Jó ideje szemezek már a Géniusz kvízkönyvvel, most megvettem az első kötetet. Nem néztem az összes adást, de amit igen, abban nagy örömömet leltem, ezért amikor megláttam a könyvet, tudtam, hogy meg fogom venni egyszer. Csak az ára miatt a megfelelő alkalmat vártam ki, ez most jött el.

Nagyon jó volt belelapozni, elolvastam Gundel Takács Gábor előszavát is. A kérdéseket illetően, ha valaki, aki szívesen beszáll, bevállalnám a műsorvezető szerepét. De a kérdéssorok arra is jók, hogy magunk utánaolvassunk a válaszoknak, amik felkeltették az érdeklődésünket. Ezt már a műsor alatt is csináltam, hogy a reklámszünet alatt, ami jobban érdekelt, annak utánanéztem. Itt erre egy kicsivel több idő lesz. Tehát több funkciós lesz a könyv nálam.

A könyvet, a vetélkedőt és a műsorvezető személyét azért tartom nagyra, mert segítenek a jelenben élni azáltal, hogy értéket közvetít. Ismert a mai magyar média helyzete, ezért ma már külön meg kell becsülni, ha valaki a műsoraival, értékrendjével az ország jobbításán dolgozik. És ami nemcsak hogy jó, de úgy érzem, hogy nekem is szól, azt minden további nélkül támogatom a magam eszközével. Nekem Gundel Takács Gábor személye önmagában garancia a minőségi műsorvezetésre. Többször írtam már, hogy nekem ő a legpozitívabb magyar médiaszemélyiség. A színvonalas műsorvezetéshez egyéniség, világos és vállalt értékrend is dukál, és ezeket nagyon tudom becsülni, főleg, ha tudok velük azonosulni.

De azért nem akarom kritikával illetni a magyar médiát és a kortárs kultúrát, mert ha valami színvonalas is, nem érzem, hogy engem szólít meg. El vagyok látva mai magyar zenével, hiszen a családomban, rokonságomban többen is hallgatják, így hellyel-közzel képben vagyok velük, de mindig visszatérek az általam szeretett japán előadókhoz, mert úgy érzem, hogy velük tudok igazán azonosulni. Bár talán a TV-műsorokat illetően jogosabbak a negatív kritikák, mert abból, amit látok, én is azt gondolom, hogy szinte semmilyen utánpótlás nincs a magyar televíziózást illetően. Nem tudok olyan fiatal műsorvezetőt, médiaszemélyiséget mondani, akit jó nézni, kellemes érzésünk támad, nem utolsósorban azt látom, hogy hű az elveihez.

Azért említettem a zenét is, mert bár ebben a blogban soha nem írtam a Hungáriáról, meg soha nem volt annyira prioritásban a zenéjük, de amikor hallgatom, mindig nagy örömmel teszem. És borzasztóan megrázott Fenyő Miklós halála, mert ismét egy nagyszerű zenésszel szegényedett a magyar zenei paletta. Nekem annyi a személyes kapcsolódásom a Hungáriához, hogy a nővérem kiskoromban többek között az ő zenéjüket hallgatta hétvégén, amikor készült a bulira. Így bennem is ez a jó érzés maradt meg, ahogy hallgatom a zenéjüket. Fenyő Miklós azon nagyszerű énekes-zenészek közé tartozott, akik színvonalasan tudtak szórakoztatni. Ha egyszer-egyszer hallottam őt beszélni, mindig kellemes érzésem támadt, mert jó volt hallgatni őt. Jókat is mondott. És abban is érzem az idő múlását, hogy azon énekesek, zenészek, akiknek munkásságát gyerekkoromban is szerettem, akkor középkorúak voltak, ma már nemhogy idősek, hanem sorban távoznak el közülünk.

És hogy azt látom, hogy egyre kevesebb olyan ember maradt a médiaszemélyiség maradt, akire fel lehet nézni, ezért azt gondolom, hogy külön meg kell becsülni azt, aki mai körülmények között is értéket közvetít. Ennek is szólt ez a könyvvásárlásom.