Ma itt volt egy nagyon kedves barátom, bagszi, aki kipróbálta az leső 2 Zeldát. Felkészítettem rá, hogy nagyon nehéz dolga lesz. Először a Zelda II-t nézte meg. Már akkor tudta, hogy egy nagyon elüt a többi Zeldától, amikor látta, hogy felül nem a "The Legend of Zelda" felirat olvasható, hanem "Zelda II". Aztán jött az összes többi magától. Amikor először kezdett el játszani, egyből a Castlevania jutott eszébe, hogy mennyire hasonlít rá. Eleve a harcrendszerre nincs kibékülve. Azt nem szereti, hogy egyszerre sokal jönnek neki. Ami még nem tetszik neki, hogy semmi jel nincs arra, hogy mi hol merre hány méter, hová kell menni és hogy hogy jut tovább. Segítettem neki, de nagyon nem tetszett neki, hogy töksötét van a barlangban, és nem látja az ellenfeleket. Annak ellenére, hogy mondtam, hogy a talajt figyelje, szörnyen bosszantotta a sötét. Azt mondta, hogy 10-es skálán max. 2 pontot adna rá. Érdekes. Látható, hogy ennyire megosztja a Zelda II a játékosokat. Én pl. 9 pontot adnék rá. Iszonyatosan szeretem!

Aztán az első Zelda, a The Legend of Zelda! Ez már sokkal jobban tetszik neki, bár a nehézséggel itt is nagyon meggyűlt a baja! De itt legalább tovább tudott jutni. És elég sokáig eljutott a 3. Dungeonig! De érezhető, hogy ezt sokkal jobban élvezte! Elővettem a GameFaqs-os térképet, és segítettem neki. Amit hiányol az az, hogy nincs annyira kidolgozva, mint a későbbi Zeldák. Elsősorban a logikai feladatokat hiányolta. Az a helyzet, hogy a Zelda már így a NES határai súrolja technikailag. A 8. Dungeonnál annyi ellenség van egy helyen, hogy úgy beszaggat a kép, hogy alig lehet irányítani. Ő erre a játékra 6/10-et adna. Én meg ezzel szemben 9.5-öt. De lehet, hogy én vagyok túlzottan elfogult. Ezért is értékelem százalékban a játékokat, hogy jobban meg lehessen különböztetni.

Hát röviden ennyit.

Behoztak egy jó kis játékot! Erre a Sonysok azt mondanák, hogy na, tönkrement a Zelda franchise, csak azért mert el akarják adni azt a műanyag sz*rt! Ez is érdekes, mert még a Nintendós berkekben is hallom ezeket a rágalmakat! Én mindig azt mondom, hogy addig amíg minőséget kapok a pénzemért, addig nem érdekelnek a hátsó szándékok! És én úgy érzem, hogy minőséget kaptam a pénzemért, bár nem vagyok maradéktalanul elégedett a játékkal.

Maga a Wii Zapper nagyon jó ötlet volt, máris adott egy sejtést affelől, hogy ősrégi NES játékok folytatást nyernek. És igaz! Készül a Duck Hunt folytatása! Maga a szerkezet az érdekes dolog, ahogy rá kell rakni a Wiimote-ot, és a Nunchakut, és nagyon jól megcsinálták, hogy hátul van egy elzárható rész, ahol a Nunchaku vezetékét lehet feltekerni. És úgy lehet a Wiimote-ra rácsatlakoztatni. És állítólag a Twilight Princesszel is kompatíbilis a Wii Zapper!

A játék! Nagyon erős, domináns zenével indít, megadván az alaphangulatot. Aztán 9 mentett állás közül lehet választani. 9 levelből áll a játék, mindegyiknek 3 pályája van. Tehát az egész játék 27 pályából áll. Eleinte 3 level van megnyitva, a negyedik akkor nyílik meg, amikor az első három levelben elérjük a 20 000 pontot. Aztán minden újabb level megnyílik, ha elérjük a 20 000 pontot. Eleinte csak egy szórakoztató lövöldözős játéknak tűnik, de aztán egyre komolyabbá válik, a végén van egy pár olyan pálya, mely egy főellenségre oreintálódik. És eléggé megkomolyodik a játék. Egyébként 20 000 után megkapod a bronz medált, 40 000 után az ezüst medált, és 60 000 után az arany medált. A szavatosságával nem is a 27 pálya miatt van probléma, hanem azon, hogy ha már mindenütt elértük a 60 000 pontot, akkor kérdem én, hogy kinek lesz kedve elővenni a játékot? Egyébként van Practice része is, ahol gyakorolni lehet, meg van Multiplayer, ami azért tartok furcsának, mert Wii Zappert (még) nem lehet külön kapni csak magával a játékkal. És akkor most két eset van: Van lesz több Link's Crossbow Trainingünk, vagy a többiek játszanak Wii Zapper nélkül Wiimote-tal és Nuncsakuval a kezükben, úgy meg elég kényelmetlen az irányítás. Egyébként a pontozást nagyon jól megcsinálták. Ha rövid időn belül több tárgyat ütsz ki, akkor a pontok dupláját, tripláját, négyszeresét, és így tovább lehet kapni. Egyszer nekem a 17×-es pontozásig sikerült eljutnom.
A zene nagyon jó lett. Mint írtam egy domináns zenével kezd, de végig nagyon jó zenét hallhatunk, a Twilight Princess zenéket gondolták újra.
Grafikailag hagy kívánnivalót maga után a játék, mert teljesen TP-s a grafikája, ami ugye még GC minőségű. Azért jó lett volna ha felturbóznák.

Most lássuk táblázatban az értékelést:

Az összhatást az mindig a hatnak a számtani átlagából hozom ki. Nagyon durva, hogy leviszi a szavatosság, de engem tényleg elgondolkodtat, hogy ha valaki mindegyiket megcsinálja 60 000 pontra, akkor utána ki fogja elővenni? A multiplayer meg (egyenlőre) nagyon hülyén van megoldva. Mindazonáltal én megszerettem a játékot. És az árát tekintve megéri, hisz kapsz egy játékot, meg magát a Wii Zappert is. Bár az árak elég érdekesen oszlanak el. Az ElectroWorldben láttam 11 990 forintért, a Game Parkban 9 990 forint, míg a Media Marktban meg 7 990 ft. Szóval nagyon jó szórakozás, igényes Zelda Spinoff.

Ne búsuljon az, akinek esetleg nem SNES-re, hanem GBA-n van meg a Link to the Past, hisz ők egy kazettával két játékot vettek. Bizony a másik játék a Four Swords.

Egy kicsit furcsa lesz erről a játékról írni, mert jóformán emlékezetből fogom írni, mert elég régen játszottam vele, és a belsősök tudják, hogy nincs is nagyon lehetőség játszani vele, ugyanis ehhez a játékhoz legalább 2 ember kell. De ha 4-en vagyunk, akkor a legjobb, mert akkor a legnagyobb a móka. Bizony, móka. Mert ez nem olyan komoly Zelda, mint a többi, hanem könnyedebb, játékosabb. És nagyon gyorsan végig lehet vinni! Márciusban játszottuk Szabolcscsal, és 2 és fél óra alatt végigvittük a játékot! Az kétségtelen, hogy tele van ötletességgel. Sok kis Dungeonból áll, ha jól emlékszem 9 darab van belőlük, és olyan 10-15 perc alatt meg lehet csinálni egyet-egyet. És nem is baj, hogy ilyen rövid, mert hihetetlen szórakoztató. A szórakoztatósága abban rejlik, hogy nagyon sok közösségi logikai feladat van a játékban, mely azt takarja magában, hogy szinte mindig szükség lesz a másik félre. Például van olyan, hogy át kell dobni az egyiknek a másikat a szakadékon, míg a másik mágnessel vonzza át. Meg sok ilyen hasonló ötletes dolog van. A Dungeonök a következőképp épülnek fel: Az elején megszerezzük az adott tárgyat, és azt kell használni, hogy végigvigyük. A főellenség meg nem Ganondorf, hanem Vaati, a szél uralkodója. Az Isteni formájával (és itt most nem pozitív dologra kell gondolni, hanem arra hogy Vaatinak van egy Isten-alakja) Hát mit ne mondjak? Nagyon könnyű! Inkább ez egy plusz játék, ahol a szórakoztatásra mentek rá.

Lássuk az értékelésemet táblázatban:

A játékot egyébként komolyan gondolták, hisz folytatása is van GC-n. Ami meglepett engem, hogy a grafika GBA szintű. Ennek nemigen értem az okát, de attól még lehet élvezetes a játék. Egyébként lett volna egy harmadik része a játéknak Nintendo DS-en Four Swords DS címen, de végül törölték a projectet. Konklúzióként azt tudom elmondani, hogy bár egyszerű játék, de mégis nagyon évezetes. Kezdő Zeldásoknak ideális.

Hihetetlen, egyszerűen emberi ésszel nem lehet felfogni! Negyedjére kezdtem el a Link to the Pastet, és annyira csodálatos, hogy nem igaz! Hogy negyedjére is képes képes ugyanazt a varázslatot adni, mint amikor először játszottam ezzel a játékkal. Igaz már töviről hegyire ismerem a játékot, de mégis benne van az a csoda, ami mindig és újra és újra arra késztet, hogy játszam végig! És egy 1991-es játékról beszélünk! Nagyon hiányzott a hangulata azért vágtam neki. A Link to the Past azon Zelda játékok közé tartozik, ahol sokkal élvezetesebb csak úgy sétálgatni Hyrule földjén, csak úgy céltalanul! Annyira jól megcsinálták!

Az történeten egyébként látszódik, hogy az Ocarina of Time után játszódik. Feltűnik egy rejtélyes varázsló, Agahnim, akinek feltett szándéka, hogy kiszabadítsa a már nagyon régóta a Sötét világban raboskodó Ganont! És ezt hogyan teszi meg? Megtöri Zelda Hercegnő varázslatát, foglyul ejti, és a Hyrule Castle várbörtönébe zárja. Zelda ugyanis a Sötét világot elzáró pecsét egyik birtokosa, a hét bölcs közül az egyik! És mivel Zelda nem tehet mást, ezért telepátiával értesíti Linket, hogy baj van, és hogy siessen a megmentésére. Hősünk a sötét éjszakával és a zord időjárás viszontagságaival (zuhog az eső) mit sem foglalkozva elindul megkeresni a nagybátyját, aki Hyrule legjobb kovácsa, hogy az általa készített karddal és pajzszsal Zelda Hercegnő megmentésére induljon. Ám nagybátyját holtan találja. Ettől persze még övé a kard, és elindul Zelda Hercegnő megmentésére. Sikerrel jár, de sajnos így sem tudja megakadályozni Agahnimot a pecsét feltörésében. Agahnim, amikor tudomást szerez arról, hogy Zelda kiszabadult, végzetes lépésre szánja el magát: Elzárja Zelda Hercegnőt és a többi hat bölcset a Sötét világba. Persze nem kell félni, ugyanis ebben a játékban mi is betekintést nyerhetünk a Sötét világba, kalandozhatunk, sőt 8 Dungeont ott kell végigcsinálni. Először kiszabadítani a hét bölcset, beleértve Zelda Hercegnőt, majd a hét bölcs segítségével és Mester kardunkkal és az Ezüst Nyilunkkal felvértezve szembeszálljunk Ganonnal. Végleg sajnos (vagy nem sajnos) itt sem fog meghalni, hisz a Zelda idősíkben nem ez az utolsó játék. Jelenlegi állás szerint a The Wind Wakerben hal meg végleg Ganondorf, de erről majd ott.

A történetet azért írtam le ilyen részletesen, hogy lássátok, hogy egy 1991-es játék mennyire tartalmas, sokrétű, és ennek is komoly története van! Sok Zeldás ezt tartja az első igazi Zelda játéknak. Hát, én nem is tudom, mert az első Zeldában csak megkapjuk a feladatot, hogy szerezzük meg a 8 részre tört Triforce of Wisdom darabjait, a Zelda II meg köztudott, hogy mennyire elüt a többi Zeldától. Az biztos, hogy a LttP-ben találkozunk először logikai feladatokkal, komoly történetvezetéssel, sőt ending videója is van! Szóval bárki, aki előveszi a Link to the Pastet, biztos vagyok benne, hogy az lesz az érzése, hogy egy igazi mesterművel van dolga!