Kipróbáltam a japán aukciós rendelést, tegnap megérkezett a csomag, mely az alábbiakat tartalmazza:

• Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru live action Blu-ray
• Cheer Danshi!! live action limited edition Blu-ray
• Cheer Danshi!! Road to BREAKERS!! Making of DVD

Sajátságos módon működnek a japán aukciós oldalak, érdemes többen összehozni egy rendelést, mert akkor lehet spórolni. Én is waka barátommal rendeltem együtt. Igazából ő ajánlotta fel a lehetőséget, mondta, hogy rendel magának ilyen oldalról, és tudta, hogy van néhány DVD és Blu-ray a kívánságlistámon, így felvetette a közös rendelés lehetőségét. Én meg éltem vele.

Aukciós oldalról rendelni, ugyanis nem olcsó. Az dobja meg a végösszeget, hogy nem közvetlen a tulajdonostól kapjuk meg a terméket, hanem a weboldal üzemeltetői rendelik be, és postázzák ki nekünk. Ennek következtében nemcsak a nemzetközi szállítási díjat kell kifizetni, hanem a helyit is, hogy megérkezzen az eladótól a központba a termék. Erre jön rá a kezelési költség, és csak ezután szállítják ki hozzánk, és még meg is vámolhatják a Magyar Postán. Mi ebből a szempontból szerencsések voltunk, mert pont azon összeghatár alatt maradtunk, hogy nem kellett vámot fizetni csak ÁFÁ-t, plusz a postának a kezelési költséget.

De még így is azt mondom, hogy okosan kell összehozni a rendelést. Sajnos a közös rendeléssel sem lehet igazán sokat spórolni, ugyanis a weboldal a helyi kezelési költséget termékenként számolja el, nem egybe az egészet. A költségekről külön táblázatot is vezettem, ezt itt meg is osztanám.

És hogy mit kaptam? Ki lehet jelenteni, hogy a termékek minősége kárpótol a plusz költségért! A japánok nagyon értenek a minőségi kiadványokhoz! A Cheer Danshi!! limitált kiadása sok extrát tartalmaz, kezdve azzal, hogy triplalemezes.

A kiadvány tartalmaz még egy képeslap csomagot, plusz egy papírból készült állványt is a lapoknak. Mellékeltek továbbá egy nagyméretű posztert a szereplőkről.

Ami a filmet illeti, az anime minden hibáját kijavították. Talán itt nem említettem még, de a Cheer Danshi!! egy olyan anime, aminek nagyon jó az alapötlete, de a megvalósítás erősen problémás. A 12 epizód alatt ugyanis annyi karaktert tuszkodtak egy csapatba, hogy örülhetünk, ha levegővétel közben látjuk őket, nemhogy a  mélységükben megismerni őket. Ezzel szemben a live action movie csak a hét szereplő srácra fókuszál. Őket viszont már meg lehet ismerni a maguk mélységében, így a sportág is értelmet nyer. Ráadásul semmi hiányérzetet nem hagy maga után, így kimondhatjuk, hogy aki ezt a movie-t megnézte, az a lényeget látta.

Most fogom másodjára megnézni. Azért is hagyott kellemes emléket a film, mert december 31-én néztem meg tavaly és kifejezetten kellemes érzés volt a filmmel zárni az évet. Ez azt hiszem, sokat elárul a minőségéről.

A kiadvány hátulja is nagyon jól néz ki. Hogy miért adták ki külön lemezen a making of filmet és miért nem a limitált kiadvány mellé csomagolták, nem tudom, de mindenképp érdekelt.

Meglepetésemre a Making of DVD-hez is csatoltak képeslapot. Más képek vannak benne, ezek is helyet kapnak az állványon.

A Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru live action movie-t meg most volt lehetőségem először megnézni, mert interneten tudomásom szerint sehol nem lelhető fel. Köztudott, hogy elég nagy a korkülönbség a manga és az anime között (12 év), még a manga megjelenése után nem sokkal jelött ki a live action. Egyrést ezért sem érdemes összehasonlítani a live action movie-t, másrészt, mert a manga stílusa annyira különbözik az animétől, hogy ha nincsenek ott a nevek, senkit nem ismernék fel.

Ami a movie-t illeti, ezen azért látszik, hogy nincs teljes mértékig feldolgozva a történet. Csak Kurahara Kakeru-t és Kiyose Haiji-t ismerjük meg mélyebben, a többiek szinte a végig háttérben maradnak. Míg az animében mindenki szerepet kap. Ugyanakkor a történet olyan különlegesen magas színvonalat képvisel, hogy bár a Production I.G a lehető legtöbbet hozta ki animáció formában a történetből, az az érzésem támadt a film nézése közben, hogy ez a történet csak film formájában működik igazán. A színészek remekül alakították a karakterüket, amennyire csak lehetett, a film keretein belül átadták a futás jelentőségét. De azt gondolom, hogy a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru élőszereplős sorozatként ütne igazán. Ha kellően komolyan venné mind a stúdió, mind a színészek, rátenné a koronát a mangára.

Ugyanakkor belegondoltam abba is, hogy ha előbb a filmet láttam volna, akkor biztos, hogy instant 10 pont lett volna. Volt annyira jó a film, hogy ne tűnjön fel a hiányossága. Az anime egészítette ki a maga hosszúságával, ott kapott mindenki szerepet. De minden további nélkül érdemes megnézni a filmet is, mert méltóképp dolgozza fel a manga történetét.

A Given-ből is megjelent egy válogatásalbum "Given THE BEST" címmel annak alkalmából, hogy leadták Japánban az utolsó olyan movie-t, az "Umi he"-t, mely a manga utolsó néhány fejezetét dolgozza fel.

Jól ismerem a Given dalokat, tekintve, hogy többször is végignézem az animét, és a dalok vannak annyira fajsúlyosak, hogy meg is maradjanak az elmémben. Ugyanakkor bár őrzöm digitális formában a CD-ket, nagyon keveset hallgatom őket. Hiába #1 BL anime nálam a Given, a zene nálam gyenge pont.

De mondhatjuk, hogy ez személyes vélemény, mert ha összehasonlítom az eddig nézett BL-animék zenéivel, ki lehet jelenteni, hogy a Given az, aminek messze a legjobban kidolgozták a zenéit. Jól megírták a dalokat, hallhatóan sokat dolgoztak rajtuk. A legfőbb ok, ami miatt nem jönnek be a dalok, az az énekesek hangszíne. Se Mafuyu seiyuu-jának. Yaho Shogónak énekhangjáért, se a Centmillimental énekesének hangjáért nem vagyok oda. Hiába van egyébként mindkettejüknek nagy hangtartománya.

Ennek ellenére szívesen hallgatom a dalokat, az album az egész Given sorozaton végigmegy. Kezdve az openingtől a "Kizuato"-tól, a milliók által megkönnyezett "Fuyu no Hanashi"-n át az OVA és a Movie dalain keresztül jutunk el a végállomásig, a tengerpartig.

Amikor olvastam a mangát, meglepett, hogy Uenoyama végül átment Hiiragi csapatához gitározni. Ezt dolgozza fel a második movie, a Hiiragi-mix. A formáció a SyH nevet kapta, és nekik olyan énekesük van, akinek a hangja sokkal kellemesebb a fülemnek. Ez az a férfhang, amit szeretek! Az SyH dalok kivétel nélkül tetszenek, ráadásul az énekes is ugyanúgy nagy hangtartományban tud énekelni. Nagy kár, hogy nem ő énekli a Given dalok nagyrészét.

Az biztos, hogy az utolsó két movie hozta a legjobb dalokat. Nemcsak a SyH megjelenésének köszönhetően, hanem a Centimillimental is valami olyan csodálatos dallal zárta az utolsó movie-t (A Given THE BEST album utolsó dala), hogy ez engem sokkal jobban megérintett, mint a Fuyu no Hanashi. És nagyjából, ahogy emlékszem a manga végére, korrelál is a történettel a dal, úgyhogy az utolsó movie biztos nagyon szép lesz.

De ezzel nincs vége a történetnek, hiszen a manga folytatódik 10th Mix címmel, ami 10 évvel a főtörténet után játszódik. Elkezdtem olvasni, érdekesnek tűnik.

Ismét összegyűlt elegendő platina pont a My Nintendo Store-ban, így össze tudtam egy kisebb csomagot állítani.

Igencsak meglepett a felső részen látható plakátcsomag a klasszikus Mario játékokból. Még szép, hogy megrendeltem, a retro részlegem dísze lesz. Majd veszek hozzájuk egy-egy képkeretet, ezeknek makulátlan állapotban kell maradjanak. Csodálatosan néznek ki. Gyönyörű, dombornyomottak, nem is gondoltam volna, hogy ilyet valaha is kaphatok. Különleges helyük lesz.

A Mario Party Jamboree legyezők szerencsére papírból vannak, azt hittem, műanyagból. Így sokkal szebbek. Nagyon tetszik az új játék dizájnja. Meg kell hagyni, Mario és Bowser Jr. szépen összebarátkoztak azóta a bizonyos közös kaland óta a felújított Super Mario 3D World játékban. Luigi nagyon jól néz ki repülés közben, ahogy Toad is, hogy örül, hogy neki bezzeg sikerült a palacsintája. Bowser meg törheti a fejét, hogy vajon hol rontotta el.

Artworkben egyébként erős a Mario Party Jamboree, de ahogy elnéztem a játékot, ugyanúgy egyszerű és gyerekes az animáció, mint ami jellemző a Mario Party-kra, és amit nem szeretek a sorozatban.

És ha ki tudnám szabadítani a Mario & Luigi: Brothership kitűzőket... Bizony, jó helyük lenne.

A hátlapja mindegyik Mario Party Jamboree legyezőnek ugyanaz, a játék borítója. Szépen néznek ki, ez megint jó összeállítás volt.

Megvan a második Nintendo Switch játék, amit végigjátszottam! A Nintendo World Championships: NES Edition összes küldetését teljesítettem legalább A-minősítésre.

És mivel a játék legalább az A-minősítéstől adja meg a jelvényeket, ezért a magam részéről teljesítettem a játékot. Elégedett vagyok vele, nagyon szerettem játszani. Pont annyira volt nehéz, hogy meg kellett érte dolgozni, de nem az volt, hogy vért izzadtam egy-egy A-rangért.

Ez azért jó nekem, mert pont így szeretek játszani. Nemrég gondoltam vissza arra, hogy bár gyerekként nem nagyon tudtam arról, hogy bárhol is gyűjtik a rekordokat, esetleg sejtettem, hogy vannak versenyek, de soha nem motivált, hogy ezekben részt vegyek és megmutassam magam másoknak. Egyszerűen soha nem akartam a világ legjobb játékosa lenni. Ezt reprezentálja ez a játék, és hogy az A-minősítés összejött mindenhol.

Csak azt tudtam, hogy imádom ezt az egészet, és a Nintendóval akarok foglalkozni! Nos, az N-Connal, ez részint - sőt, teljesen! - meg is valósult. És ezzel elégedett is vagyok.

Ahogy ezzel az eredménnyel is.

A felső képen az egyedüli jelvény, ami hiányzik, az az online játékban teljesített három aranyminősítés. Az a jelvény megvan, amit egy aranyminősítésért kapunk, azt se volt egy leányálom megszerezni. És hogy még kettőt... Mert online játékosokkal kell megküzdeni, és a nehezebb küldetéseket kell megnyerni! Az a lényeg, hogy hét online ellenféllel kell úgy megküzdenem, hogy ők már játszottak online korábban, tehát nem élőben megy a játék. Három játékban kell győzedelmeskedni, akkor lehet ünnepelni. Nem könnyű, higgyétek el.

A piktogramokat meg érmékért lehet venni, amiket a küldetések teljesítéséért kapunk. Különböző értékük van, így ha meg akarom azokból is összeset szerezni, jó sokat kellene még játszani.

Tehát nincs még meg 100%-ra a játék, nem is mondom, hogy végleg, de egy időre elteszem most ezt a játékot, és másra összpontosítok. A végefőcím csodálatos volt, el is köszönt tőlem a játék.

Én köszönöm a lehetőséget. Találkozunk még.

Ó, és el ne felejtsem: Ez a 3000. blogpost ebben a blogban!

Annak örömére, hogy Netflixen elérhető a The Super Mario Bros. Movie, mozidélutánt tartottam. Egyébként is régen néztem magyar hanggal, hát itt az idő. Mellé holland feliratot tettem, és máris teljes volt az élmény.

Valószínűleg a mostani Nintendo Switch-es élményeknek köszönhető, hogy most nagyon imádtam nézni ezt az egyébként középszerű filmet. De most tényleg élveztem minden egyes percét. Igazából azt érzem, hogy olyan lett számomra ez a film, mint a kedvenc animéim középszerű openingjei / endingjei. Ha eleget hallgatom őket, el tudom fogadni az adott sorozat franchise-ába. Hasonló a helyzet a The Super Mario Bros. Movie-val. Most már el tudom fogani, hogy az egész Super Mario franchise része. Ezért mindenképp megérte megnézni.

Tovább bővült a Nintendo Switch játékgyűjteményem, végre megvan a Super Mario Odyssey is! Mióta várom már ezt is! De többek között azért nem vettem meg eddig (és vártam sokáig további játékok vásárlásával), mert nagyon drágának tartom a Nintendo Switch árakat. Vissza is tudom idézni, hogy tudtam, hogy a SNES és N64 játékai is iralmatlan drágák voltak, ezzel szemben a Wii és DS játékai normalizálódtak. Meg is magyaráztam magamnak, hogy a '90-es évek nehéz időszak volt, nagy infláció, lényegesen rosszabb vásárlóerő, tehát lényegesen rosszabb volt a gazdasági helyzet. Aztán az ezredforduló után javult a helyzet, és úgy gondoltam, hogy 2006-tól fordult annyira jóra, hogy normál áron lehet a játékokat értékesíteni, hiszen javult a vásárlóerő is. De mostanra megint megváltozott a helyzet... Hozzáteszem, nem vagyok közgazdász (csak tanultam egy kicsit egyetemen), laikusként nyilatkozok most.

Akárhogy is van, amikor láttam, hogy játékok a 20+ ezerért vannak, és az árak az évek során sem csökkentek (hogy is csökkenne egy Nintendo játék ára...), döntöttem el, hogy eddig és ne tovább! Ezt már nem lehet velem megcsinálni! Továbbra sem lehet velem megcsinálni, de hébe-hóba tudok használtan venni játékokat, ezt használtam most ki. Az, hogy 13.000 forintért veszek használtan játékokat... Ha nincs rajta sérülés, akkor nem esik nehezemre átkonvertálni az agyamban, hogy "bontott, új", és akkor rendben vagyunk.

Sőt, ha a játék minőségét nézem, bizony rendben vagyunk. A másik ok, ami miatt ennyit vártam a Nintendo Switch játékokkal, hogy amikor próbáltam a játékokat, valamiért nem ragadtak meg. Nem tudtam megmagyarázni, hogy miért, egyszerűen azt gondoltam, hogy kiöregedtem, kész, vége! Ennyi volt a Nintendós korszakom. Csak elfelejtettem valamit: Mindig nagyon megnöveli az adott játék értékét (és ez másra is igaz), ha a saját példányommal játszok. Tehát a birtoklás az egyik kulcs... Na, ezt fejtse meg valami pszichológus... Mert természetesen elkezdtem a játékot, és imádom! Imádom minden egyes pillanatát, nem gondoltam volna, hogy van még Mario játék, ami elvarázsolhat. De ez történt! Már az első percektől is, és ez több mint ígéretes. Lehet, hogy ez lesz az első olyan játék, amit YouTube-on kommentálni fogok. Majd az angol profilommal fogom akkor játszani. Mindenesetre oly sokat lesz a Nintendo Switch használva... Nem mintha eddig nem lett volna. Gyakorlatilag szerencse, hogy mind a két profilomon végigvittem a Ring Fit Adventure-t, így azzal már nincs gondom.

Így is bőven van mivel játszani, hiszen megduplázódott a játékaim mennyisége.

Egyik szebb, mint a másik! És mind-mind arra vár, hogy végigjátsszam! Isten bizony, nem kell már sokat várniuk.

Nagy lelkesedésemben és lendületemben összeírtam egy kívánságlistát Nintendo Switch játékokból. Nézegettem a Nintendós prospektusokat, irogattam a játékokat, egyszer csak azon kaptam magam, hogy ha mindet megvenném, magasan Nintendo Switch-re lenne a legtöbb játékom! Hát, ennyire jó konzollal van dolgunk. Úgyhogy Nintendo Switch mindenek felett! A retro játékokkal együtt és a hibrid mivoltának köszönhetően magasan a legjobb konzol! Írj ezt egy elkötelezett SNES rajongó. De itt az idő leszámolni a nosztalgiával! Bár tényleg kiváló játékok jelentek meg SNES-re, érdemes előre is nézni. Ne adj isten, vannak kihívói.

Ma megérkezett a rendelésem a Hardverapróról, az AVerMedia Live Gamer HD C985 digitalizáló kártya. Az előző ilyen szerkezetem tönkrement, úgyhogy sokáig csak retro játékból tudtam felvenni. Mondjuk az csak egy silány minőségű kártya volt valami cseh weboldalról. Első és utolsó rendelésem volt egy ilyen oldalról.

A jobb oldali az, a bal oldali Wi-Fi kártya már régóta megvan, csak megkíséreltem azt is betenni. De hátlap híján ez nem volt lehetséges. De a digitalizáló kártyát gond nélkül sikerült a gépbe csatlakoztatni, waka barátom segítségével beállítani, és rendben is működik. Gördülékenyen ment minden. Jobb minőségű videókat csinál, mint bármilyen cseh hamisítvány. Csináltam is egy próbavideót, teljesen rendben van minden.

Kicsit próbálgatom még, csinálok néhány videót, aztán hamarosan eljön az ideje annak, hogy kommentáljam a játékaimat. Egyre nagyobb késztetést érzek rá. Ha bejön, kipróbálom majd a streamelést is.