Hát, ha nem kis viszontagságok után, de sikerült végre továbbjutni a The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D-ben. Évekig el voltam akadva a Fire Temple főgonoszánál, Volvagiánál. Könnyű megtalálni a módját, hogyan győzzük le, de megcsinálni főleg azért volt nehéz, mert ha megsebez, akkor sokat sebez, és elég könnyű meghalni, ha nem szerzünk előtte szívet. Hiszen tudható, hogy az OoT-ben három szívvel folytatjuk a játékot, ha meghalunk. És lám. hiába van Linken tűzálló ruha, ha a tűzforró szörny annyira megsebzi.

És emiatt a sebződés miatt volt az, hogy nem tudtam egyszerűen továbbjutni a játékban. Nem arról van szó, hogy hosszú éveken át hiába próbáltam. Egyszerűen csak hosszú szüneteim voltak, amikor nem vettem elő a játékot. Tehát alkalmanként próbálkoztam, de mindig elbuktam, mert az esetleges sebződést nem tudtam elkerülni. De néhány napja felmerült bennem a kérdés, hogy biztos, hogy csak kalapáccsal lehet megsebezni? Az egyik nehézsége a harcnak számomra ugyanis az volt, hogy mindig kalapáccsal sebeztem meg, és utána karddal. És mi lenne, ha megpróbálnám nyíllal megsebezni, amikor a levegőben van? Ez volt a megoldás! Így már sokkal gördülékenyebben ment a csata, és jelentem, elsőre sikerült kivégezni!

Ez is a Nintendo 64-es időkből maradt vissza, annak idején kalapács+kard kombóval győztem le. De csak most esett le, hogy ezzel nagyon megnehezítettem a saját helyzetemet. Egyrészt így csak akkor tudtam megsebezni, amikor nem szállt fel a magasba, másrészt mindenképp közelharcot kellett vívnom vele. Hát így jó, hogy nagy eséllyel sebződök meg! Mondjuk az volt a vicces, hogy valóságos nyílzáport zúdítottam rá, mert nem tudtam, hogy jól célzok-e, egyáltalán sebzi-e, ezért gyorsan fogyatkoztak a nyilaim. Aggódtam is, hogy ha így is meghalok, akkor mit csinálok, mert ha újra neki kell menni, nyilak nélkül már tényleg nehéz lesz. De szerencsére előbb halt meg, de egyetlen egy nyilam maradt.

Végre, végre! Hosszú évek után tovább előre! Sokakkal ellentétben én szeretem a Water Temple-t, És állítólag könnyebb is a 3D-s remake-ben. Ezek után csak még jobban érdekel!

Teljesen véletlen találtam rá Vaterán erre az Burger King - Coca-Cola Oroszlánkirályos pohárra. Nem is haboztam rá licitálni, ma megérkezett. Örülök neki, mert ez 1995-ből származik, és főleg a '90-es évekből gyűjtök Disney-s cuccokat. Ez a pohár nekem főleg azért különleges, mert a Burger King elég későn, csak 2016-ban jutott el Békéscsabára. Pesten voltam már korábban is, de gyerekkoromban egyáltalán nem, így ez nekem kuriózum. A kép is nagyon menő, konkrétan A trón úgy csábít dalának "De nem vagy se nagy, se király, míg hajad nem sörény" sorát vizualizálja. Nagyon jó állapotú, teljesen rendben van, egyedül az alját kell megtisztítani, és akkor inni is lehet belőle. Mosogatószerrel nem sikerült, valószínűleg hipó kell hozzá. Örülök neki, ilyeneket is szívesen gyűjtök. Állítólag sorozat van ezekből a poharakból, ha találok meg, megveszem.

Az O-Ringes DVD-gyűjteményemet illetően is belehúztam, ugyanis ma már egyre kevesebb van belőlük üzleti forgalomban. És még egy kicsit foghíjas a gyűjteményem, és mivel mennek fel ezeknek az ára, addig akarok belehúzni, amíg relatív emberi áruk van. Az Xpressről rendeltem meg, mint Magyarország legnagyobb DVD-s webáruháza, náluk van a legnagyobb kínálat. Ami még elérhető, az náluk biztos kapható még. Az áruk ugyanakkor viszonylagos, mert már most döbbenten tapasztaltam, hogy néhánynak már most döbbenetesen magas ára van.

Azért esett ezekre a választásom, mert a Verdák az újkori Disney-Pixar művek közül alapnak számít, és mivel én is szeretem, ezért hiányoltam a gyűjteményemből. A Pán Péternek prózaibb oka van. Az a lényeg, hogy most februárban ünnepeljük a Nintendós csapatunkkal a The Legend of Zelda megjelenésének 40. évfordulóját, és én erre egy külön nagy cikkel is készülök. Korábbról is rémlett már az infó, de igazából csak most jutott el hozzám, hogy Link karakterét többek között Pán Péterről mintázták. Tagadhaták? Hát nézzétek meg! Mintha Link unokatestvére lenne! Így ez a film egyszerre lett számomra Disney és Nintendo is. Láttam egyszer-kétszer, de bevallom őszintén, szinte semmi nem maradt meg a történetből. Hát itt az alkalom, hogy komolyan belevessem magam a történet. Olyannyira "hátrasorolt" Disney klasszikus nálam a Pán Péter, hogy konkrétan most lett meg DVD-n. Egyetlen korábbi kiadás sincs meg, és nem is törtem magam a keresésével. De így, hogy megtudtam, hogy a Nintendo innen is inspirálódott, már mást jelent a dolog. A Blu-ray meg onnan jött, hogy nagyon olcsó az Xpress-en. Hát, hol írjam alá? Az már csak hab a tortán, hogy a DVD és a Blu-ray borítója megegyezik.

Azért is volt ennyire hátrasorolva nálam a Pán Péter, mert hiába 1953-as a klasszikus, Magyarországon csak 1998-ban jelent meg. Nem vetítették moziban, videokazettán jelent meg. És a helyzet az, hogy én pont akkoriban kezdtem el egyre kevesebb rajzfilmet nézni. Ezért a Pán Péterrel csak meglehetősen későn, csak 2012-ben találkoztam, amikor újra elkezdtem nézni a nagy Disney klasszikusokat. A film nem maradt meg különösebben, csak az alapkoncepció Sohaországról, és hogy Pán Péter soha nem akar felnőni, és nem is szereti, ha valaki fel akar nőni. Kedves kis történet, meg fogom egy párszor nézni, hogy jobban megmaradjon bennem. Ha már bizonyos szempontból évfordulója van.

A Nintendónak egyébként volt közös licensze a Disney-vel, ugyanis mielőtt beléptek volna a konzolpiacra, sok társasjátékot adtak ki Japánban. Ezek nem kis hányada Disney licensz volt. Innen nézve talán nem egy elrugaszkodott gondolat, hogy a Nintendo jó inspirálódhatott a Disney-től az egyik főhősét illetően.

Jó ideje szemezek már a Géniusz kvízkönyvvel, most megvettem az első kötetet. Nem néztem az összes adást, de amit igen, abban nagy örömömet leltem, ezért amikor megláttam a könyvet, tudtam, hogy meg fogom venni egyszer. Csak az ára miatt a megfelelő alkalmat vártam ki, ez most jött el.

Nagyon jó volt belelapozni, elolvastam Gundel Takács Gábor előszavát is. A kérdéseket illetően, ha valaki, aki szívesen beszáll, bevállalnám a műsorvezető szerepét. De a kérdéssorok arra is jók, hogy magunk utánaolvassunk a válaszoknak, amik felkeltették az érdeklődésünket. Ezt már a műsor alatt is csináltam, hogy a reklámszünet alatt, ami jobban érdekelt, annak utánanéztem. Itt erre egy kicsivel több idő lesz. Tehát több funkciós lesz a könyv nálam.

A könyvet, a vetélkedőt és a műsorvezető személyét azért tartom nagyra, mert segítenek a jelenben élni azáltal, hogy értéket közvetít. Ismert a mai magyar média helyzete, ezért ma már külön meg kell becsülni, ha valaki a műsoraival, értékrendjével az ország jobbításán dolgozik. És ami nemcsak hogy jó, de úgy érzem, hogy nekem is szól, azt minden további nélkül támogatom a magam eszközével. Nekem Gundel Takács Gábor személye önmagában garancia a minőségi műsorvezetésre. Többször írtam már, hogy nekem ő a legpozitívabb magyar médiaszemélyiség. A színvonalas műsorvezetéshez egyéniség, világos és vállalt értékrend is dukál, és ezeket nagyon tudom becsülni, főleg, ha tudok velük azonosulni.

De azért nem akarom kritikával illetni a magyar médiát és a kortárs kultúrát, mert ha valami színvonalas is, nem érzem, hogy engem szólít meg. El vagyok látva mai magyar zenével, hiszen a családomban, rokonságomban többen is hallgatják, így hellyel-közzel képben vagyok velük, de mindig visszatérek az általam szeretett japán előadókhoz, mert úgy érzem, hogy velük tudok igazán azonosulni. Bár talán a TV-műsorokat illetően jogosabbak a negatív kritikák, mert abból, amit látok, én is azt gondolom, hogy szinte semmilyen utánpótlás nincs a magyar televíziózást illetően. Nem tudok olyan fiatal műsorvezetőt, médiaszemélyiséget mondani, akit jó nézni, kellemes érzésünk támad, nem utolsósorban azt látom, hogy hű az elveihez.

Azért említettem a zenét is, mert bár ebben a blogban soha nem írtam a Hungáriáról, meg soha nem volt annyira prioritásban a zenéjük, de amikor hallgatom, mindig nagy örömmel teszem. És borzasztóan megrázott Fenyő Miklós halála, mert ismét egy nagyszerű zenésszel szegényedett a magyar zenei paletta. Nekem annyi a személyes kapcsolódásom a Hungáriához, hogy a nővérem kiskoromban többek között az ő zenéjüket hallgatta hétvégén, amikor készült a bulira. Így bennem is ez a jó érzés maradt meg, ahogy hallgatom a zenéjüket. Fenyő Miklós azon nagyszerű énekes-zenészek közé tartozott, akik színvonalasan tudtak szórakoztatni. Ha egyszer-egyszer hallottam őt beszélni, mindig kellemes érzésem támadt, mert jó volt hallgatni őt. Jókat is mondott. És abban is érzem az idő múlását, hogy azon énekesek, zenészek, akiknek munkásságát gyerekkoromban is szerettem, akkor középkorúak voltak, ma már nemhogy idősek, hanem sorban távoznak el közülünk.

És hogy azt látom, hogy egyre kevesebb olyan ember maradt a médiaszemélyiség maradt, akire fel lehet nézni, ezért azt gondolom, hogy külön meg kell becsülni azt, aki mai körülmények között is értéket közvetít. Ennek is szólt ez a könyvvásárlásom.