Azzal, hogy főiskolára kerültem, reménykedtem, hogy valamivel lazább heteim lesznek. Eleinte úgy tűnt, hogy így lesz. Amikor 2008. szeptember 8-án évnyitókor megkaptuk a tájékoztató füzetet, hogy mi vonatkozik a szakunkra, akkor nagyon figyeltem, hogy az órafelvétel hogy megy. Mit közelező felvenni, és mit nem. Meg az egyik oktató is beszélt erről mikrofonba mindenki előtt. Az már feltűnt nekem, hogy a tantárgyak 2 részre vannak bontva. A felsőkről világos volt, hogy azok kötelezőek voltak, de volt alul különválasztva egy pár tantárgy. Erre azt mondta az oktató, hogy kötelezően választható. Ezt nemigen értettem... Ha nyelvtanilag nézzük, a "kötelezően választható" kifejezése tökéletesen ellentmond egymásnak. Mert, ha kötelező, akkor választani KELL, viszont, ha választHATÓ, ebben a formában azt jelenti, hogy nem kötelező. És akkor most mi van? A szabadság-érzetem azt javasolta, hogy értelmezzük úgy, hogy nem kötelező!  Így azokat a tárgyakat, amik alul voltak (1. félévben a biztosítástan, és az EU ismeretek) nem vettem fel. Így a hétfői napjaim nagyon könnyűek voltak. Első félévben így nézett ki az iskolai hetem: hétfő: 8-11, kedd: 8-19, szerda: 8-18. A többieknek meg (mindenki más felvette azt a két tárgyat) hétfőn is bent maradtak 8-18 között. Én azt gondoltam magamban, hogy én vagyok a menő, hogy ilyen jól jártam. Első félévben nem is szóltak ezért. Második félévben is voltak így elkülönített tárgyak: Lakossági bankügyletek, és Devizaügyletek. Ezeket sem vettem fel. De mivel a Készség és Személyiségfejlesztés (dögöljek meg, ha ennek bármi köze van a bankhoz) is olyan szerencsétlen időpontban volt meghirdetve (csütörtök, 16-18), ezért azt sem vettem fel. Én abban reménykedtem, hogy ennek nem lesz komolyabb következménye. Már többen is szóltak rám, hogy ebből nekem még bajom lesz. Valaki, aki súlyosabb következményt jósolt, azt mondták, hogy nem fogják megadni a végén szakképesítést, csak akkor, ha járok még 1 tanévet (jobb esetben félévet) és bepótolom a fel nem vett tárgyakat. Én erre egy ideig azért legyintettem, mert úgy voltam vele, hogy ha ennek valóban valami komolyabb következménye lenne, akkor rám szólt volna valaki illetékes, hogy jobban járok, ha felveszem, mert ez meg az lesz. De nem szólt senki. De az osztályban azt mondják, hogy leszarják, hogy veszem fel a tárgyakat... Akkor kezdtem el jobban megijedni amikor megtudtam, hogy az osztályban én vagyok az EGYEDÜLI, aki nem kap ösztöndíjat, mert azzal, hogy nem vettem fel minden tárgyat, nincs 100%-ra teljesítve az első félév... Hát ez nagyon szép. Még a 2.9-es átlagúak is kapnak egyébként havi 2000 forintot. Az osztályelső havi 20000 forint körüli összeget kap. Ez lényegtelen, a lényeg az, hogy megkérdeztem egy olyan tanárt, akit illetékesnek láttam, hogy akkor most mi van. Kötelezőek a tárgyak, vagy nem? Mondta, hogy kötelezőek, de nincs gond azzal, ha nem vettem fel őket, 3. félévben bepótolhatom. Hát ez szép... Végülis pórul jártam. ^^' Vagy annyira nem? Van két megoldás: 1. Az egyik tanár mondta még 1. félévben, hogy ha valamelyik tárgyból nem sikerül az elégséges, akkor csak azt kell csinálni, hogy felvesszük 2. félévben a tárgyat, de nem kell bejárni, csak vizsgázni kell. Ez is egy megoldás, hogy az eddig elmulasztott tárgyakra nem járok fel. És segítenek nekem, odaadják nekem azt anyagot. Ez sem rossz, de van 2. megoldás: Egyéni tanrendet kérni. Ezt kérte ebben a félévben az egyik lányosztálytársam. Az anyja nagyon beteg, és azt csinálta, hogy papírt írt arról, hogy családi okok miatt egyéni tanrendet kér, és aláíratta az összes tanárral. Mindenki minden további nélkül aláírta, ahogy mesélte. Ez azzal jár, hogy nem jár be órákra csak a ZH-kat kell megírnia, meg ha jól tudom mindenkinek van egyéni követelménye, hogy pl. prezentációt felmutatni, hogy mit tanult, meg hasonlók. Lehet, hogy ezt fogom választani, mert most a 3. félévre 2 eset áll fent. Vagy túlzsúfolt órarendem lesz, vagy óraütközések lesznek. Én meg ugye nem tudok kettéosztódni, hogy két helyen legyek egyszerre. Úgyhogy lehet, hogy ez lesz. Ráadásul a 2. félév még egy okból is problémás. Hogy elvileg a Lakossági Bankügyletek a Devizaügyletek (amiket nem vettem fel) és a bankügyletek (amit meg felvettem) állítólag egyesítve lesz a vizsga. Így hiába van csak bankügyletek nekem, nem ér semmit, mert egy vizsga lesz a három tárgyból. Szóval több szempontból is megszívtam.-_-'

De nemcsak ezzel van még probléma, hanem hogy nyári gyakorlatot kell teljesíteni. Valamilyen bankban, vagy pénzintézetben. 42 munkanapos. Csak egy gond van: Hogy több helyen is voltam érdeklődni... hát nem szívesen vettek, hogy mint diák oda akarok menni. Mondjuk ha belegondolok, mit tudnának velem csinálni? Nyilván ügyfelekhez nem fognak engedni, nagy banktitkokat meg nem tudok meg. Az különösebben nem érdekel, hogy egy nyárral kevesebb lesz, de hogy hova fogok tudni menni, fogalmam sincs. Meg egy fontos kérdés van: Hogy mihez kell ez a nyári gyakorlat? Hogy befejezettnek nyilvánítsák az első tanévet, vagy hogy megkezdhessem a 2. tanévet? Nagyon nem mindegy. majd kiderül hétfőn.

Azt gondolom, hogy azok a napok az igazán fontosak, amikor olyan dolgok történnek az ember életében, amitől többnek érzi magát, amiből úgy érzi, hogy tud építkezni.

Ma is egy ilyen dolog történt velem. Itt volt ma délután bagszi, odaadtam neki az eddig felvett Pokémon Advanced részeket. Mentünk vissza a vasútállomásra, ment fel Pestre, de pont lekéste a vonatot. Ezért IC pótjegyet vett, hogy egy órával később el tudjon menni. Addig a váróban beszélgettünk. Érdekes, mert többedjére tapasztalom azt, hogy amikor komolyan beszélgetünk, képes megnyitni az emberek szívét, és feltámasztani a benne lakozó angyalt. Érzi az ember, hogy minden egyes szava hiteles, és ezt úgy mondja, hogy képes elgondolkodtatni, az ember örömmel beszélget vele. A BigN fórum sorsát beszéltük, hogy mi legyen vele. Egyértelműen odajutottunk, hogy menteni kell, ami menthető. És elég sok minden menthető. Mert amikor karácsonykor békítésre szólítottam fel a vitázó feleket, és ez átmenetileg megtörtént, akkor minden rendben volt. Nem véletlenül javasoltam ezt. Ugyanis mi egy kis társaság vagyunk, ezért 2 ember közötti vita mások barátságát is megronthatja. Ha esetleg nem érted, hogy miért van ez így, később mondok egy konkrét példát. És addig minden rendben volt, amíg kibékültek a vitázó felek. De sajnos nem sokáig tartott, újból veszekedések történtek. A főadmin, V-ADi többször is felszólított minket, hogy az MSN-en zajló vitákat ne rakjuk át a fórumra, hogy az új regeltek ne lássák, hogy vannak vitás helyzetek. A kérése teljesen jogos volt, de ennek megvalósítása egyenlővé vált a lehetetlenséggel, mert mi egy kis társaság vagyok, ezért a negatív személyek jelenléte sokkal jelentősebb, mint egy nagyobb fórumon. És ez hatalmas feszültséget váltott ki emberek között, így eluralkodott egy kisebb káosz a fórumon, bár voltak, akik próbáltak kimaradni az egészből, de végül, ha nem is akartak, de belekeveredtek. Hogy mire gondolok? Admin voltam a fórumon, és én is álltam hadban az egyik taggal. Egyik nap írt egy olyan postot, ami engem nagyon megsértett. Nem titkoltan ez volt a célja. És akkor írtam a főadminnak, hogy mi legyen vele, de nem reagált rá. Másnap úgy gondoltam el, hogy talán nem nagy büntetés, ha kitörlöm az egyik általa létrehozott topicot, csak figyelmeztetésnek szántam. Kicsivel később, a főadmin leszid... Az első pillanatban csak néztem magam elé, hogy mi a baja. Aztán leesett. Jogosnak éreztem, de egyszerűen letörölt Google Talkról és MSN-ről. És itt jön az, hogy 2 ember közötti vita mások barátságát is megrontja. Mert itt ez történt. És létezik ilyen, ez nem egyedi jelenség. Ezért is javasoltam azt, hogy a vitázó felek béküljenek ki. Azt már a mai állapotok szerint nem tartom kivitelezhetőnek, akkor más megoldásokhoz kell folyamodni. Most a főadmin azt csinálja, hogy próbálja a vitákat elfedni azzal, hogy tereli a témát, és mindig érdekességeket hoz fel. És ebbe most beszálltam én is. Helyre kell hozni a háború okozta károkat. Ennek eljött az ideje! És ezt csak úgy lehet, hogy ha megtöltjük a fórumot pozitív hozzászólásokkal. Emellett érezni kell az, hogy ezek hitelesek. Ez az egyik nagy pillérje annak, hogy a fórum ismét a régi fényében ragyogjon.

Hát nem teszem zsebre ezt a mai délutánt. ^^' Már többször motoszkált a fejemben, hogy le kén vinni a régi tankönyveimet. Itt árválkodnak a szekrényben már mióta, egészen általános iskola 2. osztályától 12. osztályig. Az egész ágyat beterítették. Csinálni kellett volna képet, de már késő. Egy viszonylag nagy porszívós dobozban belefért a könyvek és füzetek kb. harmada Azt anyámmal levittük közösen. Sajnos nincs akkora fizikai erőm, hogy azt a kb. 30-40 kilót egymagam levigyem, de mégis megoldottam, lecsúsztattam a lépcsőn. ^^' Aztán még anyám abban segített, hogy helyet csinált lent a tárolóban a mi részünkben, hogy el tudjam rakni a többit is. Ez nagy segítség volt, sok időt megspóroltam vele. De még így is háromszor kellett fordulnom, mire a Tescós szatyrokban levittem mindet. Anyám azt is javasolta, hogy vigyük le egyenesen a szemétbe. Azt még nem akartam, mert olyan érzésem lenne, mintha az életem egy nagy részét dobnám ki. De nemcsak ezeket vittem le. Hanem a régi kazettákat is, amiket az idők során vettem. Azok is már ott voltak a szekrényben, de rég nem vettem elő. Volt egy időben mániám, a kazetták gyűjtése. Szép mennyiség gyűlt őssze, legalább 200 darab. Csak azokat hagytam meg, akiket a mai napig szeretek. LGT, Zorán, Princess, Nox, Ákos, Bonanza Banzai, Presser Gábor, és egy pár hasonló. Egy olyan 40 darabot hagytam meg.  Valamint még egy pár régi könyvet, melyek legalább 20 évesek, de voltak köztük 50 évesek. Ezeket egyenesen a kukába vittem ki az utcára. Beszéltük egy időben, hogy ki lehetne dobni a sok régi könyvet. Ezek mind apámnak voltak, azt mondta, hogy régen sokat olvasott, ami egyébként hihető is volt, mert elég sok mindent tudott. De amióta nincs köztünk, senki nem vette elő, és senkinek nem kell. Engem sem érdekelnek. Amik kellenek könyvek, azok a szobámban vannak. Szóval ennyi. Valószínű, hogy a többi régi könyvet is kidobom, naponta mindig egy kicsit.

Holnap átjön Bori, átadom neki azokat a Pokémon Advanced részeket, amik most mennek az RTL Klubon, és DVD felvevőre felvettem. Tehát szinte mindegyiket. Úgy lesz, hogy kiírom DVD-re, és Windows Movie Makerrel kivágjuk a reklámokat, meg a nem odavaló dolgokat, mert jórészt beprogramoztam a DVD felvevőt.

De amúgy vannak olyan dolgok amiktől SOHA nem tudnék megválni, ezt már most biztosan állítom. Természetesen ezek a Nintendo játékok, és minden Nintendóval kapcsolatos dolgok. Aztán anime DVD-k, mangák, és azon elóadók CD-i és kazettái, akiket a mai napig szeretek (kicsit feljebb megírtam őket) Természetesen beletartozik Megumi Hayashibara és Okui Masami.

Többen is kérték már, hogy ne csak Zeldás blogot írjak, hanem ahol magamról írok, mert többeket is érdekel, mi történik hát mondom jól van. Néha írok. Hát akkor mutatkozzak be?  Rendben van.

Karasz Attila vagyok, 1986. április 14-én születtem Békéscsabán. És itt élek most is. Szeretem ezt a helyet. Sok minden köt ide, család, emlékek. Barátok már nem annyira, mert szinte már senki nem maradt meg köztük. Pedig sokan voltunk régen. Ha nem SNES-en játszottunk, mindig megtaláltuk a magunk elfoglaltságát. De aztán, ahogy 14-15 évesek lettünk, ők mentek bulizni, én meg ebből nem kértem, jól elhagytak. Nem volt igényem a bulira, semmi értelmét nem láttam annak, hogy hajnali 4-ig igyak, meg tomboljak. Inkább elvoltam magammal. Mindig találtam valami elfoglaltságot, soha nem unatkoztam. Egyébként egy bátyám van, meg egy nővérem. A bátyám 34 éves, családapa, egy 5 éves fiú édesapja. A nővérem meg 37 éves, ő tavaly lett családanya, nemrég múlt el 8 hónapos a kisfia. A férje kínai, és kint élnek Angliában. 2000-ben került ki nővérem Angliába, amikor egy vándorcirkusznál kezdett el dolgozni. 2002-ben ott ismerte meg a mostani férjét. Egyébként nem volt ismeretlen előtte a külföldi munka, 1993 óta folyamatosan jár ki dolgozni. Először Olaszországban kezdte, ott nagyon sokat dolgozott. Aztán, ha jól emlékszem, Svájcban is volt. Szóval mindenki elment, én maradtam itt anyámmal. Apám 2007-ben meghalt. Hogy én meddig maradok itt, az kérdéses.

Ugyanis 2006. július 14-étől változásnak indult az életem. Akkor találkoztam először Krisivel, és az nagy hatással volt rám. Akkor ismerkedtem meg a pesti élettel, rájöttem magamban, hogy milyen jó ott lenni. Mivel ő a 16. kerületben lakik, és nagyon tetzsett a környék, ezért többször is elterveztem magamban, hogy ha Pestre költözök, akkor csak a 16. kerületbe. Azóta egy kicsit megváltozott a gondolkodásom, és bár még a mai napig szeretnék Budapesten élni, de nem ragaszkodok a 16. kerülethez. De még mennyire, hogy szeretnék Pesten élni! Már 2 és fél éve ezt tervezgetem magamban. Anyámnak többször is említettem, nem volt oda a hírért. Eleinte azt hittem, hogy azért nem, mert hogy nincs szakmám, semmi képzettségem az érettségi mellett, ezért nem enged el. Tökéletesen megértettem. Ezért kijártam Békéscsabán a Zwack József Kereskedelmi és Vendéglátóipari szakközépiskolát. Megszereztem a Kereskedelmi Technikusi szakmát. Szerettem azt az iskolát. Eleve kiskorom óta szeretem a kereskedelmet, valahogy mindig is vonzott. A tanárokról így utólag nem mindegyikről van pozitív véleményem, de voltak, akik nagyon jól tanítottak. Nekik külön hálás vagyok, hogy olyan ismereteket adtak át érdekes tálalásban, amik mindig is érdekeltek. És 2008. júniusában meglett a szakképesítésem. Ez egyébként élelmiszer, ruházati és műszaki ismereteket foglal magában. És ezzel a képesítéssel akár boltvezető is lehetek. És amikor anyámnak megint felhoztam a témát, kissé agresszíven elutasította. Hogy őszinte legyek, ekkor már elkezdtem rosszra gondolni magamban, hogy önzőségből nem engedi, hogy ne maradjon egyedül? Mindegy, a Békéscsabai Főiskolát még bevállaltam. Most idejárok, ami mára Szent István Egyetem Gazdasági Kar lett. A Banki Szakügyintéző szakát járom most, első éves vagyok. Ez az iskola több szempontból is nagyon jó. Egyrészt az összes Keri suli által "előjött" hibát kijavította azzal, hogy az tanárok oly módon magyarázták el a dolgokat, ahogy az előző sulimban nem értettem meg, itt meg igen. Sok átfedés van ugyanis a kereskedelem és a bank között. És idővel elsajátítottam olyan dolgokat, mint például megtakarítás. Igen, szeretem a Közgazdaságtan órát. És ekkor döbbentem rá magamban, hogy anyám talán mégsem önzőségből nem enged el. Hanem mert tudja, hogy mennyire szeretem költeni a pénzt, és félt, hogy nehogy bajom legyen anyagiak terén Pesten. Ezért a héten különös elhatározásra jutottam. Vége lesz a nagylábon való életnek, és én magam is ráállok a megtakarításra. Még az a szerencse, hogy a Fősuli kérte, hogy nyissunk bankszámlát, hogy ha esetleg kapunk ösztöndíjat, akkor azt oda fogják utalni. Ugyanis minden egyes pénzemet, legyen az zsebpénz, vagy diákmunkából kapott jövedelem, azt mind a bankszámlámba teszem, hogy mire elvégzem a fősulit (várhatóan 2010. nyár) akkor annyi összeg lesz rajta, hogy el tudjam kezdeni az életemet Pesten. Mindenképp albérletben gondolkodom. Olyasmiben, hogy a havidíja lehetőleg ne legyen több, mint 60000 ft. Ez már csak azért is reális, mert nem akarok nagy lakást bérelni. Egy szoba, konyha, stb. Max 50 m2. És abban nagyon boldog leszek. De ezek még csak távlati tervek. Előbb meg kell tervezni az alapokat. Ennek van itt az ideje.

Tegnap vásároltam DS-re játékot: Pokémon Mystery Dungeon: Explorers of Darkness. Bontatlanul volt 2000 (!!!) forint. Én sem hittem el, de a Békéscsabai Media Marktban (talán már írtam ide is) nagyon le vannak árazva a DS játékok 2/3000 forintra. A Pokémont speciel a 2000 forintosok közé rakták. Az rendben van, hogy 10000-ről leárazták, de egy 2008-as játékot, miért az olcsóbb akciósak közé teszik, nem tudom. De nem is érdekes, jól jártam vele. Pláne, hogy nagyon tetszik a Pokémon. Nagyon sok régi szép emléket hozott vissza. 2000-ben fedeztem fel magamnak a Pokémont, az egyik unokatestvéremnél voltam, és nézte. Már akkor ugyan 14 éves voltam, és akkor úgy voltam a Pokémonnal, hogy csak egy gyerekes hülyeség, mint a Dragon Ball, ami el fog múlni (szégyellem, de akkor gyűlöltem az animéket! T_T). De felfigyeltem az endingben, hogy ez Nintendo kreálmány? O_O Na akkor nézni fogom. És tetszett. De aztán meguntam olyan 2001. őszén. Ráadásul akkor nem is tudtam, hogy vannak Pokémon játékok. Először Pokémon játékkal 2005-ben találkoztam. Itt Békéscsabán a Tescóban volt leárazva 1000 forintra a Gold. Na mondom, megveszem, 1000 forintot megér akár jó lesz, akár nem. De tetszett. De furcsa volt. Hosszú idő után ez volt az első olyan játék, ahol nem néztem a játékidőt. Egyszercsak mentettem, és néztem, hogy már 4 órát játszottam vele. Nagyon tetszett. De komolyan csak 2006-ban kezdtem el Pokémonozni. Az egyik barátom, Krisinek a a Pokémon tudását annyira csodáltam, hogy na mondom magamban, elérem az ő szintjét. (Egyébként van honlapja is.) Meg az volt még vicces, amikor Krisi tanított MSN-en keresztül pokés dolgokat, és én ezt mind bejegyeztem Wordbe. Kinyomtattam, ha jobban szétnézem, talán még meg is találom. De az alapoknál kezdtük, milen típusok vannak, melyik mikor jött be, aztán a támadások, azok erősségét, szóval sok mindent. Beszereztem egy Sapphire-t, Blue-t és Silvert, Yellowot, Emeraldot. Játszottam velük a saját ritmusomban. Sapphire-ral játszottam a legtöbbet, kb 14-15 óra játékidő volt benne. Elég sokáig eljutottam benne, de amikor megláttam, hogy V-ADinak 638 óra játékidő van, nem kicsit ijesztett meg... Szeretek játszani, de ennyit pepecselni egy játékkal, nem az én műfajom! T_T Úgyhogy abbamaradt a Pokézás. Ráadásul a Sapphire csak kölcsönben volt. Egyébként idén megkérdeztem Krisit, hogy is van pontosan ez a több száz óra játékidő? És ő mondta, hogy nem kell feltétlen több száz órát szánni a játékra, mert magát a sztorit olyan 30-35 óra alatt végig lehet vinni. Aki ügyesebb, annak 25-30 óra. Csak a pokék fejlesztése tesz ki sok időt. Így már egy kicsit megnyugtatott, de a pokémonhoz nem tértem vissza. De most, hogy láttam, hogy van az Explorers of Darkness 2000 forintért, hát megveszem. És nagyon tetszik a játék! Teljesen visszahozta ezeket az emlékeket, ezért is írtam le. Meg most Csabi barátom áraszt el Pokémonos tudásával. De nem hiszem, hogy a 23. születésnapom küszöbén (na jó, ez azért túlzás, mert áprilisban van a születésnapom ^^') Pokémon virtuóz válna belőlem. ^^ De majd meglátom. Nézek majd még interneten Pokémon játékokat, ha lesznek olcsón, lehet, hogy veszek még.

Ennyit a Pokémonról, mert Zelda téren történt egy ijesztő eset. Eddig GBA SP-n játszottam a Minish Capet, na gondoltam, átteszem DS lite-ra, legyen egy helyen a Pokémon és a Minish Cap. Bekapcsolom, játszanék vele, erre kiírva, hogy Save data file is corrupted, és üres. Csak nem törlődött? T_T Aztán visszaraktam GBA SP-n, itt megvolt a mentés. Na erre ki tud magyarázatot? Ezt láttam DS lite-on:

De nem értem, hogy GBA SP-n miért jelenik meg, és DS lite-on miért nem? Egyszer néztem meg, többet nem merem megmutatni a DS lite-omnak, mert tényleg törlődik. Egyébként Csabinak megígértem, hogy 1 hét alatt végigviszem a Minish Capet. Úgyhogy elképzelhető, hogy január 28-án már azzal jövök vissza, hogy végig van játszva, ha nem is 100%-ra. De szeretem, úgyhogy nagyok az esélyek, hogy végigviszem.

Engedjétek meg, hogy meséljek a Nintendós múltamról. A konzolos történetem nem a Nintendóval kezdődött. 1989-ben a szüleim vettek Bécsben egy Commodore 64-es gépet. Én olyan sokat nem játszottam vele, inkább a bátyám. A Nintendo Entertainment System konzolt 1991. nyarán vette meg a nővérem mindhármunk szórakozására. A Super Mario Bros. játékkal. Tetszett a játék, de nagyon ügyetlen voltam :-D Az igazi nagy áttörést számomra az 1992. tavaszán kapott Super Mario Bros. 3 hozta meg. Kegyetlen volt az egész játék, ahogy felfogtam, mint a mennyországot. Már akkor tudtam, hogy ez a játék szakít. Szóval felejthetetlen élményeket adott a NES. 1993-ban jött a fejlődés, Super Nintendo. Én akkoriban nem gondoltam volna, hogy jön majd újabb Nintendo-konzol. De amikor 1993. december 20-án (napra pontosan emlékszem rá, ezt felírtam magamnak annak idején) megtudtam a Nintendo új gépéről, és láttam, ahogy játszottak a Super Mario All Stars-szal, teljesen kész voltam. Szinte sírtam, hogy vegye meg nekem anyukám. El is felejtettem, hogy karácsony közelít. És nem hittem a szememnek, megkaptam december 24-én. Azonnal beköttettem a TV-hez, és rangeteget játszottam vele. Ide kötődik az egyéni rekordom, ezt is feljegyeztem, 1994. március 8-án több, mint 8 órát játszottam a Super Mario All Stars-szal egyhuzamban. Folyamatosan jöttek a játékok, rengeteget kölcsönöztem, így sok SNES játékkal volt lehetőségem megismerkedni. Mára 15 játék gyűlt össze, de legalább 100 játékot kölcsönöztem ki, mert akkoriban még volt 576-os üzlet Békéscsabán a Jókai u. 6. szám alatt. A másik nagy SNES játékot 1995-ben vettem a Super Mario Kart-ot. Egyszerűen ilyen nincs! Hogy ilyen tökéletesen kivitelezni Super Nintendóra egy autóverseny játékot. Szerettem az autóversenyes játékokat, és hogy Mariós, az rendesen halálos :-D 1997-ben nagyobb anyagi probléma állt be, emiatt nagyon sokat kellett várnom a Nintendo 64-re, egészen 2000. április 18-ig. Muszáj volt várnom, nem volt mit tenni, ha nincs pénz, csak úgy nem jön. De annyira örültem neki, hogy hihetetlen. Annyira jókat játszottam a Super Mario 64-gyel, 2 hónap alatt kijött a 120 csillag, nem tagadom, segítséget vettem igénybe. De mindent magamtól csináltam meg. A legnagyobb multiplayer élmény számomra a Mario Kart 64 hozta. Ezt négyen játszani, felejthetetlen élmény. A következő Mario játék, ami nagy hatással volt rám, az a Mario Party, amit 2000. karácsonyára kaptam, annyira tetszett az egész megvalósítás, hogy társasjátékot ilyen fantasztikus módon ki lehet vitelezni. Sajnos a Gamecube is sokáig váratott magára, 2005. májusáig, a ballagási pénzemből vettem, de a szüleim nagyon nehezményezték, hogy 19 évesen még mindig játszok, és kérdik, hogy mikor növök fel? A válasz: SOHA!!! De a játék nem is kor függvénye. Nekem ez a szenvedélyem, nem tehetek róla. A Game Boyok is jöttek, azok sem maradtak ki az életemből ;-) Augusztustól valószínű elkezdek gyűjteni a Nintendo DS-re, hogy karácsonyra összegyűjlön a pénz. Valószínű, novemberre megjelenik a WII, az 2007-re halasztódik, remélem, hogy össze fog jönni. ;-)

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)