PLATONIC

Ismét egy ballada, ismét egy Okui Masami szóló. A címből kikövetkeztethető, hogy beteljesületlen szerelemről van szó, de gyönyörűen énekli ki a fájdalmát. Azért nagyon jó, mert az hallható, hogy megéli a fájdalmát, elmerül benne, ettől válik élővé a dal. Hallgatása közben azt érzem, hogy a fájdalom is az élet része, amiből adott esetben lehet tanulni. Nem panaszt hallok az énekben, és erre főleg akkor jöttem rá, amikor először meghallottam az énekesnő saját verzióját. Okui Masami ugyanis megtette azt, hogy felénekelte a dalt Symbolic Bride albumára, amivel elkövette énekesnői karrierjének egyik legnagyobb hibáját. Ott ugyanis teljesen más stílusban énekel; Olyan, mintha sajnáltatná magát. A zene is sokkal lassabb, vontatottabb, melyeknek köszönhetően bőven az album mélypontja. Ellenben az eredeti JAM Project verzió dinamikus, élő, ékes bizonyítéka annak, hogy úgy is lehet a fájdalomról énekelni, hogy az az élet része.