Most áttértem erre a dalra, muszáj leírnom a róla kialakított véleményemet, érzememet.

Amikor a Spirit Temple-ben jártam, akkor írtam, hogy ez a zene magasan viszi a pálmát az OST-k között. De szinte nem is túlzok ha azt mondom, hogy ez a zene az összes általam eddig hallgatott OST között is a legjobb. Nem is önmagában a gyönyörűsége miatt, hanem mert az, ahogy felfogom a dal jelentését. Szerintem itt egy párbeszéd zajlik le.

Még hozzá 2 lélek párbeszéde. De akár fel is foghatjuk úgy is, hogy egy ember tépelődik saját magában. A két lélek közül az egyik főszerepet játsza, ő a háborgó, lelki traumát ért lélek, a másik a mellékszereplő, amelyik a háttérben hangzik, ő az, aki próbálja megnyugtatni a háborgó lelket. Hallatszik is, a folyamatos, nyugodt hangzás. A főszereplő lélek szempontjából 5 részre lehet felosztani a dalt:

1. Közli a problémát. Érződik, hogy nagyon bántja, és egyszerűen nem képes feldolgozni magában. A mellékszereplő itt még csendes.
2. A főszereplő háborog, kitör magából! Egyre csak kérdezi, hogy miért van ez így? A mellékszereplő itt még csendes, hagyja, hogy kiadja a főszereplő magából minden rosszat.
3. Előtérbe kerül a mellékszereplő, sokkal hangosabb lesz a háttérzene, a főszereplő megnyugszik. A mellékszereplő próbál nyugtatni.
4. A főszereplő ismét kitör. Nagyon nehezen tudja feldolgozni a történteket. A mellékszereplő ismét csendes. Ez a kitörés sokkal rövidebb ideig tart.
5. A dal vége, úgy tűnik, hogy a főszereplő megnyugodott, ismét a háttérzenén van a hangsúly. Útravalót ad a főszereplőnek, hogy hogyan dolgozza fel a történteket, és hogy lépjen tovább.

Lehet, hogy túldramatizálom, de én tényleg így gondolom. Sőt, ha őszinte akarok lenni, nekem elég gyászos hangulatú a dal.

Inkább töltsétek le a dalt, és mondjatok róla véleményt: http://gh.ffshrine.org/song/562/69

Sejtettem magamban, hogy lesz 2. része is ennek a bejegyzésnek. Most épp a Water Temple zenéjét hallgatom. Egyszerűen hihetetlen, hogy mit csinál ez a dal! Egyszerre megnyugtat és felizgat. Megnyugtat az a rész, amikor az a vokálszerű hang hallható, és nagyon felizgatja a kedélyeket az a mély zongora szóló. Az valami eszméletlen! Hordozza a dal a víz tulajdonságát, a megtisztulást, és a feloldozást!

Egyébként annak ellenére a Water Temple a legnehezebb 3D-s Zelda Dungeon, megvan a maga értelme, elsősorban a zene miatt. Nagyon mély érzelmeket képes kihozni, és csak azért is arra ösztönöz, hogy ne adjam fel. De valahányszor Princess Rutóra, meg a főellenségre gondolok, még mindig nagyon nehéz feldolgozni azokat a pillanatokat. Ennyire tökéletesen összehozni egy játékot! Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen lehetséges!