Nemrég olvastam el Almási Kitti legújabb könyvét a Ki vagy te? címűt. Kiváló könyv, sokkal jobb, mint az irigységről szóló könyve, mert részletesebb és tényleg sok aspektusból érinti önmagunk felvállalásának kérdését, és a végén még néhány hasznos, bárki által kipróbálható tippet is ad. Azon meg kifejezetten meglepődtem, hogy Almási Kitti is érintette az imaginációt, amit Orvos-Tóth Noémi könyvében olvastam. Egészen pontosan az utolsó két oldalon van róla szó. Egyébként ebben a könyvben is sok jó dolgot ír, egyetlen dologban szállnék vele vitába, hogy mit érdemes, mit nem érdemes elmondani közeli ismerősöknek, partnerünknek. Én személy szerint inkább a nyílt kimondás híve vagyok, legfeljebb azt érdemes megválogatni, hogy mikor mondunk el dolgokat a másiknak. Mikor megfelelő mértékű az ismertségünk, mikor látom rajta azt, hogy eléggé felkészült arra, hogy megtudjon bizonyos információkat. Azért vagyok inkább a nyílt kimondás mellett, mert azt gondolom, hogy az a két ember közötti bizalmi kapcsolatot erősíti, másfelől meg mikor kezdődik az, hogy a titkok inkább problémát okoznak egy kapcsolatban, szélsőségesebb esetben megnyomorítja azt. Szerintem a megfelelő időben és alkalmat kiválasztva bármit el lehet mondani annak, akit igazán közel érzünk magunkhoz. Erről szívesen elbeszélgetnék Almási Kittivel. Az biztos, hogy nem jó az, ha mindent az elején számolatlanul zúdítunk a másik nyakába. Máskülönben meg kiváló könyvről van szó, jó szívvel tudom ajánlani, mert annyi aspektusból érinti azt, hogy mennyi minden gátol minket abban, hogy egy adott helyzetben önmagunk legyünk, hogy azt gondolom, hogy nagyon sokan megtalálják ezzel a könyvvel a számításukat.

Nagyon kevesen vannak, akik ekkora hitelességgel és empátiával szólnak emberekhez, ezért Almási Kittinek feltétlen bizalmat szavazok az élet nagy kérdéseiben. Az ő véleményére mindig adok. Ha pedig valahol nem értek vele egyet (ahogy fentebb is vázoltam), az elkönyvelhető személyes véleménybeli különbségnek. Ez pedig kifejezetten előny, hiszen igyekszek autonóm személy lenni, akinek saját véleménye van. Természetesen meghallgatom a másikat, sőt azt tapasztalom, hogy nagyon jók szoktak lenni az olyan beszélgetések, ahol egymást tiszteletben tartva ütköztetjük a véleményünket, vitatjuk meg az álláspontunkat. Egyrészt azáltal, hogy a másik fél tiszteletben tartja a véleményemet, kivívja a megbecsülésemet és ez vica-versa is megtörténik, másrészt ilyenkor nagyon izgalmas történeteket ismerek meg. Egy ideje úgy vagyok az emberekkel, hogy az életük, a véleményük, a nézőpontjuk egy könyv, egy történet, és akik szimpatikussá válnak, azoknak a "könyvét" nagyon szívesen olvasom.

Említettem korábban, hogy Almási Kittitől a Hűtlenség című könyv az, ami nagyon érdekel. Úgyhogy a legújabb könyve után most az elsőt kezdem el olvasni. Elemeztem már korábban, hogy miért érdekel annyira ez a könyv, most részletesen írnék erről.

Ahogy írtam már korábban, kifejezetten szabad gondolkodású vagyok szexualitás terén, de úgy érzem ennek "gyakorlati" alkalmazására csak most kezdek megérni. És azért még csak kezdek, mert még vannak bennem kérdések, amiket úgy érzem, hogy fontos magamban tisztázni. Az első és legfontosabb:

Meddig számít a szexualitás szabad megélése az 1968-as szexuális forradalom (egyébként üdvözítő) következményének és mikortól számít az elköteleződés hiányának? Esetleg más lelki probléma áll a hátterében?

Úgy érzem, hogy még ha Almási Kitti nem is fog ebben a könyvben feltétlen egzakt választ adni a kérdésre, de mindenképpen lesznek olyan gondolatai, amik továbbgondolkodásra fognak sarkallni. Hogy miért mennék abba bele, hogy párkapcsolat mellett mással is létesítsek szexuális kapcsolatot (természetesen közös megegyezéssel) arra három fő okot tudnék mondani:

1. Annak ellenére, hogy egyébként nagyon szerelmes tudok lenni, az nem jelenti azt, hogy másra rá se nézek, nem tartanám esetleg kívánatosnak. Volt erre példa nálam nem is egyszer.
2. Ha egy kapcsolat hosszútávú, akár életünk végéig kitartunk egymás mellett, akkor óhatatlanul is előfordulhat, hogy egy idő után nem tartjuk más egymást annyira érdekesnek, akár meg is unhatjuk egymást. Ilyenkor persze megtörténhet, hogy a páros érdekessé teszi egymásnak az együttlétet, de izgalmasnak tartom az érzelmek újra megélését egy harmadikkal is, ha erre kölcsönös igény van.
3. Előfordulhat, hogy olyan partnerem lesz, aki például a szexben valami olyan dolgot nem szeret csinálni, ami nekem örömöt okoz. Ez hiányként jelenhet meg, és ugyan nagyon üdvös gondolat arra fókuszálni arra, ami van, mindenképp előre viszi a kapcsolatot, de ha annak ellenére, hogy örömöt okoz az, ami van, nem "szublimálja el" teljesen azt, ami hiányzik, az örök igényként ott marad.

Azt viszont nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ha bele is megyek egy ilyen kapcsolatba, azt csakis úgy, hogy már elején tisztázom a partneremmel, hogy nálam ez várható, Egyrészt, hogy tudja, mire számítson, másrészt eldöntheti, hogy belemegy-e ebbe vagy sem. Nálam ugyanis nem önmagában a félrelépés számít megcsalásnak, hanem az, ha érzelmei hevében mondogatja nekem, hogy csakis én számítok neki és senki más, ennek ellenére létesít mással szexuális kapcsolatot egy idő után. Egyszerűen azért, mert megszegte az ígéretét, felrúgta a kettőnk közötti szövetséget. Másrészt nem közölte magáról előre, hogy ő maga ilyen, így nem adott nekem lehetőséget arra, hogy én magam döntsem el, hogy akarok-e ilyen kapcsolatban részt venni vagy sem.

Viszont a fentebb írt kérdés mellett két olyan dolog van, ami miatt kételkedek abban, hogy belemennék-e egy ilyen kapcsolatba.

1. Ha hagyom is a partneremet, hogy mással is legyen együtt, mi van akkor, ha a másikkal sokkal jobb, mint velem, olyannyira, hogy onnantól kezdve végleg vele akar maradni? Erre még úgy érzem, hogy nem vagyok felkészülve. Ebben ugyan megjelenhet a birtoklási igény, de ez nem feltétlen ördögtől való dolog, hiszen előfordulhat főleg gyerekeknél, hogy valamire sokáig rá se néztek, és ahogy más igényt tartana rá, hirtelen rájönnek, hogy az mennyire értékes és azt meg akarja tartani. Ezért is van az, hogy a szerelem bizonyos krízishelyzetekben, amikor felmerül annak a lehetősége, hogy elveszíthetjük egymást, nagyon megerősödik. Ezt én magam is megéltem. A másik meg az, hogy mennyire szól ez az elköteleződés hiányáról? Egyébként lazán lehet érvelni a kapcsolat megszakítása ellen úgy, hogy a másikat azért tartja érdekesebbnek, mint engem, mert az új számára, ezért több izgalmat tartogat. Azt gondolom, hogy ezt nagyon fontos alaposan megbeszélni a partnerünkkel és nem kész tények elé állítani, mielőtt végső döntést hozunk.
2. Mennyire etikus ilyen életet gyerek mellett élni? Az kétségtelen tény, hogy egy gyerek sokkal egyszerűbb gondolkodású, ezáltal sokkal inkább elfogadó, de részint amiatt is, mert nincs saját értékrendje, ezért egy gyerek bármit jónak tarthat. Az értékrendje fokozatosan alakul ki a szülei és az őt körülvevő közösségek által. Így ugyan előfordul, hogy ez lesz a gyerek számára normális és elfogadóbb lesz, de mi van akkor, ha valójában megzavarodik attól, hogy nem látja a szülei kötelékét annyira stabilnak, mert vagy az egyik szülő van egy harmadik egyénnel, vagy a másik? Ezáltal úgy érezheti a gyerek, hogy a szülei nem nyújtanak neki védelmező, biztonságos és erős közeget, ami szükséges a fejlődéséhez. Egy biztos: Ha gyerekről van szó, szeretet mindenek felett és nagyon fontos, érzelmileg stabil és egészséges felnőtt legyen.

Úgyhogy igazából ez nagyon bonyolult kérdés, ezért is írtam azt, hogy kezdek rá érni. Sok még a kétely, amit úgy érzem, hogy fontos tisztázni, hogy ha bele is megyek egy ilyen kapcsolatba, ott már ne legyenek kérdések. És határozottan azt gondolom, hogy Almási Kitti könyve jó alapot fog adni arra, hogy néhány kérdés tisztázva legyen.

Ma megbeszéltem az egyik japán zenében is jártam barátommal, mutattam neki az új Suara dalt és neki is feltűnt, hogy ezzel a dallal valami nagyon nincs rendben. Ő el is kezdett kutatni és azt találta, hogy az AQUAPLUS egyik hangszerelője, aki sok Suara dalon dolgozott, nevezetesen Kinugasa Michio 2020. július 11-én meghalt. Nem tudni a halál okát, sőt kilétét annyira titokban tartották, hogy konkrétan a születési idejét sem lehet ismerni. Semmilyen információ nem olvasható róla azontúl, hogy az AQUAPLUS-nál dolgozott. Az, hogy a japánok tiszteletben tartják még az ismert emberek magánéletét is, az tudható, de hogy valakiről ennyire ne lehessen tudni semmit, az felettébb meglepő.

Ezzel viszont biztosra tudható, hogy az Utawarerumono dalok, de talán az egész AQUAPLUS zenei "miliő" teljesen más irányt fog venni. Mert Kinugasa Michio hangszerelése annyira jellegzetes, egyedi, hogy szinte védjegyévé vált a cégnek. Hogy merre fog elmenni Suara stílusa, nem tudom, de az biztos, hogy a Senjin Genmu rossz előjel. Én ilyenkor két esetet tartok elképzelhetőnek. Vagy megőrzik az eredeti stílust, ami nem biztos, hogy jó ötlet, hiszen nem biztos, hogy az, aki ezután fog dolgozni a Suara (és az Utawrerumono) dalokon, jól vissza tudná adni az eredeti miliőt, ezért lehet, hogy az lenne inkább az üdvözítő, ha valami olyan újdonsággal jönnének elő zenei téren, ami megőrzi a franchise eredeti hangulatát. Az még jót is tenne, mert akármennyire is voltak jók az eddigi Utawarerumono dalok, az újdonság mindenképp jól fog jönni, hogy érdekes maradjon a sorozat. Bízzunk abban, hogy a Senjin Genmu csak egy útkeresés volt.

Suara ebben erősít meg a legújabb dalában, ami július 21-én jelent meg kislemezen Senjin Genmu címen. Mindig örvendetes számomra egy új Suara dal vagy kislemez, mert kifejezetten mély érzelmű énekesnő és tudok is azonosulni azzal, ahogy kiénekli az érzéseit, emellett kifejezetten kellemes hangja van. Így kíváncsi voltam az új Utawarerumono dalra.

Sajnos az új dallal sikerült bebizonyítani, hogy Suara nem képes minden minden stílusban énekelni. A zene egyáltalán nem illik bele Suara repertoárjába, az Utawarerumono franchise-ba meg még annyira sem. Így sajnos a Senjin Genmu jelen állás szerint simán feliratkozik az énekesnő eddigi legrosszabb dalai közé. Szerencsére eléggé kicsi a társaság, de egyszerűen annyira elüt a többi Utawarerumono daltól, hogy nem is indulhat velük egy ligába. És érzékelhetően Suara is sem tud mit kezdeni ezzel a stílussal, úgyhogy ez a dal egy tévedés. Alapvetően szeretem az elektronikus zenét, de ezen a dalon érzékelhetően nem dolgoztak sokat. Lehet ilyet írni egy vocaloid előadónak, meg megvannak az erre szakosodott énekesek, akiknek ez áll jól, de Suara sajnos nem tartozik közéjük.

Valószínűleg arról van szó, hogy nem akartak ugyanarra a sablonra írni még egy Utawarerumono dalt, ezért valami mást akartak elővenni. Ez a "más" alapvetően üdvözítő, mert kitalálhatnak valami egészen jó dolgot is, de hogy sehogy ne legyen illeszthető az eddigi repertoárba, az erősen problémás. Készült videoklip is a dalból.

Ebből is nekem az jött le, hogy Suara sehogy nem tud azonosulnak a dallal. A mozdulatokon látszik, hogy megtanítottak valami egyszerű koreográfiát az énekesnőnek, de pont abban látszik, hogy mennyire nem áll jól neki a dal. Suara egyébként sem nevezhető táncversenyre, de ezzel nincs semmi baj. A baj azzal van, ha ezt erőltetik. Az a fontos, hogy nagyon szépen énekel és jól állnak neki a mély érzelmek. Ilyen jellegű dalokra nagy táncosok szoktak komolyabb koreográfiát eltáncolni. Ehhez képest Suara mozdulataiban semmi koncepció nincs. Nem akartak semmi komolyat "ráerőltetni", mert érzékelték, hogy a végeredmény csak még rosszabb lesz. Ahogy visszagondolok Suara 2005 óta tartó énekesnői karrierjére, nem tudok olyan dalt visszaidézni, ami ennyire elütött volna a stílusától és ami ennyire rosszul álljon neki. Arra voltak kísérletek, hogy valami újat próbáljanak ki, ezek rend szerint jól is sültek el, mert nem ütött el annyira a tőle megszokott daloktól, de ekkora hibát még nem vétettek. Ez az első olyan dal, ami még csak nem is áll jól az énekesnőnek.

Őszintén remélem, hogy ez csak egyszeri tévedés volt. Egyébként a kislemez másik két dala, az "Adeaizuki" és a "Koto no ha" már közelebb van Suara egyéniségéhez, de a címadó dalért nagy kár. Mondjuk volt egy ilyen furcsa kilengés még 2018-ban, a Kotowari, ami szintén ilyen nagyot akart szólni, de aztán csak az "aki sokat markol, keveset fog" elmélete valósult meg. Remélem, legközelebbre jobbat kapunk és nem egy lefelé ívelő karrier kezdetét látjuk.

A múlt héten vettem meg Almási Kitti Irigységről szóló könyvét és ma értem a végére. Azért is voltam kíváncsi erre a könyvre, mert nem emlékszem arra, hogy van még egy könyv (magyarul szinte biztos, hogy nincs...) mely külön szólna az irigységről. Pedig nagyon fontos téma, csak hát tabutéma, így nagyon kevesen beszélnek róla nyíltan. Vagy ha beszélnek róla, azt csakis és kizárólag negatív fennhangon, mintegy elítélő stílusban. Csak mivel ennyire szégyenletes, ezért az ember előszeretettel mutogat a másikra, de hogy saját magáról beismerje, hogy irigy, vagy hogy hajlamos rá, az nagyon nem megy. Hiszen akkor nemcsak azt ismerné be, hogy a vetélytársával szemben valamiben alulmaradt, de emellett még rendelkezik egy, a társadalom által egy emberként elítélt tulajdonsággal.

És a könyvben ezt részletesen ki is elemzi Almási Kitti, hogy miért is van rossz helyzetben az, aki irigy a másikra. És mindenképp hasznos és formabontó a könyv, hogy egy olyan témát dolgoz fel, amiről tényleg nagyon kevés érdemleges információ lelhető fel. Nagyon jó, hogy már az elején különbséget tesz a féltékenység és az irigység között, ezáltal segít jobban körülhatárolni, hogy pontosan miről is lesz szó. Hiszen pont azért, mert az irigységnek alig van szakirodalma, sokan keverik más érzésekkel és nem tudják, hogy mikor is éreznek irigységet valójában. És nagyon sok, a hétköznapokból vett példát vesz górcső alá és elemez Almási Kitti, ezért nagyon jól meg lehet érteni az irigység jelenségét.

Viszont a könyv nem mondható kiválónak. Méghozzá azért nem, mert nem részletezi az irigység okát és gyökerét kellő részletességgel. Az elején ír arról, hogy az ősi időkben miként jelent meg és milyen hatással volt a különböző törzsekre, ami ugyan jó alapot ad, de ezt néhány példa részletesebb elemzésénél jól jött volna, ha annak is elemzi a gyökerét. Több esetnél is volt, hogy ott sorakoztak a fejemben, hogy mik lehettek ennek az okai, de ezek legtöbb esetben kimaradtak, vagy nem voltak elég részletesek. Mondjuk amennyire eddig megfigyeltem Almási Kitti munkásságát, az jött le, hogy ő nem feltétlen annak a specialistája, hogy egy-egy jelenséget nagyon mélyen elemezzen. Elmond egy jelenséget annyira, amennyire a hétköznapi embert érinti és abből az aspektusból elemzi, és abból indít el egy kvázi beszélgetést. Mert azért szeretem nagyon Almási Kittit, mert hihetetlenül közvetlen és kellemes a stílusa, mindezek mellett nagyon jó rálátása a dolgokra is. Csak szerintem ezt a témát mélyebben kellett volna elemeznie. Amit még hiányolok, hogy esetleges megoldásokból is nagyon kevés van a könyvben. Hogyan kezeljük a saját irigységünket, mások irigységét, hogyan lendüljünk túl rajta?

Úgyhogy rövid ez a könyv, de sajnos azért, mert hiányos. De szeretném az összes könyvét elolvasni. A következő, ami nagyon érdekel, az a hűtlenség. Méghozzá azért bár ugyan megvan a saját magam elmélete arról, hogy mi számít megcsalásnak, de szívesen "meghallgatnám" egy általam nagyra tartott szakember véleményét a témáról, hátha formálja is.

Nagyon reklámoz most a moly.hu egy könyvet, melynek Forró nyár a címe. Nem is árul zsákbamacskát, egyből szexmaratont harangoz be a szerző alcím gyanánt. Eléggé furcsán hat, de mivel szabad gondolkodású vagyok szex terén, ezért úgy döntöttem, hogy teszek vele egy próbát, hátha tartogat valami izgalmasat a szexen túl is. Mondjuk egy jó történetet. Úgy szoktam csinálni, hogy ha érdekel egy könyv, azzal mindig úgymond "ingyenes digitális" formában ismerkedek és ha tetszik, amit olvasok, akkor megveszem eredetiben. Nos, mivel nem tudok eredeti példányról képpel szolgálni, sejthető, hogy mennyire tetszett a könyv.

Semennyire, legalább annyira elállatiasítja a szexet, mint a pornófilmek. És nemcsak ezzel van baj, hanem azzal is, hogy a szereplők annyira együgyű, buta emberek, a történet pedig teljességgel valószínűtlen. Mégis mekkora esélye van annak, hogy valaki egy nyári munka keretében akkora szexuális élményben lesz része, hogy azt egy életre megemlegeti? Az biztos, hogy nem úgy, ahogy ebben a könyvben meg van írva. A szereplőkkel a szerző pedig megerősítette azt a sztereotípiát, hogy annak, akinek tökéletes teste (hiszen elemzi a külsejüket is), azok nem adnak sokat az intellektusukra, hiszen ha van valami, amiben nagyon jók és abban jól érzik magukat, ugyan miért akarnának változni, vagy inkább fejlődni? Ezért mondják egyébként azt, hogy sokkal jobb a kapcsolat, vagy akár a szex egy 10-es skálán 7-8-as egyénnel, hiszen ők tudják magukról, hogy nem tökéletesek, ezért folyamatosan fejlődni akarnak és amiben csak lehet, a legjobbat nyújtani.

De ebben a könyvben itt-ott elemzi is az író, hogy tökéletes testű egyének vannak. De tényleg az van, hogy néhány mondattól eltekintve annyira bugyuták voltak a beszélgetések, hogy úgy éreztem, semmilyen módon nem akarok ebben a történetben részt venni. Azzal elintézni a gumióvszer nem használatát, hogy egyiküknek sincs nemi baja, az több, mint rettenetes! Nem azért, hogy esetleg ne legyen 9 hónap múlva életre szóló következménye a légyottnak, dehogyis! Ha nincs nemi baj, minden rendben van, lehet döngetni agyba-főbe! A másik, amit szintén kellemetlen volt olvasni, azok a szex közbeni jelenetek, beszólások. Lehet itt azzal jönni, egy könyv sem részletezi ennyire az aktust, mint ez, de érdemes azt is hozzátenni, hogy egy könyv sem részletezi ennyire bután az aktust. A beszólások inkább kellemetlenek, és hogy változatosnak tűnjön a szex bemutatása, olyan szavakat is használ, ami ha nem is feltétlen lealacsonyítóak, de használatosak a köznyelvben is és mivel az író mindenképp valami olyan szexet akar megjeleníteni, amit még az unokáknak is mesélni fogunk, ha már kellően érettek lesznek hozzá, erősen elinflálja a szerző célját.

Ami pedig a csoportszexet illeti... (mert hogy van 2 férfi, 2 nő felállás is) igazából soha nem értettem, hogy miért jó a heteroszexuális csoportszex? Én azt úgy képzelem el, hogy mindenki mindenkivel együtt van kölcsönösen. Meg is jelenik a könyvben a "negatív" oldala, amikor az egyik srác számára kellemetlen a másik orgazmusát látni. Ez korrelál arra, amit még régebben hallottam, hogy benne van egy hetero srác abban, hogy egy nő kedvéért egy másik pasi is jelen legyen a szexben, de kényesen vigyáznak arra, hogy nehogy túl közel kerüljenek egymáshoz. Mennyire lehet oldott az a szex, ahol kényesen vigyáznak dolgokra. Ezért gondolom azt, hogy egy csoportszex akkor lehet igazán jó, ha mindenki kölcsönösen örömét leli a másik úgymond jelenlétének, mondjuk az már minimum biszexuális szex lenne. Ezzel a részével nem is lenne problémám. A másik, amivel bizonyítja a szerző, hogy elállatiasítja a szexet, hogy a két srác megegyeznek abban, hogy csajt cserélnek, de a lányokat erről nem kérdezték meg... Gyönyörű volt itt is látni, hogy legalább annyira játékszerként vannak itt is kezelve a lányok, mint a pornókban. Szabad gondolkodás ide vagy oda, abból nem engedek, hogy dolgok kizárólag mindkét fél (jelen esetben mindegyik) kölcsönös beleegyezésével történjen meg.

Úgyhogy ez a könyv nem segíti az olvasót abban, hogy engedjen és szabadabban gondolkodjon a szexről. Ugyanúgy a pornófilmek szintjén mutatja be a szexet, és mivel én sem tudok más olyan könyvről, amelyik ennyire részletesen ecseteli az aktust, ezért még mindig komoly hiánynak érzem, hogy nincs egy olyan olvasmány, ami a szexet a mindennapi élet részeként mutatja be. Olyan könyvet, történetet tartanék ideálisnak, ahol mondjuk egy párkapcsolatot mutatnak be, rendesen kidolgozott történettel, amennyire lehet, valóságosan és a szexualitást, mint az életük részeként mutatja be, akár ilyen részletességgel, csak jobban teret kapna az érzelem, az intimitás, ami személyes megítélésem szerint a szex valódi lényegét adja. Sokkal nyíltabb téma lenne ezáltal, mert így megjelenne oly módon, ahogy a többség megéli. Meg ez a "szexmaraton" szó is... Azt nem mondom, hogy ennek a könyvnek nem szabadott volna megíródnia, mert megvan a maga helye, de eléggé mélyen. Sehol nem valósághű a kerettörténet, a beszólások inkább kellemetlenek, a szereplők olyanok, amilyen a szex maga... Tessék olyan könyvet írni, ahol érzékeltetik, hogy miért is jó ha két (vagy akár több) ember megéli egymás intim együttlétét!