Csibi küldött képet a kismacskáról, melyet nekem jelöltek ki:

Még csak pár napos, de most mondja meg valaki róla, hogy nem aranyos. Fiú lesz, így a Link nevet fogom adni neki. Természetesen szó nincs arról, hogy a Zelda játék főhőséről lenne elnevezve! :D Azt viccelődtek vele a többi BigN-es, hogy csináljak neki zöld sapkát. Azt éppen nem fog kapni, de ha olyan izgága lesz, akkor bőven van, mi utaljon a nevére. Nagyon szeretnék neki mindent megadni, amire egy macskának szüksége van, és hogy minél tovább legyen velem. Még könyvből is tanulnék, melyekben minden benne van, hogy egy macskának mire van szüksége. Gondolok itt az evésre, szükséges oltásokra, meg esetleg ivartalanítás. Ezt nem tudom pontosan, de talán ez fiúmacskánál annyira nem szükséges. Csak azt hallottam, hogy az ivartalanított macska sokkal nyugodtabb, és bújósabb. Majd még komoyan utánanézek a dolgoknak.

A SakuraCon blogpostjában írtam, hogy mivel akkor otthon hagytam a 90%-os szelvényemet, ezért májusban megajándékozom magam egy utazással. Ez a nap ma jött el. Bár nemcsak ezért mentem. Ugyanis kaptam levelet, hogy a mai napon (azaz 05.27-én) menjek el a Szolnoki vasút rendőrőrsre, és vegyem át az irataimat. Ugyanis a SakuraConról hazajövet a vonaton valahogy kiesett a táskámból a pénztárcám. Ennek a valahogynak a mikéntjére igazán kíváncsi vagyok, amikor márciusban voltam Krisi születésnapján, akkor is este az anyja elvitt kocsival az Örs Vezér Térig, hogy esett ki a kocsijában a táskámból a telefonom? Erre a mai napig nem találok magyarázatot. De visszatérve a tárcámra nagy szerencsém volt, mert az igazolványaimat máshol tárolom, így az egyetlen kár, ami ért, a bánkkártyám elvesztése, és ennek pótlása. Azonnal mentem letiltatni, így semmi baj nincs, bár a megtaláló nem gazdagodott volna meg túlságosan a számlámon található pénzből. ^^' De a szükséges óvintézkedéseket meg kell tenni. Meg ilyen apróságok voltak benne, mint Supershop kártya, Smart kártya, tehát nem feltétlen esszenciálisak a mindennapi léthez. De úgy tűnik leadták a rendőrségen. A pénz természetesen nem volt benne (legyen boldog azzal a max. 200 forinttal). De mentem is tovább Szolnokról Pestre a 11 órási zónázó vonattal. Nagyon jó kedvem volt, bekapcsoltam a DSi XL-en Okui Masami: i-magination albumát, és néztem ki az ablakon. Most is vittem ki cuccokat, csak most nem bagszihoz, hanem a Csabihoz. Az alábbiakat:

• GBA konzolok
• GBA játékok
• Nintendo DS és Nintendo DS lite
• GBA és DS kiegészítők

Azért viszem ezeket ennyire, mert rendkívül sok helyet foglalnak a dobozaik. Legközelebbi alkalommal, mely a HoldfényCon napja lesz, akkor viszem a Wiit, és a DSi XL-t. De akkor már nagyon kevés idő lesz hátra terveim szerint. De előtte, mivel kicsit korábban érkeztem meg, ezért az Arénába mentem a Keletiből. Szinte már motorosan lementem a metró aluljáróba, amikor ráeszmélek, hogy nem az Árkádba akarok menni. Ott mentem az 576-ba, vettem Love.com 2 mangát. Döbbenten láttam, hogy az 576 külön Nintendo termékismertető katalógust rakott ki. Határozottan állítható, hogy amióta újra van 576 KByte, jobban foglalkoznak a Nintendóval, mint előtte. Aztán mentem is Csabihoz az iskolája elé, olyan sok idő már nem volt. Elsétáltunk hozzá, ott letettük a cuccaimat, és játszottunk egy kicsit. Kipróbáltam a Sonic Heroes-t GC-n, tetszetős. Jó játék, bár nem merném azok közé sorolni, melyekkel órákig eljátszanék. Aztán hívtuk a többi BigN-est, egy kis MKW online bulira, jó volt. Most olyan sokáig nem maradtam, mert időben haza akartam érni. Még elkísért a Kaiser's-be, ahol vonatútra vettem magamnak kaját, aztán én már mentem is. A 17.13-as vonattal szerettem volna hazamenni, vennék IC pótjegyet, de döbbenten látom, hogy hatalmas sor áll, de egy sor van. Ugyanúgy, mint a repülőtereken. Na mondom magamban, fújhatom az IC vonatot. De teljesen meg voltam lepve, hogy nagyon gyorsan ment, kb. 50 ember lement olyan kb. 5 perc alatt... Ez két tényezőnek volt köszönhető: Sok pénztár volt nyitva, és gyorsan hívták az embereket. Ugyanis ez az új rendszer. Be kell állni egy sorba, és kijelzik, hogy melyik kasszához lehet menni. Én ezt nagyon jó dolognak tartom. Ugyanis többször jártam már úgy, hogy nézem a kasszák sorait, hogy melyik a legrövidebb, beálltam oda. Csak hogy szemre legrövidebb, az időre átalában a leghosszabb, ugyanis tanulság, hogy ahol rövid a sor, annak az embernek biztos komolyabb adminisztrációs ügyei vannak bizonyos okokból. Ezt küszöbölték ki ezzel az új rendszerrel, és én ezt nagyon jónak tartom. Na de a 17.13-as IC vonatra az összes ülőhely foglalt volt, úgyhogy a 18.13-assal kellett mennem. Hogy ne legyen addig sem tétlen az egy órám, elmentem az Árkádba (csak eljutok oda is. ^^'), ott vettem mentolos fagyit. Azóta vagyok belezúgva a mentolos fagyikba, amióta először voltam Angliában 2005-ben, és ott megkóstoltam. A rabja vagyok azóta is. Szétnéztem az ottani 576-ban is, aztán mentem a vonathoz. 21 órára hazaértem.

Most már nagyon nézem az albérleteket, hogy mi újság van, milyenek vannak. Három éve nézem őket egyébként változó rendszerességgel, és érzékelhetően lementek az albérlet-árak. 2007-ben, amikor még híre nem volt a gazdasági világválságnak, akkor az ment csodaszámba, hogy 50.000 forintért is van már albérlet. Most meg már 40.000 forintért is könnyedén találni. De a bérleti díj még nem minden, a rezsi, és az esetleges közös költség is rendkívül fontos. Találtam egy albérletet 19. kerületben egy nagyon jó albérletet, de olyan, hogy rezsivel, mindennel együtt nyáron 52.000 forint, télen pedig 62.000 ft. Na mondom, ez az igazi. Írtam, de ma kaptam választ, hogy már elkelt! T_T Úgyhogy kutatok tovább. Nézegetem a kerületeket, de valamiért a 19. kerület nagyon bejövős. Ott sok olcsóbb albérletet találni, és a házak is jó állapotúak. Meg pont ez az a kerület, ami számomra olyan téren ideális, hogy nincs annyira a belvárosban, de még kint sincs. A Határ útról szinte bárhova el lehet könnyen jutni. A belvárosban nem mernék lakni.

Még az egy fontos szempont számomra albérletnél, hogy kisállat tartható-e. Ugyanis nagyon szeretnék gyerekkori vágyamnak eleget tenni, macskát tartani. Egyszerűen imádom a macskákat, csak az a gond, hogy mi ugye panelban lakunk, anyám meg itt nem tűri meg a háziállatot (ami érthető is) ezért, nem lehetett semmilyen állatom. De érdekes, mert 2 emelettel alattunk lakott egy másik család (már elköltöztek), akiknek egyszerre 3 macskájuk is volt. Hihetetlen nagy macskabarát család volt. És hihetetlenül igényes volt a lakásuk, szóval nagyon jól tartották őket, és azt mondták, hogy a macskák könnyen megtanulják, hol kell végezni a dolgaikat, tehát szobatiszták. Macskatartásra a lehetőség adott, ugyanis Csibinek az egyik osztálytársának a macskája épp a napokban szült kiscicákat, és megbeszéltük, hogy kaphatok belőlük egyet. Érdemes megnézni azon blogpostját, arról róla ír, kitett egy képet az egyik kiscicáról, hát nincs rá szó, milyen aranyos. Nagyon szeretnék egy ilyet. A macska neme is teljesen mindegy lenne, bár a lány esetében attól félnék, hogy kb. 3-4 év múlva arra lennék figyelmes, hogy kánonban igen magas hangon nyávogásokat hallanék, megnézném a macskát, és látom, hogy szoptatja a kicsinyeit. Azért nem bírnék eltartani 6-8 macskát! T_T De 1 bármikor jöhet. Azt olvastam, hogy a macskák átlagban 15-20 évet élnek, de nagyon büszke lehet magára az a gazdi, kinek macskája 25 éves. Elképzeltem magamban, hogy ha a macskám 25 évig élne, akkor lennék 49 éves, ami azért nem semmi. ^^' Egyébként bagszi javasolta, hogy mi lenne, ha albérlet helyett inkább szobát bérelnék, és akkor több pénz maradna nekem, jobban tudnék spórolni? Az ötlet ilyen téren mindenképp nagyon jó, csak azon gondolkodtam el, hogy milyen lehet mondjuk egy családban élni, akihez semmi közöm nincs? Kicsit furcsa lenne kerülgetni őket. ^^' De mint így ötletként tetszik, vannak is nagyon jó áron, szinte kevesebb, mint fele áron, mint a fentebb említett áraknak. De amilyen hirdetéseket találtam... Elgondolkodtam, hogy biztos, hogy az illető CSAK albérlőtársa(ka)t keres? Meg az se mindegy, hogy milyen emberek közé költöznék? Mert amíg elmegyek, megnézni a szobát, a leendő lakótársakat, addig mindenki tud kedves lenni. De amikor ott leszünk... Szóval az biztos, hogy pénzkímélőbb, de kockázatosabb.

Egyébként Okui Masaminak is macska a kedvenc állata. Van is neki egy, és eléggé különleges példánya van. Többször tett ki róla képet a blogjába, ilyen fehér, fekete foltokkal, és az orra is foltos. Jobb oldalt természetesen ő maga látható. A kép a hivatalos honlapjának blogjából származik. Emellett albumain is többször mutatta macskák iránti rajongását, pl. az 1999-es Her-Day albumának hátsó borítóján:

Ahol egy macska mellett ül. De a 2000-ben megjeleni NEEI albumának borítója is hasonló:

Itt nemcsakhogy macskával van (szemmel láthatóan etetni próbálja), hanem az album logójában is egy fekete macska látható. Maga a fekete macska, az nem biztos, hogy a japánoknál is ugyanazt jelenti, mint nálunk. És Megumi Hayashibarától sem állnak messze a macskák. Az 1995-ös Enfleurage album borítóján láthatóan egy macskát kért fel modellként:

Nagyon aranyosak együtt. ^^

Szóval lényegében ennyi lenne még a budapesti lakással kapcsolatos igényem. És ha minden a terv szerint halad, akkor ez volt az utolsóelőtti alkalom. Utoljára a HoldfényCon napján megyek, és ha minden jól megy, akkor június vége-július eleje. Már nagyon várom.

Vasárnap megjelent Amerikában a Super Mario Galaxy 2. Amikor hallottam, hogy a warezosok már itt is játszák, azért igenis felmerült bennem a kérdés, hogy azért nem lenne rossz már most is játszani vele. De ezt gyorsan elvetettem. A másolt játék nálam teljesen elveszi a játék értékét. Egy játék csak úgy jó, hogy ha eredeti mindene, megvan a tokja, kézikönyve, és a lemeze is eredeti. Pláne, amit hallottam, hogy milyen szép a lemeze is. Szóval én nem azért veszek általában eredeti cuccokat, (legyen az játék, zene, film) mert támogatni akarom az adott céget (szerintem bőven megélnének az én támogatásom nélkül is), hanem az, hogy az úgy mutat szépen, hogy eredeti mindene. Mondjuk az is elgondolkodtatott, hogy egy idő után el fog jönni az az idő, hogy csak letöltések lesznek. Az milyen lesz? Gyűjtők a kardjukba fognak dőlni. Vagy olyan lesz a Limited Edition, hogy a játék mellé letöltheted mondjuk az OST-t is? Én azért szeretném, ha minél tovbb élne a CD, DVD, mert azért eredetiben tudni valamit, amit nagyon szeretsz, az nem sok mindenhez fogható. Ezért is várom ki a Super Mario Galaxy 2-t. De az értékelések természetesen már az egekig szöktek, mindenki imába foglalja a játékot. Vajon képes lesz megelőzni az Ocarina of Time-ot a világ legjobb játéka címében? Még nem dőlt el.

Mindenesetre nálam nem lesz úgymond "megjelenés napi vétel" a játék, ugyanis belátható időn belül bekövetkezik az a változás életemben, melyről már majdhogynem 4 éve álmodok, hogy Budapestre költözök. És hát az se 2 forint. Sőt! Ez olyanfajta vágy, mint az, aki autót akar venni, és megkapja. Azt fenn is kell tudni tartani. Nálam is ugyanez lesz. És azért az öröm mellé vegyül némi aggódás. Az én akaratomon nem fog semmi sem múlni, remélem, kevesebbet tapasztalok meg az élet azon problémás oldaláról, mely sajnos sok embernek megadatott. Gondolok itt a munkavállalás nehézségeire. Hányan vannak, akik lelkesen indulnak állásinterjúra, megígérik, hogy visszahívják, azt várhatja... Már aki eljut odáig. Mert vannak, akik csak addig jutnak el, hogy elküldik az önéletrajzukat, és arra sem kapnak választ. Én nagyon remélem, hogy nem jutok el ide. Meg nekem az életben nincsenek nagy igényeim. Nekem elég egy kisebb ház, legyen biztos munkahelyem, ne legyen veszélyben a megélhetésem, és nem utolsó sorban tudjak a saját szórakoztatásomra áldozni. Ha meg több adatik meg, annak csak örülni tudok, de én már a fentebb felsoroltakkal is elégedett lennék. Körülbelül 1 hónap múlva esedékes a nagy esemény, remélem, hogy az végleges lesz.

Mától a szinte már mindenhol használatos supermario4ever nevet fogom használni ebben a blogban. A Hungarian Link az a nagy Zeldás korszakból való, amikor még minden gondolatom a játékszéria körül forgott. De mától itt is ezt a nevet fogom használni.

Nagyon amúgy nem történt semmi, ma Mario Kart 64-eztem Virtual Console-on. Mentem egy pár Grand Prix menetet, meg láttam, hogy csak 2 pályán mentem Time Trial módban, így bepótoltam a többit is. Majd lehet, hogy írok időeredmény, ha majd jobb eredményeket érek el. Érdekes egyébként a Mario Kart 64-ben a Time Trial. Semmivel nem éreztem magam gyorsabbnak, mégis egyre jobb időket mentem. 2000-ben nagyon sokat nyúztam a játékot időmérő módozatban.

És végezetül egy új blogajánló. Szinte már mindegyik ember a társaságomból elkezdett blogot írni. Itt az új: Ragnaros blog.

Egy harmadik blogpost mára. Ma jutott eszembe, hogy én lassan 4 éve írok blogot, ugye a Super Mariós oldalon kezdtem 2006. marciusában. Sokszor eszembe jut, hogy nem kisebb célom volt 2006. március 19-én, amikor létrehoztam a Magyar Super Mario Fan Club weboldalt, mint összehozni a magyar Mario fanokat. Emlékszem, amikor láttam a Mario játékok creditsében, hogy "Super Mario Club" sokáig volt az álmom, hogy egyszer nálunk is legyen ilyen. 2006. márciusában az akkori 576 fórumon egy kisebb társasággal komolyabban elkezdtünk beszélgetni a Mario játékokról. Összegyűjtöttük a tudásunkat, és mindenki le volt döbbenve azon, hogy én miket tudok. Például senki nem tudta azt anno, hogy Bowser 7 gyereke egy-egy hírességről kapta a nevét. pl. Ludwig von Koopa: Ludwin von Beethowen, Iggy Koopa: Iggy Pop, Roy Koopa: Roy Orbinson, stb. Én még jobban meg voltam döbbenve, hogy ezt nem tudják? Már akkor, amikor Super Mario Worldöztem 1995-1996 környékén, már akkor ismertem a híres zeneszerzőt, és annyira ismerős volt Ludwig von Koopa neve. Na mindegy. Ekkor egy nagyon jó kis társaság gyűlt össze, visszaemlékeztem arra, hogy nekem volt egy olyan álmom, hogy legyen nálunk is egy Super Mario Club. Felmerült bennem az a nem éppen szerény ötlet, hogy miért ne lehetnék én az alapítója? Ekkor nyúltam a GPortálhoz. Persze tudtam, hogy milyen oldalak vannak itt, de HTML, meg egyéb webes tudások híján nem volt más választásom, 2006. március 19-én megcsináltam az oldalt. Már ekkor is sok pozitív visszajelzést kaptam, hogy nagyon jó lesz, csak így tovább. Azért is döntöttem a GPortál mellett, mert be akartam bizonyítani magamnak, hogy ezen a oldalon is lehet igényes website-ot csinálni. És lám, lehet.

Csakhogy a Zelda játékok ebbe is közbeszóltak, és 2008 elején félbehagytam az oldal készítését. Ezután még volt egy-egy kisebb-nagyobb fellángolás, hogy feltámasztom az oldalt, de ez kudarcba fulladt. Pedig, ha lehet ilyet mondani, a csúcson hagytam abba. Ugyanis 2007 végén, 2008 elején hihetetlen megugrott a látogatottság, a rekord 206 fő egy nap. Azt hiszem 2007. novemberében volt ez. Az oldal mára szinte szellemház lett. Igazából annak fényében, hogy mekkora álommal indítottam anno, kár érte. De így változik az ember. Törölni nem akarom, már csak az emlékek miatt sem, viszont ki tudja, hogy mi történhet az oldallal, ezért úgy döntöttem, hogy idővel lementek minden adatot, írást onnan. És ott kezdtem blogot írni, és mivel kerültek ide régebbi blogpostok a régebbi 576 fórumról, ezért úgy döntöttem, hogy átmentem azokat ide. Blogpostonként. Beleolvastam egy párba, egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire másképp fogalmaztam régen, és mennyi különbség van. ^^' Nemcsak emlékként akarom megőrizni, hanem legyenek egy helyen. Szégyellni nem szégyellem őket, mert ez is az énem része, ilyen voltam régebben. Az első, bevezető blogpostot 2006. március 26-án írtam. Elég rövid volt, valahogy így szólt:

 

2006. március 26. vasárnap

supermario4ever  2006.03.26. 21:05

Úgy döntöttem, hogy blog írásába kezdek a honlapon belül. Persze, nem a magánéletemet fogom kitárgyalni, hanem Nintendós élményeimet fogom megosztani veletek. Remélem, tetszeni fog nektek.
 

Nagyon nehéz a Super Mario Sunshine. Én 9 hónapja játszottam vele utoljára, 18 Shine Sprite-nál tartottam, amikor annyira nehéznek tartottam, hogy feladtam. De ma beszélgettem erről egy sráccal az 576 fórum Super Mario topicban. De ő bíztatott, hogy ne adjam fel, ő 118 Shine Sprite-nál tart. Először nagyon kétségbeestem, és egy senkinek gondoltam magam Mario játékok terén. Aztán kb. 10 perc múlva megcsillant egy szikra, és azt mondtam magamban, hogy egy igazi Mario fan nemhogy nem adja fel, nem is adhatja fel. Ezért elővettem 9 hónap után a játékot, betettem a lemezt, és játszottam vele. A táj nagyon magával ragadó, és a játékélmény is nagyon átjön. Végülis egy Shine Sprite-tal gazdagabb lettem. A tintahalas küldetést csináltam meg, ahol le kellett tépni az összes karját, majd az orrából a parafa dugót kell kihúzni, majd az orrát kell kitépni, és ezzel vége. Kicsit morbid, de érdekes. És nem is volt annyira nehéz. Most csak ezt az egyet csináltam meg. És végleg kedvet kaptam, hogy tökéletesre kijátszam a játékot, vagyis megszerzem a 120 Shine Sprite-tot.

A mai napon Birginghamben voltunk egy vándorcirkusz előadását néztük meg. Na itt nem ilyen állatos számokra kell gondolni, hanem komoly artisták sok éves kemény munkájának gyümölcsét aratják le egy-egy ilyen előadáson. Bár a mai nap tanulsága: Január elsején senki ne menjen cirkuszba. Hát Istenem, látszott egy pár artistán, hogy még egy kicsit a szilveszteri hangulat hatása alatt voltak. Voltak hibák, de inkább hibázzanak, minthogy megsérüljenek. De az egyik szerintem részeg is volt. Hozott valami pezsgős üveget (remélhetőleg víz volt benne) és leöntött szinte mindenkit, aki az első sorban volt... Volt valaki, aki be is fogta a pezsgős üveget, hogy ne tudjon ráönteni, erre az artista mit csinál? Feláll a rámpára, hogy a néző ne tudja lefogni, és leönti... A bunkóság netovábbja, komolyan mondom. Emberek kiöltöznek, lehet, hogy nem is olcsó ruhában vannak, erre valaki fogja, és leönti őket? Nem hiszem, hogy ez a szórakoztatásnak az egyik fajtája lenne, vagy ha igen, akkor többet sem megyek oda. Bár szerintem akik látták azt a műveletet, hasonló véleményen vannak. Ez a srác egyébként egy négyes artista csoport tagja volt, akik sokat hibáztak, látszott is az arcukon, hogy ezt nem egészen így tervezték... Mert szokott lenni ilyen cirkuszokban, hogy program részeként szándékosan hibázik az artista, hogy megijessze a közönséget, de itt látszott, hogy ezek a hibák nem voltak betervezve. Különben is egy artistának, ha másnap előadása van, különösen veszélyes ennyit inni, hisz sokszor életveszélyes mutatványokat adnak elő, elég egy fatális hiba, és a nézők szeme láttára töri össze magát. Meg volt három lány is külön. És elhiszem róluk, hogy tehetségesek, de amikor meg kellett tartaniuk egymást különböző pózokban úgy inogott az alsó lány lába, hogy komolyan azt hittem, hogy el fog esni. De a többiek úgy tűnik szolidan ünnepeltek, mert fenomenálisak voltak. Komolyan egész végig a Kaleido Star anime járt a fejemben, többször eszembe jutott az a jelenet, amikor Sora visszaemlékszik a saját gyerekkorára, amikor először látta a Kaleido társulatot, és hogy nézte őket. Érthető is. Ebbe rengeteg sok látványosság van, eleve már az artisták mozgáskultúrája azért nem semmi. Hihetetlen jók voltak, és az embernek tényleg olyan érzése van, hogy köztük akar lenni. Egyébként nem ez az első ilyen cirkuszos élményem. 2005-ben voltam először Angliában, akkor a nővérem egy cirkusznál dolgozott, ennek köszönhetően ingyen nézhettem meg egy előadást, ez tényleg leírhatatlan élmény. És itt volt egy betervezett hiba. A végén a kötélen biciklizett valaki, és úgy csinált, mintha elesne, és az utolsó pillanatban belekapaszkodik a kötélbe. Hát az az élmény... Meg látni a többieket, mind a szívükhöz kapnak, hogy csak nehogy leessen. Sokáig azt hittem, hogy véletlen hibázott, mert annyira élethűen csinálta. Csak utólag mondta a nővérem, hogy a program része az. Nagyon jók ezek az artistás cirkuszok!

Így jár az, aki egyáltalán nem készül a ZH-ra. Mikroökonómiából írtunk most. 25 pontból 3 pontot értem el. De teljesen kiment a fejemből a hétvégén a ZH. Úgy elvoltam a dolgaimmal, és csak vasárnap késő este jutott eszembe a ZH. Aztán úgy voltam vele ma, hogy minden tőlem telhetőt megteszek a ZH sikeréért. Miután elkészültem, úgy számoltam, hogy ha MINDEN jó, akkor a 25 pontból olyan 16-17-et érhetek el. Ebből a 16-17-ből lett 3. Még szerencse, hogy nem kapunk jegyeket, csak itt is úgy megy, hogy a ZH-kkal, és a viszgákkal összeadódnak a pontok, és 50% az elégséges szint. Mikroökonómiából 100 pont a maximális. Legalább puskát csináltam volna, ha már az osztály nagyrésze csinált, és használta is... Na sebaj, nincs veszve semmi, mert a második ZH, és a szóbeli számonkérés még javíthat. De azoknak szinte makulátlannak kell lenni.

Amúgy jó nap a mai. Reggel voltunk a Budapest Bankban "üzemlátogatásra". Egy kis PR-beszéddel kezdték. Elmondták, hogy a GE cég mekkora egy világméretű cég, és hogy ennek ellenére mennyire emberiek. Aztán nem megáltalkodtak azzal jönni, hogy miért Békéscsaba a kedvenc helyük. Na jó, ez már sok volt. Ha Debrecenben lettünk volna, szinte biztos, hogy Debrecent mondanák kedvenc városuknak, ha Győrben, akkor meg Győr. Na mindegy, ha kellett, hát kellett. Körbevezettek utána a bankban. Hát, meggondolnám, hogy dolgozzak-e itt. Jó lehet vajon irodában ülni nap, mint nap? És még a tanár úr sem igen bólintott arra rá, hogy biztosan magasabb a keresetük. Biztos, hogy akarom én ezt? Hát, ha már itt vagyok, és idáig eljutottam, akkor érdemes volna befejezni.

Sokat gondolkodtam azon, hogy ma reggel megvegyek-e megint egy régebbi újságcsomagot, mint ahogy nemrég megvettem 2 régebbi Play Zone magazin számot egybecsomagolva olcsóbban, és végülis mellette döntöttem. 3 db DVD kiadványos Game Master magazin volt egybecsomagolva 1796 forintért. A 2006/1, 2, 3 számok. Ez lett a Play Zone magazinból. Így végignézegetve, tetszik. Jó kis újság. A kicsit meg akár szó szerint lehet venni, mert eredeti formáját nem sokáig őrizte meg, állítólag még 2006-ban összeesett, és színes újságból lett egy színtelen, egyszerű, kisebb méretű, már csak tippeket, és végigjátszásokat írnak. Kár érte, mert tényleg jó volt. Nagy hangsúlyt fektettek a dizájnra, hogy a lap minél igényesebben nézzen ki, és beleolvasva az írásokba, elismerést érdemelnek. Nagyon jókat írtak. Ha lehet még így kapni régebbi számokat később, szerintem lecsapok rájuk. És megvettem az újság jelenlegi 2009/1 számát is. Így komolyabb külsőségek nélkül is jól néz ki az újság, részletes végigjátszások vannak benne. Szerintem megéri a 396 forintot. Ja, és a régebbi újságkiadványok DVD-s kiadásúak. Még nem néztem bele a DVD-be, de majd kíváncsi leszek rá.

Na lehet, hogy azt mondtam, hogy azért túlzásnak tartom Krisi szobáját, amennyi Nintendós cuccok vannak benne, de az nem azt jelenti, hogy nem fogadnék el olyat! :O Ezért úgy döntöttem ma reggel a Forma 1 nézése közben, hogy leporolom a Nintendós plakátjaimat, és kirakom a másik szobám falára. Amiknek már nem jutott hely. Ezeket a nagyméretű plakátokat nem valami leányálom kiragasztani, mert mindig leesik. Még gyurmaragasztóval is. Úgyhogy egy időben feladtam a küzdelmet velük, és eltettem őket a szekrénybe. De ma reggel elővettem, és kiraktam, remélem, hogy kint maradnak. Ezeket a plakátokat a Game Parkból lehet szerezni. Vannak olyanok, amik direkt módon ki vannak téve, hogy szabadon elvihető. Néha szoktam vadászni őket, amikor arra járok. A WarioLand 4 plakát már nagyon leharcolt állapotban van, úgy találtam meg, na mondom, azért hazaviszem. De a többi jól néz ki. Készítettem róluk képeket:

Jórészüket még most is lehet kapni a Game Parkban. A nagyobbakat inkább a 17. kerületiben érdemes keresni, de a kisebbeket a Keleti Pályaudvar mellett a mai napig meg lehet találni. Ezeket nagyrészt 2006-2007-ben szereztem.

Ja, és még egy jó hír: Most már biztos, hogy DSiWare-ről letölthetőek lesznek a GB, GBC, GBA játékok. Ez a hét, komolyan, a jó hírek hete. Először volt az új Zelda, majd, hogy közvetlen érhetjük el az SD kártyás játékainkat Wiin, harmadjára meg, hogy kapunk Majora's Masket Virtual Console-ra, most meg ez. Jó hetünk van most.

Azt gondolom, hogy nincs bosszantóbb annál, minthogy éppen csak hogy nem megy át valaki egy dolgozaton. Ma így jártam jogból. Múlt héten írtuk ZH-t, és hétfőn kaptuk meg, 49%-os lett az enyém. Hát köszönöm szépen! -_-' És ugye 50%-tól minősül sikeresnek a dolgozat. Ráadásul jogból külön bosszantóbb a téma, mert 2 ZH-t írunk ebben a félévben, és mindkét ZH-nek külön teljesülnie kell 50%-osra. És akár az egyik, akár a másik, akár egyik sem sikerül, mindenképp be kell menni május 18-ai héten, és az összes féléves anyagból írni kell, hogy mehessünk szóbelizni. Most kérdem én: mi értelme van a második ZH-t megírni, ha ugyanúgy meg kell írni a szorgalmi időszak után a pót ZH-t, mintha az egyik sem sikerült volna. Az május 4-én lesz, szerintem nem fogom megírni. Egyébként az osztályból csak 11-nek lett meg az 50% az 54-ből. Szóval nem tudom hányan jönnek megírni a 2. ZH-t. Elég lesz majd május 18-a után megírni az egész éves anyagból.

2005 decemberében kötöttük be az internetet, azóta legalább annyi pozitív élmény ért ebben a kivertérben, mint amennyi negatív. A negatív dolgokat hellyel-közzel megtanultam kezelni, de néha úgy érzem, hogy nem lehet eleget tanulni. És ez talán nem is baj. Mert az a lényeg, hogy rengeteg pozitív élménnyel gazdagodtam, melyek mind építették a jellememet, és ennek köszönhető, hogy egy optimista, pozitív gondolkodású ember lettem. Nem feltétlen mindegyik az internethez köthető.

2006 márciusában kezdtem el az 576 fórumról barátokat szerezni, akiket jó fejnek tartottam, azokat mind felvettem MSN-re. Némelyekkel nagyon jókat beszélgettem, nemcsak a videojátékokról, hanem más témákról is. Ez a bizonyítéka annak, hogy létezik interneten keresztül is igaz barátság. Ekkortájt még nem voltam animés. Csak láttam, hogy az egyik barátom, Krisi MSN-es képében régebben mindig volt valami anime karakter. Akkor még fogalmam sincs, hogy kik ezek, elkönyveltem magamnak rajzfilmfiguráknak (én balga -_-'). Később mindig beszélt nekem a Kaleido Star-ról, és a Tokyo Mew Mew-ről, ezeket az animéket nagyon szerette. Eleinte elhallgattam őket, nem zavart, hogy beszélt róla, de különösebben nem tudtam hozzászólni a témához. Júliusban döntöttem úgy, hogy ha lesz hétvégén az RTL Klubon (ekkor még nem volt nálunk A+) valamelyik anime, belenézek. Szerencsés voltam, pont ment a Kaleido Star. A 11. részt fogtam ki elsőre, amikor Ana találkozott hosszú idők után az apjával. Ez a rész annyira nem fogott meg, de összhatásában tetszett, ezért figyelemmel kísértem a további részeket. Különösebben nem fogtam fel semmit, csak annyit, hogy nézem, és nézem, és egyre jobban magával ragad. Annyira megszerettem ezt az animét, hogy a mai napig nagy rajongója vagyok. Aztán jött a TMM. Ez is nagyon tetszett. Az a csapatszellem, amivel az 5 lány dolgozik nagyon megfogott. Bár azt láttam, hogy annyira nem komoly történetileg, és megjelenítés terén az anime, de nagyon jót szórakoztam rajta, és a mai napig, ha megy az Animaxen, akkor nézem, és nagyon tetszik. Na de vissza a Kaleido Star-hoz. Amikor másodjára kezdtem el nézni, akkor már egy kicsivel másabb szemmel néztem, méltán, hogy az a varázslat, ami elsőre ért, kezdett megszokottá válni. Aztán rájöttem, hogy ez az anime az egyik legjobb dolog az életemben. Nagyon átformálta a gondolkodásmódomat. Most nyilván fizikai lehetetlenség a Legendás Manővert végrehajtani, nem is az a célja az animének, hogy mindenki öngyilkos merényletet hajtson végre mutatvánnyal, hanem azt akarja demonstálni, hogy bármilyen célt is tűzzünk ki magunk elé, hinni KELL benne, hogy azt meg tudjuk valósítani, de azért keményen meg kell küzdeni, mert a siker csak így garantált. Ez megalapozta az optimista gondolkodásmódomat, és a magabiztosságomat. Aztán jött Megumi Hayashibara és Okui Masami. Ezt is Krisi ismertette meg velem 2006 szeptemberében. Emlékszem, az első szám, amit hallgattam Megumitól a Brave Heart. Már akkor tetszett. Kicsivel később, hogy küldjön még MSN-en egy pár számot. Este, amikor nyugalomban hallgattam Megumi Hayashibarát, komolyan mondom, egyszerűen nem tértem magamhoz. Ebben az elbaszott zenei világban van még, aki ÉNEKEL? És van még, aki VALÓDI érzelmeket énekel ki, SZENVEDÉLYBŐL? Életemben nem éltem még át zenei téren katarzis-élményt, de most ez sikerült. A Give a Reason, Northern Lights, Reflection dalok egyszerűen annyira magukkal ragadtak engem, hogy ilyet, amióta élek, még nem éreztem. Aztán magam kerestem egyre több dalt tőle, ekkor lettem biztos abban, hogy igen! Vannak a mai zenék közül is nagyon jók, csak az a probléma, hogy ezeket max. 2-3 év után megunom. Mert akármennyire is szerettem régebben például Anastaciát (aki FANTASZTIKUS énekesnő), Didót, a The Corrsnak is nagy rajongója voltam, volt valami hiányérzetem a dalaimban. De ezeket mindig próbáltam elnyomni, mert úgy voltam vele, hogy az az én egyébként hülyeségem, ezzel kell "beérni". De Megumi Hayashibara MINDEN hiányérzetemet megadta. De az albumait sehogy nem tudtam beszerezni, letölteni. Nem hittem volna, hogy ennyire ritkák. Két éves keresgélés után beírtam a Google keresőbe: "Megumi Hayashibara: Plain tracklist". És még az első oldalra kidobott egy spanyol fórumot, ahol voltak linkek, letölthetőek a Megumi albumok. Hihetetlen boldog voltam! 2008 szeptembere óta megvan az összes albuma, és kislemeze. Olvastam, egy interjúban azt nyilatkozta, hogy nagyon pozitív gondolkodású, és ezt szeretné a dalaival átadni. És bárki, aki hallgatja a dalait, elhiszi neki, mert annyira hitelesen adja át, és az a fantasztikus, hogy nem légvárakat épít, hanem a földön jár. Többek között arról énekel, hogy mindig vidámnak kell lenni, és ha bármi lelki probléma ér, igyekezzünk a pozitív oldalát nézni. És elhiszem neki. Nagy hatással van az életemre. Okui Masamit meg a Slayers dalok által fedeztem fel, amiket Megumival énekelt. Nagyon tetszett a hangja. Tipikusan a "Tízezer közül is megismerni" hang. Megszereztem az albumait, és nagyon jók. Ő is rendkívül hitelesen énekel. Ez számomra nagyon fontos. Azóta teljesen megváltozott a zenékről alakított véleményem. Azóta nem is hallgatok szinte semmilyen más zenét, mert nincs igényem rá.

Ami még hatással volt rám, az a The Legend of Zelda játéksorozat. Ennek az egyik része az Ocarina of Time ugye a világ legjobb játéka. Sok vita van arról, hogy most túl van értékelve, vagy nem. Szerintem nincs túl értékelve, mert nemcsak fantasztikus az egész játék, a történet, a játékmenet, a zene, a hangulat, de üzenetet hordoz a játék. Ugyanis a végső főellenséget nemcsak mi öljük meg, hanem annak a birodalomnak minden egyes régiójának a "főnöke". És ez azt hordozza számomra, hogy csak összefogással, és csak a szeretet erejével lehet nyerni. Ez is alakította a gondolkodásomat.

Csak az, hogy néhányan gyerekként kezelnek, mert azt hiszik, hogy azzal, hogy vidám vagyok, egyben komolytalan is. Nekem ne mondják azt, hogy valaki attól lesz komoly, ha valaki búskomor, bánatát alkoholba fojtja, stb.

Arról már írtam korábban, hogy vágyom Budapestre. Ez a mai napig így van, pedig már 2006 júliusa óta vágyom ki. Akkoriban még a térképet nézegettem, ismerkedtem a fővárossal, BKV járatokat jegyeztem meg fejből, sokszor én vezettem a Pestieket, hogy merre is kell menni. De most már változott a helyzet, ha komolyan ott akarok élni, akár hosszabb távon is, akkor muszáj vagyok többet is tenni. Nézegetem, tervezgetem a jövőmet, hogy mi legyen. Eddig úgy tervezem, hogy az első fél évet albérletben töltöm, keresek munkát, és ha meglesz egy bizonyos munkaidő határozatlan munkaidő mellett, akkor használt lakást szeretnék venni, erre veszek fel lakáshitelt. Maximum 5 millió forintban gondolkodom, ami egy max. 50 m2-es 1 szobás lakásra szerintem reális. És amellett a törlesztőrészlet mellett, amire gondolok, úgy hiszem, hogy meg tudnék élni. Mivel az OTP bankban van kártyám, ezért úgy gondolom, hogy ott nézek szét. Már most néztem a honlapjukon, hogy mi a menete, tetszik. Csak önerőt nem ír. Pedig például a Raiffeisen bank 33% önerőt kér, ezt tudom, de az OTP bank nem ír ilyet. Lehet, hogy nem kérnek? Az nagyon jó lenne, mert nekem az önerő nagy visszatartóerő, mert albérlet mellett nem lehet spórolni. Fizetni az albérlet költségeit, és mellette megélni. Szóval nem tudom, mi lesz, én ezt tervezem, remélem legalább az összejön, hogy élhetek kint Budapesten. Ezt nagy ajándéknak venném az élettől.