Más blogomban már írtam, hogy mi történt, nem szeretném ezt még egyszer részletezni. Hétfőn bekerült a telefon a szervizbe, őszintén remélem, hogy tudják tartani a másfél-két hetes határidőhöz magukat, amit ígértek, és nem valósul meg nálam az a történet, amit lehet olvasni, hogy vannak, akik 4-5 hetet várnak a telefonjukra.

Hihetetlen, hogy egy telefon mennyire információfüggővé tud tenni. Ráadásul egy kifejezetten jó telefonom van, Xiaomi Redmi Note 4, ami középkategóriás áron kínál csúcsminőséget. És ahogy szétnéztem tényleg, drágábban is olyan telefonokat lehet találni, melyek nem tudnak annyit, mint a Xiaomi. Ezt 55.000 forint körül lehet venni, hasonló tudásúakat meg 100.000 forint körül lehet találni. Ennek köszönhetően egyre jobban elterjed Magyarországon, egyre nagyobb a híre. Ennek örülök is, mert tényleg nagyon jó telefon, és azóta úgy vagyok, hogy ha okostelefon, akkor csak Xiaomi. Csak a "leejtést" ugyanúgy rosszul viseli, mint a többi. Ha törik az a kijelző, akkor nagyon törik. :(

Addig egy Nokia 106-os telefon helyettesíti. Ez mobiltelefon, semmi okossága nincs, még fényképezőgéppel sem rendelkezik, így tényleg csak telefonálás és SMS a fő funkciója. Ennek ellenére szeretem, és azt gondolom, hogy a Nokia gyártja a "legvállalhatóbb" mobiltelefonokat. A trendet értem alatta, hiszen mára cikivé vált a mobiltelefon. Mi az, hogy valakinek még ócska mobiltelefonja van, amikor ma már az okostelefon az általános? Pedig egyáltalán nem rossz dolog a mobiltelefon. Amikor még gimnazista voltam micsoda menőség volt. Az első mobiltelefonomat még 2002 júniusában kaptam (viszonylag későn az átlaghoz képest), egy Nokia 3330-as volt. Ami mára "téglafonként" minősült át, akkor talán korának legjobb tömeggyártásra tervezett telefonja volt. Volt ára, de azzal együtt egy minőség járt mellé, ennek köszönhetően népszerű volt, talán egy státusz is kötődött hozzá. Többet ért az akkori Sony Ericsson, Alcatel, és hasonló telefonokhoz képest. Aztán 2004 januárjában lett egy Nokia 3410-esem, ami szintén nagyon jó volt, szerettem. Aztán úgy emlékszem, hogy volt egy 3510-es is, de akkor kezdte jelentőségét veszteni a Nokia. Amit sajnálok, mert nagyon jó telefonokat csinált sokáig. Csak aztán jött a Lumia széria, és a Microsoftos operációs rendszer...

Nagyon sokáig nem füllött a fogam egy okostelefonra, azt gondoltam, hogy csak az adatlopásról szól a dolog, meg hogy rajta függj. És ha már mobiltelefon, akkor Nokiát akartam a régi idők emlékére, így esett a választás 2015 augusztusában a 106-os modellre. Jó telefon, ajánlom mindenkinek, aki még nem akar váltani okostelefonra. De talán azoknak is érdemes Nokiát választani, akik már okostelefonban gondolkodnak, mert ahogy elnéztem, a Nokia ismét komolyabban visszatérőben van. Most már komolyan gondolja az okostelefon bizniszt a számozott modelljeivel, mely ezúttal már Androidos operációs rendszert kapott. Azt amúgy érdekesnek tartom, hogy egyre több használt mobiltelefon üzletben látok régi Nokia 3310-es modellt. Egy helyen még 3410-es is volt. Nem tudom, hogy terjedt el ismét, de jó érzés volt látni, komolyan elgondolkodtam azon, hogy ha lenne anyagi lehetőségem, vennék magamnak egyet. Na nem használatra, hanem emlékbe, hogy egyszer volt ilyenem, és szerettem.

Hozzászoktam már egyébként az okostelefonokhoz, már én is sokat használom, amikor úton vagyok. El is gondolkodtatott a dolog, hogy mivé lett az internet, ahhoz képest, hogy régen milyen lehetőséget láttak benne. Emlékszem, már 1996-1997 körül lehetett hallani az internetről, és hogy bizonyos üzleteknek, vagy énekeseknek, előadóknak weboldaluk van, és azokon információkat lehet olvasni. Én viszonylag későn kezdtem el internetezni, először weboldalt 2001 júniusa körül kerestem fel. De arra lehet emlékezni, hogy 20 éve még nagy jövőt jósoltak az internetnek, mennyire jó lesz, ha elterjed és mindenki szabadon juthet hozzá információhoz. Az utóbbi megvan, hogy ez jó-e az már kétséges. Egyrészt függővé tesz, másrészt a Facebooknak köszönhetően centralizált lett az internet. Igazából jó is, hogy szervizben van a telefon függőség szempontjából, mert többször azon kaptam magam, hogy le kellett állítsam magam, mert már túlzottan rá vagyok függve a telefonra, és a rajta elérhető információkra. Volt már olyan, hogy idegességet éreztem magamban, mert azt éreztem, hogy nem kapok elég információt. Érdemes kicsit kiengedni, és amíg a szervizben a telefon, addig átgondolni, hogy jó dolog az okostelefon, és az információk rajta, de okosan fogyasztani azokat. Addig magamat szervizeltetem pszichésen.

Néha nézegetem a táblagépeket műszaki boltokban, mert azon gondolkodok, hogy talán érdemes lenne nagyobb kijelzőn internetezni, videót nézni, elektronikus újságot, könyvet olvasni. Az ötlet nem rossz, csak egy jó táblagép is 100.000 forint körül van, a másik meg az, hogy akkor az meg az okostelefon létjogosultságát kérdőjelezné meg, hiszen a táblagép mindent tud, amit az okostelefon, kivéve telefonálni és SMS-t is küldeni. Szöveget írni táblagépen mondjuk kényelmesebb, mert rengetegszer fordul elő, hogy félregépelek okostelefonon, mert túl kicsi a billentyűzet. De okostelefon mellett táblagépet "tartani" tényleg luxus, mert a kettő szinte ugyanazt tudja, és akkor már inkább az a kényelmi funkció legyen meg, hogy a telefon tud mindent, pluszban ott a telefon és az SMS funkció. Nem utolsó sorban a Xiaomi nem gyárt táblagépet. Ez is oka (mármint, hogy az okostelefon mellett felesleges táblagépet venni) a táblagépek kihalásának. Kár érte, mert amúgy jó dolog.

Ahogy írtam tegnap, megvan a 40 dal, amit listába tennék Yonekura Chihirótól, de a rangsorolás még nincs kész. Mostanra lett meg. Igazság szerint eléggé nehéz volt megcsinálni a listát. És nem ilyen "zsűri-szerű" okok miatt, hogy annyira jó mindegyik, hogy olyan nehéz volt rangsorolni őket. Hanem mert hiába a legjobb 40 dalát választottam ki (legalábbis számomra a legtetszetősebbeket), könnyű csoportokra osztani őket, mert kevés az igazán egyéni dal. És ezen csoportokon belül volt nehéz rangsorolni őket. Végül sikerült, de a nehézséget már a 40. helyezett dala is jól szemlélteti.

FLAME

Az egyik ilyen bizonyos csoport, melybe néhány Yonekura Chihiro dalt sorolok, az "elvesztegett dalok" csoportja. Azért elvesztegetett, mert az alapötlet nagyon jó, de a kivitelezés vagy félkész, vagy én személy szerint más irányba vittem volna el a dolgot. A FLAME is ilyen. Nagyon jó, szívesen hallgatom, de még azért lehetett volna dolgozni rajta, hogy még jobb legyen. A szöveghez nem kell nagy japán tudás, aki eleget hallgatott japán dalt, és foglalkozott dalszövegekkel, az hallhatja, hogy egy végtelenül egyszerű szövegű dalról van szó. Olyan szavak vannak benne, melyek a japán dalok kb. 80%-ában megtalálhatók. A szöveg egy pillanatnyi krízishelyzetet dolgoz fel, ahol ha nem adjuk fel, akár csodák is történhetnek. A láng fellobban. Sablonos, mégis jó hallgatni. A zene és a dallamvilág, kifejezetten hangulatos, de túl gyorsnak ítélem meg, mintha ledarálná a szöveget. Lassabban hatásosabb és szebb lett volna.

Most, hogy az okostelefonom szervizben van, többet játszok a Nintendo 3DS-sel. Ugyanis egy Nokia 106-os mobiltelefon helyettesíti, és bár szeretem, nem lehet rajta sokmindent csinálni.

Így újra elővettem a Nintendo 3DS-t, és azon játszok. Egyrészt alkalomadtán azon játszok UNO-t (megjelent DSiWare-re is, ugyanaz a cél fejlesztette, mely később az okostelefonos változatot is), meg elővettem a New Super Mario Bros.-t. Azt a mentésemet viszem tovább, amelyik még nincs végigjátszva, hogy meglegyen a felfedezés élménye. Hiszen eléggé régen játszottam vele, így valamilyen szinten újra felfedezem. Az 5. világban volt ez a mentés. Volt itt némi nehézségem, a szellemházban bénáztam el a dolgot, Broozer-rel voltak problémák. Ő a bokszoló szellem, legtöbbször a második nagy érme megszerzésénél haláloztam el. Oda egy ajtó vezet, és csak egy "kijelzőnyi" a tér. Hat Broozer közelít feléd, az érme meg legfelül van, a többit meg lehet sejteni. Ez sokáig nem akart sikerülni, de aztán csak ráéreztem, hogy kell ezt jól megcsinálni, és végül meglett. Végül az 5. világ meglett, most a hatodikat fogom elkezdeni.

Ahogy néztem az Activity Log-ban a statisztikát, azt láttam, hogy a WarioWare: Touched! játékban már nem hiányzott sok, hogy meglegyen a 10 óra, ezzel is próbálkoztam. Végül ma, a 85-ös buszon meglett. A busznak az egyik játék okán van jelentőssége. Wario alapjátékaiban próbáltam erősíteni, és valami olyat láttam, amire nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna. Wario játékainak "Boss játéka" az, amikor legyeket kell üvegen keresztül lecsapni. Ügyesnek kell lenni, mert túl sokszor csapunk az üvegre, akkor az betörik, és mi vesztünk. Ezt sikerült elérni a buszon, mert az rázkódott, és többször akaratlanul is rácsaptam az üvegre a játékban. Egyszer betört, pedig már csak egy légy maradt. Most az történt, hogy ez a légy közel jött hozzám, nagy lett, emberi szeme lett, és kinevetett. Úgy megrémültem a látványtól, hogy kiesett a kezemből a 3DS. Szerencse, hogy ültem, mert biztos, hogy látványosabb lett volna, ahogy megijedek. Nem emlékszem arra, hogy ilyet láttam volna, mert biztos, hogy akkor is hasonlóképp reagáltam volna. Ugyanis valóságosnak mutatkozott a légy, és egyébként is hajlamos vagyok azon megijedni a hasonló dolgokon, de most azt hittem, hogy meghackelték a 3DS-t, és tényleg felém jön az a légy. Komolyan megijesztett.

Hasonló utoljára 2010 januárjában történt, amikor végigvittem a New Super Mario Bros. Wii-t. Akkor ugye az van, hogy többször le kell győzni Bowsert. De ezt akkor nem tudtam, legfeljebb sejthettem, hiszen ez trend a Nintendónál. A lényeg az, hogy amikor először harcolunk meg Bowserrel, akkor felül egy kalitkában látjuk Hercegnőt, amint háttal áll nekünk, és eltakarja az arcát. Teljesen logikusnak tűnik, hiszen fél Bowsertől. Amikor legyőztük, akkor Hercegnő megfordul, és kiderül, hogy a Hercegnő ruhában egy Kamek volt. Ez is olyan szinten megijesztett, hogy kiesett a Wiimote a kezemből, és le kellett állítani a játékot, mert teljesen kihagyott az agyam is. Az ijedtségemet ráadásul tetézte az, hogy hajnali fél 2 körül volt, töksötét, így aztán még emlékezetesebb volt a jelenet. Pár perc alatt azért sikerült annyira összeszedni magam, hogy befejezzem a játékot, és végső csapást mérjek Bowserre. Emiatt a jelenet miatt dupla volt a bosszúvágyam, és bizony nem kegyelmeztem, amikor eljött az idő. Emlékszem, még ekkor is gyanúsan néztem Hercegnőt, hogy na most mivé fog változni? Szerencsére ekkor már nem volt semmi, csak az ending jött.

De látszik, hogy nemcsak a PlayStation-re és XBOX-ra megjelenő Resident Evil és hasonló horrorjátékok lehetnek ijesztőek. Pont, hogy a Nintendo csinálja a legijesztőbb játékokat, mert a legkevésbé sem számítasz rémisztő jelenetekre, és bejönnek.