... és esküszöm beverem a fejem a falba! :D De szerencsére pozitív értelemben. Boldogság mindnyájuknak sikerült a főbérlőnek új albérlőket találni, de hogy mi történt...

Egy órával ezelőtt lementem a kínai étterembe hozatni kaját magamnak, látom, hogy zárva van. Felhív Gh0sT, hogy megjöttek, és hogy hol járok. (Amina és Gh0sT jár hozzánk heti 2 napot lakni, csak nincs kulcsuk) Mondom, 5 perc, rohanok haza. Sietek, az előtérnél összefutok a főbérlővel, hát mondom, te? O_O Mondja, hogy jön egy fiatal pár megnézni a lakást. Na mondom jól van. Amináék kint vártak a padnál, dohányoztak, Andi is odament, ő is rágyújtott. Beszélgetnek, már elszívták a cigit, én meg gyanútlanul mondom: "Jó, felőlem itt is megvárhatjuk őket, végül is már jó idő van." Összenéznek hárman, Amina: "Még mindig nem esett le, hogy kik akarják kivenni a házat?" Rázom a fejem, semmi, de már röhögne magukban, mire Amina közli, hogy ők veszik ki. Még most sem tértem magamhoz, pedig már 45 perce történt, így megszivatni engem. :D A dolog pikantériája ott van, hogy Amináék már elég sok albérletet megnéztek Pesten, és az egyik ingatlan közvetítő által egy olyan házat akartak megnézni, ami elvileg nem létezik. O_O Vagyis létezik, csak szándékosan rossz házszámot adtak meg... És állítólag ugyanez az ingatlan közvetítő, ajánlotta Amináéknak a mi albérletünket. Már ezen is röhögtünk. És amikor lent voltunk a padnál, meg nem gondoltam erre, hogy pont erről van szó. Ezért nem esett le sokáig, hogy az a fiatal pár Amina és Gh0sT. Nagyon durva volt. :D

Okui Masaminak ma van a 43. születésnapja. Szegénynek nagyon rosszkor jött össze, de az a lényeg, hogy jól van. ^^ Minden évben tart ezen a napon egy Birth Live koncertet a Shibuya O-East-ben, erről hivatalos közlemény jött, hogy idén el lesz halasztva, de természetesen, aki kéri, annak visszafizetik a jegy árát. És mindenkit arra buzdít, hogy tartson ki, és együttérzését fejezte ki az eltűntek, halottak hozzátartozóival. Sajnálatos, hogy ilyen szörnyű körülmények között kell "ünnepelnie". De azóta a blogjában is adott életjelet magáról, a kommenteket nézve, ez sokakat megnyugtatott. ^^

Életjelet adott magáról azóta Suara is, szerencsére ő is jól van, és köszöni mindenkinek a sok üzenetet.

Soha életemben nem szerettem a Twittert, mert egyszerűen semmi értelmét nem láttam. A blog az egy nagyon jó dolog, sok mindent lehet írni, de 140 karakterben... De ilyenkor meg nagyon hasznos, mert mindenki itt írja először, hogy jól van. És esetlegesen itt keresik az eltűnt hozzátartozóikat. Okui Masami egyik közeli barátja az édesapját keresi Twitteren keresztül, az egyik JAM Project tag, Masaaki Endoh pedig a szüleiről nem tud semmit.

お誕生日おめでとう奥井雅美！ (Boldog születésnapot Okui Masami!)

Ma délután voltam Krisi születésnapján (konkrétan pár perce jöttem haza, imádkozva, hogy elérjük az utolsó metrót. :D). Jó volt, ott voltak, Ninty, Szabolcs, Rokai, Norbi, Ricsi, Csibi, Ádám és én. Szerettem volna játszani a Donkey Kong Returns-szel, de erre végül nem került sor. Helyette volt Super Smash Bros. Brawl, Mario Kart Wii, WarioWare, és sok egyéb. Igazából a mai napig rácsodálkozok Krisi Nintendo-gyűjteményére, a Nintendós társaságunkból magasan neki van a legnagyobb, de pont ezért én ezt már a másik végletnek tartom. Több Japán konzol, és játék... de nagyon jól néznek ki. Először Brawllal játszottunk négyen, majd a többiek Pokémon Battle Revolution-öztek. Krisi, Ricsi, Csibi és Ádám, többször Pokémon TCG-ztek, majd amikor üres lett a szoba, megszemléltem a Pokémon White Version dobozát, és leírását. Szép, a pokés játékok dobozaira küllemére mindig is nagy gondot fordított a Nintendo. A kis szobában összeszereltük a Nintendo 64-et, és egy általam soha nem játszott játékszériát próbáltam ki, a Mystical Ninja, a Goemon. Nagyon ígéretes, élveztem. Jó buli volt, csak volt egy ilyen négy kockás oszlop, azon nem tudtunk Ninty-vel továbbjutni. Azt kiderült, hogy nekem nem volt meg egy képességem hozzá. Ezután kiválasztottunk egy négy-öt NES játékot, amit szerettünk volt kipróbálni (volt is választék), én a Duck Tales-t vittem magammal. Jó volt, érdekes volt Dagobert bácsi sétabotja rugónak szolgál. :D Annyiszor ugrálsz vele, ahányszor csak jólesik, kicsit Kirby-utánérzése van. De ezekről a játékokról azért nem tudok részletesebben írni, mert jobban el kell merülni bennük, és így, társaságban nem megy. De ettől függetlenül jó volt. A nappaliban mindig arénáztak valamit a többiek, a Super Smash Bros. Brawl mindig nagyszerű alkalmat ad arra, hogy ökörködjenek. :D Én félrevonultam egy kicsit SNES-ezni, a Stret Fighter 2-vel, nagyon régen nem játszottam vele. De ez is olyan játék, amiből semmit nem felejtettem. És élvezetes. Bár ennek is van ezer meg egy alcíme, de én ezt is élveztem. 0-ás, legkönnyebb szinten játszottam, és sikeresen végigvittem. Később Rokai-jal játszottunk Mario Party-t Nintendo 64-en. A Mario Partyk döntő többségét valamiért mindig én nyerem, már régóta az az érzésem, hogy a gép direkt csinálja úgy a dolgokat, hogy én nyerjek. :D Ekkor jött meg a pizza, kimentünk enni. Volt húsimádó, hawaii, és ilyen tejfölös-tarjás. Ebből nekem természetesen a Hawaii ízlett a legjobban, de a többi kettő is finom volt. Bár én a pizzában annyira nem szeretem a kolbászt, mert nekem túlzottan erős. Vagy nem is, hogy erős, hanem számomra nem harmonizál a pizzával. Már nem is voltunk nagyon a kis szobában, a nappaliban játszottunk WarioWare Smooth Moves-szal, GC-s WarioWare-rel, és Mario Kart Wiivel. Eközben lettem figyelmes arra, hogy Krisi anyja nézi a ValóVilág párbaját. Ahogy lehet, úgy gyűlölöm az egész mindent, ami ekörül van, de a kíváncsiság csak odahúzott. Csak azt kaptam, amit vártam. Hatalmas cirkuszt, a nézősereg kiabál minden egyes elejtett hülye mondaton, és az a reklámsereg... Annyira látszik az egész manipuláció, de a milliós nézettség sajnos nem ezt tükrözi (mármint, hogy látszana). Az egész egy nagy cirkusz, amit már az ókorban is tudtak: Kenyeret és cirkuszt a népnek, hogy eltereljük a figyelmét a napi problémáiról. De az egész tényleg azért van, hogy bámulj, mint borjú az új kapura, csodálkozz, közben fogyaszd a reklámozott termékeket. Én meg a kezembe temetem a fejemet, hogy ez volt az, amit régen még én is szerettem... Nem hiszem el. Egyszer voltam még 2007-ben Csillag Születik felvételen, meg volt adva, hogy mikor tapsolhatunk, bár annak a "cirkusz-értéke" feleekkora sem volt, mint a ValóVilágnak. De valami rettenetes, hogy mi megy. Már csak kíváncsiságból is kivártam az egész eredményt, aztán mentünk is haza. Nagyon jó volt egyébként. Én még ezt a TV-zést is élveztem. :D Cukkoltuk egymást a Ninty-vel meg Rokai-jal, de egyszerűen tényleg lehetetlen, hogy erre van igény. A 31-es buszra várva Ninty-vel és Norbival, kicsit aggódtunk, hogy elérjük-e a metrót, szerencsére az utolsó előttit sikerült, így mindnyájan rendben hazaértünk.

Ádám örül, hogy hamarosan a 19. kerületbe költözök. Igen, március végén fogok új helyre költözni, ez már annyira biztos, hogy péntek este át is adtam a kaució összegét (papír van róla természetesen), úgyhogy költözhetek. :)

Annyira megijedtem, de komolyan. Ugyanis Okui Masami volt az utolsó a JAM Project tagok közül, aki életjelet adott magáról, de hála istennek jól van. :) Életemben először mondom azt, hogy a Twitter jó dolog. :D Oda írt, hogy sietett haza, miután az Animelo Summer Live 2011-es konferencia alatt megrengett a föld, hogy mi a helyzet a házával. Hála istennek, megvan, de ablak, váza, és minden, ami üveg, ripityára tört. Zongorájában lett kár, meg minden kotta, minden ilyen jellegű papírja szanaszét volt, hatalmas rendetlenségről ír. Bár sokkal jobban aggódott a macskája miatt, ugyanis az a házban maradt, szegényke meg annyira megrémült, hogy csak nagysokára került elő, hiába kereste az énekesnő. Most takarít. Áram van, gáz nincs, nem tud fűteni, igaz, nincs már annyira hideg Japánban sem, de azért 14-15°C-ot teljes erejével beengedni csak nem kellemes. De az a lényeg, hogy nincs semmi baja. :) Sőt, a híreket, képeket elnézve, azt kell mondjam, hogy ő még szerencsésen megúszta.

Iszonyatos mértékű, becslések szerint 8,8-as erősségű földrengés rázta meg Japánt. Itt lehet percről percre olvasni a történteket. Nagyon durva, hogy az egyik erőmű is meghibásodott, így a környékről evakuálni kellett az embereket.

Igazából amiért írok az egészről, mert az Okui Masami fórumon máris kezdtek aggódni a JAM Project tagjaiért. Mondjuk, ha őszinte akarok lenni, ezt már másik végletnek tartom, de lehet, hogy ők is azon a környéken élnek, ahol történt ez a tragédia. Na most, egyedül eddig Masaaki Endoh adott életjelet magáról, ő jól van. Okui Masami pont az Animelo Summer Live 2011 sajtótájékoztatóját tartotta, amikor megrengett a föld. Állítólag látták azóta... Többiekről nem tudni semmit. Szegénynek holnapután van a születésnapja. De csak nincsen már komoly baja egyiknek sem.

Most ahogy írom ezeket, azért én is elkezdtem aggódni, de nem szeretnék egyikőjük halálhíréről sem beszámolni...

Hayashibara Meguminak volt egy földrengéses története. 1995-ben, amikor felvették a Machi he Deyou című dalát, a felvétel alatt rengett meg a föld. Akkor nem lett baja senkinek, de a felvételeket napokra kellett szüneteltetni, mert elromlottak a gépek.

SZERKESZTÉS

Hála Istennek, mindnyájan jól vannak. Lydiát meg majd leszidom, mert bogarat ültetett a fülembe. :D Nem, nem bántok senkit, csak én eléggé aggódó típus vagyok, sőt, hovatovább hajlamos vagyok a legrosszabbakra gondolni. Ezért is írtam azt, hogy nem szeretnék senkinek a halálhíréről beszámolni, de szerencsére nem is kell. ^^

De amiket képeken láttam, hogy mi van most Japánban, az leírhatatlanul szörnyű. Ahogy a városon átmegy a víz, és tényleg magával visz mindent, ami az útjába kerül. És milyen lehet megélni ezt... A CDJapan írta a Facebookra, hogy nagyon ijesztő volt a földrengés. Ott sincs senkinek semmi baja, mindenki megnyugodott, de akkor nagyon ijesztő volt. Ilyenkor tudok csak igazán hálás lenni azért, mert nem egy ilyen helyen élek, el nem merem képzelni, milyen lehet olyan helyen élni, ahol gyakorlatilag bármikor megrenghet a föld. Bár a Japánok erre biztosan ki vannak képezve, mit tegyenek, ha földrengés van, nem hiába bújik mindenki asztal alá, nehogy rájuk dőljön bármi is.

Fokozatosan ismerkedem a JAM Project dalokkal. Hét best of albumuk van, így a hét minden napjára jut egy. ^^' Most az Olympia alcímmel ellátott negyedik Best of albumukat hallgatom. Jók ezek a dalok, csak többször kell meghallgatni ahhoz, hogy komolyabban megszeressem őket. Viszont így tényleg hallatszik, hogy az dalok jó része egy kaptafára épül, de vannak olyan nagyszerű kincsek, amelyek egyedivé teszik az együttest. Most is épp egy ilyet hallgatok. :) Hoshizora no Requiem a címe, és nagyon szép, lassú dal, a szebbek közül. Ez a 11. dal a 4. best of albumból.

Na, hát azért el kell ismerni, nagyon beindult a Stadlbauer! Egész jó akció fedezhető fel a Mondo magazin honlapján:

Ha le akarod olvasztani a technomán haverjaid arcát, akik már remegnek, hogy a kezükben tarthassák az új 3DS-t, akkor itt a lehetőség!

Márciusban öt szerencsés a hivatalos megjelenés előtt egy nappal, a hazai sajtópremieren próbálhatja ki a Nintendo legújabb, szemüveg nélküli 3d-s kézikonzolját!

Ehhez nem kell mást tenned, mint visszaküldeni a magazinban található kupont  (március 18-ig!), és már játékban is vagy az exkluzív, svédasztalos flamózással egybekötött kockulásért!

Forrás: MondoWeb

Jól hangzik, szerintem jelentkezni fogok rá. :) És örülök, hogy kezd beindulni nálunk is komolyabban a Nintendo, remélem, hogy ez hosszútávok az árpolitikájukra is ki fog hatni.

Bevallom őszintén, hogy Okui Masami ide vagy oda, komolyabban soha nem érdeklődtem az együttes iránt. Van egy pár számuk, ami nagyon tetszik, de ennyi. Egyszerűen azért, mert nem tudok 100%-ig azonosulni a zenéjükkel, mindazonáltal, hogy amit csinálnak a koncertjeiken, az tényleg... énekes legyen a talpán, aki utánuk csinálja! Nem sok énekes-előadóban van annyi erő, mint bennük! A zene, amit csinálnak úgy neveztem el magamban, hogy "heroikus rock zene". Nem is kell érteni a szöveget, a zene hangulatából ki lehet venni, hogy olyan, mintha egy emberről énekelnének, akit hősnek, világmegmentőnek állítanak be, és indul a nagy harcra. Elég sok daluk ilyen, ezért lehet egy kalap alá venni őket. A címek is sokat árulkodnak: CRUSH GEAR FIGHT!!, LADY FIGHTER, Over the Top!, Danger Zone, Go! Go! Rescue, SKILL, BREAK OUT, VICTORY, Rescue Fire, Battle no Limit! és még sokáig lehetne sorolni. Persze nem csak ilyen daluk van, azért széles a választék, de nagyrészt az ilyenek jellemzik az együttes repertoárját. De amit csinálnak, azt annyira jól csinálják, hogy beleremeg az ember, ha látja őket egy koncertfelvételen, tehát nagyon hitelesek.

2010. december 22-én jelent meg a nagy 10 éves válogatásalbumuk, a JAM Project 10th Anniversary Complete Box. Ez tartalmazza a 7 válogatásalbumukat, plusz egy bónusz lemezt, valamint 4 DVD-t. Tehát 12 lemezt tartalmaz a díszdoboz, és meg kell hagyni, szépen beárazták. 29.800 yen az ára, ami forintba durván 71.000 forint. Nem, nem tervezem megvenni, már csak azért sem, mert már elfogyott az összes. :D Úgy tűnik, csak limitált példányszámban lehetett kapni. Szokatlannak is tartottam, hogy bár az Oricon charton 43. helyet ért el, de csak 1 hétig volt listán. Ez azért ritka. És a CDJapannél is már "Out of Print" állapotban van, ami azt jelenti, hogy nemcsak náluk fogyott el, hanem a kiadó nem is gyárt belőle többet.

Tehát, megszereztem a teljes boxot. És meghallgattam az első CD-t, és azt kell mondjam, hogy azért a heroikus dalokon belül is igencsak változatos a stílus. Például a LADY FIGHTER! és a Danger Zone nagyon jó dalok! Így végighallgatva azt kell mondjam, hogy eddig is tudtam, hogy miért ennyire sikeresek, de így... Érdemes lesz komolyabban figyelni rájuk. Most épp a legsikeresebb kislemezüket, a SKILL-t hallgatom. Ezzel a dallal mindig tarolnak!