén több animét is újráztam, a Free!-t is. Nemrég fejeztem be. Eddig is nagyon szerettem Aiihcirót, de most még jobban, plusz az új szobatársára, Momotaróra is felfigyeltem. Na meg hát folyamatosan hallgattam idén nyáron a Spotify-os lejátszási listát.

Mindig, amikor nézem az animét, külön figyelem a kedvenc karakteremet Nitori Aiichirót. Nagyon szeretem az ilyen aranyos, érzékeny srácokat, aki szinte sajátjaként veszi a vállára a másik problémáját. Az első évadban, akármennyire is volt indokolt (már amennyire indokolt lehet) Matsuoka Rin kirohanásai Aiichiróval szemben, mert nem hagyta békén a frusztrációjában, egyike azon viselkedéseknek, amiket nem tolerálok. A végén persze meghajolt, bocsánatot kért, lerendezték. Aztán Rin kiköltözött (szobatársak voltak), helyére pedig Makoshiba Momotaro érkezett. A kettejük közti dinamika már sokkal jobban tetszett! Tetszett Momotaro lazasága, és magát egyáltalán nem zavartatva udvarolt Matsuoka Gou-nak. A seiyuu-t is kiválóan választották meg kettejükhöz.

Jókat derülök azokon a jeleneteken, ahogy Momotaro a lazaságával módszeresen próbára teszi Aiichiro türelmét és hidegvérét. Ez a kép mindent elárul kettejük kapcsolatáról.

Egy kis békától így megijedni... De nagyon kedvelik egymást, nagyon jó a kapcsolat kettejük között. Ez az egyik kedvenc jelenetem:

Imádtam, ahogy felmászott hozzá, és csendben biztatta a holnapi versenyre, miközben Momotaro aludt. Látszólag legalábbis... Mert ahogy az lenni szokott, természetesen mindent hallott.

És aztán külön meghallgattam a character song kislemezüket, tetszett annyira, hogy végül megrendeljem. A karakter dalok főleg a '90-es években voltak jellemzők Japánban. Ez volt a CD-k aranykora, amikor annyi lemezt adtak el, hogy a kiadóknak bőven belefért a költségvetésébe, hogy a seiyuu-k által énekelt karakter dalokból is külön kislemez készüljön. Még ha pár ezer példányban is, de legyártották. Ezek a dalok egyébként nem az anime zenei piac csúcspontjai, nem a minőségük miatt hallgatjuk őket. Leginkább a kedvenc karakterekre, seiyuu-kra figyelnek fel a rajongók. Ezek kiegészítői az anime gyűjteménynek. Én úgy írnám le, hogy nem a művészi értékük miatt hallgatod ezeket a kislemezeket, hanem mert szereted a karaktereket, és azt is szereted bennük, hogy énekelnek. Nem azt, hogy veszélyesek a legnagyobb sztárok karrierjére, hanem az énekükkel a személyük egy másik oldalát mutatja meg, amitől (valós személyek esetén) még közelebbinek, intimebbnek érzed a kapcsolatod velük. Ez az értelme a karakter daloknak is. Közelebb kerülsz hozzájuk, amennyiban a személyiségüknek megfelelő dalt énekelnek. És amikor meghallgattam a Free!-ből Aiichiro és Momotaro kislemezeket, éreztem ezt a fajta közelséget, ezért úgy döntöttem, hogy ez lesz a legközelebbi CDJapanes rendelésem. Jól énekelnek a seiyuu-k, a dalok is ülnek, szívemhez szólnak, nekem több nem is kell.

Egyébként a character song kislemezeket ma már elsősorban a Lantis kiadó szorgalmazza. Ezért van az a Free!-ből is annyi CD van, hogy külön könyvespolc kell nekik. Nem tudok más kiadóról, mely annyi kiadványt jelentet meg animékből, mint az anime zenék egykori uralkodója. A szerzői jogok tekintetében drákói szigoráról híres Lantis még Blue Lock character song kislemezeket is megjelentetett! Meghallgattam azokat is, de az már tényleg a felesleges kategóriája! Nem reflektálnak a személyiségükre (kemény rocknak kellene lenni a dalaiknak...), és abban sem vagyok biztos, hogy hoz ma már bármit is hoz a konyhára a CD kiadás.

Nos, ennyi lenne. Mert nem hiszem, hogy Free!-ből rendelek több kiadványt. Elvagyok az animével, alkalmanként megnézem, de olyan nagy rajongója nem vagyok. De ezt a kettőt akartam. Amúgy meglehetősen ambivalens a véleményem az animéről. Ugyanis ez az első, kifejezetten lányoknak készített sportanime. Ennek megfelelően tele van kimondottan lányoknak kedvező jelenetekkel, nem beszélve a félreérthető BL-utalásokkal. Ezek egyébként csak kitöltő jelenetek, a lényegtől, a sporttól a karakterek közti dinamikától veszi el az értékes képernyőidőt. Az zavart a legjobban, főleg Matsuoka Rin volt az, aki már-már kényszeresen hozzátette, hogy "lányos nevem van, de fiú vagyok". Idegesítő volt állandóan hallani, teljesen felesleges időhúzás! Egyszerűen arról van szó, hogy Japánban vannak nevek, amiket fiú is és lány is megkaphat. Ebből kaptak a Free! főszereplői is. Nem ritka az, hogy a Makoto nevet fiúk is megkapják. Az meg már az egyenesen a képtelenség határát súrolta, amikor Rin meghívta Harukát Ausztráliába és a hotelnél valami félrement, ugyanis egy kétágyas szobát kaptak. Rin erre dühösen odavetette Harukának: "Biztos a lányos neved miatt hitték, hogy egy pár vagyunk!" Én meg a fejemhez kapok... "Jó, hagyjuk! Megnézem azt az ausztrál recepcióst, aki egy japán nevet látva egyből belövi a nemét is!"

Ezeket azért is tartom fájdalmasnak, mert képet ad arról, hogy mibe veszi a női rajongóit. Akinek ezek kellenek, akinek ezek örömöt okoznak, az... Nem is írom le. Meg egyébként az is érdekes, hogy az anime úgy hágja át a japán protokollt és illemszabályokat, ahogy nem szégyelli. Amikor japán nyelvórára jártam, mondta a tanárnőnk, hogy ne animékből tanuljunk japánul. Ez a Free!-re különösen igaz. Kezdve azzal, hogy nagyon ritka az, hogy két ember egymást kölcsönösen a keresztnevén hívja. Azt jobbára akkor szabad, amikor a név tulajdonosa ezt maga ajánlja fel. Az egyébként nagyon közeli, már-már testvéri minőségű kapcsolatra utal. Amikor meg azt hallottam, hogy "Haruka-senpai" ... Ez konkrétan a "Szia uram!" japán megfelelője!

És egyébként az az érdekes, hogy az anime később ledobja magáról a női szereplőknek kedvező jeleneteket, és elkezd ténylegesen pasis lenni. Ebben sokat segítenek az új karakterek, akiknek ráadásul ténylegesen fiúnevük van. Bár pont szegény Momotaro nevével lőttek félre, mert neki van egy bátyja, és a japán fiúneveknek van egy olyan szabálya, hogy a ~taro végződésű neveket csak elsőszülött fiúgyerekek kaphatják. A jelentése is az, hogy "nagy gyerek". Momotaro, mint másodszülött fiú, a ~jiro végződésű névre lehetne jogosult. Tehát "Momojiro", nem tudom, hogy van ilyen név a japán névtárban. Meg ott van Kirishima Ikuya is, aki szintén szimpatikus. A ~ya végződésű neveket is csak fiúk kaphatják. Meg az egész mű elkezdett áttérni a fiatal férfiakra jellemző problémakör feszegetésére, és ez üdítően hatott a franchise második felére. Így az egész önazonosabbnak tűnt. Nincs olyan komoly bajom az első felével sem, ami miatt soha nem nézném újra, de zavaróak azok az elemek, amikkel kedvezni akarnak a lányoknak.

Másfelől meg pont a Kyoto Animation az a stúdió, amelyik egyékbént kiválóan alkalmas arra fókuszáljon az emberi kapcsolatokra. Ez ugyanis az a stúdió, amelyik messzeföldön híres a kiváló minőségű animációjáról, szinte megelevenednek a karakterek a szemünk előtt. Ugyanakkor pont emiatt nem alkalmas a Kyoto Animation arra, hogy dinamikus sportaniméket animáljanak. Úgyhogy a Free! minden szempontból telitalálat a stúdió számára. Nagyon szépen rajzolták meg a karaktereket, az animáció is csodálatos. A vizuális metaforák meg varázslatosak! Ugyanakkor volt bennem egy olyan gondolat is, hogy a stúdió magas színvonvalú animációja esetleg lehetőséget ad az anime hibáinak elfedésére is.

Mindent egybevetve a Free! egy olyan anime, amiről azt gondolom, hogy embere válogatja, hogy ki hogy gondolkodik róla. Aki elvárja a valóságot, azt zavarni fogja az anime furcsaságai, aki viszont egy konform műre vágyik, annak pont ez a tökéletes anime, mert az idealista karakter animáció és jelenetek remek lehetőségek nemcsak a valóság kizárására, de álmodozásra is egy jobb világért. Aztán, hogy tesz-e érte, vagy bőven beéri, ha animében lát ilyet, és bezárkózik a kis világába, az megint más kérdés. A magam részéről a legjobb gondolkodásnak azt tartom, ha valaki nemcsak egy ideális világot lát a Free!-ben, hanem tesz is érte a valóságban. Csak ez nagyon nehéz, tapasztalatból mondom. Az idei nyári szezonból a Hikaru ga Shinda Natsu az egyik nagy kedvencem. Ebben mondott Hikaru Yoshikinek valami olyasmit (nem idézem pontosan), hogy "Mi azért szeretjük ennyire egymást, mert sajátságosan látjuk a világot." Ebben az egy mondatban minden benne van!