Album megjelenések évfordulójáról rajongók meg szoktak emlékezni. Ezt szeretném most én megtenni Okui Masami: DEVOTION albumával kapcsolatosan. Továbbra is ezt tartom a valaha hallott legjobb albumnak, nagyon fontosnak tartom az énekesnő karrierjében, mert nagyon fontos érzelmeket énekelt ki. Japán előadók közül ugyanis nagyon kevesen vannak azok, akik egy teljes albumot szentelnek az élet nehézségeiről, és azt úgy éneklik meg, ahogy Okui Masami. Tehát, amikor valaki tényleg a fájdalmát énekli ki, és nem külső felelőst keres, nem hibáztat senkit, nem mutogat senkire. Egyszerűen csak énekel arról, ami nyomja a szívét. Ez teszi az egész albumot hitelessé és csodálatossá.

Az album elkészülte nem ment zökkenőmentesen, mert 2001-ben történt változás a King Records-nál. Okui Masami korábbi albumainak producere Yabuki Toshiro ekkor hagyta el a kiadó céget. Ő volt ugyanis a StarChild részleg igazgatója, sok anime kislemez az ő hozzájárulásával jelent meg a StarChild-nál. Ez pedig megmagyarázza, hogy miért esett vissza annyira a DEVOTION album eladása az előző evek Okui Masami albumaihoz képest. Még a 2000-ben megjelent NEEI-ből is 27.340 példányt adtak el, és a 11. helyen nyitott a heti lemezeladási listán, ami egyébként a legjobb helyezés az Okui Masami albumok között. Ehhez képest a DEVOTION-ból csak 13.790-et adtak el, és csak a 30. helyen nyitott az Oricon album eladási listán. Persze az albumot nem "hagyta el" teljesen Yabuki Toshiro, hiszen az elején, amíg a cégnél dolgozott, azért segítette az album létrejöttét. Így Okui Masami nem egyedül producerelte (magának) az albumot, viszont az árulkodó, hogy a lemezborítón Yabuki Toshiro mellett egy bizonyos "P.M. CREATIONS" név is olvasható, tehát sejthetően fix helye volt a StarChild-ból való kilépése után. Mindenképpen nagy kár Yabuki Toshiróért, hiszen nagyon jól egyengette Okui Masami karrierjét a '90-es években. Neki volt köszönhető, hogy egyrészt Okui Masami maga írhatta a dalokat már az elejétől, másfelől az énekesnő egyedi stílusát be tudta fogadni az animerajongó közösség. Így lett olyan ismertsége, produkáltak annyi eladást az albumai, hogy megérte a cégnek foglalkoztatni az énekesnőt.

De az is árulkodó, hogy Yabuki Toshiro csak a Sora ni Kakeru Hashi, Megami ni Naritai ~for a yours~ és a Shuffle kislemezek dalainál működött közre, egyébként az egész albumot Okui Masami egyedül csinálta. Persze voltak segítői, de az énekesnő másik nagy segédje, a dalainak hangszerelője, Tsutomu Ohira sem dolgozott már együtt Okui Masami-val, bár az ő neve már a NEEI album borítóján sem olvasható. Ez az album egyébként egy változás közepén készült, hiszen azok a zenészek, akik a '90-es években játszották fel Okui Masami dalait, fokozatosan hagyták el az énekesnőt, és az újak, akikkel aztán az egész 2002 utáni zenei stílusát megalkotta, szintén csak fokozatosan jöttek, így a változás a zenei stílusban nemcsak abban keresendő, hogy Okui Masami esetleg érett érzelmileg és mentálisan, melynek köszönhetően egyre komolyabb dalokat írt, hanem abban is, hogy kicserélődtek körülötte a zenészek. Bár egyébként Yabuki Toshirót felkérte Okui Masami arra, hogy még ha ki is lépett a cégtől, legalább az albumot fejezze be vele, de ő ezt visszautasította, mondván, hogy nem tudja már a szenvedélyét beletenni az album munkálataiba. Ez azt gondolom, hogy korrekt hozzáállás volt. Ha ő tényleg nem érezte, hogy szívét-lelkét bele tudja adni az albumba, akkor ez volt a jó döntés. Részleteket, a kilépés okait nem tudom, hogy esetleg történhetett-e valami a kiadónál, de az biztos, hogy Okui Masami a 7. stúdióalbumára megtudhatta, milyen nemcsak a dalírással, énekléssel, egyéb munkálatok mellett az album kiadásával, annak marketingjével is foglalkozni.

Úgyhogy biztos, hogy nagyon megterhelő volt annyi munkát hirtelen a nyakába venni, és részint ennek is, meg a tapasztalatlanságának is volt köszönhető, hogy ebből az albumból jóval kevesebbet adtak el, mint az előzőekből. Nagyon nagy kár érte, és Yabuki Toshiro akármennyire is volt korrekt, azért egy kiváló albumot hagyott "veszni". Mert ahogy az előzőek is, ez az album is egy meghatározott koncepció alapján készült el, amiről a borítóképek is árulkodnak. Sőt, talán a DEVOTION az első olyan Okui Masami album, mely borítójának képei legalább annyira árulkodnak a témáról, mint a dalok. Az énekesnő ugyanis egyetlen képen sem mosolyog, mindenhol elmélyülten mered maga elé, mintha az élet nagy kérdésein merengene. Olyan érzetet ad ez az album, mintha Okui Masami érzelmileg mélyponton lett volna, amikor ezt az albumot készítette. Az album egyéb képein nehezen kivehető, hogy mi látható. Mintha lenne egy kép egy virágról (az jó eséllyel lótusz lehet), illetve mintha az égvolt lett volna lefényképezve. Mindenesetre a fehér, világoskék, halvány színek szintén hozzájárulnak az album témájához. És nagyon tetszik az egyedi, fehér-átlátszó színű tok is, a rajta függőlegesen az énekesnő neve és az album címe. A középen lévő virágszerű mintából én a lótuszt nézem ki, ami nemcsak a 8. dal címére utal (lotus), hanem a keleti vallásokban a tisztaság az ártatlanság és a megújulás szimbólumaként is használatos. Hiszen a lótuszvirág a koszos vízben is tiszta marad, ezért ez a keleti vallások egyik alapvető virága, szimbóluma. A fehér színű tok is a tisztaságot sugallja, úgyhogy azt kell mondjam, hogy annak ellenére, hogy ezt az albumot Okui Masami túlnyomórészt már egyedül készítette, sikerült az addig leginkább koncepcionális albumot kiadnia. Annak ellenére, hogy a DEVOTION-on is vannak vidám dalok, alapvetően a mély gondolatok dominálnak. A vidám dalokat úgy fogom fel az albumon, hogy annak ellenére, hogy Okui Masami mélyponton van, azért nem felejt el élni.

Habár önmagában a DEVOTION szónak is van jelentése (rajongás, odaadás, önfeláldozás... tehát a cím is árulkodik a mondanivalóról), valójában két másik szó harmadikjaként született a cím. Az egyik a "dedication" (felajánlás) a másik a "deep affection" (ragaszkodás, szeretet, bántalom) szavakat rejti magában a cím. Tehát ez az album minden ízében tökéletesen "megkomponált" és ami a legfőbb, hogy nagyon lehet érezni a jelentését. Hiába ismerem már 13 éve az albumot, a mai napig nehéz hallgatni ezt az albumot. Nehezek a dalok, és aki hozzám hasonlóan érzelemközpontú, az nagyon érezheti a dalok valódi jelentését, anélkül, hogy értené a szöveget. Ezért van az, hogy ez az általam valaha hallott legeslegjobb album, a 100%-os album. Már amikor először hallgattam, akkor is olyan szinten volt rám hatással, hogy amikor a végére értem, olyan érzésem volt, mintha más ember lettem volna. Teljesen átjárt érzelmileg a hangulata, ez volt az az album, amelyik véglegesen Okui Masami rajongóvá tett. És hogy ilyen érzelmekkel viseltetek az album iránt, minimum kötelességemnek éreztem, hogy megemlékezzek róla a megjelenésének 20. évfordulója alkalmából. Tényleg tájékozottnak tartom magam zenei téren, így bátran ki merem jelenteni, hogy nem is volt, és nem lesz a világon még egy olyan album, amelyik ennyire meg fog érinteni érzelmileg. Amíg élek, ez lesz számomra a világ legjobb albuma.

A hét elején a végére értem Almási Kitti: Hűtlenség című könyvének. El is gondolkodtam azon, hogy olvastam-e valaha is ennél jobb könyvet. Rosszabb esetben is ott van minden idők legjobb olvasmányai között. Almási Kitti ugyanis sok szemszögből körbejárja a hűtlenség okát és annak mögöttes tényezőit, és részletesen kifejti azok lehetséges okait. Nem mond senki felett ítéletet és nem moralizál, ami azért nagyon jó, mert így az olvasó egyrészt saját értékrendje szerint döntheti el, hogy melyik elfogadható számára, másrészt, aki kellőképp nyitott, az sokkal elfogadóbb lehet.

Ugyanis ahogy Almási Kitti megírta ezt a könyvet, az végtelen nagy nyitottságról és elfogadásról tanúskodik, aki tényleg azon van, hogy megértse, hogy miért dönt valaki a megcsalás mellett bizonyos esetekben. Teljesen érvényes okokat ír le, pont olyanokat, amik miatt egyre többen döntenek a nyílt- vagy poliamor párkapcsolat mellett. Pont ezért gondolom, hogy nagy szükség volt erre a könyvre, mert a szexuális forradalom sok fogalmat átírt. Például a hűség: Azt gondolom, hogy hibás onnan elindítani a diskurzust, hogy a hűség fogalma leértékelődött. Inkább átértékelődött. Szabadabb kontextust kapott, a nyílt párkapcsolatban élők azt mondják, hogy el lehet úgy is köteleződni, hogy alkalmanként másokkal folytatnak viszonyt. Találkoztam egyébként én is olyan emberrel, akik hasonló kapcsolatban él, megkérdeztem, hogy ez miért jó neki? Ő ezt úgy definiálta, hogy vannak barátok, akikkel sportolni jó együtt, vannak, akikkel utazni, vannak, akikkel nagyon jókat lehet beszélgetni a filmekről. A nyílt kapcsolat is valami hasonló, mindenkivel más jó. Ennek azért lehet érvénye, mert ha például a párunk valamit nem szeret a szexben, de nekünk meg nagyon jól esik, az adott esetben hiányként jelenhet meg az életünkben. És vannak olyanok, akik ezt egy külső partnerrel oldják meg, de úgy, hogy kölcsönösen tudnak egymásról. Ha ez működik, miért is ne?

Habár Almási Kitti nem moralizál, azért érzékelhetően a párkapcsolat mellé teszi le a voksát, ezt nem is titkolja a könyvben. Van egy mondat a könyvben, ami nagyon megmaradt bennem:

A párkapcsolati intimitás nem három emberről szól, már csak azért sem, mert három ember egyszerre nem tud egymás szemébe nézni.

227. oldal

Gyakorlatilag ezzel minden kérdésemre választ adott. Ugyanis amikor elkezdtem olvasni a könyvet, írtam, hogy miket remélek a könyvtől és milyen kérdéseim vannak. Természetesen a könyv egyéb fejezetei is segítettek tisztábban látni. Azt írja például Almási Kitti, hogy nem látott még olyat, hogy nyílt kapcsolat hosszútávon is működött volna. Tényleg nagyon nehéz, azt nem is elemzi tovább, hogy azért nem működik egy nyílt kapcsolat hosszútávon nagyon sok esetben, mert bármilyen olyan kapcsolat, amiben 2-nél több ember van, nagyon komoly érzelmi érettséget igényel. Erről több cikket is olvastam a neten néhány éve, amikor nagyon komolyan érdekelt a poliamor kapcsolat. Mindegyikben kivétel nélkül azt írták, hogy egy ilyen kapcsolat fenntartásához nagyon komoly érzelmi érettség szükséges, mert a résztvevőknek (mégsem párkapcsolatról van szó) sokkal nagyobb szabadságot kell megadni egymásnak, nagyon fontos a függetlenség. Egy ilyen kapcsolatban valójában nagyon nehéz benne lenni, nem is ajánlható mindenkinek. Amikor elolvastam ezeket a cikkeket, az volt a konklúzióm, hogy erre még nem vagyok felkészült. De a függetlenség megadása a másiknak nagyon imponált, mert már akkor is világos volt számomra, hogy ez az érzelmi érettség egyik alapja. És amikor elolvastam ezeket a cikkeket, úgy voltam vele, hogy az lesz egy komoly fejlődés a részemről, ha tudnék ilyen kapcsolatban élni. Ma már inkább azt gondolom, hogy abban van az igazi érzelmi fejlettség, ha megtanulunk egészségesen elköteleződni egy ember mellett. Ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy megadni a neki szükséges szabadságot, függetlenséget, ugyanakkor kitartani mellette, mindent megbeszélni vele és nem szegni meg az ígéretünket. Vegyük például a szex dolgát és az ebből fakadó hiányt. Ez is olyan dolog, hogy meg lehet beszélni adott esetben akár kompromisszumra is jutni. Hátha bizonyos időközönként mégis hajlandó azt megtenni.

Tehát Almási Kitti erősen a monogámia felé vitt el. Főleg a gyerekkel tudott meggyőzni. Sejtettem is, de Almási Kitti megerősítette, hogy akár egy nyílt kapcsolat, akár egy megcsalás erősen ki tudja húzni a gyerek lába alól a talajt érzelmileg, hiszen az az erős családi közeg, mely szeretetet és biztonságot nyújt, hirtelen megroppan és annak komoly következményei lehetnek. Hiszen a legerősebb kötelék, a család instabillá válik az életében, akkor miért bízna később a párjában, akivel a majdani családot alkotná? Tehát kötődési és elköteleződési problémákat okozhat. Ha majd lesz gyerekem, az ő egészséges érzelmi fejlődése lesz az első. Mert ő is részese a világnak és azt gondolom, hogy a szülő elsődleges felelőssége, hogy milyen embert "ad át" a világnak, hiszen a maga erejével és lehetőségeivel ő is alakítani fogja a világot.

Mindenképp az egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam. De leginkább az utolsó fejezet tetszett, ahol megírta, hogy mi volt az a történet, ami végül a könyv megírására inspirálta Almási Kittit. Egy 85 éves hölgy történetét mesélte el, ott is jelen volt a megcsalás, de annyira szép vége lett az egésznek, hogy teljesen elérzékenyültem tőle. Ha százalékosan kellene értékelnem a könyvet, akkor 95%. Azt az egyet hiányolom, hogy azt nem elemezte, hogy nyílt kapcsolat miért nem működhet hosszútávon, de ezt leszámítva sok szemszögből nagyon részletesen elemzi a hűtlenség okait. Teszi mindezt úgy, hogy bár kifejti az álláspontját, de az attól eltérőket is részletesen elemzi és nem moralizál. Ettől nagyon értékes ez a könyv. Almási Kittitől még két könyvet nem olvastam el: A Lezárás, elengedés, újrakezdés illetve a Bátran élni. Mindenképp sort fogok keríteni rá, mert nagyon sokat tanultam eddig is tőle, és biztos vagyok, hogy ebben a két könyvben sem fogok csalódni.