Ha már nincs őszi Animecon, akkor legyen MondoCon. Még szép! Bár nekem erről az egész hátteréről van egy hátsó gondolatom, de azt magamban tartom. Egy a lényeg, nagyon jó volt. A BigN-es társaságból senki nem volt. -_-' Na mindegy, lássuk, mi történt. Reggel az 5.25-ös vonattal terveztem jönni, de az 60 percet késett. Meg voltam lepve. Olyan volt már, hogy Szolnokon állt 30-40 percet, meg előfordul (sajnos nem ritkán), hogy megáll a vonat. Amivel még nem is lenne gond, de amikor a semmi közepén áll, vagy fél órát, az már nem valami megmosolyogtató. De sebaj, nem maradtam le semmiről. A Hungexpón volt a MondoCon, ott még soha nem voltam. Az volt írva a honlapjukra, hogy a kettes metróval kell elmenni az Örs Vezér Térig, majd a 100-as busszal az Expo térig. De én kinéztem még korábban a térképen, hogy elég lenne csak a Pillangó utcáig menni és onnan el lehet sétálni. Tehát akkor megérkeztem, kettes metróval a Pillangó utcáig, és onnan séta. Nem is tudtam, hogy a metró megállóból látszik a Kincsem Park. Voltak is lovak, egy kicsit nézegettem őket, majd mentem tovább. Természetesen eltévedtem az elején. De én voltam a hülye, mert ott volt a térkép, és eligazodtam rajta, hogy merre kell menni, de miért indulok el az ellenkező irányba? -_-' Aztán a végére már bizonytalan voltam, mert annyit láttam, hogy csak a túloldalon van járda, vajon az vezet a jó út felé? Kiderül, hogy nem, vissza. Úgy döntöttem, hogy semmit nem bízok a véletlenre, megyek a 100-as busz megállójához. De az óránként közlekedik, és csak egy irányban az Örs Vezér Tere felé, úgyhogy ez a lehetőség is kiment. Úgyhogy elindultam az általam jónak vélt úton, de valami zsákutcát láttam, vagy az csak építkezés? Kiderült, hogy valami vásárcsarnokot építenek, és jönnek oldalról kocsik. Csak az lehet a jó irány. És ott a megváltó, az Albertirsai út, mely a térkép szerint elvezet a Hungexpo felé. És igaza volt. Innen már simán ment. Beléptem, megkaptam a jegyet. Továbbra is üdvözlöm azt a lányt, aki szorosra tette a csuklómra a karszalagot, alig bírtam leoperálni. -_-' Na mindegy, irány a K épület, karszalag bemutat, sima a bemenetel. Elkezdek szétnézni a standok között, mikor eszembe jut, hogy én nevezni akartam a karaoke versenyre. Gyorsan felszaladok, amikor nyugodtan konstatálom, hogy túl korán érkeztem. Még nagyban szerelték össze a cuccost, Tukeinonék meg próbáltak. De már nem volt sok hátra a nevezésig, csak 15 percet kellett várni. Közben beszélgettem az egyik Animecon fórumossal, Leeával. Jó fej volt, örülök, ha ilyenekkel ismerkedek meg. Jött a regisztráció, negyedikként fértem fel, Slayers (pontosabban Megumi Hayashibara. ^^'): Shakunetsu no Koi, feljegyezve. Nem nehéz dal ez egyébként. Kis hangtávokat énekel meg benne Megumi, aki ki tud énekelni egy oktávot, annak nyert ügye volt. A nagy durranást a tavaszi sakuraconra hagyom, mely Okui Masami: Mitsu dala lesz. 11-kor kezdődött a hagyományos karaoke. Nézegettem őket, de inkább a saját gondolataimmal voltam elfoglalva. Amúgysem hallottam sokat, mert kint egy öt tagú csapat bohóckodott... Csak akkor lett csend, amikor bejöttek, hogy karaokézzanak. Maximum the Hormone: What's Up People? Menten rosszul leszek. -_-' Nem a dalt utálom, nekem azzal nincs bajom, olyan, amilyen, de a dal lényegében részükről a hörgésről szólt... Nagy nehezen vége, jönnek a többiek. Vannak itt igazi énekesjelöltek. És feltűnt a színen Lam'O, aki jól nem ismert fel, ami nem csoda, hisz az előző, nyári conon nem találkoztunk úgy, csak később kerültem kapcsolatba vele a con fórumán, és utána MSN-en beszéltünk sokat. Egyébként ő volt az, aki megnyerte a nyári animecon karaoke versenyt. Közben figyeltem a hagyományos karaoke énekeket, most mintha jobb lenne, mint eddig. Vagy csak az én fülem lett toleránsabb? Mindegy. Később megjelent Lam'O öccse, Duong, ő már megismert, vele kicsit többet voltam együtt nyáron, mivel együtt Brawloztunk. És szinte az egész napot együtt töltöttük. Együtt néztük a karaokét, együtt néztük a PS3 játékokat (mivel Nintendo nem volt). Ez volt a két helyszín. Egyébként három PS3 játék volt. Egy Naruto, egy Uncharted, és egy Lost demo. Mivel nem szeretem a Lostot, mint sorozat, ezért maga a játék is teljesen hidegen hagyott. Az Uncharted igen élethű lett, szinte beleborzong az ember. Lehet, hogy elfogult vagyok (sőt, szinte biztos is), de MINTHA a Super Mario Galaxynek szebb lenne a grafikája. De szerintem csak azért látom így, mert a Galaxyt nem láttam még HD TV-n, régebbi TV-ken meg annyira lenyűgöző, tiszta, élénk a grafikája, hogy már csak emiatt is lehet szeretni. Duong csak Narutóval játszott, azzal tud játszani. Mondta, hogy remélte, hogy lesz Wii, mert PS3-mal (enyhe túlzással élve) bármikor tudnak játszani, de Wiivel nem, és azt is szereti. De nem sokáig maradtunk itt, mert 13-at ütött az óra (vagyis, ha üt, akkor 1-et ^^') amikor is kezdetét vette a karaoke verseny. Tehát negyedikként énekeltem. Jó-jó, csak az a baj, hogy nagyon hallatszik, ahogy izgulok. Én magam is visszahallottam magamat a hangfalból, hogy itt-ott úgy remeg a hangom, mintha vonaton ülnék. De mindenki azt mondta, hogy jó vagyok, amikor végeztem, az egyik zsűritag (mintha elismerően) bólint. Végül ma kikerült az Adarnára a végeredmény, 11. lettem a 15-ből 20,5 ponttal. Kezdetnek jó, mint első fellépés elégedett vagyok, csak tényleg ne hallatszódna, hogy izgulok... Most jut eszembe, hogy lehet, hogy a tavaszi con előtt az animekarácsonyon is lesz karaoke. Ott Okui Masami: It's DESTINY -Yatto Meguri Aeta- dalt fogom versenyre vinni. Ez egyébként a Tekkaman Blade II OVA valamelyik dala, így hirtelen nem jut eszembe, hogy melyik. De a siker érdekében, már az előtte levő hagyomásnyos karaokéban is fogok énekelni, hogy szokjam a szituációt. Végeztem, utána nem hallgattuk meg mindet, még egy párat, aztán vissza a konzol-részlegbe, én néha benéztem a mellette levő mozi-terembe, hogy épp mi megy, de most nem akartam leülni animézni, bár a Nanát néztem volna. Amikor untam a konzolt, akkor egyedül lementem a karaoke terembe, amit nem is bántam, mert hatalmas élményben volt részem. Legalábbis én annak éltem meg: Az utolsó karaoke versenyző, ha jól emlékszem, Hikari néven futott, és Rie Fu: Life is Like a Boat (Bleach 1. ending) dalt énekelte, de valami gyönyörűen! Úgy kell elképzelni, hogy mindig van egy kis nyüzsgés a karaoke-teremben, de amikor ez a lány énekelt, mindenki csendben lett, és rá figyelt. Nagyon szépen énekelt, vissza tudta hozni a dal igazi hangulatát, és engem nagyon kellemes érzés árasztott el miközben hallgattam őt. Biztos voltam benne, hogy ő fog nyerni, erre megtudom, hogy 8. lett... Most ez engem azért háborít fel, mert abból, hogy mások is akkora figyelemmel hallgatták, mint én, ebből arra következtettem, hogy mindenkinek tetszik. Erre 8. lett. Egyébként egy Vietnami lány lett a 2., ő is nagyon szépen énekelt, jó volt őt hallani. Aki nyert, az is jól énekelt, de nem volt rám különösebben hatással. Aztán, hogy kinek mi a véleménye, nem tudom. A verseny után megint hagyományos karaoke volt. A végefelé kezdtem el beszélgetni Mystrával, aki szintén confórumos. Szimpatikus volt az írásai alapján, néha olyanokat írt, úgy fogalmaz, hogy nevetek rajta, szerethető. Élőben sem okozott csalódást. Nem sokkal ezután Duong hazament, én egy kicsit még szétnéztem, aztán azon gondolkodtam, hogy elérem a 18.13-as vonatot, vagy sem? Felhívtam Trunert, szerinte még maradjak, és várjam meg a 18 órakor kezdődő eredményhirdetést, mert szerinte úgysem érném el a vonatot. Én maradtam volna, de már untam. Kint tanakodtam, hogy mi legyen, amikor meglátom Mystrát, elindult haza. Úgy döntöttem, hogy elkísérem, aztán visszajövök, de egész a Stadionokig mentünk el, úgyhogy mentem utána én is. Pont elment az orrom előtt a 18.13-as vonat, de nem baj, mert kijött a Truner, meg az egyik lánnyal amúgyis megbeszéltünk egy találkozót. Az Index fórum Zorán topicjába ír. Adott nekem egy pár DVD-t, amin régi Zorán koncertek vannak. Aztán a Truner megvárta velem a 19.13-as vonatot. És hazaindultam. Jó volt ez a nap, kicsit ilyen kvázi reneszánsz hangulata volt. Arra gondolok, hogy 2006. október 7-én az őszi animecon is hasonló volt abból a szempontból, hogy azt is egy emberrel töltöttem együtt, az Krisi volt. Tehát jó nap volt, remélhetőleg az Animekarácsony is hasonló lesz.
Ja igen. Szeretném megkérni azt a lányt, aki lefényképezett minket pizzával a kezünkben, hogy valamilyen úton-módon keressen már meg, és küldje már el a képet. Kíváncsi vagyok rá.
Zorán az első három albumát három egymást követő évben adta ki, ezután tartott egy kis szünetet. Persze eddig sem vonult vissza, folyamatosan koncertezett. És 1982 elején Liszt Ferenc díjjal tüntették ki. Ezt erősíti meg az ebben az évben megjelent Tizenegy dal lemez.
Evezzünk ismét japán vizekre, a szombati MondoCon örömére, és engedelmetekkel bemutatnám Okui Masami egyik legismertebb dalából készült kislemezt, mely nem más, mint a Rinbu-revolution.
A Skorpió együttes az évek során kétszer ment át teljes átalakuláson. Ennek okát hosszan lehetne elemezni, de most csak vázlatosan. Az első tagcserét 1976-ban élte meg az együttes, amikor Fekete Gábor dobos disszidált. Helyére Németh Gábor jött, ám ez a felállás sem maradt meg sokáig, 1979. április 4-én Szűcs Antal Gábor lakásában kimondták az együttes megszűnését. Persze Frenreisz Károly nem akarta abbahagyni a zenélést, így Tátrai Tiborral, és Papp Tamással megalapította az új Skorpió együttest 1980-ban. Ebben a felállásban 2 album készült, majd 2-3 évi hallgatás után Tátrai Tibor kivált az együttesből, helyébe visszatért Szűcs Antal Gábor, majd az együttes ismét kapott billentyűst, Pálvölgyi Géza személyében. Frenreisz Károly alapból vezető típus, és nagyon jól vezette a Skorpió együttest. A probléma ott volt, hogy "Skorpió-tortából" túl sokat tulajdonított magának. Ezáltal a többi tag úgy érezhette magát, hogy ők talán nem egészen fontos tagjai az együttesnek. Tátrai Tibor egyszer azt nyilatkozta, hogy Frenreisz Károly, mind emberként, mind zenekarvezetőként fantasztikus, de egyszerre 8 dolgot csinál az együttesben. Felsorolta őket, és arra kérte, hogy legalább egyet adjon át neki. Nem hinném, hogy azért, hogy Frenreisz Károly válláról vegyen le terhet, mert ő nagyon jól viselte, hanem hogy kapjon valami szerepet, hogy fontosnak érezhesse magát az együttesben. Én erre következtetek a sok tagcseréből. De lássuk az 1985-ben, hosszú hallgatás után megjelent Skorpió lemezt.
Az LGT első albuma nem kis visszhangot kapott, már-már világhírnevet szereztek. Ugyanis 1972-ben a Lincolni Great Western Express Festivalon az LGT volt az egyetlen európai fellépő, emellett Japánban a World Popular Song Festival rendezvényen is felléptek. Valószínű, hogy a két országban szerzett tapasztalatoknak köszönhetően is sokkal színesebb, mégis egységesebb lett az album.
Az LGT-ben Karácsony János dalai állnak hozzám legközelebb. Érzelemvilág, ahogy kifejezi a gondolatait, és ahogy gitározik, egyszerűen fantasztikus! Megmondom őszintén, hogy nem szeretem, ha az LGT-n belül összehasonlítják a régi és új tagok stílusát, mert nem ugyanabban a stílusban játszanak. Most nem azért mondom, mert a Barta-Karácsony párbajban Barta a "nyertes", és elfogultság, hanem mert ha meghallgatunk egy Barta Tamás dal, meg egy Karácsony János dalt, hallhatjuk, hogy más stílus. Karácsony János dalai inkább populárisabbak. Az LGT (sokáig) utolsó albuma, az Ellenfél nélkül után Karácsony János volt az első, aki 1986-ban szólólemezt jelentetett meg az időn túl címmel.
Zoránról mindig a magas minőségű dalok jutnak eszembe, a fantasztikus, tartalmas zene, és a tartalommal, érzelmekkel megtöltött szöveg. Az 1991. június 17-én megjelent Az élet dolgai albumnak mégis külön kuriózum-értéke van. Több okból is. 1991, ugye már rendszerváltás utáni évek egyike, amikor a cenzúra már nem tiltakozott, amikor az énekesek ki akarták énekelni magukból a kommunizmus adta fájdalmakat. Zorán albuma többek között erről szól. Másrészt abból a szempontból is különleges, mert amikor 1991-ben megjelent, akkor nagyon sokan, nagyon hamar megvették a lemezt, kazettát, és hamar teljesen elfogyott (angol szavakkal élve Out of print). Ekkor a Rákóczi kiadó jóvoltából jelent meg az album, ugyanis Zorán elsők között volt, aki a rendszerváltás után elhagyta az állami kézben levő Hungaroton kiadót. Ám a Rákóczi kiadó időközben megszűnt, ellenben az albumra később is nagy igény volt. Így Zorán másik kiadót keresett, hogy megjelentesse másodjára is az albumot, így esett 1994-ben az Aréna kiadónál megélt egy második kiadást az album, immáron CD-n is hallható az anyag. Ellenben úgy tűnik, hogy ez mégsem volt elég. Ugyanis a rádiók kívánságműsorában valahányszor kértek egy dalt erről az albumról mindig csak annak az 1993-as unplugged koncert verzióját játszották le, még a második kiadás megjelenése után is, ezért a koncertverzió lett elterjedve. De az album 10. születésnapjának alkalmából a Universal Music ismét megjelentette az albumot, így már mindenki számára elérhető lett, és a rádiók is az eredeti verziót játszák.
Chihiro Yonekura számomra másodrangú Megumi Hayashibara és Masami Okui mellett. Pedig ugyanúgy műveli a Jpop zenét, és a hangja is nagyon szép, csak nincs rám annyira hatással így egy párszor meghallgatva albumait. Persze vannak kivételek, de mekkorák! Van egy pár olyan dala, melyekkel emeli a Jpop zene értékét. Ilyen a WILL dal, és az abból készült kislemez.
