A karácsonyi időszakra új sablont állítottam be, remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket. Mielőtt a lényegre térnék, egy örömhír: Több, mint 4 év kihagyás után új önálló Suara kislemez! ^_^ A Cardfight!! Vanguard kártyaharcos animének fogja a legújabb endingjét énekelni, a címe Fly away -Oozora he- lesz. Megjelenés: 2014. január 15. Alig várom, bár egy kicsit tartok attól, hogy milyen dallal fog jönni ennyi kihagyás után. Majd kiderül. Információk a kislemezről.

Régen utaztam már, kifejezetten hiányzott, hogy egy kicsit kimozduljak. Bár tény, hogy egy kicsit még féltem, mert még nem éreztem magam, teljesen rendben, nem tudtam, hogy fog érinteni az utazás, de minden rendben volt. :) 6.15-ös vonattal mentem. Az út elején kifejezetten fájt a fejem, és attól tartottam, hogy ez be fogja árnyékolni az egész napomat, de kb. Mezőtúr után olyan szinten áthatott az utazás kellemes érzése, és hogy visszatérek Pestre, hogy ettől szinte elmúlt a fejfájásom. Innentől kezdve minden rendben volt. Az úton folytattam a Super Mario Advance 2: Super Mario World végigjátszását, végigvittem a 6. világot, meg olvasgattam a Konzol magazin új számának még azon tesztjeit, amiket még nem olvastam, de érdekeltek. Vártam, hogy most hétvégére megjelenik a legújabb szám, de láttam a weboldalon, hogy dec. 13-ig várják a leveleket, hát akkor biztosan nem fog most megjelenni... De mindegy is. A vonat rendben 8.50-kor érkezett meg. Lementem a Keleti metróaluljárójába először jegyet venni, de olyan hatalmas sor állt, hogy úgy döntöttem, hogy én ezt nem várom meg. Visszamentem a vasútállomásra, és egy újságosnál vettem jegyet, ahol alig pár ember volt. Ha nem muszáj, ne álljak nagy sorba.

Először csak a Deák térig mentem el, ugyanis egy vaterás adás-vételt lerendeztem. A Zrínyi utcára kellett mennem, itt átvettem a Baby Sisters: Hoppá!!! albumát CD-n. Bár csak ez az egy CD hiányzott a teljes gyűjteményhez, gyakorlatilag a legjobb albumuk. 1998. júniusában jelent meg, megjelenés után pár nappal vettem meg kazettán, és rengeteget hallgattam. Mivel nyáron jelent meg, ezért mint nyári album maradt meg az emlékeimben. Walkman-en szinte mindig velem volt.

Hát így néz ki. És hogy tizenegynehány év múlva is jó ezeket az albumokat hallgatni, azt én sem hittem volna.

A Deák térről már egyenesen a Széll Kálmán térre (nekem szóban ez mindig Moszkva tér marad) mentem metróval. Innen nem voltam biztos, hogy pontosan merre kell menni, ezért felosontam a 4-es villamosra 1 megálló erejéig. A Széna térről már magabiztosabban sétáltam. Sajnos nagy sor állt a Millenáris előtt, több mint egy órát álltam sorba, de türelmesen kivártam. Olyan 11.30-ra értem be, és miután a karaoke terem közvetlen a főbejáratnál volt, ezért benéztem oda. Döbbenten láttam, hogy a 10 órára ígért kezdést ismét valami hiba miatt el kellett halasztani. Még ott próbáltak, beénekeltek, én addig szétnéztem. A konzoloknál most több régi konzol volt, azokat mind az Insert Coin kulturális egyesület adta be, totál meglepődtem a Nintendo GameCube-on Mario Kart: Double Dash!!-sal és négy szinte makulátlan állapotú controllerrel. Én nem is tudom, hogy lehet a controllereket megőrizni ilyen jó állapotban, amikor az analóg karja ilyen gumis alapú (nem tudom pontosan milyen), az a lényeg, hogy nyoma marad, ha például belemélyesztem a körmömet. Nekem egy lila és egy fekete GC controllerem van, a lila analóg karja már eléggé leharcolt állapotban van, a feketéé talán jobb, azt ritkábban használom. A 3DS Hungary jelen volt, amit nagyon díjaztam, innen felnéztem a MAT pulthoz bagszihoz. Régen láttam, hiányzott nagyon.

Kicsit beszéltünk, utána visszamentem a karaoke terembe, de már csak a 12 órakor kezdődő előadásra tértem vissza. Mivel a karaokésoknak nem volt dolguk, ezért elmentek enni, én elkísértem őket. A Sushi előtt sorban állva beszélgettük el az időt. Én nem vettem semmit, bár amit egyszer vettem náluk Sushit, az nagyon ízlett, úgyhogy majd valamikor elképzelhető, hogy sort kerítek rá. Bár egyébként manapság sok rizst eszek, mert kívánom, és nagyon jól esik. Főleg a jázmin rizs, az nagyon laktat. Miután visszamentünk, már nem maradt sok az előadásból, ezért azt türelmesen végighallgattam, bár Quentin Tarantino filmjei egyáltalán nem hoznak úgy lázba, és hogy őszinte legyek, magát az előadást sem éreztem olyan magas röptűnek, egyáltalán nem is értem, hogy fér bele egy japán tárgyú rendezvény kereteibe. Oldalra nézve, viszont totál meglepődtem, amikor megláttam Tukeinont. Nem is tudtam, hogy hazajött Hollandiából. O_O Jó érzés volt újra látni, és beszélgetni vele egy kicsit. :)

A következő másfél órás karaokés blokkban volt lehetőségem egyet énekelni: WHITE ALBUM: POWDER SNOW dalát. Ezt úgy jól esett, írtam is a dalról, hogy amikor láttam az anime utolsó részét, mennyire kellemes volt hallgatni. És úgy voltam vele, hogy mivel karácsonyi dal (legalábbis nálam), ezért mostanra nagyszerű lehetőség. Terveztem még több dalt is énekelni, de most csak ez az egy fért bele, mert eléggé zsúfolt volt most is a karaoke terem, több előadás is ide jött, ne is beszéljünk a Jrock (bár ez csak névlegesen) Kpop videoklip vetítésről. Ebből a szempontból nézve szerencse, hogy elkülönített helyen volt a karaoke, így nem hallatszott ki annyira a sikongatás.

És persze a zenekvíz, de ez csakis jó dolog lehet, főleg ha van szaloncukor-dobálás, amely idén is legalább akkora sikert aratott, mint tavaly. A Gamer zenekvízre csak időközben tudtam bekapcsolódni, így csak a horror, böngészős és Final Fantasy kategóriát ismerhettem meg. Daki nem is sorolta végig, mert a játékos közönség mindig az elsőre bólintott rá, így nem tudtam, melyek a többi kategóriák. Az animés zenekvízben sem jutott mindegyikre idő, de jól szórakoztam, többet jól tippeltem be. A 2013-as animék között megmosolyogtam a Kyoukai no Kanata openinget, mivel Chihara Minori énekli, ezért meghallgattam. Egészen jó zene lett. Az anime első részét is megnéztem, de annyiban is maradt, mert nem fogott meg engem. Sok-sok szaloncukor repült a levegőben, mindenki örömmel kapta el őket.

A zenekvíz végén elmentem a konzolokhoz, és mivel láttam, hogy szabad a GameCube, ezért birtokomba vettem egy pár perc erejéig. Játszottam egyet a Mario Kart: Double Dash!!-sal. Érződik azért, hogy más az irányítása, kicsit csúszósabb a többihez képest. A fizikája volt az egyik ok, ami miatt nem rajongtam ezért a Mario Kart-ért, amikor sokat játszottam vele. Olyan sokat nem játszottam vele, mert 16 órára helyet kapott a karaoke a nagyszínpadon. Nahát, mi ez a megtisztelő lehetőség? Amina, Daki, Lucy és Mai énekeltek egy-egy dalt. Meglepett, hogy ki voltak írva a kfn-be a dalszövegek magyar fordításai. Csak nem lehetett jól látni, mert a monitor eltakarta. Előbb átültem máshova. Ott láttam volna, csak egy páran beálltak a vászon elé, akkor meg ezért nem láttam. A végén a Naruto: GO!!! dalával nagy bulit csaptak, a végére sokan felmentek tombolni a nagyszínpadra. Mivel nem vagyok annyira az a tombolós fajta, ezért szolidan ünnepeltem az Adarnások nyilvános szereplését.

A fellépések után visszamentem bagszihoz, és nála töltöttem el a még megmaradó időt. Ott volt LL is, aki rendkívül "jókedvű" volt, hogy a konzolok szervizénél nem nyert semmit. Eredetileg bagszi se, csak volt ott egy The Legend of Zelda: The Wind Waker HD póló, amit hiányol. Elmesélte az egyik MAT-os lánynak, és akkor lement, hogy ő majd megnyeri. És láss csodát: Tényleg megnyerte. És odaadta bagszinak a pólót, úgyhogy részéről nagy volt az öröm. Amúgy nagyon jól néz ki, és eredeti Nintendo of Europe forgalmazás, úgyhogy valami előrendelői ajándék lehetett. Aztán már 17.40 körül járt az idő, úgyhogy bár feliratkoztam még egy dal eléneklésére, de már nem vállaltam be, mert az italom is elfogyott, így a SPAR-t is útba kellett ejtenem, én meg egyre inkább úgy vagyok a vonattal, ahogy Demjén Ferenc énekelte: "A vonat nem vár" Bagsziék is szedelődzködtek, mert LL már nagyon akart menni. Miután elkészültünk, még bagszi felajánlotta, hogy pörgessek én is a Konzolok Szervizénél, hátha nyerek. Pörgettem és úgy nyertem, hogy nem nyertem. Eredetileg a "nem nyertél" feliratnál állt meg, mégis választhattam ajándékot. Gondolom, hogy nap vége, és hogy ne maradjon meg. De maradt még egy Nintendós cucc:

Mario & Luigi: Dream Team Bros. valami alvóka-szerűség. Rossz a megfogalmazás, valójában egy ilyen nyakvédő volt benne, ami ha hosszas vezetés után kocsiban aludnék (erre minden esély megvan, miután nincs jogosítványom), akkor védi a nyakat. És volt hozzá valami szemfedő, hogy semmi fény ne zavarjon. Kibontva is lefényképeztem, mert nagyon poén.

Az az ásító Luigi azért befigyel rendesen. És ez is eredeti Nintendo of Europe forgalmazás. Örültem neki, legalább nem üres kézzel megyek haza az Animekarácsonyról. Igaz, nem fogom tudni használni, de elteszem, mint Nintendós emlék.

A karaoke terembe még gyorsan visszaosontam, elköszöntem azoktól, akiktől tudtam. Jó lenne, ha Tukeinon évente legalább egyszer remélem el tud jönni. Bagszival és LL-lel mentem, bementünk a Mammut-ban levő SPAR-ba, ott vettem magamnak Bravo zöldalmás üdítőt, erre már régóta kíváncsi vagyok, hogy milyen. Egészen bejövős, a zöldalmát italban egyébként is nagyon szeretem. Aztán mentünk metróval, én leszálltam a Keletinél. Úgy tűnik, nem búcsúztunk el hosszú időre, ugyanis bagszi elhívott magához szilveszterezni, meg úgyis akörül tartjuk a nagy Nintendós találkozókat, és mivel már nagyon rég nem voltam ilyenen, ezért nagyon szeretnék végre eljutni ismét oda. A vonathoz meg fél órával indulása előtt odaértem kényelmes sétával. Sokszor rohantam már vonathoz, ezt akartam most biztosra elkerülni. A hazaúton a CD-t hallgattam, meg olvasgattam a Keletiből elhozott metrós újságot és fejtegettem benne a rejtvényeket. Volt is benne mit, meglepődtem, hogy mennyi volt most benne. Végül rendben hazaértem. Nagyon jól éreztem magam, végül az lett az eredmény, hogy még jót is tett az utazás, talán jobban érzem magam, mint amikor elindultam. Ha minden igaz, december végén folytatás.

Ma néztem meg a moziban a legújabb Disney klasszikust, a Jégvarázst. Megmondom őszintén, nekem nem jött annyira be. Úgy az egész valahogy nem jött át, pedig az animáció nagyon szép volt, és a szereplők is szinte éltek, a karakterek játéka is rendkívül élethű volt.

Ha minőségben nem is, de a történeten mindenképp látszik, hogy az Aranyhaj alkotóinak keze munkáját ékesíti ezen remekmű, hiszen ugyanúgy egy lánynak elzárva kell élnie a világban, bár tény, hogy ő legalább nem úgy lépett ki a nagyvilágba, mint akit alig szocializáltak. De miről van szó? Adott két testvérpár: Anna és Elsa, akik nagyon szeretik egymást, sokat játszanak együtt. Ám Elsa különleges képességgel bír: Bármit le tud fagyasztani. Egy ilyen játék során bekövetkezett baleset miatt majdnem megölte a húgát, de szerencsére meggyógyul. A szülei ezen túl elzárva tartják őket egymástól, Elsa önkéntesen szobafogságra ítéli magát. Ahogy nő fel, úgy erősödik benne a varázserő, szinte magától indul be a fagyasztás. Szüleik balesetben meghalnak, így Elsa a trónörökös. Szerintem ez az első olyan Disney klasszikus, ahol hercegnőből királynő lesz. Megkapja a fejdíszt, közben nagyon fél, nehogy kitudódjon a varázsereje. De sajnos kitudódik, így elhagyja az országát és az északi hegységben "épít" magának jégpalotát, és ott él.

Első körben legyen elég ennyi. Amúgy sok minden összeáll ebben az animációban, jó a történet, majdnem mindegyik karakter jó, és kiszámíthatatlan volt (számomra legalábbis), hogy ki a főgonosz, és mi a célja valójában. Nagyon jól megcsinálták, én rá nem jöttem volna. A hóembert, Olafot még gyerekkorukban építették a lányok, most életre kelt. Ő lenne a vicces figura. Hát nem az, egyetlen poénnak szánt beszólásán nem nevettem, sőt inkább idegesítő és sablonos volt. De a szinkronszínésze se volt jó, az is baj, hogy ő sem adta elő jól a poénokat. Igazából nem érintett meg a testvérpár szeretete. Most vagy azért, mert már annyi ilyennel találkoztam, vagy mert maga a megjelenítés nem volt teljesen hiteles. Mindenesetre a vége szép volt.

Egy olyan 7-7,5 pontra értékelném személy szerint. Nem volt annyira jó, mint az Aranyhaj, de távolról sem volt annyira rossz, mint a Merida. Jó volt nézni, és mintha megint a Bergendy együttes énekelt volna. Az "opening" dal ilyen férfi kórus, a Disney-ket ugye szinte mind a Bergendy énekelte, és most is kísértetiesen hasonlított az énekhang. Meg akartam várni a végén az angol stáblista után a magyart, de a csaj várta a 3D-s szemüvegeket, és amikor már csak én maradtam, nem akartam, hogy miattam várjon, ezért lementem, és odaadva neki elmentem. De amúgy hiányoznak a régebbi Disney zenék, amik azonnal bemászott a fülembe, de ennek lehetőségét már eltemettem. És most sem ásták ki a sírból. De ez van. Összességében voltak hibák, de mindenképp megéri megnézni. Jövőre meg állítólag valami Marvel szuperhősös feldolgozás lesz. Kíváncsian várom.

Akartam írni, hogy milyen a békéscsabai kórház, de csak most jutott az eszembe, mert nagyon megszépítették belül. Meg is lepődtem, ugyanis a régi épület 3. emeletén voltam. Korábban feküdtem már a régi épületben (5. emeleten volt régen a Fül-orr-gégészet), és akkoriban bár nem volt annyira vészes, de azért látszott, hogy régen újították fel. Valamennyire megvan az emlékeimben. De most nagyon szépen felújították a régi épületet belül. Önmagában már az meglepett, hogy minden kórteremben külön WC és tusoló van. Pedig még sok helyen úgy van, hogy az egész osztálynak volt egy-egy mellékhelyisége. A falakat szép zöldre festették át, szép is lett az egész.

Két fő épületből áll itt a kórház. A régi épület már isten tudja mióta áll, de ezt a '90-es évek közepén kibővítették, legalább a négyszeresére, ekkor épült meg az új épület, ami már akkor is küllemben egy igen modern kórházra emlékeztetett, és mostani szemmel is szép. Úgy tudom, hogy eleinte még csak szakrendelések voltak itt, aztán szépen lassan strukturálták át, és jó pár osztály az új épületbe került, és a többségében 6 ágyas kórtermek 4 ágyasak lettek.

Viszont vannak az udvaron is osztályok, például ahol anyám feküdt a nyáron a rehabilitáción, meg merem kockáztatni, hogy ahhoz legalább 30 éve nem nyúltak hozzá. Egyébként énnekem komoly bajom nincs a kórházi koszttal. Nem mondom, néha jól esne egy kis változatosság, vagy hogy valami zöldséget (pl. paprikát) adjanak a reggelihez és vacsorához, mely rendszerint ugye valamilyen péksütemény (pl. fonott kalács) meg margarin, lekvár, méz, vagy jó esetben májkrém. A durva inkább az, amikor vacsorára a reggeliből visszamaradt péksüteményt adják... Éppen még meg lehet enni, egyébként sem szeretek kaját kidobni, de ha azt másnap reggelig őrizném, akkor kitörhetném vele az ablakot. Ebédeket meg rend szerint megettem. A levesek ízlettek, a második meg mikor mi. Például a tegnapi krumplipüré és sült csirkecomb kifejezetten jól esett. Kaptam még ebédet, mert bár elvileg nem járna, de csak 3/4 1 fele kaptam meg a zárójelentést, és akkor elláttak még.

A nővérek egyébként rendkívül kedvesek empatikusak és segítőkészek voltak. Senkivel nem volt semmi baj, még azt is rendkívül toleránsan kezelték, hogy bestresszeltem a vérvételtől. Nyilván nem csinálok semmit, de úgy tudok feszülni attól a tudattól, hogy injekciós tű van bennem, és érzem, hogy sehogy nem tudok ellazulni. Így kifejezetten "örültem" a szombati ötszörös vérvételnek. Ekkor vasterhelés volt. A szokottnál jóval több vasat kaptam tabletta formájában, azt nézték, hogy szívódik fel. Ekkor óránként vettek tőlem vért, és aznap délután vizitkor a főorvosnő széles mosollyal közölte, hogy jól felszívódik a vas, ezért otthon is szedhetem tabletta formájában (máskülönben vénásan kellett volna, hogy kapjam). Szerintem még ő sem számított ilyen jó eredményre, és én is nagyon megörültem neki, mert ezzel biztosabbnak érzem a gyógyulást. Véleményem szerint pont az utalna nagyobb bajra, ha egy fontos vitamint, ásványi anyagot vagy nyomelemet a szervezet nem fogadna be.

Ma hazatértem a kórházból. Kiderítették, hogy mi a baj, vastagbél-gyulladás. Elvileg ez gyógyítható, csak a szövetmintát (vagy szövettani vizsga eredményét? Így hirtelen nem jut eszembe) kell megvárni, abból derül ki, hogy mennyire súlyos. Ez majd január elején lesz meg. Különben azalatt az 5 nap alatt teljesen internet nélkül voltam, és nagyon jól megvoltam nélküle.

Ilyen "colitis" diétát kell tartani a betegség alatt. Nekem az egyáltalán nem lesz nehéz, mert lényegében zsír- és fűszerszegényen kell táplálkozni. A fűszerekkel eddig is szerényen bántam, a zsírral és az olajjal hasonlóképp. Nem vagyok nagy húsevő, de csakis a tiszta hús részt eszem meg a rántott húsból vagy a pörköltből. Amin meglepődtem, hogy a tejtermékeket el kell hagyjam, nekem ezt nem mondták a kórházban. Interneten olvastam utána, hogy mi is ez pontosan. Ami sokat segít, azok a gyümölcsök, zöldségek, főleg a pektin tartalmúak, mert az érintetlenül végigmegy a vékonybélen, ezért a vastagbélben fejti ki áldásos hatását. Azokat az energiákat, amiket meg nem kapok meg zsír, olaj által, azt szénhidráttal kell pótolni (pl. Krumpli, rizs). Ezt a kettőt szeretem, csak attól tartok, hogy megugrasztja a vércukorszintet. Azt tudom, hogy a szénhidrát nemcsak cukor, hanem keményítő, hanem liszt is, csak azért félek, nehogy átmenjek cukorbetegségbe. Majd vigyázni fogok magamra.

A vizsgálatok nem voltak vészesek, de a gyomortükrözésről nagyon boldogan lemondtam volna. Az nekem önmagában kimeríti az emberi kínzás fogalmát, mivel egy kb. 1 cm vastag csövet nyomnak le a torkodon, és a levegőnek nagyon szűkös hely marad. Ennek ellenére szépen lassan kell levegőt venni, kemény volt. De nagyon remélem, hogy nem kell ezen többet átmennem, életemben elég volt egyszer is. Amúgy összesen 1 liter vért kaptam, és újra teljes erőben vagyok. El se hiszem, hogy megint probléma nélkül fel tudok lépcsőzni, és nem vagyok gyenge. Persze a végleges gyógyulás messze van, de állok elébe.