Azt elfelejtettem 2 hete amikor Békéscsabán voltam megírni, hogy tökre meglepődtem valami miatt. Azt tudtam magamról, hogy kevesebbet eszek, és látszott rajtam is, hogy fogytam, de ahogy ráálltam a mérlegre, és 72,5 kg-ot mutatott, nagyot néztem. O_O Ez legalább 10 kg mínuszt jelent nekem. Többen kérdezték tőlem, hogy ennyire szerényen élek, hogy így lefogytam? Mondom nekik nem, csak amióta Pesten vagyok, valahogy sokkal kevesebbet eszek, és sokkal többet mozgok. Nincs étvágyam, mert nincs idő a kajára gondolni. Mindig mozgásban vagyok, csinálok valamit. De örülök neki, hogy így összejött, egyértelműen jobb lett a fizikai állóképességem is, meg nagyobb a teherbírásom. És nem ám mindenféle divat-fogyási módszerrel. Lehet, hogy szabadalmaztatom a "supermario4ever módszer"-t, költözz fel Pestre, és találj ki magadnak mindig valami programot. :D

És a futás is sokkal jobban megy, amit bevallok őszintén, férfiasan nem volt az erősségem. Most szükségem is volt rá, mert rohanni kellett a buszhoz, de így is elment, mert nem volt utas, és nem várt meg. -_-' Úgyhogy vártam egy negyed órát a követekző járatra. De Pesten legalább csak negyed órát kell várni. Békéscsabán (és szerintem a többi nagyvárosban is így van) vasárnap óránként járnak a buszok, és a még a reggeli csúcsidőben is 20-30 percenként jártak. És annak ellenére, hogy tömve voltak a buszok (amikor busszal jártam iskolába), csak még jobban megritkították a járatokat. -_- Ekkor döntöttem úgy, hogy váltok biciklire. Tehát vissza Budapestre. Ahogy írtam tegnap, találkoztam ma Mystrával, 13 óra helyett 12 órakor. Határ úton összefutottunk, ő az egyik standnál vett még gyrost, aztán mentünk a metróhoz, jöttünk hozzám. Egész jól elbeszélgettünk, ugyanis nem kisebb tervünk van, mint összeköltözni egy közös albérletbe. Akkor már új helyre költöznénk (mondjuk én október közepéig amúgyis mennék innen). Azért is mondtam, hogy találkozzunk a Határ úton, mert a 19. kerületbe szeretnék menni, és hogy nézzen egy kicsit szét a környéken, ismerje meg. Az egyetemhez, ahova felvették (Corvinus) nincs messze, ezért is javasoltam, hogy idejöjjünk, ez egy kellemes hely.

Megyünk a 98-as buszon, szállnánk le, egyszer csak látjuk, hogy nem tud továbbmenni, mert az úton rendőrök mentők, hát baleset történt a Ferihegyi úton! A sofőr megengedte, hogy hamarabb szálljunk le, közben Mystrával szemléltük, hogy mi történt, és döbbenten láttunk, hogy nem ember szenvedett balesetet, hanem egy ló. Ami még furcsább volt, hogy nem láttuk, hogy mi okozta a balesetet, mert egy összetört kocsit nem láttunk, csak a lovat, ahogy fekszik eszméletlenül az úttesten, körülötte emberen próbálnak segíteni rajta, ha lehet... Nagyon meglepett minket. Mentünk tovább Mystra megjegyezte, hogy a környék inkább egy falura emlékezteti. Igen, tényleg ilyen, és a másik nagy probléma, (ami miatt ha másképp nem, egyedül mindenképp szeretnék elmenni) hogy messze van mindentől. Jó, BKV-val mindent el lehet érni, de mennyi idő alatt. Ezt főleg akkor éreztem meg, amikor dolgoztam, elsősorban délutánosként este 22 óráig. És amikor a Nyugatinál voltam a Tesco expressben, akkor gondoltam arra, amikor a hármas metróval hazajöttem, hogy jó lenne már itt leszállni, amikor a Határ útra ért a metró, mert nekem Kőbánya-Kispestről még legalább fél óra az út a 98-as busszal, és csak nem mindegy... Amint megérkeztünk a házba, körbevezettem, tetszett neki. A konyhában voltunk, ott beszélgettünk sokat egymásról, egy kicsit a karaokét is elemezgettük, bár nem tudott sokáig itt lenni, mert csak 16 óráig volt érvényes a Budapest Kártyája, és addigra vissza kellett menni a szüleihez, hogy haza tudjon menni.

De örülök neki, hogy ha komolyabban összejön az egész (akár már 2 hét múlva), azért egyedül sem annyira jó, meg hát feleződnek a költségek, na meg egy olyan emberrel, akivel nagyon jól kijövök, azzal szerintem csak öröm lesz egy együttlét.

Mai nappal terveim szerint vége a diákmunkának. Így visszanézve azt mondom, hogy egyáltalán nem volt vészes. Csak az elejébe volt nehéz belerázódni. Na meg, ha volt választási lehetőségem, akkor nem akartam abba a Tescóba menni dolgozni, ahol sok rossz tapasztalatot éltem meg, a többi helyen meg azért mindenhol azon voltak, hogy minden a lehető leggördülékenyebben menjen. Szerintem egy ideális vezető ilyen. Tapasztalatával, tudásával segíti az alkalmazottait, hogy ők is legjobb tudásuk szerint végezzék munkájukat, nem az, hogy onnan a magasból lenéz minket... Sajnos, ki kell mondani őszintén, sokszor a vevők is tesznek arról, hogy megnehezítsék a pénztárosok dolgát. Nyilván akaratlanul teszik ezt, ezért adnék még egy pár tanácsot:

• Ha egy mód van rá, mindig nézzük meg, milyen péksüteményt, zöldséget, gyümölcsöt veszünk meg. Száz meg ezer alfaja van mindegyiknek, és egyszerűen képtelenség észben tartani őket. Nemcsak hogy nem halad a sor, hanem az is eléggé kellemetlen, hogy át kell kiabálni egyik kasszából a másikba, hogy ő esetleg nem tudja-e, hogy mi az. És ha esetleg nem tudja, lehet telefonálni a vezetőnek, és már percek mennek el...
• A pénztár végén levő kijelző a vevőnek nem dísznek van ott, hanem azért, hogy ha bármi olyasmit tapasztal a vevő, ami nem kompatíbilis az ő "elképzeléseivel", akkor szóljon, hogy valami nem jó. Nem egyszer fordult elő olyan, hogy utólag szól. Nekem is kellemetlen, mert hibázok, meg a vevőnek se jó, mert én már semmit nem tudok tenni, mehet a vevőszolgálathoz, ami rosszabb esetben a másik végén van a Tescónak, csak ők tudnak korrigálni a hibán. Akkor aztán lehet panaszkodni, hogy nincs időm, megyek dolgozni, vagy megy a vonatom. Talán kellett volna figyelni...
• Szatyrot (az 5 forintosat) ne felejtsük el még a mi sorunk alatt kérni. A papír is feleslegesen fogy, meg azzal is csak feltartjuk a sort, ha utólag jut eszünkbe kérni, hogy kell, ne kelljen külön, feleslegesen blokkolni, ezzel is csak feltartjuk a sort.

Saját tapasztalatokból lehet csak igazán építkezni, a másik oldalról teljesen más látni a dolgokat. De azt őszintén sajnálom, hogy a gyerekek (elsősorban elsősök) beiskolázása tényleg ennyire drága, hiába csinál mindenféle akciókat a Tesco, sajnos a legtöbb esetben sokat kényszerül fizetni a szülő.

Hát ennyi volt, az elkövetkezendő 2 és fél hétben pihenni fogok, meg az iskolára készülök, beiratkozás, stb. Hogy aztán szeptember 6-ától gőzerővel vágjak neki az új szaknak, remélhetőleg sikerrel. Hogy esetleg közben bejöhet-e egy nyelvvizsga, még egyszer javítani az érettségin, hogy utána valóban fősulira menjek? Ki tudja? Engem nem zavar, ha 29 éves koromig kell tanulni (most 24 vagyok), a mai világban ez egyáltalán nem ritka.

Ma megjelent az új (utolsó) AnimeStars magazin, és megvettem. Nem lett annyira rossz, de ha még egyszer meglátok nyomtatott sajtóban hibásan ragozott társhatározóval ellátott főnevet, esküszöm kitalálok valami fekete listát, és az írója bekerül oda! Az, hogy online berkekben, ez "megszokott" az "rendben van" de újságban azért tartsuk már meg a helyesírás szabályait! Rettenetesen idegesít, amikor lehagyják -val -vel ragról a "v"-t vagy a teljesen hasonult alakját! Ugyanis a helyes ragozás FF14-gyel! Még egy apróság, ami nem idegesített, inkább fogtam a fejem: Nagyon örülök, hogy Zelda játékot teszteltek, de miért nem a Spirit Trackset, és miért a Phantom Hourglasst? A PH-val 2 éve kellett volna foglalkozni... De ettől függetlenül jó lett az újság, méltó zárása egy végtére is szép időket megélt magazinnak, még ha belülről nem csillogott annyira.

Még múlt héten pénteken mentem a Pesti úti Tescóba, fizetés után mentem egy külső üzletbe Fornetti péksüteményt venni, és ott a plazma TV-n az RTL Klub ment, de hogy miféle műsor... Valósággal elszörnyedtem rajta. Már betelefonálós jósműsor is beteheti a lábát a kereskedelmi TV szférába? Komolyan mondom, összetettem a kezem, hogy lassan több, mint 1 éve köszönőviszonyban sem vagyok a kereskedelmi adókkal (illetve a Forma 1-et nézem csak az RTL-en), csak az Animaxet nézem (mondjuk itt nem lehet fogni), meg néha az M1-et. Meg az egyik barátom írt a blogjában arról, hogy egy srác átverte az embereket, vagy mi történt? Mindegy, engem nem érdekel.

Na persze nem minden kereskedelmi műsort ítélek el. Amikor Angliában voltam, nővérem mindig nézett egy valóság-show-t (inkább dokumentumfilmnek hívnám), melynek címére nem emlékszem, de az volt a lényege, hogy egy takarítóbrigád bement egy olyan lakásba, ahol egy olyan ember (döntő többségében egyedülálló férfi) lakik, aki annyira igénytelen magára, hogy hónapok óta nem takarított, eszméletlen állapotok uralkodtak nála. És a takarítócsapat fogadást kötött, hogy egy óra alatt patyalottisztára takarítják a lakást. Persze a lakó ezt nem hiszi el, persze a takarítók nyertek. És nem ám mindenféle tisztítószerrel takarítottak, hanem környezetvédő alternatív módszerekkel. Megmondom őszintén nem emlékszem rájuk, egyvalami maradt meg bennem: Voltak lábasok, melyeket ugye hónapok óta nem voltak elmosogatva, erre az egyik hölgy fogja a Coca Colát (!!!) és azzal kimarta a szennyeződést SIKERESEN! Kis mosás után olyan tiszta lett a lábas, mintha új lenne. Teljesen ledöbbentett. Szóval szerintem ez nagyon hasznos műsor, és hozzánk is eljuthatna. Ledöbbennének az emberek, hogy praktikus módszerekkel milyen gyorsan ki lehet takarítani egy lakást.

Nekem még ugyan nem kélne el egy takarítóbrigád, de amilyen állapotban átvettem ezt az albérletet, látszott, hogy nemigen foglalkozott vele a főbérlő... Két dolog miatt nem értem, hogy miért nem takarított itt soha: 1. Szerintem, ha rendszeresen takarított volna, nem telne többe 1-2 órájába, annyi időt már csak tud szakítani rá, és akkor... 2. Nagyobb esélye lett volna kiadni másnak is. Én folyamatosan takarítok itt, és már legalább 10 évet fiatalodott a ház, de még van mit csinálni. És nem kell neki sok idő. Ha minden 2 hétben-1 hónapban szánt volna 1-2 órát arra, hogy rendben tartsa ezt a kis házat, máris sokkal másabbul nézett volna ki, ahogy átvettem. Mostanra talán már elmondható róla, hogy lakik itt valaki. De ha jövő szombaton tényleg lesz itt buli (ki is gondoltam egy érdekes meglepetést. ^^), akkor azért van itt még mit csinálni. Jelen pillanatban az a legnagyobb problémám ilyen téren, hogy lassan nincs hova pakolni, és ha ma tényleg elhozom a mangáimat, anime DVD-imet, és a régi AnimeStars, és Mondo magazinjaimat, akkor még inkább főhet a fejem, hogy rendezkedjek.

Végül mégiscsak a T-Online mellett döntöttem, mert délelőtt voltam az Üllői úton a Digiseknél, azt mondták, hogy ott, ahol lakom, oda még nem kötötték be a kábelt. Először az Europarkba mentem, akkor épp rossz volt a regisztrációs rendszer, nem tudták felvenni az igényemet. Most itt vagyok az Árkádban, itt végre fel tudták venni, megjavították a rendszert. Ugyanaz a 15 megás netem lesz, mint ami otthon van Békéscsabán, 6900 forintos havidíjjal, egy éves hűségnyilatkozattal. Szerencsére a bekötés ingyenes lesz. A szerződésre az van írva, hogy 7 napon belül, de azt mondta az ügyintéző csaj, hogy ne appelláljak rá, hivatalosan 30 nap, de általában 1-2 hét alatt megcsinálják. Hát nagyon reménykedek, hogy még a héten meglesz. Nem, nincsenek elvonási tüneteim, inkább csak a kapcsolattartás okán hiányolom nagyon a netet, ugyanis drámaian többet telefonálok, mióta nincs netem, így a 2500 forintos egyenleg napok alatt elmegy. Most itt vagyok a Libriben, itt netezek (ahogy vasárnap is itt voltam), de remélem nem sokat kell már idejárni, mert fél óráért 300 forint nem valami kifizetődő. De most nincs más megoldás.

Hát itt vagyok Budapesten. ^^ Illetve most Békéscsabán vagyok, de már kiköltöztem Pestre. Egy nagyon jó kis lakást találtam, az ideális egy-két embernek. Minden rezsi fogyasztás szerint megy, úgyhogy sokat lehet spórolni. Végül a 17. kerületbe kerültem fel egy nagyon nyugodt, kellemes helyre.

A házban elég sok minden van,bútorozott, gépesített, tegnap a Tescóban csak egy pár alapvető dolgot vettem. Internet, TV nincs, effelől érdeklődtem a Pesti úti Tescóba a T-Home irodánál, hogy hogy van ez. Hát nincs jól. -_- Elég drága, és nagyon ránk akarják tukmálni a vezetékes telefont. Csak épp kedvező ajánlatuk nincs. Digitális TV, és 5 megás net 9000 forint körül van, ehhez képest a Digi TV 25 megás nettel, és TV-vel sincs meg 5000 forint. Ezek után azt hiszem, érthető, hogy miért választanám inkább a Digit. Mobilinternetet is néztem most itt Békéscsabán, hát az sem rózsás. Mert most vagy előfizetéses vagy, és kapsz ingyen USB stick-et, de 2 éves a hűségidő, vagy feltöltőkártyás, de akkor meg az USB stick kerül 10.000 forintba, úgyhogy ez is ugrott. Lehet, hogy majd megkérdezem még a főbérlőt, mert azt mondta, hogy van internet, de nagyon gyenge, s jobb lenne, ha a saját nevemen lenne. Szóval nem tudom, ezt majd még megbeszélem vele. Jövő héten is hazajövök, mert kell segíteni, akkor már okosabb leszek, és megbeszélek itthon is mindent. Addig meg internet-helyeken a fővárosban majd leülök egy fél órára böngészni, Pesten még sok van, amúgyis keveset vagyok otthon, járkálok a város össze-vissza. ^^' Úgyhogy egyelőre ennyi, úgy tűnik eddig minden rendben van.

Holnap lesz a nagy nap... Az új élet! Már másfél hete nagyon nagy izgalomban élek emiatt. De mindenképp úgy érzem, hogy neki kell vágni. Mert itt már rég nem arról van szó, hogy mennyire szeretnék Budapesten élni, túlmegy már azon,  itt már a megélhetésről van szó. És hála istennek, van munka bőven! Hétfőn érdeklődtem, van diákmunka az érdeklődési körömben, hosszú távon is, és akár másnap kezdhetek! Engem személy szerint ez megnyugtatott, remélem, hogy ha nem is fogok olyan nagy lábon élni, mint itthon, de az alapvető megélhetések menni fognak. Meg fog változni az életem, nehéz de boldog időszak elé nézek!

És a Nintendo. Reggel beszélgettünk zsidával az E3 Nintendo esetéről, meg arról, hogy ezt hogy reagálják le a neten. De ezt inkább ne is firtassuk, mert amilyen reakciókat olvasni... Itt már nemcsak a féltékenységről van szó, hogy milyen jó volt a Nintendo, ezért a másikkal szemben szidja a kiotói óriást, itt már egyszerűen az IQ-szint "szerencsére negatív" állapotról kell beszélni. Ami engem meglepett, hogy szinte minden megérzésem bejött a Nintendo kapcsán! Ugyanis én láttam, hogy sokaknak mi a baja a Wiivel és a DS-sel, hogy jaj, mennyi "casual" játék, és hogy milyen jól fogynak, és hogy a mérleg szerinti eredményük is milliárdos nagyságrendű jen pozitívban, de már akkor is azt írtam több helyen, hogy ez a sok pénzt vissza fogják forgatni, hogy mindennél erősebb konzolt fognak gyártani, és a "hardcore" játékaik is mindennél jobb lesz. És mostanra látszik beérni a gondolatmenetem, hisz hány nagy játékot ígértek? Zelda, Donkey Kong, Golden Sun, Metroid, és még lehetne hosszan sorolni. És már most sem unatkozunk, hisz itt van a nagy csoda, a Super Mario Galaxy 2. És konzol terén meg itt van a Nintendo 3DS, mely élből hazavágja a PSP-t, de sokak szerint a grafikai megjelenítése a GC-vel, Wiivel vetekszik.

Egyébként sokan félreértették a Nintendo 3DS működési elvét, ugyanis mindenki azt hitte, hogy szinte "ki fog jönni" a karakter, annyira élethű lesz a térhatás. De itt arról van szó, hogy a 3D-s hatás süllyedéssel fog keletkezni. Vagyis a kijelző lesz a legtetején, és ahogy maguk a tárgyak egyre beljebb vannak, úgy azok süllyednek be. Még egy fontos dolog, amit tudni kell, hogy CSAK AKKOR érvényesül a 3D-s hatás, ha egy ember szinte meredten nézi a kijelző. Amint kitér a tekintetünk előle, akkor elvész az egész, és nem tér vissza azonnal, ha visszanézünk. De ez talán a technika sajátossága, ehhez nem értek.

No, nem az életemből, hanem hogy itt vagyok Békéscsabán. Már nővérem is segít nekem albérletet keresni, és úgy tűnik, hogy hasznunkra válik, hogy ilyen sok ismerőse, barátja van. Ugyanis az egyik barátja Angliába fog költözni (legalábbis már ott élnek), jobb megélhetés reményében (megjegyzem, orvos), és felajánlotta a Budapesti lakását bérbe. Minden nagyon jónak tűnik, ismerős révén olcsó bérleti díj, másfél szobás lakás, még abba is benne vannak, hogy megosszam valakivel, teljesen bútorozott, gépesített. Ezek után azt gondoltam, hogy már csak össze kell csomagolni, és máris mehetek, de jött a fekete leves, hogy mivel még nagyon sok cuccuk ott van, azokért majd értemennek augusztus végén, szeptember elején, és majd csak akkor mehetnék. Hát megmondom őszintén, ezen egy kicsit felhúztam magam. Az odáig rendben van, hogy vannak személyes cuccok, meg minden, de attól még szerintem simán odaköltözhetnék, nem bántanám a dolgaikat. -_-'

Aztán jött egy másik ajánlat, ugyanennek a srácnak az egyik ismerőse is felajánlotta szerény hajlékát. Arányában, ez sem drága, csak a gond ott van, hogy 2 és fél szobás, tehát egyrészt nagy ez nekem, másrészt meg egyedül egyáltalán nem bírnám. Még egyvalakit tudok, aki jönne, de akkor már jó lenne egy harmadik személy is, hogy kisebbek legyenek a költségek. Ráadásul ebbe azonnal be lehetne költözni. Mind a kettő a 13. kerületben van, tehát elég jó helyen. Csak hát egyedül ezt nem lehet.

Úgyhogy maradnak a saját elképzeléseim, miszerint egy nyugodtabb helyen olcsó bérlemény valahol a 19. kerületben. És lehet, hogy ha meg lehetne állapodni a főbérlővel, akkor csak hónapokra, és akkor mehetnék ősz elején átmennék a nővérem által ajánlott albérletbe. De elképzeléseim szerint már kevés van hátra.

De pont most lettem beteg! T_T Hála istennek, nincs semmi komoly, csak nátha, megfázás, meg egy kis gyengeség, de néha úgy érzem, hogy tényleg az utolsó napjaimat élem! T_T Na jó, tudom, hogy ez enyhe túlzás, pláne, hogy ma már jobban vagyok, és amíg van étvágyam, addig komoly baj nincs. Márpedig az van. De remélem, hogy hamar rendbejövök.

Ez a nap döntő többségében az albérlet keresésével telt. Hát, vegyes az összkép. De lássuk, hogyan indultunk.

Én már 5.30 után felkeltem bagszi 8 órakor ébredezett. Én addig zenét hallgattam csendben, reggeliztem, összekészülődtem, én már szinte indulásra készen voltam. ^^ Ma is nagyon jó kedvünk volt. 9 óra magasságában indultunk el. Közel van a BGF, ahol megnéztük az iskolát, meg én érdeklődtem a továbbtanulási lehetőségről. Jó hely volt, pozitív érzésekkel jöttünk ki. Aztán mentünk a 3-as villamossal, majd átszálltunk a 99-es buszra. Onnan mentünk el a Pesterzsébeti Tescóba. Teljesen ledöbbentünk, hogy mekkora hatalmas. A Békéscsabai Tescót reggelire megenné. :D Nagy, és elég jó. Amin megdöbbentem, hogy van ecetes chips! O_O Magyarországon sehol nem láttam még. Meg vettünk innivalót, kicsit szétnéztünk, fizettünk, aztán mentünk is. Illetve előtte találtunk egy konzolüzletet. Bagszi beszél, én meg rámutatok. Odamegyünk, nézzük, hogy milyen alacsony árak vannak! :o És gyári fóliás szinte mindegyik! És beszélgettünk az eladó csajjal, hát komolyan, ilyen jó fej eladóval nagyon ritkán találkozni. És értette is a videojátékokat, hogy mondott egyéb érdekességeket is. Szóval nagyon jó fej volt, csak ajánlani tudom őket. Konzolpiac a neve, itt van a weblapjuk is. A választék igaz kicsi még, de nemrég indultak. De ha ilyen menő eladókat alkalmaznak, akkor az már jó jel, hogy jövedelmező lesz a vállalkozás. Na de aztán mentünk a Tesco-buszhoz a Határ út felé, ugyanis az első albérlet-jelöltünk a 19. kerületben van. 11.40-re beszéltük meg a találkozót a ház előtt, de sajnos fel kellett hívnom, hogy nem tudok addigra ott lenni. Mondta jó, nincs baj, akkor 12.45-re ráér. Az nekünk is jó. Leszállunk, és ott a környéken találunk egy ingatlanközvetítőt. Albérletekkel is foglalkoznak, akkor jó, nézzük meg, mert hátha tud valami jót ajánlani, és legalább lesz választék. Időnk meg volt. Az, hogy rosszul döntöttünk, az már az elején le kellett volna, hogy essen, mert már az rossz jel volt, hogy az a gép, ahova a nő leült, teljesen meghalt, és működésképtelen volt. Átültünk másik géphez, ott tudott mutatni egy nagyon jót, olcsó bérleti díj, és a rezsi sem volt magas. Felhívja az ingatlanközvetítő a tulajdonost, hogy mikor nézhetjük meg. De megkértük, hogy kérdezze meg, hogy lehet-e a kisállatot tartani. Meg is kérdezte a nő, de akkora határozott "KIZÁRVA!" volt a válasz, hogy még mi is meghallottuk. Már itt tudnunk kellett volna, hogy bár szép az ár, de lehet, hogy a főbérlő nem lesz jellemben annyira szép. De itt meg is szakad ez a történet, mert 15 órára beszéltünk meg találkozót, és addig volt még 2 és fél óra. Inkább mentünk a másik albérletet megnézni. A környék kellemes, tehát nem lenne rossz itt lakni. Megjött, egy kellemes megjelenésű középkorú hölgy volt. Nyitotta a kaput, megnéztük a házat, nagyon kellemes volt. Pont az a kicsi, egy szoba-konyha, ami egy életét kezdő fiatalnak megfelel. Feltett kérdéseket a hölgy, mondtam neki, hogy nem pénz nélkül jövök, 2-3 hónapig biztos tudnám fizetni, de ha ideköltöznék, akkor már másnap elkezdenék munkát keresni. Mondtam, hogy kereskedelmi technikusi végzettségem, meg még két szakma folyamatban van. Látszott rajta, hogy szimpatikus vagyok a számára, meg hogy megnyugodott, sőt talán még örült is annak a kijelentésemnek, hogy már másnap mennék munkát keresni, mert mondta is, hogy pláne a kereskedelmi szférában, aki keres, és akar dolgozni, az 2 hónap alatt bőven talál. Szóval minden nagyon rendben volt, csak az volt a baj, hogy nekem csak 2-3 hét múlva lenne aktuális, és azt mondta, hogy az első fizetőnek kiadja. Ezzel nincs is semmi baj, de azért eléggé kicsi az esélye, hogy megmarad, bár ki tudja. Ezt mindenképp megjegyzem, mert jól járnék ezzel. De gyorsan végeztünk is, és mentünk vissza a Határ útra, az Europarkba a mekibe étkezni, mert mind a ketten éhesek voltunk. Ettünk mind a ketten McMenüt, mert kaptunk poharat, ami jól is nézett ki, úgyhogy örültünk neki. Addig is beszélgettünk egy kicsit. Aztán idejekorán elindultunk, mert nem tudtuk, hogy pontosan hogy jutunk el ahhoz az utcához, ahova 15 órára kell menni. Elmegyünk a metrómegállóhoz, ott az illetékes NEM tudott segíteni... Hát szép. Úgyhogy végül úgy döntöttünk, hogy felszállunk a 66-os buszra (mert ez a 20. kerületben van). Megyünk egy darabig, ott a hölgyet mellettünk megkérdezünk, hogy abba az utcába, hogy eljussunk, hol kell leszállni? Szegény egy jóval korábbi utcanevet mondott, látszott rajta, hogy nem akart rosszat mondani, amikor leszálltunk, és egy másik ember azt mondta, hogy korán szálltunk le, szegény nő elszégyellte egy kicsit magát, így ment el. Úgyhogy felszálltunk a következő 66-os buszra, és mentünk tovább. De azt is egyfajta rossz jelnek kellett volna venni, hogy amikor kérdeztük, hogy hol van pontosan az az utca, több ember is erősen elgondolkodott rajta. Azt mondták, hogy nincs annyira elrejtve, de nehéz megközelíteni, mert csak nagy kerülővel lehet elérni. És tényleg nagyot került a busz. Odamegyünk, találkozunk két ingatlanközvetítővel, a nő, akivel beszélgettünk, hozott magával egy társat ugyanis. Felmegyünk a 4. emeletre, egy idősebb hölgy fogad minket. Vele is elbeszélgettünk... hát ez a tökéletes ellenkezője volt az előző főbérlőnek. Már az első pillanattól kezdve látszott rajta, hogy nem vagyunk szimpatikusak számára. Kérdezgetett a munkáról, meg minden, ugyanazt mondtam, amit az előzőnek is, ő erre egyből nemet mondott. Tehát, hogy nem fogad. Az becsülendő, hogy őszinte volt, meg nem is rejtette a jellemét, de ahogy kijelentette, hogy neki nagyon pontosan kell fizetni, meg ő olyan albérlőt vár, aki fix egzisztenciával, és perspektívával bír, nagyon rossz érzés volt. Ha tudtuk volna, hogy ilyen, akkor nem is megyünk el. De még csak nem is ez volt a legrosszabb. Az ingatlanközvetítők máris minket kezdtek el negatív színben feltűntetni, hogy hát azért előbb munkát kell találni, és utána albérletet keresni... Hát ekkora alpári hülyeséget rég hallottam. Ha vidékről feljön egy fiatal, akkor még szép, hogy albérletet kezd el keresni előbb, mert csak ne a híd aljáról járjon már be dolgozni. Meg aztán mondtam, hogy mik a terveim. Ja igen, a főbérlő hölgy egyből azzal kezdte, hogy ő nagyon jól ismeri a Pesti viszonyokat, és hogy nagyon nehéz munkát találni. Nem akartam megsérteni, de már szinte azonnal az a gondolat fordult meg bennem, hogy ő saját magából indult ki. Mert ha én is 50-55 éves leszek, és ha elbocsájtanak valami miatt, akkor nekem is főhet a fejem, hogy hol fognak alkalmazni. De nekem, mint 24 éves élettel teli fiatalnak, akinek még végzettsége is van, az ha ott van mindenhol, hogy ő szeretne dolgozni, és ha tényleg nagyon akar, az bizony talál munkát. Szóval nagyon rossz volt az egész. Mi is rosszul éreztük magunkat, mert az ingatlanközvetítő rosszul kommunikálta le a dolgokat. Mondhatták volna, hogy a nő merev, és konzervatív gondolkodású, mert akkor bagszival is kétszer meggondoljuk, hogy egyáltalán megnézzük-e. Mert ez nekünk is akkora fáradtság, mint nekik. Ja igen, és az ingatlanosok is azzal jöttek, hogy most feleslegesen jöttek a nagy hőségben az idős pár (mert a férfi is ott volt), de a nő egyből rákontrázott, hogy ha ő is ki akarja adni a lakást, akkor neki is kell lépéseket tennie. Szerintem a két nő már úgy kezelt minket, mintha kivenni jönnék az albérletet, holott mondtuk neki, hogy csak megnézzük. Úgyhogy ez nagyon rosszul sült el. És végül is nem hibáztathatjuk az idős hölgyet, mert mi sem tudhattuk, hogy ő ilyen, és ha ő biztos albérlőt keres, aki szinte percre pontosan fizet. Ez teljes mértékig az ingatlanosok hibája volt, és az idős hölgyből én kinézek annyit (mert okosnak tűnt), hogy szerintem ezt ő is lássa, mert bagszi is sok mindent mondott, megrajtunk is látta, hogy teljesen meg voltunk szeppenve. Hát én már csak az alkalmat kerestem, hogy mikor mehetünk már végre, nemcsak a rossz élmény miatt, hanem ne raboljuk egymás idejét. Hát így jártunk. És azért írtam le névtelenül az egészet, mert nem az a célom, hogy bárkit is negatív színben tűntessek fel, az nagyon nem az én stílusom, egyszerűen csak mint tanulság írom le. És bagszival is úgy éltük meg, hogy ebből csak tanultunk, és nem az, hogy jaj, de rossz volt. Én egyvalamit mindenképp megfigyeltem. A másik nőnek, aki jött, annak hihetetlen jó megjelenése volt, mintha tanulta volna, hogy jó megjelenéssel jó benyomást kelthet az emberekben, csak sajnos ehhez nem mindig társul ész. Ugyanis ő mondta, hogy előbb a munka, utána albérlet. De ez... Még ha a vidékinek vannak is barátai, oda is csak napokra mehet legfeljebb, mert azért mégiscsak az privát területén vagyunk, ahol ő a magánszféráját éli. Teljesen érthető, hogy akármilyen jóbarát, nem szívesen látja tovább, mert szeretné a kis életét élni. És a másik butaság, amit mondott. Ő is kérdezte, hogy mi a végzettségem. Mondta, hogy hát az nem biztos, mert a villanyszerelő, vagy az egyéb szakmáknak biztosabb az állásuk. De könyörgöm: A kereskedelmi technikus az nem szakma? Attól tartok, hogy sajnos az, amivel el tudok helyezkedni, ha talpraesett vagyok, márpedig én annak tartom magam! Kész röhej volt. Számomra ebből egyértelműen az jött le, hogy a jó megjelenés nem mindig mutat nagy észt. De mi bagszival ezt úgy vettük, hogy tanultunk belőle. És csak azt tudom tanácsként mondani bárkinek, aki vidékiként jön fel Pestre, hogy ha egy mód van rá, kerülje az olyan hirdetéseket, ahol az van megírva, hogy csakis hosszútávra. Az olyat meg pláne kerülje, ahol a főbérlő megköveteli a pontos fizetést. Most ezzel nem akarok senkit arra buzdítani, hogy éljen lazán, és "ráérünk még fizetni"elvet kövesse, mindenképp a lehető leghamarabb kell fizetni, hogy nyugodtak legyünk affelől, hogy a lakhatásunk nincs veszélyben. Viszont bármikor előfordulhat olyan az albérlő akaratán kívül, hogy fizetési nehézségei támadnak, és nem feltétlen tud határidőre fizetni. Ezért érdemes olyan főbérlőt keresni, aki rugalmasabban kezeli a pénzügyeket, mert az természetes, hogy fizetni kell, de bármikor bármi adódhat.

Hát ennyi lenne mára. Amilyen jól indult a nap, és önfeledten nevetgéltünk bagszival, a vége akkora csalódás volt. De tanultunk belőle, és most már jobban tudjuk a dolgokat. Holnap zsidával leszünk, nézünk még két albérletet, aztán megyünk egy nagy vásárlókörútra, úgyhogy nagyon jó napra számítunk!

Legalábbis innen búcsúzok.

Az az igazság, hogy nem tudom úgy isten igazából elszakítani a Zeldás mivoltából ezt a blogot, ezért úgy döntöttem, hogy végleg békén hagyom, és máshol folytatom.

Mégpedig itt: http://supermario4ever.wordpress.com

Oda várok mindenkit, aki szereti a Nintendót, Jpop, anison zenét, vagy csak egyszerűen szereti olvasni az írásaimat. ^^ Természetesen nem törlöm ezt a blogot, megmarad, amíg nem törli a rendszer, már csak emlék gyanánt is. De várok az új blogba sok szeretettel mindenkit!

(Megjegyzés: Sokáig ez volt az utolsó blogpost a The Legend of Zelda blogomban)

Talán most már végleg eldöntöttem, hogy itt folytatom a blogolást, és ezzel egy hosszú átalakulási folyamatot zárok le. Kezdtem 2008. április 12-én a The Legend of Zelda bloggal. Akkor, mint nagy Zelda-őrült. Akkor nagyon ment, hogy írjak a Zeldákról, sőt egyre inkább csak belendült, de alig több, mint egy év után jött egy változás, amikor leálltam a Zeldákkal, és visszatértem a Mariókhoz. Hogy miért? Erre így nincs magyarázat. Egyszerűen csak átálltam. Aztán már nem is volt annyira Zeldás a blog, mint ahogy elindult. Magyaráztam ezt azzal, hogy komplex Nintendós blogot akartam írni. De aztán meg már annak sem igen állta meg a helyét, mert jöttek más témájú blogpostok is. Aztán arra jutottam magamban, hogy egy teljes blogváltás lenne a megoldás. Hogy a Wordpressnek hány előnye van a blogposttal szemben, azt inkább ne is firtassuk, hát ég és föld a kettő. Ami nagyon nem tetszett a blog.hu-ban, az, hogy a kép csak 600-as szélességű lehetett maximum. Tehát a képek átméretetése... Kicsit fárasztó volt már egy idő után. Itt a Wordpressben meg olyan van, hogy ha akarjuk, ő maga kicsinyíti le a képet, és ha rákattint az, aki olvas, és rákattint a képre, akkor megnézheti teljes méretben is, ami akár több ezer pixel széles is lehet. És ez még csak egy apróság, ami nekem előny, de mennyi mindent lehet itt csinálni, csoda, hogy ingyenes ez a blog. Aki kicsit jobban ért a HTML-hez, meg a netes bűvészmutatványokhoz, akár nagyobb honlapokat megszégyenítő oldalt is csinálhat.

Szóval, ha az elszántságom is úgy akarja, akkor mától itt folytatom. Nintendo, Anime, Manga, Jpop, stb... négy szóval minden, ami engem érdekel. És ha tetszik, amit írok, hát tarts velem!