Végre megszerezhető az album! ^_^ Azt már az első pillanattól kezdve tudtam, hogy nem fogok csalódni benne, de így másodjára hallgatva már tudom. Jó, most csak a kezdeti lelkesedés, és boldogság beszél belőlem, de egyszerűen 1000%-os az új Okui Masami album! ^^ Mindjárt felteszem ide is.

Szórakoztató és hangulatos a Mario Tennis Open, de van egy nagy hibája, ami nagyban visszavesz a játékélményből. Ez pedig az igazságtalan power-up. Akárcsak a Mario Kart-ban itt is vannak különböző tárgyak, melyek felvihetik a dolgunkat. A lényege az, hogy az egyik térfélen valahol véletlenszerűen megjelenik egy-egy tárgy, ahova ráállva, ha X gombbal ütjük vissza a labdát, akkor nagyobb erővel üthetjük vissza, vagy jól megcsavarodik a labda, melyeknek köszönhetően jóval nehezebb lesz ellenfelünknek visszaütni a labdát.

A Tournament viszonylag könnyű, ha megnyerjük a Champions Cup-ot, akkor újabb négy bajnokság lesz elérhető, ahol a gépi karakterek Star Characterré válnak. Nehezebb is lett a játék, de inkább az a baj, hogy sokkal igazságtalanabb. Ugyanis feltűnően sokszor jelennek meg power up-ok az egyik térfélen, és az nem az enyém. A gép folyamatosan használja, és ha vissza is tudok ütni egy-egy power shot-ot, akkor a következő biztos nem fog menni, ugyanis játékosunknak kell egy pár tizedmásodperc mire magához tér, a gépi játékos pedig a másik irányba üti vissza, és ha az is power up ütés volt (márpedig erre jó esély van), akkor lehetetlenség visszaütni. Az eset pikantériája, hogy ha a gép nyerésre áll, akkor a mi térfelünkön dominálnak a tárgyak, és akkor ki lehet egyenlíteni, de következőleg visszaáll minden a régire. Amikor ezt felfedeztem, akkor már nem is érdekelt az egész, mert már azt éreztem, hogy nem én játszik, hanem a gép játszik velem. Vagy az idegrendszeremmel, de azt nem engedem meg.

Rosszul lett megoldva a power up, de nemcsak ez a baj, hanem az is, hogy amíg a Mario Kart-ban poén, addig a Mario Tennis-ben már annyira nem. Mivel maga a teniszjáték sokkal komplexebb, komolyabb, ezért szerintem nem lehet elbagatellizálni tárgyakkal, mert nem szórakoztatóvá, hanem idegesítővé, vagy közömbössé válhat a játék. Pedig a többi játékmód nagyon jó.

Érdekes diákmunkám van, Nyugdíj igazgatóság egyik irodájában rögzítek adatokat. Bér, nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási járulék... Érdekessége számomra abban rejlik, hogy 1988-1997 közötti adatokat kell berögzíteni, és ahogy nézegetem a papíron szereplő dolgokat, valósággal elfog a nosztalgia. Másrészt meg amikor látom a béreket, és hogy mennyi járulékot vontak le, azért komolyan elgondolkodtam azon, hogy meg lehetett-e élni akkoriban? Jó, tudom, hogy akkor az árak is lényegesen alacsonyabbak voltak, de a mostani fejemmel valahogy nonszensznek érzem, hogy ha 1991-ben dolgoztam volna, akkor az egész havi munkámért 4-5.000 forintot vigyek haza. Tavaly jelent meg a Best of könyvsorozat, egy néhány részét megvettem 1990-1993-ig, most kíváncsiságból végiglapozgattam az 1991-es évit, akkoriban tényleg totál más világ volt. Igazából elgondolkodva a dolgokon arra jöttem rá, hogy igazából a dolgok nem változtak sokat az elmúlt 20 év során, csak mi lettünk mások. Igazából én a mobiltelefon létét a mai napig totál feleslegesnek tartom. Nemrég láttam egy ilyen plakáthirdetést mobiltelefon kapcsán: "A világ felgyorsult. A mobilod is?" Ez bicskanyitogató számomra. Nem elég, hogy hirdeti, hogy milyen egy érzékelten felgyorsult világban élünk, ahol az embernek nincs ideje magára, de még meg is kérdezi, hogy alkalmazkodtál már hozzá? Nem, én nem alkalmazkodtam hozzá, és nem is kívánok. Igazából nem is a gondtalan gyermekkort sírom vissza, mert jól érzem magam a jelenben is, tényleg sokkal inkább azt a nyugalmat, amikor még nem volt ennyire elbulvárosodva a média, és több idő volt egymásra, bár erre is csak azt a már-már sablonszövegnek mondható dolgot lehet mondani, hogy minden a fejben dől el, és szemléletváltás kérdése az egész. Talán az internetről nem tudnék lemondani. Olyan sokat ad az embernek manapság, hogy azt nem nagyon lehet pótolni.

Ennek örömére több hónap után nemrég meghallgattam Orsi: Ha lemegy a Nap albumát, a mai napig tisztán látom azt a kövérkés gyereket magam előtt, aki én voltam, amikor azokat a '90-es évek beli dalokat hallgatom, amiket akkoriban nagyon sokat hallgattam.

Viszont felfedeztem most egy egyéni zenét. Devin Taylor a zeneszerző, és régi Nintendo játékok zenéit hangszereli át, de még milyen jól! Nagyon kellemes hangzást ad nekik, érdemes belehallgatni, amit ezen link alatt meg lehet tenni.