Két Neon Genesis Evangelion dalt énekelt fel Megumi egy év alatt, mindkettőnek hasonló a címe, és hasonló a stílusuk. Mégis érdemes egy kicsit jobban elmélkedni rajtuk.

Érdekes a magyar fordítása a két dalnak: Shuuketsu no Sono he - A koncentráció kertjében, Shuuketsu no Sadame - A koncentráció végzete. Hogy most a koncentrációs táborra gondol, nem tudom, mert nem találkoztam angol fordítással, de nem kizárt, hogy arra gondolhat, mert a Shuuketsu no Sono he bár nem annyira tragikus, de egyértelműen olyan hangulatú, hogy buzdítja az embereket, hogy gyerünk tovább csinálni, egyszer vége lesz. Az AYANAMI verzió meg ugye egy embernek szól, akit nagyon szeret, de erről értekeztem a Megumi CHOICE album postban. A Shuuketsu no Sadame ... már most lelövöm a poént: Sokkal jobban szeretem ezt a dalt. Egyszerűen azért, mert sokkal Megumisabb lett, emellett sokkal gótikusabb (akár az ALI PROJECT is felénekelhetné ^^'), tehát az új dal műfajilag sokkal gazdagabb, és sokkal jobban igazodik Megumi egyéniségéhez, ezért lett jobb. Meg jobban is remekel az új kislemez az Oricon charton, mert a Shuuketsu no Sono he kislemez a 7. helyen nyitott első nap, a Shuuketsu no Sadame pedig a 6. helyen, viszont feljött 2. és a 3. nap a 4. helyre! És a tavalyi single összeladása 43.588, ezzel a 2009-es év 150. legeladottabb kislemeze lett. No most nagyon remélem, hogy a Shuuketsu no Sadame single-ből több fog elkelni, és akár az éves top 100-ba is bekerül. Persze, ehhez kb. 100.000-es eladást kell produkálnia. És ha sokáig marad a Top 50-ben, akkor nem elképzelhetetlen. Sok sikert Megumi! ^_^

Akármekkorák is lesznek az eladási számok, egyvalami tény: Nagyon-nagyon kellett az új album, mert az az igazság, hogy kezdett "csillapodni" bennem a Megumi fanság. Nem feltétlen azért, mert untam a régi dalokat, hanem a megszokás. Vannak nagyon jó dalai, csak ott van Okui Masami, kinek repertoárja sokkal szélesebb. Részben azért, mert ő már gyerekkorában tanult énekelni, ezért sokkal képzettebb a hangja, jól tud érzelmeket társítani a dalokhoz. Megumi pedig istenigazából nem készült énekesnőnek, ő csak a Ranma 1/2 és a DoCo által került az énekesnői szférába (helyes így ez a kifejezés?). És előtte soha nem járt hangképzésre, csak felfedezték, hogy azért van egy hangja. És ezt fejlesztette tovább. Az első albuma a Half and, Half (1991. március 21.) nem lett rossz. De hallatszik az első pár albumán, hogy nem képzett a hangja, de amit lehetett, kihozott magából. Okui Masami pl. sokkal jobban debütált a Gyuu (1995. április 21.) albumával, de vannak, akik Meguminál sokkal rosszabbak. És mára azt kell mondanom róla, hogy igazi fantasztikus énekesnő lett belőle. Szóval nagyon örülök az új albumának, mert sokkal többet hallgatom őt, és visszatért bennem az az érzés, hogy miért szeretem Megumit annyira, de ehhez kellett az is, hogy nagyon jó legyen az album. Ez megvan. ^^

Szóval számomra mindig is Megumi Hayashibara és Okui Masami lesz a no. 1. És egy petíció a végére: MEGUMI HAYASHIBARÁT AZ ANIMELO SUMMER LIVE-BA!!!

Nemrég kezdtem el nézni az Utawarerumono animét, még az elején tartok, de amikor utoljára voltam Lam'O-éknál, mondták eléggé kusza lett a vége, mert sok kérdés maradt megválaszolatlan. Ez számomra már annak tudatában hihető, hogy ismerem a 26. részt lezáró dalt, mely nem más, mint Suara: Kimi ga Tame. Ezzel zárul az anime. Szerintem a dalnak egyáltalán nincs lezáró-hangulata, sőt pont hogy olyan, hogy várjuk az utolsó nagy történést, ami majd lezárja a sorozatot. Hiszen a zene is olyan, hogy megtelt tűzzel, készülünk az utolsó nagy harcra. De ez nem befolyásolja a dal nagyszerűségét, mert önmagában a szerzemény örökzöld mestermű! Nagyon szomorú dal, bennem is igen nagy hatást gyakorolt. Magára az animére visszatérve, van egy OVÁ-ja is, mely 2009-es kiadású. Lehet, hogy pont itt kapunk választ a kérdésekre? Mindenesetre a betétdal az adamant faith (szintén Suara előadásában) is egy fantasztikus alkotás. Nagyon kíváncsi leszek az animére.

Még nincs 1 hete, hogy megjelent az album, de szeretnék róla pár szóban értekezni. Nagyon sok rajongó (köztük én is) várta az új albumot, mert 2007-ben jelent meg az utolsó stúdióalbum (Plain), és hát jelentek meg ugyan kislemezek, de hát vártuk, hogy mikor jelennek meg albumra. Most jött el az ideje. Három év talán nem sok annak fényében, hogy Megumi, amikor bejelentette a Tokyo Boogie Night rádió műsorában, hogy gyereket vár (ez 2004. január 7-én volt, a center color albumának megjelenésével egy napon), már akkor mondta, hogy ezentúl, ameddig lehet, énekel, meg vállal további seiyuu szerepeket, de semmiképp nem mehet a családja kárára. Tehát sokkal kevesebbet jelentkezik (mondjuk ez azóta így, mióta 1998. március 30-án megházasodott). Én azt gondolom, hogy így megbocsájtható, hogy ritkán jön új kiadvánnyal, de legalább akkor csúcsformában van!

Tehát az új album. Hogy van-e valami hátsó jelentése magának a címnek, azt nem tudom, de mindenképp erősen hat, mintha egyfajta vízválasztó lenne. 13 dal került fel az albumra:

1. Shuuketsu no Sono he ~AYANAMI ver~
2. Shuuketsu no Sono he
3. Lucky & Happy
4. A Happy Life
5. Ame no Inu
6. Career Girl NOT Woman
7. Ao Shashin
8. Sunadokei
9. Plenty of grit
10. Front breaking
11. www.co.jp ~Ballad Version~
12. JUST BEGUN
13. Revolution

Igencsak megrökönyödtem, amikor megláttam, hogy az első dal az NGE videojáték (ha jól tudom videojáték, de mostanában megint felkarolták a sorozatot. A Pachinko Machine alcímet kapta a sorozat) betétdalának egyedi verziója. Egyből bele a közepébe? Nem gond, bár én jobban szeretem, ha elsőnek amilyen "bevezető" dalt hallunk. Visszatérve a dalra, a stílusát nemigen tudom behatárolni, annyira egyedi, de egy biztos: Nem semmi, hogy Megumi 42 évesen (2009-es a dal) képes gyerekhangon énekelni. Maga a zene eléggé szomorú, és szerintem ezzel a gyerekhanggal valamit ellensúlyozni akar Megumi. Vagy azt, hogy hiszi, hogy vége lesz minden szörnyűségnek, vagy azt akarja érzékeltetni, hogy bármi is érje őt, a hit és a remény megmarad benne, és senki el nem veheti tőle. Akármi is az igazság, nagyon hatásos lett a dal. Az eredeti Shuuketsu no Sono he pedig felráz mindenkit, hogy ne adjuk fel, egyszer mindennek vége lesz! Tehát a két verzió között abban látom a különbséget, hogy amíg az eredeti mindenkihez szól, addig az AYANAMI verzió pedig ha nem is magának, de valakinek énekli, és üzeni neki, hogy ne adja fel.
A Lucky & Happy dal pedig egy nagyon aranyos szerzemény. Istennek, és szeretteinek mond köszönetet, hogy vannak neki, és szeretik őt, és ez tesziőt igazán boldoggá, a Happy Life meg eléggé hasonló mind zeneileg mind szövegileg.
És akkor jön a három új dal. Az Ame no Inu egy csendes, vidám dal, éppen azon gondolkodom, hogy hallottam-e már ilyesmit tőle, mert nagyon rémlik. A Fuwari albumon van több ilyen dal. A Career Girl NOT Woman pedig a Megumitól megszokott vidám, kellemes dal, ami miatt sokan szeretjük őt. Örülök, hogy ilyet is hallani tőle. Az Ao Shashin nagyon nem maradt meg bennem, de azt mondják az egyik új Slayersben hangzott el a dal.
De jön az igazi Slayers-áradat! A Sunadokei nagy kedvencem az énekesnőtől, nagyon szeretem az ilyen dalokat. Ezután a nagy visszatérő dal a Plenty of grit, mellyel az énekesnő igencsak nagyot robbantott, miutá kiderült, hogy a Slayers visszatér. Továbbra is rajongók nagy kedvence. A Front breaking meg érdekes dal, ugyanis eléggé disszonáns. Én egyszerre érzem vidámnak és szomorúnak, de a refrén dallamvilága teljesen máshol van, mint a verséké.
A www.co.jp ballada verziója sokak által okozott nagy boldogságot, ugyanis a Tokyo Boogie Nights-ban sokan kérték Megumitól (szokott felolvasni rajongói leveket), hogy kerüljön fel ez a dal, mert nagyon szeretik. Kérésük meghallgatásra talált. És tényleg nagyon jó szerzemény, erősíti az albumot. A JUST BEGUN pedig a Slayers Evolution-R utolsó részét lezáró dal. Van is egyfajta "vége-hangulata". Sajnos még nem láttam a szériát, de kellemes lezárása lehet a sorozatnak. Az záróakkordja pedig a Revolution, mely a Slayers Revolution ending dala. Nemigen illik lezáró dalnak, de hát nincs beleszólásunk a sorrendbe. ^^

Összességében igencsak jó albumot adott ki Megumi, megérte rá éveket várni.

Ja, hogy nem írtam volna a BigN találkozóról! Őszintén sajnálom, most bepótolom.

Tehát július 11-én volt az Aréna Plázában. Most nem voltunk annyira sokam, meg az is érdekes volt, hogy két részre voltunk oszolva. Egyik csoportban voltam én, Gábor, Kristóf (ő az új, a régi Krisi lesz ezentúl), Fantos és Cater, a másik csoportban meg Truner, Krisi, Ricsi, Csibi, meg a Spidey is jött egy kis időre. Tehát elvoltunk, de máskor azért jobban fejezzük ki összetartásunkat... Mi voltunk azok, akik játszottak, Ricsiék meg laptopoztak. Ugyanis a Truner elhozta azt, mert jaj de meg akart venni az eBayen egy játékot, és nem bízta a véletlenre, nehogy más elvigye, gondolta, hát elhozza, és az utolsó 10 másodpercben meglicitálja. Aztán az volt a szórakozásuk, hogy beléptek Csibi MSN-jébe, és ott szórakoztak mindenkivel szexuális tartalmú üzenetekkel. Az a lényeg, hogy elvoltak végül is... Mi meg ott eljátszogattunk, Gábor mini-játékot csinált a WarioWare: Do it Yourself játékban DS-en. Nem lehet valami könnyű, mert legalább 3 órát szórakozott vele. Meg egyszer volt egy Mario Kart DS buli, ahol öten voltunk, de úgy isten igazából semmi nem volt az egész. Elvoltunk, de semmi különös. Legközelebb 1, nem kéne két csoportra oszolni, 2, kéne több "hangos" tag. Különben az meglepett, hogy mennyi ázsiai van az Aréna Plázában. Legalább 50-nel biztos találkoztam aznap. És akkor eszméltem fel, hogy valahányszor arra járok, mindig találkozok velük.

Tegnapelőtt jelent meg a Metropol újság Nagy Civilizációk könyvsorozatának 7. kötete, mely Japánról szólt. Na erre a könyvre nem sajnáltam a pénzt, úgy voltam vele, hogy inkább élek kenyéren és vizen, csak legyen meg ez a könyv. Most, hogy a felét elolvastam, azt mondom, hogy megérte az 1590 forintot. Maga a szöveg nem annyira részletes, viszont a képek remekül kompenzálják. Nagyon jó képek kerültek be, ez engem csak még közelebb hozott affelé, hogy még mélyebben megismerjem a japán kultúrát, ha már egyszer szeretem az animéket, mangákat, és az anison zenét. Egyedül az zavar, hogy a japán nevek magyarosan vannak írva, de ez a legnagyobb hibája a könyvnek. Csak 2 hétig kapható, így aki szeretné, az gyorsan szerezzen be egyet.

Nem írtam arról, de végre van diákmunkám végleg. Tescóban vagyok pénztáros. Ma volt a 3. napom, már most megéltem sok mindent, voltak rossz élmények is, de ami most, a 3. nap végén történt, ez minden rosszat kiradírozott bennem. 22 óráig lettem volna ma, de látom, hogy már csak egy kis ázsiai csoport volt (1 fiú, 3 lány), na mondtam a többieknek, őket mindenképp én szeretném kiszolgálni, ennyit maradok túlórázni. ^^ Csendben fülelem a beszédüket, hát ezek japánul beszélnek! És tényleg japánok voltak. ^^ Ugyanis miközben scanneltem a vonalkódot, úgy tettem, mintha gondolkodnék, és ezt mondtam hangosan: "A jó estét úgy van japánul, hogy Konbanwa, a jó éjszakát, meg Oyasumi nasai" Egyből felfigyeltek rám. ^^' Aztán még oly módon tudtam még mutatni a japán tudásomat, hogy a srác úgy adott pénzt, hogy 10 forint volt a visszajáró, és amikor adom neki, azt mondtam, hogy "Juu". Nevetett rajta. ^^'  Aztán elköszöntem tőlük egy Oyasumi Nasai-val, és indultam haza. Annyira jó lett volna beszélgetni velük angolul! Csak hát ugye biztos nekik is volt dolguk. De nagyon jó érzés volt japánokat kiszolgálni. ^^ Remélem nem ez volt az utolsó eset.

Bár nem lett első Megumi Hayashibara új albuma, és kislemez, de így is szép eredményt ért el az első napon, ugyanis a CHOICE album a 4. helyet érte el, míg a Shuuketsu no Sadame kislemez a 6. helyig jutott el. Kíváncsi leszek a heti helyezésre, és az eladási adatokra.

És ezen a napon jelent meg Minori Chihara: Freedom Dreamer kislemez, az Megumi mögött, a 7. helyet érte el. Úgyhogy szép idők járnak az anison zene felett.

Még ma jelent meg Suara: Amane Uta mini-album újrakiadott változata (ezzel debütált 2006. januárjában), szerintem ez nem fog még a heti Top 300-as album listára sem felkerülni. A mini-albumok nem szoktak remekelni az Oricon charton, és ha  újrakiadott verzióról beszélük, azok még annyira sem. Különben ez a mini-album az első kiadásában, az általam valaha látott legalacsonyabb helyet érte el, ugyanis a heti Oricon chartnak csak a 291. helyét érte el, és valami 750 körüli összeladást tartanak nyilván. Most persze ez nyilván jóval több, mert az Oricon, ahogy írtam csak 300-ig megy el, azalatti eredményeket egyáltalán nem tartja számon, szóval könnyen elképzelhető, hogy ha összeszámolnánk az összes eladott példányt, több ezer lenne.

Végre kapható a japán üzletekben az új Megumi Hayashibara album és kislemez! Nagyon szeretném az első helyen látni mind a kettőt az Oricon charton. ^^ Találtam egy jó weboldalt, ahol egy japán rajongó tett ki képeket az új kiadványokról, meg attól, hogy üzletekben mekkora a felhajtás körülötte. Csak egyetlen szívfájdalmam, hogy nem tudom letölteni a képeket! T_T Valaki, kérem segítsen! Itt van a linkje. Nagyon hálás lennék. De ma még mindenképp írok, hogy mi a helyzet a slágerlistákon.

UPDATE: Tukeinon segítségével sikerült letölteni a képeket.

Soha nem csináltam ilyet, lehet, hogy bevetett gyakorlat lesz nálam, hogy egy hírt fogok bemásolni, természetesen forrással megjelölve. Shigeru Miyamotóról találtam egy nagyon jó interjút, ahol a Wii esetleges jövőjéről beszélt, valamint arról, hogy a Wii miért lett olyan, amilyen. Lássuk hát:

Bár kiélvezhetné a Wii sikereit, a Super Mario atyja már a jövő készülékeit tervezi.

Shigeru Miyamotót a Suoer Mario, a Zelda hercegnő és a Donkey Kong játékok atyja, 30 éve fejleszt programokat a Nintendónak. Egy interjúban kitért a Wii-konzol utódjára, a 3D-s játékokra és a teremtményeihez fűződő szerelmére.

"A Nintendónál már több mint 20 esztendeje nyomon követjük a 3D-vel kapcsolatos fejlesztéseket, de csak most tudunk olyan 3D-s konzolt készíteni, amelynek a használatához nincsen szükség különleges szemüvegre. Sokáig gondolkoztunk azon, hogy miként lehetne értelmesen használni a játékokat. Ha például a Super Mario 64-et vesszük alapul, akkor sok felhasználónak komoly nehézségei vannak azzal, ha a program egy normális képernyőn működik. Nehezen találják meg az elugrások pontjait. Egy 3D-s képpel azonban mindez jelentős mértékben egyszerűbbé válik."

"A Wii konzol még mindig sok embernek jelent nagyszerű kikapcsolódást és még mindig sok jó játék jelenik meg rá. De már a bevezetése óta az utódján gondolkozunk és figyeljük a piacot. Amikor eljön az ideje, akkor bejelentjük az utódját, de ez nem a közeljövőben lesz. Hogy az a készülék egy 3D-s Wii lesz-e? Nos, nem hiszem. A Wii ugyanis többek között pont azért lett ennyire sikeres, mert az embereknek még nincs HD-képes televíziójuk és így azt is becsülni tudják, amit a Wii kínál a számukra. A Nintendo 3DS pedig egy hordozható konzol, ami különleges szemüveg nélkül működik. A lakásoknak viszont egy 3D-s televízióra lenne szükségük, de az még sok időbe telik, mire elég otthonban lesz ilyen készülék" - hangsúlyozta Miyamoto.

A fejlesztő elmondta, hogy mindig érdeklődve figyeli, hogy miként reagálnak az emberek a különböző játékokra. Ha például ő játszik, akkor ezt általában az irodában, a székén ülve teszi. De ha valaki feláll, akkor már teljesen más játékélményekkel gazdagodhat, aktívabban merül el a program világában. Úgy érezheti, mintha valóban a kezében fogná azt a kardot és pajzsot.

"Mindig új figurákban gondolkodunk és már eddig is sokat fejlesztettünk ki. Mario pont azért annyira jó, mert olyan, mint egy üres vetítőfelület. Sokan Micky egérhez hasonlítják, de ez nem jó dolog. Micky ugyanis egy mindenben meghatározott karakter, Mario viszont nem az. Nem tudjuk, hogy mit eszik vagy hogy mi a kedvenc színe. Mindez jó a játékok esetében, hiszen így mindent megtehet. S éppen ezért fogjuk megtartani, mert akár a legegyszerűbb játékokban is felhasználható. Sok régi Nintendo-figurát én alkottam meg és amikor más stúdiók átveszik őket az olyan, mintha a gyerekeim elhagynák a szülői házat. Ugyanakkor pontosan tudom, hogy kihez, hova kerülnek és higgyenek nekem: nagyon jól megnézem, hogy mit csinálnak velük. Mindig elérhető vagyok a számukra" - szögezte le Miyamoto.

A szakember végül kitért a tavalyi E3 kiállításon bemutatott Vitality Sensor nevű eszközre is, amelyek képes a pulzust és más értékeket mérni. Ez a készüléket jelenleg is fejlesztik és ha elkészül, akkor be fogják mutatni a világnak. Az E3 azonban nem a megfelelő hely ehhez.

Forrás: SG.hu