Tegnap elkezdtem nézni a Yondemasuyo, Azazel-san.-t (a magyar fordítása a post címe), pont azzal dacolva, hogy Leea mondta nekem, hogy szerinte nem bírnám ezt az animét, mert olyan durva jelenetek vannak benne. Én elismerem, érzékenyebb vagyok az átlagnál, ezért előfordulhat, hogy lesznek benne ún. "nehezebb" jelenetek, de úgy voltam vele, hogy dacból, hogy megmutassam, hogy igenis kibírom, megnézem ezt az animét. Az első két részt láttam belőle, és amit eddig láttam, az nemhogy tetszett, hanem határozottan megihletett. Azt tudni kell rólam, hogy bár pozitív gondolkodás híve vagyok, azért vannak dolgok ezek a világon, melyeket én is olyan szörnyűnek tartok, hogy talán nem ártana néha hasonlóan radikális módszert alkalmaznunk, hogy helyretegyük a dolgokat. De miről is van szó?

SPOILER-TARTALMÚ BEKEZDÉS

Az anime lényegében egy nyomozóirodában játszódik, azzal kezdődik, hogy Sakuma Rinkót felveszik ebbe az irodába. Azt hitte, hogy csak egyszerű nyomozói feladatokat fog ellátni, ám az iroda vezetője, Akutabe hamar rávilágít a lényegre. Ugyanis itt mindig kiderül az igazság. De ennek mikéntjéről már nagyon kevesen tudnak. Akutabe bevezeti az újonc hölgyet a hátsó terembe, ahol varázslattal megidézi az egyik démont: Atsushi Azazel-t. Ő az a nagyon kedvesnek látszó kis oroszlán (vagy kutya?) aki a Pandemic!! és a Revival! kislemezek borítóin is ott menőzik. Na szóval, ennek a démonnak a fő képessége a szexuális vágy keltése, és mivel az első részben csak őt mutatják, ezért ekörül forog a téma is. Persze ő maga sem mentes az ilyen jellegű vágyaktól, azonnal rászáll Rinkóra.

Az anime tele van brutális, morbid poénokkal. "Csodálatos", ahogy a férj megcsalja a feleségét. Olyan szinten mutatják, ahogy a férfi "osztja" a nőt, hogy épp, hogy nem szükséges a 18+-os karika. Persze azt se felejtsük el, mennyire engedékenyek a japánok a szexualitás kapcsán. Az asszony kereste fel a nyomozóirodát, hogy valami nincs rendben a férjével, és hogy segítsék kideríteni, hogy mi történhetett. Persze, az igazság kiderül, és mi a férfi büntetése? Impotenssé teszik. Annyira evidens, nem igaz? Így biztos, hogy örökre hűséges marad imádott feleségéhez. Na ezt a bizonyos megcsalást szeretett démonunk idézte elő, és arról is ő intézkedett, hogy aztán ez ne fordulhasson elő többet. És a mellékes poénok, ahogy a hatalmas mellű nő bemutatkozik, és amikor lehajol, a földre borulnak a mellei, majd ahogy visszaegyenesedik, az ég felé néz. Vagy a szerződés megkötéséhez éppen nem volt pecsét a közelben, mit a megoldás? Levágnak egy szeletet Rinko ujjából, és a vérével pecsételik le.

Aztán a második rész se kutya, ahogy a kutyát (de tényleg :D) elkapják, mert az új nyomozáshoz szükség van rá. Itt mutatkozik be a második démon: Beelzebub, aki meghipnotizálja, és a kutya szó szerint beszarik a félelemtől. Ez a démon, ha lehet még brutálisabb, neki az a különlegessége, hogy képes kihozni az emberek legsötétebb oldalát. Ebben a részben a kutya tulajdonosa lesz a fő célpont, akit meghívtak a Fuji TV állatbarát műsorába. Külön poén, hogy a beszélgetést gyorsítva, blablásan adják elő. XD Majd a műsor vége felé, Beelzebub kihozza belőle a valódi énjét, és a kezében levő kutyának eltöri az összes csontját, és a földhöz vagdossa. Hamar kiderül, hogy valójában Azazel-san volt a kezében, a kutyáját addig elbújtatták. Szegény démon, alaposan kikészült. XD És ezek még csak a kezdetek, és mi lesz ennek a vége? ...

SPOILER VÉGE

Már az első részből kiderül, hogy az anime fő célja az emberiség kigúnyolása. Ez az első két epizód is olyan emberi történéseket tartalmaz, amik nagyon is gyakran megtörténnek, csak lehet, hogy sokunkban nem is tudatosodik, hogy az létezik. És én értem ezeket a radikális, durva jeleneteket, és tényleg azt gondolom, hogy vannak olyan dolgok, melyek ráadásul közvetlenül érintenek, ahol, ha lehetséges, én is hasonló módszerekkel tennék rendet. Én megmaradok alapvetően az a kedves, már-már gyámoltalan egyén, aki eddig is voltam, de legbelül bennem vannak ezek a radikális dolgok, csak az alapvető jellemem nem engedi, hogy kitörjön. Magyarán, küzdök a bennem levő démonok ellen. Az, hogy nem mindig sikerül... emberből vagyok.

Azért vannak jelenetek bőséggel, amik cenzúrázva vannak, ahogy a mangában is, talán ezért is bírom ennyire, de ha valaki kemény animét akar nézni, annak ajánlom figyelmébe az Another-t. Ott voltak nagyon durva jelenetek, amikor a lány alatt leszakadt a lift, és mutatják, ahogy a feje a földhöz csapódik, néhány napig konkrétan féltem liftezni. De inkább az előszereplős -, dokumentum filmek azok, amik hatással lehetnek rám, ha arról van szó. Néhány hete láttam egy dokumentum filmet a vietnami háborúról. A film egészében érzékeltette, hogy a '60-as, '70-es évek nem feltétlen az az időszak, amikor kellemes volt Délkelet-Ázsiában élni. De volt egy olyan jelenet, amikor az egyik vietnami pasasra (talán vietkong volt, nem tudom biztosan) nappal az utcán fegyvert fognak, és minden szívfájdalom nélkül megölik, és mutatják, ahogy homlokából ömlik a vér és lassan a földre rogy. Na ez olyan jelenet volt, aminél nekem kellett egy pár perc, mire magamhoz tértem. Azt betudni, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikor tényleg semmi nem számít. Borzasztó látvány volt, főleg azért, mert látható volt, hogy mennyit ér az élet, bárkit azonnal meg lehet ölni.

Nagyon kíváncsi leszek, hogy az anime meddig fog elmenni brutalitás terén, azt hallottam, hogy az első széria viszonylag nézhető, de a Z nagyon kegyetlen. Állok elébe. Amúgy van ismertető az AnimeAddicts-on, hihetetlen jóra sikeredett, a háttértörténetet is elmeséli, meg hogy honnan származnak valójában a démonok.

Mindig megmosolyogják a német nyelvben az ilyen hosszú szavakat, ez konkrétan gyorshajtást jelent. Geschwindigkeit a sebesség, az Überschreiten pedig átlép, túllép, az -ung végződés képzi a főnevet, és és máris egy extra hosszú német szó jött össze. A két szó külön-külön sem rövid, de hát ezért találták ki a magyarban a kötőjelezést.

Még jogosítványom sincs, úgyhogy a téma felől nemigen tudnék hitelesen beszámolni, csak annyit tanácsolnék, hogy ha 50 km/h-s tábla van, senki ne menjen 51-gyel, és annál többel. Az új laptopról akartam írni, mert hát az ember reméli, hogy minden probléma megoldódik egy új szerkezettel, de hát úgy néz ki, hogy alkalmazni kell az egy éves garanciát. Windows-ba belépés előtt kiír valami üzenetet, és hogy ha nem nyomok meg semmit, akkor kikapcsolja magát. Ha megnyomom mondjuk az entert, akkor belép a Windows-ba. Mondjuk nekem már az elejétől nem tetszett, hogy eléggé felforrósodik a gép, most ez. Aztán, ugye ahogy mostanság megint nézek animéket, az utóbbi 1-2 napban a videó is szaggat. Megnéztem a feladatkezelőben, a memóriával nincs baj, az bírná a CPU az, ami a videolejátszó mellett ilyen 70 körülre megugrik, és a CPU-használat azonnal eléri 100%-ot. Ez elgondolkodtatott, hogy mitől lehet, mert én nyilván nem állítottam semmit. Mert néztem a többi programot, a legtöbbje olyan 0-2 között mozog, 1-2 program van, ami esetleg eléri a 10-et, de hogy mi ez a 70-es érték, nem tudom.

Amíg nem találok rá megoldást, addig a régi laptopon animézek, vagy kiteszem Pen Drive-ra, és azt a TV-re csatlakoztatva, az még egyszerűbb. :)

Egyébként a német nyelvből most jönnek a nagyon nehéz nyelvtanok. A feltételes jelent még viszonylag tudtuk követni, de a feltételes múlt, főleg módbeli segédigével... Ennél már csak a feltételes mód szenvedő szerkezettel lesz még csodálatosabb. Az a nehéz ebben a nyelvtanban, hogy legtöbbjét (vagy az összeset) KATI szórendben képezzük, tehát az ige a legvégére kerül, és módbeli segédigével együtt nem ritka, hogy három ige közül kell helyesen kitalálni, hogy melyik kerül jó helyre. De semmiség, meglesz a nyelvvizsga!

Majdnem 9 perces a Chihiro Yonekura: jam albumon levő "Ai no Uta" (album version) dal. Maga a nóta valami 4:41 körül van, de egy perc csend után megszólal egy lágy dallam, a Hidamari wo Tsurete egy lassú, zongorára hangszerelt változata. Nekem annyira tetszik, hogy kivágtam ezt a kis dalrészletet, és külön kitettem YouTube-ra, hogy a többi japán zene iránt érdeklődő számára is elérhető legyen:

Néhány órája láttam a K anime utolsó részét, de még most is a hatása alatt vagyok. Az utolsó rész, ahogy lezárja az egészet, az egy hatalmas

10/10

pontot érdemel. Öntudatlanul is visszautal az elejére, ami ugyan nagyon kusza volt, nem lehetett érteni, hogy miért történnek a dolgok, vagy hogy ami történt, arra miért jön még rá az az esemény is. Nem lehetett megtalálni a logikát, de felpörögnek az események a végére, és szépen választ kapunk a kérdésekre. Annak ellenére, hogy mozgalmas, mégsincs elkapkodva a vége. Erre nagyon kevés anime képes. Nagyon szép volt a lezárás, engem meghatott. Nem sírtam, de nagyon közel voltam hozzá. De mivel nem szeretek rébuszokban beszélni, ezért:

SPOILER KÖVETKEZIK! Ha nem láttad az animét, de szeretnéd megnézni, akkor ugord át ezt a részt

Ez az anime részint rávilágít arra, hogy mit tartok én az élet értelmének: Hogy maradandót alkoss. Nem kell, hogy emberek milliói kövessenek téged. Ha egy pár embernek is örömöt okozol életében, és követni fogja azt, amiben hittél, már nem haltál meg hiába. Ezt mutatja meg ez az anime. Mert bár végül a háborút mindkét fél kvázi elvesztette, mert mindkét király meghalt, de végsősoron mindketten győztek. Nagyon szép volt az a jelenet, amikor Neko megtalálja Shiro esernyőjét, és mondja, hogy visszaviszi neki. De Kuroh mondja, hogy nem tudja már visszavinni neki... Erre Neko, tehát ő a mi királyunk. Nagyon megsiratja, Kuroh úgy tűnik megértette, mire gondolt Neko, átöleli, és mondja, hogy ő tényleg mi a királyunk. Vagy a másik, amikor a vörösök királya ment el, szól közben a -Requiem of Red-, majd a síró tömegből valaki elkezdi kiáltani, hogy "No blood, no bone, no ash", és aztán mindenki egy emberként harsogja. Most is beleborzongok, ha rágondolok. Én ezt hívom szép halálnak, az a két ember nem hiába halt meg.

Ugye írtam arról, hogy mennyire szeretem angela: To be with U! dalát, amit továbbra nagyon szeretek, de egy ilyen komoly történet után egy ilyen zenét hallgatni nekem kicsit illúzióromboló volt, én legalábbis ennek nem találtam meg az értelmét. De az ending dal (Komatsu Mikako: Tsumetai Heya, Hitori) nagyon a helyén van, és érthető, hogy miért szolgál endingként. Komatsu Mikako Neko hangja, és itt részint a saját (karakterének) magányáról énekel, de Shiro mellett boldog. Nagyon szép dal, csak azért nem hallgatom sokat, mert már-már demoralizáló hatású, szerintem a depressziósokat képes lenne még jobban maguk alá ásni. De azért hallatszik, hogy atsuko és KATSU írták a zenét, benne van az angelás stílus.

Ami miatt még nagyon jó volt az anime, hogy nem tárta eléd a teljes történetet, nem rágta a szádba, hogy mi miért történik, hanem gondolkodásra késztet. Én is sokat gondolkodtam, hogy áll össze a történet, én a következőre tippelek, hangsúlyozom, saját gondolatmenet: Azért mentünk vissza az 1945-ös Németországba, mert ott van a kapcsolat a két látszólag egymástól teljesen független történetnek. Egy réges régi lezáratlan történet zárul le ebben az animében. Nem vagyok biztos abban, hogy okosságot mondok, de Yashiro reinkarnációja Weissmannak, és valahogy visszatér a lelkébe, ezért mutatkozik be a 11. rész végén Weissmannként. És azt a régi harcot fejezik be most. Melyet bár mindkét klán elvesztett, mert a királyuk meghalt, de végsősoron mind a ketten győztesnek mondhatták magukat.

SPOILER VÉGE

Megnéztem a Tsumetai Heya, Hitori dalból készült videoklipet, nagyon tetszett. A YouTube-on nem találtam meg teljesben, de egy részletben itt van:

Igazából ez a másik ok, ami miatt szeretek animét nézni. Nemcsak maga az "anime nézés" élménye ér, hanem hallhatok olyan dalokat, amiket eddig nem. És én, akinek a zene lételeme, annak ez külön élmény. Ráadásul a japán zenét azt tartom csodálatosnak, mert még most is hallani olyat, amit eddig soha, ezért sok mostani zenére lehet azt mondani, hogy ezekre még x év múlva is emlékezni fogunk, annyira jók lettek. Érdekes egyébként hallani, hogy Komatsu-sannak kicsit nehezére esik az r betűt kimondani, de a dalból ki lehet hallani, hogy nem hiába ragadott mikrofont, és jól teszi, hogy énekel.

Mindenkinek ajánlom az animét, nekem egy élmény volt.

Na, egy hét szünet után újra itt. Történnek ugyan dolgok, de nem olyanok, hogy azt kiírjam, így inkább csak akkor írok, amikor érzem, hogy tartalommal tudom megtölteni az adott postot.

Tegnap Truner beszélt nekem a Trillianról. Eddig én azt hittem, hogy ez egy ilyen képregényes-kártyás-fantasys bolt, Budapesten, ha jól emlékszem, valahol a Ferenc Körút környékén van / volt. Lehet, hogy inkább már csak volt, mert nem nagyon találok már rá az interneten. De mint tegnap kiderült, hogy ez egy chatprogram, amely szinte az összes létező chatprogramot egyesíti. Bele lehet ágyazni a Skype-ot (megszokásból MSN-nel akartam kezdeni a felsorolást, de aztán rájöttem, hogy az már nem létezik), Google Talkot, Irc-et, AIM-et, Yahoo Messengert, és amit még nem szégyellünk. Persze saját accountunk is van, így magán a programon keresztül is fel lehet venni egymást. Ahogy néztem róla képeket, egyből sejtettem, hogy ez nem egy rossz dolog, aztán azonnal beleszerettem. Ez tisztára olyan, mint a régi MSN, amibe szinte szerelmes voltam annak idején. De hogy sokat lógtam rajta, az tény. Ez a program nekem tisztára azokat az időket idézi vissza a maga nemes egyszerűségével, mint amilyen annak idején az MSN volt. Próbáljátok ki ti is, nekem legalább is nagyon tetszik. Nem tökéletes, mert nem lehet mindent testre szabni (például idegesít, hogy az embereket aszerint csoportosítja, hogy honnan vannak importálva, és ezen sehogy nem változtathatok), de ennek ellenére nagyon jó lett.

Mai nap játszottam a Game Boy Advance-es Mario Kart: Super Circuit-tal, és így tök spontán rájöttem egy trükkre, az egyik nehéz pályán hogy lehet levágni a pálya felét. A SNES pályák közül a legendás Donut Plains 3-ban történt meg. Ott ahol az egyik szaggatott hídnál van egy nagyobb hézag, előtte van egy ugrató (ez a SNES verzióban egyébként nincs). Na ott kell gombát használni, és ha ügyesek vagyunk, a pálya végén találjuk magunkat. Hát ez... Meg is oldottam minden problémámat, mert ott szenvedtem Bowser-rel és Peach-csel az 1. helyért, de az egész egy huszárvágással meg lett oldva. Arról nem is lelkesedve, hogy pont az arany serlegért harcoltam, mivel 150cc Star Cup-on még csak a bronz volt meg a 3DS változatban. Az ilyeneket soha nem felejtem el. Ezt a háttérképet meg találtam a neten, most látom először, és szerintem egészen menő lett.

Tegnap eszembe jutott, hogy nagyon rég nem hallottam már Suara: Yumeji albumát, így tegnap elővettem. Sok régi emlék... 3 évesek. De az a lényeg, hogy 2010. nyarán hallgattam nagyon sokat ezt az albumot, így azokból az időkből hoz fel nagyon sok élményt, mely a maga viszontagságaival együtt egy csodálatos időszak volt, boldog vagyok, hogy megélhettem. És most agyban egy kicsit megint ott lehettem. A CD-t még akkoriban vettem meg, nagyon örültem neki, és most is megbecsülöm az eszmei értékét annak ellenére, hogy ma már nem tudom hallgatni, mert nincs már meg az DVD lejátszó, mely SACD-t lejátszott. Igen, ez az SACD kiadás, ez egy bónusz dalt tartalmaz, a MOON PHASE-t, amiről már annak idején is írtam, hogy mennyire a hatása alatt voltam. Ma is azt gondolom, hogy a világ egyik legszebb szerelmes dala, amit valaha hallottam. Azért, mert az a beteljesült szerelem hangulata van, amiben annak idején nagyon reménykedtem. Ez az érzés még most is áthat, csak mivel már nem ott vagyok, és nem azok a körülmények, ezért kicsit másabb, de most is érzem, hogy miért szerettem annyira. Az 1. helyről azóta sem tudtam egy dal sem kitúrni, a Last.fm profilomon ez minden idők legtöbbet hallgatott dala nálam:

Az album többi dala is tele van nosztalgiával, Suara pedig a maga mély hangjával most is el tud varázsolni. Nagyon sajnálom, hogy manapság nem aktív a karrierje, hiányoznak az új dalai. Olykor jelentet meg digitális kislemez formájában, egy-egy dalt, próbáltam is letölteni őket legálisan, de nem engedték, hogy Magyarországra kerüljön a dal... Legalábbis ilyen szerzői jogok, meg egyéb nyavalyákra hivatkoznak, idegeskedtem is miatta. Ha megvenném, és kifizetném érte a pénzt, akkor nem mindegy, hogy itt van nálam? Ugyanezzel az erővel eBayről sem lehetne vásárolni semmit. Sajnálom egyébként, mert kíváncsi vagyok arra a négy dalra, biztosan szépek.

A 14. résznél tartok a Sword Art Online-ban, és meg vagyok lepve, hogy merre ment el az anime története. Az 1. részben elhangzott játékszabályok alapján így is szabályt kellett szegni, hogy az történjen, ami most megtörtént, de lehet érteni a lényegét, hogy miért történtek a dolgok úgy ahogy. De el nem tudom képzelni, hogy hova tovább, még van 11 rész. Mindenesetre miközben Kirigaya Kazuto megkeresi élete szerelmét, egy fordászt is ejtsen útba. A K animét meg szerintem újra meg kell majd nézzem, számomra érthetetlen, hogy mi történik így első szusszra. A 10. rész után alig látok összefüggést, a cselekmény meg több szálon is fut, és csak nagyon lassan derül ki, hogy mik az összefüggés a történések között. 13 részes az anime, tehát nem sok esély van arra, hogy az egész történet egy kerek egészet alkosson, esetleg két esetet tudok elképzelni arra, hogy egyben legyen az egész: 1. Az utolsó három részben ledarálják a történetet, és akkor érthetővé válik az egész, de ha gyorsan elsietik a végét, az legalább annyira káros, mintha semmi nem történne, mert akkor nincs meg a valódi értelme a történésnek. 2. Yashiro szépen elmeséli az egész életét, és akkor látni fogjuk, hogy mi hol merre. Vagy az, hogy másodjára megnézem majd az animét, de szerintem ha 20× megnézem, akkor sem fogom megérteni, hogy kerültünk a 9. részre a II. világháborús Németországba, ha nem lesz rá magyarázat.