Ma vonták le a számlámról a szeptemberi 14-október 14 közötti utazásomat. Meglepő, úgy tűnik, itt tényleg utólag kell fizetni az utazásért. Kicsit bizonytalan voltam, hogy pontosan mennyit is vonnak le, számoltam gondolatban a lehető legrosszabb forgatókönyvvel is, hogy esetleg semmilyen kedvezményt nem érvényesítenek. Szerencsére a legjobb jött be, ugyanis nemcsak, hogy 40% kedvezménnyel utaztam, hanem azt a bizonyos €20-at is jóváírták, amit az első alkalommal vontak le "klantenservice" címen. És amit nem értettem, hogy mégis miért, ideges is voltam miatta rendesen. És igazából most se értem, de lényegében a mostani költségeimet csökkentették vele. Egyébként részletes számlát küldenek az E-mail címemre, hogy melyik napon merre voltam (azt látják, amikor be- és kijelentkezek a bejáratoknál, amikor az automatához érintem a kártyát), az mennyibe került 40% kedvezménnyel, valamint a kedvezmény havidíja is ott volt a számlán. Mivel megadtam a számlaadataimat, amikor kifizettem az OV-chipkártyát, ezért nekem lényegében nem kellett semmi mást tenni azon túl, hogy tudomásul veszem, hogy egy nap ennyit utaztam, a fizetés automatikusan megtörténik. Amit még érdekesnek tartottam, hogy 20-ára ígérték, hogy levonják a számlámról a pénzt, úgy is készültem, de végül ma reggel lett csak az utazás összegével kevesebb pénz a számlámon. Eléggé ráérősen vonják le a pénzt a számláról meg kell hagyni.

Én igazából eddig semmi rosszat nem tapasztalatam a vonatközlekedésben. Egyszer volt olyan, hogy egy pénteki napon annyira tele volt a vonat, hogy épp, hogy sikerült ülőhelyet találni. Ezt leszámítva én eddig rendben láttam mindent. A vonat pontosan indult és jó gyorsan ment. Hihető volt, ha az volt kiírva a monitorra, hogy 140 km/h, az ablakon kinézve tényleg száguldottunk. Ugyanakkor problémák tényleg vannak, ugyanis olyan szintű már a létszámhiány az NS-nél, hogy november 7-étől ritkítják a járatokat. Ez igazából inkább arról szól, hogy a kimaradó járatokat "teszik hivatalossá", ugyanis az már eddig is volt, hogy bizonyos vonatok nem indultak, vagy nem mentek a végállomásig. Most már az lesz, hogy ezek már nem is kerülnek be a menetrendbe. Azt egyébként furcsának tartom, hogy arról is lehet hallani, hogy a kormányzat is kritizálja a vasúttársaság működését, de akkor miért nem tesznek ellene? Tehát itt Hollandiában se feltétlen tiszták a dolgok. Meg amikor voltak a tüntetések, augusztus végén, szeptemberben azt kéne tudnom, hogy mik voltak akkor pontosan a követelések. Akkor tisztábban látnám, hogy pontosan mi is a munkavállalók baja, és hogy miért nem tesz ellen semmit (vagy érdemlegesen) az NS.

Ismét van Sony konzolom, méghozzá PlayStation 3. A Marktplaats-on vettem 3 controllerrel 11 játékkal €100-ért. Azt gondolom, hogy ez egész jó ár, azt is beleszámítva, hogy a doboz és a papírok is megvannak.

Egy ideje nézegettem PlayStation konzolokat, de nem nagyon találtam olyat, ami igazán jó lett volna nekem, aztán jött ez. Tetszett és el is tudtam menni érte. Az eladó is rendes volt, kicsit beszélgettünk is. Egyébként azt érzékelem, ahogy beszélgetek hollandokkal, hogy nem olyan könnyű barátkozni velük. Közvetlenek, beszélgetnek, de lehet érzékelni, hogy van náluk egy határ, amit nem lehet csak úgy átlépni.

Maga a konzol szerencsére rendben működik. Mind három controller eredeti, rendben vannak. Egyedül a konzol beállításai okoztak problémát, elsősorban a PlayStation Network profilom csatlakoztatása a konzolhoz. Mert QR-kódot kellett beolvasni és a weboldalon kaptam egy kódot, és nem esett le az elején, hogy az számít a PS3-on bejelentkezési jelszónak. Eltelt némi idő, mire rájöttem. Aztán egy-két sajátosság, de ezeket elég könnyen átláttam. Mert egyébként rendszerformázással kaptam meg a konzolt, az előző tulaj szerencsére mindent törölt a gépről, ezt én is megcsináltam volna. Semmi közöm nincs az eredeti tulaj adataihoz, nem is tudok velük mit kezdeni, csak a helyet foglalják. Teljesen a saját játékomat akarom játszani, a konzol is teljesen a saját beállításaimmal legyen.

A játékokat még nem volt nagyon lehetőségem kipróbálni, ráadásul nem is tervezem megtartani mindegyiket. Úgy is vannak elrendezve, hogy felül vannak azok a játékok, amiket meg akarok tartani, alul pedig azok, amiket el akarok adni. Az Assassin's Creed jó lenne, ha nem a Platinum változat lenne. Az bizony cserére szorul. A többi négyről meg fogalmam sincs, micsoda. A felsőket tartom meg.

De nemcsak játszani vettem meg a konzolt, hanem Blu-ray lejátszóként is, mert az nincs nálam. Ez is ki van próbálva, szerencsére rendben működik. Két téren érzem magam egy kicsit pechesnek. Ez a 80 GB-os PS3, és ahogy olvastam, ez az első olyan PS3 modell, ami már nem játszik le PS2 játékot, mert nincs már benne a PS2 chip. A 60 GB modellben még megvan, ebben már nincs. A másik meg hogy elvileg lejátszik USB-stickről is videót, de fájlrendszernek FAT32-nek kell lenni, illetve elég kevés formátumot ismer fel. Ezt megoldom majd PC-ről, ebből nem csinálok problémát.

Ezzel így elégedett is vagyok, hát még ha kapok egy kisebb összeget az 5 játékért, akkor végképp nem lesz panaszom. És akkor lesznek PlayStation videók is a YouTube profilomban.

Tegnap ismét utaztam, de most maradtam Gelderland tartományban. Nijmegenbe mentem, itt vam ugyanis Gelderland tartomány legrégebbi temploma a Sint Stevenskerk, többek között erre voltam kíváncsi. Nijmegen Hollandia keleti részében van, majdnem határváros. Kb. 10 km-re keletre már Németországban vagyunk.

Ede-Wageningen állomásról könnyű eljutni Nijmegenbe, kb. 30 perc volt az út. Rohannom kellett, mert már az állomáson volt a vonat, épp, hogy elértem. Jól ment a vonat, az út Arnhemen keresztül vezetett. Amikor megérkeztem, az első dolog, ami szembeötlött, hogy mennyire szép a Nijmegen vasútállomás.

Már-már műemlék jelentősségű. Maga a város is kifejezetten hangulatos. A templom a bevásárlóközpont közelében volt, természetesen azért is jöttem, hogy az üzletek között is egy kicsit szétnézzek. Konzolboltok közül hármat is találtam. Van itt is CeX, Game Mania, illetve itt találtam először NedGame boltot is, mely a Game Mania mellett a másik nagy holland konzolbolt-hálózat. A CeX kínálata egész jó.

Elsősorban The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D-t keresek, de nem könnyű. Egyrészt mert az első kiadású kell, másrészt legyenek meg a papírjai. Nem egyszer futottam bele a második kiadásba, mely a Nintendo Selects változat. Annak a bordó színű kerete is meglehetősen csúnya, másfelől a rövid leírás sincs benne. Ebben a CeX-ben pont az első kiadás volt meg, de a papírja nem volt meg, úgyhogy nem vettem meg. A másik két üzlet közül úgy néz ki, hogy a Game Mania a jobb üzlet, bár itt is el tudnak szállni az árak, de amikor bementem a NedGame-be, nem akartam elhinni, hogy lehet valami ennyire drága... Mintha nem lenne határa az áraknak. Biztos, hogy nem fogok náluk vásárolni, 1-2 játékot találtam elfogadható áron. Kínálat egyébként van bőven, csak az árak...

Végülis a Game Maniában találtam Super Mario kártyacsomagot albummal €10-ért, azt vettem meg.

Egy kártyatartó album van benne, amiben van egy kisebb füzet, amikben jelölni lehet, hogy mely kártyák vannak meg, valamint tárolni bennük a kártyákat. Három csomag kártya volt a csomagban, plusz egy limitált kiadású kártya. Egy csomagban 8 kártyalap volt. Egy csomagot külön €3-ért lehet venni.

Ezután mentem megnézni a templomot.

Továbbra is fantasztikusnak tartom azt, hogy a városközpontban a bevásárlóközpontban meg lehet nézni a különböző látványosságokat. A templomok nemcsak arra szolgálnak, hogy a városközpont egy kis részében szolgáljanak egy kis nyugalommal, hanem mindig valami dallamot játszanak, amikor óránként harangoznak, és ezeket nagyon kellemes hallgatni.

A város külön büszke arra, hogy a temploma nagyon régi.

Van is rá alapja, ha tudna beszélni a templom, bizony nagy történeteket mesélne. Egyébként az az érdekes, hogy bár meg vagyok keresztelkedve (evangélikusnak), de egyáltalán nem gyakorlom a vallást. Nem misére vagy istentiszteletre szeretek bejárni, hanem megélni belül a csendet. Nagyon szeretek szétnézni, közben magamban megélni a nyugalmat, számomra ez az igazi szakralitása a templomnak. Fogalmazzunk úgy, hogy így élem meg a magam vallásosságát. És ezt nagyon szeretem.

Templomnézés után a Burger Kingbe mentem ebédelni. Volt egy kuponom egy Xtra Long Chili Cheese + nagy adag kólára €5,25-ért, ezt használtam ki. Bár hogy mekkora adag üdítőt veszünk, annak itt, Hollandiában sincs nagy jelentőssége, mert itt is újratölthető. Mindig Zero kólát veszek, és ilyenkor mindig legalább 2× újratöltöm, hogy valamennyire visszajöjjön a pénz. Csak aztán viseljem a következményeit...

Ezután mentem is vissza a vasútállomásra, de nem egyenesen hazamentem, hanem leszálltam Arnhemben, mert a múltkor, amikor itt voltam, láttam egy templomot a városközpontban, azt akartam közelebbről megnézni. Ez történt meg.

Ez az Eusebius kerk. Talán jól látszik a képen is, hogy épp elkapott az eső. Egyébként nem nagyon lehet közelebbről jó képet csinálni templomokról, mert házak, épületek veszik körbe, és le kéne dózerolni őket, hogy egy normális képet lehessen készíteni róluk. De ezt az épületet is élőben látni a hatalmas tornyával egyszerűen csodálatos élmény.

Voltam belül is.

Nem voltak padok, ahova le lehetett ülni, de inkább az, hogy ürességérzetet adott. Ettől függetlenül itt is nagyon szerettem lenni. Nincs nagyon affinitásom a művészettörténethez, mert leginkább a templom nyugalmát szeretem megélni, de ezek az épületek belül is csodálatosak.

Kicsit Arnhemben is szétnéztem, majd mentem a vasútállomásra, hogy a 16 órási csúcsidő előtt befejezhessem az utazást. Ma is jó volt. Mindig jó utazni Hollandiában és új városokat felfedezni. Előbb-utóbb látni fogom az egész országot. Képeket majd rendezem, albumba teszem és közzéteszem őket.

Ezen a héten szerdától különböző kártyapaklikat lehet venni a holland ALDI-ban €7,99-ért. Mindegyik különböző mintás volt, szinte egyikről sem tudtam, hogy pontosan honnan származnak, viszont találtam egy Super Mariósat, azt megvettem.

A pakliban 1-15-ig vannak számozva a lapok, ezek vannak 6 színben. Van 7 joker kártyalap, 4 kimarad kártyalap, 3 kétoldalas kártya magyarázatokkal, 6 kétoldalas szintkártyalap, mely a szinteket mutatja.

Érdekes és egyedi játék, próbálom kisilabizálni a szabályokat. A papíron angolul nincs, csak németül, franciául, olaszul és hollandol van a szabályok leírva. Nagyjából arról szólhat a dolog, hogy a kombinációknak megfelelően lehet különböző szinteket elérni, és aki elsőként éri el a 8-as szintet, az nyer.

A csillagkártya a joker, a Thwomp pedig az egy körből kimarad. Nagyjából úgy vettem ki, hogy úgy lehet, hogy a különböző színekben azonos számú kártyák alkotnak egy párost, és ezekből kell a megfelelő kombinációt kialakítani, hogy szintet léphessünk.

Tehát olyan az például az első szint, hogy ABC+ABC, hogy két színből kell három különböző számot összehozni, de a három számnak egyeznie kell a két színben. És ha ez megvan, lehet menni a következő szintre, akkor négy különböző színből kell azonos számpárt kihozni. Az nem világos számomra, hogy mind a négy esetben meg kell-e, hogy egyezzen a színeknek. Gyanítom, hogy nem, mert akkor már túl nehéz lenne. Vagyis... Írva van a szabályzat végén, hogy lehet emelni a tétet, úgyhogy lehet ily módon is nehezíteni a játékot.

Mindenesetre érdekesnek tűnik, ki fogom próbálni majd valakivel.

Gyakran benézek a könyvesboltokba, amikor a bevásárlóközpontban sétálok. Ismerkedek a kínálattal, miket érdemes olvasni. Találtam néhány érdekes könyvet, ezeket elmentem a Goodreads profilomba. Szeretnék egy komolyabb magánkönyvtárat holland nyelvű könyvekből is, hogy ezek által is minél jobban tudjam a nyelvet.

Az első könyvet a BoekenVoordeel-ben vettem €12,99-ért. Ez nemcsak az első holland nyelvű könyvem, hanem az első olyan könyvem, amelyik a japán kultúra egyik ágába (speciel amelyik a legjobban érdekel) enged mélyebb betekintést. Remélhetőleg tetszeni fog. Majd később fog sorra kerülni, most a "Rintaro és a könyvek útvesztője" című könyvet olvasom.

Egyébként ez könyv az olcsóbbak közé tartozik, egy könyv átlagban €15-€25 körül van.

Az ősz beálltával tényleg későn van itt Hollandiában napkelte. Ma már 7:45-kor kelt fel a nap, (tehát már később, mint Magyarországon decemberben, 7:30-kor), és tényleg... 7-kor keltem fel és teljes sötétség volt kint.

De természetesen nem ez a lényeg most, hanem, hogy továbbra is nagyon jól alakulnak a dolgaim. Neveztek a leideni egyetemre, illetve elnyertem az esélyegyenlőségi támogatást is, ami szintén plusz pénzt jelent havonta. Emellett kiszámoltam azt is, hogy holnap leszek itt Hollandiában pont annyi ideig, mint amennyit tavaly voltam itt összesen, és most szerencsére jelek nem mutatkoznak arra, hogy visszamegyek Magyarországra. Sőt, sokkal inkább azon vagyunk, hogy most tényleg itt maradjak. Most erre minden adott, szerencsére, az anyagiak is, aztán a jövőről majd időben elkezdek gonoskodni.

Ma elbicikliztem Arnhembe, amit írtam még pénteken, azt elintézzem. 19 km volt az út, ezt kb. 65 perc alatt tettem meg. Itt is végig bicikliút vezetett, még az autópályán is. Egy helyen volt építkezés, ott kellett jobban vigyázni, egyébként nagyon látszik, hogy Hollandia biciklis ország, ilyen jól strukturált bicikliút-hálózat talán sehol máshol nincs a világon. Az út egyébként nem volt mindenhol sima, itt-ott kifejezetten olyan érzésem volt, hogy hegynek felfele megyek (Hollandiában hegyről beszélni...), egyszer le is kellett szálljak a bicikliről, mert gyalog gyorsabban haladtam. Annak azzal ellenkező irányba mentem, amikor úgy repültem lefelé, hogy 35 km/h-t mutatott a Google térkép. Egy kicsit féltem is, hogy nehogy pont akkor menjek neki valaminek. De sértetlenül itt vagyok.

Arnhem elég nagy város kb. 180.000 lakossal. És elég furcsa a vasútállomás épülete. Leiden Centraal vasútállomás épülete jutott azonnal eszembe, hogy arra is rendesen rácsodálkoztam, hogy a hollandok eléggé sajátságosan értelmezik a modern építészet fogalmát. Valami hasonló benyomást keltett Arnhem Centraal állomása is. Nem csináltam képeket, de a leideni vasútállomásról igen, az arnhemi is hasonlóan néz ki.

Az arnhemi esetében is az üveg dominál, mint építőelem.

Ami viszont tetszett, hogy Arnhemben rendezik a Női Röplabda Világbajnokságot, és ezt reklámozzák is rendesen.

Sőt, még üzletekben is lehetett röplabdát látni.

Először csodálkoztam is, hogy mit keres egy könyvesboltban egy röplabda, aztán eszembe jutott, ahogy közel mentem, és láttam a matricát felette. Gondolkodtam is azon, hogy ha nem annyira drága a jegy, elmennék egy meccset megnézni, de a €62-es jegy még nem az én pénztárcámra van szabva.

Ja, és a lényeget simán sikerült elintézni: Az OV-chipkártyán maradt €20-at visszakérni. Bementem a vasútállomásra, az OV-ügyfélszolgálaton minden további nélkül visszaadták a €20-at. Ez persze semmi plusz pénzt nem jelent, hiszen az utazást utólag ki kell fizetni. Ennek ellenére bementem a CeX-be és vettem magamnak egy Nintendo 3DS játékot.

A borító örömömre holland nyelvű. Eddig Hollandia négy városának CeX-ében voltam:

• Arnhem
• Breda
• Eindhoven
• Leiden

Illetve még Amersfoort és Nijmegen van a közelben, ezeket a városokat is meg akarom látogatni egyszer, akkor majd betérek ide is. De egyet nem értek: Hogy lehet, hogy olyan Nintendo Switch játékok, mint a New Super Mario Bros. U Deluxe a CeX-ben használtan €52-ba kerülnek, míg a Media Markt-ban újonnan €48-ba?

Vannak egyébként látványosságai is Arnhem-nek, de most nem erre összpontosítottam. Majd egyszer olyat csinálok, hogy ha elmegyek Nijmegen-be vonattal szétnézni, akkor megállok Arnhemben is és akkor majd itt is több időt töltök. De úgy tervezem, hogy addig nem megyek sehova vonattal, amíg nem látom, hogy számláznak, hogy van ez a rendszer. Utána elmegyek Nijmegenbe, Amersfoortba, illetve az is lehet, hogy visszamegyek Leidenbe és megnézem a japán múzeumot is. Nagyon jó ennyit utazni, és folyamatosan felfedezni az országot. Az is nagyon tetszett a mai bicikliútban, hogy még Wageningennél van egy hosszú bicikliút (kb. 3 km), és oldalra elnézve hatalmas zöld terület tárul elénk. Hollandia tényleg nagyon vigyáz a zöld területeire. Ezeket is csodálva élmény biciklizni. Egyébként meg nem éreztem hosszúnak ezt a kb. 2 és fél óra oda-vissza biciklizést. Egész jól bírtam ahhoz képest, hogy nem emlékszem, hogy életemben valaha is bicikliztem volna kb. 40 km-t egy nap. Visszafele meg Haikyuu!! soundtracket hallgattam, az plusz motiválóerő volt. Egyébként eszembe jutott az is, hogy lényegében én is ugyanúgy 30 percet biciklizek az egyetemre, ahogy Hinata a középiskolájához.

Ma megszerveztem a második egyéni kirándulásomat, méghozzá Leidenbe. Ez is az a város, amit szintén meglátogattam, amikor először voltam Hollandiában 2020 februárjában. Imádtam a várost, és kíváncsi voltam, hogy milyen benyomást kelt most rám. Nem utolsósorban a héten kiderült, hogy Leidenbe küldenének, az ottani egyetemen tanulhatok az utolsó félévben. Igazán megtiszteltetés Hollandia legelső egyetemében befejezni a tanulmányaimat.

20 Euróval töltöttem fel az egyenlegemet, ennyiből kijön az oda-vissza út Ede és Leiden között. Most úgy kalkuláltam, hogy a délelőtti csúcsidő után (9 óra) kezdem meg az utazást és délutáni csúcsidő előtt (16 óra) fejezem be. Most nem állok meg sehol. Elsődleges célom az volt, hogy a KRE-BTK-n Holland-Flamand kultúrán tanult leideni építészeti műremekeket nézem meg.

Ki volt számolva az időm, mert 8.40 után pár perccel indultam el otthonról, a vonat meg 9.22-kor indult, és mivel kb. 35 perc az út biciklivel, ezért sietnem kellett. Épp 3 perccel a vonat indulása előtt értem a vasútállomásra, így sietve elértem a vonatot, ami viszont tömve volt... Ha elvileg csúcsidőn kívül vagyunk, és alig találtam ülőhelyet, milyenek lehettek a csúcsidei járatok? Megint valami szarakodás van az NS-nél, mert amikor néztem a menetrendet, minden második járat át volt húzva, hogy azzal nem jutok el Leidenbe. Az volt, hogy Amszterdam és Dordrecht között nem jártak a vonatok (két átszállással is el lehet jutni Leidenbe), de ahogy később elnéztem a menetrendet, több helyre is nem jártak vonatok. Tehát kevesebb vonatra jutott ugyanannyi utas, és péntek lévén itt is nagyobb a forgalom. De abból a szempontból mindegy is nekem, hogy egyébként is csak utrechti átszállással szerettem volna Leidenbe eljutni.

És rendben meg is érkezett a vonat Leiden Centraal állomásra. Először kicsit zavarban is voltam, hogy merre mehetnék, megzavart, hogy az állomással szemben nagy építkezések voltak, ezért eleinte azt se láttam, hogy merre is mehetnék. Aztán úgy döntöttem, hogy ha már úgyis a környéken van a bevásárlóközpont, akkor szétnézek ott egy kicsit, aztán eldöntöm, hogy melyik templomot látogatom meg először.

Végülis egyikhez se kellett messzire mennem, a két templom és a könyvtár, amiről tanultunk, mind a központban vannak. Arra emlékeztem, hogy azt szerettem Leidenben, hogy szinte egy helyen vannak a látványosságok és az üzletek, és tényleg így van. De az az érdekes, hogy a két templom csak egy kicsit van odébb, mégis akkora csend van a környéken, mintha bent lennék a templomban. Olyan érzetet adott, mintha a hollandok megadják a tiszteletet az épületnek. Bár az is igaz, hogy nagyon nincs is ott miért hangoskodni.

Mindenesetre a Pieterskerk-et látogattam meg először.

Ez a legjobb kép, amit tudtam csinálni a templomról, nem tudtam nagyon messzire menni, mert szemben házak voltak. Reméltem, hogy nyitva lesz, és betérhetek, de sajnos nem. Konkrétan nem szeretek misére járni, de sétálni egyet belül, csodálni a belső részét a templomnak, miközben megélem a csendet, azt nagyon szeretem. Szeretem a templom auráját, nagyon kellemes.

Két templomlátogatás között betértem az Albert Heijnbe ebédet vásárolni, ami a (nálam) szokásos sajtos párna volt €0,39-ért és a 500 ml-es kefir €0,99-ért. Majd szembe találtam egy használt műszaki cikk boltot, bementem oda szétnézni. Ez igazából sokkal közelebb áll hozzám, mert itt nem nagyon mennek visszább a '90-es éveknél, míg egy régiségbolt (kringloopwinkel) valóságos múzeum, mert ott konkrétan a 20. század elejéről is kaphatók cuccok. A használt műszaki cikk bolt ráadásul tele volt játékokkal, konzolokkal, több számítógép is volt eladó (az egyik €100-ért kifejezetten tetszett), illetve egy rakás DVD, Blu-ray is volt. Nem vettem semmit, de jó volt szétnézni. Ha ilyen boltot találnék a környéken, azt megnézném.

Ezen kis kitérő után mentem el megnézni a másik templomot, mely a Hooglandse Kerk volt.

Ez a templom több díszelemből áll, mert gótikus stílusban épült. Talán szebb is egy kicsivel. Mindenesetre ahogy látni lehet, az ajtó itt is zárva volt, és senki nem volt a környéken, így sejthető, hogy ez sem volt belülről megtekinthető.

Mindezek mellett persze csináltam képeket a hidakon, amilyen kilátás nyílik a csatornákra. Ez tényleg Hollandia egyik csodája, amit bármikor megnézhet az, aki itt él.

Nagyon el lehet merülni a látványában. Még egy könyvtár volt tervben, méghozzá a Bibliotheca Thysiana. Ez se volt feltétlen messze. Viszont előtte megállított a a könyvtártól kb. 100 méterre lévő japán múzeum.

Nem is gondoltam volna, hogy van ilyen itt. Nem vettem belépőjegyet szétnézni, de bemenni bementem és az üzleti résznél szétnéztem. Természetesen japán hagyományokkal, kultúrával kapcsolatos tárgyakat lehetett venni, illetve külön rész volt csak a japánnal kapcsolatos könyveknek. Sokféle könyv volt, volt, mely a kultúra egy-egy ágát mutatta be, de voltak regények japán szerzőktől, nyelvkönyvek, képes könyvek. Bizonyos könyvek ráadásul japánul voltak. Szinte gyermeki csodálattal néztem körül, olyan érzésem volt, mintha hazaértem volna. A belépőjegy €8,50, illetve Múzeumkártyával (Museum kaart) ingyenes. Akkor komolyan elgondolkodtam, hogy kiváltanék egy ilyen kártyát és akkor múzeumokat is látogathatok, de aztán ahogy láttam, hogy ennek az éves díja €64,90... Meg kell gondoljam. Nem vagyok múzeumba járó, de lehet, hogy itt az lennék. Meg akkor biztos, hogy megnézném ismét Alphen aan den Rijn-ben is az Archeont. De meg kell gondoljam, hogy megnéznék-e annyi múzeumot Hollandiában, hogy megérje kiváltani.

És végül akkor a Bibliotheca Thysiana.

Külsőre talán kevésbé tűnik nagy számnak, de aki le tudja olvasni a római számot, az talán érzékeli az épület jelentősségét. És ha már a közelben van a Leideni Egyetem, akkor megnéztem azt is. Azt már végképp nem tudtam lefényképezni, mert akkora hatalmas épület, hogy arról jó képet szerintem nem lehet csinálni. Mindenesetre úgy néz ki, hogy februártól ide fogok járni.

Még arra volt idő, hogy szétnézzek a bevásárlóközpontban. Találtam egy hatalmas lemezboltot, ahol még kazettákat is lehetett kapni. Jó hely volt. Innen mentem aztán vissza a vasútállomásra. Végül a 14:52-es vonattal mentem haza. Utrechti átszállással 16:05-ig tartott az utazás, elvileg 16:00-kor kezdődik a csúcsidő, remélem, hogy nem fogják csak azért az 5 percért megvonni tőlem a kedvezményt. Mindenesetre nagyon jól éreztem magam, egyértelmű, hogy ez az a környék, ahol letelepednék.

Viszont az OV-chipkártya kapcsán újabb meglepetés ért. Megnéztem a weboldalon, mennyi pénz maradt rajta, hogy mégis, és meglepetten láttam, hogy az egész €20,00 rajta maradt, az utolsó frissítése pedig a mai utazás végén volt. Grátisz lett volna ez az utazás? Amolyan kompenzáció, hogy két hete kellemetlenséget okoztak azzal, hogy levonták a €20,00-at, amit először tettem fel, de végül felhasználtam? Megkérdeztem végül Humbby-t, hogy mit tud erről. Természetesen semmilyen kompenzációról nincs szó. Ahogy mind a ketten utánanéztünk, kiderült, hogy totál feleslegesen töltöttem fel a 20 Eurót a kártyára, az NS ugyanis havonta, utólag számlázza ki az utazást, amikor az NS Flex havidíja is esedékes. Nálam tehát október 14-én. Ki hallott ilyet, hogy utazásért utólag kell fizetni? A feltöltött 20 Eurót meg egy nagyobb vasútállomáson, az OV-service-nél visszakérhetem. Ha nem megyek sehová az elkövetkezendő 2 hétben, lesz egy izmos bicikliutam Arnhem Centraal-ig (több mint 1 óra biciklivel csak oda).

Hosszú éveken át következetesen kerültem a Mawaru Penguindrum-ot, mert akárhány véleményt, elemzést olvastam róla, abban szinte konszenzus volt, hogy ezt az animét többször végig kell nézni ahhoz, hogy ténylegesen értsük is, hogy miről van szó. Lényegében saját magamat buktattam meg azon a bizonyos alkalmassági vizsgán azáltal, hogy ilyen sokáig vártam azzal, hogy megnézzem az animét, és talán így volt rendjén.

Eddig 9 részt láttam az animéből, és értem, hogy szimbolikákban beszél az anime, de stílus miatt nem jut el hozzám az üzenet. Megjegyzem, ahhoz, hogy értsük, hogy miről szól az anime, ismerni kell a japán jelenkor mindennapjait, és a közelmúlt eseményeit, ezeknek is érdemes utánajárni, mielőtt elkezdjük nézni az animét. Az az igazság, hogy egy idő után nemcsak az volt a bajom az animével, hogy nem jut el hozzám a mondanivaló, hanem a stílus kezdett egyre inkább idegesíteni. Már-már Bakemonogatari feelingem volt (az is azon animék közé tartozik, amik népszerűek, de nem szeretem), amikor megbeszéltem Zsolti barátommal, hogy s mint van ez az anime, végül oda jutottunk (amellett, hogy szerinte menthetetlen vagyok ... aljas rágalom), hogy olvassam el Surci elemzését az Aoi Anime fórumon, mert nagyon komplexen írt az animéről. És tényleg... Bárkinek dicsőségére válna egy ilyen írás, és azt kell mondjam, hogy így már értem a dolgokat. De hogy meg fogom-e szeretni? Ez egy másik kérdés: Mert pont azt emelte ki gyenge pontnak, ami nálam sarkallatos egy animében: A karakterek. És azt kell mondjam, hogy igaza van. A főszereplő testvérek egyáltalán nem emlékezetesek, nem szögezik oda a tekintetemet, nem érzem azt, hogy érdekel a sorsuk. És persze, tudom, hogy a metrócsörgés (amikor záródnak az ajtók) az 1995 márciusi gáztámadást szimbolizálja, de túl gyakran, túl sokáig hallani idegesítő. Az a helyzet, hogy lehet olyan komplex az anime, hogy a gordiuszi csomót is könnyebb kibogozni, mint az animét megfejteni, ha közben azt látom, hogy a karaktereknek fogalmuk sincs, hogy mit keresnek ott a történetben.

Zsolti említett egy 1985-ös movie-t, elmondása szerint többek között ez a mű inspirálta a Mawaru Penguimdrum-ot: Ginga Tetsudou no Yoru. Ő látta és az élménybeszámolója alapján azt gondoltam, hogy érdemes lehet megnézni. És igen... Ma este néztem meg a movie-t és azért döntöttem, hogy írok, a Mawaru Penguimdrum-ról, mert a movie ellenében jól tudom érzékeltetni, hogy mik a prioritásaim. A Ginga Tetsudou no Yoru egy nagyon lassú folyású történetet mesél el; tényleg, aki a dinamikus animéket preferálja, annak ez nem fog bejönni. Egy macskák lakta faluban játszódik a történet, ahol a főszereplő macska lesz az, aki kilóg a sorból. Míg a többi osztálytársa élettel teli, örülnek, hogy vége az órának, főhősünk csak hosszas elmélkedés után hagyja el a tantermet. Egyből együtt éreztem vele, az volt az érzésem, hogy a belső világa nagyon intenzív. A tekintete sokkal többet árult el abból, ami a felszínen látszott. Ez pedig egyből kíváncsivá tett, azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Hozzáteszem, ez a karakterdizájner munkásságát dicséri, hogy ennyire jól tudta érzékeltetni a főszereplő belső világát. A lényeg az álmában történik. Kint a szabad téren, az égen a csillagokat szemlélve aludt el. Legjobb barátjával, Campanellával ülnek a galaktikus vonaton, csodálják a környéket, megállóknál felszállnak utasok, később leszállnak. Tiszta sor: Az életutat szimbolizálja, ahogy életünk bizonyos szakaszában emberek belépnek az életünkbe, majd elbúcsúznak. De a két jóbarát mindig együtt marad. Vagy mégsem? ... Nagyon jól érzékeltette a bizonytalanság érzését, amikor Giovanni a végefelé egyre többször mondta a barátjának, hogy "mindig együtt leszünk". Gyönyörűen érzékeltette a movie az emberi kapcsolatok és a barátság fontosságát, jó szívvel ajánlom. Aki vesztett már el fontos embert az életében, és tudja, milyen érzés az, hogy a barátság bizonytalan lábakon áll, az fogja értékelni ezt a movie-t.

Egyébként az is nagyon tetszett, hogy a macskafalu többi lakosát is egyenrangúnak mutatta. Például amikor volt a fesztivál, mindenki táncolt és énekelt (csak Giovanni nem), akkor őket is ugyanúgy mutatták, mint a főszereplő macskát. Nagyon ellenszenvesek számomra azok a művek, ahol tömegember mulatozását, vagy bármilyen tömegeseményt úgy mutatnak be, hogy a résztvevők arca vagy el van torzítva, vagy valami "egyenarcot" kaptak, ezzel is kiemelve, hogy a főszereplő más, ő a különleges, a tömegember meg a senki, mert csak a haverok, a buli, meg a csajok érdekli, minden más, ami a bulikázás felett van, az már meghaladja az értelmi képességét. A Ginga Tetsudou no Yoru-ban a fesztiválozó macskák ugyanúgy eredeti alakjukban voltak ábrázolva, ahogy Giovanni is, ami azt érzékeltette számomra, hogy fontos a falu számára a fesztivál, mert az a hagyományuk része, és nem valami tömegember szórakozásának mutatta be. Amellett, hogy látszott Giovannin, hogy baja van, és utolsó gondolatainak egyike, hogy beáll a körbe táncolni. Mérhetetlenül szimpatikus volt ez a megnyilvánulás.

Azt gondolom, hogy a két mű kontrasztja jól érzékelteti, hogy mi alapján nézek animéket, mi az, amit valójában értékelek.

A holland iskolának köszönhetően, ahova járok, kedden volt lehetőségem eljutni Amszterdamba. Ott hallgattunk meg egy előadást a prostitúcióról. Érdekesség, hogy az előadás egy templomban egy oda tartozó nagyobb teremben volt. Egyébként jó volt, egy idősebb férfi tartotta, aki a csoportjával aktívan is kimenti a nőket a prostitúcióból, például oly módon, hogy járják Amszterdam vöröslámpás negyedét, és kihozzák onnan a nőket, akik a testükből élnek. Nem mindenkit, akit tudnak. És segítenek nekik rendes munkát találni. Elmondása szerint ő még nem találkozott olyan nővel, aki tényleg a testéből akar megélni. Alapvetően érdekes volt, a férfi stílusa is kifejezetten figyelemfelkeltő volt. Csak túl hosszú volt, több mint 2 óra. Ráadásul voltak kérdésre is részletes választ adott. De hogy tényleg foglalkoztatja a téma, jelzi az is, hogy arról is beszélt, hogy mi játszódik le a nőkben, amikor a férfi igényét kielégítik. Hogy csak úgy tudják elviselni ezt az egészet, ha disszociálnak. El tudom képzelni, hogy ez valós. Tehát érdekes volt az előadás, de a végén már nagyon nehezemre esett figyelni.

De szerencsére nem az Amsterdam Centraal vasútállomás közelében volt a templom, úgyhogy láttam is valamennyit a városból. És azt kell mondjam, hogy nagyon szép. Tényleg jellegzetes a sok csatorna, és a két oldalán lévő házak, egyedi hangulatot kölcsönöznek a városnak.

Mi erről külön tanultunk az egyetemen, hogy Hollandia nagyon jól kihasználta a vízi adottságait, és a 17. század során Amszterdamból, mint egy faluból csináltak fővárost. Ezen épületek döntő többsége mind a 17. században épültek. Itt folytak a kereskedelmek, többek között ennek köszönhetően virágzott fel Hollandia. "Virágzott fel"... tulipánkereskedelem...

Szóval mindenképp érdemes megnézni a holland fővárost, nagyon szép. Még a királyi palotát is volt lehetőségem megnézni.

Ez is a 17. századi holland építészet egyik remekműve. Mellette áll egyébként az "Új Templom" (De Nieuwe Kerk), mely annyira új, hogy a 15. század elején építették.

A legfurcsább látnivalót viszont nem is a csoporttal láttam, hanem azzal a holland sráccal, akivel együtt dolgozok a házi feladatokon, az órai feladatokat is együtt csináljuk meg. Megkérdezte, hogy el akarok-e menni vele egy bizonyos helyre, ami a hollandok számára különleges? Hát mondom, miért is ne? Szívesen látok minél több nevezetességet Amszterdamból. Megyünk, én teljesen gyanútlanul sétáltam mellette, amikor is megálltunk egy nem annyira forgalmas téren. Kiderült, hogy ott vagyunk, ahol a Hollandia-szerte ismert bűnügyi újságírót, Peter R. de Vries-t tavaly meggyilkolták. Itt csinált néhány képet. Vagyis pontosítanék: Nem ott halt meg, ott lőtték meg, és a kórházban halt meg 9 nappal később. Már csak itthon néztem utána, hogy ki is ez az ember, akkor jutott eszembe, hogy erről olvastam is, sőt, talán még Humbby is beszélt róla, hogy nagyon ismert Hollandiában, mert hihetetlen alapossággal járja körül a bűntényeket, és valóságos oknyomozó cikkeket írt a megtörtént eseményekről. Nem nehéz kitalálni, hogy túl sokat tudott és "útban volt". Egyébként nem sokkal a gyilkosság után elkapták a tettest, azóta is jó helyen van.

Innen mentünk vissza a vasútállomásra, onnan vonattal az Ede-Wageningen állomásra. Egyébként egész jól kijövünk egymással. Ő is nagyon hallgatag, nem nagyon megy oda senkihez sem beszélgetni. De feladatokon jól együtt tudunk dolgozni, felosztani a házi feladatokat. Amszterdam egyébként nagyon szép város, mindenképp érdemes érdemes megnézni, de lakni nem laknék ott. Rettenetesen zsúfolt, ott lehet igazán érezni a sok ember közti magányt. Meg hát nem utolsósorban a világ egyik legdrágább városa. A lakásárak az egekben, a közbiztonság sem azt alapozza meg, hogy ott nyugodt életem lenne. Úgyhogy maradok látogatóként, azt örömmel, de lakhelyül nem választanám. De eljönni, megnézni mindenképp érdemes.