Újabban németül olvasok híreket a Nintendo világáról. Az NTower a legnagyobb német nyelvű Nintendo weboldal. Hát, más németül olvasni, konkrétan azt érzem, hogy az agyamat is át kell állítani. Másfajta gondolkodás kell a némethez. Egy adott nyelvben benne van az adott nép kultúrája azáltal, hogy fejezi magát, hogyan állítja össze a mondatot. És bár vannak hasonlóságok a magyar és a német nyelvtan között, de alapvetően lassan megy az olvasás. Kiszótárazom az ismeretlen szavakat, hogy azért csak tudjam, mit olvasok, és figyelem a mondatszerkezetet is. Szeretnék jól tudni németül, megcsinálni végre a középfokú írásbeli nyelvvizsgát, de nem azt akarom, hogy a nyelvtani szabályok bemagolásával tanuljak meg németül, hanem olvasni minél többet, hogy evidencia legyen a német kifejezésmód.

A német nyelv fejlesztésének céljából elkezdtem írni is. Gondolkodtam azon, hogy most nyissak új blogot, mely német nyelvű lesz, de vonakodtam megtenni, mert már végképp sok időt vett volna el az írásra. De amikor megláttam, hogy az NTower-ön is lehet blogot nyitni, na mondom magamban, ez kiváló lehetőség lesz. Nemcsak fejleszthetem a német nyelvtudásomat az írás által, hanem egyből kapok visszajelzéseket, kommenteket is. Meg is született az első írás. Nem annyira hosszú, de ez is nagyon lassan született meg. Szinte kényszeresen ügyeltem arra, hogy a lehető legjobb legyen, nagyon sokat nézelődtem interneten, hogyan fogalmazzam meg az adott mondatot nyelvtanilag helyesen. Szavaknak sem volt könnyű utánanézni, mert a németben is megvan az, hogy egy szónak több jelentése van, és nem mindegy, hogy melyiket használom, mert adott esetben más aspektusban használhatják. De a kommentek alapján megérte. Örültem a fogadtatásnak, úgy néz ki, jó társaság van itt. Persze, tisztában vagyok azzal, hogy nem feltétlen lehet itt sem mindenki kedves, de ők (egyelőre) elkerülnek. Megkértem Mazsibazsit is (akinek felsőfokú nyelvvizsgája van németből), hogy nézze át, és segítsen javítani a hibákat. Rá is világított egy-két hibára. Aztán megkértem azt a német fiút is, akit a Haikyuu!! által ismertem meg, hogy olvassa el, és mondja el, mit gondol. Elmondása szerint jobban fogalmazok, mint néhány ismerőse. Ha ez tényleg így van, akkor megérte.

Szeretek egyébként németül írni, azt érzem, hogy a németek szókészlete, mondatszerkezete, kifejezésmódja közelebb áll hozzám, mint az angoloké. De hogy mennyire szükséges odafigyelni, tegnap az volt, hogy néztem a Harry Potter és az Azkabani foglyot a Sat 1-en, közben angolul írtam egy holland fiúnak, és többször majdnem németül írtam neki, annyira koncentráltam, hogy értsem a filmet. Mondjuk nem lett volna gond, mert ő is tud valamennyire németül, de amíg nem megy jól a nyelv, addig nem merek chatelni németül, mert nagyon lassan menne. Lehet, hogy aztán, ha menni fog, majd németül chatelek azonnal, akikről tudom, hogy beszélik a nyelvet.

Mivel most nézem másodjára a Haikyuu!! Karasuno Koukou vs. Shiratorizawa Gakuen Koukou-t, ezért most szántam rá magam, hogy meghallgassam a harmadik évad OST CD-jét. Mivel ez csak 10 részes, ezért csak egy CD jelent meg az előző két évaddal ellentétben, melyeknek zenéi 2-2 CD-n jelentek meg.

Annyira nem jön át zenében az a fajta dinamizmus, ami a harmadik évadot jellemzi. De azért vagyok annyira lenyűgözve, mert fantasztikusan tudta Furudate Haruichi megoldani azt, hogyan érzékeltesse, hogy a tét nem kisebb, minthogy a nemzeti bajnokságra kijusson a csapat, ennek megfelelően szinte emberfeletti küzdelmet látunk a pályán, mégsincs olyan érzésem, mintha az Olümposzról közvetíteték a meccset. Hiába tudom a végeredményt, úgy szurkolok, és úgy kommentálom az eseményeket, mintha valódi lenne a meccs. Ezt nemhogy egy sportanime nem tudta megadni, de még a KÖZELÉBE nincs annak a hangulatvilágnak, ami a Haikyuu!!-ban nagyon megvan. És ami érdekesség, hogy Tendou Satori-t is egészen megszerettem. Mondjuk ebben komoly szerepet játszott az a holland fiú, akit nemrég ismertem meg a Haikyuu!! által, és neki Tendou-kun olyan szinten a legjobb az egész animében, mint nekem Kageyama Tobio. Egy kicsit tartottam is tőle, na vajon milyen barátság keletkezhet abból, hogy valaki az általam legjobban gyűlölt karakterért bolondul, ehhez képest nagyon jókat beszélgetünk, és azt gondolom, hogy egész jól összebarátkoztunk. Kérésemre elmagyarázta az érveit Tendou-kun mellett, és figyelve most őt, meg tudom érteni, hogy mit szeret benne annyira. Nagyon is fontos szerepe van az animében, távolról sem annyira gyűlöletes, mint amennyire gondoltam az első végignézéskor. Most már csak Oikawa Tooru-t kell valakinek tisztára mosnia. Ő számomra csak egy pojáca, aki élvezi a lányok népszerűségét, amúgy semmi szerethető nincs benne. Semmi olyasmi nincs benne, ami férfivá teszi őt, legalább annyira, mint a többieket. Ha majd sokkal előrébb fogok tartani a mangában, elképzelhető, hogy megírom az "összeesküvés-elméleteimet" Kageyamáról. Van már jónéhány, de további érveket keresek mellette. Mellesleg valami eszméletlen mennyi ilyen elméletet lehet gyártani a Haikyuu!!-ről. És ez kiváló munka a mangakától. Egyrészt összehozott egy minden téren kiváló művet, másrészt meg olyan utalásokat rejtett el bizonyos karakterekkel kapcsolatosan, melyek bőven adnak alapot mindenféle teóriák gyártására. Ezek pedig kiváló lehetőséget adnak arra, hogy beszélgessünk az animéről, mangáról, ezáltal életben tartva a sorozatot. Egymás között privátban, de akár a világhálón is. Ezt vehetjük akár marketing húzásnak is, de az biztos, hogy fenntartja az érdeklődést.

Fűű, de elkalandoztam, pedig csak zenékről akartam írni. De legyen akkor. Mert mint írtam, meghallgattam a harmadik évad OST-jét. Ez egy kicsivel jobb, mint az első kettő, sőt találtam két olyan dalt, ami kiválóra sikeredett. Ezeket meg is mutatnám.

Tsuki no Wa

Tantan

A közös bennük, hogy mind a kettőt Tachibana Asami szerezte, így nem annyira a dinamizmus jellemző rájuk. Bár a Tsuki no Wa még egész gyors, de a Tantan kifejezetten melankolikusra sikeredett. Ilyen zenéket akkor szoktam hallgatni, amikor valami nagyon bánt vagy nyomaszt, de nem reménytelen a helyzet. Csak ott és akkor nagyon rossz. Az ilyenfajta dalok egyfajta vigaszt nyújtanak. A Tsuki no Wa meg valamivel egyszerűbb. Nincs benne annyi érzelem, a hangulatát szeretem.

Aztán lehet, hogy ha meghallgatom az OST-ket minél többször, akkor újabb kedvenceket találok még.