Nagyon hosszú, hét éves munkám érik be hamarosan, amikor megjelenik az első könyvem. Sok munkám volt vele, de nagyon szerettem vele dolgozni, ezért nem is éltem meg igazán tehernek, hogy ilyen sokáig készült.
Még a pontos dátum is megvan: 2018. október 17-én 1 óra 37 perckor fejeztem be az első fejezetet. De hát ez akkor olyan volt, amilyen. Aki nem tanult kreatív írást, nem írt korábban komolyabb történetet, nem jelentkezett soha novellaíró pályázatra, az jellemzően egyedül tanulja meg a szakma minden csínját-bínját. Annyi történt, hogy 2018. szeptember 19-én, amikor elkezdtem nézni a Haikyuu!!-t, és teljesen a hatása alá kerültem, csak azt éreztem, hogy valamit írni akarok. A Haikyuu!!-iránti imádatomat akartam magamból alkotás formájában kiadni. Szeretem kifejezni magam írásban (nem véletlen írok 2006 óta blogot), de komolyan soha nem gondolkodtam azon, hogy esetleg történetet is írhatnék. De akkor annyira rabul ejtett az az anime, hogy egyszerűen alkotásra késztetett.
Az alapkoncepció már az elejétől megvolt a fejemben. Azt tudtam, hogy a '90-es éveket akarok megjeleníteni, és hogy ennek fényében 26 kötetesre terveztem az első kötetet (hiszen a '90-es években az animék jellemzően 26 részesek voltak), tudtam, hogy Japánban fog játszódni, és egy hikikomori srác lesz a főszereplő. Nem ismerek olyan konkrét esetet, amikor egy hikikomori úgy döntött, hogy új életet kezd, de ha öntudatlanul is, de úgy döntöttem, hogy ennek az általános tézisnek állítom fel az ellentézisét. És aztán elkezdtem írni. Ami csak jött, úgy írtam ki magamból. Az első változatot... nevezzük jóindulattal egy igen részletes vázlatnak. Hiszen ahhoz képest elég hamar, 2019. június 20-án 8 óra 40-kor fejeztem be a 26. fejezetet. Ezt még olyan sok embernek nem mutattam meg. Nem is gondoltam volna, hogy ebből bármikor lehet bármi komoly. Gyakori, hogy álmodozok valamiről, amiről igazából tudtam, hogy nem fog megvalósulni, magamat sem vettem komolyan, de annyira jó volt benne lenni abban az álomvilágban, hogy hagytam, hadd vigyen a képzeletem, és az érzelmeim. Ezen álomképek közé tettem gondolatban ezt a könyvet is.
Persze, elképzeltem, hogy de jó lenne a kezembe venni a kész könyvet, és talán ezért is kezdtem meg mutogatni embereknek (privát blogba tettem ki, pár olvasónak hozzáféréssel, amit egy idő után töröltem). Kaptam hozzájuk észrevételeket, voltak közöttük kifejezetten kedvesek, megmosolyogtatók, meg egy-két fordulatot nem értettek, de az, hogy az észrevételek nem voltak úgymond "szakmaiak", innen tudtam, hogy ez vagy így marad, és senki nem fogja látni, vagy ha mégis, akkor még rengeteget kell dolgozzak rajta. Szerettem igazából, egyébként is jó korszaka volt az életemnek.
Az első nagyobb törés 2019 végén jött, amikor egy akkori ismerősöm bevett egy csoportba, ahol szintén megmutathattam a kéziratomat. Ez volt az első teljesen idegen közösségem. És hát, mit is mondhatnék? Olyan kritikákat kaptam, amik nem is csak hogy rosszul estek, de nem tudtam velük mit kezdeni. Egy ideig maradtam ott, de amikor beláttam, hogy inkább károm keletkezik abból, ha tovább maradok ott, leléptem onnan. Félre is tettem egy néhány hónapra a történetet, mert ekkora annyira lehetetlen gondolatnak tartottam, hogy valaha is nyilvánosság elé kerüljön ez a történet, hogy úgy voltam vele, hogy soha nem fogom folytatni. Egyébként is, amilyen jól indult a 2019-es évem, annyira tragikusan zárult, ez csak rátett még egy lapáttal az önbecsülésemre.
De az, hogy letöröljem a gépemről, az soha nem fordult meg a fejemben. Valami legbelül hajtott, és egy idő után mégis folytattam. Csak ekkor nem a történetet folytattam, hanem a karaktereket kezdtem el kidolgozni. 2020-ra jött az, hogy részletes leírást írtam a karaktereimről. Általános infók, külső megjelenés, személyiség, múltjuk, kapcsolat egymással. Csak ekkorra alakult ki a valódi kapcsolat a karakterek között. Néhány karakternek, ahogy formálódott a személyes múltja, akkor határoztam el, hogy novella formájában kiírom azokat a történeteket, amikről azt gondolom, hogy meghatározó volt a főtörténet szempontjából, ami a leginkább formálta a személyiségüket.
Ezeket nagyon szerettem írni, új lendületet adott az írásra. És talán ezek voltak az első komolyabban vehető írásaim. Megmutattam néhány barátomnak, és ezekre már olyan dicséretet, itt-ott kritikát kaptam, amiből levettem, hogy komolyan kapcsolódtak a történethez. A legerősebbnek a vietnami srác történetét találták, aminek érdekessége, hogy azt egy holland ismerősöm személyes története inspirálta. Annyira megérintett, ami vele történt, hogy úgy döntöttem, hogy némileg átalakítva megkapja az egyik karakterem a történetét.
A novellákat jellemzően 2021-ben írtam, eközben folyamatosan toldoztam-foltoztam a főtörténetet is. Végül néhány hónapos munka után, 2022-ben jutottam el oda, hogy ez talán már vállalható. Ez mehet nagyobb közönség elé. Valószínűleg furcsán fog hangzani, de az első komolyabb segítség Nepálból érkezett. My Anime List-en barátkoztam össze egy sráccal, aki a fentebb említett ázsiai országból származik, és megmutattam neki a történetet. Angolra lefordította magának, és ő adott olyan részletes visszajelzést, kritikát, amiből világosan lejött, hogy komolyan kapcsolódott a történetemhez. Ő nagyon sokat segített, és ami még ennél is fontosabb, hogy a kritikái ténylegesen építő jellegűek voltak. Sok hibára, logikátlanságra felhívta a figyelmet, aminek köszönhetően sokat tudtam alakítani a történetemen.
Az, hogy ő volt az első, nem feltétlen minősíti negatívan azokat, akik korábban olvasták (az első időszakra gondolok), egyszerűen 2022-re jutott el a történet abba a stádiumba, hogy komolyan vehető visszajelzéseket kapjak róla. De hogy milyen hosszú vezetett a "vállalható" állapotból a "végleges" állapotba, azt nem gondoltam volna. Mondjuk, sejthettem volna, mert a végleges cím csak 2023-ra lett meg. Addig "Sora wo Miagete" munkacímen írtam a történetet. Csak el akartam valahogy nevezni, és eszembe jutott az a kifejezés, amit oly sokat hallok japán dalokban. Aki egy kicsit is tud japánul, sejtheti, hogy milyen dalokat hallgatok jellemzően. Amúgy a 17. fejezet címe őrzi a munkacímet.
Ez volt az az időszak, amikor oly módon is alakítottam a történetet, hogy kevésbé legyen szélsőséges. Egyáltalán a kezdetek nagyon nehezen lettek meg. Azt többen is kritizálták, hogy túlzásosan erős érzelmileg az 1. fejezet. Ezen is alakítanom kellett, többek között azzal, hogy a főszereplőm múltját átírtam, hogy ne legyen annyira tragikus. Ez nemcsak azért volt fontos lépés, hogy ne legyen érzelmileg túl erős a történet, hanem hogy reálisabb, hihetőbb legyen az a fejlődés, amin keresztül megy. Azon is ekkor módosítottam, hogy ne kövér legyen, hanem vékony. Mert az eredeti ötlet egy kövér japán fiú volt, aki teljesen elhanyagolta magát. Azért döntöttem úgy, hogy vékony legyen (50 kg. alatti), mert úgy gondolom, hogy abból hihetőbb, hogy pár hónap alatt látványos változást ér el. Az, hogy ne éljen teljesen bezárt életet a hikikomori évei alatt, abban a Mr. Mallow Blue manga volt nagy segítségemre. Az egy olyan hikikomori srácról szól, aki eljár ugyan helyekre, de érdemben nem tart kapcsolatot senkivel. Nagyon komoly pszichológiai történet, mellbe vágott.
2024-ben kezdtem el komolyabban elküldeni béta-olvasásra. Az ekkor kapott visszajelzések is sokat segítettek abban, hogy a történet alakuljon, formálódjon. Több logikátlanságra hívták fel a figyelmemet, ahogy az is javaslat volt, hogy a csapat ne 12 fős legyen, hanem csak 8, és azok karakterét, a köztük lévő kapcsolatot dolgozzam ki jobban. Igaza volt, mert így eléggé Haikyuu!!-feeling volt, nemcsak a 12 tagú csapat miatt, hanem mert ott is voltak páran, akik háttérben maradtak. Ez nálam is így lett volna. Írásban is nagyon nehéz egy csapatot egyben tartani, nemhogy a való életben...
És lényegében innen, ha nem is feltétlen egyenes út vezetett, de már közel voltam a végstádium felé (mármint a könyv elkészültének végstádiuma felé), amikortól már lehetett komolyan számolni a megjelenéssel. Eredetileg 2025-re akartam megjelentetni a könyvet, mert a történeten 1995-ben játszódik, és szép lenne annak 30. évfordulójára kiadni, de ez végül elmaradt. Mert kaptam ekkor is egy komolyabb negatív kritikát, ami szintén megérintett, ugyanakkor tudtam, hogy jogos. Néhány megszívlelendő tanács szintén segített formálni a történetet. Mindent egybevetve végül 2026. június 10. lett a végső megjelenési dátum. Magának a dátumnak nincs különösebb jelentőssége. Inkább annak, hogy szerdán jelenik meg. Hiszen Japánban is jellemzően szerdán jelennek meg az új zenei kiadványok, az Oricon is ekkorra teszi közzé a múlt heti eladási adatokat. De ezen felül is sok elrejtett utalás van animékből, játékokból, zenékből is. És nem feltétlen csak a '90-es évekből. De arra természetesen ügyeltem, hogy az említett dalok, animék, játékok kifejezetten a '90-es évekből származzanak.
Szóval ilyen hosszú út vezetett a megjelenésig. Nemcsak a kreatív írás alapjait tanultam meg Egri Lajos könyveiből, hanem mentálisan is értem közben, ahogy velem együtt a könyv is érett folyamatosan. És eljött ez a nap is. Mindennel együtt nagyon szerettem dolgozni rajta, még a nehéz időszakokban is. Főleg akkor, amikor valami komolyan foglalkoztatott, és nem tudtam aludni éjjel. Akkor bekapcsoltam a gépet, nekiültem egy-egy fejezetnek, és ahogy foglalkoztam vele, már tudtam aludni utána. Egyrészt azért, mert úgy éreztem, hogy tettem magamért, másrészt meg annyira megszerettem ezt a kis világot, meg a karaktereimet, amit, akiket megalkottam, hogy nagyon jó volt köztük lenni, kicsit alakítani a sorsukat. És őszintén remélem, hogy az olvasóknak is annyira fog tetszeni, mint amennyire én szerettem dolgozni rajta.
