A hétvégén fejeztem be a SK∞, vagyis a SK8 the Infinity-t. Kellemes alkotás lett volna, de hát nem véletlen tartják elvesztegetett lehetőségnek. Hiszen nagyszerű lett volna a gördeszkázást valós körülmények között bemutatni (amit meg is tettek egy darabig), ráadásul a szereplők nagyrésze is kifejezetten szerethető volt. Csak hát itt is elmentek addig, hogy a legkegyetlenebb ellenfelek a legdurvább helyzeteket hozzák ki és persze hőseinknek semmi baja nincs.

Pedig kifejezetten kellemes miliője van az animének, nézeti magát. Bár meg van alapozva a durvaság. A főszereplő srác Kyan Reki szenvedélye a gördeszkázás, és ha leszáll az est, illegális versenyeken vesz részt, ahol a legdurvább pályákon mennek végig a versenyzők. Persze a legdurvább pályákhoz legdurvább versenyzők dukálnak, innentől nem nehéz kitalálni, hogy itt veszíti el az anime realisztikus mivoltát. Kyan Reki-nek van egy félig japán félig kanadai barátja, Hasegawa Langa, akinek ugyan nincs tapasztalata gördeszkázásban, viszont nagy szüksége van pénzre. Hát egy gördeszkás barát csak egyet tud felajánlani: Vegyen rész ő is a versenyben. Tapasztalat híján erre minden esélye megvan a győzelemre... Tehát már ott elveszett a készítők realitás-érzéke, hogy egy teljesen tapasztalatlan srác amúgy elég jó eredményt mutat fel egy olyan versenyen, ahol néhány versenyző tényleg pszichopatás viselkedést produkál.

Persze a pszichopata mivoltuk öncélú, de nem alaptalan, ha visszamegyünk a gyökerekig. Bár csak az egyik versenyző, ADAM gyerekkorából mutattak ízelítőt, de nála tényleg megcsinálták, hogy valós képet festettek a múltjáról. A szülei ugyanis elhitették vele, hogy nem azért verik, mert gyűlölik, hanem mert szeretik. És hát persze, ezután neki a verés, vagy bármilyen brutális fizikai bántalmazás lesz számára a normális, az lesz a szeretetnyelve. Ellenfelei pedig bőven részesülnek ADAM szeretetében a verseny során. Olyan attrakciókat hajt végre rajtuk, amibe nemhogy belehalnának a valóságban, hanem elemeikre, sejtjeikre esnének szét. Ez az, ami sokaknak nem tetszik az animében. És hát, tényleg inkább kellemetlen. Valós az alapja annak, amit ADAM csinál, de a pszichopátiás viselkedésének kivitelezése minimum ezer sebből vérzik. Igazuk van azoknak, akik emiatt kritizálják az animét, mert hiába szerethetők a hőseink, ha egyszerűen olyan dolgokat élnek túl, mintha halhatatlanok lennének és a testük elnyűhetetlen. És egy olyan animében, amely azért többé-kevésbé valós közegben játszódik (nem úgy, mint mondjuk a Dragon Ball, Yu Yu Hakusho vagy a Naruto), inkább rontja az összhatást.

És érdemes még egy témára kitérni, mert nagyon felkapták a rejtett jelekből fakadó BL-elemeket is. Én ezzel először egy LMBT közösségben találkoztam, ahol felhívták erre a figyelmet, nekem ez egyáltalán nem tűnt fel. Hiába szeretem a fiúkat is, valamiért a rejtett BL-jelekre immunis vagyok, pedig sokak szerint például ez a kép egyértelmű jel.

Ez így nekem direktbe nem tűnt fel, az anime alatt nem volt "BL-feelingem". Pedig igen... Ahogy elnézem ezt a képet is, azért maguk a készítők is tesznek arról, hogy BL-körökben is ismert legyen az anime. De úgy vagyok vele hogy ez kb. olyan fanservice, mint a kivillanó mellek vagy bugyik a lányoknál. Tényleg, el is gondolkodtam azon, hogy ilyet manapság nem nagyon látni. Vagy elkerülöm ezeket az animéket, vagy tényleg ennyit változik, hogy mikkel szolgálják ki a rajongókat. Persze, lehet yaoit meg BL-t kiáltani, azzal határozottan jót tesznek az anime ismertségének, hiszen a Naruto óta tudjuk, hogy sokat hozzátesz a népszerűséghez, ha két fiúszereplő szexuális együttlétéről álmodoznak a rajongók. Talán erre mentek rá a SK∞ esetében is a készítők, de inkább óva inteném a nézőt attól, hogy egyből BL-nek mondja az animét. Egyrészt a készítők célja sem közvetlen a homoszexualitás bármilyen formában történő bemutatása volt, másrészt, ha minden ilyen jel után mondjuk az adott animére, hogy BL, akkor azért elég erősen felhígulna a műfaj. Most az, hogy van egy-két ilyen kép, az egy dolog, de maga az anime összességében messze van a YURI!!! on Ice szintjétől BL tekintetében. Amíg nem pirul el két azonos nemű szereplő, ha egymásra néz, addig érdemes inkább a valódi célja miatt nézni az animét.

Összességében jó volt, de akit zavarna, hogy az anime egy idő után elveszti a realitás-érzékét, annak inkább nem ajánlom.

Jó néhány animével bizonyították a japánok, hogy képesek furcsa ötleteket kitalálni. Amíg van mögötte rendszer és koncepció, addig ezzel nincs is baj. De ha ezek nincsenek, akkor sokszor csak azon kapjuk a fejünket, hogy ezt most mégis miért? Nagyon jó példa erre az I My Me! Strawbeery Eggs, amely már a neve miatt is emlékezetes marad... Nem hiszem, hogy létezik az az elvont elme, amelyik meg tudná magyarázni a címet. És a történet se sokkal jobb.

Egy 13 részes animéről van szó, amiből manga csak utólag készült. A főszereplő Amawa Hibiki, akinek a megélhetése okán pénzre van szüksége. Akad a környéken egy tanári állás, ami pont illik is a végzettségéhez, így jelentkezik rá. Érdekesség, hogy a Seito Sannomiya középiskola kizárólag női tanárokat alkalmaz, hősünk viszont férfi. Mit tesz ilyenkor az igazán élelmes ember? Átváltoztatja magát nővé. Persze, nem műtéttel, hanem ruhákkal, parókával és persze a hangról is gondoskodni kell. Erre egy különleges nyaklánc alkalmazható, amelyik átváltoztatja a hordozója hangját. Így lesz Hibiki hangja női. Jelentkezik a munkára, viszont az igazgatónő egyből közli a frissen felvett tornatanárral, hogy kizárólag nőket alkalmaznak és gyűlöli a férfiakat. Az a kevés fiútanuló, aki az iskolában tanul, erős megvetésben részesül. Ezt folyamatosan tapasztalják is, hiszen a különböző takarítási munkálatokat mind nekik kell megcsinálni. A lányokkal pedig minden reggel felmondatják az iskola "jelszavát":

A lányok angyalok
A fiúk barbárok

2001-es az anime, ha úgy vesszük, kicsit megelőzte a korát, hiszen manapság terjednek vírusként a betegesen feminista, férfigyűlölő nők. De visszatérve nővé alakult hősünkre, szerencsére addig nem megy el az anime, hogy már az elején azt érzékeltesse, hogy nagyon komoly hiány lesz, ha Hibiki-sensei elhagyja az iskolát. Amolyan átlagos tanár, aki a maga tudásával megtartja a testnevelés órákat. Meg kell hagyni, egész jól. De azért akad egy komoly furcsaság. Az egyik lánytanuló, nevezeten Kuzuha Fuko elkezd mély érzelmeket táplálni a tanár iránt. Le is döbben saját magán, hogy most leszbikus lett? Hiszen nem elég, hogy tanárba lett szerelmes, ráadásul nő is az illető? Valahogy nem kavart fel érzelmileg. Nem éreztem azt, hogy mekkora durranás lesz, ha kiderül, hogy nincs miért küzdenie magában, hiszen valójában hetero. Nem keltették fel az érdeklődésemet a karakterek. Az a "túl egyszerű" tipikus esete. Nincsenek kidologzva a karakterek személyisége, egyik sem érint meg, így az anime sem emlékezetes. Az egyszerűségre a már-már bárgyú opening és ending is utal, ami már akkor is elmaradt a korától, hiszen a '90-es évek elején készültek ilyen betétdalok animékhez. Se a zenével, se a szöveggel nem foglalkoztak komolyan. Kétségtelenül jól megy az anime egyszerű mivoltához, viszont jelzi azt is, hogy ezt az egyszerűséget nem kell feltétlen jó értelemben venni.

Talán nem meglepetés, hogy kiderül a végére a tanár valódi neme. Azért megcsinálják, hogy áldozati bárányt faragnak a tanárból, hogy kicsikarjon valami érzelmet a nézőből, de belőlem nem sikerült. A legvégét viszont már nem írom le, de azt talán el lehet mondani, hogy eleinte eléggé ilyen semmilyen érzést hagyott maga után, aztán, ahogy tovább gondoltam magamban, oda jutottam, hogy a befejezés igazából rendben van. Tipikusan japános abból a szempontból, hogy nem "nyílt" a lezárás, hanem gondolkodtató, de érzékelhető, hogy mi is történik, és azt gondolom, hogy rendben van. Hogy a férfigyűlölet ilyetén történő bemutatása rendben van-e, az más kérdés. Azt gondolom, hogy nem érdemes megtiltani, mert attól, hogy valamit nem láttatunk, az nem azt jelenti, hogy nincs is. A baj inkább azzal, hogy nincs háttere azontúl, hogy maga az iskola ilyen, ez csak egy mellékszál. Hibiki-sensei ugyan beleköp néha a férfigyűlölet levesébe (megvédvén a fiúkat), ami ellen néhány tanár fellázad, de ezen túl ezt a szálat ennyiben hagyták. Talán Hibiki-sensei alkalomadtán történő kiállása talán érzékelteti, hogy a férfigyűlölet nem egy üdvös dolog, ezáltal moralizálhatja a nézőt.

De egyébként megint az van, hogy egy 13 részes shoujo anime nincs rendesen kidolgozva. A befejezésnek lehet értelmet adni, ezen felül kidolgozatlan az egész. A karakterek túl egyszerűek, a történet se nagyon érdekes, a zenék túl egyszerűek... És még csak arról sem lehet beszélni, hogy a mangát reklámozza, mivel az utólag készült (előzetes reklám esetleg...), ily módon viszont érdemes a maga alacsonynak számító 6,71-es átlagára. Van olyan, akinek tetszik. Vannak benne jó mozzanatok, de néhány dolog inkább nem tetszett. Éppenséggel lehet vele próbát tenni, hátha be fog jönni.