Ma megérkezett a legújabb rendelésem Japánból. Méghozzá JAM Project: Tread on the Tiger's Tail CD, valamint Maeda Kentaro első fotókönyve.

Nagyon örülök nekik, ezzel megvan mind a két Maeda Kentaro fotókönyv. A CD-t illetően viszont kissé hiányos a csomag, ugyanis megrendeltem Endoh Masaaki: Kankyou Choujin Ecogainder CD-jét is, de több hetes várakozás után sajnos az derült ki, hogy a Lantis nem gyárt belőle többet, így azt nem tudják teljesíteni. A pénzt pontok formájában visszaadta a CDJapan, tehát a kompenzáció rendben van, de szívesebben betudtam volna a CD-t a gyűjteményembe. Amióta csak meghallottam, az az abszolút kedvenc dalom Endoh Masaakitól, és nagy restanciámat tudtam volna le, ha az meglett volna a CD. De majd valószínűleg aukciós oldalról lesz meg. Amúgy is onnan tervezem majd a régebbi JAM Project CD-ket megszerezni, mert ott csomagban adják, és bízom abban, hogy egy csomagért ugyanúgy csak egyszer kell kezelési költséget fizetni, mintha csak egy tárgyat rendelnék.

Addig is örömömet lelem ebben a JAM Project CD-ben. A legfőbb ok, amiért megrendeltem ezt, hogy a mai napig nem érhető el teljesen digitális formában sehol. Csak az első hat dallal, az instrumental verziók sehol nincsenek fent. Spotify-on is csak így van fent.

Így a 2019-es megjelenés óta csak ma hallottam először az egész kislemezt a maga teljességében. Ez igazából nem is kislemez, sokkal inkább egy mini-album, hiszen kilenc dalt tartalmaz. Nemcsak a három dal van a korongon és azok karaoke verziói, hanem a Tread on the Tiger's Tail további három nyelven: Angolul, kínaiul és koreaiul. Így a karaoke verzióval együtt összesen ötször hallgatható meg a címadó dal a kislemezen. De nem érzem azt, hogy untig elég belőle. Ugyan, nem a legnagyobb kedvencem, de van annyira jó, hogy nem érezzem azt, hogy egy darabig nem akarom hallgatni. Nagyon jól sikerült dalról van szó. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a fő ok, amiért megrendeltem, hogy végre a maga teljességében ismerjem meg a kislemezt.

A borítót illetően viszont hiányosnak tartom, hiszen csak egy kis kihajtható papír van a tokban. Teljesen hiányoznak róla az adatok a külföldi nyelvű dalokról: Ki írta, plusz a szöveget is nagyon szívesen elolvasnám. Sőt, ahogy át is futottam a netet, nincs is fent sehol a szöveg.

Maeda Kentaro meg egyike számomra azon férfiaknak, akit jelen ismereteim szerint ideálisnak, követendő példának tartok. Színészként azért, mert nagyon jól állnak neki a hallgatag karakter szerepe. Már itt is írtam korábban, hogy kifejező a tekintete, ezért ő az a színész, akinek sokkal inkább a nonverbális kommunikációjára kell figyelni. És ezzel extra mélységet ad a szerepeinek. És erre nemcsak a Kimi ni wa Todokanai. nagyon jó példa, hanem a Kimi to Yukite Saku ~Shinsengumi Seishunroku~ is. Az utóbbiban nagyon szerettem az alakítását. Nem sokat beszélt, de akkor figyelni kellett rá. És amikor a háttérben meghúzódott, látszott rajta, hogy nagyon is jelen volt. Érdeklődéssel várom a későbbi szerepeit.

A képek hasonlóképp nagyon jók ebben a könyvben. Kellemes oldott közegben van, jól érzi magát a bőrében, és nem mutatja magát többnek, mint ami. És ez azért nagyon jó, mert azt sugallja számomra, hogy egységben, harmóniában van önmagával. Leginkább ezért szeretem nézni a róla készült képeket, ez a követendő példa számomra.

A hiányosságot eltekintve elégedett vagyok ezzel a csomaggal. Gyűlnek a JAM Project CD-k, plusz megvan mind a két Maeda Kentaro fotókönyv. Tőle még a Fureru. Blu-rayt akarom megszerezni, plusz a Kamen Rider Revice CD-BOX csomagot.. Talán korábban már linkeltem a Kamen Rider Revice SONG BEST albumot, még mindig sokat hallgatom.

 Énekel Maeda Kentaro is, és azt kell mondjam, hogy énekesnek sem utolsó. Tehát jó abban, amit csinál.