Amikor 1992-ben megjelent a Super Nintendo, már akkor tudható volt, hogy sok fantasztikus játék fog megjelenni rá. És rendesen meg is kaptuk a magunkét: Super Mario World, Super Mario All-Stars, Super Metroid, Kirby's Fun Pak, vagy amit csak akarsz! De ha a legjobb játékról akarunk beszélni, akkor a teszt tárgyát képező a Link to the Pastet kell megemlítenünk.

Hát, hol is kezdjem? Nagyon nehéz egy olyan játékról írni, ami elindította a Zelda mániámat, és olyan élményt kaptam, mint még soha! Megtapasztaltam milyen az, amikor nem kell idegesedni, hogy sikerül-e legyőzni egy ellenséget. Milyen az, amikor csak úgy céltalanul járok Hyrule földjén!

Sokak szerint ez az első igazi Zelda játék! Mivel ez az első olyan Zelda, mely komoly történetvezetéssel rendelkezik. Az első 2 Zeldában csak megkaptuk a feladatot, hogy irány a Triforce darabokért, majd legyőzni Ganont! A Link to the Pastben folyamatosan történnek a dolgok, mindig van valami fejlemény. Például Kakariko Village-ben eleinte még béke van, emberek sétálnak, de a játék végére a falvat lerombolják a tolvajok, és teljesen elnéptelenedik. Maga a grafika csodálatos! 3D-nek még túlzás nevezni, de hogy Link immáron nemcsak 4, hanem 8 irányban képes mozogni, hatalmas szabadságot ad! Aztán itt találkozhatunk először logikai feladatokkal, melyek azóta a játékszéria védjegyeivé váltak.

A játék nehézségét nem is tudom, hogy lehetne jellemezni! Elsőre nagyon nehéz. De amikor kiismerjük a lehetőségeket, és hogy mit hol lehet megszerezni, sokkal könnyebbé válik a játék, és akár egy délután alatt végig lehet vinni. Ebből simán azt gondolhatnánk, hogy a szavatosság nem lesz valami fényes! Csakhogy a szavatosságban én nemcsak azt nézem, hogy milyen hosszú az adott játék, hanem, hogy mennyire tartalmas, és esetleg rávesz-e arra, hogy újrajátszam. Hát az, hogy negyedszer viszem végig a játékot, az azt hiszem, hogy mindent elmond! Magát a történetet nem akarom még egyszer leírni. Ha a címkefelhők közül rákattinottok "A Link to the Past"-re, akkor az egyik postban elolvashatjátok.

És most lássuk az értékelést táblázatban:

Köztudott, hogy Game Boy Advance-en nagyon sok SNES játékot adtak ki újra, viszont a Link to the Past volt az első olyan remake, melybe pluszt is raktak bele. A zenét még jobbá tették, Linknek van hangja. Nem is beszélve a plusz egy Dungeonról, mely akkor nyílik meg, ha végigvisszük a Four Swordsot. Nagyon durva lett! Aki SNES-en játszotta, annak talán egy kicsit furcsa lehet a GBA verzió gombkiosztása, de hamar meg lehet szokni.

Mi mást is mondhatnék konklúzióként, minthogy egy olyan remekművel van dolgunk, mellyel nagyon sokat veszíthetsz, ha kihagyod!

A Gamer 365 alternatív jelenjében beszél a Super Nintendóról, és beszél arról, hogy CD-s lett volna a Sony által a SNES. Ez már egy ideje közismert tény, de annak, hogy miért vetette el mégis a Nintendo az ötletet, arról itt olvasok először: Azért hátrált ki a Nintendo az egyezség mögül, mert nem tetszett nekik, hogy a Sony teljes jogot kapott volna a játékok felülvizsgálatára.

Ezt így olvasva elkezdtek kavarodni bennem a gondolatok. Most akkor ez azt jelenti, hogy ha valóban Sony CD-ROMos lenne az SNES, akkor az összes játékota Sony dönti el, hogy megjelenhet-e vagy sem? Mert én ezt így képzelem el. És ha ez tényleg így lett volna, akkor beláthatatlan következményei lettek volna. Mert lehet, hogy a Sony a Nintendo fejlesztéseket is felülvizsgálta volna. És akkor mi van, ha nem tetszik nekik például a Link to the Past, vagy a vagy a Super Mario World? Talán meg se jelentek volna ezek a fantasztikus játékok! Vagy sok évvel később! Ilyenkor érzem egyre inkább azt, hogy büszke lehetek arra, hogy Nintendós vagyok! Az sincs kizárva, hogy a Sony teljesen a feje tetejére állította magát a Nintendo franchise-t is.

Annak ellenére, hogy Nintendós vagyok, azt soha nem tagadtam, hogy jót tett a Playstation megjelenése a konzolpiacnak, mert a cenzúrázatlan játékaival rendesen lázba hozta a játékkészítő cégeket, emellett a Gamer társadalmat is jelentősen kibővítette. Ezzel nincs is semmi baj, de hogy a Nintendón keresztül írja át a videojáték fogalmat, azt már nem!

Aztán a Nintendo 64 is azért maradt meg kazettás rendszernek, hogy ne lehessen másolni a játékokat. Az elképzelés nagyon jó volt, csak akkor jöttek rá, hogy hiba volt, amikor látták a Playstation mutatóit. Hogy még így is nyereséges játékokat gyártani a Sonyra.

Aztán a GameCube-bal megpróbálkoztak ezzel a 8 cm-es DVD-vel, hogy erre írják rá a játékokat. Ezzel nem lehetetlenül el a játék másolás, hanem megnehezedik, ugyanis a 8 cm-es írható DVD-k jóval drágábbak, mint a 12 cm-es testvéreik. Aztán végül a Wiinél megpróbálkoztak a normál méretű 12 cm (olykor dupla rétegű) DVD-vel, és többek között is ennek is köszönhető a Wii sikere. Maga a gépre nagyon könnyű lett játékokat másolni, de Wiire játékokat csinálni így is nyereséges, mert a chippeltetést így is kevesen vállalják be.

Én egyébként nagyon másolt játék ellenes vagyok, de megértem azokat, akik ehhez folyamodnak. Hiszen sokunknak nincs pénz arra, hogy eredeti játékokat vegyenek, ugyanakkor szeretnének minél több játékot kipróbálni. Én sem vagyok olyan mérhetetlenül gazdag, de nekem minden játékom eredeti. És látom az eredeti játékok értékét. Nem is azért, mert kiadom értük a 8-10000 forintot, hanem mert érzem, hogy ez a Nintendo gyártmánya, és nem holmi TDK vagy Verbatim logót látok a tokon. Én úgy vagyok vele, hogy inkább bezárom azt a kaput, melybe belépve nagyon sok játékot kipróbálhatok, de nem eredetiben. Elveszne a játék igazi értéke.