Próbára tettem magam a Game Boy Advance-es Mario Kart-ban. A Quick Run-nak köszönhetően itt is lehet marathont menni, bár sokkal körülményesebben, mert bár annyit mehetsz, amennyi jól esik, nem számol pontot, így fejben kellett összeadni az összértéket. Csak 150cc-t tudtam beállítani, de ez is elég volt, ugyanis jóval szerényebb eredményeket tudtam itt elérni. A SNES pályákal együtt 40 van, az első helyezett 9 pontot kap, így összesen 360 pontot lehet elérni. Én 161 pontot értem el összesen. Tényleg nagyon nehéz a Mario Kart: Super Circuit, és a pontozás is szigorúbb. Itt még a régi rendszer szerint van, ugyanis az 5. vagy annál rosszabb helyezettek nem kapnak pontot, így amikor én is hátul voltam, nem adtam hozzá pontot. De a 2. helyezett 6 pontot kap, a 3. helyezett 3 pontot, míg a 4. 1 pontot. Ha a DS-eshez hasonló lenne a pontozás, azért valamivel jobb lenne az összkép. Nehéz, és aki tud jobbat, állok elébe.

Múlt héten vasárnap egyszerre 4 kfn-t csináltam egymás után, méghozzá a négy legnagyobb Super Robot Wars dalból, természetesen a JAM Project előadásában, méghozzá a SKILL és a GONG kislemez dalait vettem nagyító alá. Ezen dalok alatt vannak a koncertjeik alatt a legnagyobb buli, ekkor tombolnak a legjobban a rajongók, ezek a legismertebb dalaik. Ezekről írték egy rövid véleményt:

SKILL - Azért vált ennyire jelentőssé ez a dal, mert ez az első olyan szerzeményük, ahol leteszik az alapkövét annak az énekstílusnak, ami aztán végigkíséri őket. Hatalmas innovációnak számít, ezért volt ennyire népszerű megjelenésekor. Énekeltek korábban is hasonló stílusban, sőt, én nagyon szeretem az első BEST COLLECTION albumukat, a BEST PROJECT-et, de itt találták meg igazán önmagukat, és szerintem annak idején (már 10 éve O_O) tudatosan készültek arra, hogy most robbantani fognak, és olyat fognak énekelni, amit eddig soha. Bejött. Nekem is felpezsdíti a véremet, de én nem hallgatom annyit.

FOREVER & EVER - A SKILL kislemez B-side track-je, a PS2-re Super Robot Wars Alpha 2 játék ending dala. Mivel a játékszéria csak Japánban jelenik meg, ezért azokról egyáltalán nem tudok véleményt mondani, egyáltalán nem játszottam vele, de az biztos, hogy ha a JAM Project dalaiból kell kiindulni, akkor egy olyan játékról van szó, ahol nagy harcok folynak a Föld megmentéséért, és nagy összefogás van a robotok között (illetve azok irányítói között), akár még komoly barátságról is beszélhetünk. Ez egy nagyon szép dal, méltó egy endinghez, mégsem szeretem annyira. A fő problémám az, hogy elindul valahonnan, de nem megy el sehova. Mintha majdnem 6 percen keresztül ugyanazt a jelenetet ismételgetnék, és amikor várnád, hogy jön a nagy jelenet, egyszer csak véget ér a dal, és csak lesel, hogy ennyi volt? O_O Nagyon szép, ajánlott meghallgatni, de összességében csalódás.

GONG - Két év telt el, megjelent a Super Robot Wars Alpha 3, még szép, hogy a JAM Project-et kérték fel, hogy írjanak rá dalokat. Összességében komolytalanabbnak hangzik ez, mint a SKILL, legalábbis nem olyan nagy hatású, én mégis jobban szeretem, engem valahogy jobban lázba hoz. Valamiért többet nem tudok írni róla érdemben, viszont, ha a SKILL és GONG kislemezek közül kéne választanom, egyértelműen az utóbbi mellé tenném le a voksom. És a többség is így gondolkodik, ugyanis ez a legsikeresebb kislemezük. Tényleg eltörpül a SKILL mellett, csak többször meghallgatás után jön át a hangulata, de akkor nagyon!

Brother in Faith - Akárcsak a FOREVER & EVER, a harmadik résztől is egy szép endinggel búcsúznak el. De ez teljesen más. Ugyanúgy érződik a barátság jelentőssége, de itt nemcsak elindul valahonnan, hanem el is megy valahová. Nyugodt, most nem erőből nem énekelnek arról, hogy kitartunk egymás mellett, bármi is történjék, hanem megállnak, és érzelemből énekelnek. És nagyon eltalálják a szívet, én nagyon-nagyon szeretem ezt a dalt, a teljes repertoárjukból legnagyobbak közé sorolom. Most is kicsit elérzékenyültem, ahogy eszembe jutott. A refrén mégis kitör, de nagyon odaillik, ettől válik igazán hitelessé az az érzés, amiről énekelnek. Az első refrén végén hallgató "Forever" az egész dal csúcspontja nálam.

Azt már egészen kiskorom óta tudom, hogy számokban nagyon jó vagyok. Ezt most megerősítette a Big Brain Academy for Wii is. Ahogy a DS-es verzióban, ebben is vannak számolással kapcsolatos feladványok. A játékról tudni kell, hogy a gyakorlásban is értékeli a képességeinket, bár az zavaró, hogy másképp, mint a DS-esben, ugyanis itt magasabb érték után adja a bronz, ezüst, és arany medálokat, de magasabban is értékel. Ha Hard-ban megkapjuk az arany medált, akkor megnyílik az Expert (szakértő) szint. Most a számolás egyik feladatában ebben is sikerült megkapni az arany medált, a léggömb pukkasztásban. Léggömbökön számok vannak, és növekvő sorrendben kell kidurrantani őket. Easy kategóriában 1-10-ig vannak a számok, medium-ban 1-100 között, míg hard-on -100 és 100 között. Experten pedig törtszámok vannak, és ebben is jó ereményt értem el.

Én mindig is azt gondoltam magamról, hogy sokkal inkább reál beállítottságú vagyok, addig nagyon jó voltam matematikából, amíg a négy alapműveletet vettük, meg egy kicsit magasabb szinten esetleg, mert fejben elég jól tudok számolni, még ha több idő is kell egy kicsit. De egyes gimnáziumban vett témakör bukta nálam. Logaritmusból olyan egyes témazárót írtam, hogy öröm volt nézni. Ez szélsőséges, a legtöbb ilyen hármasra sikeredett, bár a szögfüggvényekre emlékszem, hogy az nagyon szép ötös volt. De hogy én akadémiai szinten nyomassam a matekot, az ki van zárva. Nagyjából azok a matematikai témakörök mentek, melyeknek átláttam a logikáját. Fejben számolni sem úgy szoktam, ahogy papíron, hanem gondolatban számegyenest húzok. Egy egyszerű példa: 20×1,5 Most ezt tudjuk, hogy 30. Az ilyen jellegű dolgokat úgy szoktam kiszámolni, hogy 20, és annak kétszerese 40, akkor már a kettő között keresgélek, és mivel a másfél pont a fele a kettő közötti értéknek, ezért a 20-at megfelezem, a hányadost hozzáadom a szorzandóhoz, és kijön a harminc, a bonyolultabbak így másodpercek alatt kijönnek.

A játékban egyébként még számolási feladvány van. Az egyik, hogy piros és kék golyókat dobálnak egy kosárban, és állapítsd meg, hogy melyikből van több. Érdekes, ezt például nem számolom össze, hanem látásra állapítom meg, hogy pirosból, vagy kékből láttam többet beleesni a kosárba. Ugyanis dobóink nem valami ügyesek, és néha nem a kosárba esnek a golyók. Egyébként a legtöbb esetben bejön ez a módszer. A harmadiknak nem is tudom mi a pontos neve, de az a lényege, hogy ilyen vastag fakorongok vannak egymáson, rajtuk számok. Meg van határozva egy összeg, és azokat kell kalapáccsal kiütni, melyek nem az adott összeget adják ki. A Medium érdekes, ugyanis ott általában 2 szám van. Például, ha az összeg 34, akkor van 4 nyolcas, és 2 kilences. És ezt úgy szoktam számolni, hogy 4×8=32, és ha 34-et kell kihozni, akkor meghagyom a két kilencest, mert azok együttes értéke kettővel több, mint két nyolcas, és pont kettővel több kell, mint 32, így a két nyolcast ütöm ki. A hard már sokkal nehezebb, mert random vannak a számok, és csak úgy tudom a jó választ, ha gyorsan összeadom, így látom, hogy melyeket kell kiütni.

Majd írok tesztet a Wiis verzióról, ugyanis szerencsére más feladványok vannak, mint a DS-esben, de azt már most elárulom, ha valaki szeretné ezt a játékot, de nem szeretné mind a két verziót, akkor a magasan a Wiis verziót ajánlom, sokkal szórakoztatóbb.

Most már jobb összképet mutat az Atsu hercegnő. Utána is néztem, hogy kik játszanak benne, és ki játsza a főszereplő lányt. Meglepett, hogy az a színésznő (Miyazaki Aoi), aki a Nana Live Action-ben Komatsu Nanát is alakította. Most, hogy jobban megnézem, tényleg ő az, arcról fel lehet ismerni.

Kiábrándultan vettem tudomásul, hogy a Mario Kart 7-ben kivették az egyjátékos módból a VS-t, így ott nem lehet marathont játszani. Viszont a Mario Kart DS-ben benne van, ezért ott tettem próbára magam. Ott is randomra állítottam 32 pályát, szerencsére itt sem ismételt. 10 pont jár az első helyért, így 320 pont a maximum. 150cc hard módozatban 282 pontot értem el, ezt is szép eredménynek tartom. Dry Bones volt a karakterem, és Dry Bomber kocsival mentem. Egyenesben gyors, és a gyorsulása is jó, ezért többször volt, hogy nagy előnnyel nyertem, de ha itt is bombáznak, vagy egyszer-egyszer én is hibáztam, akkor könnyű rontani. A Game Boy Advance-es Mario Kartra leszek kíváncsi, mert az tényleg nehéz.

Eredetileg a Mario Kart: Double Dash!!-sal akartam volna játszani, de aztán rájöttem, hogy a GameCube játékok nincsenek itt (bagszinál vannak azok a dolgok, amiket nem akartam hazahozni, mert tudtam, hogy kelleni fognak, ha majd visszaköltözök Pestre). Mert bár az a legrosszabb Mario Kart, mégis ami miatt nagyon szeretem, az az All Cup Tour mode, tehát egyszerre végig lehet menni az összes pályán. Ez nagyon jó egyfajta tesztnek is, hogy mennyire vagy jó, a játékban. De aztán rájöttem, hogy közvetve ugyan, de a Wii-s Mario Kart-ban is lehet ilyet játszani. Egyjátékos mód, VS. 32 pálya, random, és hogy igazán izgalmas legyen, 150cc, hard-ra állítottam a gépi ellenfeleket. Örültem annak, hogy nem ismételt pályát, azaz mindegyiken egyenként végigmentem. Az első helyezet 15 pontot kap, ami ha beszorzunk 32-vel, akkor az összesen 480 pont. Én a végére 419 pontot értem el, azt gondolom, hogy nincs szégyellnivalóm. :) Több, mint másfél óra volt, de élveztem, nagyszerű játék volt. Egyedül az idegesített, hogy Baby Peach volt mögöttem mindig, és rettenetesen utálom a hangját. Legalább élvezet volt elpüfölni.

És egy kis zene: Már megjelenése óta ismerem Hironobu Kageyama: Kiba ~Tusk of Darkness~ kislemezét, de csak nemrég vettem észre, hogy mennyire nagyszerű a B-side track. Az ilyen dalok hangulatát imádom:

Worrier ~Yami wo Kakeru Kiba~

Tehát ma elkezdte az M1 játszani az új japán sorozatot, az Atsu hercegnőt. Tudom, hogy "Acu"-nak van írva, de jobban szeretem hepburn-nel írni japán szavakat, nem csak azért, mert "esztétikusabb" kinézetre, hanem mert ha magyaros átírás után beszélnénk japánul igencsak lesnének, hogy mi a bajunk. A hepburn jobban "láttatja" hogy hogy kell a szavakat kimondani. De ha igazán jól akarunk japánul beszélni, sokszor kell japán műsorokat nézni. Ami ajánlott, mert a legszebb hangzású ázsiai nyelv. Szóval a sorozat. Háát... nem voltam elragadtatva. Az elején kifejezetten rossz volt a színészi játék. Sok volt a narráció, ami részben jó dolog, mert így jobban értjük, hogy mi történik, ugyanakkor mintha súgógép-hatása lett volna, ugyanis többször előfordult az, hogy párbeszédet szakított meg a narráció, és annak végén a szereplők elkezdtek feltűnően másképp beszélni, mintha csak súgásra rájöttek volna, hogy ja, hogy nekem most ezt kell mondani. De az egész rész alatt elgondolkodtatott a színészi játék. Mert lehet, hogy a korábban leadott koreai sorozatok, mint a királyi ház titkai, vagy a korona hercege sem éppen Hollywood-i színvonalú produkciók, de mégis volt valami kedvesség, valami báj, amitől szerethetők voltak a karakterek. Itt ez nem volt meg, és azon gondolkodtam, hogy vagy a színészek voltak ennyire rosszak, hogy az akkori japán természetesnek vett mesterkélt viselkedést akarták eljátszani. Mert akkor nem élnék a Tokugawa sógunátusban. Mert bár azt éreztem, hogy Japánban a nőknek mintha több beleszólásuk lett volna a dolgokba általánosságban, mint mondjuk Kínában, mégis ha valóban ennyire mesterkélt volt az akkori japánok viselkedése, akkor nagyon kemény szabályok uralkodhattak annak idején. Ehhez képest Koreában élni megváltás lehetett akkoriban, már ami az ottani sorozatokból lejött. De valószínű, hogy csak (japán) a főszereplő lány volt olyan, hogy tiszteletet vívott ki magának, ugyanis amikor megszületett, és az apja megtudta, hogy lánya lett, igencsak lefagyott a mosoly az arcáról. Poén egyébként, hogy itt is megfigyelhetők, azok az animékben is használt klisék, hogy az apának 3 fiúgyerek mellett született lánya, és a fiúk nagyon esetlenek, semmi élet nincs bennük, már-már lányosan viselkednek, erre jön egy talpraesett csaj. Az apuka egyébként pont ezért szeretett volna negyedjére is fiút, mert azt remélte, hogy legalább ő lesz életre való. A jellem bejött, csak a nem nem. ^^' A végére sokat javult a sorozat, mintha a szereplők "bemelegedtek" volna, inkább a dramaturgiával van nagy baj. Az első rész elején az anya megálmodja, hogy lánya születik, de az az érzés, amit ő érzett, nem jön át, és elsiették a lány felcseperedését. Így nem érezhettük át igazán, hogy már gyerekkorában sem volt egy átlagos, akire felfigyelnek. Visszautalnék a korona hercegére, az azért volt nagyon jó, mert jobban el volt nyújtva a főszereplők gyerekkora, így jobban átérezhettük azt, ahogy felnőttként viszonyulnak egymáshoz. Úgyhogy hagy némi kívánnivalót maga után a sorozat, de hátha javul. 50 részes egyébként.

És névnapom alkalmából elhatároztam, hogy komolyabban fogok testedzeni, el is kezdtem ma. Már most érzem, hogy nem telt el eseménytelenül 1 óra, igyekeztem minden testrészemet megmozgatni: kar, mellkas, has, láb. Bemelegítésként, és záróakkordként jógáztam egy kicsit az elején és a végén. Természetesen mindezt Wii Fit Plus-szal. Aztán a végén megmértem magam, mert régen tettem már ezt meg, és visszamentem 70 kg-ra. Pont ezért nem mertem ráállni a mérlegre, mert tudtam, hogy nem fog szépet mutatni, ha az igazat akarja. De az a durva, hogy tudtam, hogy baj van, mégsem étkezek normálisan, és mivel féltem, hogy nem fog kellemeset mutatni. Csakhogy ha a félelem eluralkodik rajtam, akkor nem görgetem magam előtt a problémát, és a végére meg a mélyből sokkal nehezebb visszamászni a korábbi állapotra. Úgyhogy ez nagy baj. De most nem is a fogyás lesz a fő téma, hanem a testépítés. Szeretnék végre igazán jól kinézni! És a mai napi edzés utáni érzés azt mutatja, hogy van erre esély.

Ugyanis eddig azért hanyagoltam a komolyabb edzéseket, mert tisztában voltam azzal, hogy nem elég egy bizonyos szintig edzeni, azt meg is kell tartani folyamatos edzéssel, különben elernyednek az izmok. Féltem, hogy nem fog hosszútávon menni az életmód váltás, mert elvesztem a motivációmat. De most elhatároztam, hogy kipróbálom élesben, meglátjuk, hogy fog menni.

Az étkezésre visszatérve, ha még ennyire sem figyelném, hogy mennyit eszek, baromi könnyen felhízhatnék akár 120 kilóra. Ezt Angliában tapasztaltam meg, még korábban is, mert ott több olyan finom kaját lehet kapni, amit nálunk nem, és nem egészségesek. Ezalatt a 11 nap alatt, amíg kint voltam, többször volt arra példa, hogy ettem például az ecetes ízű chips-et (ez az, amit például hiányolok itthon), és bár nem voltam éhes, mégis amikor szólnak, hogy kész a pizza, nem kellett kétszer mondani, úgy ettem, mint aki órák óta nem evett volna. Ezt már korábban is írtam, hogy ez azért van, mert az ízélmény miatt eszek. És ha a pizzának az ízére gondolok, akkor valahogy elfelejtem, hogy 5 perce ettem utoljára, talán nem is keveset. Veszélyes játék, nem is tudom, hogy ezen lehet-e valahogy változtatni.