Rég rendeltem a CDJapan-től, és hát a 2021. július 1-jén bevezetett vám és az ahhoz kapcsolódó "rémtörténetek" sem feltétlen azt sejtették velem, hogy ez a közeljövőben változni fog. De mégis úgy döntöttem, hogy bevállalom és megrendelem a Haikyuu!! manga 6. kötetét japánul.

Ezt már régóta akartam, mert ez a kedvenc kötetem a borítója miatt és valahogy azt érzem, hogy úgy az igazi, ha megvan az eredeti, japán is. Ezzel ez a kötet is meglenne angolul, németül és japánul. Azért is rendeltem meg, mert volt némi plusz pontom és a CDJapan már kezdett szólni, hogy egy része (a nagyja) hamarosan le fog járni és nem akartam veszni hagyni.

Viszont a vámtól nagyon félek. Hallottam rémtörténeteket, hogy mennyit fizettek valójában, illetve különböző afférok a postával... Nem mintha ezelőtt se lettek volna afférok a postával, de igen, attól nagyon félek, hogy csúnyán rá fogok fizetni. Csak nem értem ezt a nagy ráfizetést, amikor a vám mértéke és az ÁFA ezt nem indokolná. Már ahogy egyénileg számolom. De hát egyénileg bárhogy számolhatom, ha a postánál másképp számolják. Nagyon remélem, hogy erre nem kell annyira ráfizetni, hiszen összesen 1076 yent fizettem érte, ami nagyjából €8,28-nak felel meg. Ezért elvileg 399 forintot kell online fizetni, plusz a 27% ÁFÁ-t, semmi nem indokolja, hogy ez felszaladjon 10.000 forintra. Mindenesetre bemegyek holnap a postára és rákérdezek, hogy ez pontosan hogy is van.

Azt mindenesetre vizionálom, hogy nem fog már idén megérkezni, mivel karácsonyi időszak előtt vagyunk, sejthető, hogy a posta nagyon le lesz terhelve. De természetesen figyelni fogom a postaládát, mert mégis.

1994. július 2.

Kedves gyerekkori énem!

Nagyon meglepett, hogy több év után egyszer csak eljöttél és meglátogattál. Alig ismertél rám. Pedig ugyanaz a Sasahara Soichiro vagyok, aki akkor is voltam, amikor még velem voltál. Hát, nincs mit tagadni: megváltoztam és egyértelműen a hátrányomra. Lassan négy éve, hogy a szobámba bezárva, hikikomoriként élek, a külvilággal egyáltalán nem tartok semmilyen kapcsolatot. Rettenetesen elhagytam magam, meghíztam, már a tükörbe se merek nézni. Amikor éjszaka kimegyek fürdeni, akkor sem kapcsolom fel a villanyt, hogy ne kelljen szembesülnöm önmagammal. Rettenetesen szégyellem és gyűlölöm azt, aki lettem. Már csak egy élőhalottként vagyok a világban, és már azt se tudom, milyen az utcánk. A nap fénye is már távoli emlék, ahogy a hold ragyogása, a csillagoké, egyáltalán Tokió hogy néz most ki. És te mégis eljöttél hozzám. Eljöttél ahhoz a roncshoz, akivé váltam. 

Én, aki nemcsak fizikálisan lettem roncs, hanem lelkileg is, mert eldobtalak magamtól. Eldobtalak téged, aki annyiszor védett, amikor bántottak gyerekkoromban. Védtél apám terrorizálásától, védtél az osztálytársaim bántalmazásától. Védtél, megvigasztaltál és csak annyit mondtál, hogy zenéljek. Írjak dalokat, énekeljem ki a fájdalmamat és minden jobb lesz. És igazad volt. A zene és az ének volt, ami menedéket nyújtott az élet gyötrelmeitől, ami fény volt a szenvedéseim között. Ha tudnád, mennyire fáj, hogy eldobtalak magamtól, mint a használt papírzsebkendőt. Ezért sem merek a tükörbe nézni. 

És te mégis eljöttél. Eljöttél és azt mondtad, hogy megbocsátasz, és hogy higgyem el, újra lehet kezdeni. De mégis hogy? Mitől legyen ennyi szenvedés után bármi reményem, hogy egyáltalán van miért élni ebben az életben? Apám soha nem szeretett, ahogy az osztálytársaimmal sem tudtam jó közösséget alkotni. Hiába vágytam arra, hogy csapatban legyek, ez soha nem adatott meg. A zene volt az egyedüli, ami menedéket adott, de már azt is eldobtam magamtól. A gitár, amin játszottam, már nincs meg, az is lehet, hogy már kottát se tudnék írni. 

Most már csak a bezárt élet maradt nekem. Itt vagyok teljes sötétségben, évek óta nem húztam fel a rolót, ha valami fény éppen csak hogy beszivárog, de a szobában már csak a lámpa fénye ad világosságot. Az meg ugye a mangaolvasáshoz kell. Mert az van. Meg a számítógépes játékok, az animék a TV-ben, más semmi. 

És én ezzel jól megvoltam. Teljes nyugalomban voltam, akár meg is halhatnék innen, de te egyszer csak visszatértél a semmiből, szememre hányod az elmúlt éveket, mondod, hogy megbocsájtasz és kezdjük újra. Miért akarsz visszajönni hozzám? Azért dobtalak el magamtól, hogy ne szenvedj tovább miattam. Kezdj valahol, valaki másnál új életet, ahol békét, nyugalmat lelsz. Látod, hogy nem jutottál velem semmire. Nem fordult jobbra az életem az iskolák elvégzése után, nem fordult jobbra az életem apám halála után és akkor is nagyon nehéz volt neked, amikor mindenről egyedül kellett gondoskodnom, mert anyám olyan hatalmas gyászban volt apám miatt, hogy szinte önmagát se tudta ellátni. 

Menj el! Ne szenvedj mellettem! Hagyj békén! Jól vagyok így! Most nézd meg! Soha nem volt szerencsém a lányokkal sem, itthon meg leülök a számítógép mellé, elindítom az egyik randizós játékot és máris döglenek értem a csajok! Mi az, hogy nem igazi csajok?! Hogy jössz te ahhoz, hogy ilyet mondj nekem?! Van valaki, aki végre szeret és te azt mondod rá, hogy nem létezik? És akkor csodálkozol, hogy bedühödök. Igenis dühös leszek. A szerelmemre senki ne mondja, hogy nem létezik! Persze, van egy szépséges lány, akit nagyon szeretek, de attól még udvarolok a többi lánynak. Végre népszerű vagyok. És képzeld, a barátnőm is megbocsájtja a félrelépéseimet! Tehát én nagyon jó kapcsolatban vagyok, ráadásul ehhez csak annyit kell tennem, hogy bekapcsolom a számítógépet és beindítom a játékot és a drága szerelmem máris megjelenik előttem. 

Na és ha nem létezik, akkor mi van? Mit számít az? Az a fontos, hogy szeressen, nem igaz? És ne gyere nekem olyannal, hogy hogy képes egy olyan szeretni, aki nem is létezik! Azzal meg főleg ne gyere nekem, hogy hogy szerethet engem bárki is, ha magamat nem tudom szeretni? Mit tudsz te a szeretetről? Mi az, hogy szeressem magamat? Egoista barmot akarsz faragni belőlem? Aki állandóan mutogatja önmagát, mert mennyire tökéletes? Hagyjál békén! 

Ja, és a legnagyobb képtelenséget még nem is mondtam! Nézed velem a Slam Dunk legújabb részét, és azt kérdezed, hogy mi lenne, ha én is sportolhatnék? Teljesen meg vagy őrülve! Én, aki semmit nem sportolt, most, 22 évesen kezdjek el valamit csinálni? A kosárlabda a magasak sportága, szerinted mit csinálnának velem a 167 cm-es magasságommal? Feltörölnék velem a padlót. És még hogy én elkezdjek sportolni? A Slam Dunkot nem azért szeretem annyira, mert szeretnék valamit sportolni, hanem mert soha ennyire jó sportanimét nem láttam még, mint ezt. De eszembe nem jutna sportolni. 

Ide jössz azért, hogy felforgasd az életem... Valld be, hogy ez volt a célod! Ezzel akarsz bosszút állni rajtam, mert eldobtalak magamtól. Pedig csak neked akartam jót, és mondtam is neked akkor: Búcsúzzunk el egymástól, így lesz a legjobb mindkettőnknek. Én megleszek itt a sötét szobámban, te pedig másnál új életet kezdhetsz. És ezzel végig megvoltam. Egyáltalán nem gondoltam rád, egyáltalán nem hiányoztál. Teljesen nyugalomban, békében és boldogságban voltam, aztán egyszer csak visszatérsz és felborítod az eddigi életemet. 

Értsd meg! Nem tehetem! Nincs értelme! Egy férfi 22 évesen már dolgozik, lassan végez az egyetemmel, barátnő, már a házasságot tervezik, közös családi élet, gyerekek. De nekem nincs semmi! Semmi, érted? Illetve dehogyis, miket beszélek? Ott van a barátnőm a számtógépen. Aki szeret engem, jó hozzám és ez nekem bőven elég. Képzeld el, milyen szép lesz, ha egyszer összeházasodunk. De igenis létezik és vele maradok! 

Nem értem, mit erősködsz! Miért mondod még mindig azt, hogy csináljuk! Legalább próbáljuk meg. De miért? Nálam nem működik az, hogy lassan és fokozatosan változzak, mert nincsenek eredményeim gyerekkoromból. Nincs semmi, ami inspirálhatna, amire azt mondhatnám, hogy ezért érdemes felállni és újra kezdeni. Nekem nemhogy a nulláról, de a föld alól kellene újra kezdeni az életemet. És hidd el, hogy ez nagyon nem ugyanaz. Teljesen más, mint amikor valakinek volt valami eredménye, valami, amiért érdemes volt élnie, de megakadt az életében és feladta. Onnan más újra kezdeni, mint onnan, ahol én most vagyok. 

Kérdezed, hogy miben vagyok jó? Honnan tudjam? Zenélésen kívül semmi másról nem tudok, amiben jó lennék. Azt mondod, próbálgassam magam? Hát nem emlékszel, hogy mindenről csak az derült ki, hogy béna vagyok benne, vagy semmi hasznom nem lesz belőle? Folyamatosan kényszerítettek, hogy teljesítsem amit kérnek, az a hasznos, akkor fogok majd sok pénzt keresni és jól megélni. De engem soha nem érdekelt a pénz. Nem akartam soha gazdag lenni. Nézd meg apámat. Jól keresett, de milyen áron? Egy szadista vadállat volt, aki nem ismert kegyelmet. Emlékezz csak, hányszor vert el, amikor nem úgy viselkedtem, ahogy az számára megfelelő lett volna. Ezek után hogy csinálhatnám azt, amit szeretek? 

De térjünk vissza a sportra: Én értem, amit mondtál, hogy lassan, fokozatosan elkezdeni sportolni, előbb csak kismértékben, de csak hogy tudd, hogy hányadán állunk: Már a nap fénye is félelemmel tölt el. Mert eszembe juttatja, hogy ki mennem nemcsak a szobából, a biztonságos közegemből, hanem a lakásból is. Ki kell mennem az utcára, az emberek közé, amikor az emberek látványa is félelemmel tölt el, nemhogy leszólítani őket, beszélgetni velük. Még hogy kimenjek az utcára sétálni és futni? Nem megy! Értsd meg, hogy nem megy! 

És nem értem, hogy mit erősködsz továbbra is. Azt mondod, hogy kezdjem akkor azzal, hogy itt végzek olyan tevékenységeket, amik örömöt okoznak? Kezdjek el megint zenét szerezni? Ugyan, mégis ki értékelné? Még hogy saját örömömre zenéljek? Az mégis kinek jó? Igen, nekem jó. De azon túl? Mit ér az, ha nem méltatja senki? Hogy csak zenéljek, aztán majd meglátom? Mert az a fontos, hogy nekem tetszen, aztán a többi jön majd magától? Hát ez eléggé esetlegesen hangzik. És hogy csináljak mindent saját örömből? Jópofa vagy, eddig is mindent saját örömből csináltam. Jó, viccelek, tudom, hogy olyan tevékenységre gondolsz, amiből hasznom lehet. De továbbra sem értem, hogy miért ragaszkodsz hozzám ennyire. 

De ha ennyire akarod, akkor legyen. Tudod, mit? Kössünk egyezséget. Mivel a változás lassú folyamat, ezért adok bőven időt, egészen pontosan egy évet. Egy évet kapsz arra, hogy komoly változásra bírj. Ha 1995. július 2-áig nem történik jelentős változás az életemben, egy életre búcsút mondunk egymástól, rendben van? Már tudom, hogy megnyertem a fogadást, hiszen belőlem 1 év alatt jelentős fejlődést kisajtolni... De ha szereted vesztegetni az idődet, nem bánom. Majd meglátod, miről beszélek. Nagyon bánni fogod ezt a fogadást. De legyen csak! Hagyom, hogy irányíts, írd te a napi programot, és azt csinálom, amit te mondasz. Te azt mondod, hogy elég, ha én érzem, hogy jól csinálom a dolgokat, elég, ha én vagyok elégedett, én csak dicsérjem meg magam mindig, ha valamit jól csinálok. Hát legyen. De előre szólok, hogy szó nélkül el leszel küldve, ha azt tapasztalom magamon, hogy egoista leszek, ebben biztos lehetsz! Erre kezet foghatunk. Furcsa nekem a magabiztosságod. Bár, ha belegondolok, egész gyerekkoromban ilyen voltál, hiszen mindig biztattál, és semmi eredménye nem volt. És hogy most sem adod fel. Nagyon állhatatos vagy. Legyen! Visszafogadlak és vezess utamon. Nagyon kíváncsi vagyok, mire jutok veled. De jobb, ha tudod, hogy nagyon nehéz lesz velem. De ha sikerülni fog, te a világ egy nagy csodatevője leszel. 

Sasahara Soichiro

Információk

• Sasahara Soichiro a főtörténet főszereplője. Itt a múltját foglaltam össze, ami az egész történetének alapját adja. Ebből sejthető, hogy ki nyerte a fogadást.
• Sasahara Soichiro neve a Genshiken egyik főszereplőjének Sasahara Kanji és az egyik kedvenc seiyuu-m Hoshi Soichiro neveiből állt össze.
• Személyiségtípusok:
  Sasahara Soichiro: INFP
  Sasahara Shinichi (Soichiro apja): ENTJ
  Tanaka Minami (Soichiro anyja): ISFJ

Megcsináltattam a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru bögrét és ma kész lett.

Szóval ebből az animéből is van relikviám, még ha egyedileg tervezett is. Ezt is a Letmicróval csináltattam, mint ahogy néhány pólót is bögrét. Nem lett rossz, de teljesen elégedett sem vagyok, mert a kép a bögrén sötétebb, mint az eredeti. Az igaz, hogy az eredeti kép is éjszakai, de elég jól kivehetők a világosabb részek, a bögrén meg jobban szemügyre kell venni, hogy az arcokon és Haiji pólóján kívül kivegyük a világosabb részeket is. Azon gondolkodok, hogy a technológia az, ami miatt ennyire sötéten kerül rá a kép a bögrére, mert ha igen, akkor világosabb képeket kell bögrére tervezni. Alapvetően nem gondolom, hogy a cég hibázott volna. Meg ettől függetlenül a kép nagyon tetszik így is. De legközelebb a kép színét is figyelembe veszem.

A másik oldalára tettem az anime logóját.

Gondolkodtam azon, hogy kitöltsem-e valamivel a rendelkezésre álló fehér részt, de úgy döntöttem, hogy hagyom. Azzal már túl tömör lenne. Így jó lesz. Majd csináltatok még dolgokat, vannak ötleteim.