Ahogy egyre több emberrel ismerkedek meg a Haikyuu!! Discord szervereknek köszönhetően, úgy találkozok egyre több animével, amikről eddig nem hallottam. Az egyik francia srácnak például egy olyan animés fiú a profilképe, aki lazán lehetett volna Kageyma Tobio testvére. Ugyanaz a fekete haj, és hasonló a stílusban megrajzolva, mint Kageyama haja. Meg is kérdeztem tőle, hogy ki ő, melyik animéből van. Akkor beszélt nekem a Kimi no Suizou wo Tabetai-ról. Ez egy nagyon rövid, két kötetes mangából készült movie, aminek a története nagyon hasonlít a Shigatsu wa Kimi no Uso-hoz. Ami számomra gyűlöletes alkotás, erről itt és itt írtam részletesen. A Kimi no Suizou wo Tabetai is egy halálosan beteg lány történetét meséli el, akin már nem lehet segíteni. Nincs is spoilerezni a végén, a lány temetésével kezdődik a film. Aztán persze visszamegyünk az előzményekhez.

Yamauchi Sakura a iskola könyvtárában találkozik Shiga Haruki-val, aki szinte semmilyen szociális életet nem él. Mindene a könyvek, a regények, számára a más írók által megálmodott világ sokkal izgalmasabb, mint a valóság. Tehát, tipikus japán, zárkózott fiú, aki inkább kerüli az emberekkel való kapcsolatot. Mégis meglát valamit benne Sakura, ami miatt ő lesz az egyedüli, akinek megmondja, hogy halálos beteg. Haruki olyan szintű apátiával konstatálja az információt, mintha csak arról beszélt volna, mit evett a Burger King-ben. A lány mégis megkedveli őt, és minden alkalmat megragad, hogy a fiúval lehessen. Közösen esznek, valamint egy hétvégét is eltöltenek együtt egy szállodában. Habár Sakura alapvetően pozitív szemléletű lány, és láthatóan igyekezett jól kezelni a tényt, hogy nincs sok hátra az életéből, mégis valamiben komoly különbséget mutat a Shigatsu wa Kimi no Uso Miyazono Kaori-jával szemben. Sakuráról elhittem, hogy jól viseli a közeli halálának tudatát, nem játszotta túl a "semmi baj nincs, soha jobban nem voltam még" érzést. Bár ez csak félig igaz, mert a hotelben egyszer verbálisan úgy rányomult a fiúra, hogy szemmel láthatóan sok volt az már neki.

SPOILER

Az egy nagyon érdekes jelenet volt, amikor később a lány lakásán Haruki valóban rányomult a lányra. Semmilyen szexuális vágy nem hajtotta őt, egyszerűen tettekkel akarta érzékeltetni vele, hogy bánik vele. És ahogy Sakura megijedt... Ugye, hogy viszont már nem annyira vicces? Utána a lány érzékelhetően visszafogta magát, és maradt az a kedves lány, aki életvidámságával inspirálta a fiút. Igazából tetszett a viselkedése, ahogy letámadta a lányt, mert Sakura ugyan mondta, hogy csak viccelődik... De mivel Haruki nincs hozzászokva az ilyen viccekhez, és érzékelhetően kényelmetlenül érezte magát azokban a helyzetekben, ezért visszaadta azokat, amiket verbálisan kapott. Így Sakura a fiú stílusában visszakapta a verbális poénjait, amivel ugyanannyira kényelmetlenül érezte magát, mint Haruki.

SPOILER VÉGE

Nem lehet egyértelműen megmondani, hogy szerelmi kapcsolat van közöttük. Azt lehetett érezni, hogy megkedvelték egymást, és habár különböző személyiségek, inspirálják egymást. Én egyébként hiszek abban, hogy két különböző személyiség összejöhet, és akár boldogok is lehetnek együtt. Ez akkor fordulhat elő, ha olyan tulajdonságban különböznek, amit magukban hiányolnak, ezáltal felnéznek a másikra, akiben az megvan. De itt a mű eredeti szerzője egyértelműen nyitva hagyta a kettejük közötti kapcsolat kérdését. A nézőre van bízva, hogy minek látja Sakura és Haruki viszonyát. Az persze megint más kérdés, hogy mi lett volna, ha a srác bevállalósabb lett volna, akkor jó eséllyel lett volna párkapcsolat. A film vége alapján, ha nem is vele, de mással erre mindenképp esélye van. Ötletes volt a befejezés, értelmet adtak a lány halálának. Haruki személyes gyásza meg csodálatos jelenet volt, az komolyan megérintett érzelmileg.

Nagyon szép movie volt, hiteles érzelmekkel. Az is tetszett, hogy Sakura végül tudott alkalmazkodni Harukihoz, de inkább Haruki-val tudtam érzelmileg azonosulni. Az ő jellemfejlődése ugyan nem látványos, de határozottan érzékelhető. Ha ilyen lett volna a Shigatsu wa Kimi no Uso, akkor a legjobb Slice of Life-ok egyike lett volna. Így bejelentkezett a helyére a Kimi no Suizou wo Tabetai, melyet biztos, hogy meg fogok még nézni.

Vasárnap volt Nintendo nap a Vault51 Gamer bárban. Eléggé régen volt már nagyobb Nintendós rendezvény, örültem is neki, hogy végre több emberrel találkozhatok. A mai Nintendo találkozót viszont nemcsak bagszi szervezte, hanem FutuRetro is, aki szinte az összes retro Nintendo konzolt elhozta. TV-vel, játékokkal, teljes felszereltséggel, mintha több száz embert várnának. Nagyon kitett magáért.

Az utóbbi időkben kevesebbet vagyok Facebookon aktív, Twitteren annál inkább, ezért nem tudom, mennyire volt eseményoldala a találkozónak, illetve hányan jelölték be, hogy jelen lesznek, az biztos, hogy a személyes várakozásaimtól nagyon alulmaradt az a kb. 20-25 fő, mely jelen volt. Már csak ahhoz képest is, hogy mennyire fel voltak szerelkezve. Mert bagszi is hozta a Wii U-ját, Switch-ét, tőle is voltak TV-k, meg LABO-k is voltak kipróbálhatók, az egész tényleg olyan érzetet adott, mintha egy nagyobb rendezvény része lenne ez a Nintendo nap, ahova többszáz embert vártak. Én 11 körül érkeztem meg, meg is lepett, hogy alig voltak még emberek. Mondjuk nagyon a terep sem volt kész, mindenki még nagyban pakolászott. Egyedül Gabrol-ra emlékszem, aki jelen volt. Őt viszont nagyon lekötötte a LABO VR játéka. Érdekes volt látni, hogy szinte kizárta magából a külvilágot.

Mint ahogy azt is jó volt látni, hogy mindenféle korosztály jelen volt. Az egészen kicsi gyerekektől a középkorúakig. Úgyhogy nem voltunk olyan sokan, de a korosztály-béli szórás az nagy volt. A kicsik természetesen az újabb játékokkal játszottak, mi idősebbek meg a retróval is játszottunk. FutuRetrónak köszönhetően NES-től kezdve GameCube-ig minden retro konzol jelen volt, sőt, japán Famicomon még a japán Super Mario Bros. 2-vel is lehetett játszani. Még piaci Nintendo is helyet kapott, amit igazából a mai napig nem támogatok, hogy jelen vannak ilyen rendezvényeken. Nem is igazából azért, mert a szegénység szimbóluma, és sokan piacról jutottak hozzá videojátékokhoz, hanem azért, mert az alacsony áruk miatt sokan innen tudják, hogy videojáték egyáltalán létezik, és ezért van az, hogy sokaknak csak a Super Mario Bros.-ig terjed ki a Mariós tudása. Aztán miután alig volt marketingje később a Nintendónak, ezért inkább csak a PlayStation és az XBOX maradt meg a köztudatban. Ezért csodálkoznak jónéhányan arra rá, hogy Nintendo a mai napig létezik. Úgyhogy nálam a piaci gépek inkább annak a szimbóluma, hogy mennyire tájékozatlanok a magyarok videojátékok terén, és azzal, hogy ilyen gépek jelen vannak rendezvényeken, mintha ennek a szegénységnek állítanánk emléket.

Maga a helyszín egyébként tetszett. Először voltam a Vault51 Game Bárban, kifejezetten szimpatikusnak tűnt. A retro reklámok mondjuk furcsa érzetet adtak, de maga a hely kellemes hangulatú volt, el tudnék képzelni ide Nintendo találkozókat. Az ott dolgozók is szimpatikusnak tűntek. Nagyon bízom abban, hogy ez végre egy ideális hely lesz.

De fantasztikus, hogy ennyi konzol ki volt állítva, és játszható volt. Meg FutuRetro elhozta a hatalmas Game Boy gyűjteményét, és ami a legmeglepőbb volt, elhozott négy Virtual Boy-t is! Konkrétan életemben most láttam először, nemhogy kipróbálni... Hát ennek ma lehetőséget adtam, és kipróbáltam a Mario Tennis-t, ezen a gépen. És hát valami rettenetes volt. Magával a játékkal nem volt gond, de a szemüveg valami rémálom volt. Rettenetesen kényelmetlen, ugyanis a szemüveg körüli rész olyan anyagból van, ami egyáltalán nem szellőzik át, ezáltal a szemem körüli rész megizzadt. Emellett rossz a vágás az orrnál, ugyanis egy részét "befogja" (nem tudom ezt írásban kifejezni), ezáltal levegőt venni sem lehet rendesen. 5 perc után megköszöntem a lehetőséget, Virtual Boy-t soha többé!

Kvízverseny volt, az egyiket bagszi szervezte, Nintendo Switch kérdéssor volt, a másikat, a retrósat FutuRetro. A Switch-es könnyű volt, abban azért végeztem a középmezőnyben (ha jól emlékszem 6. voltam), mert az első két kérdésről lemaradtam, a retrósnál viszont ott voltam végig. Na ez nagyon érdekes volt, mert rendkívül nehéz volt. Voltak benne kérdések és olyan válaszlehetőségek, hogy el nem tudok képzelni, honnan jött. O_O Ennek ellenére 3. helyen végeztem. Ezzel nyertem az első 2 helyezettel együtt a Vault51 5.000 forintos ételfogyasztási utalványt. Hirtelen, milyen éhes lettem. Nagyon megörültem a lehetőségnek.

Kajából van kínálat, az egyik sajátságosság, hogy csak 16 órától lehet rendelni. Ezért alapvetően nincs megtiltva, ha kintről hozunk be ennivalót. Viszont 16 órától hirtelen olyan sor lett a pultnál, hogy erősen lehetett érzékelni, hogy az ott dolgozók nehezen bírták a hirtelen jött forgalmat. Mintha el is vesztették volna a türelmüket. Mindenesetre egy páran beálltunk mi is. 16.30 körül kerültem sorra a rendelésemmel, a kaját kb. 17.45-re hozták ki... Ez a része csalódás volt, ráadásul, a kóla, amit kértem mintha higított lett volna. Amúgy a kaja rendben volt. Grognak Burger nevet adták neki. Csípős volt, volt benne jalapeno paprika, meg menünek okán sültkrumpli is volt mellé. Ez rendben volt. De amilyen soká hozták ki, lehet, hogy maradnék annál, magamnak viszek ennivalót. Meg hogy láthatóan nehezen viselték a hirtelen jött forgalmat. Igazából nem tudom, hogy miért van, hogy 16 órától lehet csak ételt rendelni, de ha ez nem lenne, akkor gondolom, nem tódulna oda hatalmas tömeg.

Új játékok közül Mario Kart 8 Deluxe volt játszható, Super Smash Bros. for Wii U és Super Smash Bros. Ultimate. Illetve Sparrow-val és vietnami barátjával, Norbival játszottunk Mario Kart 7-et. Jó nap volt, érdemes volt eljönni. Főleg, mert többen is eljöttek a régi, veterán csapatból, és sok régi közös emléket felidéztünk. Meg beszéltük, hogy kivel mi lett. Kíváncsi leszek, lesz-e még ilyen. Képeket készítettem, azok itt tekinthetők meg.

Megérkezett az Haikyuu!! kislemez, amiért akkor fent maradtam hajnali 2-kor, hogy biztosan az enyém legyen.

Ez a tacica: Hatsunetsu kislemez, mely a második évad második endingje. Emlékszem, nagyon felfigyeltem erre a dalra, amikor először meghallottam, na mondom, ebből valami nagyon jó lehet. Csak aztán ahogy elkezdte énekelni az énekes a versét, és valami teljesen más dallamvilággal, némileg csalódott voltam. De ez is azon dalok közé került, amit végül megszerettem úgy, ahogy van, és ugyanúgy a Haikyuu!! részének gondolom, mint a többi dalt.

Sőt, két dalt is énekelt a tacica, a kettő közül igazából ez a jobb. Mert ez is hasonlóképpen szakmailag kiváló dal, mint a LEO (1. évad ED02), de a Hatsunetsu hangulatosabb még a maga "hibáival" is. Néha elgondolkodom azon, hogy nekem van sajátságos elképzelésem arról, hogyan alkot egy dal egy teljes egészet, vagy tényleg az indie előadók gondolják el a maguk módján, emiatt hangzanak olyan furcsán az általuk írt dalok.

Természetesen a kislemez az anime edition, amilyet szerettem volna, a hátsó borítója is saját.

Nemcsak a papírtok a bizonyítéka annak, hogy anime edition a kislemez, hanem hogy csak ezen a változaton hallható a címadó dal TV size változata. Így ez a kislemez 3 dalt tartalmaz. De azt nem értem, hogy Hanamaki Takahiro keze miért van a rövidnadrágjában? Mindegy is, az biztos, hogy nem véletlen van az Aoba Jousai négy tagja a kislemez borítóján, hiszen a második évad második fele az ellenük vívott meccsről szól. Amit, mint tudható, szépen meg is nyernek Hinatáék.

Persze az eredeti borítót vesszük ki a papírtokból.

Ez volt az, amit mutattam MondoCon-on 8-nak, hogy mit nyertem eBay-en, és azt hitte, hogy borszeszégőt. Alig bírtam ott abbahagyni a nevetést. Mert csak a tok borítóját látta, ezért nem tudta, hogy ez valójában egy CD. Mondta is, hogy semmi baj nincs azzal, ha valakit érdekel a kémia és vegyésznek csap fel. Majd pont én. Nem azok közé tartozok, akik épp hogy átmentek kémiából, de hogy nem hiányzik, az tény. Mindenesetre jól megmosolyogtatott.

És ami belül van.

A sajátságos borító is árulkodik arról, hogy egy alternatív együttes albumáról van szó. Hiszen ki az az együttes, aki a trendeket követve egy borszeszégőt tesz a borítójára? Biztos, hogy nem milliós eladásokat produkáló AKB48 vagy Arashi. De ez egyúttal utalhat arra is, hogy az együttes még ha nem is ad el annyi példányt a kislemezeiből, mint az, aki a listák élén áll, azért szerzett magának annyi hírnevet független előadóként, hogy ha kiadóhoz is kerül, akkor nem szólnak bele annyira  a zenébe, a borítótervbe. Összegyűjtöttek annyi rajongóbázist, hogy már egy kiadó is bizalmat szavazzon nekik. Sőt még segítenek népszerűsíteni a zenéjét, például azáltal, hogy olyan animéknek énekelhet dalt, mint a Haikyuu!!. A Hatsunetsu-ből 10.079 példány kelt el összesen az Oricon adatai szerint, ami ahhoz képest szép, hogy indie előadóról van szó. Főleg, ha számba vesszük, hogy ezek csak a regisztrált eladási adatok. És amik még azon túl vannak...

De ne erről filozofáljunk, hanem élvezzük a zenét. A B-side track az 510 is elég jó.

Igazából azóta megvan a Trigun DVD sorozat, amióta megjelent Magyarországon, és tisztába voltam azzal is, hogy sokan mennyire szeretik, de csak most szántam rá magam, hogy végignézzem az animét. Nemcsak azért hagytam abba, mert nem jött be annyira, hanem mert a magyar szinkronja se tetszett. Aztán úgy döntöttem, hogy mivel a DVD-n a japán hang is rajta van, ezért megnézem úgy, magyar felirattal. Ezen tett mára végrehajtás alá került. Hát igen, azért el kell ismerni, hogy lényegesen jobb egy animét japánul nézni, mint magyarul. Annyira érződik a különbség, hogy a japánok seiyuu-iskolában tanulják ki a szakmát, míg itt Magyarországon ugyan sok esetben képzett színészek adják az animéknek, de azért a japán hangjátékkal egy nyelv szinkronja sem hasonlítható össze. Néha nem értem, hogy miért folytatnak egyesek keserves harcot azért, hogy legyenek animék magyarul, amikor a magyarok nem képesek visszaadni a hangjukkal egy-egy szereplő érzésvilágát.

Japánul már nézhető volt az anime, bár azért most is érzékeltem, hogy miért nem voltam már annak idején sem elragadtatva tőle. Persze, értem a titokzatosságot, hogy Eszeveszett Vash, akinek fején $$60 milliárd van, városokat rombol le, de egyetlen embert sem öl meg... És sokan szeretik benne ezt a bohókás jellemet, azt a lazaságot, ezért is lett ennyire népszerű az anime. A személyisége persze humorforrással is szolgál, sokan el nem tudnák képzelni, hogy pont ő lenne az a bizonyos Eszeveszett Vash. És több kifejezetten kemény csávó jelentkezik, hogy bizony ő az.

Aztán érdekes kontraszt a második felétől, hogy behozzák Vash múltját, a vadnyugatot szinte teljesen háttérbe szorítják, és bejön ez a mechás közeg. Igazából nem nagyon tudom összekötni a két közeget, gondolom a vadnyugaton van a testévre, ott tudja megkeresni őt, ha már le akar számolni. De az egésszel nem igazán tudtam azonosulni. Egyébként sem voltam oda Vash-ért. Egyszer végignéztem, volt egy hangulata, de azt hiszem, újszerű állapotban marad a DVD.

Ahogy írtam régebben is, régi szokásom seiyuu vagy opening / ending előadója által választani egy-egy animét. Elég sok olyan anime van, amit csak azért néztem meg, mert vagy Hayashibara Megumi szinkronizál benne, vagy Okui Masami énekli az openinget vagy az endinget. Ez nem feltétlen jó módszer, mert így bele lehet futni olyan szemetekbe, mint a Kore ga Watashi no Goshuji-sama, vagy a Kanokon. Ugyanakkor ott a másik véglet is, amikor ily módon ismerek meg olyan gyöngyszemeket, mint a RAY the Animation vagy a BLUE DROP ~Tenshitachi no Gikyoku~.

Valami hasonló elven kezdtem el nézni a Zankyou no Terror-t, bár a valódi oka némileg prózaibb. A Haikyuu!!-hoz van köze, méghozzá nem is kevés. Két seiyuu is hallgató az animében:

• Kageyama Tobio seiyuu-ja Ishikawa Kaito a Zankyou no Terror-ban Nine hangját adja. Kageyama mezszáma a 9-es.
• Yamaguchi Tadashi seiyuu-ja Saitou Souma, aki a Zankyou no Terror-ban Twelve hangját adja. Yamaguchi mezszáma 12-es.

És itt még nincs vége a két anime közti hasonlóságnak:

• A Zankyou no Terror openingjének előadója az a Ozaki Yuuki, aki a Galileo Galilei tagjaként a Haikyuu!! második évadának endingjét énekelte.
• A Zankyou no Terror opening és ending videójának animációjában varjú repül. Haikyuu!! -> Karasuno -> varjú

Ha már ennyi összeköttetés van a két anime között, felmerült bennem a kérdés, amit a L'art Pour L'art Társulatból Margit kérdezett: "Pityu, szerinted most kössek vagy varrjak?" Bocsánat a gyenge viccért. Hát ennyi rejtett kapcsolat után az a minimum, hogy megnézzem a Zankyou no Terror-t, és hogy mekkora gyöngyszemet fogok nézni, azt nem gondoltam volna.

Tartottam egyébként az animétől, alapvetően nem szeretem a sötét hangulatú, krimiket, ahol a szereplők valamilyen negatív céltól vezérelve válnak bűnözővé. De úgy vagyok a Zankyou no Terror-ral, hogy nem igazi Haikyuu!! rajongó az, aki ennyi kapcsolat után nem nézi meg azt. Rendkívül érdekes anime, az igazat megvallva kicsit meg kellett erőltessem magam, hogy ne hagyjam félbe a sötét szín- és hangulatvilág miatt. Ebben sokat segített az, hogy az 1. részt nézve egyből az volt a gondolatom Nine-ról és Twelve-ről, hogy van okuk a terrorcselekményekre. Nincs feltétlen gyilkos-tekintetük. Ez nézette velem az animét. Persze kiderült a valódi szándékuk, a 9. rész nagyon szép lett.

Hogy visszatérjünk a seiyuu-i hasonlóságra, az elején kifejezetten ijesző volt hallani Nine-t és Twelve-et, mert annyira nem tudtam elvonatkoztatni a Haikyuu!! játékosaitól, hogy nem egyszer volt olyan érzésem, mintha Kageyama és Yamaguchi követnék el a terrorcselekményeket. De inkább csak az elején volt szokatlan, utána már szét tudtam választani fejben a két animét és a szereplőket. És meg is éri, mert nemcsak arról van szó, hogy kiderül a valódi szándékuk, hanem az a jellemfejlődés is, amin keresztül megy a két szereplő. Ehhez nagyban hozzájárul, Lisa is, akit az első részben ment ki Twelve abból az épületből, melyet felrobbantani készültek.

SPOILER

Bár úgy tudom, hogy a lány esetét hívják Stockholm-szindrómának, hiszen mivel megtudta, hogy a fiúk terrorcselekményre készülnek, ezáltal nem engedik el csak úgy. Konkrétan nem tartják fogságban, de megfenyegetik, hogy bármi rosszat csinál, megölik, épp elég érzelmi fogság. Lisa többször kétségbe esik, mégis a fiúk mellett marad. Ha a terrorcselekményekben nem is, de azzal a fiúk segítségére lesz, hogy mellettük marad. Persze, nagyon nincs is más választása, de érdekes volt látni, hogy nem is megkedveli a fiúkat, hanem szerelembe is esik Twelve-be. És ami a legfurcsább, hogy ez a szerelem viszonzásra talál. Joggal jöhet a kérdés, hogy mennyire reflektál a valóságra az, ha egy terrorista szerelembe esik, és képes ugyanúgy szeretni, mint bárki. Hát, legkevésbé sem, de ez is legalább ennyire árulkodik arról, hogy mennyire nem terroristák a főszereplők. De akkor kik?

A 9. részben mesélik el a fiúk múltját, igazság szerint nem is emlékszem pontosan. A lényege a dolog, hogy árvák, egy kutatócsoporthoz kerültek. Arra nem emlékszem pontosan, hogy ők is hozták létre őket, vagy oda kerültek. Mert hogy nincs nevük, csak számuk. Emiatt tippelem inkább azt, hogy létre lettek hozva. De nemcsak ők voltak ott jelen, több gyereket számmal ellátva, őket konkrétan terroristáknak nevelték. Közülük Nine és Twelve tudott megszökni, és hát sejthető, hogy miket fognak tenni kint. Ami a legérdekesebb, hogy nem azért követnek el terrorcselekményeket, mert erre képezték ki őket miatt, hanem hogy jobbá tegyék a világot azáltal, hogy megölik azokat, akik erre képeznek ki gyerekeket. Rezonál a Death Note-ra... Fel is veti a morális kérdést, hogy szabad-e ítélkezni mások felett. De nem véletlen, bizonyos épületek, szervezetek ellen hajtanak végre terrorcselekményeket. És az a kiírás, "VON". Nem, az nem német előljáró szó, hanem az izlandiul van. Jelentése pedig nem más, mint "remény". Ez óriási csattanó a mangakától, mert joggal gondolhatjuk, hogy a japánok germán-imádata jelenik meg az animében, de nem. Effektíve a két főszereplő neve "Neun" és "Zwölf" lenne ha erről lenne szó.

Ha már a szereplőket jellemezzük, számomra sokkal ijsztőbb volt a lány, Five jelenléte, aki szintén onnan jött, ahonnan a fiúk, ennek okán szintén terrorista. Csak az ő megjelenése kisugárzása sokkal gonoszabb, ő tényleg önös érdekből akar gyilkolni. Először is elrabolja Lisát, meg akarja ölni őt. Miért? Puszta féltékenységből, szerelmes az egyik fiúba. És mégis mit keres egy ilyen lány köztük? És mivel teljesen más érdekek vezérlik, ezért nála ügyeltek arra, hogy tényleg gonosznak tűnjön a néző szemében. Sikerült is. Nagyon hatásos a megjelenítése. Ugyanakkor lehet látni rajta is a belső vívódást, de akkor érzékenyül el igazán, amikor meglátja Nine-t. Innestől nem nehéz kitalálni, hogy ő a szíve választottja.

Szerelem ide vagy oda, nem sajnáltam a lányt, amikor a 10. részben mintegy megbánva a bűnét, öngyilkos lesz. A fiúkat sokkal inkább, amikor az amerikai kormány megöli őket. Egy újabb bizonyíték arra, hogy miért gyűlöletes az amerikai állam. A fiúk mondjuk szerintem azért is hagyták, mert lélekben úgy érezhették, hogy megérdemlik ezt a büntetést a tetteik miatt. De ez azon ritka alkalmak egyike, amikor lehet a bűnözőkkel azonosulni, és egy kicsit sajnálni őket, amikor megbűnhődnek a tetteik miatt.

SPOILER VÉGE

A zene is első osztályú alkotás. Mind az opening, mind az ending kiválóan visszaadja az anime komor hangulatát, és segítenek megérteni a főszereplők szándékait. Az opening előadója Ozaki Yuuki, aki a Galileo Galilei együttes énekese. A dal címe Trigger. Elgondolkodik az élet értelmén. Hihetetlen, mennyi érzelem van az énekes hangjában. És olyan szépen énekel, hogy teljességgel elmerülök a dalban, amikor hallgatom. Szinte meditálni lehetne rajta. Különben már a Haikyuu!! alatt is felfigyeltem az együttesre és az énekesre. Azt hallottam, hogy a Climber szakmailag egy kiváló dal, ami tökéletesen meg van írva. A dallamvilág, a hangszerelés kiváló munka, ahogy az énekes is nagyon jól énekli a dalt. Csak egy baj van vele: A hangulata nem tükrözi a Haikyuu!! feelinget. Ezért nem értem, miért lett egy ilyen dal egy sportanime endingje. Mert ha nem is feltétlen melankólikus, de mintha elmélkedne az élet nehézségein. De egy ilyen jellegű dal, ami ráadásul mérföldekkel jobb is lett, mint amilyen a Zankyou no Terror openingje, kiváló alkotás. És élmény minden egyes pillanatát hallgatni. Hasonlóképpen magas színvonalú az ending, mely Aimer: Dareka, Umi wo dala lett. Még most is libabőrös leszek, ha eszembe jut az énekesnő hangja. Gyönyörű hangszíne van, és olyan csodálatosan énekli ki az érzelmeit. Ez is az élet nehézségeiről szól, de inkább azokról az emberekről szól, akik feladták az életüket, és elmerültek a tenger mélyében. Ők azok, akikről el lehet mondani, hogy biológiailag élnek, de lélekben halottak. A dal amúgy terrorista lány, Five érzelmeit reprezentálja. Ő az, akit már nem tudtam sajnálni a tettei miatt, és ahogy végezte, mert az volt a gondolatom róla, hogy lélekben már meghalt. Meg hát a szándék... Ennek ellenére azt gondolom, hogy a dal kiválóan visszaadja a lány érzéseit. És szólt egy háttérzene a 9. részben. Az annyira gyönyörű volt, hogy el is sírtam magam rajta.

Alapvetően nem vagyok a krimi híve, és a sötét és fakó színek nagyon jól érzékeltetik a mondanivaló súlyát. Ezek mind negatív pont nálam, és ennek ellenére 10 pontra értékeltem az animét, az azért jelzi, hogy egy olyan mesterműről van szó, mely még azoknak is kiváló választás, akik nem a műfaj hívei.